Az Ujság, 1920. november (18. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-26 / 279. szám
_ —n~r r' i ^ 19; ' ±2JE£j^£sE^£^M*^ mém W «* Budapest, 1920._________ __________XV1IL évfolyam, 2?0, szaku ^ ^ É Péntek, november 26. ara..: ~ PtijZPU■■aéfr''® "sZlEKTffiZTCSEa: hS^zzz IS:-: Jpf flE&ST W. f? P :IlhdaB®fi X9!$^"|ái^farrfl4$ Egy wra.............. ás.,-,, ff ifi Jf p m m mL mm ^ Egyes szám ára Budapestien, vidé- fe JÉ# IS jf£ WW ,W ' - . ^ *zt^, ken és a pályaudvarokon 1 korona. áV^‘ jnjfaff &. ’■' áSfe ^HhC. \ ífe? Euaa^est, JlaKOCisfcx-ut 54. sz. Jugoszláviában egy számára gazág$aj TeJcffn:JóJEeTlS-^,Jezac-i 16-2$ 2 jugoszláv korona. £jÉf$ %?** vf?-. j|||j Jp|:ss!12^^ ^ Megjelenik ünnep utáni napok J&|- (*.1-.4 Ji-'.'V '%$$$$& 'a: áfSrjj ^}§L a Fl&ffivl Aff kivételével minden nap. ^ Budapest, ErSKet-EWfftlSr ROVÁS. Lehet, hogy igazuk is van, mert a politikában Ivaidig igaza van annak, a ki teheti. Hogy kár j&ddig min^ért fundamenturdépitésért, falemelésért, tailverzfektetésért, míg a tető nincs felhíízva.Ha nem engedik meg a kiépítést alulról, akkor feltétlenül igazuk van: felülről kell kezdeni. S erről kár vitatkozni is, mert mihelyt belefognak gyakorlatilag, kisül, hogy noha kell, mégis lehetetlen. Határozottá®** külpolitikai siker, hogy a kormánynak sikerült elkerülnie azt a keserű poharat, hgy képviselője az ősi magyar koronát! PS 3$Sonyha külföldi passzussal menjen gazdasági konferencziára. Az alternatíva, hogy vagy Budapest, vagy Bécs, az utóbbi javára dőlt el. Nem panaszkodhatunk rajta. Megmenekültünk egy lakásgondnok Dublinben opiromállapot. Nem vagyunk hivatottak, sőt k kvalifikáltak sem, hogy Angliának belső sulyos narezához hozzászóljunk. Annyit játunk, hogy kegyetlen és imponáló konzekvencziával jár el. A saját alattvalói iránt sem elnézőbb, mint más népek iránt, akik szintén komolyan vettük a népek szabadságáról szóló igét. £n£ol érdeklődés: Az tiogol The Finnywi0t^times egy czikk- sorozatá cak ismertetőn folytatjuk mai lapunkban, melyet js nnálunk járt kitűnő Wills Aur iif. Havens szkeptikus ellenőrként jött ide s me»4«««h. értünk rajong, hanem az angol üzleti érdekekért. S amit megállapít s a miről honfitársait informálja, kár magyarbarátságnak fölfogni, hanem angol átlátásnak. Hogy ez az átlátás megtisztítja az angolok szemében Magyarország képét a hamis beállításoktól és elriasztó túlzásoktól, az, ami kellemes érzést nekünk nyújt, csak mellékterméke az angol publicista működésének. Nekünk fontos lehet, ha megtanuljuk az angoltól, hogy a közgazdasági világ, talán ellentétben a politikával, nem ragaszkodik az ítéletekhez, melyekből kiindult. A közgazdasági világ szívesen csinál üzletet s ami garancziát az üzlete biztosságára kap, azt szívesen fogadja. Wills úr arról értesíti honfitársait, hogy Magyarország kitűnő objektum, nagyszerű ipartelep lehet, mert éppen a szegénységénél, pénze alacsony értékénél fogva semmiféle nyugati állam nem konkurálhat vele olcsó munkabérek dolgában. S animálja az angol üzletvilágot, hogy használja ki ezt a konjunktúrát, iparkodjék minél nagyobb érdekeltségre szert tenni a gazdasági lehetőségek ez új Kaliforniájában. Wills úrnak igaza van és az angol üzletvilág meg fogja tőle tanulni, amire tanítja. De nekünk is illik egyet-mást tanulnunk. Például azt, hogy nekünk valóban excepcionális helyzetünk van a világpiacon, ha produkálunk. Hogy tehát produkálnunk kell és politikánknak kiinduló feladata volna, teremtse meg mindazokat az előfeltételeket, hogy produkálni lehessen. Csináljon külpolitikát, mely nyersanyagoknak és kész áruknak egyaránt Utat, nyit és csináljon belső politikát, mely a munkást és a vállalkozót egyaránt munkára és vállalkozásra serkentse. A másik pedig, amit hasznos volna megtanulnunk, hogy, igenis van készség a nyugaton, talán különösen Angliában, hogy Magyarországot elfogulatlanul megismerjék. Hogy , ha kivertek vagyunk, kulturális forgalom, nem külső elhatározás és belső kénytelenség, hogy kivertek maradjunk is. Wills úr is bizonyára mint gyanakodó, tájékozatlan jött ide s mint tájékozott barátunk távozott. Ha tellükelül fogékonyság a mi viszonyaink iránt, használjuk azt föl és világosítsunk föl. A világ sohasem áll meg s kár megállapítani pusztán a múltra, hogy szomszédaink a propagandával ártottak nekünk és használtak önmagunknak. Ez megtörtént, demegtörténhetik továbbra is. Ne bízzuk az informálást az esetleg hozzánk kerülő idegenekre, hanem aknázzuk id a magunk propagandájával az előnyt, amit az idefén kezdet nekünk szerzett. És segítsük elő minden téren az emberek befolyását, a tudósokét, a művészekét, az újságírókét és a vezető közgazdasági férfiakét, ruházzuk föl őket itthon tekintélylyel és ne vegyük el a kedvüket politikai elfogultsággal és bürokratikus nagyképűséggel. Száz oldalról megnyomorítva, ez az ország nincs elveszve, ha önmagát nem gáncsolja el s nem sülyed bele a csüggedés tunyaiságába. Mi van a királykérdés mögött ? (Néhány napig nem Sport,fffizíliari riport. — Mit akarnak a szabad Királyválasztók ?) Egy háziügyünlsiKÉPT mondhatnánk, személyes ügyeikkel kezdjük a mai tudósításunkat. Azértveszjük igánzbe a közönség türelmét egy belső affér iBomdásával, mert mi, akik előtt első feladat az, hogy olvasóinkat pártatlanul és tisztességesen tájékoztassuk az eseményekről, tartozunk ennek a publikumnak annyival, hogy fölvilágosítsuk őt arról, miért nem közlünk néhány napig úgynevezett pártközi riportot ? Tegnap, este az történt a kormányzópárt helyiségében, hogy a pártnak egy fizetett alkalmazottja megsértette a politikai tudósítókat és meg akarta akadályozni őket abban, hogy nehéz szolgálatukat a köz érdekében elláthassák. Az illető párthivatalnok neve és egyéb mellékkörülményei bizonyára nem érdeklik az olvasót. Érdekes azonban, hogy az afférnál jelen voltak olyan kormányférfiak és más politikusok, akik egyébként nem idegenkednek attól, hogy a sajtó személyükkel foglalkozzék. Ezek az urak nem szóltak bele a jelenetbe, mely bizonyára abból származott, hogy egy fiatalember túlbecsülte a saját jelentőségét és nem ismerte föl a sajtóét. A jelenlévő politikusok — hogy diplomáciai nyelven szóljunk — desintéressément-igukat fejezték ki, vagyis tűrték azt, hogy az újságírókat kitessékeljék. Ezek után a politikai újságírók pártkülönbség nélkül elhatározták, hogy addig bojkottálják a kormányzópártot, amíg példás elégtételt nem hagyak.Ezt az elhatározásukat ma este írásban közölték a párt vezetőségével, melynek egyik tagja sajnálkozását fejezte ki az eset fölött. A sajtó munkásai ezzel természetesen nem érik be és megvárják azt, hogy a párt vezetősége hivatalosan állást foglaljon ebben az ügyben. A hiányzó részt a tájékoztató bizottság véleménye alapján hagytuk ki. Közben tovább tart a titkos kormányválság. Tovább körözikaz íveket, tovább főzik a terveket és lovalják bele a közvéleményt a királykérdés tárgyalásába. Vannak, akik azt hiszik, hogy ezzel el lehet terelni a figyelmet a valóban sürgős problémákról. Különösen a „szabad királyválasztók" csoportja nagyon élénk, mostanában. Ám akadnak olyan szkeptikus lelkek, akik azt vélik, hogy a királykérdés erőszakos forszírozása mögött talán más okok is lappanganak. Sokan nincsenek tisztában azzal, mit jelent tulajdonképpen az, hogy : „szabad királyválasztás 2“ Nem magának a szabad királyválasztás jogának alkotmányjogi meghatározását nem értik, hanem azoknak a titkos intenczióira kiváncsiak, akik röviden „szabad királyválasztóknak" nevezik magukat. Az őszinteség nem politikai erény és ez a jelszó, amelyet most annyira forszíroznak, sokféle törekvés takarója lehet. Egyébként a kormány és a kormányzópárt politikája néhány nap múlva súlyos nyilvános kritikában fog részesülni Miskolczon, ahol Andrássy Gyula gróf mond deczember elején beszámolóbeszédet. úgy értesülünk, hogy ez a beszámolóbeszéd minden lesz, csak nem helyeslése a kormány és az uralkodó párt politikájának. Ez a politika különben is súlyos bírálatnak van kitevő nap-nap után. Friedrich István ma egy estilap hasábjain igen érdekesen, bonczolgatja ezt a politikát és nagyon keményen megmondja róla a véleményét. Azt mondja, hogy az ürességek, a szólamok is pártról, víj programmról, kormány átalakulásaikról ma nem érdeklik az éhező és fázó népet. Miniszterek tömeges intervjú nem hatnak a didergőkre. Azt mondja, hogy a pusztuló magyar kereskedelem Bécsbe menekül, mert nem bír a negatívumok országában prosperálni, ahol a gyakorlati gazdasági életben szánalmas dilettánsok kísérleteznek. Többek között azt is mondja Friedrich, hogy nem törvénygyártás kell ma, hanem kormányzás, a legprimitívebb élet lehetővé tétele. Majd így folytatja : — Ennyi gyűlölet még nem dühöngött ebben az országban sohasem. A gyűlölet nemcsak az antiszemitizmusban jelentkezik, hanem a keresztény politika táborában is fokozódik napról-napra. Ez a gyűlölet a tehetetlenség kétségbeejtő érzetéből fakad. A sülyedő hajón a szerencsétlenek egymást marczangolják, senki sem gondol már a hajó megmentésére, hanem az életösztön hajtja őket nyomorult életüknek néhány perezézel való meghosszabbítására. Ez a legcsúnyább jelenet, ami, csak elképzelhető. Hiába hosszabbítják meg egyesek az életüket, a hajó azért sülyed. Ez a lényeges. Ez a szomorú. Végül programmot tanácsol a kormánynak Friedrich és ebben a programaiban egy állandó retraia van: Takarékoskodni kell! Az osztrák ipari munkásság kilenczezer korona havi bért követel. (Az Újság bécsi szerkesztőségnti telefonjelentése.) Bécs, november 25. 1 jÉr A ilányzó részt a timborter 6-bizottság vóh ménné alwmm hagytuk ki. Jr A fémmunkások szakkolczai|J tegnap az osztrák gyáriparosok szövet- ségének átnyújtotta követelését, hogy a mostani hmszonnégy koronás órabért, amelyhez még ötven százalék drágasági pótlék járult, negyvenöt koronás minimális órabérre emelte fel. Nyolca órai munkanapot számítva, ez 9000 korona havi jövedelemnek felel meg. A bécsi gyáriparosok szövetsége közölte a fémmunkásszervezet képviselőivel, hogy ezt a követelést nem tartja tárgyalásra alkalmasnak és felhívta a szakszervezetet, hogy más, tárgyalásra alkalmasabb javaslatot terjeszszen elő. Az osztrák gyáriparosok szövetsége egyébként teljes ülést fog egybehívni, hogy testületileg vessék el a fémmunkások követelését. Fülöp Réné: Ausztria és a nyugatmagyarországi kérdés. / — 1xz Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése. — Bécs, november 25. Weiskheimer dr.-nak és Heini kereskedelmi miniszternek legutóbbi tárgyalásaival kapcsolatban a bécsi politikai körökben olyan hírek .Li^nbi ~~L~- Y—" Ausztria bizony* előzékeny gli és Tűí? tanúsítani Magyarország'gjir «zcmh®#Ti nyugatmagyarországi kérdésb n ~~ n, j i 1»'~tij,. érdeklődéssel várják most az osztrák nemzetgyűlés deczember 3-iki ülését, melyben nagy vita lesz a nyugatmagyarországi kérdésről. Az osztrák szövetségi kormány tudvalévően alkotmánytörvényt terjesztett a nemzeti tanács elé, a Burgenlandiak (így hívják az osztrákok a nekik ígért nyugatn magyarországi területet), mint önálló és egyenlő jogú tartománynak közjogi állásáról és ideiglenes berendezéséről. A szocziáldemokraták most azt követelik, hogy mielőtt ezt a kormánytervezetet a külügyi bizottságnak adnák át, a nemzeti tanácsban vegyék első olvasásban tárgyalás alá. A szocziáldemokraták határozati javaslatban felszólítják a kormányt, hogy haladéktalanul tegye meg a szükséges lépéseket és követelje Magyarországtól a békeszerződés szerint Ausztriának ígért terület átadását. A hiányzó részt a tájékoztató bizottság véleménye alapján hagytuk ki