Az Ujság, 1922. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

Budapest, 1923. XX. évfolyam.-­­ szám. ________Vasárnap, Január 1. " Előfizetési árak: -Mi " SZERKESZTŐSÉG: Ma .a. ^ Mo C • I ^ H m Budapest, Rákóexi­nt 84. Mo ^kWéMé^m!n»!^dJp.IW Km$HM ^ Budapest, Erzsébet-körutM. ROVÁS Az illetékesek bizonyára tisztában vannak vele, hogy azzal a bizalmatlansággal szemben, toggyel míg az egész dolgokat is nézik, a mondvacsináltak nem vezetnek czélhoz. Am­nesztia például, mely nem hajtódik végre, munkásbéke, ha nem tartják be, társadalmi kibékülés, ha nem válik valósággá, politikai lépések, melyek csak a félhivatalos híradások erejéig tevődnek meg, nem fordítják meg a külföld averzióját Ez oly nyilvánvaló, hogy a kormánytettek komolyságában akkor sem ké­telkedünk, ha erre adataink vannak is. • As ex-lex, ugyebár, itt van, de rímelt senki sem látja. A képviselő urak jól mulatnak ma este s a miniszterelnök vadászata sem marad abba. Ex-tax. Hát aztán? Mit is jelent magya­rul? Törvényen kívül, törvény nélkül, vagy törvény ellen? Mindenen átmentünk már s ma igazán mindegy, hogy min megyünk át ezúttal. • Ha Tomcsányi utasítaná­ az ügyészséget hogy engedje szabadon J­akovszkyékat, az poli­tikum volna. Ebben teljesen igaza van. De ha nem utasítja erre, ugyancsak politikum. Ebben nekünk van igazunk. Kérdés, a két politikum közül melyik a helyes politika? Erre feleljen más. Szilveszter. Irta Kóbor Tamás. Szénültig teli a keserű pohár, de azért fizetsék ki körömpróbáig: Erő és Mienk a múlt és mienk a jövő. Kár, hogy a jelent elherdál­juk, de nem végzetes. Jön a jövő s elragad a roskadó, terméketlen küszöbről. Széthúzás? Gyűlölködés? Megvan és pusz­tít. De a vetés taposója s a­kinek a vetését szét­­tapossák, ugyanazt reméli kísérteties egység,­­de mégis egység. Rabságban túl a korcs hatá­rokon, szabadságban e határokon innen a szen­vedés ugyanaz. Ez is egység. S ebben a szörnyű egység-karrikaturában karrikatura nélkül el­igazodni lehetetlennek látszik s voltaképpen nagyon könnyű. A baj és bűn a jelenben­­van s a jelen a politikáé. A dicsőség a múltban, a megváltás a jövőben van s ez a történelem. Ennél hallom­­ — nem a dübörgő lépteit, hanem lábnjj­hep­ve óvatos közeledését. A politika minden országban más jelsza- V­a.-A m­­a czélkifejtzésekkel ugyanazt az Ar- V_ -re- álja. Nekünk spec­iális politikai bű­nevű.­s­üléseink vannak, de voltaképpen neh­ezebbek, mint másutt. A­mit mi tim,k­i mondunk, az átok minden nemzetre nehezül. Hol értenek egyet a nemzetek? A szö­vetségesek között állandó hadi veszedelem. Hol tartanak össze a társadalmak? Minden nemzet belső tagoltsága a forradalmat rejti magában. Nem vagyunk rosszabbak másoknál, csak a mi otkunknak súlyosabbak a következményei. Át fogjuk látni s akkor a következmények is el­maradnak. A béke, melyet a világháború történelmé­nek pontul tettek, szintén politika volt s nem történelem. A gyűlölet diktálta, a haszonlesés írta fel és a rettegés őrködik rajtuk. A törté­nelem nem csinálta ezt a békét, a történelem meg fogja változtatni. Meg fog küzdeni a poli­tikával és végigtapos rajta. A politika ezt érzi, sőt tudja már, de nem vallja be. Meg akarja akasztani a történelmi folyamatot, de már nem erőszakkal, hanem konczesszióval. Kitalálta már a formulát­: segíteni kell a legyőzötteken, hogy a diktált béke fentartható legyen.. Ám legyen úgy, higy­­jü­k úgy, a­hogy mondják. Azért mégis mágu­kon is akarnak segíteni s az csak úgy lehetsé­ges, ha a diktált bék­ét nem tartják fenn.­­ Belső helyzetünk­ is ugyanaz, a magyar nemzet ezeréves belső egységét történelmileg nem lehet megbontani. Itt is csak politikailag csinálhattuk meg a győzők és legyőzöttek külön sorsát. Ha az egész kulturvilág sorsa közös, nem lehet külön sorsokat teremteni ugyanegy nemzet fiai számára. A politika mondhatja is, hiheti is, hogy­ a nap követelésének tesz enged­ményeket. Valójában azonban a történelem érvényesíti már hatását, mely mindent meg­őröl, a­mi nem az örökkévalóság számára terem. Én hiszek a biztos, szép jövőben, mely méltó folytatása lesz a dicső, szép múltnak. Hiszek benne, mert hiszek az emberiségben, mely nem élhet meg életre érdemes nemzetek pusztulása mellett. Kínunkban, keservünkben, végtelen nélkülözéseink közepette minden hát­ráltatás vétek, de a jobb jövő eljön mindent hátráltatás mellett is. A politikának, milyen szembehelyezkedett a történelemmel, el kell­ buknia, de senki sem lehet igazán vesztes ott, a­hol a történelem győzi A magyar csapatok bevonultak Sopronba Készülődés Sopron ünnepélyes átadására* Az entente-tábornokok búcsúznak Soprontól* £ — tiz Újság kiküldött munkatársának telefonjelentése. — ^ Sopron, deczember 31. A magyarság győzel­mének örömünnepét üli meg vásárnál­, újév nap­ján Sopron ősi városa. Boldog újév lesz ez való­ban, ha első napja is a magyarság nagyszerű fel­lendülését ünnepli. Magyar ünnep, fenséges, büszke reményekre jogosító, mint az volt maga a népszavazás is, Sopronnak és a nyolcz községének Magyarország mellett tett hitvallása. Az ódon falak, a patinás házak is ezt suttogják: magyar, magyar, magyar maradék. Az volt és az is ma­radt. Az egész városon meglátszik a nagy felsza­badulás átérzése. Végtelen­ nagy sóhaj a város, a­melylyel ledobta kebeléről a mázsás terhet, most, hogy szabadon megnyilatkozhatott. A sárgás falakon még látszanak a népszava­zásnak plakátnyomai. Az igazságtévő ítélkezés em­léke. Az­­ entente tábornoki bizottsága egyik há­romnyelvű plakátján hatalmas számok hirdetik, hogy kinek a javára billent a mérleg. A népszava­zás örömteljes eredménye: Ausztria 8227 szava­­iv tával szemben Magyar sináv gr ' ' „ 1 i.SB-t eza-t .• ".OT.ttal. Eszel aztán el is 1 ■ 1 s.­vsa féltve féltett dráf­­ megmaradt Szent­­ István koronájában. Másik entente-plakát a népszavazási terület átadását közli. Az is három nyelvű. A harmadik plakáton, a­mely simulva tapad majdnem min­den ősrégi soproni ház falához, az entente tábor­nokai búcsúznak a soproni néptől. Befejeződik a missziójuk, el is távoznak. Egymás mellett há­rom aláírás: Ferrario tábornok, bizottsági elnök, Carion tábornok,­­Romann tábornok. Három tá­voli ország fiai, a­kik talán nem, is hallottak azelőtt Sopronról és, a­kik csak felsőbb parancsot teljesítettek. Most mégis szives szavakkal búcsúz­nak az ódon várostól.­­ Az­által, hogy a nagykövetek tanácsa el­ismerte a népszavazás eredményét és az osztrák parlament a velenczei egyezmény jegyzőköny­vét ratifikálta, Sopronban a béke­műve befeje­zést nyert. ...... .., Sopronban a békemű befejezést nyert. Sopron magyar maradt. Fellobogózzák a várost. Ma dél felé új plakátok kerültek a franczia plakát mellé. Ezt piár csak egy ember írta alá: Jurnér Mihály, a város polgármestere. Még egé­szen friss a ragasztás és már is apró gyerekek, roskadozó lábú öregek, erőteljes, bizakodó fia­­­­lok százával állják körül. A polgármester kéri a lakosságot, hogy január elsejére, a­mikor a szö­vetségesközi hatalmak képviselői Sopron szabad királyi város és környékét visszaadják a magyar alkotmánynak, a házakat lobogó díszszel lássák el Este fél héttől fél nyolczig a házaknak az utczára néző ablakait világítsák ki. Ha azonban nem jutna minden házra lobogó, akkor lássák el az ablakokat nemzeti szinti szalagokkal. De nem is igen kellett ez a felhívás, mert már a kora reggeli órákban felröppent a háztetőkre is n­emzeti lobogó és minden ablakban* kirakat­ban ott büszkélkedett a nemzeti szinti papimai­­lag magyar és német felírásokkal: »Treu geblieben/« — iMagyarok maradtunkh — im­ Ewigkeit Amend — t Rendületlenül!: — ^Istennek hálált Nincs egyetlen ház, a­hol kettő-három nem hirdetné a lakosság örömét. Két helyen árusítot­­ták a nemzetiszínű szalagokat, de már délután egyetlen darabot se lehetett kapni belőlük, de hát lehet-e másképp ! Odaadhatjuk-e ezeket a szépsé­ges, évszázados épületeket, a bolthajtásos kapu­kat, a legtökéletesebb Szentháromság-szobrot és a Sterno-házat, melyben Mátyás király lakott va­laha, odaadhatjuk-e valaha is ? Hiába, itt min­im magyar. Még azok­ a Péwet nevü emberek is, a­kiknek üzlete fölött: Trinkl, flader. Áttér, Latzer is hasonló felírások állnak. A legjobb bizonyítéka ennek az a sok eredeti epizód, mely a népszava­zás idején játszódott le- Csak egyet ragadok ki, a legjellemzőbbet, a­melyet az egyik szavazat­­szedő bizottság elnöke mondott el nekei­: Hazádnak rendületlenül. Egy soproni pénzsekter lépett be a szavazó­helyiségbe. Pörge kalapját lekapta és németül köszönt. Ha szóltak hozzá német nyelven felelt. A mikor a nevét kérdezték, felemelte a fejét és átszellemült arczczal, harsány hangon válaszolt: — Hazádnak rendületlenül, légy híve óh ma­gyar! A városban egyébként m­a még az entente­­bizottség az ur. Lépten-nyomon olasz katonákat, altiszteket látni. Csak néha tűnik fel egy-egy bo­rotvált képű angol tiszt, franczia pedig alig akad. Az utczán, a vendéglőben, a szállodában is meg-* látszik, hogy az olaszok vannak túlsúlyban. Av szobám mellett, a Pannóniában e®^ vdn ezred:* Ir’-i’ ' 'rend®1* a~ v-js 'u.i n­a.iv ..au* itt hallik, Guiliemme , Árpád tábornokodivel senki más nem fogja képviselni a hivatalos köröket. Bevonul a katonaság. Arra az értesülésre, hogy a nemzeti hadsereg csapatai ma bevonulnak, a laktanyákat, a­melyek eddig üresen állottak, sürgősen kijavították és lakhatóvá tették. Déli féltizenkét óra tájban Kóp­­háza felől feltűnt az első tüzérüteg. Tizenkét óra­kor a győri vonaton me­gérkezett az 5-ik gyalog­­ezred és a 6-i­­ gyalogezrednek egyik zászlóalja. Az 5-ik ezred Sopronban marad, míg a 6-ikat rö­videsen továbbvezénylik. A­ visszatérő csapatok • ugyanazok, a­melyek már korábbért is Sopronban­­• tartózkodtak. Az elhelyezés olyképen történik,­­ hogy a 48-as laktanyát kapja a gyalogság, a déli­­vasút melletti huszárlaktanyába a huszárok vo­nulnak be, míg a tüzérlaktanyába a tüzéreket he­lyezik ki. Az ezzel szemben levő 18-as honvéd­laktat­íjában ezidőszerint az entente csapatai tar­tózkodnak. A bevonuló katonaság a mai nap fo­lyamán természetesen semmiféle szolgálatot nem teljesít, és holnap délelőtt, a­­míg a hivatalos át­adás-átvétel meg nem történik, az entente tábor­noki bizottságának fenhatósága alatt áll. Holnap délig továbbra is a nemzetközi polgárőrség látja el a közbiztonsági szolgálatot. Majd minden sarkon ott áll egy-egy ilyen nemzetközi polgárőr, a karján A. F. I. betűkkel. A nemzetközi polgárőrség működése holnap déli 12 órakor megszűnik. Érdekes, hogy ezekért az A. F. I. betűs karszalagokért a gyűjtők már 1000 koronát is ajánlanak.­­ A környező „ falvakba Nagyezenkbe, Kopházába, Hurkára, Ágfalvára, Bánfalvára, Fertőrákosra, Fertőbozra és Brenn­­bergre már tegnap bevonult a csendőrség és át­vette az entente csapatoktól a szolgálatot, a holnapi ünnep programmja. Az át­ad­á­s ünnepségének programmját most már hivatalosan minden részletében megállapí­tották. Az ünnepség a Széchenyi-véren fog meg­történni. Pontban 12 órakor a 11. Rákóczi Ferencz­­úton levő katonai leánynevelő■ intézetben, a­hol a szövetségközi tábornoki bizottság székhelye van, fog megtörténni a történelmi aktus. Az át­adási jegyzőkönyv öt példányban készült és azt minden nemzet képviselője megkapja. A jegyző­könyvet az entente mind a három táborn­oka alá­írja és magyar részről Guilleaume tábornok fogja aláírni. A jegyzőkönyvek hitelesítésének pilla­na ■ patában a polgármesteri rendelet szerint az ösz­­szes templomokban megkondulnak a harangok és egy negyed óráig fogják hirdetni a soproni ma­mi­őrség örömünnepét. A hivatalos ürménélv után Ferrario tábornok előre megál­la­pított szövegű beszédet fog mondani, a­melyre Guilleaume tábor­nok válaszol. Ezzel az aláírási aktus be is feje­ződik. Csány Tamár Mihály dr. polgármester­­e-

Next