Az Ujság, 1922. május (20. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-11 / 106. szám

6 !g~......... 1 1 .................­ ................■!■■■■■■■■■■■­ Üzérkedés emberi csontvázakkal. Őrizetbe vették a boncztani intézet szolgáit, mert külföldre­­adogatták el az ismeretlen holttesteket. A budapesti m. kir. tudományegyetem két boncz­tani intézetében az orvosnövendékek majdnem egy esz­tendő óta ritkán jutottak holttesthez s nem bonczolhat­­tak annyit, a­mennyire alapos kiképzésükhöz szükségük lett volna. Hasonlóképpen feltűnt a boncztani in­tézet tanárainak, asszisztenseinek és adjunktusai­nak, hogy nagyon gyér számban kerülnek holt­testek a márványasztalra. Keresték az okát, de nem találták meg. A kórboncztani intézetben csak olyan holttesteket bonczolnak fel, a­melyeknek hoz­zátartozói nem jelentkeznek, a­kiket ismeretlenül vagy gazdátlanul temetnek el. Az ingyen holttestek a Szent István-kórházból, a Rókus-kórházból, a Ludovi­­czeum­ utcza 22. számú házban lévő sebészeti klinikáról, az új Szent János-kórházból és az Irgalmatok kórházá­ból kerülnek ki. A­melyik holttestért a hozzátartozók nem jelentkeznek, azt a megnevezett kórházak alkal­mazottai kötelesek hullakocsikon a törvényszéki boncz­tani intézet háta mögött lévő anatómiai intézetbe be­szállítani. A háború előtt öt—hat holttest került napon­kint az anatómiai intézet asztalaira. Akkor nagyobb ▼olt a hallgatók száma, többet is dolgoztak az orvos­­növendékek. Mostanában két—három holttestre volna naponta szükség, de a múlt esztendő júniusa óta ezt a mennyiséget sem kapják meg, mert a holttestekkel nagyarányú visszaélések történtek. Az ingyenholttestek­kel üzérkedtek s a csontvázak legnagyobb részét kül­földi czégeknek adták el. A csontvázaknál is mutatko­zott a rossz valuta hatása: Németországban majdnem félannyi márkát adnak, mint itt koronát, Franczia­­országban, a frankot koronára átszámítva, tízszer annyit, úgy hogy a magyar emberi csontváz a leg­­olcsóbb a világon. (Holttestek börzéje.) Feltűnő volt, hogy az I. sz. anatómiai intézet, a­melynek vezetője Lenhossék Mihály tanár és a mely­nek öt-hatszáz hallgatója van, alig tudott holttestekhez jutni, úgy hogy néha napok is elteltek, míg az intézetbe friss holttestek kerültek. De annál több bonczolóanyaga volt a II. sz. anatómiai intézetnek, a­melynek vezetője Tellyesniczky Károly dr. tanár. Itt kevesebb hallgató van, tehát kevesebb holttestet is kellene feldolgozni, il­letve, anatómiai negleven mondva: maczerálni. Az intézet vezetői végül, hogy a tanulmányi anyag csökkenésének okát megállapítsák, a rendőrség segítségét vették igénybe, annál is inkább, mert már régóta suttogták, hogy a holttestekkel valami baj van, hogy a csontvázak nagy része külföldre kerül. Mayer János detektívfel­­ügyelőt és csoportját bízták meg a nyomozással. A de­tektívek megállapították, hogy a II. sz. anatómiai in­tézet főpreparátora, Hőgye József, a holttestekkel, il­letve csontvázakkal nagy üzleti forgalmat bonyolít le, külföldi c­égekkel áll összeköttetésben és silány jöve­delme ellenére, jól, gond nélkül él. Hőgye már béke­időben, 1913 óta üzérkedett a holttestekkel és az akkori időben Berlinbe, Bécsbe és Parisba szállított csontváza­kat. Az anatómiai intézet alkalmazottai — a prepará­­trok épp úgy, mint a szolgák — esküt tesznek, hogy a holttestekkel nem üzérkednek, hogy a kórházakból oda­érkező holttesteket átadják az intézetnek tudományos czélokra. (Külföldi összeköttetések.) Külföldre számtani ezek szerint semmit sem lehet. Külföldön nehéz is csontvázakat vásárolni, mert ott nagyon szigorúan ellenőrzik a bonc­tani intézetek által szállított holttesteket és az azokból készült preparátu­mokat, lajstromozzák őket, minden ingyenholttestről és az abból készített csontvázról törzslapot vesznek fel. Épp ezért a külföldi c­égek, mert csontvázakkal nagy­ban történik üzérkedés, olyan országokból szerzik be áruikat, a­hol az ellenőrzés lanyhább. Két év óta Ma­gyarországra, illetve Budapestre vetették szemüket. Megtudták, hogy a II. sz. anatómiai intézet prepará­­tora, Hőgye, könnyen kapható jó üzletre. Hőgye Buda­pesten az Üllői­ út 12. számú házban lévő Reichert K. utóda-c cégnek, a­melynek tudományos optikai szak­üzlete van, de csontvázakat, anatómiai preparátumo­kat és orvostudományi készülékeket is ad el, évek óta szállított csontvázakat, a­melyeket a Reichert-c­ég fő­képpen Berlinbe adott tovább. Az eladás nem történt titokban, mert emberi csontvázakat külföldre számtani lehet, ha ez tudományos czéllal történik. Eddig nem ellenőrizték, hogy a c­ég milyen módon került az em­beri maradványok birtokába, mert az volt a felfogás, hogy törvényes után, az anatómiai intézetből szerezte be. A Reichert-czég, a­mely négy-ötezer koronát adott egy ilyen csontvázért, ezeket akárhányszor ugyanannyi márkáért adta tovább a berlini Walter Grammert és Társa tudományos czikkekkel foglalkozó czégnek. A berlini ezég később sokalni kezdte az árakat és körül­belül egy évvel ezelőtt Rugge Ottó nevű alkalmazottját, egy volt porosz katonatisztet, küldötte Budapestre, hogy közvetlenül lépjen érintkezésbe a csontvázak szállítói­val. A c­ég így megtudta, hogy Hőgye a főszállító és az anatómiai intézet preparátorával szerződést is kötött, hogy annyi csontvázat, a­mennyit csak szállítani tud, a csontok alakja, fejlettsége, kora szerint öt-hat-h­ét­­ezer koronáért átvesz. (Bővül az üzlet.) Hagyo most már nagyban kezdte a csontvázakkal való üzérkedést. Sorjában kereste fel az egyes kór­házak halottszállítóit és rábeszélte őket, hogy WOO alátti korona borravaló ellenében a kórházakban elhaltakat ne a törvényszéki boncztani, illetve anatómiai intézetbe szállítsák, hanem vonják el a tudományos rendeltetéstől és a kórházból a hullaszállító kocsival Hegye czimére továbbítsák. Így történt, hogy ilyen hullaszállító kocsi, a­mely végigjárta a fővárosi kórházakat, hogy a holt­­testeket mindenütt felvegye, azoknak csak töredé­két adta le az anatómiai intézetben, javarészét azonban Hőgyének juttatta. Hőgye a neki szánt holttesteket az anatómiai intézet pinczéiben maczerálta ,szét, meleg vízben leforrázta őket, úgy hogy a holt hústömegek könnyen lekaparhatók voltak, mert neki csak a csont­vázakra volt szüksége. Hegye majdnem nap-nap után kapott holttesteket, a melyeket egész nyíltan, a szolgák, esetleg a diákok szeme láttára szedett szét s mikor csak a csontok maradtak meg, összefűzte a csontrészeket, a koponyát a törzshöz illesztette, a végtagokat pedig drótok segítségével a törzshöz. Mikor így egész csont­váza volt, lemosta, preparálta őket, úgy hogy szinte vakítóan fehérek voltak. Három-négy csontvázat cso­magolt egy ládába, feladta őket vasúton, a vámhivatal­nál deklarálta az árut, megfizette a vámtételeket. Ez mind nyíltan történt, a ládán szerepelt a berlini c­ég és mint tartalom, jelezve voltak a csontvázak, külön megjegyzéssel, hogy »tudományos czélok­ra külföldre szállíttatik”. Minden héten ment ilyen transzport, főképpen Ber­linbe a Grummer-czégnek, néha Bécsbe az Egger dr. ezégnek, egyetlenegy esetben Parisba és két esetben egy svájczi ezégnek. De ezeket a czégeket nem ismerte Högye, ezek a berlini ezég vevői voltak és tizenöt—húsz­ezer koronás árat fizettek egy csontvázért, a­melyért a kórházi szolga alig egyeztet, Högye ötezret kapott. A holttestekkel, illetve csontvázakkal tehát nagyon élénk, sokat jövedelmező lánczkereskedelem folyt és míg az utolsó kézbe került, az eredeti ár husz—harm­inczszoro­­sára nőtt. (Az ismeretlen halottak.) De nemcsak az ingyenholttestekkel történtek vissza­élések, hanem olyan holttestekkel is, a­melyeket a hoz­zátartozók nem reklamáltak, mert semmit sem akartak tudni eldalt rokonukról, vagy azt akarták, hogy ingyen temessék el őket. Ez főképpen öngyilkossá lett szegény emberekkel, balesetek áldozataival történt, a­kiket a törvényszéki boncztani intézetben bonczoltak fel és a bonczolás után el kellett volna temetni és nem lett volna szabad csontvázakká alakítani. Ezeket a holttesteket Högye nem temettette el, hanem minden kegyeletet sértve, rideg üzletig czélokra használta fel. Mira a pozsonyi egyetemet Budapestre helyezték át és annak anatómiai intézete a Bókus-kórházban van elhelyezve. Hőgye az ottani szolgákkal szintén összeköttetésbe lé­pett és néhány hét leforgása alatt a Rókus-kórházban elhaltak közül nem kevesebb, mint harminc­nyolcz holt­holttestet vett át. Hőgye a rendőrségi kihallgatásakor bevallotta, hogy nyolc­ hónap óta állandóan üzérkedett holttestekkel, illetve csontvázakkal, de az üzlet főképpen ez év elején lett élénk. Ő nem tudja, hogy hány holttestet, illetve csontvázat adott el külföldre, de mindenesetre legalább százhúszat, lehetséges, hogy többet is. Ha a rendőrség Hőgyét el nem fogja, üzleti forgal­mát még bővítette volna. A legtöbb kórház szolgái nem akartak neki holttestet szállítani, jóllehet előleget kap­tak, mire Hőgye bebizonyította nekik, hogy más kórházi kollégáik ilyenfajta üzletekkel havonta négy-ötezer ko­ronát, sőt még többet, tehát törzsfizetésük két-három­­szorosát keresik meg. Az üzlet főleg nyáron élénkült volna, a­mikor sokan vízbefutnak, a­mikor az öngyil­kosságok száma szaporodik, mikor gyakoribbak a beteg­ségek, mint télen. Hegye bűnös üzelmeivel saját beval­lása szerint, nyolcz hónap alatt kétszázhúszezer koronát szentett. Az üzletet tovább akarta folytatni, addig, míg egy fél milliója lett volna, hogy vidéken egy kis házat és néhány földet vásárolhasson és jelenlegi foglalkozá­sától visszavonulhasson. Hőgye segítőtársai voltak: Ma­gyar József szolga, Holderit Árpád városi altiszt és An­­dódi István hullakezelő. A két utóbbi a Rókus-kórházban van alkalmazva. Ezenkívül­ az István-kórház hullake­zelője, Lehoczky József és az anatómiai intézet prepará­­tora, Frahler Károly. A nevezetteket a rendőrség őri­zetbe vette és a nyomozás befejeztével le fogják őket tartóztatni. Bevallották, hogy tudták: nem szabad hul­lákkal üzérkedni, a szabályokat megszegték csak azért, hogy ép csontvázakat kaphassanak. A holttestet, a­mint az anatómiai intézetbe kerül, formatinba kell áztatni, mert ez konzerválja a holttestet és lehetővé teszi, hogy még nyolc­-tíz nap múlva is bonczolni lehet az egyes részeket. Ők azonban mellőzték a formatin használatát, mert ennek a szernek maró hatása van, a csontokat is megtámadja, likacsos lesz a csontváz és ilyen csontvá­zakat nem tudtak volna eladni. A rendőrség a holttest­kezelők közül azokat, a­kik a Rókus-kórházban vannak alkalmazva, kénytelen volt ma délután detektívek kísé­rete mellett elengedni, mert a kórház kezelősége helyet­tesekről nem gondoskodott s a kezelők nélkül ma a Rókus-kórházból, illetve a Szent István-kórházból nem lehetett volna a holttesteket eltemetni. A bűnvádi eljá­rás vesztegetés büntette czimén folyik, mert a büntető törvénykönyv szerint az a közalkalmazott, a­ki hiva­tali minőségében kötelességét elmulasztja és ezért pénzt fogad el, vesztegetést követ el. De nemcsak a kórházi, illetve orvosintézeti alkalmazottak, hanem a Reichért­­ezég ellen is folyik az eljárás. A rendőrség kihallgatta a két anatómiai intézet tanárait is, a­kik megdöbbenéssel értesültek, hogy hosszú idő óta mik történtek az inté­zetekben. Szóba került az Üllői-uton levő Erdélyi és Szabó ezég neve is, a­kik szintén vásároltak néhány csontvázat, de ebben az esetben úgy látszik, hogy a czég jóhiszeműleg járt el, mert ez a czég miniszteri engedél­lyel foglalkozik csontvázak vételével és eladásával. Be­széltünk a c­ég főnökével, a­ki a csontvázkereskedésről a következőket mondotta munkatársunknak: (8—10.900 koronába kerül egy csontváz.) — A csontvázakkal való kereskedés nem új dolog. Miniszteri engedélyivel, sőt a miniszter által jóváha­gyott­­Csontvázak Árjegyzékeiben megállapított áron évtizedek óta adunk el csontvázat iskoláknak, tudo­mányos intézeteknek és magánembereknek is. Tudva­­­­levő, hogy azokat a halottakat, kiknek hozzátartozójuk­­ nincs, tudományos czélból a boncztani intézet kapja. A­­ boncztani intézetből a felesleges csontvázakat hallgató ■­lagos megegyezéssel a szolgák kapják, a­kik ezt áruba , bocsátják. Az utóbbi időben előállott valutakü­lönbsé­­gek következtében a szolgák külföldre kezdték szám­tani a feleslegessé vált csontvázakat és ' pigian ennyi — Konrád bajor királyi herczeg Budapesten. Ma reggel Konrád bajor királyi herczeg és neje, Bona olasz királyi herczegnő József királyi her­czeg családjának látogatására Budapestre érke­zett. Látogatásuk udvariassági jellegű. — Hegedűs Sándorné temetése. Ma délután temették özvegy Hegedűs Sándornét a kerepesi temető halottas­­házából. A temetésen az elhunyt rokonain és barátain kívül számosan vettek részt. Koszorút küldött a család tagjain kívül az Otthon­írók és Hírlapírók Köre, Ugron Gáborné és a Magyar Gazdasszonyok Szövetsége. Hay­­pál Benő református lelkész végezte a gyászszertartást, majd Kovács Emil búcsúztatta az elhunytat. A külföl­dön tartózkodó Hegedűs Lóránt anyjának temetésén nem vehetett részt. — Franz bajor herczeg Szegeden. Az ú­jság szegedi tudósítója jelenti telefonon: Franz bajor, herczeg, néhai Lajos bajor király fia, Budapest­ről Mezőhegyesre utazott, a­hol megtekintette az állami méntelepet. Ma reggel Szegedre érkezett és megnézte a várost. Sétakocsizás után fél tízkor, visszautazott Budapestre. — Harcz az alkohol ellen. Ma estére a Társadalmi Múzeumban lelkes kis csapat gyűlt össze: a magyar­országi antialkoholisták. Eljöttek, hogy meghallgassák newyorki vendégüket, Mr. Hohenthal­t, a­ki európai körutazásában Budapestre is ellátogatott, hogy pro­paganda-előadást tartson nálunk a szeszes, italok ellen. A közönség mintegy hatvan főre rúg és igen érdekes. Vagy tíz öreg úr komoly ábr­ázattal, azután feltűnően sok hölgy, a többiek pedig rajongó diákok és diák­kisasszonyok. A­ falakon szemléltető képek magyaráz­zák, hogy óvakodjunk a pálinkától, bortól és sörtől, mert az alkohol élvezete öl, buzit és nyomorba dönt. A publikum türelmetlenül várja az előadót, a­ki végre megérkezik. — Hurráh! Hurráh! — lelkesednek néhányan. Mr. Hohenthal — kopaszodó, negyven év körüli úr — felsiet az emelvényre és tört német nyelven buzdítja a jelenlevőket az alkoholisták elleni harczra. Azután röviden vázolja az amerikai abstinens­ mozgalom fej­lődését:­­ 1842-ben alakult meg az újvilágban az első anti­alkoholista társaság, a­melynek alapszabályai szerint csupán férfiak lehettek a tagjai. De hamarosan rá­jöttek a vezetők arra az igazságra, hogy nagy harcruk­­ban nem nélkülözhetik a gyengébb nem támogatását. 1851-ben létesült a Good Templar-rend. Az új szervez­kedésnek rövidesen megvolt az eredménye: az egyik departement behozta az abstinens­ törvényt. Ennek a departementnek mások is követték a példáját és 1917-ben az Egyesült­ Államok 46 állama együttesen is elfogadta az abstinens­ törvényt, a­melyet 32 állam már régebben életbe léptetett. Ezután a prohibiczió eredményeiről, beszélt s a szeme tüzelt a lelkesedéstől, a­hogy elmagyarázta, hogy Amerikában a fiatal gyerekek ma már nem viszik a korcsmába a pénzüket, hanem hazaadják szüleiknek. A harczot folytatni kell minden eszközzel az alkohol és a mögötte álló tőke ellen. Ezeket mondotta Mr. Hohenthal, majd távozott, mert a vonata indul Nyáregyházára. — Autóbaleset érte Witulischgraetz Lajos herczeget és Fried­rich Istvánt. Windischgraetz Lajos herczeget és Friedrich Istvánt választási körútjukon könnyen végzetessé válható baleset érte. Mezőkövesd közelében autójuk ma reggel egy telefonpóznának szaladt, neki. A politikusok és kísérőik kifordultak a gépkocsiból, de szeren­csére komolyabb bajuk nem történt. Az autó sú­lyos defektusokat szenvedett. — A Scala és a Renaissance színháznyitási engedélye. A főváros mai közgyűlésén ez a két színháznyitási enge­dély is napirendre került. A Scala színház megnyitási engedélyének megadása — a mint azt Lobmayer ta­nácsnok előterjesztésében mondotta — akadályba nem ütközik. A régi tulajdonosnak az engedélye 1920 de­­czember 31-éig szólt. Ez lejárván, az uj tulajdonos, az Unió r.-t, elvégeztette a szükséges átépítési munkála­tokat s igy az engedély megadása ellen nem lehet ki­fogás. A közgyűlés az előterjesztést elfogadta, úgy a Scala színháznak, mint a már régebben működő Re­­naissance Színháznak a színháznyitási engedélyt meg­­ ­ít ÚJSÁG* Csütörtök, 1922 má­jus TL megrendelést kaptak, hogy kénytelenek voltak a lebo­nyolításhoz olyan halottakat is eladni, a­kiket el kel­lett volna temetni. — Egy csontváz mai ára nyolcz-tízezer korona. Az ár különben a csontvázak minőségétől függ. A tízezer­­koronás ár teljesen épp, jófogazatú csontvázra vonat­kozik. Egyes különleges csontvázakért — mint például egy abnormális koponyájú elmebetegé­k tizenkétezer koronát is adnak. Egy épp csontváz békeára százhar­­mincz korona volt. Egy koponya régen negyven-ötven koronába került, a mai kétezerötszáz-háromezer koro­nás árral szemben. — Holtan többet érünk, mint elevenen ?

Next