Az Ujság, 1925. február (22. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-18 / 39. szám

2 ♦AZ ÚJSÁG ♦ SZERDA, 1925 FEBRUÁR 18 Vass József kötelezővé teszi a házasság előtti vérvizsgálatot. Nagy expozét mondott a népjóléti ügyekről. — Szomorú adatok a közegészségügy állapotáról. — Törvényjavaslat a rokkant­járulék felemelésére. Legalább ezer kislakást akar építtetni a kormány. A nemzetgyűlés mai ülését a földművelésügyi tárca költségvetésének részletes vitájával kezd­ték. Mayer János földművelésügyi miniszter vá­laszolt mindenekelőtt az általános vita során elhangzottakra. Hangoztatta, hogy még az úgy­nevezett csizmás képviselők sem törekednek kisgazdauralomra, mert az egész társadalommal együtt kell dolgozni. A kormány nem fogja megszüntetni a mezőgazdasági kamarákat, ha­nem inkább életet akar beléjük önteni, hogy az agrárérdekeltségek elsőrangú képviseletet nyer­jenek. Csak a lomha agrártársadalom nem tudja és nem akarja a gazdasági kamarákat fejlesz­teni. Ami Beck Lajos felszólalását illeti az agrár­hitelekről, a kormány mindent megtesz, hogy a jel­zálogkölcsönök útjából elhárítsa az akadá­lyokat. STRAUSZ ISTVÁN ÉLES KRITIKÁJA. A részletes vitában Strausz István szólalt fel. A földművelésügyi minisztérium központi igazga­tását bírálta éles hangon. 635 tisztviselő működik itt és ha elemeikre bontjuk a tisztviselőket, ki­derül, hogy 279 kezelési díjnok, illetve napi­­díjas van. A törvény kötelezi a minisztert, hogy az összes kiadásokat a legnagyobb pontossággal tüntesse fel, a számok pedig nem egyeznek a központi igazgatáshoz fűzött kimutatásban feltünte­tett állásokkal. Négy államtitkári állás van, a költségvetésben pedig csak kettő van feltüntetve. Ezért kell olyan erős kifejezést használnia, hogy a nemzet­­gyűlés félre van vezetve. A személyzeti kiadásoknak a végsőkig való redukálását kívánja, mert a személyzeti kiadá­sokban nagy a túltengés. A minisztérium 16,5 milliós költségvetéséből 15 millió megy admi­nisztrációra és csak másfélmillió a tulajdon­képpeni termékeny kiadásokra. Mayer János földmivelésügyi miniszter vis­­­szautasította Strausz állítását, hogy hamis a költ­ségvetés. Olyan bátorsága nincs egy kormánynak sem, hogy hamis költségvetéssel merjen a nem­zetgyűlés elé lépni. Ami a tisztviselőlétszámot illeti, nem tartja helyesnek a további létszám­­apasztást, mert a minisztériumnak a mai lét­számra feltétlenül szüksége van. A CSEPELI KIKÖTŐ ÜGYE. Nagyobb vita támadt akörül, hogy a gazda­sági szakoktatás a földművelésügyi minisztérium hatáskörében van, holott valóságban a közokta­tásügyi minisztériumhoz tartozik. Több felszóla­lás után a megfelelő költségvetési fejezetet ere­detiben fogadták el. A beruházások fejezeténél Strausz István a csepeli kikötő építését tette Szóvá. Nem érti, miként kerültek a vízépítészeti munkálatok a miniszterelnöki tárcához. Bérbe­adták az építkezést s most az rákmódra halad. Bethlen István gróf miniszterelnök szólalt erre fel. A képviselő úr méltatlankodik, hogy 600.000 aranykoronát áttettünk a miniszterelnöki tárca keretébe a kikötőépítéssel kapcsolatosan. Ennek az az oka, hogy évtizedeken keresztül nem lehetett a kikötő kiépítését nyélbeütni, mert súrlódások vol­tak az egyes minisztériumok, másrészt a főváros között. Fontos volt,­ hogy Budapest kikötőváros legyen, megelőzzön más tényezőket, melyek szintén ilyen szerepre törekedtek. A minisztertanácsban tehát indítványt tettem, hogy ezt az ügyet a kormánybiztos gondjaira bízzuk, aki a mi­niszterelnök irányításával vezeti a kikötő épít­kezését. Kérem felvilágosításaim tudomásulvéte­lét. (Helyeslés.) Miután a beruházások tételeit elfogadták, a rendkívüli kiadásoknál Strausz István kifogásolta, hogy kevés összeget irányoztak elő a földreform végrehajtására. A földreform végrehajtását a földművelésügyi minisztérium nehezíti. Innen az ellenzéki padokról is hangsúlyozza, hogy a földreform végrehajtásának ügyében össze akar fogni a miniszterrel. Mayer János földművelésügyi miniszter ezt válaszolta: Strausz István kifogásolta, hogy csak 15500 koronát vettek fel a földreform végrehajtá­sára. Bármilyen kitűnő büdzsé-szakértő legyen is Strausz István, ebben téved, mert nem nézte meg jól a költségvetést, ahol a rendkívüli kiadá­sok második tételénél fel van tüntetve, hogy az említett célra a rendes kiadások során vették fel a fedezetet. Nyílt ajtókat dönget Strausz, mikor a bíróságot vele szemben meg akarja védeni. Miután részleteiben is elfogadták a földmű­velésügyi tárca költségvetését, áttértek a népjóléti tárca költségvetésének tárgyalására. AKIK A PÁRISIÉN GRILL-BEN MULATTAK. Ernszt Sándor előadó ismertette a tárca költ­ségvetését. Előrelátható — mondotta —, hogy a népjóléti minisztériumnak egy-két éven belül szociális minisztériummá kell átalakulnia. (He­lyeslés.) Óriási közegészségügyi problémák van­nak előttünk, de tudjuk, hogy nem tudunk any­­nyit áldozni, amennyit kellene. Sajog és fáj a szíve az embernek, amikor látja, hogy a népbetegségek leküzdésére csak 30.000 aranykoronát tud felvenni a költség­­vetés. A háború áldozatai is támogatásra szorulnak és ezt a támogatást az államtól várják, de az állam nem képes elviselni az összes áldozatokat, a tár­sadalomnak kell a segítséget kezébe vennie. A másik nagy probléma a gyermekvédelem. A magyar állam úttörő volt ezen a téren. 42.000 elhagyott gyermek van az állam gondozá­sában, ezekből becsületes, munkaképes embereket kell nevelni. Az utolsó esztendőben a születések száma Magyarországon erősen apad. A magyar társadalomhoz van néhány szava. Láttuk az idén a nagy farsangolást. Nem úgy mulattak az emberek, mint a múlt­ban, kétszer-háromszor annyit költöttek el, Vass József népjóléti miniszter emelkedett most szólásra. Mielőtt a költségvetés keretében a nép­jóléti tárca ügyeivel foglalkoznék — mondotta —, először szégyenkezve személyi kérdést kell szóvá tennem. Többen szóvá tették a nemzetgyűlésen az állami autók ügyét. A miniszterelnök kijelentette, hogy a miniszterek hivatalos célra használják az autókat, de egyébként is a miniszterek úri gentleman mivoltára kell bízni, hogy milyen mértékben használják az autókat. Pallavicini őrgróf reflektált a miniszterelnök be­szédére és ügyeskedve játszott a gentlemanság és a miniszterség fogalmával, mondván, hogy nem minden gentleman minisztert. A fordítottját termé­szetesen nem említette. — Pallavicini György őrgróf felemlítette, hogy „az egész Budapest nevetett azon, amikor az egyik miniszteri autó akkor ütközött össze egy másik­kal, amikor abban nem ült sem a miniszter anyósa, sem a felesége." Én vagyok a kabinet egyetlen tagja, aki ilyen családtagokkal nem ren­delkezik, kénytelen vagyok feltételezni, hogy a képviselő úr az én autómra gondolt. " Valóságos nyomozást indítottam ebben az ügyben. Megkérdeztem minisztertársaimat, össze­ütközött-e az ő autójuk, felhívtam a rendőrkapi­tányt is, indítson vizsgálatot az elmúlt idők összes autóösszeütközéseire vonatkozólag. Meg is kaptam a jelentést, amely szerint egy miniszteri autóösz­­szeütközés történt az elmúlt évek folyamán, ne­vezetesen múlt év március 19-én este hét órakor a Mária Valéria­ utcában egy miniszteri autó ösz­­szeü­tközöt Wilcsek Izrael bérkocsijával. Az autót az­ én soffőröm vezette, de miután baleset nem történt, további eljárásnak helye nem volt. Az autóban titkárom ült, akit sem feleségem­nek, sem anyósomnak nem mondhatok. Lehet, hogy , tisztelt képviselő úr más esetre gon­dolt, akkor ezzel nem foglalkozhatom, de tartom Pallavicini őrgróf urat olyan komoly politikusnak, hogy nem terjeszt ilyen súlyos vádat, ha azt bizo­kass József. Ami a tárca ügyeit illeti, magam is — miként az előadó úr hangoztatta — azt a felfogást vallom, hogy ez a tárca a szociális problémák minisztériuma. Szociális miniszternek kellene helyesebbnek nevezni a népjóléti minisztert. Két részre osztom a tárca feladatait. Az egyik a közegészségügy, a másik az összes többi felada­tok. Sajnos, a magyar nemzet egészsége a há­ború után kedvezőtlenebb képet nyújt, mint a megelőző években. Csökkenőben van a természe­tes szaporodás. Ennek első oka a születések apa­dása. Míg a háború előtt 1000 nőre 35 születés esett, addig 1924-ben már csak 27. A másik ok a megdöbbentő csecsemőhalandóság. Míg Norvégiában az élve születettek közül csak két százalék a halandóság, addig nálunk a csecsemőhalandóság százaléka húsz. Emelkedést mutat a felnőttek megbetegedési statisz­tikája is. Százezer lakosra ezerrel több megbete­gedés esik ma, mint a háború előtt. Természe­tesen ez a test ellenálló képességével van össze­függésben, ami csökkent a megélhetés nehéz­ségei miatt. A halálozási arányszám mindezek ellenére nem nyugtalanító. Huszonhárom ezre­lékről huszonegyre esett le, de sajnos, megint ve­zet a tüdővész által okozott halálesetek száma. Lesülyedt a táplálkozás nívója és ma a fő­város egy negyedrészt húst fogyaszt, mint békében, alászállott a tejfogyasztás és a cukorfogyasztás is. Éppen ezekben kell találnunk közegészségünk leromlásának fő okát. Egy másik oka, sajnos, a lakásnyomor. Békében sem voltak megfelelőek a lakásviszonyok, természetesen ma, amikor a menekültek ideözönlése következtében nagy mér­tékben felduzzadt a lakásigények száma, még rosszabbak a lakásviszonyok. A falvaknak nagy hiánya az, hogy nincsenek csatornázva és sok helyen nincs jó ivóvíz.­­ Ami a kórházakat illeti, a nyilvános és magánintézetekben együttvéve összesen 25 ezer ágy áll rendelkezésre. Ez elégséges, ha figyelembe vesszük a betegstatisztikát, de azért volna szükség új kórházakra, mert vannak vidékek ahol csak óriási távolságra van kórház. A felszerelések is hiányosak és sok kórháznak van baja a régi adósságokkal. Ami a szegény mint kellene. Láttuk a farsangon a nagy luxust és láttuk, hogy olyan emberek, akikre a rend van rábízva és akiknek sziklaszilárdan kellene állniok, azok ré­széről olyan mulatozások történtek ... Egy hang a középen: Kibérelték a Párisien Grillt és ott mulattak. Ernszt Sándor: . . . Olyan mulatozások tör­téntek, amelyek arra alkalmasak, hogy a nemzet érdekeivel ellentsető érzelmű emberek ujjal mu­tassanak rá. Figyelmezteti ezért a magyar társa­dalomnak ezt a még mindig tehetős részét, hogy nem való az, hogy a magyar gyermeket Európa másik végére kell küldeni, tessék itt­hon gondoskodni róluk, tessék többet ál­dozni. Egész sereg szociális probléma vár megoldásra. Bízik a népjóléti miniszter erős egyéniségében, hogy mélyen bele fog nyúlni a szociális életbe és igyekezni fog megtalálni a megoldást. A költség­­vetést elfogadásra ajánlja, nyítani nem tudja. Nem gondolnám, hogy sérteni akart, de ha igen, akkor megállapíthatom, hogy azt római katolikus lelkésszel szemben minden ve­szedelem nélkül megteheti. Ha rám vonatkozott kijelentése, akkor méltóztassék előállani a bizo­nyítékkal. Ha tényleg megtörtént az eset, akkor bizonyítást kérek. — Nem tudok az ügyről, lehetséges tehát az is, hogy a soffőröm vakfuvart csinált. A soffőr azon­ban abszolút megbízható ember, aki évek óta szol­gálatomban áll, hétgyermekes családapa. Ez az ember most az alatt a gyanú alatt áll, hogy illegi­tim fuvart csinált, ennek pedig elbocsátás a követ­kezménye. Nagyon kérem, méltóztassék bizonyí­tani, mert ez az ember fegyelmi alatt van és ha a dolog bebizonyosodik, akkor elbocsátással kell bűnhődnie. Ha azonban rám vonatkozik ez a pletyka, amely a csatornákban keletkezhetett és amely­­lyel megvádoltak engem a pápai nunciusnál, megvádoltak Rómában, a­­ társaságokban ... Felkiáltások a középen: Aljasság. Vass József népjóléti miniszter:... akkor en­nek a pletykának véget kell vetni. Ha nem tud bi­zonyítani a képviselő úr, mindenképen elégtétel­lel tartozik. — Kiss M. képviselőtársamnak kívánok felelni, aki több izben felemlítette, hogy én autón járok Kalocsára. Ki kell jelentenem, hogy én nem azért járok Kalocsára autón, mert Kalocsán nagypré­post vagyok, hanem azért, mert Budapesten va­gyok miniszter. Egyébként megnyugtathatom a képviselő urat, hogy vagyok annyira gavallér, hogy ezeket a költségeket, amelyeket az én autózásom Kalocsára okoz, meg fogom téríteni az államnak. Arra nézve pedig, hogy hányszor jártam autón Kalocsán, matematikai pontossággal válaszolha­tok a képviselő úrnak: kettővel kevesebbszer men­tem Kalocsára, mint ahányszor­­ szíves volt ide­hozni ezt a kérdést. (Zajos derültség.) Strausz István: Vass miniszter úrral nem jó kikezdeni, betegek ápolási díjait illeti, csodálkozva hallok panaszokat, hogy késedelmesen utalom ki a dí­jakat. Az a helyzet, hogy ma minden kórház a minisztériumnak tar­tozik, mert a rendes havi ápolási díjakat egy hónapra előre utaljuk ki. Természetesen azt nem kívánhatják a kórházak az államtól, hogy a szegény betegek ápolási díjá­ból az egész kórházat fentartsák. Az állam csak annyit fizethet, amibe a szegény betegek ápolása tényleg kerül. Azt is olvastam, hogy a városok kongresszusa akar tiltakozni az ellen, hogy a sze­gény betegek ápolási díját visszahárítom a tör­vényhatóságokra és községekre. A szegénységgel jár együtt a betegség. Nem a Lipótvárosban van a betegségek fészke, hanem ott, ahol szegénység van. — Nyugodjanak meg a városok, ez az áldozat nem fog anyagi erejükön túlmenni. Ha azonban azt hiszik, hogy kongresszusi tiltakozással el­riasztják a kormányt a tervezett lépéstől, innen a nemzetgyűlésből üzenem, hogy nagyon téved­nek. — Kiváló orvosi karunk nyugodtan felveheti a versenyt bármely nagy nemzet orvosi generá­ciójával s mégis azt látjuk, hogy nálunk az orvo­sok válságba kerültek. Ennek egyik nagyon lé­nyeges oka az, hogy egészségügyi szervezetünk nincs kiépítve a széles agrár­rétegekben. A Duna—Tisza köze, a Felsőtisza vidéke, He­ves-, Borsod- és Baranya megyék szinte or­vos nélkül vannak, mert olyan nagyok a körorvosi kerületek, hogy egy orvos nem tud megbirkózni a rengeteg mun­kával. Véleményem szerint lényegesen csökkent­­hetnők a bajt, ha az óvodákat egészségügyi intéz­­­­ményekké fejlesztenék. Ezenkívül a bábaképzés terén is meg kell tenni mindazt, amit a kor kö­vetel. 5900 bábája van az országnak, de túlnyomó részük nem részesült olyan kiképzésben, ahogyan az kívánatos volna.­­ Fontos kötelesség hárul a társadalomra a kórház-ügy terén. Győznie kell annak a felfogás­nak, hogy a kórház nemcsak a betegek védő­helye, hanem az egészséges emberek védbástyája is. Ezek az intézmények valóban megérdemlik, hogy a társadalom velük szemben megtegye köte­lességét s orvosaik is méltán tarthatnak számot arra, hogy minden ember levett kalappal kö­szöntse őket. Vass József válasza Pallavicini György őrgrófnak: „Nem a Lipótvárosban van a betegségek fészke." Kötelező vérvizsgálat a házasság előtt. — Hosszabb idő óta hirdetjük, hogy a népbe­tegségek ellen döntő harcra kell felsorakozni. Sajnos, a társadalom eddig nem mozdult meg olyan, mértékben, hogy eredményt lehetett volna elérni. Eddig csak elszigetelt kezdeményezéseket láttunk, most itt az ideje, hogy az állam álljon az élre és átvegye a sztraté­­giai művelet vezetését a tüdővész és a vene­­reás betegségek ellen. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ilyen mó­don a társadalmat felmentjük kötelessége alól. Ellenkezően: a társadalomnak példásan ki kell vennie részét a munkából. Én kérni fogom a kor­mányt, főleg a pénzügyminiszter urat, hogy a jövő költségvetésbe nagyobb tételt állítson be erre a célra. Sok pénz kell ide. Muníció nélkül nem lehet csatát nyerni s pénz nélkül nem lehet a népbeteg­ségeket legyőzni. Legközelebb törvényjavaslatot fogok a nem­zetgyűlés elé terjeszteni s ebben lehetőleg . magánjog sérelme nélkül kötelezővé fogjuk tenni, hogy hivatalosan vizsgálják meg az állami vizsgálóintézetekben mindazokat, akik házasságra akarnak lépni. Azt akarjuk, hogy a férfi és a nő még jókor tudja meg egymásról, hogyan állanak ezen a téren. Az a célunk, hogy megakadályozzák a fertőzést, s mi­vel nem bagatell-ügyről van szó, törvényhozási intézkedéshez kell nyúlnunk. — A lakásépítés problémája is megoldást vár. Bécs példája után nem indulhatunk. Ott azt lát­juk, hogy a szociáldemokraták politikája miatt tömegesen düledeznek a házak, mert megakadá­lyozták­­az indokolt lakbéremelést, most pedig mégis arra kényszerülnek, hogy a novemberi bérhez mérten hatszorosra emeljék a béreket. Mi nagyobb áldozatokat követeltünk a közönség­től, hogy a jövőben meg tudjunk birkózni a helyzettel. Kijelentem azonban, hogy 1926 végén csak úgy merek áttérni a sza­bad forgalomra a lakásügy terén, ha addig legalább ezer kislakást építünk a most folyó építkezéseken kívül. Erre a célra kétmillió aranykoronát fogok kérni a kormánytól. — A rokkantügyet is rendeznünk kell. Ez be­csületbeli adósság azokkal szemben, akik meg­tették kötelességüket. Sajnos, eddig ennek az adósságnak még a kamatait sem fizettük. Nem igaz azonban az, mintha nem fizetnék pontosan a járulékokat. A kormányt nem terheli mulasz­tás. Én minden hónap 20—30-ika között kiuta­lom a következő hónapra esedékes összeget. Bizonyos, hogy a rokkantjárulékok nagyon kicsinyek és éppen ezért törvényjavaslatot fogok beter­jeszteni a járulékok felemelése céljából. Az a célom, hogy a kisebb százalékú rokkantak végkielégítést kapjanak, az 50—100 százalékos rokkantak pedig olyan ellátásban részesüljenek, ami mentesíteni fogja őket az élet gondjaitól. A százszázalékos rokkantakat a Timót­ utcai gon­dozóintézetben szeretném összegyűjteni és 50 szá­zalékon felül minden rokkantnak olyan járulé­kot kívánok adni, hogy meg tudjon élni, ha még egy kicsit hozzákeres valami könnyebb munkával. Koldulni senkit nem engedünk s akik — , szembeszállva a fegyelemmel — kiszökdös­­nek a rokkantgondozóból, azokat könyör­telenül összeszedetem az utcáról, mert nem engedhetjük, hogy koldulással fokozzák a nemzet szégyenét. — Még néhány szót a gyermekvédelemről. Senkivel sem polemizálok, hanem egyszerűen be­jelentem, hogy egy év alatt 17.000 elhagyott gyermeket adtunk vissza az anyának. Az állam nagyrészben vállalja a gyermekvédelmi intézmé­nyek költségeit, de arra is számítunk, hogy a társadalom krémje nemcsak nevével és tekinté­lyével, hanem pénzével is felkarolja ezeket az intézményeket. Általában az a célom, hogy mi­nisztériumom igazi szociális minisztérium legyen: az erkölcsi államadósságok minisztériuma. Kérem a költségvetés elfogadását. (Helyeslés.) Strausz István volt az első szónok. Kifejtette,­­hogy a népjóléti problémák megoldásához nem elég az állami erő, társadalmi segítség is szüksé­ges. A rokkantak gyermekeinek tandíjmentessé-­ get kell adni. Bartos János beszédében a falu közegészség­­ügyi problémáját tette szóvá. Megállapította, hogy, bár a házasságkötések száma emelkedőben van, a születések száma ezzel szemben egyre csökken. Határozati javaslatot terjesztett elő, hogy a kor­mány három hónapon belül terjesszen be törvény­­javaslatot a hadirokkantak járulékainak felemelé­séről. Erre a célra életbe kell léptetni a hadmen­tességi adót. (Helyeslés.) Másik határozati javas­latában arra kérte a nemzetgyűlést, utasítsa a kor­mányt, hogy Károlyi Mihály gróf lefoglalt birto­kainak jövedelmét a rokkantak gondozására for­dítsa. Egy újabb határozati javaslatában azt sür­gette, hogy a hadirokkantak járulékait az eddigi fizetési rendszer megszüntetésével postatakarék­pénztár útján juttassák el az érdekeltekhez. Szabó József következett volna, ő azonban a tanácskozóképesség megállapítását kérte, mire az elnök az ülést 5 percre felfüggesztette. A szünet után Szabó József beszédének elha­lasztására kért engedélyt. A Ház hozzájárult ahoz, hogy holnap tartsa meg felszólalását. Huszár Ká­roly megtette végül elnöki előterjesztéseit, a vitát megszakította, felolvastatta az interpellációs köny­vet. Javaslatára kimondották, hogy legközelebbi ülés szerdán délelőtt 10 órakor lesz. A mai ülés 6 órakor ért véget. BETHLEN NYILATKOZIK A GENFI ÚTRÓL. Hírt adtak az esti lapok arról, hogy a nemzetgyűlés szerdai ülésén Beck Lajos in­terpellációt intéz Bethlen István gróf minisz­terelnökhöz genfi útjával kapcsolatban. Ér­tesülésünk szerint a miniszterelnök nem várja meg az esti órákat, amíg e fontos ügyben a nemzetgyűlés előtt nyilatkozhat. Ugyanis M Marschal Ferenc egységespárti képviselő sür­gős interpellációra kér engedélyt, amit előre­láthatólag meg is kap, így a miniszterelnök­nek alkalma lesz már a délelőtti ülésen nyi­latkozattételre, mert Marschal Ferenc ígére­tet kapott, hogy a miniszterelnök nyomban válaszol neki. Az egységes párt választójogi bizottsága csütörtökön kezdi meg az új választójogi ja­vaslat tárgyalását. Bethlen István gróf mi­niszterelnök is megjelenik az értekezleten és részletesen ismerteti választójogi felfogását A NEMZETGYŰLÉS JÓKAI-ÜNNEPE. A nemzetgyűlés a csütörtöki ülés elejét Jókai emlékének szenteli. Scitovszky Béla, a nemzetgyű­lés elnöke az elnöki székből emlékezik meg a cen­­tennáriumról, majd Joebelsberg Kunó gróf kul­tuszminiszter mond beszédet. A kormányt támo­gató pártok szónoka Pekár Gyula lesz.

Next