Az Ujság, 1921. május (19. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-01 / 94. szám

* 1921. AZ TJJSÁ& V. 1. Sztanykovszky ostromlása. Ma az ügyész kezdte meg Sztanykovszky kérdezését. Szilassy dr. ügyész : ön a katonai körletparancsnok­ság előtt azt mondta, hogy a csürés-csavarásnak többé nincs értelme, az ország érdekében is meg kell mondani az igazat. — Ezt mondottam. — És most, mindent leta­gad. Elég gyáva volt egy védtelen embert orvul meg­gyilkolni. — A tanú hangosan . Ezt nem tettem. — Miért nem mondotta rágalmait Szlupka és mások ellen él akkor, a­mikor eljárásukat sérelmesnek vélte. — Erre nem felelek. — Miért ? — Nem indokolom. — Ön az eseményeket rendőrség, ügyészség, vizsgálóbíró, kato­nai körletparancsnokság előtt olyan egyforma részletes­séggel adta elő, mint a fik,az átamén­y­eket ölelte. — Il­letve, mint a­­kinek jó m­em­ófiája­ van. (Derültség.) Is­métlem, hogy csak az az igaz, a­­mit most itt vallok. A­mit másutt vallottam, az Lengyel Zoltán és Ulain műve. Következett Kényes László kérdezése. Főleg az iránt érdeklődött, hogy az ő nevét ki dobta bele ebbe az ügybe először . Nem­ sikerült ezt megál­lapítani. Majd azt kérdezte, hogy ki volt kezdetben a védője. A tanú azt feleli, hogy az apja kívánságára Vértes dr. vállal­kozott. Később Lengyel Zoltán lett a védője. Ő néni szó­lította őt erre fel, ő vállalkozott, a­mint ő mondta, a Sztanykovszky iránt érzett nagy szimpátiából. (Nagy derültségés Kéri és Fényes nevét csak azért kevertük bele, mert feltűnő lett volna, ha mindig csak Friedrichet emlegettük volna, mint felbujtót. —Az elnök megbotrán­­kozva fogadta a tanú eme kijelentését. Fényes kérdésére a tanú azt vallja, hogy a katona­ságnál, a­mikor őt kihallgatták, nemcsak Hüttner, de Fiain dr. is jelen volt. — Fényes : Csak szembesítésnél történt ilyesmi avagy máskor is ! — Sztanykovszky: Hát, hiszen engem Ul­ainnál nem kellett szembesíteni. (Derültség.) Paksy is jelen volt, mint magánnyomozó. — Az elnök : Paksy katonai nyomozó is volt. A tanú aztán elmondja, hogy egy kihallgatás után a Károlyi Imre gróf autóján Budára mentek és ott egy vendéglőben Ulain dr. költségére megvacsoráztak. Majd elmondja, hogy Ulaire azt­ hsíjy Friedrichnak a Tisza-gyű­k#et!“írt a'^egj^bh frűne,*legyobb bűne neki a mátyásföBi*,szénSpnna'raa (Nagy derültség.) és hogy ezért akarja őt erkölcsi halottá tenni. Szünet után Fényes folytatta a tanu kérdezését. Sztanykovszky roppant rikító színekkel jellemezte Hü­tt­­nert, a­ki a kommunistákkal való viszonyán félt egy halálos itélettől és ezért inkább a TlsT^gyil­­kosságot vállalta. E&m­tmdia,. Ixftgy Hüttner' *#t¥ miként fonta be, jjjjöl Visnér Ulain és Lengyel Zoltán szereplé­séről beszélt. Aztán Lengyel László, Gü­rtner Mar­­czell, majd Vágó intézett kérdéseket.. Azt kérdezte, haj­landó-e a tanú zárt­ tárgyaláson,mindazt elmondani, a­mire a választ­­megtagadta. .A tanú azt, felelte: nem.. Majd elmondja, hogy őt, azzal, biztatta. Ulain és Lengyel, hogy Friedrich nr^'WíJijl'PÉjé Kit)! Trie —rk­ ~it thiWii' a vörös uralmat, azTOSfra fehérárak­aat perszeftifi­­kálta. Erre Gál Jenő dr. azt kérdezte a tanútól, hora tudta-e, hogy ez egy ha­jsza volt amai férfin­ ellen,--a­ki megmentette Magyarországot a­ legrémesebb uralomtól és visszanyitotta a jogrendet. A tanú végül elmondotta, hogy Hüttner Lengyellel is több izben beszélt a­ száz­ezer koronás­ t­atalomlevélről és tudták, hogy ez egy nem létező "valami. Majd elmondta, hogy Török Sándor dr. ügyvéd is tudott ezekről a dolgokról, mert ő vele is sok mindent közöltek. Említette, hogy sok mindent nem mondhat el. (Friedrich harsányan közbeszól : Majd el­mondjuk, mi/) Végül alibi tanúiról, a rendőrségnél tör­tént megkínzásairól beszélt. , Kellmann és Várkonyi Oszkár védők kérdései után a tárgyalást berekesztették és hétfőn folytatják. * Itt említjük meg, hogy a bajai rendőrség a Dunából egy holttestet fogott ki, a­kinek zsebében egy levél volt és abban az volt írva, hogy ..az Istenért, ne vallj Hütt­­ner ellen, mert nálunk házkutatás volt és leveleinket el­vitték. Tehát Kéri és Fényes ártatlansága ügyében, mi­­reánk ne hivatkozzál, mert mi nem merünk beszélni, ne­hogy úgy járjunk, mint a többiek. Hűséges feleséged.*­ Baján most kutatnak ebben az ügyben. Dalol az élet. Irta Erdős bence. Dalol az élet valahol, falkan dalol. ■— 7'(? hallgatod / tis ágyadban nem áthatól. Száll az örök titkos rege,. M­egérted-e, fi a hallgatod ?­­ És szivedet kitárod-e 2 Tárd ki szived! Bárányokat így látogat A nagy csoda... Xc félj és imádkozz sokat T­alol az étet valahol. Xehed dalol. — 8 a rege száll... Minden örök — és nincs halál. A mivel a Vígszínház megnyílt — Jubiláns visszapillantás. — Irta: Szécsi Ferencz. Hát csakugyan úgy fvolt, a­hogy az én régi jóemberem, Hegidüs Gyula, a kiváló színművész is, az ő jóízű és erőteljesen szubjektív emlékezé­­seim­ben legutóbb xperfirto. Épp 25 esztendővel ez­előtt, a millenáris május első napján bizony ke­gyetlenül megbukott a Vígszínház megnyitó­ da­rabja :­ ­ Barangolt, vagy s a paeoniai vojvoda. Vígjáték. S felvonásban. Irta Jókai Mór. Megbotlottak a­ Vígszínház igazgatói. Va­lami ünnepit akartak. A legnagyobban írattak da­rabot a megnyitóra és úgy megbuktunk vele, hogy három előadás utá­n le kellett venni a mű­sorról — mondja Hegedűs, a­kit — a­hogy ő ezt szintén leszögezi — e sorok írója kevéssel azelőtt ment ..felfedezni" Kolozsvárra* A legfőbb tanács hétnapos ultimátumot Intéz Németországhoz — Francziaország ragaszkodik a katonai akczióhoz. — (1rz Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Bécs, április 30. Londonból jelentik, hogy a legfelsőbb tanács ma délután négy órakor meg­kezdte ülését. Lloyd-George álláspontja — melyet már a hythei tárgyalások alkalmával előterjesz­tett — az, hogy Németországhoz hétnapos ultimá­tumot intézzenek, mielőtt a Kuh­r-vidék megszál­lását megkezdenék. Az ultimátum úgy szólna, hogy Németország­ kötelezze magát —negyvenkét éven keresztül két milliárd márka évi részletnek és a német kiviteli vám huszonöt százalékának megfizetésére. Laud­eur­­és Briand ellene vannak a ter­vnek és Briand csak úgy hajlandó az ultimátumba belemenni, ha, a büntető rendszabályokat arra való tekintet nélkül azonnal foganatosítják. A legfelsőbb tanács ülésén tehát nagy ellentétek merültek, fel angol, olasz felfogás és a franczia, belga felfogás között. . Viszont a washingtoni kormány válaszát ad­dig nem adja meg Németországnak, m­íg a londoni most folyó tanácskozások végleges megállapodás­hoz nem vezettek a szövetségesek között. Ennél­fogva Berlinben már arról is szó van, hogy a né­­met kormány közvetlenül tegyen lépéseket Lon­­donban. Berlinben általában a tegnapi nagy pesz­­szimizmust némileg optimisztikusabb hangulat­ váltotta fel és­ bíznak Hardingban, a­ki kormányá­val állandóan ülésezik és a ném­et ellenjavaslatok­ról tárgyal. Az egész világ­ aggódik, töpreng azon, miként lehetne a kérdést elintézni, Francziaország azon­ban­ semmi iránt, sem érdeklődik­­annyira, mint­hogy mikor kezdheti meg a katonai artéziát. _Azt hiszik, hétfőn vagy kedden megkapja a legfelsőbb tanács felhatalmazását és csapatai május 7-én már meg is kezdhetik az előnyomulást a védtelen német vidékekre. A sű­pítségi párt ünnepli Giessmeint. (Batthyány Túri Béla ellen.) * Giesswein Sándor tiszteletére m­g este ünnepi lako­mát rendeztek a VII. ker. függetlenségi pártkörbben, a­melyen a polgárok és munkások szövetségének vezető­sége teljes számmal vett részt. P. Ábraám Dezső dr. méltatta Giesswein érdemeit. . .... Az üdvözlésre­­Giesswein Sándor hosszabb beszéddel válaszolt. Azok közül való, — mondotta — a­kik két hó­nappal ezelőtt először kezdték követelni az alkotmányos­ság helyreállítását. Már a parlamentben is kezd mutat­kozni ennek a hatása és egyre inkább megnyilatkozik az a követelés, hogy a jogrendet és a közszabadsággkat helyre kell állítani. Magy­arország csak a polgárság és a munkásság együttműködésével állhat talpra. Ne­ ves­sék többé a, magyar munka,sok szemére azt, a mi. két év­­*feleA^Sf$jm­.­ Egyesek hibáiért a tömeget nem le­h­et felelőssé tenni. Itt az ideje, hogy a kilengések'után az egyensúly sielyreálljon, m miert különben az ország ha­jója elsüllyed. A'liberális ,blkk van hivatva arra, hogy a nyugat szimpátiáját felkeltse és a, szellemi rokonsá­got visszaszerezze. * .Giesswein ’ beszédét zajos"^tapssal fogadták. Utána Bárczy-­­látván, majd Bá . Virágh Géza, a­­VII. ker.­ füg­­getlségi párt ügyvezető­ elnöke szólalt­­ fel. Mind­ketten Giesswein­­ érdemeit méltatták, a­ki­­keresztény hitéleti felfogását mindenkor össze tudta egyeztetni az ő demokratikus világfelfogásával. Bárczy­­beszédében kifejtette, hogy a polgárok és munkások szövetségének az a­ czélja, hogy hulljon le végre az­­a­ lepel, a mely az egész magyar közéletet ez idő szerint takarja.­­ Általános figyelem és érdeklődés közepette emelke­dett szólásra Batthyány Tivadar gróf, a ki — úgymond — a mai súlyos helyzetből való kibontakozásnak két lehetőségét látja. Az­ egyik a fokozott,­­előrehaladás a demokrác­ia felé, a másik ennek éppen az a­ lenkezője: a teljes összeomlás. Giesswein személyével és érdemei­vel foglalkozva­­megállapítja, hogy Giesswein Sándort éppen negyvenéves írói jubileumával egyidőben buk­tatták ki a Szent István­ Akadémiából." Ez esetleg indo­kolt lenne akkor, ha méltó utód követte volna őt az elnöki­ széken. Ez azonban nem történt meg. Az egész választáson végigvonult a stréberség. Elvakult kortes­­kedésre használták föl az elnöki széket és egy irodalmi nulla került Giesswein helyére. Ha Giesswein­ ellen azt hozzák föl, hogy ő destruktív volt, ekkor kénytelen vele szembeállítani Túrit, a­ki sokkal destruktívabb volt, mint Giesswein. Túri tagja, volt a nemzeti tanácsnak és éppen 1920 márczius 21-én, a kommün kitörése nap­ján, a minisztertanács kanonokká nevezte ki. Batthyány után még Drózdy Győző és Vanczák Já­nos beszélt. Igenis, nekem is feledhetetlen este volt, mikor a derék fiatal múzsapap, szemlátomást komoly­­ szándékkal, de némiképpen mulatságos hatással­­ énekelte egy hosszúszakállas, de már elhunyt ha­jóskapitány fehérlepedős szellemének szerepében azt az elmés szöveget, hogy : „Mi szép dolog lekésni, Viharba pipázva nézni... A igazgatók botlását állapítja­­meg a mi de­rék, sokoldalú művészünk. De nyilván csak az egyik felelős direktort gondolta, már­mint, az én csekéységemet, a­ki a Vígszínház létesítésekor a dramaturg nem éppen hálás tisztére vállal­koztam. Hét én csak hálás lehetek neki azért a finom tapintatra és gyöngéd jóindulatra valló önmeg­tartóztatásért, melylyel nem tartotta magát tán egészen illetékesnek, hogy dramaturgi működése­met bolygassa. Hisz a gavallérosan kárpótol ő en­gem ezért, a­mikor „kifogástalan elegancziám‘"-at, „néhai szőke, szakállam“-at és „ragyogó aranyfo­­gam‘­-at szíveskedett megörökíteni, a­mik nélkül valamirevaló dramaturg természetesen el sem képzelhető. Hasonló hálával tartozik — azért, hogy csakis az „örökösen panyókára vetett felsőbabát"­ és a „vasalatlan, gyűrött nadrág" jutott neki. Jellem­zésül­­ a kitűnő Ditrói Mór direktor is, a­kiről mellesleg illik megjegyezni, hogy ő volt az, a­ki­nek a­ Vígszínház az elismert művészi együttes és a pompás összjáték megteremtését egyedül kö­szönheti. Nos, hát az én hálám­ és elismerésem kifeje­zéseként elhiheti az emlékezések nagyrabecsü­lt írója, hogy én is őszintén megbotránkoztam­ azon a neves kritikusunkon, a­ki az „Államtitkár úr“­­ban bemutatkozott ifjú Hegedűs Gyula, arczának „túlegyen­es idomzatáról" merészelt beszélni, de a fogyatékos mű­szlésű bajai­­közönségen is, mely Hegedűsünk Hamlet­jét nem tudta kellően mél­tányolni. (Szegény Shakespeare-rel ellentétben azzal merek dicsekedni, hogy — az általam vá­lasztott és azóta nagyészt újra elővett darabok­, bán — megfelelőbb alkalmakat nyújtottam a ked­velt művésznek, hogy nagy képességeit csillog­tassam.* A jelen futólagos visszapillantás papírrave­­tőjének eddig, sajnos, nem eléggé méltányolt büszkesége, hogy vígszínházi hatéves tevékeny­sége alatt nem irt színdarabot. Másik büszkesége, hogy húsz esztendőnél tovább megállta, a­nélkül, hogy emlékezésekkel hozakodjék elő. (Pedig­­az utóbbiak során — ha érdemesnek látta volna — talán hatásosan védekezhetett volna azok ellen a vádak ellen, a­mikkel kivált a vissza­utasított da­rabok tettesei iparkodtak őt megszólaltatni.) És ezentúl is ellent tudott volna állati a kísértésnek, ha Hegdű­s emlékezései belé nem szuggerálták volna azt az­ érzést, hogy elvégre mégis csak du­kálna már egyszer elmesélni a vígszính­ázi meg­nyitó-bukásnak eddig alig ismert történetét. H» nem holmi idejétmúlt, még most is fölösleges ön­igazolásul, hanem csakis a szinnadtörténelmi igazság érdekében.* 1895 kora őszén reám, mint a Vígszínház dra­maturgiára­ hárult a­ feladat, hogy a következő évi milleniu­mi ünnepségek küszöbén megnyi­tandó Vígszínház első előadásának műsoráról is gondoskodjam. Társaim elfogadták azt a javaslatomat, hogy nagy Jókai Mórunkat kérjük fel arra, hogy szá­munkra a különösen jelentős alkalmat hazafias lendülettel méltató prológust írjon, és hogy a megnyitódarab med­rását egyik neves írónkra bízzuk. Néhány nappal később kissé elfogódottan ül­tem Jókaival szemben a Bajzi-utczai kis palotá­ban (a mostani Pető­fi-házban), a­hol a költő­király Póza leányával s­­en­ek, férjével, Feszty Árpád jeles festőnkkel akkorában lakott. Az ismert nagyuras tartózkodással, hatalmas bajszú, parókás fejét szelíden féloldalt hajtva, fel­ej­th­etett én világoskék szemeiből a jellegzete­sen szórakozott tekintetet vetve reám, mélabúsan csengő szép hangján kérdezte tőlem, hogy mi jór­ hoztam. Előadtam a kérésemet. A nagy író arcra kel­letlen kifejezést, öltött. Ausztria is új bankjegyeket ad ki. (Külföldi kölcsön mentheti még csak Ausztriát.) Bécs, április 30. Az VÉdg bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Mayr dr, szövetségi kanczellár m­a a miniszteri palotába hivatta a sajtó képviselőit és előt­tük Ausztria pénzügyi helyzetét ismertette. Az Újság bécsi szerkeszőjét filodr dr. szövetségi ka­nc­ellár és Grimm pénzügym­­inister megbízottja, behwarzh­aid miniszteri tanácsos Aflwtrin hitelügyének jelenlegi állásáról a következőképp informálta: —. Azok a hírek, a­melyek, arról, szólanak, hogy a forgalomban levő bankjegyeket lebélyegzik, egyáltalán: nem felelnek meg­­, valóságnak. Mindezek a hírek spekulatív elemeknek koholmányai, ílebélyegzést .Sem az osztrák kormány, sem a népszövetség bécsi kikül­döttei nem terveznek. Ezzel szemben azonban bizonyos az, hogy egy egyelőre, még meg nem állapítható idő­pontban az összes mostani bankjegyeket föl fogják cse­rélni a­ felállítandó önálló osztrák bank bankjegyeivel.­­ Úgy az osztrák kormány, mint a népszövetség pénzügyi bizottságának bécsi kiküldöttei megegyeznek abban és szentül meg vannak győződve afelől, hogy csak külföldi kölcsön mentheti meg Ausztriát. Hogy a kölcsön felvétele milyen formában menjen végbe, azt még nem határozták meg. Annyi bizonyos, hogy a­ kölcsön csak üzleti formában képzelhető el, a­mi annyit jelent, hogy Ausztriának garanc­iákat kell vállalnia a kölcsön fejében. A bécsi kiküldöttek május 10-én ter­jesztik be Párisban a népszövetségnek javaslataikat, a­hol azokat felülvizsgálják és a további határozatokat meghozzák. F. K.

Next