Az Ujság, 1924. március (22. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-01 / 51. szám

Budapest, 1924. Ára IOOO korona. XXII. évfolyam, 51., szám. Szombat, március 1. Előfizetés! árak: Negyedévre ..... SMd­l K­egy hóra ...... 39009 K­­üllöldre tíz előfizetés kétszeres. Ag­ges szára ára Budapesten, vidéken és pályaudvaron hét­köznap 1900 K. vasárnap 1290 K. Ausztriában hétköznap 2800.—, vasárnap 2568.— osztrák korona.­ülett'Menik ünnep utáni napok kivételével minden nap. AZ UJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIV­AT­AL: V- Vilmos császár-út 84 d b Telefon 151-38, 154—21. IM­*t 154—2*. Nyomdai telefon: (csak este 6 órától kezdve) 154—21. FIÓKKIADÓHIVATAL, BUDAPEST. Emebet-kört 41 Telefon: József 16r 88. ROVÁS. Az adóból, a kényszerkölcsönből egész bizonyo­san fog jutni elegendő mindenkinek, ha a legtökéle­tesebb egyenlőséggel osztják is el az összes gazdasági kategóriákra. Ezért fölösleges minden túlzott előzé­kenység, amely nyilván a szerzett jogok néma, de mélységes tiszteletében most is azoknak kívánja át­engedni a nagyobb részt, akiknek eddig is többet jut­tatott. Az önzés elemien emberi tulajdonság, de ezt az elemit nem kell akadémiává fejleszteni. Két szép miniszteri tárca hosszú napok óta he­ver gazdátlanul. Szokatlan jelenség. De riadtan távo­­lítjuk el magunktól magyarázatnak azt a föltevést, hogy ez a vállalkozó kedv és az önfeláldozó készség tragikus megcsökkenését jelentené. Fognak még egész bizonyosan akadni a miniszterségre vállalkozók, csak egy kis ideig, fájdalom, még töprengeniük kell azon, vájjon — ők-e azok? ...♦ A rendszeres sportolás, mondta ma a fajvédők vezére, lassanként nacionalistává tesz mindenkit. Mi úgy gondoljuk, hogy nemcsak a test, a lélek műve­lése is hathatós eszköze és fejlesztője a legnemesebb és legigazabb nacionalizmusnak. De mindenesetre jobb szeretjük, ha sporttal csinálnak nacionalizmust, mint ha a nacionalizmusból csinálnak sportot. lügyi kormány reájuk ki akar róni? Kölcsönt adni az országnak, amelynek újjáéledését óhajtjuk és remél­jük, nem jár a veszteség rizikójával. A földbirtokos­nak sokkal kevésbbé, mint az iparnak és kereskedelem­nek, amelynek forgótőkéje csökkenésével kereseti le­hetőségei is csökkennek. Ha meg azokat a kategóriá­kat akarják túlterhelni, amelyek pénzügyi- és hitel­­érdek szempontjából fontosak az ország gazdasági szervezetében, akkor egy egész sora az exisztenciák­­nak kerülhet oly válságba, amely aztán visszahat magára az egész gazdasági szervezetre. Mi nem akar­juk védeni azokat a bizonyos konjunktúra-vagyono­­kat Fogja meg őket a pénzügyi kormány és köve­telje tőlük a teherviselés maximumát. De ez nem ok arra, hogy a mobilvagyonokat általánosságban terhel­jék túl, a földbirtok áldozatkészségének kímélése szempontjából. A mobilvagyonok amúgy is súlyosab­ban érzik az átmenet nehézségeit és terheit és sohasem tudhatják, mi marad meg nekik a nagyon is ingatag konjunktúrákból, ellenben a földbirtokosnak, ha az áldozatkészség maximumát is vállalja, mindenképpen megvan a biztos bázisa , a föld. Ne azt nézzék, hogy micsoda teher nehezedik ide vagy oda, hanem a ma­guk szilárd bázisáról hozzák meg az áldozatnak azt a teljességét, amelyet az ország vezető és domináló osz­tályától joggal elvárhatunk. " Terhek és áldozatok. Nagy kavarodás támadt a kényszerkölcsön körül. A különböző gazdasági kategóriák azon ver­sengenek, hogy a kirovandó terhekből mennél keve­sebb jusson rájuk s mennél több másokra. Kiütközik megint az agrár és merkantil érdekellentét s az egy­sége párt kisgazda-csoportja már a kilépés konzek­venciáival fenyegetőzik. A kényszerkölcsönnek tudva­levőleg az a célja, hogy addig is, míg a külföldi köl­csön meglesz és folyósíttatik, az államháztartás szük­ségletét fedezze. Meg kell állítani a bankóprést, stabi­lizálni kell a koronát és egyensúlyba hozni az állam­költségvetést. Csupa oly cél, amely az ország újjá­építésének elengedhetetlen feltétele. Ha helyeseljük a célt és bízunk a sikerben, akkor a legnagyobb áldo­zatkészség válik kötelességévé mindenkinek, aki egy újra feléledő ország áldásaiban kivan részesedni. Mi azt hisszük, hogy ennél a kérdésnél kissé eltévesztik a hangsúlyt. Mert nem a terheken nyugszik az, hanem az áldozatkészségen. Ennek az áldozatkészségnek arányban kell lennie a gazdasági kategóriák jelentő­ségével. Mennél hatalmasabb az egyiknek vagy a másiknak politikai, társadalmi és gazdasági jelentő­sége, annál nagyobb érdeke fűződik az ország gazda­sági konszolidációjához s annál gazdagabban része­sedik majd ennek eredményeiben. A magyar gazdatársadalom alkotja az ország gerincét. Számban is, súlyban is vezető szerepe van, övé a föld, amelyen és amelyből mindnyájan élünk. A nemzeti vagyon jó kétharmada kezében van. Ipar, kereskedelem s minden egyéb gazdasági csoport együttvéve osztozik a megmaradt harmadrészen. Igaz, keletkeztek és vannak ezek közt úgynevezett kon­junkturális vagyonok és jövedelmek. De viszont a gazdák se panaszkodhatnak a konjunktúrára. A búza lett nálunk legelőször­­ aranyparitás. És mindaz, ami a gazdálkodással egybefügg, az élelmiszerek egész sora, fürgén kihasználta mindig az ingatag valuta konjunktúráját. Az is kétségtelen, hogy adózás dolgában a földbirtok nagy előnyökben részesül. Az ipar, kereskedelem és pénzvilág kétannyi adót szol­gáltat nála. Javára válik az az elv, hogy a birtokos nem lehet árdrágító s hogy a forgalmi adó alól men­tesítve van. Nem kifogásoljuk mindez előnyöket, sőt szívün­kből örvendünk, ha a magyar gazdák mennél jobban gyarapodnak vagyonban és jövedelemben. Hisz az ő jólétük alapja és forrása az ország minden dolgozó és kereső rétegének. De viszont tőlük is vár­juk a példaadást mindenben, ami az ország létérde­keivel áll szoros kapcsolatban. Várjuk tehát az áldo­zatkészségben is, amikor arról van szó, hogy az állam­­háztartás részére biztosíttassák egy átmenet a végle­ges rendezés időpontjáig. Nagyon nehéz megérteni, miért perhorreszkálják Aldájuk azt a részét a kölcsönnek, amelyet a pénz Nincs pénzügyi diktátor! Beszélgetés Kállay Tiborral. — Hétfőn jőn a népszövetségi bizottság. — A szanálás munkaprogrammja. Alig múlott el nyolc napja, hogy Kállay Tibor há­­romnapi heves parlamenti támadások után lemondott felelős pénzügyminiszteri állásáról és máris bekövetke­zett az, amit jósoltunk, a kormány nem tudván nél­külözni Kállay Tibornak a kölcsönügyben megmutatott nagy készültségét, őt bízta meg azzal, hogy a jövő ítél­­fén ideérkező népszövetségi bizottsággal együtt végle­gesen megállapítsa Magyarország szanálási tervezetét. A különleges megbízatással kapcsolatosan természetesen ismét megmozdultak egyes politikai körök, hogy állást­­foglaljanak Kállay Tibor „felelősségmentes" missziójá­val szemben és azt a hírt dobták be a közvéleménybe, hogy Kállait valósággal diktátori hatalommal lesz fel­ruházva a kölcsönügy intézése és lebonyolítása terén, úgy hogy a kinevezendő pénzügyminiszter csupán ár­­n­yékhanjjem lesz Kállay személye­ mellett. A kormány köréből kiszivárgott­ értesülések szerint ez a feltevés már tegnap megdőlt, miután kiztjut, hogy Kállay Tibor megbízatása folytán szükséges tény­kedéseiért a kormány minden tekintetben vállalja a felelősséget a nemzetgyűléssel szemben. Azok megnyugtatására, akik Kállay Tibor misszió­jával szemben idegeskedést és idegenkedést mutattak, közölhetjük, hogy ez a kinevezés egyáltalában nem új­szerű a pénzügyek terén. Nemrég Schober államtitkárt kérte fel a kormány, hogy képességeivel működjék közre és vezesse a francia és angol clearing-tárgyalá­­sokat és őt bízták meg az olasz-magyar gazdasági tár­gyalások vezetésével is. Teleszki nagy tudását a Déli­­vasút ügyével kapcsolatos tárgyalásoknál vette igénybe a kormány, Popovics Sándor ismert szakértelmét pedig az osztrák-magyar likvidációs tárgyalások vezetésénél bocsátotta a kormány rendelkezésére, akkor, amidőn már nem volt a fegyintézet vezetője. Kállay Tibor megbízatása is ilyen ad hoc felkéré­sen alapszik." Terhes munkájáért semmiféle fizetést nem kap, működéséhez semmiféle személyzetre és hivatalra nincs szüksége, mert ez esetben tisztán egyéni közreműködésről van szó. Az Újság munkatársa ma délután felkereste hiva­talában Kállay Tibort. A volt pénzügyminiszter a pénz­ügyminisztérium második emeletén, Vértesy Sándor államtitkár hivatali helyiségének egyik szobájába vo­nult, itt folytatja reggeltől-estig a szanálási terv elő­készítő munkáit. Kállay Tibort az íróasztala mellett ta­láltuk. Készséggel válaszolt kérdésünkre, amelyben új megbízatásáról és ezzel kapcsolatos teendőiről érdek­lődtünk. — A legnagyobb meglepetéssel olvastam azokat az újságcikkeket, amelyek az én személyemmel fog­lalkozva olyan híradásokat közölnek, mintha én az állami pénzügyek intézésében továbbra is aktíve részt vennék és pláne valami diktátori hatalmat gya­korolhatnék. Minderről természetesen szó sincsen és megnyugtathatom azokat, akik ebben a tekintetben aggodalmaskodnak, hogy szó sincs arról, mintha az én számomra vala­milyen hatalmi állásnak a kreálását határozta volna el a kormány. Csupán az történt, amit a magam részéről egészen érthetőnek is tartok, — és amit a magam részéről akceptáltam is — hogy a kormány felkért arra, hogy én is vegyek részt annak a szanálási programmnak a végleges meg­állapításában, amely szanálási programra a nép­­szövetség delegátusaival lesz megbeszélendő és azután a nemzetgyűlés elé terjesztendő.­­ Annak idején, pénzügyminiszter koromban, igyekeztem a pénzügyminisztérium illetékes referen­seivel együtt előkészíteni a vonatkozó tervezetet és most arról van szó, hogy ennek a tervezetnek a letár­­gyalásánál, illetve véglegesítésénél egy bizonyos mérvig én is közreműködjek. Természetes azonban, hogy a tervezet a kormány tervezete lesz, mert hiszen az én közreműködésem a dolog természeténél fogva immár nem állhat másban,­ mint javaslattételben, illetve a régebbi időből származó anyagnak a prezen­tálásában.­­ Nem lévén felelős állásban, magától értetődő­­leg nem is állapíthatok meg vőleges javaslatokat vagy intézkedéseket, hanem csupán az illetékes té­nyezők előtti közlésére szorítkozom­ annak, hogy mit tettem volna, illetve képviseltem volna abban az eset­ben, ha megmaradtam volna az ügyek felelős intéző­jének. A kormány azután úgy változtat javaslatai­mon, vagy úgy egészíti ki azokat, amint azt a maga részéről célszerűnek tartja s így ezek akkor, amikor végleges formában megjelennek, önként értetődően már nem az én javaslataim, hanem a kormány ja­vaslatai.­­ Megjegyezni kívánom még, hogy ez a szere­pem is, amelyet fentiekben ismertettem, remélhető­leg igen rövid ideig fog tartani, hiszen a népszövetségi komisszió hétfőn már megérkezik Budapestre és nem igen fog két hétnél tovább itt tartózkodni. Meg kell jegyeznem még azt is, hogy bizo­nyos tekintetben hasonló felkérésnek az alapján dol­gozott a felállítandó jegybank alapszabályainak az összeállítása terén Popovics Sándor, a jegyintézet volt kormányzója. — Milyen formák között és milyen módon fog érintkezni Excellenciád és a magyar kormány a népszövetségi bizottsággal? — Valószínűleg ugyanolyan formák között és ugyanolyan módon fog lefolyni a népszövetségi bi­zottság munkája, amilyen módon azokkal a kikül­döttekkel tárgyaltunk, akik novemberben voltak Bu­dapesten. — Miután a népszövetségi bizottság Excellen­ciád szerint előreláthatólag csak két hétig fog itt tartózkodni, mire szorítkozik a bizottság munkája e rövid idő alatt? — Három dologra. A felhatalmazási törvény­­javaslat, az öt féléves költségvetés és a jegyintézeti alapszabályok megbeszélésére. Mindhárom dologban a nemzetgyűléshez is kell fordulni, hogy a szanálási programm ezen az alapon végrehajtható legyen. A megbeszélést a kormánynak kell fentartania a nép­­szövetség kiküldötteivel és ezeknek a megbeszélések­nek egy részénél bizonyára Popovics Sándor és én is részt fogunk majd venni, amint bizonyára részt fog­nak venni más szakértők is, akiket a kormány meghív. A telefon berregése szakította félbe beszélgeté­sünket. Kállayt a miniszterelnökségre hívták azok­nak a rendkívül fontos tanácskozásoknak a folytatá­sára, amelyeket Bethlen István gróf tegnap délután A takarékkorona mai árfolyama 103 papírkorona•

Next