Az Ujság, 1924. június (22. évfolyam, 106-128. szám)

1924-06-01 / 106. szám

V . r.r­y­­ . ____­ * u Budapest, 1924. Ara 3000 korona. XXI. évfolyam. 106. szám: R Vasárnap, stmjus 1. Előfizetési árak: Nrgsc.dévre . . . . . 120.0011 K Egy hóra....................... 40.000 K Külföldre aj előfizetés kétszeres. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvaron hét­köznap 2000 K. vasárnap 3000 K. Ausztriában hétköznap 2000.—, vasárnap 2500.— osztrák korona. Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap. AZ U­J­SAG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. I V. Vilmos császárait 34. a% Telefon 154-20, 154-21, 154-4% 154—23. Nyomdai telefon : (csak este 4 órától kezdve) 151—21. FIÓKKIADÓHIVATAL:­­ BUD­A­EST, Erzsébet­ körút 42. Telefon: József 16-28. ROVÁS. El kell ismerni: kánikulában nem passziv dol­gozni, pláne olyan kemény munkát, mint a törvény­­hozás. Akceptálni kell azt is, hogy a gazdaembernek mégis csak szorgosabb a maga dolga, mint az ország dolga, amihez nincs is egészen úgy hozzátanulva, mint a maga dolgához. A kormánynak ugyancsak fő a feje, hogy annyi hívét be tudja dirigálni a parla­mentbe, amennyi a törvényalkotó munkához feltétle­nül szükséges. Szerencsére a fontosabb bizottsági ülé­sekre mégiscsak elmegy annyi kormánypárti, amennyi elég, hogy a kormányt leszavazz." * A pártfegyelem alapja és forrása, a meggyőződés és a programra azonossága. Aki kormánypárti lehet, nem lehet más véleményen, mint a miniszterelnök, aki az azonos meggyőződés és programm hivatalos és hivatásos képviselője. Ha más a véleménye, nem lehet­­ kormánypárti. Aki a kormány ellen szavaz és mégis a kormánypártban marad, az nem a pártfegyelem ellen vét, hanem más hadseregben szolgál, mint ame­lyiknek a zászlója alá esküdött. ♦ Igazat adunk Gömbösnek. A vivők világv­erse­­nyén a magyar színeket arra a magyar vívóra kell bízni, aki a legjobban tud vívni. Igazat adunk Göm­bösnek. Ha Fuchs Jenő a legjobb magyar vivő, akkor Fuchs Jenőt, kell az olimpiászra kiküldeni. De igazat adunk Gömbösnek abban is, hogy aki ott kiáll, a nevében is a fajmagyarság képviselője legyen. Ezért erre az alkalomra Fuchs Jenő vegye fel a Fr­iedrich, a Wolf, vagy a Haller nevet. Kultúra és politika. Bugacot aligha érdekli túlságosan a budapesti­­Árumintavásár. Nemcsak a távolság, de igen sok más egyéb is messze elválasztja a kettőt egymástól. Ha Bugac megmaradna csupán annak, ami, egy csendes, idilli tanyának, ahol földet művelnek és állatot te­nyésztenek, nem igen lenne alkalom a budapesti Ant­­mintavásárral kapcsolatba hozni. De ahogy most e kettő viszonylatba került, aktuális, bár szomorú al­kalom nyílik igen nevezetes megállapításokra. Bugác­nak mindenesetre jobb a helyzete. Bugác nem igen vesz tudomást a budapesti Arumintavásárról, s ha tud valamit róla, legfeljebb annyit, hogy most a zsidó vigécek, handlék és házalók összeálltak gseftelni. Az­­Árumintavásár, sajnos, nincs abban a kellemes hely­zetben, hogy ne vegye tudomásul Bugacot. Mert ami ott illetékes miniszterek ajkáról elhangzott, nagyon is közel érinti mindazokat a tényezőket, amelyeknek hazafias buzgalma, áldozatkészsége és becsületes munkája lehetővé tette az Árumintavásárt. S akik, bármily fajta kategóriába sorozza őket a kurzus leg­újabb tudománya, mégis csak magyaroknak érzik és tudják magukat, magyar erőt és munkát képviselnek és Magyarország gazdasági érdekeit szolgálják. A ma­gyar iparos és magyar kereskedő, bárhol imádja iste­nét és bármilyen az orra formája, nem utolsó sor­ban járul hoz­zá, hogy a magyar állam háztartása fennállhasson; ha roskad is alattuk, viseli a terheket, amelyeket a közszükségletek reá­ja rónak; s ha a kor­mányzat néha kemény és kíméletlen kézzel avatko­zik dolgaiba s politikai tekintetekből gyakran a hátsó padokba ülteti, lenyeli bosszúságát, elfojtja indulatát és dolgozik tovább, abban a tudatban, hogy a ma­gyar gazdasági és kulturális érdeket szolgálja s ,hogy nélküle ez az ország lesülyedne arra a balkáni ní­vóra, amelyből évtizedek szakadatlan munkájával végre magasan kiemelkedett. Mert amit az Árumintavásár képvisel, egy da­rab, még­pedig jó darab magyar kultúra. S ha Buga­­con lenézik azokat, akik ebből a magyar kulturmun­­kából bőven kivették a részüket, az nem azt bizo­nyítja, hogy ezek az „elemek" nem kulturtényezők, hanem hogy Bugacon más felfogás uralkodik a kul­túráról, mint például az Árumintavásáron. S ha egy magyar miniszter a magyar politikát csak arról az oldaláról nézi, hogy zsidó-e, aki bizonyos foglalko­zást űz, vagy keresztény, akkor elemeire bomlasztja a magyar kultúrát, de nem mondhatni, hogy a kul­túra irányában. Mi a földmívelésügyi miniszter helyreigazító nyilatkozatában sem tudunk megnyu­godni. Mert az első verzióban megtaláljuk a bugaci nyíltságot, a helyreigazítás azonban oly feltevésen gyökerezik, amely épp oly jogtalan, mint­ igazságta­lan. Az első verzióban bizonyos bugaci szellemesség is foglaltatik: ne üssük agyon a zsidót, hanem tegyük lehetetlenné kereseti lehetőségeit. Amit úgy is mond­hatni: üsd agyon, de ne nagyon. Ne haljon meg füty­köstől és revolvertől, hane­i vesszen éhen. Higgjünk hát a helyreigazításnak s tételezzük fel, hogy ma­gyar miniszter ilyeneket mondjon. De ha a keresz­tény politikának alfáját és ómegáját abban állapítja meg, hogy a keresztényeknek el kell sajátítaniok a zsidóság jövedelmező foglalkozásait s részt kell biz­­tosítaniok maguknak a zsidóság kereseti forrásait biztosító ágakban, akkor vagy ferde felfogása van a jövedelmező foglalkozásokról s kereseti forrásokról, vagy azt­ akarja elhitetni, amivel a kurzus­­jelszavai maszlagolják a bugaci elméket, hogy a zsidók vala­miféle monopóliumot élveznek, amely bizonyos ke­reseti forrásokat biztosít nekik. De legferdébb az a felfogás, mely a zsidó és magyar közé elválasztójelet tesz, amit az igazságügyminiszter még duplán is alá­húzott azzal a kijelentésével, hogy a magyar fajt kell ebben az országban uralkodóvá tenni. Mintha azt akarná mondani, hogy a magyar faj uralmát a ma­gyar zsidóság csorbítaná. Ez a fajelmélet, ami a bu­gaci kultúrának használhat ugyan, de a magyar nem­zet egységét, a magyarság kulturális értékét egy kur­­­zusjelszó kedvéért kockára veti. Az Árumintavásár magyar kulturmunka. Ezer cégnek készítményei pompáznak benne. Ezer meg ezer kereskedő és iparos munkáját, küzdelmét, ipar­­kodását és életét foglalja keretbe. És kifelé su­gárzik fénye, hogy idevonzza az idegent, megismer­tesse vele a dolgozó magyarságot, a magyar életnek egy jó darbját s hogy fokozza az ország gazdaságát, piacokat szerezzen és pénzt hozzon be, amely újabb meg újabb termelésre nyújt módot. És az idegen nem fogja látni, zsidó-e, keresztény-e, akitől minden ki­telik, hanem a magyar kultúrát, a magyar életet fogja­ méltányolni faji és felekezeti sanditások nélkül. És mégis csak több valamivel, mint ami a miniszter urak nyilatkozataiból kiárad. Az az élet, a kultúra; ez a politika. Amaz: Árumintavásár; emez: Bugac. Véres tüntetésre készülnek Bukarestben. Avarescu volt miniszterelnök 50.000 emberrel vonul fel holnap, vasárnap Bratianu kormánya ellen. — Tragikus jelenetek a királyi audiencián. Rendkívül jelentős hírt kaptunk erdélyi tudósí­tónktól. Arról van szó, hogy holnap, vasárnap véres tüntetést várnak Bukarestben s ehhez a tüntetéshez messzemenő politikai következtetést fűznek a román politikai körökben. Mint ismeretes, Avarescu tábornok nyílt, fegyverekkel harcol immár hosszú idő óta a mos­tani kormány elnöke, Bratianu Ionel ellen. Avarescu mögött jelentős politikai párt van, a konzervatív libe­rálisok. Ez a politikai csoport nem tudja elfelejteni, hogy Bratianu annak idején megbuktatta politikai ve­zérét, amikor tudvalévően 50.000 emberrel vonult fel Bukarest utcáin Avarescu miniszterelnök és kormá­nya ellen s ezzel az utcai tüntetéssel ki is ragadta a kezéből a hatalmat. Avarescu a bukás óta következe­tesen építette ki hadállásait és most döntő mérkő­zésre készül riválisa ellen Avarescu törvénytelennek tartja a választást. Avarescu és pártja az alábbi érvekkel támasztja alá ellenzéki off­enziváját. — A mostani román parlament illegitim vá­lasztás útján jött létre s a Bratianu-kormány szintén törvénytelen eszközökkel jutott hatalomra. Valóság­gal paródiája volt a képviselőválasztásnak, ami leg­utóbb az urnáknál történt. Ezzel a többséggel és ilyen előzmények után a mostani kormánynak nem volt joga ahhoz, hogy új alkotmányt adjon az új egyesült királyságnak. Ez a parlament nem fejezi ki a nemzet akaratát és egészen bizonyos, hogy a többség Avarescu politikáját vallja az országban s ennek a politikának győzedelmeskednie kell éppen Románia érdekében. Ezt hirdeti Avarescu s vele együtt a másik vezér, Goga Octavian. Tudósítónk jelentése szerint Avarescu egy bukaresti népgyű­lésen már nyíltan megüzente a harcot a mostani kormánynak. Kijelentette a többi között a következőket: — Bratianu eltávolítására­­ szövetkeztünk és el is fogjuk távolítani a rendelkezésünkre álló összes alkotmányos eszközökkel. Ha hazajön londoni út­járól a király, ezt nyíltan be is fogom jelenteni őfel­ségének. Izgalmas királyi audiencia. Ugyanilyen értelemben beszélt Goga Octavian a temesvári népgyűlésen. Azóta hazajött a király. Ava­rescu audienciát kért s meg is kapta az engedélyt, hogy megjelenhessen a király előtt. A király Bra­tianu miniszterelnök jelenlétében fogadta a volt mi­niszterelnököt. Valósággal tragikus jelenetek peregtek le ezen a királyi audiencián. Avarescu feltárta összes panaszait s alkotmányjogi aggályait és bejelentette a király jelenlétében, hogy ugyanúgy fog cselekedni, ahogy riválisa cselekedett annak idején: 50.000 em­berrel fog felvonulni Bukarest utcáin és lemondásra készteti a kormányt. A király beleegyezését adta ah­hoz, hogy ezt a tüntetést holnap, vasárnap megren­dezzék a román főváros utcáin. Bratianu miniszter­­elnök ekkor határozott hangon az alábbiakat adta tudtára Avarescunak: — Nem engedélyezem a tüntetést s ha mégis fel­vonulnak, akkor lovassággal veretem szét a tünte­tőket. Avarescu tábornok erre igy válaszolt: — Magam fogom áttörni a katonai kordont a tüntetők élén s vérem hullásával is diadalra viszem gondolatomat.­ . . . Avarescu Erdélyre támaszkodik. Csütörtökön volt a királyi audiencia s azóta ál­landó izgalomban él a román főváros lakossága. Avarescuék feltétlenül ragaszkodnak a felvonuláshoz és mindazokhoz a célokhoz, amiknek elérését ettől az utcai megmozdulástól várják. Mindez — tudósítónk jelentése szerint — feltét­lenül hatással lesz a román belpolitikára. Avarescuék Erdélyre is támaszkodnak és onnan is várnak mo­rális támogatást. Fő programmpontjuk az, hogy el­ismerik a gyulafehérvári határozatot és mindazokat a kisebbségi jogokat, amelyeket a trianoni szerződés, valamint a királyi dekrétum biztosít a kisebbsé­geknek. Érdekes politikai fúzióról is ad hírt erdélyi tu­dósítónk. Avarescu ugyanis fuzionálni próbált a pa­rasztpárttal, de ebben Maniu Gyula, a nemzeti párt vezére, megelőzte. Maniu Gyula már be is jelentette a parlamentben, hogy a fúziót ratifikálták s beszédét azzal a felszólítással fejezte be, hogy Bratianu és kor­mánya távozzék. Ilyenformán a mostani kormány­nak nagyon súlyos a helyzete és nyilvánvaló, hogy­ a holnapi eseményekben éri el krízisét a román bel­politika. Benes tárgyalása Seipel kancellárral, Bécsből jelentik: Dr. Benes cseh külügyminiszter fe­leségének és dr. Massaryk követségi tanácsosnak kísére­tében ma reggel Olaszországból Prágába utaztában Bécsbe érkezett. Tíz órakor Benes dr. a szövetségi kancellári hivatalba ment, ahol Seipel szövetségi kancellárral Grün­­berger dr. külügyminiszter, jelenlétében hosszabb tanács­kozást folytatott. A tanácskozás során elsősorban az ak­tuális politikai kérdéseket és a Benes részéről Olasz­országal között megegyezést beszéltek meg. További tár­gyát alkotta a beszélgetésnek a nemzetek tanácsának köz­vetlen küszöbön álló genfi ülése, amelyen a cseh külügy­miniszter tudvalevőleg mint a nemzetek szövetsége taná­csának elnöke fog működni és amelyen az osztrák kér­dés a tanácskozások fontos tárgya lesz. Mint Az Újság bécsi szerkesztősége telefonon jelenti: A megbeszélt anyag főleg formális kérdésekre vonatko­zott, elsősorban a kiküldendő személyekre. Megállapodtak­ abban, hogy Grünberger külügyminiszter és Kienbo­ck pénzügyminiszter néhány nappal a genfi ülés megkezdése előtt elutaznak. Benes kijelentette, hogy Csehországnak Olaszországgal kötött szerződése Csehországnak Ausz­triához való viszonyát semmiféle tekintetben nem érin­tette, a jóvátételi kérdés szempontjából sem. A cseh külügyminiszter a kora délutáni órákban utazott tovább Prágába. A takarékkorona mai árfolyama 1,32 papírkorona

Next