Az Ujság, 1925. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

Budapest, 1925 csütörtök, január 1 Budapest, 1925 csütörtök, január 1 Ág*a 2000 korona* ^ _________ ___ ___ ___ ^___ " «SL SZERKESZTŐSÉG: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: M­­HQf B| BH H fgjl d«l É­S KI ADÓHIVATAL: H ■& H mBHmm gmmk amgP"* vámos császár-út 34. bz. Egy hóra ... 40,000 korona \v a X£^r£s»££ \­­000 korona, vasárnap :1 000 korona. gSjfcf ’ x |fi .|l§f ^ §|i ^F- ®j| este \az­ők­től kezdve)1 151-2L Ausztriában hétköznap ég va- fl9R.t&flHl flHV fes iSsásf tffSS­­**k XH a®8pSHgHS MLl jPlJI "*.* , _ . _ sárnap 2300 osztrák korona. sj$k; f* ABE fSf&lb JHB flHf FIÓK KI­ADÓHIVATAL: — Hv WS «ypf M ^Sb¥.MJ Budapest,VII. Erzsébet-kerút 43.n. Megjelenik ünnep utáni na­ Wl V» r^BBpg” «§n ‘ ijs®paMB Telefonszám: József 10-28. minden nap. wBft aHHHHI I .... I — n­................. fr II m. »■■■» ———V»^fa2SS____._______L——SII—ISSSilwr'.^^^g^^^-Er^_.|j gigPgg^W|IW^^y* Szilveszter Budapesten. Sűrű emberrajok az utcákon. — Ma már lehetett kapni asztalt. — Pendliző színészek. — Nagy dáridók a szállodákban. Vidáman köszöntött be az új év. Ma már a kora esti órákban zsúfolásig megteltek a villamosok, ami már rég nem for­dult elő. Még a lépcsőkön is szorongtak az uta­sok. Mindenki sietett haza vacsorázni és átöl­tözni, hogy méltó módon ünnepelhesse meg az 192­1-ik esztendő elmúlását. Az üzletek lassan­ként leeresztették redőnyeiket, elsötétültek a fényes kirakatok és csak az ívlámpák fénye ragyogott. Nyolc­­óra után sűrű emberrajok lepték el a körutakat, a Rákóczi- és Andrássy-utat. Mindenki sietett, aki csak tehette, hogy meg­ünnepelje Szilveszter éjszakáját. Az Újság né­hány nappal ezelőtt megírta, hogy az idén a kávéházakat és vendéglőket, főleg az előkelőb­beket, a közönség megrohanta és az összes asz­talokat­ előre lefoglalta Szilveszter éjszakára, mivel a nehéz gazdasági viszonyok következ­tében kevés embernek van módjában, hogy odahaza szűkebb családi körben vendégeket lássanak maguknál. Ma este azonban több kávéházban és ven­déglőben lemondatták a lefoglalt asztalo­kat és így a legtöbb helyen, hol még teg­nap az volt a helyzet, hogy teljes lehetet­lenség volt asztalt kapni, ma már lehetett kapni asztalt. Mégis valamennyi kávéház és vendéglő tel­jesen megtelt, midőn ezen sorokat írjuk. A Rákóczi-úti kávéházak egy részében ka­tonazenekar muzsikál, a rezesbandák hangja kihallatszik az utcára. Több helyen kabarét is rendeztek. Első­rendű művészek léptek fel, de természete­­s­e­n ezek a színészek nem maradnak meg ugyanazon a helyen az égész éjszakái, mi­vel legtöbbjüket 8—10 helyre is köti szer­ződése­is és ma éjszaka autón száguldan­­­nak egyik helyről a másikra a városban. A kéményseprők már este 9 órakor megjelen­tek az utcán, hogy egy kis újévre valót szerezze­nek maguknak. Betértek a kávéházakba és min­­denüt a legnagyobb örömmel fogadták őket. Van­­­­nak közöttük olyanok is, akik 30­ seprűt cipelnek magukkal, mert a közönség kitépi a seprűk gá­lyáit, hogy szerencséjük legyen az újévben. A legtöbb kávéházban természetesen élő mala­cok is bőven vannak, belesiv­tanak a cigány­zene muzsikájába. A hölgyek ott tolonganak ketrecük körül s annak dacára, hogy még messze van éjfél, az újesztendő kezdete, si­mogatják, elbáják a fülüket. Az autótaxik még mindii sztrájkolnak és így akinek nincs saját autója, vagy restet villamoson menni, kocsit kell, hogy vegyen, a kocsisok ma kivételesen vidáman röpítik vendégeiket, mert a mai napon ők az urai a pesti utcának. A mentőknél ma csendes nap volt. Alig vo­nultak ki kétszer-háromszor kisebb balesethez. A tűzoltóknál mozgalmas nap van. Tűz­ ugyan este 8 óráig nem volt, de mindenki készülődik laktanyában Szilveszter ünnepére. Ma lett ké­szen a rádiófelszerelés a tűzoltólaktanyában, hallgatják London, Pak­s, Párna, Pécs és egyéb egygyárosok koncertjeit addig, míg esetleg meg­szólal a riasztó csengő és ki kell vok­ulniok. Este 11 órakor már volt egy kisebb tűz. Sziporkás, bolondos jókedv tombolt már éjfél előtt az előkelő szállodák halljában, ét­termeiben. Pazar toalettek, vakító, csillogó ékszerek, jószabásu­, elegáns frakkok — ott, ahol a jólét és gazdagság terpeszkedik az év szürke hétköznapjain is: szmokingok és sötét utcai ruhák egyebütt, ahol a polgári kénye­lemhez és zökkenő nélküli élethez szokott kö­zönség a látogatók jórésze. De abban valamennyi szilveszter-estét rendező szálloda egy volt ma este, hogy a szomorúsággal és kínlódásokkal spékelt (•esztendőtől szinte félelmetesen ható heje-hajazással, mulatóssal búcsúzott mindenki, mintha egy komor, nyomasztó lidltrefeny elől menekült volna ennek a szegény városnak a lakossága. Az 1924. évi Szilveszter éjszaka nem olyan volt, mint az elmúlt évek Szilveszterei. Tavaly még házibálokon, otthoni imn­ai­­ságokon is tombolt a jókedv és az ifjú vidámság, a néhai újgazdagokat, akik tavaly felséges villákban libertás , inasok sorfala között fogadták vendégeiket a szilveszteri éjszakán, az idén frakkos pincérek szolgálták ki csupán... A gong már elütötte a tizenkettőt, a zsi­bongó, forró levegőjű, mámortól izzó, szálló­­hallókból alig-alig vetődik ki egy egy elegáns egymáshoz simult pár. Mulatnak. KOVA*. Az új világ új szokásokat honosított, azaz régieket megszüntetett. Újévkor nincs politikai újévi kormánynyilatkozat. Az urak nem kívánnak egymásnak bol­dog új esztendőt, nem magasztalják egy­mást s nem néznek, nem mutatnak a jö­vőbe. Hogy mi ez, nem tudjuk. Őszinték-e és ezért hallgatnak, vagy azért, mert min­den elhallgatott mondat tiszta­ erkölcsi nyereség? A magunk részéről , elszoruló szívvel kívánunk kormánynak, többség­nek boldog új esztendőt.­Talán az ő bol­dogságukból csurran-csöppen valami az­ országnak is.* Ki tartotta be, ki szegte meg­­a szo­cialista—kormány-paktumot, bennünket nem érdekel. Mi elképedve,vesszük tudo­másul, hogy az ország kormánya a lakos­ság egy részével paktumra­ lépett s orszá­gos intézkedéseket, igazságosságot és sza­badságot feltételek mellett áruba bocsát. A szocialisták olyan feltételeket vállaltak, melyek elveikkel ellenkeznek —­ kényszer hatása alatt. Bethlen • alkudozhatik mint politikus, de az “államhatalmat nem vet­hette serpenyőbe, • mint Brennus a kard­ját. Nem vethette, de vetette. Elképedni muszáj, csodálkozni nem lehet. ♦ Kellemesebb újesztendői meglepetést nem szerezhettek az országnak, mint az amnesztia-rendelet kiterjesztését az orgo­­ványi­­ bűntettekre. Boldogan sikoltunk: hogyan, csak most! Azt hittük, már régen, már mindig és soha máskép! Hiszen azok az urak, akiket most a kegyelem palástja takar be, eddig meztelenül, azaz takarat­­lanul is kézbecsülésb­en részesültek. Ho­mályosan emlékszünk, h­ogy egyikük büszkén­ visszautasította a kegyelmet és bíróság elé követelődzőn. Igaza volt, mert kegyelem csak elítéltet érhet. De úgy lát­szik, az­­ igaza nem tudott győzedelmes­kedni. . * Európa. írta Alexander Bernát. Felismerhetjük-e a jelen zűrzavarában, merrefelé indul Európa politikai útja? Azt hi­szem, fel, csak valamivel magasabbra kell emelkednünk, mint rendesen szokás. Nem sza­bad a kisebb bonyodalmakon megakadnunk, mert a politika útját nem akaratok szabják meg, hanem nagy szociális erők, melyek né­pek életszükségleteiből fakadnak és ezek az erők igenis felismerhetők. A legnagyobb szo­ciális erő ma bizonyára a béke szükségességé­nek minden más érzést, indulatot, akaratot legyű­tő érzése. Ez buktatta meg Poincarét, ez­t vitte Macdonaldot a konzervatív, kapitalisz­tikus Anglia kormányának élére, akit csak­­ akkor buktattak meg, mikor a londoni egyez­ménnyel és a genévei jegyzőkönyvvel a béke'*"' ügye úgy ahogy biztosítottnak látszott. A né­met nacionalisták is azon a híres ülésen, me­lyen nem éppen finom, de célravezető takti­kával látszólag kettéosztottak, hogy az egyik felükkel megzavartassák­ a Dawes-féle terve­zet kétharmad többséget kívánó pontjait, kel­letlenül bár, de határozottan a béke oltárán hozták meg a szükséges áldozatot. Hiába volt és van lázadás Albániában és szövetkezgetnek­­ a Balkánon, hiába lángolnak fel kis tüzecskék­­ Marokkóban, béke kell, béke legyen, szól a legnagyobb szociális erő a világon és ennek nem állhat ellen senki. Volt egy régi buta diáknótánk, melyet csak a végső stádiumban énekeltünk, amely így szólt: Európának szüksége van békére, Európának szüksége van nyugalomra és mert Európának szüksége van békére, azért­­ van szüksége nyugalomra is; ezt énekeltük ugyanazzal a szöveggel tízszer is, mindig­­ crescendo, röhögve és zokogva, míg csak nem hangzott fel az ex, mire abbahagytuk — hát ebben a nótában foglaltatik a ma politikai­­ bölcsessége. Nem folytathatjuk a háborút, se a fegyverest, se a gazdaságit és ezért van biz­­­ tosítva a béke — egyelőre néh­ány évre, talán­­ néhány évtizedre. Nem a népek szövetsége csinálja a békét és őrködik megmaradásán, hanem az a legnagyobb szociális erő. Való­­­­színűleg Oroszországban is így áll a dolog, nem tudunk róla megbízhatót, de ismerjük azt­­ a szociális erőt, melyet nem lehet ott sem tar­­­­tósan m­egcsúfolni.’ Európa politikáját nem Moszkvában csinálják, hanem Parisban, Lon­donban és Berlinben, más centrum nem szá­mít, nem számított soha, csak akkor számít­tat, ha Páris, London, Berlin akarták, hogy számítson. Az a hires balkáni tűzfészek csak akkor volt az, ha a három főváros akarta,­­ hogy az legyen. Hogy most, mint a táviratok mondják­ , „nagy feszültség" van Páris és Berlin közt Köln miatt, attól nem kell megijedni, majd „enyhül" ismét ez a feszültség, mint a táv­iratok nemsokára jelenteni fogják. Ezek kis­­ taktikai fogások, melyek miatt senkinek se kell elveszíteni az étvágyát. Nem lehetséges a há­ború, mert a népek nem akarják a háborút és nem is képesek harcba indulni. Még Luden­dorfftól se féljünk, ő se tudja felrobbantani a békét. Ha csak ennyi baj volna. Ha a béke mindig annyira biztosítva volna, mint most, a tehetetlens­ég és a háborútól való irtózás ide térrt .A taktika most abban merül ki, hogy m­id­eriki­­ akarja kitenni a másik­­ul, hogy de bizony, ha, ha, ha, akkor, akkor . ...­­Ez máskor veszedelmes játék Mna/moá mSL ez, a tűzzel való játék se vesze­t­­tes. Jiem tűzre! való játék, csak ly •módijáéi. A/ y augur-M mosolyogna’ ha taté­­znak, azután //hamar zordul néz­ek ■ ,mét eln­­ magukat. /fi" E? az, arm': a múlt évi­en elértünk. Tudjuk ,hogy nem­­ t­udjuk, hogy nyugod­tan dolgoz g­a­zdasági újjáépítésünkön Tudjuk, hot..­ ,őre szünet van, mely még­­széli­­­m újjáépítésünkön is dolgoz­j,­­ nárik. Ezt i­­önjük a londoni értekezletnek,­­ a francia választásoknak, a genovei jegyző­könyvnek. A dolgok lassan indulnak és halad­­­­nak, mert ha már nem lehet nagy dolgot csi­nálni, legalább lehet taktikázni és a közvéle­­ményt dirigálni. De mi tudjuk, hogy nem lehet más, mint béke, ezt a­ színjátékot, tehát pár I dolyból nézhetjük. Ha a színészek még ugr­ ágálnak, nem ijedünk meg. Béke van, béké­nek kell lennie, a béke igazán biztosítva van. Nem mert a kormányok nagyon béke­szeretők hanem mert­ nem tehetnek máskép. Talán mégis lesz most már boldogabb tíl esztendő ■búit évi­en elértünk. Tudjuk honi. Tudjuk, hogy nyugod­zdasági újjáépítésünkön .ere szünet van, mely

Next