Az Ujság, 1921. január (19. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-14 / 10. szám

Budapest, 1921. Előfizetési árak: Egész évre ................. 440­³ —­­ Félévre ............ 220 „ —„ Negyedévre................ 110 r, —M Egy hóra ............... 40 „ — „ Egyes szám ára Budapesten, vidé­ken és a pályaudvarokon 2 korona. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona.­­ Megjelenik ünnep után napok kivételével minden nap. A Mpa kés koronás mhammmssssaimmmmmsimssimasimtismEsast XIX évfolyam. sorszám­. Péntek, január 14. A­­­Mm­­G SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-ut 54. sa Telefon: József 13-36, József 122-56 KIADÓHIVATAL : Budapest, Rákóczi-út 54. sz. T­elejen: József 13-35, József 16- 25 József 12- 56. FIÓKKIADÓHIVATAL, Budapest, Erzsébet­ körút 43. ROVÁS. Itt három közleményt a tájékoztató­ bizottság vé­leménye alapján mellőztünk. Hévén?. A dévényi millenniumi em­lékyt a csehek lerombolták. Természetesen felérnie­k elemek és természetesen­ a felelős elmerek részéről min­den megtorlás nélkül. Jr Mi itthon a^zenve^fuv a meggy­alá­zottság minden kínját és\^j(Énenek vagyunk a röhögő vandalizmussal szemben. De előszedjük jobbik eszünket és a következőképpen okoskodunk: Dévénytől Deésig irtják, a mi oltárt a mű­vészet a magyar nemzeti gondolatnak alkotott. Bizonyítéka, hogy Dévénytől Deésig minden tőlünk elragadott terület a bírtokbavevők sze­rint is a mienk. A ki tulajdonos, az épít, alkot s a­ki pusztít és rombol, nem annak tudja ma­gát. A nemzeti emlékek, a­miket csehek, romá­nok pusztítanak, ugyanazt hirdetik, mint a szabadság­ téri emlékek, miket a magyarság a pusztítás nyomása alatt emelt: minden a mienk. A dévényi emlék nem teremtette meg az ezeréves magyar impériumot s ezért vele együtt az impérium le nem­­rombolható. Az emlék azt jelenti, hogy itt mossa a Duna az első magyar rögöt s a Duna és a rög a régi maradt. Igaz, nem igaz? Mindegy. De magyar ember ha túlél hazája határán, úgy látja, más színe van a fűnek, más kéksége az égnek. S ha magyar ember ezután utazik, a fűnek és égnek színeváltozását ezután is csak Dévényen t­­ fogja észlelni. Ezt le nem rombolhatják sem felelős, sem felelőtlen vandálok, ezt meg nem másíthatják sem legfelsőbb, sem legalsóbb tanácsok. A haza bennünk van. És gyermekeinket arra a földrajzra fogjuk taní­tani, a­mit mi tanultunk. A Duna Dévény­nél éri Magyarországot és Orsovánál hagyja el. És meg fogjuk tanítani az igazsághoz, híven, hogy a térkép, melyet most mutogatnak, hami­sítás. És fogjuk ezt bizonyítani ezer esztendő igazságával és két esztendő hazugságával. Fog­juk bizonyítani négy elszakított égitájból fe­lénk búgó magyar szóval s ugyanannyi üvöl­téssel és fejszecsapással, mely magyar gondolat erezet és márványát zúzza. A ki otthon van, épit, alkot. Pusztítani csak ellenség szokott ellenséges területen. Pusztítsanak, zúzzanak továbbra is. Hir­dessék ezzel továbbra is, hogy idegenek azon a földön, a­melyen otthonukul berendezkednek. Minden állított emlék eddig a magyar géniusz dicsőségét hirdette, most minden ledöntött szo­bor hirdeti ugyanazt. Nekünk ezt tudnunk és átszenvednünk kell. Nekünk örvendeznünk kell minden ledöntött szobornak s azt magyar lelkünkben újból emel­nünk. S dolgoznunk és fejlődnünk kell. Ne le­gyen ott annyi fejsze, a­hány vésőnk van ne­künk. S a­mit a fejsze el nem vehet, azt vissza-:­­ szerezzük a vésővel. Andrássy a legitimista áramlat élén. (Két biokban egyesülnek az aktíiv politikusok. — Andrássy még február 3-5 óra előtt / Kifejti programmját.) /Látszólagos nyugalom után az utóbbi napok­ban újra nagyobb hullámzás észlelhető az új ve­zérek körül Csoportosulásban. Két párhuzamos okmópaformti előre a politika terrénumán : egy­részt Andrássy tábora szervezkedik, másrészt a szabad király választók szorgoskodnak lázas erő­vel. Áll az, a mit Az Újság annak idején elsőnek tárt a nyilvánosság elé : toborzódik az uj párt, a melynek Andrássy Gyula gróf áll majd az élére. Ennek a pártalakulásnak a plattformja a legiti­mitás. Ezen az elvi alapon kerülnek­ egy zászló alá Szmrecsányi György és párthívei, másrészt az úgynevezett disszidens csoport tagjai és ezen­kívül több olyan képviselő, a­kik ma még a kor­mánypárt tagjai, de mihelyt Andrássy Gyula gróf zászlót bont, ebbe a táborba szegődnek. Andrássy — mint beavatott forrásból értesülünk — még a nemzetgyűlés megnyitása előtt kifejti programmját és azután ezen a konkrét alapon indul meg a politikai szelekczió. A másik oldalon a szabad királyválasztók erősítgetik pozíczió­­jukat. Minden jel arra vall, hogy a nemzetgyűlés meg­nyitása után frappáns módon fognak kibonta­kozni a két áramlat körvonalai és minden poli­tikai akc­ió ebből a két szempontból kerül poli­tikai rostára. Ez a szempont fog érvényesülni már a választójog reformjának parlamenti tár­gyalásánál is, ez a háttér dönti el a vármegyei,­­ városi és községi választójogra vonatkozó f­elügy­­­­miniszteri javaslat sorsát s általában a király­kérdés szemüvegén kerül megítélés alá minden politikai probléma. A­mennyire ma látni lehet, Andrássy már a nemzetgyűlés megnyitásain­ mintegy­­ harmincz képviselőből álló párt vezető­ként léphet fel a parlamenti arénán. sbreczenben áll a harcz. — Balthanéír ellenfeleinek álláspontja. — (Az Ujsá­gT kiküldött munkatársának jelentése.) IV.­A debreczeni háborgás nyílt kitörése — mint i mn ni i­rfr'Ti írr törvényhatóságának múlt évi deczem­ber 22-iki közgyűlésén követke­zett be. Ezen a közgyűlésen kapott bizalmatlan­sági szavazatot Huberth Ottó főispán. A Baltha­­zárókkal szemben álló közgyűlési ellenzék látható feje Komlóssy Imre dr., régi Kálvinista család sarja, ügyvéd és a keresztény nemzeti egyesülés által alapított Hajdúföld czimű , lapnak szer­kesztője. Komlósssy dr., a­ki lapjában­­ is nap­ilap után élesen támadja Balthazár püspököt, a maga, illetve a főispán pártjának álláspontját a következőkben ismertette előttem : — Az a szerep, a­mit­ a zsidók a proletárdiktatúra alatt játszottak, Debreczen város keresztény társadal­mát arra indították, hogy a különböző keresztény fele­kezetek tagjai között testvéri közeledést hozzanak létre. Ennek a­ mozgalomnak az élére a katolikus és a refor­mátus felekezetekh­ez tartozó legkiválóbb emberek ál­lottak ; református részről a nemrég elhunyt kiváló lelkész-elnök : Dicsőffy József, katolikus részről pedig Lindenberger János dr. prépost. A mozgalom sikerrel kecsegtetett és több­­ értékes intézmény létesítésével szép eredményeket is ért el. Ettől a mozgalomtól Baltha­­zár és környezete következetesen távol tartották magu­kat, sőt miután e mozgalmakban a püspök urnak szerep nem jutott, féltékenyen és rosszakaratúan nézte azt. — Balthazár politikai szereplését már régen rossz szemmel és elítélően szemlélték a református egyház legbuzgóbb hívei is, különösen azt a kétes szerepet, a­melyet ő a proletárdiktatúra és az azt követő oláh meg­szállás alatt játszott. Balthazár minden képzelhető párt­nak minden árnyalatát kiszolgálta, ő, a ki annak ide­jén Tisza Lajos grófnak volt házi nevelője, évekig mint Mezőfi-féle szoczialistavezér működött és ezeket az esz­méket vitte be az ő közreműködésével alapított Orszá­gos Református Lelkészegyesületbe — az OELE-be — is. A darabont-uralom idejében nemzeti ellentálló, majd pártonkivüli, de valójában munkapárti képviselőjelölt; a háború alatt háborús uszító, a­kinek propagálására negyvenegy református teológiai ifjú jelentkezett ön­kéntes harettéri szolgálatra, a­kik közül több­ el is pusztult ; a Károlyi-forradalom kitörése előtt egy hét­tel a Debreczenben járt IV. Károly királyt áldotta meg a nagytemplomban, reá néhány héttel forradalmár lett; a proletárdiktatúra idején üdvözlő-táviratot küldött Garbaihoz és a szerkesztésében megjelenő Lelkészegye­sület czimű­ lapban több czikkben dicsőítette az új ren­det s végül ez a sokfelé ingadozó pálya abban kulmi­nált, hogy Nagykárolyba hódoló küldöttséget vezetett az oláh király elé és jónak látta most már ezt a királyt is megáldani. Közben állandóan kaczérkodott a zsidó­sággal, czikkeket irt zsidó felekezeti lapokba, a­me­lyekben a zsidók erényeit magasztalta. — Ilyen múlttal terhelten vállalta azután — a dik­tatúra letörése után — a saját képére alkotott városi közgyűléstől azt a megbízatást, hogy a városi tisztvise­lőknek a proletárdiktatúra alatt tanúsított politikai magatartását elbíráló igazoló bizottságnak elnöke le­gyen. És ez az a pont, a­hol a mai nagy ellentétek ki­robbantak. Balthazár a részünkről nyílt levélben hozzá intézett fölszólitás daczára sem mondott le erről a meg­bízatásról s igy kiapadhatatlan forrását nyitotta meg a folytonos súrlódásoknak és egyenesen az ő műve, hogy ma Debreczen társadalmi békéje, sajnos, teljesen föl van dúlva. Balthazár értette annak a módját, hogy az ő gyarló személyét ért igazságos bírálatot úgy tün­tesse föl, mintha voltaképpen nem ő, hanem az ő sze­mélyén, mint az egyház hivatalos fején átal a refor­mátus egyház és a reformátusok egyeteme volna a tá­madások czélpontja. Ez a manőver, a­melynek termé­szetesen a kiinduló pontja hamis, azután tényleges sikereket is hozott számára és ez a taktikai fogás veze­tett tulajdonképpen a felekezetközi béke fölbontására. Ugyancsak ennek a taktikának egyik hathatós eszköze az általa nemrég­ megalapított Kálvinisták Templom- Egyesülete is, a­mely kétségtelenül szép programmal: a hitélet fejlesztése, a kálvinista szellem és öntudat ébrentartása és más ilyen jelszavakkal jött, a vezető­ségében azonban csaknem kivétel, nélkül a forradalmak idején kompromittált" egyének foglalnak helyet és így nem tekinthető másnak, mint a feloszlatott szabad­kőműves páholy rosszabb kiadásának. — Balthazár mostani szerepléséhez és akc­ióihoz önkénytelenül is nagy tápanyagot nyújtott a kormány­nak az a taktikai hibája, hogy Debreczen­ élére Huberth Ottó személyében — az eddig követett szokástól eltérően — katolikus főispánt nevezett ki. Bolthazárék azonnal megindították ellene a rohamot, igyekeztek kinevezését mint a kálvinizmust provokáló sérelmet feltüntetni és H |)1H *. Í1I630 -Nfea^lehete végrehajtani a likvidálást na£y Károk né­l. — Az Osztrák-Magyar Bank felszámoló konferencziáját ma délelőtt nyitották meg Bécsben. Az értekezleten megjelentek az összes likvidátorok és a jóvátételi bizott­ság képviselői is. Körülbelül negyvenen. Erről a nagy-­ fontosságú értekezletről Hegedűs Lóránt pénzügym­i­niszter — a­ki ma este érkezett meg Budapestre — a következőket mondotta munkatársunknak: * — Ma délben volt az Osztrák-Magyar Bank felszá­moló konferenciája, a­melyet ugyan szombatra, január 15-ére halasztottak el,* azonban az ülésen így is nagy­­fontosságú kijelentések hangzottak el. A főtanács tag­jain kívül a három likvidátor, a jóvátételi bizottság három tagja, minden utódállam kiküldöttje — a len­gyeleket Bilinsky volt közös pénzügyminiszter kép­viselte — vettek részt a nagy­ fontosságú konferenczián, a­melyen a magyar kormány részéről Márffy miniszteri tanácsos jelent meg. A budapesti­­bankok is képviselve voltak az értekezleten; a Hitelbank részéről Sebesta Kolos, a Kereskedelmi Bank részéről Büchler igazgató volt jelen. Az ülésen Hammerschlag vezérigazgató ter­jesztett elő egy nyilatkozatot, hogy a likvidác­ió milyen nagy károkat okoz az összes érdekelt államoknak és az mostani formájában végrehajthatatlan. Miután még a többi érdekelt felek is nyilatkozatokat akarnak i a tenni, az ülés folytatását január l0-ére halasztották eL . Me gaflais nseg vasi eléjjseStre bécsi fiávgjpa­­/ SöEewat. * Bécs, január 13. (Az Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelen­tése.) Hesmjp#^ö*ént pénzügyminiszter ma délután félkeltőkf0fl^sszautazott Budapestre. Elutazása előtt fcnjjjyp^vjz Újság bécsi­­munkatársát és a követ­­f casé V^P jelentette ki előtte: — Bécsi tárgyalásaim eredményével a legtelje­sebb mértékben meg vagyok elégedve. Legfontosabb volt az Osztrák-Magyar Bank nyomdájával való tár­gyalásom és itt teljes eredményt értem el. Csupán a likvidátorokkal való tárgyalásom végződött nega­­tíve, de azt hiszem, hogy a differencziát idővel si­kerül majd kiküszöbölni. Az osztrák miniszterekkel való megbeszéléseim a legbarátságosabb formában folytak, nem látok tehát semmi okot aggodalomra. — Meg vagyok győződve arról, hogy pénzügyi programmomat teljesen keresztülvihetem.. Február elején benyújtom törvényjavaslataimat és kérni fo­gom a nemzetgyűlést, hogy azokat minél előbb, le­hetőleg még február havában intézze el. Fülöp René.

Next