Az Ujság, 1925. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

riu ualom * VISSZAEMLÉKEZÉS A horvát-szerb koaliciius békekisérlete. 1 zágrábi deklaráció, 11 májusi koronatanács. Irta Szterényi Józsefi báró. XXX. A Bosznia-Hercegovina annexiója nyomán támadt szerb háború veszedelme 1909 áprilisában elmúlt, a szerb kormány az osztrákmagyar ultimátumra — orosz patrónusának tanácsára, aki bizonyára még nem volt felkészülve védencének fegyveres megvédésére, — beadta a derekát, lojálitási nyilatkozatot tett. A Bauplatz diadalmámorban úszott, Németország nem érezhette magát az 1870/71. éves győztes háború után olyan nagynak, mint a Baulplatz és Bécs ekkor. Úgy is viselkedett Magyarországgal szemben. A koalíciós kormány megtette kötelességét, f elmehet. Az új Khuen-Héderváry-kormány természetszerűleg más kurzust követett Horvátországban is, mellőzte a horvát-szerb koalíciót, mely benne látta legnagyobb ellenségét még régi bánsága idejéből, de Khuen és Utána Lukács László, meg Tisza István éppen oly kevéssé tudtak eredményt elérni horvát politikájukkal, mint a koalíciós kormány a horvát-szerb koalíciójával történt megkülömbözése után. A helyzet ura ott a horvát-szerb kolalíció volt, mely időközben még leggyűlöltebb belső ellenfelével, a horvát jogpárttal is megbékült és választási paktumra lépett, csakhogy biztosítsa magának az uralmat és minden nélküle való kibontakozást lehetetlenné tegyen. Ez teljes mértékben sikerült neki, velük meg kellett alkudni. Ez részben történt is. A horvátok azonban elégedetlenek maradtak, a nyugalom ott sehogy sem akart helyreállani. Ekkor a világháború előtti év nyarán, 1923 májusában egy érdekes látogatóm jött: a horvát-szerb koalíció elnöke, Medakovits Bogdán keresett föl. Őt mint tisztességes, a politikai üzelmektől teljesen távol álló politikust ismertem, az ellene is szolgáltatott adatok mind valótlanoknak bizonyultak, nem tartozott a Supilo— Pribicsevics—Leskovics csoporthoz és a legerősebb harcok idején is kereste a békés kibontakozást. Látogatása természetszerűleg nagyon meglepett, mert hiszem Horvátországban úgy voltam beállítva, mint aki nekik halálos ellenségük és okozója voltam a velük való jó viszony felbomlásának. Az igaz, hogy ezzel szemben állásomból való távozásomkor mindhárom horvát-szlavén kereskedelmi és iparkamara olyan feliratokkal búcsúzott el tőlem és mondott nekem köszönetet területeik gazdasági érdekeinek istápolásáért, hogy egyetlen magyar kamara sem tette azt melegségebb én, pedig mindannyi a legmelegebb köszönet és elismerés hangján tette azt, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy nevem nem volt valami nagyon rokonszenves a horvát politikában. Éppen ezért lepődtem meg annyira ezen a látogatáson. Jövetelének politikai célja volt. Olyan kibontakozás keresése, mely megfeleljen Magyarország és Horvát- Szlavonországok érdekeinek. Bár éles harcot vívtam annak idején ellenük, soha sem használtam nemtelen fegyvert, meggyőződtek róla, hogy én tényleg nem akartam Horvát- Szlavonországok érdekeit sérteni, sőt kereskedelmi és iparkamaráik most is hálásan emlékeznek meg együttműködésünkről, azért fordül bizalommal hozzám, hogy keressünk közös kibontakozási alapot. Nekem nagy elégtételül szolgált ez a közeledés és bár az előzmények után nagy bizalmatlansággal viseltettem a horvát-szerb koalíció iránt, miután Medakovics megnyugtatott az iránt, hogy a mérsékelt elemek vannak náluk túlsúlyban, akik éppen úgy óhajtják a békét, mint ő, megállapodtam vele abban, hogy beszélgetésünket közlöm Wekerle-vel, akit én még mindég a jövő emberének tartok és aki nélkül nem vállalkozom semmiféle politikai akcióra. Wekerler ugyanolyan elégtétellel fogadta ezt a közeledést, mint étt: hajlandónak nyilatkozott a kő-, leheetőség nélküli megbeszélések felvételére, melyeknek, előkészítésére felkéri, azonban nagy óvatosságot ajánlva, nehogy másodszor is megégessük az ujjainkat. Különösen személyi garanciákat kívánt a megbizhatatlan, túlzó t'*„T2k?“'RSrohm-tása tekintetében. Ettől kezdve ► ötbször lak’'közimik Medakovics-csal és végül göv u rvezdbül’ állapodtunk meg, mely szerint 1 .j horvát leTgy megoldható lenne. Kölcsönösen szigorú titokoculást fogadtunk egymásnak, magyar részről csak Wekerle és én tudtunk róla, horvát részről engedélyt kért pártjuk három vezető tagjával való közölhetésre, akiknek diszkréciójáért is vállal felelősséget, akiket azért kírán bevonni, hogy vele együtt garantállák a megállapodás fenntartás nélküli keresztülvitelét, ha arra sor kerül, 1913 május . •„•8-án értesített azután levésileg, hogy megálla- 1 ptodásunk értelmében közülii a tervezetet az' illetékké, akik azt teljességében elfogadták és laiinat exakt K -résziilviteléért egész egyénisé .dllatják a felelősségét. Egyben belküldi nekem az általa aláirt tervezetet, kérve U Wekerle és általam aláirt ellenpéhlány beküldését. Helyesen vselekedtünk-e Wekerle- i 1 -) V .l.i- S;Mki íümitkl; n :: , .ifl'-re XXIX. szátpu r.Vi^,:.t' t.e- k- - s"-l> ■■ ■! -l<g. i barma-nk -ol ■ "1 jd-.íw-'e- - ..tBr '.átkozik ti Uzi-dik ■ ’■ .1 . pse helyett. Szerk.vei, hogy az 1907-ben és azután történtek után újból szóba állottunk a horvát-szerb koalícióval, annak megítélésébe nem bocsátkozom, az adott helyzetben az látszott az egyedül helyes útnak a horvát kérdés megoldására, amint hogy ezt az utat választották akkor az illetékes tényezők is. Ha hiba volt, vállalnom kell érte a felelősséget, de a délszláv kérdés ismertetésénél nem szabad elhallgatni ezt a részletet sem, azért le is közlöm ezt az eddig teljesen ismereties adalékot, magát a megegyezést, szolgálatot vélek vele tenni a kérdés teljes megvilágításának A német nyelven megszövegezett és 1913 május 16-án Budapesten kelt megállapodás magyar fordításban következő: A horvát kérdés rendezésére vonatkozó pontok: 1. Királyi biztosság. A királyi biztosság egy új kormány alakulása után azonnal megszüntetendő és az új miniszterelnök képviselőházi bemutakozásakor jelentse ki, hogy a királyi biztosság haladék nélkül megszüntettetik és Horvát-Szlavonországokban helyreállíttatik az alkotmányos állapot. 2. Vasúti pragmatika. Minthogy a horvátszlavon felfogás szerint a vasúti pragmatikáról szóló törvény (1907. évi XLIX. t.-c.) által teremtett törvényes rendezés nem áll összhangban a kiegyezési törvénnyel és magyar részről sem volt intendálva a m. kir. államvasutak nyelvkérdésének egyoldalú rendezése, nehogy végül a nyelvkérdés alkotmányos megoldásának ne praejudikáltassék: az új kormány legkésőbb három hónapon belül a képviselőház elé új pragmatika-törvényjavaslatot fog terjeszteni, melyből minden nyelvi rendelkezés ki fog hagyatni. Mindazonáltal az ezen ügy egyetértő alkotmányos megoldásáig a pragmatika által teremtett az a status quo rendeleti után fenntartandó, mely szerint Horvát-Szlavonországok területén azoktól a vasúti alkalmazottaktól, akik szolgálatukban hivatvák a közönséggel vagy az ottani hatóságokkal érintkezni, a horvát nyelv ismerete is meghivántatik; az erre vonatkozó rendelet az új pragmatika-törvény életbelépésével egyidejűleg adandó ki és változatlanul érvényben tartandó mindaddig, míg az ügy tervezett egyetértő alkotmányos megoldása be nem következik. Ez a korlátozás az országgyűlés mindkét Házának elve egyértelmű határozatával biztosan adó. Illelybert kimondatik, hogy ezen rendelet módosítása nem történhetik a két Ház hozzájárulása nélkül. 3. Vasúti tanfolyam Zagrebban. Horvát- Szlavonországok azon követelésének jogos volta, hogy a m. kir. államvasutak horvátszlavon vonalainak személyzete Horvát-Szlavonországokba tartozókból álljon, elismertetik. Ennek a követelésnek a hivatalnoki karnál való keresztülvitelét is biztosítandó, megfelelő hivatalnoki kar kiképzése céljára a m. kir. államvasutak költségén Zagrebban vasúti tanfolyam fog felállíttatni és fenntartatni. Az alsórendű személyzet alkalmazásánál szigorúan kell ügyelni arra, hogy az Horvát- és Szlavónországhoz tartozókból álljon. 4. Horvát-szlavon helységnév-törvény. Az 1907. évi helységnév-tömény haladék nélkül végrehajtandó. A menetrendkönyvek, tarifák és más kiadványok, illetőleg közlemények uj kiadásaiban átmenetileg a régi elnevezések felvétetnek (Például Ossiek [Eszék]).. 5. Erdészeti tisztek államvizsgái. Az erdészeti tisztek államvizsgái Zagrebban tehetők le horvát nyelven és a magyar és horvát vizsgálóbizottságok bizonyítványainak biztosíttatik a viszonosság. 6. Iparfejlesztés. Az iparfejlesztés tekintetében (a német szöveg „Gewerbe u. Industrie 11 kitételt használ) Horvát-Szlavonországok Magyarországgal egyenlő elbánásban részesítendők. Az állami költségvetés ezen részében a Horvát-Szlavonországokra eső hitel külön mutatandó ki; ha a számadási évben ez az összeg nem lenne felhasználandó, a fenmaradó összeg évenként az országos iparalaphoz utaltatik be, fentartva horvát-szlavonországi ipari célok számára. 7. Magyar iskolák Horvát-Szlavonországokban. A horvát-szlavon országos és autonóm hatóságok semmiféle nehézséget nem fognak magyar iskolák felállítása elé gördíteni, ily iskoláknak a rendes engedély meg fog adatni, mindazonáltal azzal a korlátozással, hogy ezek’z iskolák csupán magyar gyermekek részére létesíthetek és tarthatók fenn; amennyiben nem a magyarországi Horvát-Szlavonországokba tartozók gyermekeiket a magyar nyelv megtanulása céljából ,jó iskolákba akarnák járatni, ez meg fog engednéni csak abban az esetben, ha az ilyen borát-szerb gyermekek tankötelezettségüknek a Vrrvát iskolában eleget tettek. 8. Pénzügyi kérdések A Kabunyi kérdések teljesen a regnikolans kurdok hatáskörébe tartoznak és azok által *1“''kndők el a kiegyezési törvénynek megfelelően. » jelen.legi kiegyezési törvénynek prolongáca,J csak technikai okokból és legfeljebb egy évt\}~rténhetik meg. 1). Politikai kérdések. A horvát-szerb koal. Hé-készségét jelenti ki, hogy az 1-8. pontokban felsorolt feltételek mellett közreműködik a normális politikai viszonyoknak Horvát- Szlavónországokbali leendő helyreállításában és kötelezettséget vállal arra, hogy amúgy a magyar országgyűlésen, mint a horvát tartománygyűlésen horvát részről rendes viszonyok állnak helyre észtartalnak fenn; b) a horvát tartománygyűlésen az annak feloszlatása óta az országos kormány Ibán és királyi biztos részéről történt politikai cselekedetek semmiféle üldözésnek vagy felelősségre vonásnak kitéve nem lesznek, mindössze az előfordult törvényellenességek fognának megszüntettetni és elkövetett igazságtalanságok jóvátétetni; c) biztosítékokat szerez magának arra, hogy a horvát jogpárt — mellyel különben is paktumot kötött választások esetére egy velük szemben ellenséges indulatú kormánnyal szemben — az új országos kormánnyal szemben csak elvi ellenzéket fog képezni és nem fogja akadályozni a tartománygyűlés rendes munkásságát; d) gondoskodni fog arról, miszerint a tartománygyűlés összeillése után azonnal megválassza a magyar országgyűlésbe kiküldendő képviselőket. 10. Személyi biztosítékok. A bán kinevezésére nézve természetszerűleg nem vehető semmiféle ingerencia, arra nézve azonban, hogy a horvát-szerb koalíció is nyerjen személyi garanciákat és az országos kormánnyal állandó kontaktusban lehessen, kívánja, hogy az országos kormány tagjai (osztályfőnökök) a koalíció híveinek sorából neveztessenek ki.“ Eddig ez a megállapodás, melyre részünkről nem került a sor, az események más fordulatot vettek, de a pontozatok jelentékeny része ettől függetlenül is megvalósíttatott. Mi nem adtunk fel semmi magyar jogot, amit ezek a pontozatok koncedáltak, azt csaknem mind felajánlottuk annak idején a vasúti pragmatika körül támadt háborúság kitörése előtt is, de akkor olyan elemek kerültek fölül a horvátszerb koalícióban, melyeknek a béke nem állott érdekükben, ők már akkor megérettnek vélték a helyzetet a maguk áruló tervei számára . . . Egy évre reá kitört a világháború és új helyzet állott elő. Ennek én csak azon idejéről emlékezhetem meg, amikor ismét részt vettem az államügyek intézésében és miniszteri minőségemben volt alkalmam foglalkozni a horvát ügyekkel is. A helyzet nem volt kedvező, de ennek okát a bán személyében láttam, Mihalovits úr nyilvánvalóan kétszínű játékot folytatott. Nálunk magyarbarátnak mutatkozott, lenn a szélső elemekkel kokelikozott. Ezt nagyon hamar nyílt alkalmam megállapítani, a bán olyan jogokat vindikált magának, melyikre india horváti bán mégcsak gondolni sem mert volna. Természetesen a megfelelő viszszautasításban volt része és nem egyszer figyelmeztettem a miniszterelnököt erre, szóvá tettettem a minisztertanácsban, sőt szóbeli jelentést tettem ezekről Őfelségének a királynak is. Azért én, mert Horvátországgal közös minisztérium élén állottam és így legtöbb dolgom nekem volt vele, kivéve természetesen a miniszterelnökséget. A magyar kormány és a bán miniszterségem egész ideje alatt hadilábon állottak egymással a háborúban. A bán nyilvánvalóan elszakadási politikát csinált. Hogy öntudatosan vagy öntudatlanul, nem tudom, de tényleg így volt. Némelyek tudni vélték, hogy az 1918 márciusi híres zágrábi deklarációban, mely lényegében ugyanaz volt, mint a délszláv klub 1917. májusi deklarációja, amelylyel a monarchia délszlávjainak önállósági törekvései először jutottak nyilvánosan kifejezésre. Mihalovits bánnak is része volt, legalább is tudott róla. ő, a magyar kormány javaslatára kinevezett bán, a magyar zászlós úr és a király képviselője Horváth-Szlavonországokban. A bán azokkal volt együtt, akik Horvát- Szlavonországok, Dalmácia és Bosznia-Hercegovinának Magyarországtól független egyesítése mellett foglaltak állást, sőt az Ausztriához tartozott szlovén területeknek odflostolását is kívánták, akkor még látszólag a Habsburg-dinasztia jogara alatt. Mert hát akkor még nem lehetett tudni, hogy a háború miképpen dől el. Ez a horvát irányzat ismét erős támogatást nyert Ausztriában, onnan tüzelték annak előharcosait,akik között ott voltak ismét a horvát-szerb koalíció tagjai. A bécsi körök most is ugyanazok voltak, melyek Ferenc Ferdinánd idején a trializmus megoldását propagálták és Sarajevóban tartottak is bizalmas megbeszélést, amelyről szóló hiteles feljegyzéseket volt alkalmam látni. A javíthatatlanok még akkor is Magyarország ellen konspiráltak, amikor a magyar katonák vették ki oroszlánrészüket a háborúból és legtöbb magyar vér folyt a Lovcenen éppen úgy, mint az Isonzón. Megkíséreltek mindent Károly királynál is, azonban csalatkoztak, mert őfelségét nem voltak képesek minden erőlködésük dacára rávenni olyan megoldásra, mely Magyarország érdekeibe ütköznék. A király ugyan sűrűn érintkezett délszláv politikusokkal, meghallgatott mindenkit, mert a monarchia akkori legfontosabb teendőjének ennek a kérdésnek megoldását tartotta. Mintha érezte volna, hogy ezen a ponton fog eldőlni a kocka! Sokszor említette ezt a kérdést előttem később, abban a balhiedelemben élt, hogy a délszlávok tényleg Habsburg jogai alatt akarnak maradni és amikor egyszer azt találtam neki mondani, hogy nem vagyok biztos benne, , ha vájjon Horvátországban nem találna-e több Petár király képet, mint a magáét, szinte megneheztelt érte. A bán és az ottani hatóságok szerepér.), illetőleg magatartására vonatkozólag még egy jellemző körülményre, illetőleg jelenségre jöttem rá 1918 áprilisi abbáziai időzésem idején. Megtudtam ugyanis, hogy bizonyos horvátszlavónországi pénzintézetek szoros kapcsolatba léptek prágai nagy cseh pénzintézetekkel és Prága bőséges pénzforrásuk lett azoknak. Ami ingatlan megszerezhető, azt a prágai intézetek Horvátországban már megszerezték, szóval szoros kapcsolat fejlődött ki Prága és Zágráb, illetve Eszék között. Még Abbáziából figyelmeztettem erre a körülményre, később Őfelsége előtt is említettem, a bán azonban rémlátásnak minősítette, pedig pozitív lények voltak, sőt később azt is beszélték — ami a felfordulás után be is igazolódott —, hogy Zágráb és Prága már 1917 tavaszán sűrű érintkezést tartottak fenn, a csehek és délszlávok közös szláv irányzatban egyeztek volna meg. Mindezekről a bán nem tudott semmit ! Csodálatos módon Mihalovits bán még akkor is folytathatta veszedelmes játékát, amikor ma is nyilvánvaló volt szerepének gyanús volta. Ez egy 1918 május havában Badenben Őfelségénél tartott megbeszélés óta már nem lehetett kétséges, melyen Wekerle és a bán vettek részt. Mi miniszterek semmit sem tudtunk erről a tanácskozásról, én csak később értesültem róla, mikor a király egyszer mellékesen utalt arra. Nem is tudom, kik voltak azon még jelen. Sieszettem a király előtt bevallani, hogy a miniszterelnök nem közölt velünk arról semmit, amint hogy augusztus végéig soha nem került szóba közöttünk a délszláv kérdés, Wekerle ezt kizárólag személyesen intézte és kezelte, eziért nem is tudhattam meg a radjudi tanácskozás részleteit. Csak annyit tudok róla — későbbi értesülés révén —, hogy ott két álláspont állott, egymássalszemben: a magyar miniszterelnöké és a horvát báné. Élesen szembekerült miniszterelnökével alapvető polivikai kérdésben az a bán, aki állását a magyar miniszterelnök bizalmából tölthette csak be. A bán a „három királyság 11, Horvát-Szlavonországok, Dalmácia és Bosznia-Hercegovina egyesítését képviselte, mint azt a minimumot, mellyel a horvátok talán kielégíthetők lesznek, de hozzátette, hogy azért sem vállal felelősséget, vagyis világos, hogy azok oldalán állott már, akik az összes délszlávok egyesítését tűzték ki céljukul, ha a középeurópai hatalmak győznek, a monarchia keretében, ha az eutente győz, Szerbiával egyesülten. Az utóbbit alaposan készíthették akkor, már elő Horvátországban, mint a későbbi események igazolják, a Szerbiával való egyesüléshez nem volt szüksége a monarchia délszlávjainak sok előkészületre, a döntő pillanatban egyszerűen végre-,hajtották azt. Az előkészítő munka bőven folyt az ottani hivatalos körök passzív részvételével, a hirhedt „zöld káder1” nem volt télien. Ez túlnyomóan katonaszökevényekből álló szabad csapat volt, mely anélkül tarthatta rettegésben Horvát-Szlavonországot, hogy vele szemben az ottani hatóságok a legcsekélyebb akciót is fejtettékvolna ki. Minden ezek ellen emelt panasz hiábavaló volt, Horvát-Szlavóiországokban nem volt sem polgári, sem katonai hatalom, melynél azöld káder-11-rel szemben védelem lett volna található. Amint azonban az elszakadás bekövetkezett, megszűnt ez a veszedelem is. CbUlOniUli, l!Un JAnuhu ! Külön részvénytársaságokká alakulnak az osztrák Déli Vasút vállalatai. Nagy viharok a Nordisch Öserreichische Bank közgyűlésén. Bécs, december 31. (Az Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Ma tartották a megbukott Nordisch-Österreichische Bank kiegyeztetési tárgyalását. A tömeggondnok közölte, hogy a harmadosztályú hitelezők egyáltalában nem kapnak semmit, a másodrendűél pedig csak nagyon alacsony arányban kapnak kielégítést. A gyűlésen nagyon heves jelenetek után elhatározták, hogy a hitelezők megbízottját is felveszik a felszámolást végző bizottságba. Minthogy a pénzügyminiszter nem szállította le az aranyban fizetendő tőzsdelátogatási díjat, a tőzsde tagjai ma nagy tüntetést rendeztek a tőzsdén, úgy hogy a forgalom megnyitása félórás halasztást szenvedett. Péntek este a tőzsdeegylet tiltakozó gyűlést tart a túlságosan magas látogatási díjak ellen. A Délivasút igazgatósága ma megjelent közleményében tudatja, hogy azokat a vállalatokat, amelyek eddig a Délivasuthoz voltak csatolva, önálló részvénytársasággá alakították.