Az Ujság, 1925. március (22. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

Tizenfiétmiüiő scMng deficit Bécs, február 28. A reformterv tagozódása ér­telmében az 1925 március havi előirányzat alap­ján a beruházásokkal együtt a teljes hiány 11.68 millió schillinget tesz ki. Beruházásokra 5.34 mil­lió schillinget irányoznak elő. A március havi elő­irányzat tehát a folyó évi költségvetésben 6,34 milliós költségvetésszerű hiánnyal zárul. Ez a hiány különösen a következő, nem minden hónapban visszatérő fizetésekre vezethető vissza: 1. a háború előtti adósságok­’ címén Angliénak fizetendő félévi 8,5 millió clea­ing fizetés; 2. a Délivasút jövedel­meiből fizetendő 2,6 millió negyedévi összeg meg­fizetése.­­ ■ A Z. R. II. parancsnoka Bécsben. Bécs, február 28. Eckener dr., a Z. R. III. léghajó parancsnoka, ma Bécsbe érkezett. Eckener dr. ma este előadást tartott útjáról a Konzerthausban. A diáktestületek egész este lelkesen tüntettek mellette. Előadását holnap délelőtt megismétli. Herriot a biztonság kérdéséről. Páris, február 18. (Havas.) Herriot mi­niszterelnök a szenátus külügyi bizottságának ülésén a biztonság kérdéséről így nyilatko­zott: — A francia kormány — természetesen csak azzal a feltétellel, hogy a versaillesi szer­ződés kereteit nem érintik — hozzájárulna, hogy Németországnak erre vonatkozólag tett valamennyi javaslatát fontolóra vegyék. Né­metország, hír szerint, újból visszatér Curfo volt birodalmi kancellár javaslatára a rajna­­menti békebiztosítékok ügyében. Olyan javas­latot azonban nem tett Németország, amely Lengyelországgal,­­ Csehországgal és Ausztriá­val közös határaira vonatkozik. A miniszter­­elnök még hozzátette, hogy Franciaország a biztonság kérdésének tárgyalására javasolta, hívjanak össze értekezletet Brüsszelbe, még­pedig a népszövetségi tanács ülésezése után. Syéiplás safján az angol király. London, február 28. (Brit szikratávíró­szolgálat.) György király egészségi állapota javul. Az influenza nyomán támadt gyenge­sége úgyszólván teljesen megszűnt. Hogy a királyi pár a „Victoria and Albert“ jachton mikor utazik Földközi-tengeri útjára még nem állapították meg, de valószínű, hogy a királyi pár két héten belül nem hagyja el Londont.* ROVÁS Németország államfője meghalt. Hogy szíj­gyártóból lett elnök vagy kormányfő — egyre megy. A nagy német birodalom élére egy ember került, akit nemzete a maga kebelé­ben a legméltóbbnak ítélt. Mintaszerűen töl­tötte be állását, valóban az egész német nem­zetet képviselte. Az ő szava, cselekedete soha­sem volt olyan, hogy benne csak valamelyik töredék ismert volna magára. Szocialista volt, de mint elnök elfelejtette. Egy nagy nemzet vesztesége az egész civilizált világé. A királyság eszményét híven szolgálván, tisztelettel hajlunk meg a republikánus minta­ember nagysága előtt. * Mi ez?: Tegyük fel, hogy egy tulizgatott ember komolyabban vette a dolgokat, mint megérdemlik. Akkor is áll a tény, hogy van ebben az országban egy hatalom, melyet a tulizgatott ember annyira komolyan vesz, hogy a kapott halálos ítéletet végrehajtja magán. Ennek már a fele sem tréfa. Pláne, ha elég jól ismerte azt a földalatti hatalmat és tudta, hogy annak az ítélete elől mene­külni lehetetlen. Ez már az államnak a ha­talmi kérdése, a presztizs­ kérdése, az erkölcsi kérdése, a létkérdése. Mi fog történni ennek a kérdésnek a gyökeres megoldására? * Bethlen István meg fog ragadni minden lehetőséget a tavaszi építkezések megindítá­sára. Azt kellett volna hallanunk: kora tavasz­­szal meg fognak indulni az építkezések. Már most teszi meg az előkészületeket,­­ ha most, márciusban az előkészületeknél tart, kora tavasszal már nem lehet építeni. A­ pénzügyi lehetőségek keretei között — ezek a lehető­ségek igen kicsinyek. Nem tudjuk, mennyi pénz van s államvasúti beruházások és mező­­gazdasági hitel után fog-e valami maradni az építkezésekre. Az a biztatás pedig, hogy csak tartsák fenn az érintkezést a népjóléti minisz­tériummal, nem jelenthet egyebet, mint kora­­tavasszal folytatódik az időpazarlás és meddő hitegetés, amely már évek óta tart. Jó volna már egyszer csalódni Bethlenben. 11111....■■■—.gpu— Beregi Oszkár ma este mégis fellépett. Tomboló lelkesedéssel ünnepelte a közönség. — Nem volt se „tttz”, se „botrány— Bethlen miniszterelnököt az idő rövidsége miatt nem tudták a Beregi-estélyre meghívni. Petőfi-verseket szavalt és beszédet mondott a művész. Az erzsébetvárosi demokratakor ma este pártvacsorát adott, amelyen igen nagy szám­ban jelentek meg a párt férfi- és hölgytagjai. A vacsorának különös jelentőséget adott az, hogy a rendezőség a mai estét használta fel arra, hogy Beregi Oszkár és a megsértett mű­vészi szabadság mellett hatalmas tüntetést rendezzen. Hogy Bereginek alkalma legyen művé­szetét Amerikába való utazása előtt hazai földön ragyogtatni, meglepetésszerűen Beregi Oszkárt is meghívták az ünnepi vacsorára.­­ Néhány perccel kilenc óra után már zsú­folásig megtelt a terem. Ekkor lépett be Beregi Oszkár, akit a megjelentek tomboló tapsviharral és éljenzéssel fogadtak. Beregi m­eghatódottan foglalta el helyét és csak eny­­nyit tudott mondani: — Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Tíz­szer és százszor annyiszor szeretném megkö­szönni a kedvességüket, mint ahányszor tapsra verődtek össze kezeik! Az első beszédet Magyar Miklós, a Kör elnöke mondotta. — Azért jöttünk össze, — kezdte — hogy visszautasítsuk a liberalizmuson, a haladáson és a kultúrán esett sérelmet. Ez nem Beregi Oszkár színművész ügye, hanem a demokráciáé. (Fel­kiáltások: Úgy van!) Sajnálom, hogy az idő rövidsége miatt nem jutottam abba a helyzetbe, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök urat is meghív­jam erre a vacsorára, aki megígérte, hogy szívesen el fog menni oda, ahol élvezheti Beregi Oszkár művészi előadását. Sajnálom, hogy Magyarországon csak olyan ter­mek vannak, amelyek tűzveszélyesek. Hiszen min­denki tudja, hogy a Lloyd-klubban és a Zene­­akadémián tűz lenne akkor, amikor Beregi Osz­kár szaval: olyan tűz, amely a művész lelkéből és tehetségéből tör elő! (Taps.) Ettől félnek az urak. PAKOTS JÓZSEF BESZÉDE. Viharosan, percekig ünnepelte az elhangzott beszéd után a közönség Beregi Oszkárt. Az ün­neplés lecsillapultával Pakots József mondott beszédet. — A magyar ifju­ságot — mondotta — vissza kell téríteni arról az útról, amelyre őket fe­lelőtlen elemek taszították. Minden író és művész számára az ifjúság az igazi publikum, mert az ő lelkében marad meg minden művészi gondolat s rajtuk keresztül biz­tosítja a művész a halhatatlanságot. — Beregi Oszkár! Az ifjúság nem idegen tő­led és csupán önmaga ellen lázadt akkor, amikor az eszmény ellen tört. Az eszmény te voltál, aki jöttél fanatikus művészi szeretőtel, mohó nosz­talgiával, hogy újra hirdesd a magyar szó szép­ségét és dicsőségét. Nem szabad elkeseredni. Az a társaság, amely itt van, jellemzi a magyar pol­gári társadalom őszinte hódolatát és bármit ri­kolt az utca a politikai fórumon szeretellenséget hirdető emberekkel együtt, te győzelmet arattál! A nemzeti becsületet gyalázták meg akkor, amikor a hatóságokkal, az államhatalommal, a művészi szabadsággal szemben egy maroknyi csoport erősebbnek bizonyult, mint a törvé­nyes rend és az állam maga. Hisszük, hogy vissza fog jönni az az idő, amikor ismét ünnepelheti Beregit egész Magyarország művészetért lelkesedő közönsége. Pikler Emil, Csergő Hugó és Bibiti-Horváth János beszéltek még. Ezután nagy csendben Beregi Oszkár emelke­dett szólásra. Halkan beszélt, remegett a hangja. — Jóleső örömmel tölt el a szeretetnek­ ez a megnyilvánulása. Ezt a szeretetet viszem magammal küzdelemteljes utamra és mindig hálával gondolok Budapest szabadelvű pol­gáraira. Tudom, hogy azok, akik ellenem támad­tak, nem a polgárság, főként nem a dol­gozó polgárság. A jövő meg fogja mutatni, kik voltak az én ellenségeim és mivé lesznek. Haller István, aki ezelőtt öt évvel kiüldözött hazámból, Ame­rikában van és ott nem kulturmissziót telje­sít. Hogy miért kellett kimennie, mindenki tudja. Ha én Amerikába megyek, én a magyar szót viszem oda. Az Önök szeretete kisér majd utamon és megerősít abban, hogy az marad­jak, aki vagyok. — Nagyon és őszintén meg vagyok hatva. Úgy éreztem magam ez alatt az ötesztendős bolyongás alatt, mintha egy szegény madárcsapatnak él­(Folytatjuk a 2-ik oldalon.) . H 'V\ V i­ \?! ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BB mm H flHH mmm SZERKESZTŐSÉGI Negyedévre. 120,009 korona Éjjjl 111 jj^| 1§§ amSSBBBk m&m JjjjMIa ÉS KIADÓHIVATAL! Egy hóra.. .__40,000 korona J||f |g| f|g §p IBP Jg||j| V., Vilmos császár­ út 34. sz. KSS&S&S fi M 11 | flft Mm V&ESSfí£tíiSSi t&'X'Ah'txnzz jMft Ji m IS gg m wPM mJm sussst^xa^ fljfa Kinyomozzák a Márfi-féle „vérbiróság“ tagjait. LWZARTI Hitt Károlyi Mihály március 7-én beszél Newyorkban. Az Újság külön kábelszolgálata. (United Press.) Newyork, február 28. Ismeretes, hogy Ká­rolyi Mihály gróf beteg feleségének meglá­togatására. beutazási engedélyt kapott az Egyesült Államok kormányától Gróf Ká­rolyi Mihályné ugyanis amerikai felolvasó­­körútján tífuszban súlyosan megbetegedett és állapota sokáig életveszélyes volt. Károlyi Mihálynak a tartózkodási engedélyt csak há­rom hónapra és csak azzal a feltétellel enge­délyezték, ha Amerikában nem fog propagan­dát folytatni és sem a lapokban nem ír, sem beszédet nem mond és egyáltalában nem szerepel a nyilvánosság előtt. Egyes lapok hevesen megtámadták Károlyit, akit, mint­hogy a vádak ellen nem védekezhetett, a World vett védelmébe. Bizonyos hogy ha Ká­rolyinak nem tiltották volna el a szereplést, a lapok feleannyit sem foglalkoztak volna vele. Newyork állam kormánya ma a tilalmat részben felfüggesztette és megengedte, hogy Károlyi a Szabadelvű Polgárok Egyesületében március 7-én beszédet mondjon. Károlyi be­szédében azok ellen a támadások ellen akar védekezni, amelyek a magyar sajtóban el­lene elhangzottak. Törvény legyen törvényes. A választójogi javaslatról van szó, melyek­nek beigazolása körül öntudatlanul és kör­­mönfontan a legzűrzavarosabban keverik a fogalmakat. Hát ezeket tisztázni kell. Az országot mentessé kell tenni a for­radalomtól s ezért konzervatívnak kell lennünk. Igaz. A mi álláspontunk is ez. Ehhez képest nem követeljük az álta­lános titkokat, hanem igenis határok közé kell szorítani a jogosultságot. Minden számítgatás nélkül is nyilvánvaló, hogy értelmetlen elem több van az országban, mint műveit. Ha az előbbieket joggal fel­ruházzuk, akár az utóbbiakét el is lehet venni. A polgárság feltétlenül állandó ki­sebbségben marad a saját szavazataival s ha ezeket meg akarja toldani, az alsóbb osztálybeli többségből kell őket megsze­rezni, vásárlással, presszióval, vagy hun­cutsággal. Becsületesebb ezt kikerülni a jogosítás szűkítésével, mint kijátszásával. Ha­ sem az egyiket, sem a másikat nem tesszük, akkor az ország a tömegek ke­zébe kerül, amely tömegek nem azonos értékűek a nyugati államokéval, ahol rész­ben műveltebbek, részben egy polgári fa­lanx-szal állnak szemben, mely számbeli­leg sokkal erősebb a magyarnál. Hát legyenek konzervatívok a választó­­jogosultság kimérésénél. De ha ez ki van mérve, akkor minden egyéb már nem konzervatívság, hanem erkölcs kérdése. Megadni valamit és egyben fraudulózusan gondoskodni róla, hogy ne jusson az, amit adok, nem konzervatív eljárás, nem is le­het államcselekedet, mert az pillant nem szorul hátsó kapukra, legfeljebb a­ kor­mányok. Már most: vagy való például a falu né­pének a választójog, vagy nem. Ha igen, meg kell adni, ha nem, nem szabad meg­adni. Való neki, ha elég érett, hogy éljen vele. Hát akkor hadd éljen vele! S mivel gazdaságilag és közigazgatásilag is függő elem, tehát meg kell védeni őt, hogy jogát szabadon gyakorolhassa. Erre való a tit­kosság. Hogy ne élhessen vele szabadon, erre való a nyílt szavazás. Ha valakit törvényes jogával való élé­sében megakadályozunk, ez törvénybe üt­köző cselekedet. Törvénybe ütköző csele­kedetet pedig törvénybe foglalni nem sza­bad. Törvénytelenséget törvénnyel szank­cionálni: a jognak és az igazságnak szem­beállítása és a jogrend erkölcsi alapjának megsemmisítése. Ha a falu népét féltik a demagóg hajlamoktól, ha éretlennek tart­ják a szabad szavazásra, akkor ne adja­nak neki jogot. De a jog mellé odatenni a nyilvánosságot, ezt mondja: törvény sze­rint szavazhatsz szabadon, de ne merj máskép szavazni, mint a hatalom kívánja. A többi honmentő preventíva még er­kölcstelenebb s ellenkezik a törvénybe­­foglalhatóság kritériumával. Törvényben módot adni arra, hogy hatóság célszerűség szempontjából megkonstruáljon izgatást, ahol nincs és ne lássa meg ott, ahol van — a bíróság számára kipreparáljon az egyik esetben vádpontokat és elnyomja őket a másikban — ma ezek visszaélések, pártoskodások, hivatali hatalommal való visszaélések, korrupció. Mihelyt törvény hatalmaz fel rá, választási érdekben elkö­vetett visszaélések, pártoskodások, hivatali hatalommal való visszaélés kötelességnek és jognak tétetnek meg. Ez tárgyilag is már elképzelhetetlen a jogrend és szabadság szempontjából, ki­hatásában pedig szubjektíve pusztító ha-

Next