Az Ujság, 1925. február (22. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-18 / 39. szám
2 ♦AZ ÚJSÁG ♦ SZERDA, 1925 FEBRUÁR 18 Vass József kötelezővé teszi a házasság előtti vérvizsgálatot. Nagy expozét mondott a népjóléti ügyekről. — Szomorú adatok a közegészségügy állapotáról. — Törvényjavaslat a rokkantjárulék felemelésére. Legalább ezer kislakást akar építtetni a kormány. A nemzetgyűlés mai ülését a földművelésügyi tárca költségvetésének részletes vitájával kezdték. Mayer János földművelésügyi miniszter válaszolt mindenekelőtt az általános vita során elhangzottakra. Hangoztatta, hogy még az úgynevezett csizmás képviselők sem törekednek kisgazdauralomra, mert az egész társadalommal együtt kell dolgozni. A kormány nem fogja megszüntetni a mezőgazdasági kamarákat, hanem inkább életet akar beléjük önteni, hogy az agrárérdekeltségek elsőrangú képviseletet nyerjenek. Csak a lomha agrártársadalom nem tudja és nem akarja a gazdasági kamarákat fejleszteni. Ami Beck Lajos felszólalását illeti az agrárhitelekről, a kormány mindent megtesz, hogy a jelzálogkölcsönök útjából elhárítsa az akadályokat. STRAUSZ ISTVÁN ÉLES KRITIKÁJA. A részletes vitában Strausz István szólalt fel. A földművelésügyi minisztérium központi igazgatását bírálta éles hangon. 635 tisztviselő működik itt és ha elemeikre bontjuk a tisztviselőket, kiderül, hogy 279 kezelési díjnok, illetve napidíjas van. A törvény kötelezi a minisztert, hogy az összes kiadásokat a legnagyobb pontossággal tüntesse fel, a számok pedig nem egyeznek a központi igazgatáshoz fűzött kimutatásban feltüntetett állásokkal. Négy államtitkári állás van, a költségvetésben pedig csak kettő van feltüntetve. Ezért kell olyan erős kifejezést használnia, hogy a nemzetgyűlés félre van vezetve. A személyzeti kiadásoknak a végsőkig való redukálását kívánja, mert a személyzeti kiadásokban nagy a túltengés. A minisztérium 16,5 milliós költségvetéséből 15 millió megy adminisztrációra és csak másfélmillió a tulajdonképpeni termékeny kiadásokra. Mayer János földmivelésügyi miniszter visszautasította Strausz állítását, hogy hamis a költségvetés. Olyan bátorsága nincs egy kormánynak sem, hogy hamis költségvetéssel merjen a nemzetgyűlés elé lépni. Ami a tisztviselőlétszámot illeti, nem tartja helyesnek a további létszámapasztást, mert a minisztériumnak a mai létszámra feltétlenül szüksége van. A CSEPELI KIKÖTŐ ÜGYE. Nagyobb vita támadt akörül, hogy a gazdasági szakoktatás a földművelésügyi minisztérium hatáskörében van, holott valóságban a közoktatásügyi minisztériumhoz tartozik. Több felszólalás után a megfelelő költségvetési fejezetet eredetiben fogadták el. A beruházások fejezeténél Strausz István a csepeli kikötő építését tette Szóvá. Nem érti, miként kerültek a vízépítészeti munkálatok a miniszterelnöki tárcához. Bérbeadták az építkezést s most az rákmódra halad. Bethlen István gróf miniszterelnök szólalt erre fel. A képviselő úr méltatlankodik, hogy 600.000 aranykoronát áttettünk a miniszterelnöki tárca keretébe a kikötőépítéssel kapcsolatosan. Ennek az az oka, hogy évtizedeken keresztül nem lehetett a kikötő kiépítését nyélbeütni, mert súrlódások voltak az egyes minisztériumok, másrészt a főváros között. Fontos volt, hogy Budapest kikötőváros legyen, megelőzzön más tényezőket, melyek szintén ilyen szerepre törekedtek. A minisztertanácsban tehát indítványt tettem, hogy ezt az ügyet a kormánybiztos gondjaira bízzuk, aki a miniszterelnök irányításával vezeti a kikötő építkezését. Kérem felvilágosításaim tudomásulvételét. (Helyeslés.) Miután a beruházások tételeit elfogadták, a rendkívüli kiadásoknál Strausz István kifogásolta, hogy kevés összeget irányoztak elő a földreform végrehajtására. A földreform végrehajtását a földművelésügyi minisztérium nehezíti. Innen az ellenzéki padokról is hangsúlyozza, hogy a földreform végrehajtásának ügyében össze akar fogni a miniszterrel. Mayer János földművelésügyi miniszter ezt válaszolta: Strausz István kifogásolta, hogy csak 15500 koronát vettek fel a földreform végrehajtására. Bármilyen kitűnő büdzsé-szakértő legyen is Strausz István, ebben téved, mert nem nézte meg jól a költségvetést, ahol a rendkívüli kiadások második tételénél fel van tüntetve, hogy az említett célra a rendes kiadások során vették fel a fedezetet. Nyílt ajtókat dönget Strausz, mikor a bíróságot vele szemben meg akarja védeni. Miután részleteiben is elfogadták a földművelésügyi tárca költségvetését, áttértek a népjóléti tárca költségvetésének tárgyalására. AKIK A PÁRISIÉN GRILL-BEN MULATTAK. Ernszt Sándor előadó ismertette a tárca költségvetését. Előrelátható — mondotta —, hogy a népjóléti minisztériumnak egy-két éven belül szociális minisztériummá kell átalakulnia. (Helyeslés.) Óriási közegészségügyi problémák vannak előttünk, de tudjuk, hogy nem tudunk anynyit áldozni, amennyit kellene. Sajog és fáj a szíve az embernek, amikor látja, hogy a népbetegségek leküzdésére csak 30.000 aranykoronát tud felvenni a költségvetés. A háború áldozatai is támogatásra szorulnak és ezt a támogatást az államtól várják, de az állam nem képes elviselni az összes áldozatokat, a társadalomnak kell a segítséget kezébe vennie. A másik nagy probléma a gyermekvédelem. A magyar állam úttörő volt ezen a téren. 42.000 elhagyott gyermek van az állam gondozásában, ezekből becsületes, munkaképes embereket kell nevelni. Az utolsó esztendőben a születések száma Magyarországon erősen apad. A magyar társadalomhoz van néhány szava. Láttuk az idén a nagy farsangolást. Nem úgy mulattak az emberek, mint a múltban, kétszer-háromszor annyit költöttek el, Vass József népjóléti miniszter emelkedett most szólásra. Mielőtt a költségvetés keretében a népjóléti tárca ügyeivel foglalkoznék — mondotta —, először szégyenkezve személyi kérdést kell szóvá tennem. Többen szóvá tették a nemzetgyűlésen az állami autók ügyét. A miniszterelnök kijelentette, hogy a miniszterek hivatalos célra használják az autókat, de egyébként is a miniszterek úri gentleman mivoltára kell bízni, hogy milyen mértékben használják az autókat. Pallavicini őrgróf reflektált a miniszterelnök beszédére és ügyeskedve játszott a gentlemanság és a miniszterség fogalmával, mondván, hogy nem minden gentleman minisztert. A fordítottját természetesen nem említette. — Pallavicini György őrgróf felemlítette, hogy „az egész Budapest nevetett azon, amikor az egyik miniszteri autó akkor ütközött össze egy másikkal, amikor abban nem ült sem a miniszter anyósa, sem a felesége." Én vagyok a kabinet egyetlen tagja, aki ilyen családtagokkal nem rendelkezik, kénytelen vagyok feltételezni, hogy a képviselő úr az én autómra gondolt. " Valóságos nyomozást indítottam ebben az ügyben. Megkérdeztem minisztertársaimat, összeütközött-e az ő autójuk, felhívtam a rendőrkapitányt is, indítson vizsgálatot az elmúlt idők összes autóösszeütközéseire vonatkozólag. Meg is kaptam a jelentést, amely szerint egy miniszteri autóöszszeütközés történt az elmúlt évek folyamán, nevezetesen múlt év március 19-én este hét órakor a Mária Valéria utcában egy miniszteri autó öszszeütközöt Wilcsek Izrael bérkocsijával. Az autót az én soffőröm vezette, de miután baleset nem történt, további eljárásnak helye nem volt. Az autóban titkárom ült, akit sem feleségemnek, sem anyósomnak nem mondhatok. Lehet, hogy , tisztelt képviselő úr más esetre gondolt, akkor ezzel nem foglalkozhatom, de tartom Pallavicini őrgróf urat olyan komoly politikusnak, hogy nem terjeszt ilyen súlyos vádat, ha azt bizokass József. Ami a tárca ügyeit illeti, magam is — miként az előadó úr hangoztatta — azt a felfogást vallom, hogy ez a tárca a szociális problémák minisztériuma. Szociális miniszternek kellene helyesebbnek nevezni a népjóléti minisztert. Két részre osztom a tárca feladatait. Az egyik a közegészségügy, a másik az összes többi feladatok. Sajnos, a magyar nemzet egészsége a háború után kedvezőtlenebb képet nyújt, mint a megelőző években. Csökkenőben van a természetes szaporodás. Ennek első oka a születések apadása. Míg a háború előtt 1000 nőre 35 születés esett, addig 1924-ben már csak 27. A másik ok a megdöbbentő csecsemőhalandóság. Míg Norvégiában az élve születettek közül csak két százalék a halandóság, addig nálunk a csecsemőhalandóság százaléka húsz. Emelkedést mutat a felnőttek megbetegedési statisztikája is. Százezer lakosra ezerrel több megbetegedés esik ma, mint a háború előtt. Természetesen ez a test ellenálló képességével van összefüggésben, ami csökkent a megélhetés nehézségei miatt. A halálozási arányszám mindezek ellenére nem nyugtalanító. Huszonhárom ezrelékről huszonegyre esett le, de sajnos, megint vezet a tüdővész által okozott halálesetek száma. Lesülyedt a táplálkozás nívója és ma a főváros egy negyedrészt húst fogyaszt, mint békében, alászállott a tejfogyasztás és a cukorfogyasztás is. Éppen ezekben kell találnunk közegészségünk leromlásának fő okát. Egy másik oka, sajnos, a lakásnyomor. Békében sem voltak megfelelőek a lakásviszonyok, természetesen ma, amikor a menekültek ideözönlése következtében nagy mértékben felduzzadt a lakásigények száma, még rosszabbak a lakásviszonyok. A falvaknak nagy hiánya az, hogy nincsenek csatornázva és sok helyen nincs jó ivóvíz. Ami a kórházakat illeti, a nyilvános és magánintézetekben együttvéve összesen 25 ezer ágy áll rendelkezésre. Ez elégséges, ha figyelembe vesszük a betegstatisztikát, de azért volna szükség új kórházakra, mert vannak vidékek ahol csak óriási távolságra van kórház. A felszerelések is hiányosak és sok kórháznak van baja a régi adósságokkal. Ami a szegény mint kellene. Láttuk a farsangon a nagy luxust és láttuk, hogy olyan emberek, akikre a rend van rábízva és akiknek sziklaszilárdan kellene állniok, azok részéről olyan mulatozások történtek ... Egy hang a középen: Kibérelték a Párisien Grillt és ott mulattak. Ernszt Sándor: . . . Olyan mulatozások történtek, amelyek arra alkalmasak, hogy a nemzet érdekeivel ellentsető érzelmű emberek ujjal mutassanak rá. Figyelmezteti ezért a magyar társadalomnak ezt a még mindig tehetős részét, hogy nem való az, hogy a magyar gyermeket Európa másik végére kell küldeni, tessék itthon gondoskodni róluk, tessék többet áldozni. Egész sereg szociális probléma vár megoldásra. Bízik a népjóléti miniszter erős egyéniségében, hogy mélyen bele fog nyúlni a szociális életbe és igyekezni fog megtalálni a megoldást. A költségvetést elfogadásra ajánlja, nyítani nem tudja. Nem gondolnám, hogy sérteni akart, de ha igen, akkor megállapíthatom, hogy azt római katolikus lelkésszel szemben minden veszedelem nélkül megteheti. Ha rám vonatkozott kijelentése, akkor méltóztassék előállani a bizonyítékkal. Ha tényleg megtörtént az eset, akkor bizonyítást kérek. — Nem tudok az ügyről, lehetséges tehát az is, hogy a soffőröm vakfuvart csinált. A soffőr azonban abszolút megbízható ember, aki évek óta szolgálatomban áll, hétgyermekes családapa. Ez az ember most az alatt a gyanú alatt áll, hogy illegitim fuvart csinált, ennek pedig elbocsátás a következménye. Nagyon kérem, méltóztassék bizonyítani, mert ez az ember fegyelmi alatt van és ha a dolog bebizonyosodik, akkor elbocsátással kell bűnhődnie. Ha azonban rám vonatkozik ez a pletyka, amely a csatornákban keletkezhetett és amelylyel megvádoltak engem a pápai nunciusnál, megvádoltak Rómában, a társaságokban ... Felkiáltások a középen: Aljasság. Vass József népjóléti miniszter:... akkor ennek a pletykának véget kell vetni. Ha nem tud bizonyítani a képviselő úr, mindenképen elégtétellel tartozik. — Kiss M. képviselőtársamnak kívánok felelni, aki több izben felemlítette, hogy én autón járok Kalocsára. Ki kell jelentenem, hogy én nem azért járok Kalocsára autón, mert Kalocsán nagyprépost vagyok, hanem azért, mert Budapesten vagyok miniszter. Egyébként megnyugtathatom a képviselő urat, hogy vagyok annyira gavallér, hogy ezeket a költségeket, amelyeket az én autózásom Kalocsára okoz, meg fogom téríteni az államnak. Arra nézve pedig, hogy hányszor jártam autón Kalocsán, matematikai pontossággal válaszolhatok a képviselő úrnak: kettővel kevesebbszer mentem Kalocsára, mint ahányszor szíves volt idehozni ezt a kérdést. (Zajos derültség.) Strausz István: Vass miniszter úrral nem jó kikezdeni, betegek ápolási díjait illeti, csodálkozva hallok panaszokat, hogy késedelmesen utalom ki a díjakat. Az a helyzet, hogy ma minden kórház a minisztériumnak tartozik, mert a rendes havi ápolási díjakat egy hónapra előre utaljuk ki. Természetesen azt nem kívánhatják a kórházak az államtól, hogy a szegény betegek ápolási díjából az egész kórházat fentartsák. Az állam csak annyit fizethet, amibe a szegény betegek ápolása tényleg kerül. Azt is olvastam, hogy a városok kongresszusa akar tiltakozni az ellen, hogy a szegény betegek ápolási díját visszahárítom a törvényhatóságokra és községekre. A szegénységgel jár együtt a betegség. Nem a Lipótvárosban van a betegségek fészke, hanem ott, ahol szegénység van. — Nyugodjanak meg a városok, ez az áldozat nem fog anyagi erejükön túlmenni. Ha azonban azt hiszik, hogy kongresszusi tiltakozással elriasztják a kormányt a tervezett lépéstől, innen a nemzetgyűlésből üzenem, hogy nagyon tévednek. — Kiváló orvosi karunk nyugodtan felveheti a versenyt bármely nagy nemzet orvosi generációjával s mégis azt látjuk, hogy nálunk az orvosok válságba kerültek. Ennek egyik nagyon lényeges oka az, hogy egészségügyi szervezetünk nincs kiépítve a széles agrárrétegekben. A Duna—Tisza köze, a Felsőtisza vidéke, Heves-, Borsod- és Baranya megyék szinte orvos nélkül vannak, mert olyan nagyok a körorvosi kerületek, hogy egy orvos nem tud megbirkózni a rengeteg munkával. Véleményem szerint lényegesen csökkenthetnők a bajt, ha az óvodákat egészségügyi intézményekké fejlesztenék. Ezenkívül a bábaképzés terén is meg kell tenni mindazt, amit a kor követel. 5900 bábája van az országnak, de túlnyomó részük nem részesült olyan kiképzésben, ahogyan az kívánatos volna. Fontos kötelesség hárul a társadalomra a kórház-ügy terén. Győznie kell annak a felfogásnak, hogy a kórház nemcsak a betegek védőhelye, hanem az egészséges emberek védbástyája is. Ezek az intézmények valóban megérdemlik, hogy a társadalom velük szemben megtegye kötelességét s orvosaik is méltán tarthatnak számot arra, hogy minden ember levett kalappal köszöntse őket. Vass József válasza Pallavicini György őrgrófnak: „Nem a Lipótvárosban van a betegségek fészke." Kötelező vérvizsgálat a házasság előtt. — Hosszabb idő óta hirdetjük, hogy a népbetegségek ellen döntő harcra kell felsorakozni. Sajnos, a társadalom eddig nem mozdult meg olyan, mértékben, hogy eredményt lehetett volna elérni. Eddig csak elszigetelt kezdeményezéseket láttunk, most itt az ideje, hogy az állam álljon az élre és átvegye a sztratégiai művelet vezetését a tüdővész és a venereás betegségek ellen. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ilyen módon a társadalmat felmentjük kötelessége alól. Ellenkezően: a társadalomnak példásan ki kell vennie részét a munkából. Én kérni fogom a kormányt, főleg a pénzügyminiszter urat, hogy a jövő költségvetésbe nagyobb tételt állítson be erre a célra. Sok pénz kell ide. Muníció nélkül nem lehet csatát nyerni s pénz nélkül nem lehet a népbetegségeket legyőzni. Legközelebb törvényjavaslatot fogok a nemzetgyűlés elé terjeszteni s ebben lehetőleg . magánjog sérelme nélkül kötelezővé fogjuk tenni, hogy hivatalosan vizsgálják meg az állami vizsgálóintézetekben mindazokat, akik házasságra akarnak lépni. Azt akarjuk, hogy a férfi és a nő még jókor tudja meg egymásról, hogyan állanak ezen a téren. Az a célunk, hogy megakadályozzák a fertőzést, s mivel nem bagatell-ügyről van szó, törvényhozási intézkedéshez kell nyúlnunk. — A lakásépítés problémája is megoldást vár. Bécs példája után nem indulhatunk. Ott azt látjuk, hogy a szociáldemokraták politikája miatt tömegesen düledeznek a házak, mert megakadályoztákaz indokolt lakbéremelést, most pedig mégis arra kényszerülnek, hogy a novemberi bérhez mérten hatszorosra emeljék a béreket. Mi nagyobb áldozatokat követeltünk a közönségtől, hogy a jövőben meg tudjunk birkózni a helyzettel. Kijelentem azonban, hogy 1926 végén csak úgy merek áttérni a szabad forgalomra a lakásügy terén, ha addig legalább ezer kislakást építünk a most folyó építkezéseken kívül. Erre a célra kétmillió aranykoronát fogok kérni a kormánytól. — A rokkantügyet is rendeznünk kell. Ez becsületbeli adósság azokkal szemben, akik megtették kötelességüket. Sajnos, eddig ennek az adósságnak még a kamatait sem fizettük. Nem igaz azonban az, mintha nem fizetnék pontosan a járulékokat. A kormányt nem terheli mulasztás. Én minden hónap 20—30-ika között kiutalom a következő hónapra esedékes összeget. Bizonyos, hogy a rokkantjárulékok nagyon kicsinyek és éppen ezért törvényjavaslatot fogok beterjeszteni a járulékok felemelése céljából. Az a célom, hogy a kisebb százalékú rokkantak végkielégítést kapjanak, az 50—100 százalékos rokkantak pedig olyan ellátásban részesüljenek, ami mentesíteni fogja őket az élet gondjaitól. A százszázalékos rokkantakat a Timót utcai gondozóintézetben szeretném összegyűjteni és 50 százalékon felül minden rokkantnak olyan járulékot kívánok adni, hogy meg tudjon élni, ha még egy kicsit hozzákeres valami könnyebb munkával. Koldulni senkit nem engedünk s akik — , szembeszállva a fegyelemmel — kiszökdösnek a rokkantgondozóból, azokat könyörtelenül összeszedetem az utcáról, mert nem engedhetjük, hogy koldulással fokozzák a nemzet szégyenét. — Még néhány szót a gyermekvédelemről. Senkivel sem polemizálok, hanem egyszerűen bejelentem, hogy egy év alatt 17.000 elhagyott gyermeket adtunk vissza az anyának. Az állam nagyrészben vállalja a gyermekvédelmi intézmények költségeit, de arra is számítunk, hogy a társadalom krémje nemcsak nevével és tekintélyével, hanem pénzével is felkarolja ezeket az intézményeket. Általában az a célom, hogy minisztériumom igazi szociális minisztérium legyen: az erkölcsi államadósságok minisztériuma. Kérem a költségvetés elfogadását. (Helyeslés.) Strausz István volt az első szónok. Kifejtette,hogy a népjóléti problémák megoldásához nem elég az állami erő, társadalmi segítség is szükséges. A rokkantak gyermekeinek tandíjmentessé- get kell adni. Bartos János beszédében a falu közegészségügyi problémáját tette szóvá. Megállapította, hogy, bár a házasságkötések száma emelkedőben van, a születések száma ezzel szemben egyre csökken. Határozati javaslatot terjesztett elő, hogy a kormány három hónapon belül terjesszen be törvényjavaslatot a hadirokkantak járulékainak felemeléséről. Erre a célra életbe kell léptetni a hadmentességi adót. (Helyeslés.) Másik határozati javaslatában arra kérte a nemzetgyűlést, utasítsa a kormányt, hogy Károlyi Mihály gróf lefoglalt birtokainak jövedelmét a rokkantak gondozására fordítsa. Egy újabb határozati javaslatában azt sürgette, hogy a hadirokkantak járulékait az eddigi fizetési rendszer megszüntetésével postatakarékpénztár útján juttassák el az érdekeltekhez. Szabó József következett volna, ő azonban a tanácskozóképesség megállapítását kérte, mire az elnök az ülést 5 percre felfüggesztette. A szünet után Szabó József beszédének elhalasztására kért engedélyt. A Ház hozzájárult ahoz, hogy holnap tartsa meg felszólalását. Huszár Károly megtette végül elnöki előterjesztéseit, a vitát megszakította, felolvastatta az interpellációs könyvet. Javaslatára kimondották, hogy legközelebbi ülés szerdán délelőtt 10 órakor lesz. A mai ülés 6 órakor ért véget. BETHLEN NYILATKOZIK A GENFI ÚTRÓL. Hírt adtak az esti lapok arról, hogy a nemzetgyűlés szerdai ülésén Beck Lajos interpellációt intéz Bethlen István gróf miniszterelnökhöz genfi útjával kapcsolatban. Értesülésünk szerint a miniszterelnök nem várja meg az esti órákat, amíg e fontos ügyben a nemzetgyűlés előtt nyilatkozhat. Ugyanis M Marschal Ferenc egységespárti képviselő sürgős interpellációra kér engedélyt, amit előreláthatólag meg is kap, így a miniszterelnöknek alkalma lesz már a délelőtti ülésen nyilatkozattételre, mert Marschal Ferenc ígéretet kapott, hogy a miniszterelnök nyomban válaszol neki. Az egységes párt választójogi bizottsága csütörtökön kezdi meg az új választójogi javaslat tárgyalását. Bethlen István gróf miniszterelnök is megjelenik az értekezleten és részletesen ismerteti választójogi felfogását A NEMZETGYŰLÉS JÓKAI-ÜNNEPE. A nemzetgyűlés a csütörtöki ülés elejét Jókai emlékének szenteli. Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke az elnöki székből emlékezik meg a centennáriumról, majd Joebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter mond beszédet. A kormányt támogató pártok szónoka Pekár Gyula lesz.