Az Ujság, 1923. július (21. évfolyam, 147-170. szám)
1923-07-29 / 169. szám
H'JMBJSSVTZtítffögpmp',' 1923 július 29. AZ ÚJSÁG fBécsi íeoele£ Írja: Herczeg Géza. Feingold, Bécs, julius 26. A Boselok és a Cyprutok közül, az új ragadozóknak abból a bécsi állatkertjéből, amelybe a háború és összeomlás utáni fenevadak tartoznak és tudományosan mill-, billi-, sőt trillionáriusoknak nevezik őket, elszabadult egy, díszpéldány: „Feingold". (Már a neve se rossz, provokálóan beképzelt és szemtelen név.) A nyomok arra mutatnak, hogy a vad „rászállott" Budapestre. A bécs-budapesti telefondrót elektromos szárnyain repült Budapestre és nem Mátyásföldön szállt le, hanem a Szabadság-téren, ott se a zöld pázsiton, hanem az Alpárféle épület balszárnyán, az értéktőzsde termében. Néhány hét óta Bécs híres kontreminőrje, a wipplingerstrasse hátsólépcsői Morgan, a pájeszos és kaftános galíciaiak udvari értékpapírszállítója, a bécsi börze réme Budapesten működik és főként az úgynevezett arbitrálásban, a bécsi és budapesti börzék árfolyamai között levő — műnyelven — „spanning" kihasználásával és egy-két előkelőbb bank részvényének felvásárlásával tünteti ki magát. Feingold Gyula Budapesten „á la hausse" spekulál, Bécsben ..á la haisse" — az ő titka ez és az ő joga. — Ehhez senkinek semmi köze és a magyar és osztrák milliárdokhoz, amelyeket vakmerő és rendszerint sikeres spekulációval megkeres, legfeljebb ama jókívánságainkat fűzhetjük, amelyek úgyse ártanak meg az egészségének. Egy szocialista képviselő jóvoltából, akinek egy bécsi hétfői lap a kezébe került, ennek a Feingold Gyulának a finom arany csengésű neve bekerült a magyar parlamentbe és ezzel egyidejűleg a magyar közvélemény elé. A szocialista képviselő a bécsi hétfői lap közleménye alapján megvádolta egy képviselőtársát, hogy az részes Feingold tüzelmeiben és hogy annak segítségével jut Feingold olyan hírszolgáltatási előnyökhöz, amelyeket Feingold úr milliárdos hasznokra alakít át a bécsi és budapesti tőzsdéken. A megvádolt képviselő — és senkinek sincs se oka, se joga ebben kételkedni — felháborodottan utasította vissza a Feingolddal való öszeköttetés vádját és kijelentette, hogy ezt az urat nem is ismeri. Az ügy ezzel a magyar parlamentben elintéződött és ez a része rendben is volna. .A bécsi lap azonban azóta és ismételten feszegeti a kérdést, hogy hát kivel áll öszszeköttetésben Feingold Gyula és ki az, akinek példátlan összeköttetéseit, sőt ami ezúttal a baráti összeköttetéseknél is fontosabb, páratlanul előnyös telefon-összeköttetéseit köszönheti. A bécsi lap fentartja, hogy Feingold Gyula börzemanővereit meg nemengedett utakon és módokon, kivételezetten előnyös, napi négy-öt budapest-bécsi telefonkapcsolásával, soronkívüli, úgynevezett „állami beszélgetésekkel" hajtja végre és kimutatja, hogy ezáltal az arbitrázsüzletnek ma Feingold szinte kizárólagos monopóliumát élvezi. Feingold Gyula neve, miután meghempergett a magyar parlament nyilvánossága előtt, megérdemli, hogy közelebbről is ismertebbé váljék, hogy az a felháborodás, amelyet neve keltett, a düh, amellyel a vele való összeköttetésnek még a gyanúját is valóban vissza kellett utasítani, érthető legyen. Feingold típusa a Cyprutoknak, a rosszabb kiadású Basel-fajtának, a mindenáron és minden körülmények között, a melléktekintetek és hátsó gondolatok nélkül, a holttesteken, s ha kell, egy egész ország romlásának az árán is csak mohón és telhetetlenül keresni akaróknak. Kereskedelmi, gazdasági, ipari vagy hasonló szempont nem vezeti ezeket az embereket, ezek éhesek és enni akarnak, s mennél többet esznek, annál nagyobb az étvágyuk és hámm, bekapnak valamenynyiünket. A pénz csak eszközük, az értékpapír csak szerszámuk, a haszon az istenük, a nyereség a bálványuk. A legyőzött és tönkretett országok fizetési eszközeinek a hiénái ezek, a márka, az osztrák és most a magyar korona öszeomlásának a sóhaja az ő marsuk, amelynek hangjainál nyomulnak előre és legázulnak mindent, ami az útjukba akad. A magyar korona katasztrófájában — egy magyar koronáért ma már Bécsben mindössze két rongy, ahogy itt nevezik „fecni“-osztrák koronát adtak — a magyar valutának a rohamos és a nagyszerű terméskilátások alapján érthetetlen összeomlásában a magyar Devizaközpont helytelen politikáján kívül, amelynek tünetei a külföldön még szembetűnőbbek, ezeknek a Feingoldoknak van a legnevezetesebb szerepük. A jóvátételről a külföldön elterjesztett alarmhírek a magyar korona romlását csak siettetik és világos és a történtekből kimutatható, hogy a manipulációk az arbitrázs mesterkedésével összefüggésben vannak. A magyar korona katasztrófáját megelőzte az, hogy az arbitrázsőrök, miután a Devizaközpont helytelen politikája folytán nem juthattak Budapesten idegen devizákhoz, a paritás alatt és kedvezőtlen helyzetekben is, óriási tételekben öntötték a bécsi piacra a magyar értékpapírokat és a magyar korona milliárdjait, hogy ezeket osztrák koronákká átváltoztatva valutához juthassanak. Ebben a manőverben előljárt Feingold Gyula s ha mint tőzsdeügynök, eztcsak megbízásból is hajtotta végre, nem kell feltenni, hogy önmagára is nem gondolt volna. Az a nagy „közgazdasági esemény", hogy Feingold egy időre a bécsi kasszisták nagy örömére eltűnt a bécsi börzéről és tevékenységét a budapesti tőzsde színhelyére helyezte át, a magyar korona céltudatos tönkretételének ezzel a machinációval állott összefüggésben. Hogy Feingold úr közben Budapesten Bőseit akart játszani és egy előkelő bankba is be akart törni,az csak egy mellékes epizódja az ő szereplésének; a 17.000 koronás árfolyamon összevásárolt részvényeket 120.000 koronáért eladta. . Azzal, hogy Feingold neve elhangzott a magyar parlamentben és hogy véletlenül rosszul alkalmazva hangzott el, nincs elintézve a Feingold-kérdés és nincs megoldva az életbevágó probléma, amely az ilyen és hasonló idegen tőke ellen való védekezést sürgeti. Ha a nagy sietségben, amelyet a magyarkorona rohamos romlása csak fokoz, lehetetlen intézkedéseket tenni a magyar fizetési eszköz külföldi hiénái ellen, legalább is tenni kell az ellen, hogy a magyar pénz lerontásának műveletét különféle előnyökkel és kedvezésekkel megkönnyítsék. A bécsi hétfői lap, Der Montag, mint említettem, feltartja a vádját, hogy Feingold úr veszedelmes arbitrázs-tevékenysége még nem engedett és kivételes telefon-előnyök segítségével bonyolódik le. Érdemes volna ennek illetékes helyen utánanézni és nem a parlamentben üres személyeskedésekkel egy alaptalanul emelt vád - és egy érthetően felháborodottvisszautasítás formájában az egész kínos kérdést eltemetni. A Feingoldokat, ha a nemes fém ki is ment, a forgalomból, választóvíz alá kell bocsátani és a fémjelzését alaposabban megvizsgálni. „Nem mind- arany, ami fénylik", tartja a magyarközmondást, és ha a börze ragyogásában most akármilyen kábítóan, bár gyanúsan fénylik is, még mindig nem szin-arany, a Feingold. Az orvostudomány forradalma. Kutatások a Rockefeller-intézetben. — A sejt élettana. — A kivágott szív, mely tovább él. Az életelixir. — Hogyan dolgoznak Amerikában. — Harc a fertőző betegségek ellen. — Az Újság berlini munkatársától. — Berlin, július 27. Szemben ül velem ez a szőke, kékszemű asszony, ki túlfinomultan egyszerű mozdulatokkal kíséri a beszédjét. Abból az alkalomból kerestem fel, hogy három nappal ezelőtt nyitották meg és iktatták be ünnepélyesen a berlini tudományos szervek közé a „Kísérleti intézet a sejtek megismerésére“ nevű kutatóállomást. És az intézet vezetőjévé ezt a szőke, kékszemű asszonyt tették meg. Aki kicsit pirosan az örömtől, csillogó szemekkel meséli el, hogy éppen most kapta a meghívást, hogy előadásokat tartson Cambridgeben és Oxfordban. Nyáron a prágai orvosok előtt fog beszámolni a kutatásairól. Három kutató, professzor Carrel, Harrison és Erdmann asszony együtt dolgoztak pár esztendeje a newyorki Rockefeller-intézetben. Harrison doktor volt a legöregebb közöttük és az ő gondolata nyomán- Carrel és Erdmann asszony is foglalkozni kezdtek asejtélettannal.. Egy egész különös sejtélettannal. Vala,hogyan más értelemben, mint Európában, tanítják a medikusoknak és a zoológusoknak. A három kutató ugyanis kivágott egy szövetet az állati testből és ennek a halottnak ■ tetsző húsdarabnak az élettanát figyelték meg. Ez a különös élettan alig ismeretes az európai természettudósok előtt. És csak a legutóbbi időben kezdték észrevenni, hogy a Rockefeller-intézetből egészen forradalmi szellők fújdogálnak. Mert a három kutató, aki szembehelyezkedett a tudományos előítéleteklel, egy újabb experimentumot is kezdett el. A fejlődő tyúkembrió szívét óvatosan, steril eszközökkel kihámozták a tojás héjából, belehelyezték egy különös összetételű oldatba, amely részben vérplazmából, részben embriókivonatból állott. (Vérplazmának — ugye — a vérnek azt a részét hívjuk, amely a fehér és a vörös vérsejtek eltávolítása után még megmarad. Az embriókivonatot fiatal, fejlődésben lévő állatok egyes szerveiből, izomzatából vagy csontvelőjéből állítják elő, különböző eljárások során. És ez az egyedülálló, csonka szív lüktetni kezdett. Aztán körülvette magát, mintegy védelemül, egy bizonyos fajta szövettel, a kötőszövettel. Egy napig, kettőig, hetekig később, végül tizenöt álló hónapig sikerült a három kutatónak a lüktetést állandóvá tenni és a szív természetes fejlődését is biztosítani. Sőt. A szövet darabokra vágták és ezeket az apró, miniatűr szivdarabkákat belehelyezték abba a különös összetételű oldatba, amelyet némi fantáziával joggal hívhatnánk életelieknek." A tudomításnak — sajnos — nincsen érzéke az esztétikai finomságok iránt és egyszerűen médiumnak,, táplálóanyagnak hívják az oldatot. És ebben a médiumban a miniatűr, alaktalan Szívrészecske is lüktetni kezdett. Percenként százhusz-százharminc volt a lüktetések száma, tehát éppen annyi, mint egy felnőtt, jólnevelt baromfinak. ' _________ * Mit jelent mindez? Nem többet és nem kevesebbet, mint hogy ezektől a napoktól kezdve a test valamelyik sejtjét, vagy több egyforma sejtet, a szövetet, sőt a valamilyen különös célra (például lüktetésre) fölépített szövethalmazt módunkban van a testen kívül is életben tartani, sőt a normális fejlődést is biztosítani. Hogy a test millió és millió önálló életre is is képes apró organizmusból épül fel . ..— Igen — mondja Erdman asszony — és eljön- nek hozzám az orvosok, a klinikusok, a nőgyógyászok, a pathológusok a maguk problémáival. És én előveszem a mikroszkópot, a problémát összefüggésbe hozom a Rockefeller-intézetben megalkotott gondolattal és sokszor megoldom a kérdéseket... Erdmann asszonyt még ezerkilenciszáztizenháromban hívták meg az északamerikai Yuri-egyetem tanszékére. Hiszen ebben az időpontban már ismerték Erdmann asszony nevét és értékelték a gondolatait ... . — Berlinben nem kaptam akkor még katedrát -7- mosolyog. — Mert nő vagyok. Hát elfogadtam az amerikai meghívást. Oh, ha tudná, hogyan dolgoznak a tudósok Amerikában. Milyen rendkívüli anyagi eszközök állanak ott akárcsak egyetlen tudományos kísérlet szolgálatában__ Míg itthon, Európában... Nem tudom, meddig bírja még a német tudomány is a harcot és az új indulásokat. Honnét vegyük az eszközöket. Talán már ma fölöttünk állanak az amerikaiak. És bátorságuk is van. A tudományban. Hogy, szembehelyezkednek a dogmákkal és új. Valószínűbben tetsző ideákból egy forradalmi és megdöbbentően érdekes természettudományt építenek fel. És ha esetleg nekünk is vannak gondolataink, az amerikaiak értékesítik ezeket is. . . J ul De kérem, ezt igazán ne írja meg -a-fordul felém szemrehányóan és féltékenyen nézi a betűket, ahogy jegyzem a szavait. — De nagyságos asszonyom, mi újságírók a szenzációkból élünk. És amit most említett, az • igazán. .... — Nincsen igaza. Én is voltam újságíró. Amikor Robert Kochnál dolgoztam és alig telt a megélhetésre az aszisztensi fizetésemből, bizony újságcikkeket írtam a Berliner Tageblattnak és több, más német lapnak. Abból az időből tudom, hogyan lehet jelentéktelen , és egyszerű apróságokból is világrenditőcikkeket kihozni. Elégedjék meg azzal, amit előbbbeszéltem el. Ez sokkal több anyag, mint én valaha is újságíró koromban kaptam. A tífusszérum ebben a pillanatban még különben is a szabadalmaztatási ■ procedúrán megy át. Még nem léphetek a nyilvánosság elé ezzel. Egyedül Wassermann profeszor tud’a dologról. Erről tehát ne írjon. Ezt tehát nem írom meg. Kár. Milyen szépen lehetne azzal a metódussal foglalkozni, ahogy Erdmann aszony nyakoncsípte az egysejtűeket. Amelyek olyan aprók, hogy sem mikroszkóppal, sem porcellánszűrővel nem lehet kimutatni a jelenlétüket. Pedig itt vannak. Ezek a láthatatlan baktériumok okozzák a baromfipestist, egy másik az egyik fajta influenzát, egy harmadik a kiütéses tífuszt, a negyedik a skarlatinát. És ezeket az egysejtűeket fogta meg Erdmann asszonyt. Továbbtenyészti őket, mint a szívdarabokat, betegségokozó hatásukat legyöngíti ,és egy új, nagyszerű immunizáló befolyássá változtatja. Ami annyit jelent, hogy Erdmann asszony felfedezte a tőlük okozott betegségek, például a kiütéses ■ tífusz gyógyszerét. Az állatkísérletek és az embereken végzett experimentumok mind sikerültek, és mindezt nem szabad megírnom.De kifogtam' Erdmann asszonyon. És ezt'a cikkemet írógépre diktáltam. ' Berend Pál. | AZ ÚJSÁG - -1 kiadóhivatala ^9 már Vilmos császári ut 34. sz. alatt | § _______ 9 | A Jeligés leveleket- | már ott adjuk ki, s oda is kell * őket küldeni S ■ ' . \l