Az Ujság, 1922. március (20. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

\ Mm vmm y hhr ^ x / Budapest, 1922. ^tira 5 korona. XX. évfolyam. 40. szám.__________________Szerda, marczius Y. Előfizetési árak: gg^ SZERKESZTŐSÉG: .l_..ni[tl T HQO K .■ ' I MjjMu nBnsjfflsn IBS® CiSS BTidupGst, Rákóczi~ut 54» sz. Félévre **.~r 560 *Ili 111 18|||» /cSSBIBL Telefon: József 13-36, József 122-56 s ^báiio°o: =: M Tm B jj 51 MjL S m kiadóhivatal: Boyes ■zám ára Budapesten, vidé- S^M üt IP W. Ü' Ü ÉÜ Jül Budapest, Rákóczi-út 54. sz. ken és a pályaudvarokon 5 korona. Meg ||| ||| fel - l­É, ffn Telefon: Jözs^na-ffi József 16-28, Hegielenik ünnep utáni napok Jff SÍ FIÓKKIADÓHIVATAL, kivételével minden nap. mMaaaBasm *s*a ^itÜUeS Budapest,Erzsébet­ körut43. / KOVÁS­ ­i belügyminiszter urnak nagyszerű a dialektikája. Nem hiszi, hogy a választók milliói passzivitásba mennének és ebben igaza van. Passzivok lesznek legfeljebb a jelöltek és a pártok. A milliók szavazni fognak, de — éppen ez a vicc­ — választani nem. Olyan vál­tozatos étlap kerül elébe, melyből törölve van­nak azok az ételek, melyeket rendelne. Ennél­fogva választani fogja azt, a­mi éppen meg­maradt.* Nagyatádi Szabó István elveit fölötte tisz­teljük, de nem tisztelhetjük jobban, mint ő maga. Elve volt a sajtószabadság és miniszter­­kedett czenzúra mellett Elve volt az emberi méltóság, de helytállt a numerus claususért. Most elve a titkos választás és hozzájárul a nyílthoz. Az ő elve mindig nyitott bicska a m­ellényzsebben, mely mihelyt kikerül, magától becsukódik.» A szoczialisták passzivitása a fontos, a bel­ügyminiszter szerint is. Ebben annyira igaza van, hogy már erre való tekintettel is engedni kellett volna. Hogy Rassayék vagy Vázsonyiék nincsenek a nemzetgyűlésben, csak belügy. A demokrácziát és a választás szabadságát a kül­föld a szerint ítéli meg, hogy van-e ott szoczia­­lista vagy nincsen. S a magyar külpolitikának szük­ségü"k van" a szoczialisták nemzetközi össze­köttetésére, de hát ezekről is könnyebben mond le a kormány, mint a nyílt szavazásról. A ke­rület mégis fontosabb, mint a nagyvilág. Nyiltan. "■ Mi azt hiszszük, hogy a választójog kér­­dése van olyan komoly annak, a­kire tartozik, hogy komoly szóval okolhatná meg. Az olyan kijelentések, hogy a magyar nép jelleme nyilt, tehát a szavazás legyen nyilt, hogy a nép még nem érett meg a titkosságra, hogy rendeletről van szó, nem törvényről, tehát a kormány fele­lős, nem a párt,­­ ezeket komolyan nem vehet­jük. A kormány mért nem vallhatná be, hogy komolyabb okok miatt állt elébe az ellenzéki obstrukc­iónak s vállalja a rendeleti uton való intézkedést? Mi ezt a komoly okot, mivel a­ kormány mást nem mond, mint tartalmatlan általános­ságot, csak egyben találhatjuk meg. Az új nem­zetgyűlés minőségét nem akarja a magukra hagyott választások véletlenségére bízni, ha­nem a maga czéljai számára, miket biztosítani akar, egész biztonsággal akar alkalmas tör­vényhozó instrumentumot kapni. Ha nem ez a czélja, semmiképpen sem értjük egész eljárását, magyarázatok mellett sem. Ha ez a czélja, akkor minden magyarázat csakugyan fölös­­le­ges. Sajnáljuk, hogy­ a­kik a választójog méreté­nek­át felében egyetértünk a kormánynyal, a módját, illetőleg szembe kell vele helyezked­nünk. S itt nemcsak a nyílt szavazásról van szó, hanem a körülmények összességéről. A szőkített választójog csakugyan alkalmas egy szélsőségektől ment nemzetgyűlés kialakulá­sára. Szabad választás mellett akár keresz­­tény, akár liberális többség kerekedik ki igy, az ország ügyeinek intézésére alkalmas lenne, mert nem volna szélsőséges. De nyilt szavazás mellett, mely kontrol alá helyezi a tisztviselő­ket s mindennemű állami alkalmazottat, mely az elszigetelt embereket kiszolgáltatja legalább is a megokolatlan rettegésnek, mely a mezei munkást és sok helyütt még a kisgazdát is ú­jcollizióba hozza magánérdekeivel, a­ valódi nemzetakarat nem alakulhat ki s igy a válasz­tás eredménye megnyugvást nem kelthet. Ha pedig veszszük az átlag független pol­gárembert, a­ki titkosan szavazhat, az a kor­mány várható politikai ir­ányára nézve tájé­ra délelőtt összeültek az egységes párt fő­­korifeusai és a miniszterelnök elnöklésével ki­mondták az utolsó szót a választójog kérdésében. Elfogadták a kormány rendeletét és stílszerűen sírba tették a titkos választójogot. Megtették ezt ugyanakkor, a­mikor könnyedén megakadályoz­hatták volna a szánalmas elvfeladást. Mást sem hallottunk az utóbbi hetekben, mint azt, hogy a volt kisgazdapárt él-hal a titkos választójogért, mert ez legeslegfőbb programmpontja. Nagyatádi, a skartba tett vezér ezt fuvolázta szüntelenül és az alvezérek ezzel kürtölték tele az országot. Az­tán jöttek a fogadkozások, hogy majd megmutat­ják Bethlen Istvánnak, milyen kemény legények. Görögtűzzel operáltak, de a megmozdulás­ időpont­ját egyre tologatták, haboztak és berzenkedtek egyidejűleg és végül is elkéstek a kisded offfenzi­­vával. Mára tervezték a nagy felvonulást és csak természetes, hogy csúnya meglapulásban dombo­rodott ki a mesterségesen duzzasztott önérzet. Nagyatádi fáradtan és kedvetlenül ült a zöld asztalhoz és ezúttal is megtartotta régi jó szoká­sát: bölcsen hallgatott. Pedig ma még tőle füg­gött, lesz-e titkos választójog Magyarországon vagy Gömbös Gyula fog-e választatni ügyesen előkészített haditerv szerint. Informátorunk nem csinált titkot abból a meggyőződéséből, hogy a kormány deferált volna, ha a gazdavezér vétót kiált. A kormány nagyon jól tudja, — mondotta in­formátorunk — hogy Nagyatádi mögött tömegek állanak az országban és a tömegeknek kedvesebb az a hangja,­ mint a miniszterelnöké, a­miből ter­mészetesen az is következik, hogy aktív erő van a hangjában és érvényt is tudna szerezni akaratá­nak, ha komolyan akarta volna a választójog tit­kosságát. Ellenzékbe vonulásával percízek alatt ki­húzhatta volna a gyékényt a kormány csiba alól, vagy helyesebben: egyetlen szavával élő való­sággá tehette volna a titkos választójogot. Ez a komoly szó azonban nem hangzott el és bármik csürik-csavarják a dolgot, a valóság az, hogy Nagyatádi végleg cserbenhagyta azt, a­miért hangzatos kijelentései szerint egész életében küzdött. A kormánypárt mai intéző­bizottsági üléséről kiadott hivatalos közlés úgy számol be a tanács­kozásról, mintha viharmentesen fogadták volna el a kormány rendeletét. Szigorú diszkré­zióra köte­lezték az intéző­bizottság tagjait és lelkükre kö­tötték, hogy ne informálják a sajtót. Gyanús ez a titkolódzás. A tények ugyanis másról beszélnek. A hivatalos kommüniké azt mondja, hogy Nagy­atádi felszólalása után rövid érdemleges vita fej­lődött, pro és kontra felszólalásokkal. Ezzel szem­ben módunkban van megállapítani, hogy kissé másként ütközött össze a két álláspont, igaz, hogy Nagyatádi nagyon rezignáltan viselkedett és fá­radt hangon csak szelíd elvi kijelentésekre szorít­­kozott. Ellenben más felszólalók nem fukarkodtak az érvekkel és alaposan sarokba szorították a mi­niszterelnököt. Hencz Károly, Dömötör Mihály, Simonyi-Semadam Sándor és más volt kisgazda­­pártiak éles hangon beszéltek és számonkér­ték a miniszterelnöktől a titkos választójogot. Termé­szetes, hogy szavuk nem lehetett döntő súlya, mert Nagyatádi úgy viselkedett, mint annak idején He­­rakles a válaszúton. Bethlen Istvánnak kö­tnyű volt a dolga. Egyszerűen kijelentette, hogy a sajtó sem exponálja magát a titkosság mellett, a párt tagjainak zöme sem lelkesedik érte, így csak ter­mészetes a konklúzió, hogy a közhangulat a kor­mány álláspontját igazolja. Ez a kényelmes takti­kai beállítás és féligazságnak sem mondható meg­állapítás sem találkozott ellenvéleménynyel az ülésen. Mindössze annyi engedményt tett a mi­niszterelnök, hogy a kormány viseli a teljes fele­lősséget és az egységes pártot semmi felelősség nem terheli a választási rendeletért. Ezzel a for­mulával le is szerelte a gyengécske offenzív erőt és liberálisan megengedte a­ párt tagjainak, hogy a választási kampány idején mindenki a saját szája-íze szerint beszéljen a választójogról. A jövő választójogról, a­mely ma még senkit sem érdekel. A mait azonban ilyen módon szépen elintézték. Szabadkezet kapott a párt a kormány­­tól olyan kérdésben, a­mely hat év múlva lesz aktuális. Ezt az eredményt érte el Nagyatádi. Rá­adásul még azt is tudomásul kellett vennie, hogy a csúnya sajtó össze akarja veszíteni a kormány­­nyal, a­mikor külön törekvésekről ír és Nagy­atádit mint a titkos szavazás tántoríthatatlan bajnokát állítja a közvélemény elé. Tényleg a sajtó elvetette a sulykot, hiszen ma kiderült, hogy a berekedt gazdavezér legteljesebb harmóniában él elvi ellenségével, a nyilt szavazást hozó kor­mánnyal. * Budavasban mégis fzsfstromlos tesz a ss.avax.u­ki. A kormánypárt mai ülésén szemrehányást tettek a miniszterelnöknek, miért ejtette el Buda­pesten a lajstromos szavazást. Bethlen István gróf nem tudott erre elfogadható magyarázatot adni és kijelentette, hogy újból megfontolja a kérdést és ha tényleg opportunus a kormánypárt szem­pontjából — így mondotta­ semmi kifogása az ellen, hogy Budapesten lajstromos szavazással válasszanak képviselőket. Azt is megígérte, hogy ebben a kérdésben holnap dönt. Holnap tehát megtudjuk, opportunus-e Bethlen Istvánnak, hogy a fővárosban lajstromostul szavazzunk vagy sem. —­agyarádi végleg a titkos választójogot. Nem­ exponálta magát a kormánypárt mai ülésén. — Hencz Károly, DömöZör* Mihály, Simonyi-Semadam Sándor ellenzéki fellépése Bethlennel szemben, — Gömbös Gyula állami telefonon dirigálja a választásokat a miniszterelnökség építetéb­ől. — Bizonyos feltételek mellett mégis résztvesz a választásokban a szocziáldemokrata párt-Mi­től lajstromos szavazást terveznek, Budapesten o­ kozatlan marad. A Bethlen szavakba foglalt programmjára rászavazna. De a Bethlen sza­vakba foglalt programmja mellett ott van pártja vezetősége: Gömbös Gyula, Meskó Zol­tán, a véres hullák politikusa. Ezek is a Beth­len szavakba foglalt programmja mellett van­nak? A választások vezetése az ő kezükbe van letéve. A­kik az eddigi gyűléseken a szélsősé­gek szélsősége mellett izgattak, választást in­téző hatalmukat a mérsékelt politika javára fogják-e felhasználni? Kötve hiszszük. S a két ellentétes megnyilatkozás egyaránt a kormány megnyilatkozása. Nem kerülhetjük el a kér­ő­dést, legalább is körülírva fel kell tennünk: egyik fél csalódni fog. Melyik lesz az! Ezt ki kellett mondanunk — nyiltan. S hogy a csalódás lehetősége kisebb azon a ré­szen, melynek kezébe a beavatkozó hatalom van léve, mint azon, mely csak kijelentéseket kapott, — ezt is nyiltan kell kimondanunk —­ több mint valószínű. A nyilt szavazás azért fontos, mert megkönnyíti a választást intézők munkáját s az előre megállapított eredmény elérését. / / M regu/a&b fsítíííveány. Az egységes párt intéző­bizottsága m­ai ülésén úgy határozott, hogy száltványnyal fordul a lakossághoz és felkéri a közönséget, hogy csatlakozzék a kormány tá­borához. Értesülésünk szerint néhány nap múlva elké­szülnek a­ felhívás szövegezésével és főleg azt fogják kidomborítani a legújabb proklamáczióban, mennyire üdvös, hogy mindenki Gömbös Gyulát ők mellé sorakoz­zék. Nagy tömegmegmozdulásra számítanak, a helyzet objektív ismerői azonban erősen kételkednek ennek lehetőségében. Massay a naegarder-csoport felelősségér­ől, Rassay Károly az egységes párt intéző­bizott­ságának­­ mai üléséről és a kisgazdapárt maga­tartásáról a következőket mondotta Az Újság munkatársának: — A legnagyobb felháborodással veszem tu­domásul a volt kisgazdapárt tagjainak azt a c­i­­nikus magatartását, a­melyet az egységes párt mini intéző­bizottsági ülésén tanúsítottak. Nevet­ségesnek kell bélyegeznem azt a beállítást, hogy a pártot nem terheli semmi felelősség a választó­­jogi rendeletért, mert az nem törvény s igy csak a kormány tartozik érte felelősséggel. A kisgazda­­párt, vagyis az egységes párt felelőssége ebben a tekintetben annál nagyobb, miután nemcsak rá­

Next