Az Ujság, 1923. október (21. évfolyam, 221-246. szám)

1923-10-02 / 221. szám

Keiter, és október 18 AZ ÚJSÁG zottak el. A rendőrség sortüzet adott, majd karddal megtisztította az egész utcát. A franciák lovassággal és páncélos autókkal jelentek meg, a rendőrséget körülfogták és lefegyverezték. A rendőrfelügyelők letartóztatták, egyúttal elrendelték az összes kompromittált tisztviselők és rendőrök letartóztatását. A körülvett és ártalmatlanná tett rendőröket a szeparatisták durván bántalmazták. A francia parancsnok kimondta a városra az ostromállapotot. A tegnapi nap áldozatainak száma tíz halott és hetvennégy sebesült. Poincaré a Ruhr-kérdésről. Páris, szeptember 30. Poincaré Ailyben, egy hadiemlék leleplezése alkalmából, így nyilatkozott: — A kényszerű fegyverszünet visszatetsző bejelentése semmit sem jelent. A végrehajtástól függ minden. Németországot cselekedetei szerint ítéljük meg. Németország lemondott arról, hogy feltételeket szabjon. Már most meg kell mutatnia, hogy valóban hajlandó a megszállott területen a lefoglalt zálogok kiaknázását megkönnyíteni. Németországnak nem szabad remélnie, hogy puszta szavak ellenében elnyerheti az újabb engedményekről való lemondást. Még nem jött el az a pillanat, amikor feladatunkat befejezettnek tekinthetjük. Az angol birodalmi konferencia megnyitása: London, október 1. A brit birodalmi konferencia ma tartotta első ülését. Az ülésen Baldwin angol minisztere-nek üdvözölte a dominionok és India képviselőit és felhívta a figyelmet arra a gyarapodásra, mely a konferen-ciát az ír szabadállam megalakulásával érte, melynek el- j nökét, Cosgrave-t szívélyesen üdvözölte. A brit miniszterelnök ezután a nemzetközi helyzettel foglalkozott. Miután röviden vázolta a német jóvátételi kérdés fejleményeit, a következőket mondta: „Azok a jegyzéket, melyeket a francia kormánnyal vallottunk a januári konferencia óta mind őszintébben feltárták azt a nézeteltérést, mely arra nézve merült fel, hogy hogyan lehetne a jóvátételt elérni és az állandó béke ügyét mikép lehetne elősegíteni Európában. Ez a nézeteltérés két nemzet vérmérséklete és nézete közötti különbségre világít rá, amelyet botorság volna meg nem látni. De az utolsó húsz év azt mutatta, hogy ezek a nézeteltérések összeegyeztethetők súlyos veszély esetén a leglelkesebb együttműködéssel. Minden erőnket latbavetettük, hogy megőrizzük a szövetségesek szolidaritását, főleg a Franciaországgal való egyetértést. A jelen pillanatban, úgy látszik, új szakaszhoz értünk a német passzív ellenállás összeomlásával, ami rövidesen bekövetkezendőnek látszott, mikor néhány nappal ezelőtt a francia miniszterelnökkel találkoztam Parisban. Hogy az új helyzet hogyan fog kialakulni, arra nézve nem merek jóslásokba bocsájtkozni. De egy dolog világos volt előttünk Parisban és mind világosabb lesz, hogy csak a legszorosabb együttműködéssel és a szövetségesek legteljesebb kölcsönös bizalmával remélhetjük az európai nehézségek megoldását. Baldwin ezután az olasz-görög viszályról, a török békeszerződésről, az entente-államok háborús adósságainak rendezéséről emlékezett meg. Beszéde végén Baldwin miniszterelnök sajnálatának adott kifejezést a fölött, hogy a hadseregek létszáma, valamint a fegyverkezésre fordított összegek nagysága ma sokkal nagyobbak, mint 1914-ben voltak és hogy a gazdasági szolidaritás meglazult. Megalakul az új német valutabank, Berlin, október 1. A Birodalmi tanács elfogadta a valutabank felállítására vonatkozó törvényjavaslatot, amely reálisan fundált fizetési eszközt, az úgynevezett új márkát tervezi, amely az aranymárkával egyrangú lenne. Az új márkát a birodalomtól független az egész német közgazdaság által felállítandó valutabank adná ki, amelynek alaptőkéje 3.200.000.000. A bank jegyeit 5 százalékos aranymárkajáradéklevelek fedeznék, amelyeket jelzálogadósságként a mezőgazdasági és ipari birtokra tábláznának be, egyébként pedig a résztvevő foglalkozási ágak adósságkötvényein alapszanak. További fedezetül arany és devizák szolgálnak, amelyek a bankhoz befolynak. Az új valutabank köteles lesz a birodalomnak a birodalmi banknál levő birodalmi adósság törlesztésére 1.200.000.000 márkát rendelkezésére bocsátani, amely öszszegből 300.000.000 kamatmentes. A papírmárka további intézkedésig törvényes fizetési eszköz marad. LnAr»iyriri^^rr*hi‘ »»»■ *ri1 n q^*i^rwrai‘^rijn*nirnjininMV»%n A világtörténelem kulisszatitkai, volt szerb királyi minisszter’eln■", Utánnyomás tilos. (4) Copyright by Vukasin Petrovics, Beográd. Nem kellek én egy nagy dinasztiából való hercegnőnek. Oktalan is volna, ha egy nagyszerű országban való életét felcserélné egy szerbiai életre. Egy kis udvarocskából nősülni pedig nekem nem tetszik s mit használna ez a népnek? Valami mellékágacskából származó idegen hercegnő azon lenne, hogy befolyást gyakoroljon állami életünkre, ami megint zavarokat okozna az országban és megnehezítené , az én helyzetemet. Ezért elhatároztam, hogy szerb nőt veszek feleségül, az én népem egy leányát. Mit szól hozzá? Már nem lehetett kétségem, hogy a király Masin Drágát akarja elvenni feleségül. De nem tartottam okosnak elárulni, hogy átlátok a szitán. Ezért elhatároztam, hogy csak az alapideába kapaszkodom bele s csupán arról a gondolatról próbálom eltéríteni, hogy a „nép gyermekei" közöl válasszon feleséget. Tehát körülbelül ezeket mondtam: — Elvileg nem volna ellene kifogásom, hogy felséged egy szerb nőt, népünk egy gyermekét szemelje ki hitvestársául. Csakhogy akkor természetesen a leendő királynénak leánynak kell lennie, legalább öt esztendővel fiatalabbnak, mint felséged és tekintélyes családból való legyen, jónevelésü és igen műveit. Ilyen királynőt az egész nem fizet szeretettel és hódolat-t tal üdvözölne. Ha felséged ilyen módon házasodik meg, mi is, kollégáim és én teljesen helyeselnék a választását, az egész nép egyértelműen ujongana s job- ban szeretné, mintha felséged valami idegen herceg- nőt ültetne maga mellé a trónra. A király itt félbeszakított: — Igen ám, csakhogy az a nehézség, hogy már van egy asszonyom, akit jobban szeretek, mint bármit a világon, hogy csakis ezzel az asszonnyal tudnék tökéletesen boldog lenni, hogy akkor, ha ő lesz a feleségem, egész jövendő életemet a haza üdvének és a nép jólétének szentelhetném. Széles e világon csakis s ez az egy asszony tudna teljesen boldoggá tenni, csakis ő tudná életem eddigi keserűségeit velem elfeledtetni. Ez az asszony eddig is, amióta ismert rém, jó angyalom volt s ő adta az erőt, hogy elvisel- hessem, amit az élet rám mért. — És ki ez az asszony? — Ez az asszony Masin Draga, az elhunyt Lunjevica Panta leánya. — Masin Draga! Nem felség! Ez nem lehet. Ennek nem szabad megtörténnie. Ridegvérűen és nyugodtan mondtam e szavakat. \ 'tudtam uralkodni magamon, hiszen a király valló- ! .IBé&a.SSiP étt ^tjaflyl^jCsak p sejté- j semet. De a királyt az én válaszom lesújtotta, mintha villámcsapás érte volna. A szeme megtelt könnyekkel, a tekintete dühvel és haraggal teli volt. Levette a szemüvegét, majd újra feltette, felugrott a székéről, aztán újra leült s úgy nézett rám, mintha legszívesebben megfojtott volna. Néhány percnyi hallgatás után összeszedte magát a király s azt kérdezte tőlem, várjon a barátja vagyok-e? Én azt válaszoltam, hogy ez nem helyénvaló kérdés. Barátokat ő csak a koronás fők között kereshet, én meg csak polgári emberek közt találhatok. A barátság egyenlő és közelálló társadalmi állásokat tételez fel. Az uralkodó és alattvaló közt nem lehet barátság, az uralkodónak hódolatra és odaadásra van jogcíme, nem pedig barátságra. A király megmaradt amellett, hogy ő a barátom s én az ő barátja vagyok. S ezen a jogon arra kér, hogy segítségére legyek a szándéka végrehajtásában. Kijelentette, hogy elhatározásán nem változtat, bármi történjék is. — Ha ez így van felség, akkor kijelentem, hogy egy pillanattal továbbe maradhatok az ön minisztere. Írásbeli lemondásomat el fogom küldeni, mihelyt minisztertársaimmal közöltem, hogy mi történt és mire határoztam el magamat. — A lemondását nem fogadom el s minisztertársainak nem szabad egy szót se mondania. Harc a szeretőért. Nagyon élesen mondtam a királynak: — Felség! Nem nézve az esetleges következményeket meg fogom tenni azokat a lépéseket, amelyeket szükségeseknek tartok. Felséged be fogja látni, hogy nem adhattam a becsületszavamat, hogy hallgatni fogok. Most pedig elérkezett a pillanat, amikor kötelességemnek tartok minden törvényes intézkedést megtenni, hogy felségedet káros szándékától eltérítsem. Azonnal benyújtom tehát lemondásomat s rögtön értesítem a kormány tagjait felséged elhatározásáról. Szavaim erős hatást tettek a királyra. Megkért, hogy újra üljek le. — Megengedem, — igy szólt — hogy önnek nehezére esik elhatározásomba belenyugodni. De hallgasson meg végig, tudjon meg mindent, hogy megérthessen. Gondoljon arra a helyzetre, amelybe kerültem. El vagyok veszve, ha most ön elhagy. [Holnapi számújában johjtaljuk.) . _ .. . * \T.rrTn . 1 " ■ ’, ■ - .• w Izolálják a fajvédőket. Mint értesülünk, a kormánypárta propaganda*bizottság útmutatásával arra összpontosítja minden erejét, hogy elhódítsa a fajvédőktől azokat a területeket, ahol eddig szabadon agitálhattak. Közismert tény, hogy a választás idején számos vidéki sajtóorgánum az egységes párt küzdelmét támogatta, azóta azonban — főleg az utóbbi időben — a fajvédők sakkhúzására a jobboldali szélsőséges irány mellé pártolt. Ez a körülmény kínosan érintette magát a miniszterelnököt is. Informátorunk szerint az egységes párt most ezen a terepen veszi fel a küzdelmet a jobboldali radikálisok ellen. Visszahódítja „sajét‘‘ sajtóját, hogy fokozza ellenfeleinek izolálását s aztán ellentámadást kezd a vidéki sajtóban. Ma az a hir terjedt el, hogy Kállay Tibornak Teleszky János lesz az utódja a pénzügyminisztérium elé. Mások Walkó Lajost emlegették. Mindez azonban csak találgatás. Ma még nem lehet komoly pénzügyminiszter jelöltről beszélni. A karcagi beszéd. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Románia, az SHS állam és Csehszlovákia budapesti követei szeptember 28-án eljártak a m. kir. kormánynál és kifejezést adván annak, hogy meg vannak győződve a kormányzó úr őfőméltóságának, valamint a magyar kormánynak szomszédaival szemben táplált békés szándékairól, barátságos módon felhívták a magyar királyi kormány figyelmét arra, hogy a kormányzó úr őfőméltósága karcagi beszédének tartalmáról forgalomba hozott híreket a külföldön nevezetesen a szomszéd államokban igen kedvezőtlenül kommentálták. A magyar királyi kormány, utalva Vass József miniszterelnökhelyettesnek a nemzetgyűlésen szeptember 6-án a kormány nevében tett kijelentéseire, megadta a kért felvilágosítást és újólag megállapította, hogy annak a híresztelésnek, mintha az említett beszéd a kisentente államai ellen bármilyen fenyegetést tartalmazott volna, semmiféle alapja nincs. A követek ezt a kijelentést tudomásul vették. A belügyminiszter megleckéztette a fajvédőket. Rakovszky Iván belügyminiszter tegnap Pesthy Pál simontornyai beszámolóján tett hosszabb nyilatkozatot. Mind a két beszéd szöges ellentétben áll az emlékezetes nyíregyházi megnyilatkozással, s ezen senki sem csodálkozhat, aki a belpolitikai változásokat figyelemmel kiséri. Rakovszky Iván az 1918-as forradalmi tényezők működéséből indult ki tegnapi beszédében. Akkor — mondotta — jöttek egyes férfiak és a demokrácia jelszavát ajánlották az ország figyelmébe. Ehhez hasonlóan — folytatta — ma megint egy jelszót kínálgatnak jobbra-balra az országnak, mondván, hogymi hozzuk nektek a mindent megváltó antiszemitizmust és ha meg fogjuk itt a cselekvő és romboló antiszemitizmus rendszerét teremteni, akkor vége minden bajnak, vége a szenvedésnek is akkor megváltottuk az országot.« A magyar faj boldogulásának problémája benne van a kormány programjában is, de ezt nem lehet úgy megvalósítani, hogy a gazdasági életünket csak azért romboljuk le, mert azon zsidók is keresnek. Az emlékezetes cirkuszüggyel is foglalkozott a miniszter. Nem bírja elképzelni — mondotta — hogy legyen a világon még egy ország, ahol Vezető politikusok cirkuszengedélyt kérnek és amikor a sajtó ezt kifogásolja, akkor a keresztény ellenzék egyik vezére nem röstelte azt mondani: »Azért akartunk cirkuszt vásárolni, mert ezt is keresztény nemzeti alapra akartuk helyezni.« Megbotránkozom azon, hogy akadjanak emberek, akik ilyen olcsó tréfára, ilyen különös védekezésre használják fel a keresztény jelszót. Aki ilyen üzletekkel akar „keresztény politikát folytatni, annak célja csak a becsületes nép félrevezetése; nyíltan kimondom, hogy ez erkölcstelenség. A keresztény elenzék azt veti szemünkre — folytatta Rakovszky Iván belügyminiszter — hogy a szocialistákkal szemben a kormány nem áll a sarkára. Megnyugtatom őket, hogy amíg én vagyok belügyminiszter, nemhogy vörösuralom nem lesz itt, de vörös izgatás sem lesz. De ily veszélyek nem is forognak fenn s oktalanság volna a kormánytól azt kívánni, hogy minden cél nélkül bolond ember módjára üssön jobbra-balra, csak azért, hogy reklámot csináljon magának. Az államhatalom képes fentartani a rendet és felesleges, hogy itt mindenféle ürügyekkel mellékszervezkedések, alakulások, különféle egyéb rendfentartó intézmények alakuljanak, mert minden ilyen szervezet, mely nem a kormánytól kapja parancsait, lehet, hogy adott pillanatban a kormány és hatóságok segítségére siet, de sohasem tudjuk, hogy nem éppen a kormány és hatóságok, valamint rendészeti közegek ellen fog fellépni. Felesleges, szükségtelen, sőt veszedelmes, hogy az államhatalmi intézményeken kívül egyéb alakulatok, bármilyen szimpatikus jelszavak alatt, maguknak fegyvert és katonai erőt akarjanak teremteni. Ilyen alakulatokat többé meg nem tűrünk, azokat fokozatosan megszüntettük és biztosítom az országot, hogy ezen a téren a teljes konszolidáció beállott. Újabb fajvédő-enyelgés. Friedrich István is kiállt végre választói elé. Vasárnap délután történt az eset a régi képviselőházban. Ez alkalommal is a spekulációt szidta, majd a pénzügyi politikát csepülte le s kigúnyolta a főtanácsosokat. Színesen beszélt, tapsra vadászóan. Azt is bejelentette, hogy a fajvédők felveszik a harcot a fővárosi választásokon. Azután Gömbös Gyula beszélt. Rengeteg ötletet szedett elő a fajvédők szótárából. Mindig a „nemzet“ szószólójaként beszélt erről meg amarról, pedig a nemzet talán mégis csak másképen gondolkodik, mint a volt zágrábi attaché. Ilyeneket mondott: — „Ez a nemzet semmiféle nyugatról becsempészett politikai irányokat nem fogadhat el. Magyarország olyan helyzetben van, amelyben a belső kérdések egyelőre a legfontosabbak. Mi csak olyan kölcsöntől zár, közünk el eleve, amely súlyos belpolitikai következményeket von maga után. Numerus clausust kívánunk, de nemcsak az egyetemeken, hanem a hitel kérdésében, a magyar kultúra irányításánál s elsősorban, a magyar főig.