Az Ujság, 1925. március (22. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

VASÁRNAP, 1925 MÁRCIUS 1 ♦AZ ÚJSÁG♦ hogy a röpiratokat tovább ne terjesszék. A rend­őrtiszt, akit egyesek felszólítottak, hogy akadá­lyozza meg a kegyeletsértést, azt válaszolta, hogy véleménye szerint a röpirat terjesztése nem sérti a közrendet. A bal- és jobboldali sajtó egyaránt megillető­­déssel és elismeréssel ir a birodalmi elnökről. A hangulat nagyon komoly, sőt izgalmasan feszült, mert zavargásoktól tartanak. A kormány nyolcnapos birodalmi gyászt rendelt el, azonkívül mára, holnapra és szerdára betil­tott minden színházi vagy más előadást és mu­latságot. A ma estére kitűzött bálokról lemond­tak. A tőzsdét bezárták. Az elnöki ügyek inté­zését Luther birodalmi kancellár vette át. Az el­nökválasztásról a birodalmi gyűlés rövidesen ha­tározni fog. Politikai körök meggyőződése sze­rint négy—hat héten belül népszavazással fogják megválasztani az új elnököt, a legnagyobb való­színűség szerint Marx volt birodalmi kancellár személyében. Ebert holttestét ma este a West­­szanatóriumból az elsieki palotába szállították át, ahol felravatalozták. Az elhunyt elnök fele­sége, veje, leánya és fia a ravatal körül tartóz­kodik. . Hainisch dr. osztrák elnök Ebert birodalmi elnök özvegyéhez részvéttáviratot intézett. Táv­iratot intézett továbbá az elnök Luther dr. német birodalmi kancellárhoz is, amelyben úgy a maga, mint egész Ausztria nevében a legmelegebb rész­vétét fejezte ki Ebert birodalmi elnök elhunyta alkalmából, aki a legnagyobb odaadással tartott ki a tisztjével járó magas célok mellett és a legsúlyosabb időben irányította a német köz­társaság sorsát. Rarnek dr. szövetségi kancellár Luther dr. birodalmi kancellárhoz táviratot intézett, amely­nek szövege a következő: Ausztria népe és kormánya az első német birodalmi elnök korai halálának megrázó benyomása alat állanak. A szövetségi kan­cellár bensőséges és testvéri részvétének ad kifejezést. Miklas, a nemzetgyűlés elnöke, a birodalmi elnök elhunyta alkalmából a birodalmi gyűlés elnökségéhez intézett részvéttáviratot. A birodalmi elnök elhunyta alkalmából a majna-frankfurti tőzsdét bezárták. Schlesinger, a tőzsdetanács elnöke, az elhunytról a köszönet és az elismerés szavaival emlékezett meg azo­kért a szolgálatokért, amelyeket a legsúlyosabb szükség idején tett a hazának. A szónok különö­sen az elhunyt tiszta jellemét emelte ki és élénk sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy az elnök életének utolsó napjait megkeserítették a kevéssé örvendetes események. A birodalmi tanács rendkívüli ülésén, amelyet csak az elhunyt birodalmi elnök emlékezetének szenteltek. Marx porosz miniszterelnök hangsú­lyozta, hogy a német oszzágok súlyos időkben vesztették el céltudatos és erőteljes vezetőjüket. Gesster birodalmi hadügyminiszter a hadse­reghez intézett parancsában elrendeli a német hadsereg elhunyt főparancsnokának tiszteletteljes gyászolását és megparancsolja, hogy a birodalmi hadizászlókat a temetés utáni időig minden kato­nai épületen és hajón félárbócra vonják. AZ ÚJ ELNÖKVÁLASZTÁS KILÁTÁSAI. A birodalmi gyűlés mai ülését elhalasztották. A legközelebbi ülést hétfőn tartják meg. Az ülés megnyitása után Luther kancellár gyászbeszédet fog tartani s azután azonnal bezárják az ülést. A kormánypárt által az elnökválasztásra kitűzött 4—6 heti időt a baloldal hosszúnak tartja és szeretné, hogy minél előbb megtartanák az elnökválasztást. Ezzel szemben a jobboldali pár­tok szeretnék az elnökválasztás idejét kitolni. Parlamenti körökben felmerült az­ a gondolat, hogy birodalmi törvényt hozzanak, amely Luther kancellárt hosszabb időre megbízza az elnöki teendők intézésével. A baloldal szerint e terv az alkotmány megváltoztatását jelenti s ezért a birodalmi gyűlés kétharmadának szavazata kell hozzá, amit a törvényjavaslat a jelenlegi viszo­nyok között semmi esetre sem érne el. A törvény az új elnök választásáról a követ­kezőképpen intézkedik: A birodalmi elnök vá­lasztására a napot a birodalmi gyűlés tűzi ki. A választás csak vasárnap vagy más hivatalos szünetnapon történhetik. Választható minden német állampolgár, férfi vagy nő, aki 35-ik évét betöltötte. Választó minden német állampolgár, férfi és nő, aki 20-ik évét betöltötte. Ahhoz, hogy valakit az első választáson elnökké válasszanak, az szükséges, hogy az összes szavazatok felénél többet kapjon. Amennyiben az első választásnál nem érnek el abszolút többséget, második vá­lasztás következhet. Ez nem pótválasztás, ha­nem új választás, amelyre egészen új jelölteket is lehet felállítani. Ez a választás az elsőtől csak abban különbözik, hogy itt nem kell abszolút szótöbbség, hanem aki az összes jelöltek közül a legtöbb szavazatot kapta, az lesz az elnök. Az első választásra minden párt felállítja a maga jelöltjét. A szociáldemokraták Loebe birodalom­­gyűlési elnököt, a centrum Marx volt kancellárt, a demokraták Petersent, a német nemzetiek Wallraffot jelölik. Ha a választáson egyik jelölt sem éri el az abszolút többséget, akkor a köz­társasági pártok: centrum, szociáldemokraták és demokraták Marxot fogják jelölni, akinek meg­választása ilyenformán valószínűnek látszik. SZERDÁN TEMETIK EBERT ELNÖKÖT. Berlin, február 28. (Wolff.) Ebert elnök teme­tésére vonatkozó intézkedések a következők: Szerdán, március 5-én a birodalmi elnök házá­ban, a Wilhelmstrasse 73. szám alatt lesz a biro­dalmi kormány által rendezendő hivatalos gyász­ünnepség, amelyet katonai gyászünnepség követ. Szerdán este a holttestet Heidelbergbe szállítják, ahol az elhunyt birodalmi elnököt a város részé­ről rendelkezésre bocsátott díszsírhelyre temetik. A birodalmi kormány javasolni fogja a biro­dalmi gyűlésnek, hogy a temetés költségeit a birodalom viselje. MAGYARORSZÁG RÉSZVÉTE. . Bethlen István gróf miniszterelnök megbízásá­ból ma délután öt órakor megjelent a német kö­vetségen bárczsházi Bárczy István miniszterelnök­ségi helyettes államtitkár és Welczek gróf német követ távollétében ügyvivője, von Levetzow kö­­vetségi tanácsos előtt Ebert köztársasági elnök el­hunyta alkalmából a miniszterelnök őszinte rész­vétének adott kifejezést. Erélyes nyomozást indít a rendőrség Márffiék vérbiráinak kiderítésére. Kiss Ferencet, Márffiék árulójét öngyilkosságba kergette a vérbiróság, állapota súlyos, de nem reménytelen. Az utóbbi idők névtelen f­enyegető leveleit is a vérbiróság küldte. Újra szervezkednek Márfi József szé­tugrasztott emberei. Az Erzsébetvárosi Kör elleni bombamerénylet perének egyik legérdekesebb szereplője, Kiss Fe­renc ma délben öngyilkosságot követett el. Kiss Ferenc hosszabb ideig tartozott Márfi József szűkebb bűnszövetségéhez. Együtt járt velük éjszakai portyázásokon, verekedésekben vett részt és teljes mértékben élvezte Márfi bizal­mát. Az Erzsébetvárosi Kör elleni bombamerény­let megbeszélésén részt vett, azonban az elköve­tés idején már nem tartózkodott Budapesten és így a merényletben aktív részt nem vett. Akkor jött csak ismét Budapestre, mikor a francia kö­vetség elleni bombamerénylet tetteseit fogdosta össze a rendőrség. A gyanú rögtön Márfiék felé terelődött és mikor őket elfogták, a bűnszövet­kezet valamennyi tagja és így Kiss is a rendőr­ségre került. Kiss Ferenc a rendőrségen őszintén elmondott mindent, amit Márfiékról és a bom­bamerényletekről tudott. Nagyobb bűn nem terhelte Kiss Ferencet, hi­szen csak az előkészületi cselekményekről tudott, súlyosabb büntetés nem is várt reá, úgy hogy az ügyészség, kaució ellenében, hamarosan szabad­lábra is helyezte. A bombaper főtárgyalásán de­rült ki, hogy Kiss Ferenc megszökött Budapest­ről. Egy-két nap múlva Langer törvényszéki el­nök levelet kapott Kisstől. Hamburgból jött a levél. Kiss ebben részletesen leleplezte a bomba­per vádlottainak maffiáját. Megírta, hogyan levelez­tek egymással a fogházban, miket beszéltek meg és milyen védekezésben állapodtak meg. Ez a le­vél nagy feltűnést keltett. Néhány héttel a tárgyalás után Kiss Ferenc váratlanul Budapesten termett. Az Újság hasáb­jain akkor részletesen elmondta szökésének rész­leteit és hogy mit tud Márfiék levélváltásáról. Budapesten, a legnagyobb nyomorba került. Eleinte barátai támogatásából élt, majd külföldi cigarettákkal kereskedett. A főkapitányságra is bejárt cigarettát árulni, így került be a sajtóiro­dába, ahol megismerkedett az újságírókkal. Attól kezdve mindennapos vendég lett a rendőri sajtó­irodában. Nap-nap után pontosan megjelent és él­ményeit mesélgette. Többször tett célzást Márfiékra és kijelentette, hogy addig nem nyugszik, mig a bombavető társaság összes titkait le nem leplezi. Szombaton délben Kiss telefonon felhívta a rendőri sajtóirodát és arra kérte az újságírókat, hogy automobilon siessenek hozzá az aréna-uli Hollandia-kávéházba, ahol szenzációs dolog fog történni. Alig léptek a hírlapírók a kávéházba, dör­renés hallatszott és Kiss Ferenc átlőtt mellel, esz­méletlenül bukott le a kávéház padlójára. A mentők életveszélyes állapotban vitték a Rókus-kórházba. A kávéházi asztalon Kiss több levelet hagyott hátra. Egyet Hetényi főkapitány­helyettesnek, a másikat ügyvédjének, Vajda Béla dr.-nak címezte, egy papírlapon pedig az újság­íróknak írta meg, hogy Márfi bűntársainak, a vér­­bíróságnak fenyegetése miatt válik meg az élettől, követve Kasnyik János példáját. Hetényi főkapitányhelyettesnek Kiss Ferenc a következőket írta: „A Márfi-féle társaság leleplezése óta elvesz­tettem minden barátomat. Egyedül, életuntán bolyongtam a városban. Ma bekövetkezett az, amire a Márfi-féle vérbiróság régóta várt. Ül­döztek, megfenyegettek, nem bírom ezt tovább elviselni. Elfáradtam és ezért követtem el az öngyilkosságot. Kérem értesítsék kíméletesn az édesanyámat. Holttestemet ne boncolják fel." A Vajda Béla dr.-nak címzett levelet a fő­­kapitányság sérülési osztálya vette át és holnap fogják azt az ügyvédnek átadni. A VÉRBÍRÓSÁG ÍTÉLETE. Az öngyilkosság hírére a rendőrségen azon­nal megindították a nyomozást, hogy Kiss Ferenc tettének mi volt a közvetlen oka. Hétfőn este ugyanis a ferencvárosi Ernő­ utcában Kisst egy ismeretlen fiatalember megszólította: — Maga Kiss Ferenc? — Igen. — Saját érdekében figyelmeztetem, hogy holnap este 6 órakor a Valéria-kávéház előtt jelenjen meg. Fontos üzenetet fog kapni. Kiss Ferenc másnap este meg is jelent a Valéria-kávéház előtt és ekkor egy másik fiatal­ember lépett hozzá. — Vigyázz magadra, a vérbiróság döntött, nincs sok időd hátra, — szólt az ismeretlen fiatalember és ezzel felugrott egy robogó villa­mosra. Kiss azonnal ügyvédjéhez sietett, akivel együtt másnap, szerdán délben meg is jelent a főkapi­tányságon, hogy Schweinitzer kapitánynál fel­jelentést tegyen a fenyegetés miatt. A kapitány azonban mással volt elfoglalva, ennélfogva arra kérte Kisst és az ügyvédet, hogy csütörtökön ke­ressék fel újra. Csütörtökön Kiss Ferenc már nem jelentkezett. A rendőri nyomozás meg akarja állapítani elsősorban azt, hogy Kiss honnan szerezte a­ revolvert. A revolverét ugyanis letartóztatásakor elvették tőle és noha Kiss többször kérte, hogy adják vissza, ez a kérése nem teljesült. A rendőr­ség a vérbíróság dolgát is tisztázni akarja. Meg fogják állapítani, várjon megvan-e még a IX. kerületi EME vérbirósága és hogy azok működ­­nek-e újból. A VÉRBIRÓSÁG TAGJAI. A vérbiróságnak Bátory Miklós elnököm kí­vül négy tagja és négy póttagja volt. A rendes tagok Beke, Kovács, Várossy és Dornay Atollak, póttagok pedig Tisza, Stroma, Soós és Dési. Mi­után a bombaper ítéletének indokolásában a bí­róság is megállapítota, hogy­­Márfi csoportja annyira törvényen felül állónak érezte magát, hogy hatósági jogkört és felségjogot bitorolva, az úgynevezett tanácsköztársaság forradalmi törvényszékének mintájára vérbíróságot szerve­zett, amelyik tényleg működött és amelyik ma­gát halálos ítéletek hozatalára is feljogosítottnak érezte. Noha a nyomozás tárgyi bizonyítékokat nem produkált a halálos ítéletekre vonatkozóan, mégis alapos a gyanú, hogy Kasnyik János ha­lála ezen titokzatos bíróság működésével áll összefüggésben.­ Schweinitzer kapitány irányításával a nyomor­zás máris megkezdődött. A rendőrség valószínű­nek tartja, hogy Kmetty István levelei és a bíró­ságnak küldött fenyegetőlevelek szerzői is e tit­kos társaság tagjai között keresendők. Kiss a Gyáli-út 15. számú házban bátyjánál lakott, de idejének nagy részét azelőtti lakásában, az Üllői-úton töltötte, ahol jelenleg is ott lakó ba­rátaival állandó összeköttetést tartott fenn. A lakásadónőnek és barátainak többször emlegette, hogy a vérbíróság megfenyegette őt. Néhány nap­pal ezelőt revolvert mutogatott és mondotta, hogy most már van mivel megvédenie magát. A revol­verben két golyó volt. Néhány nappal ezelőtt Kiss barátjától pénzt kért kölcsön, mondván, hogy hazautazik Pécsre az anyjához. Úgy mondotta, hogy pénteken utazik el. Ma reggel a bátyjával jelent meg az Üllői­ úti lakásban. Barátjának azt mondta, hogy az utazást egy-két nappal elhalasz­totta, majd a lakásadónővel bátyja abban egyezett meg, hogy Kiss a napokban visszaköltözik régi lakására. Nemsokára mindketten eltávoztak és azóta nem is tudták, hogy mi történt Kissel, míg a lapokból értesültek az öngyilkosságról. „ENNEK ÍGY KELLETT LENNIE." Kiss Ferenc a Rókus-kórház első elítéleti 33. számú szobában fekszik. Állapota igen súlyos. A csodalámpás. Olyan rozsdás volt és olyan kopott, Hogy semmit mondón és mindennapin karján lógatva vitte Aladin, A lámpást, melyet a mélyből lopott. Hossz portéka volt és semmi más. Mégis, az első gyöngéd érintésre, Pirosán gyűlt ki lángja és kevésre fia megjelent a csoda­óriás. Eit is várok, mint szürke, ócska lámpa, Aladin késik, aki rám találna, És nincs szivemben láng, dalomon áldás. De lesz ez még másképen, jobban szebben, Egek én még majd Aladin kezekben, Lesz még belőlem egyszer csodalámpás, Zsuzanna Mária. A százlábúak klubja. írta Lestyán Sándor. — Ez is egyike azoknak a furcsaságoknak, melyek csak Amerikában fordulhatnak elő, — mesélte a féllábú James H. Brown ezredes, ab­ban a kis konstantinápolyi kis kávémérésben, ahol polipok módjára üldögéltünk, hosszú csápjainkkal, holott mindez csak képzelődés, mert a nargilé gummizsinórja volt, melyen keresztül, a hűsítő füstöt szürcsölgettük. — Ugy­e, még sohasem hallott a Százlá­búak Klubjáról? — folytatta az ezredes, mi­közben a kisujján domborodó pecsétgyűrűvel megnyomkodta az illatos perzsa dohány (úgy­nevezett tömbelli) parázsát az ezüstös készü­lék csúcsán, s az üvegfalú nargilé belsejében egyszerre megmámorosodva bugyborékolt fel a víz, a keresztü­­ltörő fehér füsttenger Golf­áramától. — Persze, hogy nem hallott róluk, hát hogy is hallott volna? — fejezte be a gondola­tot, anélkül, hogy feleletre várt volna. — Pedig mondhatom, ez ma is egyike Newyork legexkluzívabb klubjainak. Tagjai csupa milliomosok, acélkirályok, vasútkirá­­lyok, szénkirályok, automobilkirályok és pa­­pírkirályok. A köztársaság minden királya benne van, csaknem kivétel nélkül, az egész City, az egész pénzarisztokrácia... Hogy ne mondjak egyebet, ebben a klubban dőlt el Amerika részvétele a világháborúban, mely úgyszólván az egész küzdelem sorsát eldön­tötte ... S ennek a klubnak voltam tag­ja én is, mint egyetlen, aki nem milliomos, nem király, sőt még csak nem is tizedes, már a dollárok számának és értékének tekintetében. — De, hogy megértse az egészet, el kell mondanom a klub alapításának történetét és a célját, melyet feladatul tűzött ki maga elé. — Ötven ember állt össze, még 1910-ben, a nagy világ­gazdasági krízis kezdetén, ötven amerikai, akik érezték, hogy ha így megy to­vább, súlyos katasztrófa zúdul az öt világrész minden nemzetségére. Tulajdonképen nem is bánták volna az egészet, ha az egyiknek nem lettek volna birtokai Magyarországon, a má­sik nem termelt volna petróleumot a Kauká­zusban, a harmadik nem épített volna vasutat Mandzsúrián át, a negyedik nem irtatott volna ki rengeteg erdőségeket Anatóliában, az ötödik nem exportált volna tükröket és bőr­­diszmisárut afrikai félmeztelen és félvad tör­zseinek és igy tovább, és igy tovább... De hát mind az ötven érdekelve volt üzletileg a földgolyóbison és elképzelheti, hogy mennyire megrémítette őket a fenyegető gazdasági vál­ság! ... — Elhatározták tehát, hogy klubot alapí­tanak, melyet elneveznek a «Százlábú Állat Klubjának­­, s igy lettek ők, népies elnevezés­sel: a százlábúak! .. . A szónak afféle szimbo­likus jelentősége volt és úgy magyarázták, hogy ötven embernek száz keze van ugyan és mind a száz másfelé nyúlik, más irányban kapkod, intézkedik, parancsol, aláír, előír, int és legyint; de ötven embernek száz lába is van, mely összetartozik, eggyé forrasztja a testet, s egy helyben marad, a centrumban, azaz a gyönyörű palotában, melyet Brod­­wayn klubhelyiségnek berendeztek . .. — Én persze akkoriban még csak hírből csodáltam az undok féregről elnevezett társa­ságot s csak a képesujságokból ismertem ké­sőbbi klubtársaimat... — A háború harmadik esztendejében aztán, egy napon, megremegett egész New­york, sőt egész Amerika. Az újságok külön­kiadásban jelentek meg s éppen a Metropoli­­tain operaház előtt álldogáltam, mikor egy rikkancs a kezembe nyomta a Newyork Her­­aldot. Óriási betűkkel az állt benne, hogy Johny Morgensternt, a szálloda királyt súlyos baleset érte. Amikor az utca egyik oldalán lévő szállodájából átment a másikba, mely ezzel szemben, az utca túlsó oldalán volt, az auto­mobilja összeütközött egy teherautóval. Johny Morgenstern kirepült a párnázott ülésből és egyik lábát összeroncsolta a teherautó. Álta­l­­ános részvét kisérte a szerencsétlenséget és az­­ első percekben senki sem gondolt arra, hogy­­ mit jelent ez a százlábúak klubjának szem­­­­pontjából? ... I­t! Csak amikor a szállodakirály egyik lábát amputálni kellett, akkor eszméltek fel az emberek. Mi lesz most a százlábúakkal? ... Ötvenen vannak, de az ötven ember, összesen immár csak kilencvenkilenc lábat képvisel! ... Hacsak Morgenstern nem kap műhibát!... Kérdés azonban, hogy a mű­láb megfelel-e a klub alapszabályainak s nem lesznek-e olya­nok, akik majd kifogást emelnek ellene?... Mert a százlábúak között ebben az időben már nem volt olyan nagy az összetartás, mint a klub alapításakor. — Akadtak olyanok, akik abban remény­kedtek, hogy Morgenstern nem heveri ki a nagy vérveszteséget s belepusztul az operá­cióba. Ez esetben választanak a helyébe új tagot, mint az már több ízben előfordult. Mert a százlábúak gondosan ügyeltek az alapsza­bályok pontos és határozott betartására. Két hétnél tovább nem volt szabad kilencven­nyolc lábbal exisztálniok!... Két héten belül történt mindig az új tagfelvétel, ha valaki pél­dául meghalt közülök ... ...Mikor James N­. Brown ezredes idáig ért az elbeszélésben, bármennyire erőlködött, a nargiléja már kialudt vulkán volt, s nem adott több füstöt. Rám nézett tehát kérdő te­kintettel, s miután beleegyezően bólintottam, újabb kávét és újabb nargilét rendelt a fel­szolgáló töröknél, így újból átengedve magát az egykori szultánok képzelt földi gyönyörei­nek, folytatta a történetet: — Nem túlzok, ha azt állítom, hogy Ame­rikát ezekben a napokban jobban érdekelte Johny Morgenstern és a nevezetes klub vi­szonyának bovafejlődése, mint az egész világ­háború. Maguk a klubtagok is örökös kétség­ben voltak. Végre jött a hír, hogy a szálloda­­király műlábat kapott. A klubban valóban két párt alakult. Az egyik, (ez a demokratikusabb elemekből verődött össze) amely elismerte a műlábat, s a másik, (csupa megrögzött, kon­zervatív koponya!) amely ragaszkodott az eleven, húsból és vérből való századik lábhoz. Az újságok nem is írtak másról, mint a két párt ádáz harcáról, s a súlyos problémáról, mely felvetődött. Tudósok, államférfiak, mozi­­színésznők, külföldi diplomaták és autóbusz­­kalauzok nyilatkoztak a kérdésben, s egy esti­lap megszavaztatta olvasóit, hogy mi a véle­ményük? ... — A vége mégis az lett, hogy egy viharos közgyűlésen a maláb-pártiak kisebbségben maradtak. A többség úgy határozott, hogy te­kintettel a rendkívüli körülményre, mely saj­nálatosképen a jövőben is előfordulhat, pót­­paragrafussal kell kiegészíteni az alapszabá­lyokat. Eszerint a tagok számát ily rendkívüli esetben fel lehet emelni ötvenegyre, hogy a 3

Next