Az Ujság, 1922. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

r Wixilsissa sütésével küldöttség keresi fel az entente tábor­noki bizottságot, hogy megköszönje a tábornokok legális magatartását és egyben azt is, hogy min­den részrehajlás nélkül kezelték a magyar ügyet. Este fél hatkor toronyzenét adnak a városház tornyából, majd a soproni tűzoltóegyesület tagjai lampionokkal és fáklyákkal járják be a várost, a­melyhez természetesen igen sokan fognak a kö­zönség részéről csatlakozni. Turnét* Mihály ünneplése• Sopron ünnepéből részt kér magának a vidék is és a hozzánk tartozó nyolc­ községből négyezer emberből álló küldöttség jön be, hogy résztvegyen a szívből jövő felemelő aktuson. Az ünnepségre meghívták a helybeli különböző testületek, inté­zetek és egyesületek képviselőit is. Január máso­dikén, hétfőn külön fogják ünnepelni Turner Mihály dr. polgármestert; ez alkalommal a pol­gárság akarja kidomborítani városának vezetőjé­vel szemben táplált érzelmeit. Turnét volt ugyanis az, a­ki a legveszélyesebb pillanatban is fanatikusan hitte, hogy Sopron továbbra is ma­gyar marad. Az egyetlen ember, a­ki óriási hittel és lelkesedéssel éjjel-nappal dolgozott azon, hogy Sopron magyar maradjon, még akkor is, mikor munkatársai közül egyik-másik elhagyta. Annak­idején kijelentette, hogy elsősorban nem polgár­­mester, hanem egyedül hazáját féltő magyar em­ber. A siker oroszlánrésze ilyenformán az övé. Valószínű, hogy hivatalosan is ünnepelni fogják a polgármestert egy közeli díszközgyűlés alkal­mával, a­melynek részletei ezideig még nincsenek megállapítva. A város törvényhatósági bizottsága ugyanis hivatalosan akarja leszögezni az Ő érde­meit. • * AZ Tr.JSÁ.Q Vasárnap. 1922 január 1 —■....— ...... ' ........I I.N­.B. I. ■ i I Guilleaume tábornok nyilatkozik az Újságnak . A megyeházán van Guilleaume tábornok fő­­kormánybiztos hivatalos helyisége. Ugyanitt van az osztrák-magyar határmegállapító bizottság, valamint a külügyminisztérium kirendeltsége is. villányi Frigyes báró követség­ tanácsos, a ma­gyar delegáczió vezetője nincs itthon. Guilleaume tábornok főkormánybiztos azonban készségesen fogadta Az Újság munkatársát és igen szívélyes beszélgetés közben soproni élményeiről a követ­kezőket mondta: ▼ — Pályafutásom legszebb pillanatához ér­tkeztem­, a­mikor nekem megadatott, hogy nem­­­csak a kormány, hanem a nemzet nevében is egy már régen elveszettnek hitt országrészt Ma­gyarországhoz visszacsatolhassak. Igyekezem, hogy megbízatásomnak minden tekintetben megfeleljek, hogy ezen a területen a rendet fenntartsam és hogy az entente-tábornokok bi­zalmát megnyerjem, a mi — fájdalom — némi­leg meg volt rendítve a király hazatérte óta. Kérdést intéztünk a tábornokhoz a lakosság hangulatára vonatkozóan a népszavazás idején. — Csodálatos volt a város lakosságának fe­gyelmezett magatartása, a kritikus idő alatt és örömmel konstatálom, hogy a vidék németsége ismét a régi haza körül csoportosul és azt kül­sőleg is kifejezésre juttatja azzal, hogy az át­adás ünnepségén tömegesen meg fog jelenni. Ki­­ kell emelnem még a soproni sajtó korrekt visel­­­­kedését, a­mely ilyen nagyfontosságú külpoli- t tikai kérdésben elengedhetetlen. Nagyon meg­nehezítette azonban a helyzetet, hogy a buda­pesti lapok egy része néha a külföldi sajtó tér­­déére,ezent­ Méza Sim­ut vette át. mi Itíva tábornok elmondotta, hogy Hegedűs al­­tábornagy helyébe került annak idején, a mikor a nyugatmagyarországi főkormá­s Viziokt­­megbízták. Hegedűs altábormsfjúnak­­az volt a kí­vánsága, hogy miután ő volt kénytelen átadni ezt a területet, úgy ant­ idején ismét ő vehesse át. — Az én érzeten — mondta a tábornok — az, hogy a midőn hivatalos kötelességemnek ele­get teszek, nemcsak az egész nemzetet, hanem egyutal Hegedűs altábornagyot is, a­ki szivé­l­yel nőtt ehhez a röghöz, képviselni fogom. — A tábornoki bizottsággal való érintkezés— fejezte be érdekes nyilatkozatát a tábornok — mindig nagyon szivélyes volt a diplomácziai formaságok megtartásában. Azt hiszem az én misszióm az átadástól befejeződik és valószínű­nek tartom, hogy még a hónap közepe táján fel fognak menteni. Elmegy az entente-bizottság. Más helyről úgy értesültem, hogy az entente­­katonaság, a­mely a népszavazási területet meg­szállva tartotta, január harmadikén távozik innen és visszamegy Felső-Sziléziába, a­honnan, hír sze­rint, rövidesen hazájukba mennek. A generálisok ötödikén szándékoznak elhagyni Sopront, miután feladatukat bevégezték. Az itteni állomásfőnökség már vasúti kocsikat biztosított számukra. Az Ausztriáh­oz csatolt területeken a lakos­ság hangulata nem igen kedvező. Állítólag ezer baj van azon a vidéken. Főleg az ellátás körül merültek fel nehézségek Ruszt városnak polgár­­mesterét, Bács dr.-t az osztrák kormány felfüg­gesztette állásától és új polgármestert küldött helyette. Állandóan egész sereg osztrák detektív van ezen a vidéken, a­kik összeesküvők után ku­tatnak és tus­­szedéssel fenyegetik a lakosságot. Készülődés a holnapi ünnepre. Az átadási ünnepségek előkészületei az itteni hivatalokban is meglátszanak. Lázas sürgés-for­gás van a városházán, főként a polgármester elő­szobájában, a­hol egyre-másra adják ki az újabb és újabb rendelkezéseket. Ugyanilyen a helyzet Zsembery István főispán kormánybiztos hivata­lában is, a­mely az Esterházy herczegi kastély­ban van, Thumer polgármesternek minden idejét le­foglalják az ünnepi előkészületek, úgy hogy csak igen nehezen jutottunk be hozzá. Fiatal, ener­gikus ember, rövid, nyírott angolbajuszszal. Ele­gáns zsakettát visel és nagyon szívesen válaszol kérdéseimre. • — Természetes — mondja — hogy mindenki tu­­­atában volt annak, hogy az eredmény nem lehet más. Ezért küzdöttünk. Sopron sohasem volt a fe­lekezeti gyűlölségek városa. Ez a mi kis váro­sunk a tisztességes munkának a barátja. Sokat kell dolgoznunk. Sokat veszítettünk a német vid­ékek lecsatolásával, bár igaz, hogy még nagyobb értéket veszítettünk volna, ha fordítva történik !A népszavazás a legpéldásabb rendben folyt le­ást, rendkívül imponált az antente-bizottságnak Ilyet ők még nem láttak. Arra, hogy valaki meg­feledkezett volna arról, hogy komoly időről van szó, nem volt példa. Ez nagy dolog volt, szép volt. Az osztrák lapok azt írják rólam, hogy renegát vagyok, de hát ez se baj, a fő az, hogy c­áfolatot tudtunk adni arról, hogy a magyarság nem bánt olyan rosszul a nemzetiségekkel, mint a­hogy hir­dették. Hogy a községekben inkább az osztrákok győztek, annak inkább a bolsevizmus az oka. —* Meg vagyok győződve, hogy félév múlva nyoma sem lesz annak az aknamunkának, a­me­lyet az osztrákok ellenünk folytattak és a kör­nyékbeli községek megint olyan hűségesek lesz­nek, mint voltak. Az egész népszavazási területen, de még a megszállt részeken sincs egyetlen ko­moly ember, a­ki az osztrákokhoz kiér­keznék. Ma este vidám Szilveszterre készül Sopron városa. A kaszinóban nagy estély lesz, a­melyen megjelennek a város előkelőségei és az ittlevő külföldiek is. Vidám mulatozás, öröm, vigasság lesz és azután nyugodtan térnek pihenőre a sop­roniak, mert mire felkél a nap, az ő vig eszten­dejük is fel­virrad.­­ György Endre, Sipőcz Jenő, Budapest székesfőváros polgár­­mestere kéri, hogy Sopron átvétele alkalmából, a nemzeti öröm kifejezése jeléül, a székesfőváros összes hivatalait, iskoláit és összes üzemét a nem­zeti lobogóval díszítsék fel A vádtanács elrendelte Rakovszkyék szabadlábra helyezését Az ügyészség felfolyamodott ellene. — Az összes vádlottak továbbra is fogva maradnak. — Appo­nyi felháborodása. — Ezt a kellemetlenséget ha­sonlóval viszonozzuk. — Vázsonyi politikai üldö­zésnek tartja a történteket. — Friedrich hajszának minősíti. — Az igazságügyminiszter nem avat­kozik az ügybe. Népes volt ma délelőtt a vádtanács előszo­bája. Jelezték, hogy a vádtanács ma határoz Ra­kovszky István és társai szabadlábra helyezése ügyében. A várakozók babonás hittel eltelve biz­tosra vették, hogy a miként Beniczkyt szabad­lábra helyezték karácsony előtt, azonképpen a vádtanács szabadlábra helyezi Szilveszter napján Rakovszkyt, Gratzot, Sigrayt és Schnitzlert is. A jóslat be is vált. A vádtanács a védők által meg­ajánlott összegnél jelentékenyen nagyobb óvadék ellenében elrendelte a négy letartóztatott szabad­lábra helyezését. Az ügyészség azonban a vádm­o­ndás végzése ellen felfolyamodást jelentett be és így a­ tábla döntéséig a letartóztatott politikusok tovább is fogva maradnak. Előbb a vádtanács átvette a táblától a Boro­vicényi Aladár szabadlábra helyezését elrendelő végzésnek indokolását. A tábla a vádtanács elnö­kének ismeretes megokolásával szemben megálla­pította, hogy Borovicényi magyar állampolgár, egri születésű, a külügyminisztérium szolgálatá­ban áll, szabadságolt, de ez nem érinti személyi megbízhatóságát. A terhére rótt bűncselekmény nem olyan, hogy a­miatt szökésétől lehetne tar­tani. A vádtanács elnöke, Kiss István dr. táblabíró fél egy órakor közölte a védőkkel, hogy a vádta­nács végzését, a­melynek értelmében Rakovszky Istvánt 300.000, Sigray Antal grófot 1 millió, Gratz Gusztávot 500.000, Schnitzler Ágostont 200.000 korona óvadék ellenében szabadlábra helyezni rendeli el. Tudvalevő, hogy a szabadlábra helyezést kö­rülbelül felényi óvadék megajánlása mellett Bontha Károly Rakovszky, Ruszinkó Béla dr. Sigray gróf, Vázsonyi Vilmos dr. Gratz és­ Sándor László dr. Schnitzler érdekében kérelmezték. A vádtanács végzését a következőkkel okolta­­ meg: Rakovszky István, Sigray Antal, Gratz­­ Gusztáv és Schnitzler Ágoston állandó foglalko­zással bírnak és Schnitzler Ágoston kivételével nemzetgyűlési képviselők, tehát oly foglalkozásuk­­ van, mely az állami életbe belekapcsolódik.­ Schnitzlert is az ország területéhez köti foglalko­zása és bár a büntetés mérve előreláthatólag nem olyan, mely az előzetes letartóztatás akadályául szolgálna, a vádtanács úgy találta, hogy az általa összegileg meghatározott biztosíték kapcsolatban a védelem által feltárt okokkal, a terheltek élet­­körülményeire vonatkozó újabb adatokkal, a ter­­heltek megszökésének veszélyét valószínűtlenné teszi. A biztosítékul szolgáló összegek nagyságát a terheltek vagyoni viszonyaihoz mérten Gratz­­ Gusztávnál védője által előterjesztett évi jövede­lemhez képest állapította meg a vádtanács. A királyi ügyészség a vádtanács ezen végzése ellen felfolyamodását jelentette be és így az ira­tok a királyi Ítélőtáblához kerülnek. A királyi ítélőtábla döntéséig Rakovszky és társai tovább is fogságban maradnak. A védők azt remélik, hogy az Ítélőtábla már hétfőn foglalkozik az ügyészség felfolyamodásá­val és hogy a letartóztatott politikusok a tábla kedvező döntése esetén már hétfőn kiszabadulnak. Mikor a nemzetgyűlés épületébe eljutott a hír, hogy a független magyar bíróság szabadlábra akarja helyezni Rakovszkyékat, de a kormány közege, az ügyész a bíróság határozata ellen fel­folyamodást jelentett be, nagy izgalom vett erőt a kedélyeken. Apponyi nagy felháborodással sietett ki a folyosóra. Annyira felindult volt, a­milyennek talán még sohasem látták. Hamaro­san összeverődött egy képviselői csoport: Apponyi Albert gróf, Friedrich, Pallavicini, Haller István, Vázsonyi, Ugrón Gábor, Szilágyi Lajos és még többen. A képviselők felkeresték szobájában Foss József kultuszminisztert, a­ki a vadászaton időző miniszterelnököt helyettesíti. Apponyi itt körül­belül a következőket mondotta: — Példátlan és tűrhetetlen, a­mi történik. A kormány állandóan a független bíróságra hivat­kozott. Folytonosan azt hallottuk, hogy a bíró­ságot nem szabad befolyásolni ítéletében és a kormány meg fog hajolni a bírói vélemény előtt. Most pedig az történik, hogy a bíró kimondta a véleményét és a kormány apellált! Miféle torz és felháborító állapot ez, hogy a­mikor gyilkosok szabadlábon vannak, bűnükért nem bűnhődnek, amnesztiákat kapnak, sőt kedvezésekben részesül­nek, akkor országosan becsült, tisztes múlttal bíró férfiakat börtönben tartanak azért, mert po­litikai harczot folytatnak a kormány elleni A po­litikai üldözésnek ekkora mértékére még soha nem volt példa. Amazok gyilkoltak, emezek pedig más véleményen vannak! Különben is fel kell hábo­rodnunk azon, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepein igyekeznek még egy-két napig meg­­nyújtani e­ férfiak fogságát, igyekeznek őket r­eg­­boszantani, meggyötörni. Borovicényi Aladárt, a­kit a bíróság szabadlábra helyezett, karácsonykor újra letartóztatok, hogy két nap múlva ismét szabadlábra helyezze a független magyar bíró. Rakovszkyt, Sigrayt és Gratzot újévkor bocsáta­nak ki börtönükből a bírók, de a kormány meg­bízottja, az ügyész nem engedi! Egész múltam alatt nem láttam ekkora mértékét a politikai harcz kíméletlenségének. Ezt a kíméletlenséget mi is hasonlóval viszonozzuk! Szterényi is heves szavakkal fordul a minisz­terhez. Láthatólag nagyon fel van indulva. Vass József nagyon kényelmetlen helyzetben van. Némán hallgatja a szenvedélyes szavakat és kijelenti, hogy az ügyről nincsen kellően tájé­kozva, mert az igazságügyminiszter nem tartóz­kodik a Házban. Az ellenzéki képviselők a minisztertől a fo­lyosóra mentek és tovább tárgyalták a legna­gyobb izgalommal a Rakovszkyék ellen folyta­tott kíméletlen politikai üldözést (Mit mond Vázsonyi.) Vázsonyihoz fordultunk, a­ki a kormány ma­gatartásáról a következőket mondta nekünk: Ez nem bírói eljárás már, hanem politikai üldözés. A bűnügyhöz a szabadlábra helyezés­nek semmi köze. Mi nem azt akartuk, hogy a kormány szüntesse be az eljárást. Ezt maguk az érdekelt képviselők sem fogadnák el, m­ert ők is felelni akarnak minden cselekedetükért az arra illetékes­­ és teljesen független bíróság előtt. Mi szabadlábra helyezést követelünk, mert ezeket az urakat semmiféle főbenjáró bűn nem terheli, mert egyéb vétkük nincsen, minthogy politikai rancune-be kerültek a kor­mánynyal. Fogvatartásuknak egyetlen indoka lehetne: ha tartani kellene attól, hogy megszök­nek. De azt­ kérdezem, van-e józaneszű ember Magyarországon, a­ki elhinné, hogy Ras­ovszk­y István, Gratz Gusztáv vagy Sigray Antal gróf megszöknek a birói ítélet elől? Később megérkezik, szokott ártatlan arczával az igazságügyminiszter. Diskurál Vázsonyival, próbálja puhítani az ellenzéket, szeretné bizonyí­tani, hogy az ügyész sua sponte felebbez — de az igyekezet egészen hiábavaló. Maga az ügyészség vezetője mondta, hogy az igazságügy miniszter utasítására adta be a felebbezést. — Hát ez nem politikai üldözési — kérdezi Szilágyi Lajos. Kérdést intéztünk Friedrich Istvánhoz, a­ki az alábbi nyilatkozatot tette munkatársunk előtt: — Abból, hogy a vádtanács Rakovszky Ist­ván, Gratz Gusztáv és Sigray Antal gróf sza­badlábra helyezését rendelte el s az ügyészség a vádtanács végzése ellen felebbezéssel élt, most még jobban láthatja a magyar közönség, hogy a Rakovszkyék elleni eljárás nem más, mint a csúnya politikai hajsza és boszuállás műve. Teljesen ráillik ez a mai rezsimre s megvilá­gítja magát a Tisza-ügyet is. Ott is ugyanilyen eszközökkel dolgoztak. Fél három órakor Tomcsányi Vilmos Pál ma­gához kérette a Vass Józsefnél Rakovszkyék érde­kében elzárt urakat, a­kik közül Vázsonyi Vilmos, Ferdinándy Gyula, Taszler Béla, Lingauer Albin voltak ott. A miniszter hosszasan vázolta állás­­pontját és számot adott az ő általa tett intézke­désekről és kijelentette, hogy az ügyészt nem uta­sította a felebbezés megtételére, arra pedig nem utasíthatta, hogy a felebbe­zéstől álljon el, mert ez, nézete szerint politikum volna, már pedig a poli­tikum eldöntésére csak a miniszterelnök hivatott

Next