Az Ujság, 1924. szeptember (22. évfolyam, 182-204. szám)
1924-09-03 / 182. szám
Budapest, 1924. Ara 20 kiróna. XXII. Előfizetési árak: Bv . . . hmm k —K n tmiM n mk ^^^k Ekj hóra............... K ■» B §■ BH BB BmB Külföldre aa elöfizetév EB Faji RH B1" *** WBBS M m H ■ mkx B Hl jV kro á» pályaudvaron hétköznap " 1. • ^^^k SOMI vasárnap JOOll K. IKK M B §■ HZ Bk jBfJB M fflg ^^^k Ausztriában hétközmn és ra-flRjftZgfaK?. ' Raj Mgj HBBsBWBSo BB EH vE^RL aárnap osztrák korona. flV BB jHH Hl ^RT***HH HL SSf \ Uecjrlenik ünnep utáni napok MK fljjl ^RHH| ’^RhSEh V&&r&' SS s8§fe§ak|8 BUDAPi kivételével minden nap. aAgt Mk Tv —————— ROVÁS. A szülőknek, akik gyerekeiket iskolába akarják küldeni, Klebelsberg melegen ajánlja, csináljanak maguk iskolát maguknak, ő majd hivatalból tanárokat nevez ki nekik. Ajánjuk, adja ugyanazt a tanácsot az operai és nemzeti színházi látogatóknak is, így hasonló kényelemmel szabadul ki a bajból a művészeti reszortját illetőleg. A pénzügyminiszter nem ad elég pénzt, ennélfogva ő sem ad emberséges gázsikat. Ezt értjük. De így állván a dolog, kettő képzelhető el. Vagy azonosítja magát a pénzügyminiszterrel és azt mondja: nem kell színház, vagyszükségesnek tartja a színházat s akkor átadja tárcáját olyannak, aki a pénzügyminiszterrel egyetért. De Klebelsberg gróf sokkal okosabb ember, mint mi. ő valami harmadikat gondol. Nem mondja meg, hogy mit — és marad. .* I Lloyd-George vasárnapi cikke felülmúlja érdekesség és tartalom dolgában az összes eddigieket. Semm magunkra, akik boldogok vagyunk, hogy közöl- Hiettük, valamennyi között a legfájdalmasabban hatott. ■me egy államférfi, aki mindent lát és minket nem kész észre. Rámutat az új térképcsinálásból fenyekető veszedelmekre, az eseteket ismeri, a macedóniaiakat, az ukrajnaiakat, akiket idegen uralom alá ■juttatlak, de Magyarországról megfeledkezik. Egészen biztos, hogy tud a trianoni szerződésről is, de ki emlékeztesse rá? Az észtek, a macedóniaiak, az ukrajnaiak bizonyára valamiképen eszébe juttatjákmagukat, a magyarokról meg lehet feledkezni. Kifelnő lehet odakint a mi propagandánk. [ * ] Százhúsz becsületügy és isten tudja hány liter pt magyar vér egy titkos rendelet miatt? Nem számít la vérveszteség a tekintélyveszteség mellett, melyet egy károsnak bizonyult rendelet visszavonása jelen- Bene. Nem kedves ez a rendelet senkinek, talán ■mnak sem, aki kiadta. De fenn kell tartania, ez világos, csak azt nem tudjuk, miért?kező törvényszék, az egyéni akció, az emberüldö- zés, a láb alól eltévés, a gazdasági szabad prédázás politikai tőke javára és hol vannak már a lókiviteli engedélyek? Bizony balra tolódtunk, mégpedig nagyatádi Szabó István segítségével, aki méltán és büszkén reklamálhat a maga számára néhány lépést balra, melyeket ő maga sem minősít ballépéseknek. S éppen ezért nem tudunk ettől a balrahúzódástól ijedezni. S Nagyatádi mégis ijeszt. Miért? Hiszen értjük: sok a jóból is megárt. De hát már sok jutott nekünk ebből a jóból? A jobboldali gutaütésből már annyira kigyógyultunk, hogy most már a baloldalunkat féltjük a gutától? Mi úgy látjuk, hogy ami eddig történt Nagyatádinak épp úgy a segítségével, mint annak előtte az ellenkezője, éppen csak szakítás a törvények mellőzésének és kijátszásának módszerével. A törvények szigorú alkalmazásához és a jogrend civilizált kifejlesztéséhez még nem jutottunk. Még igen messze vagyunk attól, hogy mindenkinek egyforma mértékkel mérnének, törvényeket az összesség számára hoznának, egyes domináló kategóriáknak való kedvezés nélkül. Nagyatádi Szabó István állítja, hogy a kisgazda párt nem csinál osztálypm^^ dent elhiszünk neki, nehogy isrm^^k Tehát nem csinál osztálypolitikát^k mennyiünknek vívták ki a kisüstöt, 1. termelést saját használatra, mindnyájuk sültünk abban a jóban, hogy míg az egészsági forgalom meg volt kötve, a gabonát szak tették, nehogy olcsóbban kapjuk meg mi mi fogyasztók. S nem osztályérdek volt, hogyz a Hegedűs-féle vagyonváltságot mindenkiig,galom nélkül kivetették, a kisgazdákét, lm je emlékszünk, egyharmadára kellett redukálnia amibe azután az egész akció belebukott. Hát ettől kellene megijedni a kapcsán. Nos hát, nem kerültünk usse.ii ‘ •?, t1 11 ■ ■.. ,'enc a ko/dedcstől a s/.rlse jH b ■ ■ b '•éti bÉJhb'ÍíhbIII Rémkép balra. Fontos-e, hogy Nagyatádi miniszter úr mit mondott Nagyatádnak? Bizonyára az, mert sem a Macdonald lefegyverzési akciója, sem az itthoni gazdasági válság, sem az iskolahiány kulturbotnem tolul úgy a tollunk hegyére, mint az, a mire Nagyatádon figyelmeztetett Nagyatádi. L úgy látszik, nekünk is a legfontosabb, mert Nagyfalnak fontos. E tiszteletreméltó államférfimba! a világ vajúdásának közepette még mindig i Esküdt Lajos fáj, aki vele egy tálból mártogatott. Így lesz a miniszterből Jézus Krisztus. Hála istennek, Nagyatáditól elmúlt a keserű pohár. Csak ezért nem kesergünk vele. De rettegtetett és mi rettegünk- Vigyázzunk, mert egész Európában balrahúzódás mutatkozik s ha ő nincsen, minálunk is ez következik be. A nagybirtokosoknak szólt a fenyegetés és mi ijedünk meg tőle. Uram istenem, mi lesz szegény hazánkból, ha hasonlóvá válik Európa valamelyik más államához? Például Angliához, Franciaországhoz, mely államoknak balrahúzódásából megszületett az első békeakció, vagy akár Jugoszláviához, ahol megszüntetik a magyarüldözést? A baljóslatú jóslatnak van is feneke, vagy teteje, mert a balrahúzódás nálunk is mutatkozik, éppen csak lassúbb tempóban és törpébb méretekben. De elvégre húzódunk. Nem vesszük észre ma és tegnap, de ha négy évvel tekintünk vissza, akkor bizony lehetetlen meg nem látni a végzetes hanyatlást. Hol van a szép, ragyogó, egészen jobboldali világ, mely elültettetett Friedrich István alatt, kicsirázott Simonyi Semadam és Teleki Pál alatt, hogy legpompásabb gyümölcsöket teremjen Bethlen István első esztendeje alatt. Hol vannak a különítmények, a gitáralél Ripka Ferenc komálybiztos tárgyalásairól az Újságnak. VasE - ,:-Ooo. ..I ü.e ? a |ÜÜ- ■a.Ú.-Hí-Á a "L? v- • ...oi-v- ; 7 ■ Hipka Ferenc % : a egy óra"- érti :ˇ-U vissza Budapestre Fonyód-Bélatelepről, ahol ezideig nyaralt. Hamarább szakította meg szabadságát, mintsem számította, mert programmjának sarkalatos pontját, a közélelmezés javítását célzó intézkedéseket mihamarább meg akarja valósítani. Nem is vár lellát szeptember 10-ikéig, amikor hivatalba lép, hanem addigra teljesen előkészíti a talajt ezeknek az intézkedéseknek a számára. Az Újság munkatársa késő este beszélt Ripka kormánybiztossal. — Ma délben érkeztem! — mondotta s azóta folytonosan tárgyalok. A megbeszélések előreláthatóan belenyúlnak az éjszakába, holnap is folytatódnak, sőt napokig el fognak tartani. Közélelmezési ügyekről és azoknak a fontos kérdéseknek az elintézéséről van szó, amelyeknek sürgős lebonyolítása a főváros érdeke. Többet ezekről a megbeszélésekről nem mondhatok, mert hiszen forrásban lévő dolgokról van szó, s mindaddig, amíg a tervek konkrét formái nem B a városházán voltam, s mindazokkal a PPHRE városi tényezőkkel tárgyaltam,akiknek c^^ közélet-^ mezés ügyébe beleszólása lehet. Este Vass József helyettes miniszterelnök úrral folytattam megbeszéléseket, aki csütörtökre újból magához kéretett. Hangsúlyoznom kell, hogy a közélelmezés javítását célzó pro-, pozícióim a kormány részéről a legnagyobb megértésre találnak, s tudatában azok rendkívül hord, erejének, a legmesszebbmenő támogatásról biztosítottak. — Remélem, — fejezte be nyilatkozatát Ripka dr. — hogy az eredeti terv szerint 10-ikére sikerül dűlőre juttatni az említett kérdéseket s, akkor az első hivatali ténykedésem alkalmával befejezett tényekkel léphetek a nyilvánosság elé. Értesülésünk szerint azok között a „sürgős intézkedést igénylő fontos kérdések" között, amelyeket Ripksi kormánybiztos fentebbi nyilatkozatában is említ, első helyen szerepel a főváros külföldi kölcsönének rendezése, ami a külföldi hitelezők döntése szerint szeptember első napjaiban válik aktuálissá. Szeptember közepén megindulnak Magyarország és Jugoszlávia között a vasúti tárgyalások. Kölcsönös fuvardíjkedvezményekről tárgyalnak. Sorra kerül az adriai egyezmény perfektuálása is. A magyar vasutak kiküldöttei még tavasszal tárgyalásokat kezdtek a jugoszlávokkal a két ország közötti vasúti forgalom szabályozása és kölcsönös szállítási kedvezmények engedélyezése tárgyában. Ezek a tárgyalások júniusban félbeszakadtak, de nem minden eredmény nélkül. A jugoszlávok ugyanis azt az ajánlatot tették a magyar vasutak képviselőinek, hogy a magyar ipar exportképességét elősegítő fuvardíjkedvezményeket fognak engedélyezni a jugoszláv vonalakon a Magyarországból importált árucikkek részére; ennek ellenében azt kérik, hogy körülbelül tizenkét jugoszláv exportcikk számára a magyar vasutak megfelelő tranzitó tarifakedvezményt nyújtsanak. Ezek a cikkek főképen mezőgazdasági termények és nyersanyagok. Mint hivatalosan jelentik, a félbeszakadt vasúti forgalmi tárgyalások szeptember 15-én újból megindulnak. Ezeken a tárgyalásokon fog napirendre kerülni a jugoszlávok ajánlata, amelyet időközben a MÁV ismertetett a gazdasági érdekeltségekkel, amelyek előterjesztették azoknak az exportáruknak jegyzékét, amelyekre a jugoszlávoktól kedvezményes beviteli tarifát kérünk az általunk engedélyezett tranzitótarifák ellenében. A kölcsönös kedvezmény körülbelül 30%-ot tesz ki. Amíg azonban a jugoszlávok a díjmérséklést százalékosan kívánják nyújtani, a MÁV a tranzitófuvartételeket aláosztályozással fogja a jugoszlávoknak biztosítani. Ezen a tárgyaláson fogják befejezni az adriai tarifákra vonatkozó tárgyalásokat is, amelyek a jugoszlávok miatt szakadtak félbe. Az olasz vasutak már hozzájárultak a magyar-adriai vasúti fuvardíjtételekhez, az átmeneti jugoszláv díjkedvezmény megállapítására azonban csak ezen a tárgyaláson fog sor kerülni. Miután Jugoszlávia a magyar ipar legfontosabb exportpiaca, a gyáripari érdekeltség nagy várakozásokkal tekint a meginduló tárgyalások elé.