Az Ujság, 1925. március (22. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
2__ tása. Mit csináljon az egyik a becsület és tisztesség fogalmával, látván, hogy ennek nincs megfogható tartalma, mert a törvény becsületnek és tisztességnek deklarálhat, ami eddig nem volt az? A nemzetgyűlési törvényhozás eddig sok tisztességes dologról kimondta, hogy ezentúl bűn lesz. Ez is korrumpálja a lelkeket s teszi bizonytalanná a jogba vetett hitet. Most erénnyé és joggá tesz cselekedeteket, mik eddig tiltottak és tisztességtelenek voltak. Hova vezet ez? A törvénynek is van kritériuma, neki is törvényesnek kell lennie nemcsak formai megalkotása, hanem tartalma szerint is. Tavasszal megindulnak az építkezések. Bethlen István gróf miniszterelnököt ma délelőtt Bárczy István vezetésével az építkezés megindítását sürgető küldöttség kereste fel. Alpár Ignác, a küldöttség szónoka hangoztatta, hogy elsősorban az államnak kötelessége, hogy kislakások építése által az építőiparnak foglalkozást adjon. Kérte, hogy telepítsék ki a lakásokba elhelyezett hivatalokat s a magánépitkezést azáltal tegye lehetővé a kormány, hogy adómentességet nyújtson. Bethlen István gróf miniszterelnök ezeket hangoztatta válaszában: — A kormány teljesen át van hatva annak fontosságától, hogy az építkezések még a kora tavasszal meginduljanak és a legnagyobb szeretettel karolja fel ezt a kérést. Megragad minden lehetőséget, hogy az építési tevékenység minél előbb meginduljon. Már a hét folyamán tárgyalásokat folytatott a pénzügyi és a népjóléti miniszterrel és már most megtétettek az előkészületek arra, hogy a pénzügyi lehetőség határain belül építési munkaalkalmak teremttessenek. Az illetékes minisztériumok osztályaiban megindultak a részletes tárgyalások nemcsak az állami, hanem a magánépítkezésekre vonatkozóan is és reméli, hogy mihamar konkrét eredmények fognak mutatkozni. SZABÁLYOZZÁK AZ ÚJ KORMÁNYZÓVÁLASZTÁST. Indiszkréció révén ma a felsőházi tervezet is nyilvánosságra került. Nóvum alig van benne azokon a rendelkezéseken túl, amelyeket Az Újság már közölt. Talán az a legérdekesebb, hogy a honvédség főparancsnoka is tagja lesz a felsőháznak. A magyar mágnásvilág csak félannyi tagot választhat be a felsőházba, mint a törvényhatóságok. A felsőház csak akkor fog összeülni, ha már megalakulnak az új törvényhatósági bizottságok. Időközben tehát az erre vonatkozó törvényt is meg kell alkotni. Fontos rendelkezések vannak a javaslatban a kormányzóval kapcsolatosan. Kimondja ugyanis, hogy a kormányzó jogköre ugyanaz, marad az országyűléssel szemben, amilyen jogköre most van a nemzetgyűléssel szemben. Amennyiben a kormányzói tiszt az államfői hatalom gyakorlásának végleges rendezése előtt üresedik meg, a kormányzót a magyar állampolgárok közül az országgyűlés két háza titkos szavazással együttes ülésben választja meg. Intézkedés van a javaslatban a kormányzó felelősségrevonásának esetére is, amikor kimondja, hogy ha a képviselőház az 1920 I. t.-c. 14. §-a szerint elhatározta a kormányzó felelősségrevonását, a bíráskodást a felsőházból az 1848. III. t.-c. 34. §-a szerint szervezett bíróság gyakorolja. Megkezdődött a romániai útlevélpanama ügyében a fűtárgyalás. Bukarest, február 28. A negyedik törvényszéken tegnap megkezdődött az ismeretes útlevél-panama ügyében a főtárgyalás. Filipovici az egyik fővádlott, aki vizsgálati fogságban van, bekötött fejjel jelent meg, mert súlyos furunkulusa van. Megjelent a szabadlábon levő vádlottak közül Vaitoianu tábornok, a közmunkaügyi miniszter öccse, valamint Stoicescu volt szigurancia tisztviselő.A tárgyalást vezető elnök Vaitoianu vádlottat székkel kínálta meg, mire Ionaitescu védő kifogást emelt, hogy a vádlottak közt megkülönböztetést tesznek és azt követelte, hogy védence, Filipovici szintén leülhessen. A törvényszék néhány formalitás elintézése után a tárgyalás folytatását március 20-ára halasztotta, amikorra úgy a belügyminiszter, mint a Petrolul National képviselőit is megidézik. Harmincnapi éhségsztrájk után felmentették a román szocialisták vezérét. Bukarest, február 28. Dobrogheanu Ghereat, az ismert szocialistavezért, akit állítólagos kommunista üzelmek miatt még a múlt év végén letartóztattak s azóta is vizsgálati fogságban ül, ahol a vizsgálati fogság fentartása elleni tiltakozásul 30 nap óta Éhségsztrájkot folytat, pár héttel ezelőtt egy más ügyből kifolyólag tíz évi fegyházra ítélték. Dobrogheanu az ítélet ellen fellebbezett és a legfelsőbb katonai semmitőszék a tegnapi tárgyaláson felmentette. A felmentett szocialista vezért szabadlábra helyezték és lakására szállították. A lapok jelentése szerint Dobrogheanu az éhségsztrájk következtében annyira elgyengült, hogy életbenmaradására alig van remény. A fogházban még négy olyan vádlott van, aki már 30 napja folytatja az éhségsztrájkot. ♦AZ ÚJSÁG ♦ VASÁRNAP, 1925 MÁRCIUS 1 (Folytatás az első oldalról.) tévedt tagja lennék, akik közé rossz emberek belelőttek. Egynéhány elhullott, a többi széjjelszaladt a világ négy tája felé. Én keresem a társam, úgy éltem odakint az idegenben, hogy sohasem éreztem magam otthon, bármilyen jól is ment a dolgom. Igazán a világ négy tájára röpültem el, mindenhova, ahova családombelieket sejthettem. Észak-Magyarországra a tótjaink közé, keletre a romániai magyarok közé, délre a szerbiai magyarok közé és nyugat felé is elmentem Berlinig, úgy éreztem, ahol két magyar kezet fogott, Magyarország van. Nem féltem attól, hogy idegen hatalmak csapnak reám, kiálltam, hogy börtönnel, elzsuppolással fenyegettek. És ezentúl is visszaszállok oda, ahol az én testvéreim vannak. — Hogy vágyódtam haza, azt felesleges mondani. Fellépésem megakadályozása előtt sürgősen Amerikába hívtak. De akármenynyire is kikergetnek, mégis magyar vagyok. Nem engedhetem meg azt, hogy kint a nagyvilágban ütőkártya tegyek Nagy-Magyarország ellen. (Viharos taps.) Ezért jöttem haza. Teljes rehabilitációt kértem. Hívott a Vígszínház, Magyar Színház, hangversenyrendező vállalatok, amelyek két estéért százmilliót ígértek s nem jöttem. Engem a magyar kultuszminiszter kergetett el, a magyar rendőrség nem védett meg, a magyar szinésztársadalom meg, tagadott. És ekkor eljöttek és azt mondották, hogy az egész magyar szinésztársadalom hív engem Budapestre, a kultuszminiszter és belügyminiszter hozzájárulásával. Mivel szegény színészek felsegélyezéséről volt szó, én még az útiköltségem megfizetéséről is lemondottam, nemhogy fellépti díjat kértem volna. Sőt azt az indítványt is tettem, hogy egész pályámon jövedelmem egy részét mindig erre az alapra fogom adományozni. (Taps.) Ez volt a tervem. És képzeljék, engem még ma sem értesítettek arról, hogy 16-iki előadóestém elmarad. A színészszövetség még ma sem mondott egy szót sem, az a színészszövetség, mely elfogadta az én ajándékomat. Nem talált egyetlen szót, amellyel kimentette volna magát. Odaállítottak a piedesztálra, csak azért, hogy bizonyos emberek leköphessenek, szidhassanak és elmondhassák, hogy nem vagyok magyar, mert Berger vagyok, mert nincs elmerem. (Viharos taps és éljenzés.) Sohasem tudtam annyira, hogy zsidó vagyok, mint ma. Sohasem mondták nekem ezt odahaza, sohasem sikoltott ez ki belőlem. Most ők mondják, hogy nem vagyok magyar. Hazajöttem, mert úgy éreztem magam, mint Antheusz, ki a földből akart erőt meríteni . Én is beleteszek egy kis zacskóba ebből a küzdelemre. Én is beleteszek egy kis zacskót ebből a drága magyar földből és úgy viszem magammal, mintha a hazámat vinném. Az utolsó szavakat Beregi Oszkár könny,ben úszó szemekkel, zokogva mondotta már, aztán leült, a közönség pedig hosszú ideig tartó lelkes ovációt rendezett mellette. Gál Jenő mondott még beszédet, majd Beregi Oszkár adott elő néhány szép Petőfi-verset, mindenkit elragadó, rendkívül nagy hatással. Meghalt a német birodalom elnöke. Nagy izgalmat és megdöbbenést keltett a halálhír Németországban. Berlinben zavargásoktól félnek. A baloldal sietteti, a jobboldal el akarja halasztani az elnökválasztó népszavazást. Valószínüleg Marx lesz az új birodalmi elnök. Berlin, február 28. A Wolff- Iroda jelenti: A birodalmi elnök ma délelőtt 10 óra 15 perckor csendesen elszenderült, anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna. A halotti ágynál jelen volt a birodalmi elnök felesége, gyermekeivel és vejével, Jenitzke dr.ral, továbbá Meissner dr. államtitkár. Ebert Frigyesnek, a német köztársaság első elnökének váratlan elhunyta több egy politikus, vagy akár egy államfő halálánál. Ez történelmi esemény. Ebert egyénisége és elnöksége annyira össze volt fonódva a fiatal német köztársaság elcsigázott, külső és belső viharok szaggatta szervezetével, hogy halála rendkívül nagy megrázkódtatást és zűrzavart fog okozni. Mert Ebert bizonyos értelemben szimbólum volt, a jobboldali és a baloldali szélsőségek között haladni és élni kívánó, öntudatos új német társadalom szimbóluma, akinek helyébe nehéz lesz megfelelő egyéniséget találni. Irtózatos nehézségek közepette, a békeszerződések vasbilincseiben szenvedő s az éhség és elkeseredés indulataitól korbácsolt Németország élén nem is állhatta volna meg máskép a helyét, ha nem egyesítette volna magában a megaláztatásában is hatalmas német nemzet annyi jellegzetes tulajdonságát: hidegvért, szívósságot, kötelességtudást és megértést a politikai ellenféllel szemben. De pályafutásában is sok olyan elem van, amelyet egy feltörekvő, demokratikus társadalom rokonszenvesnek találhat. Alacsony sorsból a birodalom első polcára kerülni mindenesetre nagy dolog, de forradalom idején nem lehetetlen. Ám ott belátást és államférfiúl bölcseséget tanúsítani és Scyllák és Charybdisek között biztos kézzel kormányozni egy nagy nemzet vihardobálta hajóját, ez az, amit pártkülönbség nélkül mindenkinek elismeréssel kell róla megemlítenie. Ezért lelkivilágában sok a rokonvonás Bebel Ágosttal, a német szociáldemokrata párt egyik megalapítójával, kinek közvetlen utóda is volt, mikor 1913-ban meghalt. Bebel volt, aki 1914-nél sokkal régebbi időben elsőnek jelentette ki a hazaellenességgel vádolt német szociáldemokraták pártvezéreként, hogy ő is kardot kötne, ha a német haza fiainak védelmére szorulna. Ezért nem kötött kardot, de fiai ott harcoltak a német hadseregben, kettő el is esett a háborúban. Ő maga a front mögött maradt s mint a német szociáldemokrata párt vezető embere, egyik tényezője volt az összeomlás után történt eseményeknek és a köztársaság kikiáltásának. Ami a német köztársaság megszilárdulásának azután következő idejében történt, jellemének teljes függetlenségében mutatta be Ebertet. Elnöki székében, melyen hat évig ült az ideiglenes államfő minőségében, levetette magáról a pártember köntösét és azon volt, hogy az egész német birodalom államfője legyen. Jó szocialista maradt, de jóhiszeműen mérlegelte a német nép összességének érdekeit. Igyekezett kiterjedt szerepet biztosítani a polgári elemeknek a német politikában és bizonyságot tett ez elhatározásának komolyságáról akkor is, mikor kinevezte kancellárnak Cuno dr.-t, a Hapay elnökét, noha a szociáldemokrata párt két ízben is visszautasította az elnökének ezt a kancellárjelölését. Ez, meg a Spartakuszokkal, majd a független szocialistákkal szemben alkalmazott kemény rendszabályai ellenfeleket szereznek neki saját pártjában s ötnegyed évvel ezelőtt, 1923 októberének végén tanúja volt a világ, hogy a birodalmi szociáldemokrata pártban saját pártjának egy része kizárási indítványt tett Ebert, a szociáldemokratából lett államfő kizárására. Ami abból az alkalomból történt, hogy Ebert kiemelte helyéből Zeignert, a szocialista szász kormány szocialista miniszterelnökét s a Reichsner csapatait küldötte megfékezésére, ellenben meghagyta helyén a jobboldali bajor kormányt, mely élesebb és súlyosabb ellenállást tanúsított a birodalommal szemben. Ebertet nem zárták ki a szociáldemokrata pártból, de pályájának ez a zökkenője megmutatta, hogy csakugyan olyan államfő volt, ki független a politikai pártoktól és sem szigorával, sem kíméletével nem akar elérni mást, mint amit az egész birodalom érdeke kíván tőle. ÉLETRAJZA: Ebert Frigyes 1871 február 4-én született Heidelbergben. A heidelbergi elemi iskola elvégzése után szülei inasnak adták egy nyerges mesterhez. Inaséveit Heidelbergben töltötte. Felszabadulása után Brémába ment dolgozni. 1892-ben szakított a nyergesiparral és átvette a Bremer Bürgerzeitung című — a cím ellenére is szociáldemokrata irányzatú lap szerkesztését. Ébert 1905-ig maradt Brémában, de már előbb megvált a lap szerkesztésétől s vendéglőt nyitott. A vendéglőt csak addig vezette, amig a brémai munkáspárt titkárává választották meg. Az 1913-ban Jénában tartott szociáldemokrata pártgyűlés azután a német szocialista párt birodalmi másodtitkárává választotta. Singer szociáldemokrata vezér halála után őt akarták megválasztani a szociáldemokrata párt elnökévé, de ezt, mint új ember, szerényen visszautasította. Helyette Haase birodalmi gyűlési képviselő lett az elnök. Röviddel utóbb azonban a párt másik vezetője, Bebel Ágoston is meghalt s ekkor az őr helyére Ebert került, aki tehát már 1913-ban a szociáldemokrata párt egyik vezetője lett. A birodalmi gyűlésbe 1912-ben választották be először Elberfeld-Barnenben. 1916-ban a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának is elnöke lett. A háború alatt nem igen lépett a nyilvánosság elé, de a szociáldemokrata párt magatartására természetesen döntő befolyást gyakorolt. Amikor 1918 november 9-én az összeomlás bekövetkezett, Scheidemannal együtt a forradalom élére állt. Badeni Miksa herceg birodalmi kancellár, aki az események hatása alatt visszalépett, még szabályszerűen átadta neki a kancellárság ügyeinek intézését. Másnap megalakult a népmegbízottak tanácsa, amelynek Ebert Scheidemann, Landesberg, Haase, Dithmann és Barth mellett — egyik tagja volt. E minőségében Ebert minden erejével azon dolgozott, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlést minél előbb egybe lehessen hívni. Főleg az ő fáradozásának tulajjdonítható, hogy már 1010 január 19-én megtartották a választásokat, amelyek alapján egybeült Weimarban az alkotmányozó nemzetgyűlés. Ez február 10-én törvényileg megszüntette az eddigi államformát és február 11-én Ebertet ideiglenes birodalmi elnökké választotta. Augusztus 11-én már mint elnök írta alá Ebert a júliusban letárgyalt és megszavazott birodalmi alkotmányt, amelyre tíz nappal utóbb letette az esküt. Ő maga többször kérte, hogy a birodalmi gyűlés állapítsa meg működésének határidejét, de a kérdés tárgyalását külpolitikai okokból egy ideig halasztgatták, míg 1922. októberében a birodalomi elnök működésének idejét ez évi június 30-ig hosszabbították meg. A háború után következett küzdelmes években rendkívül nyugodt, józan és elfogulatlan magatartást tanúsított és mintája volt a pártok felett álló, napi politikától teljesen távolmaradó államfőnek. Súlyos válságok óráiban — mint a Poincaré-féle Ruhr-megszállás, a szeparatista mozgalmak, a Höltz-féle kommunista lázadás, a szászországi kommunista zavargások, vagy a Ludendorff—Hitler-féle bajor puccs idején, elsősorban az ő objektív ítélőképességének és éleslátásának volt köszönhető, hogy akár külső, akár belső politikai okokból teljesen fel nem borult a helyzet. Amilyen kemény és határozott magatartást tanúsított a spartakusz-lázadás válságos óráiban, amikor a szociáldemokrata párt Scheidemann és Ebert vezetése alatt álló tömegei eltiporták a Liebknecht-féle felkelést, olyan erélyes és következetes maradt később is minden baloldali túlzással szemben. Pártatlanságát a saját pártjával szemben is olyan energikusan érvényesítette, hogy 1923-ban a szocialista párt baloldali szárnya indítványt tett, mint említettük, a birodalmi elnöknek a pártból való kizárására. De nemcsak a szocialisták szélső táborából, hanem a fajvédők részéről is érték mostanában érzékeny támadások. Ezek azzal vádolták, hogy a forradalom idejében vezetője és támogatója volt a munkciógyári munkások sztrájkjának. A vád ugyan alaptalannak bizonyult, de Ebert mégis felebbezett az ítélet indokolása ellen. Az egész birodalomban nagy részvétel keltett a halál. Berlin, február 28. (Az Újság berlini tudósítójának telefonjelentése.) Ebert birodalmi elnök halálának hírét a délelőtti órákban a berlini lapok rendkívüli kiadásban közölték a lakossággal. A várost minden irányban lassan haladó automobilok járták be, amelyekről a rendkívüli kiadásokat a közönség közé szórták. A birodalmi kormány palotáján és a városházán nyomban kitűzték a gyászlobogót. A birodalmi gyűlés épületén félárbocra eresztették a fekete-arany-vörös lobogót. Az elnöki palota előtt óriási embertömeg szorongott. A város minden részéből, a gazdasági, politikai, kereskedelmi élet köreiből azonnal sok részvétlátogató érkezett az özvegyhez. A kormány a halál sikére azonnal minisztertanácsot tartott, amelyen Luther dr. birodalmi kancellár megindult hangon emlékezett meg a birodalmi elnök haláláról és egyebek között ezeket, mondotta: — A német nép érdekében kifejtett munkásságáról és a legsúlyosabb történelmi időkben betöltött vezető szereplőről szólni később lesz a feladatom. Ma, a birodalmi kormány körében, Ebert Frigyes iránti tiszteletteljes megemlékezéssel juttatom kifejezésre, milyen tökéletesen látta el a megboldogult birodalmi elnöki tisztét és milyen szerencsésen és eredményesen alakult ki a birodalmi elnök és a kormány közötti együttműködés az ő bölcsesége és hazafiai odaadása folytán. Megrendülten állunk az államfő ravatalánál, akinek emberi tulajdonságai oly gyakran segítettek nehéz tárgyi kérdéseket a német nép javára megoldani. Sokunknak azok közül, akiket a birodalom kormányába szólítottak, barátjává is lett. A kormány tagjai a minisztertanács után azonnal átmentek a West-szanatóriumba, ahol a holttest mellett tartózkodó özvegynek személyesen is kifejezték részvétüket. Ugyanígy járt el Berlin városának elöljárósága is. Mikor tizenegy óra után az automobil Ebert özvegyével s gyermekeivel a szanatóriumból lassan az elnöki palota elé ért, a tömegben mindenki levette a kalapját. A francia követ kormánya nevében még délelőtt kifejezte részvétét az elnök családjánál. Az angol követ gyalog sietett a gyászolókhoz, hogy részvétét tolmácsolja. Érdekes, hogy Ebert birodalmi elnök a West-szanatórium ugyanazon szobájában halt meg, ahol Stinnes. Ugyanaz az orvos is operálta, aki Stinnest, Brier tanár. Az elhunyt elnök temetése a birodalmi kormány intézkedésére szerdán lesz. Berlin öszszes utcáin, főleg a szanatórium és az elnöki palota előtt még a késő esti órákban is hatalmas néptömegek hullámzanak. Az emberek izgatottan tárgyalják a gyászos eseményt és a várható bonyodalmakat. A rendőrség nagy készültséggel tartja fenn a rendet. Az összes középületeken és a legtöbb magánházon félárbocra eresztett köztársasági lobogó leng. Az őszinte gyászt néhány horogkeresztes próbálta megzavarni, akik ma délben Ebertet gyalázó röpiratokat osztogattak. A röpirat a magdeburgi perrel foglalkozik, amelyben tudvalevőleg egy Ebertet hazaárulással vádoló cikk írója állott a bíróság előtt. A vádlottat elítélték, de Ebert az ítélet indokolása ellen fellebbezett. A röpiratot, amely ezt a pert ismerteti, a közönség felháborodással utasította vissza. A rendőrség a totsdami térről, ahol a röpiratokat osztogatták, elzavarta a horogkereszteseket és szétoszlatta a tömeget, de nem akadályozta meg.