Az Ujság, 1924. november (22. évfolyam, 232-256. szám)
1924-11-01 / 232. szám
____ tak le a munkáspártra, ismét optimista lett és büszke és büszkeséggel néz azokra az eredményekre, amiket a munkásmozgalom ebben a nehéz harcban elért. Mikor Cardiffból Londonba utazott, búcsúbeszédében hangoztatta, hogy sokszor a legjobb valamely pártra nézve az, ha vereséget szenved. A dolgok jelenlegi állapotában, azoknak a nagy követeléseknek láttára, amelyeket a kormányra kerülő párttal szemben támasztanak, csak annyitmondhat, hogy a tory-párt egyáltalában nem irrigylésreméltó. Paksból jelentik: Az összes politikai kérdések háttérbe szorulnak az angol politikai események előtt. A ma reggeli sajtó nem ír egyöntetűen a választások eredményeiről. A jobboldali lapok egy része Macdonald bukásától kedvező befolyást vár a francia köztársaságra, a baloldali sajtó azonban azt hiszi, hogy a választási eredmény nem fogja különösebben befolyásolni Franciaország politikáját. A kormányhoz közelálló Quatidien azt írja, hogy a munkáspárti kormány bukása nem jött váratlanul. A munkáskormány helyzetét semmiesetre sem szabad összehasonlítani a Herriot-kormány helyzetével, mert Herriet kormánya a parlament pártjainak többférfire támaszkodik, míg Amcdonald csak a liberálisok segítségével tarthatta magát kormányon. A Malin meg van győződve róla, hogy a kormányváltozás nagy szilárdságot fog hozni az angol politikában és a konzervatívok legalább tíz évig uralmán maradnak. Londonból jelentik: A kormányválság elintézésének két módja van. Vagy azonnal visszalép a kormány, vagy pedig a trónbeszéddel kapcsolatban megvárja, míg a parlament bizalmatlansági indítványt fogad el ellene. A Macdonald kormány tagjai az utóbbi eljárás mellett vannak. Szükségesnek tartják ugyanis, hogy még a jelenlegi kormány tisztázza a Zinovjev-féle ügyet. Holnap, szombaton tesz a döntő minisztertanács. Ha a minisztertanács úgy határoz, hogy a kormány egyelőre hivatalban marad, akkor Macdonald november végéig tovább vezeti az ügyeket. A parlament november 18-án ül össze és az első héten elnökválasztással fog foglalkozni. 22-én kerül sor a trónbeszédre és ezzel kapcsolatban a kormány nyilatkozatára. Az efelett meginduló vita valószínűleg két-három napig eltart és a szavazásra csak azután kerül sor, amikor a liberálisok a konzervatívakkal együtt a munkáspárt ellen fognak szavazni. A liberálisok nagyon el vannak keseredve, amiatt, hogy a munkáspárt ellenük küzdött és így romlásukat elősegítette. Anglia kompromittilta magát. London, október 31- (Az Újság külön tudósítójától.) A konzervatívok a választási harc alatt főképen azzal érveltek, hogy ha Macdonald lesz Anglia vezére, akkor a birodalmat a bolsevizmus veszélye fenyegeti. A kommunizmust az inkvizícióhoz hasonlították, amely egyetlen merev, békülést, körültekintést nem ismerő elvért kínoz, gyilkol, rombol. Macdonaldot angol Kerenszkynek nevezték el, hogy a miniszterelnök helyzetét történelmi áttekintés kientében megvilágítsák. Hivatkoztak arra is, hogy az Egyesült Államok példája szerint kell cselekedni. Az asszonyok lelkét idomító külön propaganda pedig egyéb pontozatokat állapított meg. 1. Ha liberális jelöltre szavaznál — néhány hónap múlva új választások lesznek. 2. Ha szocialistára szavazol, az a káoszt, osztályharcot, a szólásszabadság végét jelenti. 3. Gyakorlati utasítások: Korán szavazzatok, bevásárlás előtt, akkor nem kerültök még tolongásba. Ne várjatok a szavazással mig uratok hazaérkezik. Ne tartsátok házi dolgaitokat előbbrevalónak mint a szavazást. Ne higyjétek, hogy a ti szavazatotokra nincs szükség, mert az az ellenség győzelmét jelentheti., A korteskedéssel sokkal kevesebb eredményt értek el, mint vártak. Ez a rendszer nem vált be, mert az angol választó nem szereti, ha kérdezgetik, tehát magánügyeibe beavatkoznak. Az angol köznevelés e vívmánya tehát lehetetlenné tette a mosolygó és etikettérzésükben sértett angol állampolgárokhoz való férkőzést. Az újságok, a marconiphonok és a rádiók nyerték meg a csatákat. Jellemző volt az is, hogy a nevelésügy mint elsőrangú ütőkártya szerepelt a konzervatív agitációban. Az angol közönség mélységesen elítéli a választások formátlanságait. A közvélemény szerint a „parlamentek anyja“ elvesztette tekintélyét a világ előtt. A megzavart meetingek, a hölgyszónokok sértegetése, a macskazene eddig példátlanul álló, hallatlan események az angolok történetében és csak az orosz befolyásnak tulajdoníthatják, hogy sorra kerülhettek Angliában is. De a győzelem mégis a konzervatívoké és most már egyre derűsebb, mondhatnók ingább a kommunisták elleni hangulat. Mitnem védekezésen, hanem végleges leigázáson van a hangsúly. Nagyvárad, október 30. ... A magyar ősz hanyatló napjának sárarany sugarai glóriát fonnak a téli álom elé, ásítozó Nagyszalonta házaira, poros utaira, a város peremére, amely az Alföld végtelenségével ölelkezik. Szombat délutáni csendes idil, készülődés a vasárnapra. Ezt az örökösen szunyókáló paraszti várostestet üstökénél fogva kegyetlenül megrázta a világtörténelem, de úgy látszik, a kis hajdúfészek aludni akar ... A görög bölcs szerint minden folyik ... Mintha Szalonta kivétel volna. Itt minden áll isitó, lusta közönyét fel nem adja és az, amiben a kisváros örök arcát látják: a vendéglő szombat esti kvaterkáló törzsasztala, szintén a régi. Egészségi és kicsattanó, piros arcú, szorámósan kedélyes, civisek (valami átmenetféle ez itt a kisgazda és a polgár közt) azok, akik tíz évvel, húsz évvel és harminc évvel ezelőtt is itt ültek. Csak az asztalfőn ül más: most Greavu főszolgabíró, Fildan főjegyző, meg a kedélyes granicsár . . . Idegen, aki jöttem, gyanútlanul néznek rám, nem zavarom őket. Mogyorós Gergely temetkezési vállalkozót kerestem. Ellmann Lajos, a vendéglős elhívja a notabilitások asztalától Mogyorós uramat. Letelepszünk és Mogyorós Gergely, aki már tudja, mi az, ami érdekel, beszélni kezd, kicsit pathetikus öreg kálvinista papos hangon. Már első szavaiból kiérződik a tiszta nyiltszivü, nyilteszű magyar ember. HIBK« latrán rónáéi. . . . Hát ott kezdem, hogy hat esztendővel ezelőtt, pontosan 1918 október 31-én délelőtt levelet kaptam Budapestről, a boldogult kegyelmes úrtől. Az állott benne: Igen Tisztelt Mogyorós úr, értesítem, hogy özvegy Nagy Ferencné, szül. Nagy Terézia, egykori nevelőm felesége itt Budapesten elhalálozott, holttestét egy pesti temetkezési intézet leszállítja Szalontára, legyen olyan jó Mogyorós úr, november 2-án várja a halottasvagont a szalontai állomáson, vigye ki a koporsót Gesztre és temesse el özvegy Nagy Ferencnét férje mellé. Kiváló tisztelettel Tisza István, Magyaros Gergely kis szünetet tart, azután megindultan folytatja: , — Nagy Ferenc, a kegyelmes úr gyerekkori nevelője, fiatalon meghalt, Geszten temettük el. Az özvegyről, meg kisleányáról, Nagy Ferikéről a kegyelmes úr gondoskodott egy életen keresztül. Nagy Ferike mostanában ment férjhez, nem is tudom már, miféle pesti úr vette feleségül . . . Szóval hat itt nekem a kegyelmes úr. Egyidőben jött levél a pesti temetkezési vállalkozótól, Kigyó utca 5. szám alól. Elküldték a halottaslevelet is... Az elbeszélés itt pár percre megakad, amíg Mogyorós Gergely előkeresgél a kabátja zsebéből egy kék borítékot és két írást szedeget ki belőle. Az egyik a budapesti Entreprise levele: özvegy Nagy Ferenc Jené holttestét avizálja. A másik papiros özgy Nagy Ferencné halotti bizonyítványa. — Mondtam, ugye, — emlékezik tovább az öreg úr — hogy október 31-én délelőtt kaptam meg a kegyelmes úr, meg a temetkezési vállalat levelét. Tudomásom szerint aznap délután fél kettőkor ölték meg a kegyelmes urat ... ... Csend. Jó sokáig hallgatunk mind a ketten. Majd újra szóhoz jut: Egy helyett két koporsó. * — Október 31-én este hallottam a hírt, hogy a kegyelmes urat meggyilkolták. Másnap, november elsején, este 9 óra 15 perckor táviratot kaptam Pestről, hogy özvegy Nagy Ferencné holttestével együtt, november 2-án érkezik a kegyelmes úr földi porsátora is, legyek hát elkészülve fogadásukra. Másnap kint is voltam, két gyászkocsival a vasútnál, de nem jött semmi, senki. Harmadnap megint csak hiába jártam. Hej, zavaros világ volt akkor! November 4-én hajnalban újra kimentem az állomásra. Ott már azzal fogadott Balaton Károly állomásfőnök úr meg Braun Vilmos úr, a forgalmi hivatalnok, hogy Kötegyán állomásáról jelezték a csabai személyvonatat, azon meg a két koporsót, amit várok. Ötödmagammal vártam, Kiss Ferenc nevű segédem, meg három munkásom volt ott. Kijött a vasútra Kálmán gróf meg Csanády Jenő főszolgabíró úr is. Hét óra előtt néhány perc lehetett, amikor a csabai személyvonat bejött, a régére egy miniszteri szalonkocsi volt kapcsolva. Abban hozták a két koporsót. .. Mogyorós Gergely hangja kicsit fátyolos lett. Nem is beszél jó ideig, csak a zsebeiben" keresgél, aztán kihúz egy borítékot, abból meg két ív papírt és szótlanul elém teszi. Két vasúti szállítólevél. Budapest — Keleti pályaudvaron, 1918 november 2-án állították ki mind a kettőt Írógépen. Az egyiken, a sablonrovatokban ez áll: Feladó: Entreprise des Pompes Funebres Budapest, Kigyó utca 5. Egy láda. Hulla. Átvevő: Mogyorós Gergely. Első nagyszalontai temetkezési vállalata, Nagyszalonta. Megfelelő helyen a szalontai állomás pecsétje: Érkezett Nagyszalonta, 1918 november 04.10. A másik fuvarlevél történelmi dokumentum. Feladó: Baschmann és Kahan temetkezési vállalat Budapest, Baross-tér 3. Egy láda. Hulla. Átvevő: Gróf Tisza Istvánná, Nagyszalonta. Érkezett: Nagyszalonta 1918 november 04.10. Szamara menet. — A szalonkocsit lekapcsolták, — folytatja Mogyorós Gergely — a vonat elindult, tovább ment Nagyvárad felé. Mi meg itten tanakodtunk s már le is akartuk szedni a koporsókat, amikor Csanády főszolgabíró úr is, meg én is meggondoltuk, hogy bizony ebben a felfordult világban a feldühödt nép még valami bajt talál csinálni. Úgy fordítottunk hát rajta, hogy nem szedtük le a koporsókat, hanem vagy két órával később egy másik vonathoz kapcsoltattuk a szalonkocsit és elvitettük Cséffára. A két gyászkocsi már előbb odament. Cséffán azután megláttam, hogy kik jöttek a szalonkocsiban. Először a kegyelmes asszony szállt ki belőle, utána Nagy Ferike. Nem vártak semmit, nem szóltak senkihez, csak beültek egy csukott fogatba, aztán elhajtottak Gesztre. Utánuk a többiek. Én meg Kiss Ferenc üzletvezetőmmel, meg a három munkásommal egy-kettőre levettem a koporsókat, az első gyászkocsira felraktam a kegyelmes űrét, a másodikra meg özvegy Nagy Ferencnéét, aztán elindultunk Gesztre. Bizony, nem volt az gyászmenet. Vágtában hajtottunk, mert kegyetlenül szakadt az eső, pocsék novemberi nap volt... Temetik Tiszát. — Persze, a kegyelmes úr temetése felöl érdeklődik? Hát azt még aznap, már mint november 4-én délután 3 órakor megcsináltuk. A hármas koporsót, amiben a holttestet Budapestről ideküldték, a kastélyban ravatalozták fel. Temérdek virág volt a ravatalon, Pestről is sokat küldtek, özönsok őszirózsát . .. ... Hogy milyen volt a gyászszertartás? Bizony nem olyan, amilyen Tisza István életéhez illett volna. De nem is mertünk semmit sem csinálni, nem olyan világ volt. Hiszen a fiatal István gróf gyerekeit a Bölönyikastélyba kellett vinni Szilasra, mert a csőcselék ki akarta irtani őket. — Hogy kik voltak a temetésen? Pestről is, a környékről is jöttek urak. A família majd mind ott volt, azután Balogh Jenő igazságügyminiszterre, Csanády főszolgabíró úrra, Töpler György intézőre emlékszem hirtelenében. Bizony a pesti urakat nem igen ismertem ... ... Szabó István geszti tiszteletes prédikált a ravatalnál. Nagyon nyíltan beszélt, még féltettük is azt az embert, hogy szétszedi a csőcselék, ha kitudódik a nagyvilágban, hogy, mi mindent mondott el Tisza István grófnak a koporsójánál . .. — A kegyelmes asszony az egész gyászszertartás alatt úgy ült a koporsó mellett, magas karosszékben, mint valami élő halott vagy valami szobor. Nem tudott szólni, sírni sem tudott, csak ült, mereven nézett maga elébe, mintha nem is ezen a földön lenne. Féltettük is, hogy megszakad a szíve abba a rettenetes bánatába. A fiatal István gróf meg napok óta beteges volt már akkor, megkapta a spanyolt, aztán 41 fokos lázzal hozták le a betegszobából a ravatal mellé. Be volt bugyolálva mindenféle kendőkbe, de szólni már ő sem tudott. — Estefelé járt az idő, amikor a koporsót levittük a kriptába, ahol a kegyelmes úr édesapjának, az öreg Kálmán grófnak a holtteste nyugoszik. Ma sincs még befalazva, nyitva van a sir, ahogy akkor hagyták. A fiatal gróf halála. ... Másnap, 5-én délelőtt eltemettük özv. Nagy Ferencnét. Erre a temetésre már el sem jöhetett a kegyelmes asszony, mert a fiatal István gróf nagyon rosszul volt. Én azután az embereimmel mindent összepakoltam, hazajöttem Szalontára. Három nap múlva, november 8-án, üzennek értem Gesztről: Menjek ki az emberekkel, mert meghajt a fiatal István gróf, el kell temetni. Ahogy kijutok Gesztre, a kegyelmes asszony elé visznek. — Látja, látja Mogyorós úr — mondja a kegyelmes asszony — mit meg nem érek még én! Van-e még több hátra? — Akkor nagyon keservesen sirt, neken is rettenetesen sajgott a szivem, de hát kiszámíthatatlan az isteni gondviselés, a boldogult kegyelmes urnak is mindig ez volt a hitvallása. Felravataloztam hát a fiatal grófot is, aztán gyorsan, kevés gyászszertartással eltemettük. Nagyon, nagyon bánatosan sírt a kegyelmes asszony ... ... Egy hónap múltán hivatott Töpler intéző úr. Azt mondja: Állítsa össze Mogyorós úr a számlát, mindenért. Egy-kettőre kész voltam a számadással, azonnal ki is fizette az intéző úr a 14.000 koronát, amit kértem. Nagyon sok pénz volt az akkor. Ma 150.000 lejből sem telnék ki. Még külön megmondta Töpler úr, hogy az egész család meg van elégedve a munkámmal, szép temetést rendeztem. Pesti urak is kérdezték, hogy ki csinálja a temetést, aztán Töpler úr megmondta, hogy bizony Mogyorós Gergely. De ráértem volna ezzel a munkával . t_.* ... Mogyorós Gergely uram csendesen bíbelődött tajtékpipájával, amely csak nem akart szeleim. Későre járt már az idő. ... Éjfél van, amikor kifelé üget a szalontai fiákkeres izmos két derese az állomásra. — Merre van Geszt? — kérdem a kocsis- tól. Csodálkozva néz rám, hogy nem tudom aztán megemeli ostorát egy irányba: — Arra ii! Nézek arra, amerre a kocsis mutatott. Rég elfelejtett verssorok jutnak eszembe: „Semmi sem oly csendes, mint sirlakod a rideg éjben .. Az Alföld síkjára pedig szelíden ráborul a csillagos ég és a sárguló akácok enyhén bólintgatnak a föld felé. A négy tragédia után. Mogyorós Gergely elmondja, hogyan temették hat év előtt Tisza Istvánt? Van még több hátra? — kérdi a kegyelmes asszony. — Alkalmi tudósítónktól. - ♦AZ ÚJSÁG* SZOMBAT, 1924 NOVEMBER 1 ERDŐS IVÁN. Rém diktátor, hanem csak előadó lesz a főváros pénzügyi szakértője. Ma délután minisztertanácsot tartottak, amelyen a folyó ügyeken kívül a fővárosi pénzügyi szakértő kirendelésének ügye is szóba került. A minisztertanács elvileg hozzájárult a pénzügyi szakértő kirendeléséhez. Személyére vonatkozóan még nem történt döntés. A pénzügyi szakértő kirendelése ügyében beszéltünk Ripka Ferenc kormánybiztossal, aki így nyilatkozott: — A kormány a legnagyobb megértéssel honorálta álláspontomat. Azt hiszem, ennek megfelelően hoztak ma döntést. Az a lényeges, hogy a pénzügyi ellenőrzés az autonómia sérelme nélkül oldható meg s ebbeli előterjesztéseimet úgy a miniszterelnök, mint a belügyminiszter és a pénzügyminiszter is magáévá tette. Kimondották, hogy egyelőre nem alkalmazzák az 1924. évi VII. tc. 4. pontját, hanem az ellenőrzést a főpolgármesteri hatáskörben működő kormánybiztos teljes szigorral fogja érvényesíteni. Ennek a hatékonyabb végrehajthatása céljából a kormány pénzügyi szakértőt delegál, aki mint a kormánybiztos előadója működik. A szakértő köteles havonta jelentést tenni a főpolgármesternek, aki a kormánynak tesz viszont jelentést. A szakértő hatásköre kiterjed az egész városi gazdálkodás ellenőrzésére, ideértve azokat a városi közérdekű vállalatokat, amelyek külön jogalanyt alkotnak, így a villamosvasutakat, valamint a Takarék- és Vásárpénztárt is. Ezenkívül felhatalmazást nyer a kormánybiztos, illetve a pénzügyi szakértő arra, hogy az összes üzemek ellenőrzését a külön részvénytársasági alapon működő üzemekkel együtt egy e célra alakítandó szakbizottság által sürgősen foganatosítsa. Ez rövidesen megtörténik. A bizottság elsőrendű hazai és külföldi szakértőkből fog állani. A pénzügyi szakértő kinevezése rövidesen várható. Ezzel a megoldással sikerült azt a súlyos sérelmet eliminálni, amelyet az autonómia hívei a pénzügyi szakértővel kapcsolatban hangoztattak. Önként mondott bácsit a soproni főiskolának az egyik zsidóvallósű hallgató. Sopron, október 31. (Az Újság tudósítójának telefonjelentése.) A főiskolai hallgatóság tegnap este gyűlést tartott, amelyen kimondották, hogy nem tesznek eleget a minisztertanácsi határozatnak, illetve a kötelező nyilatkozatot nem írják alá. A gyűlés határozata alapján az ifjúsági kör elnökségének fel kellett keresnie a két zsidó hallgatót, de csak az egyiket, Genárd Zsigmondot találták meg, akit az ifjúság nevében felkért arra, hogy hagyja el a soproni főiskolát és lássa be, hogy csak távozása állítja helyre a régi rendet, ha pedig ennek nem tenne eleget, megmarad- Tinto Jinnnichi clhntfirn-f’r'ml' Genárd Zsigmond kijelentette, hogy a város és az ország békéjének megóvása céljából hajlandó eltávozni az iskoláról és erre szavát is adta. Az ifjúság megbízottai ezután a főiskola rektorát keresték fel, kinek előadták a hozott határozatot, hogy nem hajlandók aláírni semmiféle nyilatkozatot és kérelmezték, hogy a rektor tekintsen el a retorzióktól, amely esetben hajlandók volnának hétfőn megjelenni az iskolai előadásokon. A főiskolai rektor válaszában közölte, hogy saját hatáskörében nem tehet mást, mint a minisztérium jóváhagyásától feltételezetten egyszerűen tudomásul veszi az ifjúság határozatait s erről