Az Ujság, 1923. február (21. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

Budapest, 1925 Ura 2© korona« XXL évfolyam: 25. TteáBL­-^--JC Előfizetési árak: Kfc^yedévre............. 1120 R — 1 bóra ................... 400 „ — ,a Külföldre az előfizetési ár két­szeresét számítjuk. Egyes szám ára Budapesten, vidé­ken és pályaudvarokon 20 koron.­.. Boszniában hétköznap és vasár­nap 1200 osztrák korona. Megjelenik ünnep utc­ai napok kivételével minden nap. ROVÁS: -Nagyon tanulságos vita folyik Teleszky János és Hadik János gróf között arról, hogy az állam­háztartás rendezésén kell-e kezdeni a gazdasági élet konszolidálását, vagy a gazdasági életen ke­resztül rendezni az államháztartást. Ez a vita nagyon érdekes a tudósoknak, nekünk szegény adóalanyoknak egészen mindegy. Akárhol kezdik, rajtunk kezdik. S akárhol kezdik, oda, ahol ne­künk is jó, sohasem jutnak. Nem tudunk annyira fakciózusok lenni, hogy meg ne mondjuk, — Gömbös ide, szélsőjobb oda — az egységes párt tegnapi határozata a párttagoknak kötelességteljesítésére való kényszerítéséről na­gyon helyes határozat volt. Szégyenletes nagyon, hogy erre szükség volt, de hát szükség volt rá. Ha a képviselő urakat nagykorúságuk nem viszi annak a munkának teljesítésére, melyre mandá­­tumvállalásukkal kötelezték magukat, akkor fe­­gyelmmileg rá kell őket szorítani. Ez a logikus konzekvencia s nem az, hogy akkor az urak nem teljesítik kötelességüket. Valami impozánsnak ez a megembereltetés sem fest. Mert csak turnuso­kat vezényelnek ki minden napra, holott a fizeté­süket nemcsak turnusok szerint kapják. Már megint teljesen egységes az egységes­­­árt? Ha maliciózusok volnánk, elhinnék nekik, akár úgy, hogy Gömbös Gyula egy véleményen­­van Kállay Tiborral, akár úgy, hogy Kállay Tibor egy véleményen van Gömbös Gyulával. S ezt az egységet Hoyos gróf felköszöntője demonstrálja Nagyatádiról, akinek utódjául emlegették és vi­szont. Nem fest ez másként, mint mikor férj és feleség karonfogva mutogatják magukat, minek Utána az egész ház hangos volt a veszekedésüktől. AZ ÚJSÁG Csikártük, február­­. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. a. Telefon: József 3-36,Jó­zsef 122-56 KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. sa. Telefon: József 13-35, József 16-26, József 132-56, FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körután, A külpolitikai realitás felé. A nemzetgyűlés mai napja az első céltudatos is meggondolt lépés volt a reális politika útján. Apponyi Albert és Daruváry Géza külügyminisz­ter beszédei után már mondhatjuk: végre kül­politikát csinálunk, nem pedig kebelbelit, kül­politikai motívumokkal és kockázatokkal. Amit Apponyi Albert kifejtett, az még a leg­gyanakvóbb ellenségnél is csak bizalmat kelthe­tett. Éppen azzal, hogy nem tompított semmit azon, aminek éle van. Ha a kis­entente hallaná, h­­ogy mi a trianoni szerződést igazságosnak, vég­esesnek és olyannak tartjuk, amelyben meg­nyugszunk, joggal egy betűt sem hinne nekünk. De hallotta mindazt, ami benne gyanút és nyug­talanságot kelthet, mindazt, ami ellen készen­létbe helyezkedik s amivel szemben voltaképpen megalakult. Hallotta és plauzibilisnek találhatja, miképpen lehetünk mi mégis békés szándékuak s akarva sem lehetnénk ellenségesek. Jövőnk a népszövetséghez fűződik, nem pedig lehetetlen, titkos fegyverkezéshez. Feltártuk nemcsak a lel­künket, hanem a kártyáinkat is. Kevés bennük a tromf. Megelégedéssel hallgattuk a külügyminisztert is. Oly könnyű lett volna, mint régebben hasonló alkalmakkor visszareccsenteni a Benes miniszter reccsentésére. De mit szolgált volna vele? A cseh külügyminiszter beszédében voltak erre csábító részletek, de a magyar külügyminiszter nem kö­teles hasonlóval reagálni, amikor nem szolgálja vele célját. Módjában állt ezeket a füle mellett elereszteni s megmaradni amellett, ami nekünk kívánatos: észrevenni a békésebb hangot és a nagyobb és őszintébb készséget a nyugodt egy­­írásmegértéshez. S az ország méltósága semmit sem veszített azzal, hogy a magyar külügyminisz­ter nyugodtan és szemléletesen megfelelt az aggó­dásokra és iparkodott eloszlatni a kétségeket. Könnyen tehette, mert ezek az aggodalmak való­ban fölöslegesek s mi a szomszédainkkal valóban békés érintkezésben akarunk élni. Nyugodtan felelhetett arra is, hogy a kormány békés szán­dékai mellett nem egészen ura a titkos alakula­toknak, melyek nem békések. Ha el nem hiszik neki, hogy a magyar állam igenis egyedüli ura az ország cselekedeteinek, hozzátehetjük azt is, ami nekik talán plauzibilisebb, feltéve, de nem megengedve, hogy a magyar kormány nem ga­rantálhatná a titkos alakulatokkal szemben a békét, viszont ezek sem csinálhatnak a magyar kormány nélkül háborút. Íme, egy atmoszféra, mely már az első lélek­­zetvételeknél is tisztultabb és nyugodalmat ígérő. Fegyelmeznünk kell a magunk gyanakvásait is, ahogy megkívánjuk, hogy a kis­entente ne vezet­tesse magát az övé által. Benes cseh külügymi­niszter prágai beszédéből nekünk is tudomásul kell vennünk, hogy ott lohadt az aggresszív szel­lem és komolyabb lett a békés szándék. Ha érdek szempontjából nézzük ezt a jelenséget, hihetünk benne. Semmi megfontolt cseh érdek nem kíván­hat most bonyodalmakat. A német megszállás, az B£oez szovjet mozgolódása, a török­ kérdés kiélese­dése amennyire kiválthatja náluk is a kalandos Ennek a komoly és céltudatos stílusváltozás­­hajlamokat, épp annyira ellene szólnak a józan­nak készséggel állunk szolgálatára. Nincs okunk megfontolásnak. Jobb lehetetlenül lenni olyan feltenni, hogy az egész magyar sajtó nem tenné időben, amikor az ember nem ismeri a holnap ugyanezt. A magyar közvélemény minden rétegét eshetőségeit. Legalább is minden kockázat nélkül ehhez kell hangolni. A komoly munka ne riadjon jár, hinni a másik békülő készségében, hiszen vissza népszerűtlenségtől sem, de igazságtalanság harci készülődésekre úgy sem vagyunk képesek lenne, nem szerezni meg számára a népszerű* s csalódás esetén ezeket nem mulaszthattuk el­séget is. Híresztelés Kállay Tibor távozásáról. Már utódját is emlegetik Walkó Lajos személyében. — Ma utazott el a pénzügyminiszter* Kállay Tibor pénzügyminiszter ma több heti­­ szabadságra a bajor Garmisch-Partenkirchenbe­­ utazott. A pénzügyminiszternek ez a pihenője a mostani válságos helyzetben okot adott­­politikai kombinációkra. Kállay Tibor minisztersége óta egy napra sem távozott hivatalából, annál fel­tűnőbb tehát, hogy a legkritikusabb pénzügyi és adó­helyzetben, közvetlenül a költségvetés be­nyújtása előtt félbehagyja munkáját. Ezt a fel­tűnő körülményt kapcsolatba hozzák a pénzügy­­miniszter távozásáról szóló azokkal a régebbi hí­rekkel, amelyeket következetesen a kisgazda­­frakció elégületlenségével okoltak meg. A kombi­náció már utódokat is emleget, nevezetesen, hogy Kállay Tibor miniszteri székét Walkó Lajos ke­reskedelemügyi miniszter foglalná el, míg a ke­reskedelemügyi tárcát Lers Vilmos báró venné át.­­ Nagy vajúdás az egységes pártban. Visszatetszést szült Gömbös Gyula tegnapi szereplése. — Mégis akcióba lépnek­ a mérsékelt politikusok. — Zichy János gróf és a pártonkivüli csoport közreműködésére is számítanak. Lapunk mai számában már megállapítottuk, hogy Gömbös Gyula az egységes párt tegnapi ér­tekezletén teljes győzelmet aratott. Mindent meg­szavaztak, amit előterjesztett s ezzel újra módot kapott arra, hogy ő irányítsa Bethlen István gróf pártját. Győzelmét az a körülmény könnyítette meg, hogy a párt mérsékelt gondolkozású tagjai részint nem jelentek meg az értekezleten, részint nem tartották alkalmasnak az időt arra, hogy az ügyvezető­ alelnök ellen nyíltan foglaljanak állást. Volt ugyan egy felszólalás Gömbös Gyula ellen, de az nem a lényegre vonatkozott. Gömbös Gyulának az értekezleten tanúsított magatartása azonban teljesen megváltoztatta a helyzetet. Olyan­ ellenszenvet váltott ki a mérsé­keltek soraiban, amelynek úgy látszik messzemenő kihatása lesz. Zokon vették, hogy Gömbös Gyula kimondottan korlátozni óhajtja a párt tagjainak szabad mozgását. Az ügyvezető alelnök ugyanis éles hangon tá­madta azokat a képviselőket, akik a liberális új­ságírókkal barátkoznak és itt-ott információt ad­nak a párttal kapcsolatos kérdésekről. Hangoz­tatta, hogy a párt fegyelembe ütközik az ilyen viselkedés s ennek — felfogása szerint — véget kell vetni. Rámutatott arra, hogy az egységes párt hivatalos kőnyomatosa egyedül illetékes a sajtó informálására. Egyúttal megleckéztette azokat a képviselőket, akik eddig tárgyilagosan tájékoz­tatták a sajtó képviselőit az ilyen konferenciákról. Hamorosan hatott az a bejelentése, hogy ezentúl nem lehet a folyosóra menekülni, mialatt a parla­ment üléstermében kényesebb javaslatok sorsáról döntenek s bejelentette, hogy turnusokba fogja osztani a képviselőket s egy-egy turnus tagjainak kötelességük ott lenni a helyszínen. Akit beteg­sége vagy más ok akadályoz megjelenésében, an­nak levélben kell közölnie indokait a párt igazga­tójával. Ezeket a leveleket a parlament folyosóján levő levélszekrénybe kell csúsztatni. Kötelességévé te­szik a párt igazgatójának, hogy naponként láto­gasson el a parlament épületébe, vigye el a leve­leket, ezenkívül pedig érintkezzék az egyes mi­niszterek titkáraival és a nemzetgyűlés elnök­ségével s alaposan tájékozódjék a helyzetről. Gömbös Gyula szerint ez azért szükséges, hogy a pártvezetőség idejekorán tehesse meg taktikai lé­péseit s elejét vegye bármiféle bicsaklásnak. Amelyik képviselő indokolatlanul marad távol, azt két ízben megintik, harmadszorra pedig el­rettentő például kiplakátozzák kerületében. Informátorunk szerint Gömbös Gyula úgy be­szélt az értekezleten, mint aki teljesen biztosan ül a nyeregben. Ez a magatartása, mint értesü­lünk, kínos feltűnést keltett. A mérsékelt képvise­lők úgy tudták, hogy az ügyvezető­ alelnök már elvesztette a csatát és nem veheti többé kezébe a gyeplőt. Gömbös Gyula tegnap azonban újból talpra­­ugrott és egyszerűen átvette a vezetést. Ez annál feltűnőbb, mert Gömbös Gyula né­hány hét óta már komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy félreáll az útból. Belátta, hogy személye bel- és külpolitikai szempontból egyaránt akadálya a kívánatos konszolidációnak. Erre az esetre díszes pozíciót akartak neki biztosítani, ahol politikamentesen élhetett volna tovább ideál­jainak. Ez a terv azonban abbamaradt. Mint értesülünk, Gömböst főleg két körülmény segítette feltámadásához. Egyrészt az a tény, hogy a numerus clausus ellen irányuló ellenzéki indít­vány alkalmatlan időben jött, akkor, amikor az egységes párt mérsékelt tagjai még nem beszélték meg ezt a problémát a párt vezérével, Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnökkel, sem a kultuszminisz­terrel Györki Imre indítványa zűrzavart keltett az egységes pártban s Gömbös Gyula ezt a cháoszt használta fel, hogy újra kezébe vegye a hatalmat. Jelentős segítséget talált továbbá Ráday Gedeon gróf barátságában, aki legexponáltabb hive Göm­bös Gyulának, egyúttal pedig hatásos összekötő kapocs Bethlen István gróf és Gömbös Gyula kö­zött Ráday Gedeon gróf ügyesen kontrakarrirozta a Gömbös Gyula ellen irányuló akciót s végül is pálmához juttatta legkedvesebb politikai barátját. Mindez azonban nem jelenti a helyzet tisztu­lását Olyan helyről, ahol alaposan ismerik a hely­zetet, ezt a perspektívát festették munkatársunk előtt. — Tagadhatatlan tény, hogy az egységes pártnak csak egy fix pontja van és ez Bethlen István gróf személye. — Mindaz, ami Gömbös Gyula újabb előtérbe­nyomulására vall, csak látszat, mert Gömbös Gyulának nincsen többsége az egységes pártban. Mindössze 15—16 képviselő követi tűzön-vizen, ha kell, a legszélsőségesebb jobbra kanyarodással. A párt tagjainak zöme nagyon messze áll Gömbös Gyula eszmevilágától és taktikájától. Éppen azért a legrövidebb időn belül megkezdődik a mérsé­keltek szervezkedése azzal a kimondott céllal, hogy megtörjék Gömbös Gyula hatalmát. Ha kell nyílt harcban is mérkőznek vele.­­ Egyelőre óvatos taktikára van szükség. Előbb a párt pozícióját kell megalapozni s csak azután szabad a személyi kérdés tisztázásához nyúlni. Óvatosságra int az a körülmény is, hogy a Wolff­­csoport szive nagyobbik felével Gömbös Gyulá­hoz és néhány politikai hívéhez hajlik s a liberá­lis politika legminimálisabb térhódításától is ir­tózik. Bethlen István gróf parlamenti pozíciójá­nak nézőszögéből súlyt helyez­ erre a külső segít­ségre s Gömbös Gyula elejtésével nem akarja ki­tenni magát annak a veszélynek, hogy pártja a Wolffék egyidejű elpártolásával veszítsen majo­ritásából. Amennyiben azonban a pártonkivüli csővárt Zichy János gróf szellemében hajlandónak nyilatkoznék az erőpótlásra, ebben az esetben semmi akadálya sem volna a szélsőségesek vég­leges kikapcsolásának. Minden arra vall, hogy az egységes párt je­lentős események előtt áll és a b­lpolitikában ezen a téren fog bekövetkezni az első jelentősebb vál­tozás. Rassay kardpárbajt vívott Bogyával. A parlament tegnapi ülésén, mint már jelen­tettük, éles szóváltás volt Rassay Károly és Bogya János képviselők között. Az ügyet ma este intézték el karddal a Fodor-féle vívóteremben. Rassay segédei Fábián Béla és Pakots József kép­viselők, Bogya János segédei pedig Gömbös Gyula és Bodó János nemzetgyűlési képviselők voltak. A párbaj feltételei: könnyű olasz kardok­kal, teljes bandage-ban a végkimerülésig. Sors­húzás útján Fábián Béla lett párbajvezető-segéd. A felek kölcsönös támadással, a védekezés teljes mellőzésével kezdték a párbajt. A küzdelem egé­szen rövid ideig tartott. Alig egy perc múlva, még az első menetben, mindketten jóformán ugyanab­ban a pillanatban megsebesültek. Rassay Károly bal ar­án és jobb mellén kapott egy-egy könnyebb vágást, Bogya János pedig homlokának jobbolda­lán sebesült meg könnyen és arcának alsó részét is érintette Rassay kardja. A segédek az ellen­felek megsebesülése után a párbajt beszüntették Rassay Károly orvosai, Rasch Rudolf dr. tanár és Nemes Nagy Zoltán dr. szanatóriumi főorvos

Next