Az Ujság, 1922. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-01 / 1. szám
r Wixilsissa sütésével küldöttség keresi fel az entente tábornoki bizottságot, hogy megköszönje a tábornokok legális magatartását és egyben azt is, hogy minden részrehajlás nélkül kezelték a magyar ügyet. Este fél hatkor toronyzenét adnak a városház tornyából, majd a soproni tűzoltóegyesület tagjai lampionokkal és fáklyákkal járják be a várost, amelyhez természetesen igen sokan fognak a közönség részéről csatlakozni. Turnét* Mihály ünneplése• Sopron ünnepéből részt kér magának a vidék is és a hozzánk tartozó nyolc községből négyezer emberből álló küldöttség jön be, hogy résztvegyen a szívből jövő felemelő aktuson. Az ünnepségre meghívták a helybeli különböző testületek, intézetek és egyesületek képviselőit is. Január másodikén, hétfőn külön fogják ünnepelni Turner Mihály dr. polgármestert; ez alkalommal a polgárság akarja kidomborítani városának vezetőjével szemben táplált érzelmeit. Turnét volt ugyanis az, aki a legveszélyesebb pillanatban is fanatikusan hitte, hogy Sopron továbbra is magyar marad. Az egyetlen ember, aki óriási hittel és lelkesedéssel éjjel-nappal dolgozott azon, hogy Sopron magyar maradjon, még akkor is, mikor munkatársai közül egyik-másik elhagyta. Annakidején kijelentette, hogy elsősorban nem polgármester, hanem egyedül hazáját féltő magyar ember. A siker oroszlánrésze ilyenformán az övé. Valószínű, hogy hivatalosan is ünnepelni fogják a polgármestert egy közeli díszközgyűlés alkalmával, amelynek részletei ezideig még nincsenek megállapítva. A város törvényhatósági bizottsága ugyanis hivatalosan akarja leszögezni az Ő érdemeit. • * AZ Tr.JSÁ.Q Vasárnap. 1922 január 1 —■....— ...... ' ........I I.N.B. I. ■ i I Guilleaume tábornok nyilatkozik az Újságnak . A megyeházán van Guilleaume tábornok főkormánybiztos hivatalos helyisége. Ugyanitt van az osztrák-magyar határmegállapító bizottság, valamint a külügyminisztérium kirendeltsége is. villányi Frigyes báró követség tanácsos, a magyar delegáczió vezetője nincs itthon. Guilleaume tábornok főkormánybiztos azonban készségesen fogadta Az Újság munkatársát és igen szívélyes beszélgetés közben soproni élményeiről a következőket mondta: ▼ — Pályafutásom legszebb pillanatához értkeztem, amikor nekem megadatott, hogy nemcsak a kormány, hanem a nemzet nevében is egy már régen elveszettnek hitt országrészt Magyarországhoz visszacsatolhassak. Igyekezem, hogy megbízatásomnak minden tekintetben megfeleljek, hogy ezen a területen a rendet fenntartsam és hogy az entente-tábornokok bizalmát megnyerjem, a mi — fájdalom — némileg meg volt rendítve a király hazatérte óta. Kérdést intéztünk a tábornokhoz a lakosság hangulatára vonatkozóan a népszavazás idején. — Csodálatos volt a város lakosságának fegyelmezett magatartása, a kritikus idő alatt és örömmel konstatálom, hogy a vidék németsége ismét a régi haza körül csoportosul és azt külsőleg is kifejezésre juttatja azzal, hogy az átadás ünnepségén tömegesen meg fog jelenni. Ki kell emelnem még a soproni sajtó korrekt viselkedését, amely ilyen nagyfontosságú külpoli- t tikai kérdésben elengedhetetlen. Nagyon megnehezítette azonban a helyzetet, hogy a budapesti lapok egy része néha a külföldi sajtó térdéére,ezent Méza Simut vette át. mi Itíva tábornok elmondotta, hogy Hegedűs altábornagy helyébe került annak idején, a mikor a nyugatmagyarországi főkormás Vizioktmegbízták. Hegedűs altábormsfjúnakaz volt a kívánsága, hogy miután ő volt kénytelen átadni ezt a területet, úgy ant idején ismét ő vehesse át. — Az én érzeten — mondta a tábornok — az, hogy a midőn hivatalos kötelességemnek eleget teszek, nemcsak az egész nemzetet, hanem egyutal Hegedűs altábornagyot is, aki szivélyel nőtt ehhez a röghöz, képviselni fogom. — A tábornoki bizottsággal való érintkezés— fejezte be érdekes nyilatkozatát a tábornok — mindig nagyon szivélyes volt a diplomácziai formaságok megtartásában. Azt hiszem az én misszióm az átadástól befejeződik és valószínűnek tartom, hogy még a hónap közepe táján fel fognak menteni. Elmegy az entente-bizottság. Más helyről úgy értesültem, hogy az ententekatonaság, amely a népszavazási területet megszállva tartotta, január harmadikén távozik innen és visszamegy Felső-Sziléziába, ahonnan, hír szerint, rövidesen hazájukba mennek. A generálisok ötödikén szándékoznak elhagyni Sopront, miután feladatukat bevégezték. Az itteni állomásfőnökség már vasúti kocsikat biztosított számukra. Az Ausztriához csatolt területeken a lakosság hangulata nem igen kedvező. Állítólag ezer baj van azon a vidéken. Főleg az ellátás körül merültek fel nehézségek Ruszt városnak polgármesterét, Bács dr.-t az osztrák kormány felfüggesztette állásától és új polgármestert küldött helyette. Állandóan egész sereg osztrák detektív van ezen a vidéken, akik összeesküvők után kutatnak és tusszedéssel fenyegetik a lakosságot. Készülődés a holnapi ünnepre. Az átadási ünnepségek előkészületei az itteni hivatalokban is meglátszanak. Lázas sürgés-forgás van a városházán, főként a polgármester előszobájában, ahol egyre-másra adják ki az újabb és újabb rendelkezéseket. Ugyanilyen a helyzet Zsembery István főispán kormánybiztos hivatalában is, amely az Esterházy herczegi kastélyban van, Thumer polgármesternek minden idejét lefoglalják az ünnepi előkészületek, úgy hogy csak igen nehezen jutottunk be hozzá. Fiatal, energikus ember, rövid, nyírott angolbajuszszal. Elegáns zsakettát visel és nagyon szívesen válaszol kérdéseimre. • — Természetes — mondja — hogy mindenki tuatában volt annak, hogy az eredmény nem lehet más. Ezért küzdöttünk. Sopron sohasem volt a felekezeti gyűlölségek városa. Ez a mi kis városunk a tisztességes munkának a barátja. Sokat kell dolgoznunk. Sokat veszítettünk a német vidékek lecsatolásával, bár igaz, hogy még nagyobb értéket veszítettünk volna, ha fordítva történik !A népszavazás a legpéldásabb rendben folyt leást, rendkívül imponált az antente-bizottságnak Ilyet ők még nem láttak. Arra, hogy valaki megfeledkezett volna arról, hogy komoly időről van szó, nem volt példa. Ez nagy dolog volt, szép volt. Az osztrák lapok azt írják rólam, hogy renegát vagyok, de hát ez se baj, a fő az, hogy cáfolatot tudtunk adni arról, hogy a magyarság nem bánt olyan rosszul a nemzetiségekkel, mint ahogy hirdették. Hogy a községekben inkább az osztrákok győztek, annak inkább a bolsevizmus az oka. —* Meg vagyok győződve, hogy félév múlva nyoma sem lesz annak az aknamunkának, amelyet az osztrákok ellenünk folytattak és a környékbeli községek megint olyan hűségesek lesznek, mint voltak. Az egész népszavazási területen, de még a megszállt részeken sincs egyetlen komoly ember, aki az osztrákokhoz kiérkeznék. Ma este vidám Szilveszterre készül Sopron városa. A kaszinóban nagy estély lesz, amelyen megjelennek a város előkelőségei és az ittlevő külföldiek is. Vidám mulatozás, öröm, vigasság lesz és azután nyugodtan térnek pihenőre a soproniak, mert mire felkél a nap, az ő vig esztendejük is felvirrad. György Endre, Sipőcz Jenő, Budapest székesfőváros polgármestere kéri, hogy Sopron átvétele alkalmából, a nemzeti öröm kifejezése jeléül, a székesfőváros összes hivatalait, iskoláit és összes üzemét a nemzeti lobogóval díszítsék fel A vádtanács elrendelte Rakovszkyék szabadlábra helyezését Az ügyészség felfolyamodott ellene. — Az összes vádlottak továbbra is fogva maradnak. — Apponyi felháborodása. — Ezt a kellemetlenséget hasonlóval viszonozzuk. — Vázsonyi politikai üldözésnek tartja a történteket. — Friedrich hajszának minősíti. — Az igazságügyminiszter nem avatkozik az ügybe. Népes volt ma délelőtt a vádtanács előszobája. Jelezték, hogy a vádtanács ma határoz Rakovszky István és társai szabadlábra helyezése ügyében. A várakozók babonás hittel eltelve biztosra vették, hogy a miként Beniczkyt szabadlábra helyezték karácsony előtt, azonképpen a vádtanács szabadlábra helyezi Szilveszter napján Rakovszkyt, Gratzot, Sigrayt és Schnitzlert is. A jóslat be is vált. A vádtanács a védők által megajánlott összegnél jelentékenyen nagyobb óvadék ellenében elrendelte a négy letartóztatott szabadlábra helyezését. Az ügyészség azonban a vádmondás végzése ellen felfolyamodást jelentett be és így a tábla döntéséig a letartóztatott politikusok tovább is fogva maradnak. Előbb a vádtanács átvette a táblától a Borovicényi Aladár szabadlábra helyezését elrendelő végzésnek indokolását. A tábla a vádtanács elnökének ismeretes megokolásával szemben megállapította, hogy Borovicényi magyar állampolgár, egri születésű, a külügyminisztérium szolgálatában áll, szabadságolt, de ez nem érinti személyi megbízhatóságát. A terhére rótt bűncselekmény nem olyan, hogy amiatt szökésétől lehetne tartani. A vádtanács elnöke, Kiss István dr. táblabíró fél egy órakor közölte a védőkkel, hogy a vádtanács végzését, amelynek értelmében Rakovszky Istvánt 300.000, Sigray Antal grófot 1 millió, Gratz Gusztávot 500.000, Schnitzler Ágostont 200.000 korona óvadék ellenében szabadlábra helyezni rendeli el. Tudvalevő, hogy a szabadlábra helyezést körülbelül felényi óvadék megajánlása mellett Bontha Károly Rakovszky, Ruszinkó Béla dr. Sigray gróf, Vázsonyi Vilmos dr. Gratz és Sándor László dr. Schnitzler érdekében kérelmezték. A vádtanács végzését a következőkkel okolta meg: Rakovszky István, Sigray Antal, Gratz Gusztáv és Schnitzler Ágoston állandó foglalkozással bírnak és Schnitzler Ágoston kivételével nemzetgyűlési képviselők, tehát oly foglalkozásuk van, mely az állami életbe belekapcsolódik. Schnitzlert is az ország területéhez köti foglalkozása és bár a büntetés mérve előreláthatólag nem olyan, mely az előzetes letartóztatás akadályául szolgálna, a vádtanács úgy találta, hogy az általa összegileg meghatározott biztosíték kapcsolatban a védelem által feltárt okokkal, a terheltek életkörülményeire vonatkozó újabb adatokkal, a terheltek megszökésének veszélyét valószínűtlenné teszi. A biztosítékul szolgáló összegek nagyságát a terheltek vagyoni viszonyaihoz mérten Gratz Gusztávnál védője által előterjesztett évi jövedelemhez képest állapította meg a vádtanács. A királyi ügyészség a vádtanács ezen végzése ellen felfolyamodását jelentette be és így az iratok a királyi Ítélőtáblához kerülnek. A királyi ítélőtábla döntéséig Rakovszky és társai tovább is fogságban maradnak. A védők azt remélik, hogy az Ítélőtábla már hétfőn foglalkozik az ügyészség felfolyamodásával és hogy a letartóztatott politikusok a tábla kedvező döntése esetén már hétfőn kiszabadulnak. Mikor a nemzetgyűlés épületébe eljutott a hír, hogy a független magyar bíróság szabadlábra akarja helyezni Rakovszkyékat, de a kormány közege, az ügyész a bíróság határozata ellen felfolyamodást jelentett be, nagy izgalom vett erőt a kedélyeken. Apponyi nagy felháborodással sietett ki a folyosóra. Annyira felindult volt, amilyennek talán még sohasem látták. Hamarosan összeverődött egy képviselői csoport: Apponyi Albert gróf, Friedrich, Pallavicini, Haller István, Vázsonyi, Ugrón Gábor, Szilágyi Lajos és még többen. A képviselők felkeresték szobájában Foss József kultuszminisztert, aki a vadászaton időző miniszterelnököt helyettesíti. Apponyi itt körülbelül a következőket mondotta: — Példátlan és tűrhetetlen, ami történik. A kormány állandóan a független bíróságra hivatkozott. Folytonosan azt hallottuk, hogy a bíróságot nem szabad befolyásolni ítéletében és a kormány meg fog hajolni a bírói vélemény előtt. Most pedig az történik, hogy a bíró kimondta a véleményét és a kormány apellált! Miféle torz és felháborító állapot ez, hogy amikor gyilkosok szabadlábon vannak, bűnükért nem bűnhődnek, amnesztiákat kapnak, sőt kedvezésekben részesülnek, akkor országosan becsült, tisztes múlttal bíró férfiakat börtönben tartanak azért, mert politikai harczot folytatnak a kormány elleni A politikai üldözésnek ekkora mértékére még soha nem volt példa. Amazok gyilkoltak, emezek pedig más véleményen vannak! Különben is fel kell háborodnunk azon, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepein igyekeznek még egy-két napig megnyújtani e férfiak fogságát, igyekeznek őket regboszantani, meggyötörni. Borovicényi Aladárt, akit a bíróság szabadlábra helyezett, karácsonykor újra letartóztatok, hogy két nap múlva ismét szabadlábra helyezze a független magyar bíró. Rakovszkyt, Sigrayt és Gratzot újévkor bocsátanak ki börtönükből a bírók, de a kormány megbízottja, az ügyész nem engedi! Egész múltam alatt nem láttam ekkora mértékét a politikai harcz kíméletlenségének. Ezt a kíméletlenséget mi is hasonlóval viszonozzuk! Szterényi is heves szavakkal fordul a miniszterhez. Láthatólag nagyon fel van indulva. Vass József nagyon kényelmetlen helyzetben van. Némán hallgatja a szenvedélyes szavakat és kijelenti, hogy az ügyről nincsen kellően tájékozva, mert az igazságügyminiszter nem tartózkodik a Házban. Az ellenzéki képviselők a minisztertől a folyosóra mentek és tovább tárgyalták a legnagyobb izgalommal a Rakovszkyék ellen folytatott kíméletlen politikai üldözést (Mit mond Vázsonyi.) Vázsonyihoz fordultunk, aki a kormány magatartásáról a következőket mondta nekünk: Ez nem bírói eljárás már, hanem politikai üldözés. A bűnügyhöz a szabadlábra helyezésnek semmi köze. Mi nem azt akartuk, hogy a kormány szüntesse be az eljárást. Ezt maguk az érdekelt képviselők sem fogadnák el, mert ők is felelni akarnak minden cselekedetükért az arra illetékes és teljesen független bíróság előtt. Mi szabadlábra helyezést követelünk, mert ezeket az urakat semmiféle főbenjáró bűn nem terheli, mert egyéb vétkük nincsen, minthogy politikai rancune-be kerültek a kormánynyal. Fogvatartásuknak egyetlen indoka lehetne: ha tartani kellene attól, hogy megszöknek. De azt kérdezem, van-e józaneszű ember Magyarországon, aki elhinné, hogy Rasovszky István, Gratz Gusztáv vagy Sigray Antal gróf megszöknek a birói ítélet elől? Később megérkezik, szokott ártatlan arczával az igazságügyminiszter. Diskurál Vázsonyival, próbálja puhítani az ellenzéket, szeretné bizonyítani, hogy az ügyész sua sponte felebbez — de az igyekezet egészen hiábavaló. Maga az ügyészség vezetője mondta, hogy az igazságügy miniszter utasítására adta be a felebbezést. — Hát ez nem politikai üldözési — kérdezi Szilágyi Lajos. Kérdést intéztünk Friedrich Istvánhoz, aki az alábbi nyilatkozatot tette munkatársunk előtt: — Abból, hogy a vádtanács Rakovszky István, Gratz Gusztáv és Sigray Antal gróf szabadlábra helyezését rendelte el s az ügyészség a vádtanács végzése ellen felebbezéssel élt, most még jobban láthatja a magyar közönség, hogy a Rakovszkyék elleni eljárás nem más, mint a csúnya politikai hajsza és boszuállás műve. Teljesen ráillik ez a mai rezsimre s megvilágítja magát a Tisza-ügyet is. Ott is ugyanilyen eszközökkel dolgoztak. Fél három órakor Tomcsányi Vilmos Pál magához kérette a Vass Józsefnél Rakovszkyék érdekében elzárt urakat, akik közül Vázsonyi Vilmos, Ferdinándy Gyula, Taszler Béla, Lingauer Albin voltak ott. A miniszter hosszasan vázolta álláspontját és számot adott az ő általa tett intézkedésekről és kijelentette, hogy az ügyészt nem utasította a felebbezés megtételére, arra pedig nem utasíthatta, hogy a felebbezéstől álljon el, mert ez, nézete szerint politikum volna, már pedig a politikum eldöntésére csak a miniszterelnök hivatott