Az Út, 1949. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1949-11-13 / 46. szám
1949 NOVEMBER 13—19 Bibliatanulmény XL rettenetes eseményéhez kell visszatérnünk ebben a bibliatanulmányunkban, hogy újból belekapcsolódjunk a történet folyamatába, amelyből kiléptünk, hogy több szempontból megmérjük az egyiptomi események jelentőségét. Az Úr a kilencedik csapás után figyelmeztette népét Mózes által, hogy készüljön a kivonulásra, mert a tizedik csapásra a fáraó el fogja engedni a népet. Újból azt az utasítást adja, hogy Izrael gyermekei kérjenek egyiptomi ismerőseiktől arany- és ezüstékszereket és megígéri nekik előre, hogy az egyiptomiak szívét úgy fogja irányítani, hogy önként adjanak a távozó izraelitáknak ajándékokat (Exodus 11:1—3). Ekkor rendelkezett az Úr a puskabárány szertartása felöl is. Ez a rendelkezés a hit próbája volt. Ha Izrael nagy egészében nem hitt volna és nem engedelmeskedett volna a rendelkezésnek, nem lett volna — emberi föltevés szerint — szabadulása Egyiptomból. Hitt Izrael és engedelmeskedett. A puska-bábány vérével megkenték házaik ajtófélfáit és szemöldökfáit s a Pusztítás elkerülte őket. „Lön pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Egyiptomnak földjén, a fáraónak elsőszülöttjétől fogva, aki az ő királyi székiben ült, a tömlöcbeli fogolynak előszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását. És fölkele a fáraó azon az éjszakán és mind az ő szolgái és egész Egyiptom és lett nagy jajgatás egész Egyiptomban, mert egy ház sem volt, amelyben hatot ne lett volna...“ (12:29). Csodának a legrettenetesebb talán az egész Bibliában is. Isten ítéletei sokszor érthetetlenek és megfoghatatlanok számunkra. Miért az elsőszülöttek és közöttük az egynaposak is? Néha elveri a határt a jég és olyan csodálatosan szabadon hagy sávokat, ahová szinte egy szem jég se esik s közvetlen mellette földre tarol mindent a jég. Miért? Hogyan? Néha egy területen elkezd pusztítani egy járvány, utcákat kihagy, bizonyos gócok köré csoportosul, majd hirtelen megáll, megszűnik, mintha egy láthatatlan kéz megfogta volna. Miért? Hogyan? A hívő ilyen esetekben egészen közel tudja magához Isten kezét és tudja, kinek hisz. Ilyen, de egészen vakfíd nagy csoda volt abban a bakacsinfekete egyiptomi éjszakában , amely sötétebb volt a gyászházak számára a „tapintható sötétség“ éjszakájánál is — az elsőszülöttek kiválasztása. Egy titokoldó igébe jó ilyenkor belefogódzanunk, amelyen át az Úr egy kicsit magába enged tekinteni: „... megbüntetem az atyák vétkeit a fiúkban harmadízig, negyedízig, azokban, akik engemet gyűlölnek, de irgalmasságot cselekszem ezerízig azokkal, akik engemet szeretnek és az én parancsolataimat megtartják ...“ És ismét: „Könyörülök, akin könyörülök . ..“ A puska-bárány fölött ott dereng annak a másik rettenetes, érthetetlen, félelmetes csodának a hajnalfénye, hogy: „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érte" — ott, a golgotai kereszten. Miért? Hogyan? Másként nem lehetett volna? Nincs rá más feleletünk — ha csak nem akarjuk emberi köddel eltakarni a fényességet —: „Így történt ... úgy szerette, hogy odaadta...“ Izrael legszentebb estéje volt ez, amelyet máig ünnepel a Törvényhez hű Izráel. Meleg, bensőséges este a „széder este“, amelyen az ősi törvény szerint a kicsinyek megkérdezik: Micsoda ez a ti szertartástok? (Ex. 12:27) s a kérdésre évről-évre elhangzik a Szabadító Istenről szóló bizonyságtétel. Körüljár a hálaadás kelyhe, esznek a bárányból, a kenyérből, a fűszeres fűből, miközben hangzanak a jelképes mondások, zengenek a zsoltárok. Azok a zsoltárok, amelyeket az Úr Jézus Krisztus is énekelt tanítványaival azon a zsidó széder-estén, amelynek a keretei között utolsó vacsoráját ette tanítványai között és az. „Vacsorát“ szerezte, amellyel azóta is közösségbe vonja tanítványait Magával és egymással, „miglen eljövend“. AZ ÉRVACSORA: igen, az úrvacsora egy zsidó széderestén született és magában hordja annak minden üzenetét, mint ahogy egy leányka magán tudja hordani az édesanya minden szép vonását: az Isten szabadító Isten... el jő az ÉR... „Megtartsátok azért ezt a dolgot rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak tartsátok meg ezt a szertartást* (Ex. 12,24. k.) — mondja Isten üzenete a puska-bárány és kovásztalan kenyér elrendelésekor. És még sok más ószövetségi rendelés alkalmával elhangzik ez a „mindörökre“ szó. Rendelések (pL a szombat), amelyeket ma már betűje szerint, sőt sehogysem tart meg az egyház. Milyen jogon, ha az Isten igéjében az áll, hogy „örökre“? A héber nyelv „örök“ vagy „örökkévalóság“ szava, az ’diám, nem azt jelenti, mint a mi „örökkévalóság“ szavunk, amelyet mi nem a Bibliából vettünk, hanem a görög filozófiától. A görög filozófia az örökkévalóságot az idő ellentétének, felállójának, feloldójának képzeli. A bibliai 'elám szó csak beláthatatlan, a néző felől be nem látható, határtalannak tetsző időtartamot, időszakaszt jelent amelynek azonban Istennél nemcsak kezdete, hanem vége is van. Van többes száma is (’ólamim), ami már magában is bizonyítja, hogy mi a jelentése. Egyedül Isten az örökkévaló, amint azt JAHVELő LESZ, neve is mutatja. Az az ő észbontó kegyelme és csodája, hogy ebben az örökkévalóságában részesíti teremtményeit. MINDÖRÖKRE — ez a puskára nézve azt jelentette, hogy addig, amíg a Valóság el nem jön az Úr Jézus Krisztusban. És az úrvacsora népére nézve azt jelenti, hogy addig, amíg a Teljesség el nem jó az övéi számára: „... miglen eljövend...“ De Páskát és Úrvacsorát, Izraelt és Anyaszentegyházat, Zsinagógát és Egyházat mindörökre összekapcsolja Az, aki egy széder-estén szerezte Szentséges Végvacsoráját: a Szabadító Isten Egyszülött Fia, a Szabadító, a Dávidházi, a Juda Oroszlánja... a Bárány. SARUVAL-PÁLCÁVAL, sietve, derekaikat felövezve, saruval lábukon és pálcával kezükben kellett az első puskát elfogyasztaniok. Később családi asztal mellett megpiheve fogyasztotta el Izrael. De a hívők számára mindig volt valami sürgető az ünnepben: „... nagy sietséggel egyétek azt, mert az ÚR páskája az...“* (Ex. 12:11). A páska héber szava, „a peszah az ugrani igével függ össze. Isten „átugrotta“ Izrael házait az ítélet pusztítása alkalmával. A vallástörténészek úgy sejtik, hogy a pászka mögött még egy ősibb ünnep van; a juhtenyésztő és földmívelő Izrael egy tavaszi ünnepe, örvendező és vidám ünnepe... Ki tudná megmondani? Lehet, hogy Isten egy régi ünnep formáit-alkalmát használta föl az új üzenet hordozására, mint ahogy az ószövetségi formát és a benne rejlő tartalmat az újszövetségi ünnepben bontakoztatta ki, hogy teljességre majd akkor jusson, amikor az Embernek Fia eljő. Nekünk is azt példázza az úrvacsora, hogy az ítéletes Isten a Bárányért átugrik fölöttünk, megkegyelmezett nekünk. Siettet-e bennünket? EGYIPTOM ARANYA Sokszor emlegetik az egyiptomi felszabadulással kapcsolatban, hogy Izrael „kifosztotta“ Egyiptomot: kölcsönkért és a kapott értékekkel megszökött — Isten parancsára, Isten parancsára — ez itt a nehéz a bibliaolvasónak. Mivel más helyt szakszerűen, nyelvtudományilag kifejtettem már azt, hogy Ex. 3:21—22, és a párhuzamos helyek fordítása mai bibliafordításunkban rossz és hogy miért rossz, itt a részletekről eltekinthetek s elégnek tartom, hogyha a most készülő új bibliarevizióból idézem ezt a helyet: „Mert jóindulatot támasztok e nép iránt az egyiptomiakban, úgyhogy amikor kivonultok, nem jöttök üres kézzel; ezért kérjen minden asszony a szomszédasszonyától és lakótársától ezüst ékszereket, arany ékszereket és ruhákat; adjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, és így szabadítsátok meg Egyiptomot.“ Arról van tehát szó, hogy Isten kedvessé tette Izraelt egyiptomi szomszédai előtt — gondolhatjuk, hogy a velük együtt élő szegényebb rétegről volt szó. Ex. 3:22. — és azok a keleten búcsúzáskor szokásos ajándékozásban bőkezűek voltak Izraellel szemben, hiszen ugyanakkor — gondolhatjuk ezt is — Izrael otthagyta ingósága jó részét. És adott Egyiptom azért is, hogy minél előbb megszabaduljon Izraeltől (12:33). Izrael távozta az ő szabadulásukat jelentette az Isten ítéletei alól. Az arany kellett — Isten Jelenésének Sátorához. De előbb aranyborjú lett belőle. Mivé válnak Isten aranyai a keresztyén ember kezén? * Kevesen tudják hogy sok külföldi refurzózus „■'“ htr.han asztalhoz ülve úrvacsoráztak. A mi átlő és sétáló úrvacsorázásunk erre ..z és év igére hivatkozhat. Vér és arany A TIZEDIK CSAPÁS MINDÖRÖKRE TRAKTÁTUS könyv- és papírkereskedés Budapest, IX., Lónyai u. 33. Tanulságos kutatása :Kőszikla" Péter nyomában „Jézus pedig reá tekintvén, mondá: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni, ami megmagyarázva: kőszikla." (János 1:43.) PÉTER APOSTOLT ifjú korában, amikor még a galileai tenger durva, viharedzett halásza volt, Keresztelő János hallgatói között találjuk. Krisztushoz a fivére, András vezette. Péter azonnal engedelmeskedett az üdvözítő hívásának és ekkor kapta a Kéfás nevet, melyet élete folyamán hitből fakadó nagy tetteivel és Jézus Krisztus megváltásával kellett igazolnia. Emlékezzünk vissza és próbáljuk megmagyarázni azokat az eseményeket, melyek Péter apostol életét jellemzik. Az evangéliumból és az Apostolok Cselekedeteiből sok helyen kitűnik, hogy Péter apostol heves és következetlen, ami úgy tünteti fel, mintha nem lett volna ura természetének, mint aki egyszerre a vakmerőségig átor és a rettegésig gyáva. Péter híresen, merészen nekilendül, de a leg-kisebb sikertelenség, akadály rögtön félénkké, ingadozóvá teszi és fordítva. Láthatjuk ezt például, mikor elsőnek lépett ki csónakjából, hogy a vizen járva, az Üdvözítőhöz menjen. Azonban látva a tenger hullámzását, azonnal elvesztette hitét és süllyedni kezdett. Ugyanakkor ő volt az, aki nyíltan vallotta Jézus Krisztusnak, az élő Isten fiának, ez az egységes hitvallás szerkeszti egy lelki egyházzá a sokféle felekezeti keresztyéneket. Minden szélsőséges ingadozás ellenére egy benső melegség, Istennel való közvetlen kapcsolat jellemezte és ezért, ha még össze-összerezdült, meg megingott is a tenger viharától vert szikla, de állt tovább, mint Krisztus egyháza, amely Péter személyében nagy ígéreteket kapott. Krisztushoz intézett számos türelmetlen kérdéséből született az Üdvözítő több magasszárnyalású tanítása. Ismerjük Péter magatartását a csodálatos halfogás alkalmával, amikor kezdetben kétkedve fogadta Krisztus szavait, a siker után pedig mély alázattal, egyszersmind kitörő lelkesedéssel borult az Úr lábaihoz, a lábmosás alkalmával, amikor először megtagadta, hogy Krisztus az ő lábát megmossa, majd pedig túlzott készséget mutatott. Amikor Krisztus figyelmeztette, hogy megtagadja őt, akkor kész volt érte a halálba menni, de amikor virrasztani kellett a gecsemánéi gyötrelmek idején, nem volt képes még egy órára sem ébren maradni. Amikor Krisztust elfogták, levágta a főpap szolgájának fülét, de néhány órával később háromszor is megtagadta őt, amit viszont azonnal keservesen megbánt. Elkísérjük Pétert Krisztus sírjához, látjuk mély bánatát, de azt is, hogy milyen kitörő örömmel adja hírül feltámadását. Egy ködös reggelen a tó partján megható jelenetnek vagyunk tanúi: Jézus megjelenik hét tanítványának és ismét kipróbálja az odaadó, de időnként álhatatlan apostol szeretetét, akinek megbízást ad, ■hogy legeltesse juhait. HA AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEIT tanulmányozzuk, mindenből kitűnik Péter apostol vezető szerepe, különösen közvetlenül a Jézus Krisztus mennybemenetele utáni napokban. Ismerjük Pünkösd napján elhangzott hatalmas beszédét; csodatetteit; missziói útját Samáriába s összecsapását Simon varázslóval; Pál apostol iránti méltányosságát; híres látomását Joppéban; Cornelius százados megkeresztelését; kezdeti bátor érintkezését a pogányokkal, akik Szentlelket nyertek; rettenthetetlen kiállását a jeruzsálemi farizeusok ellen; bebörtönöztetését és szabadulását; férfias nyíltságát a jeruzsálemi zsinaton, amikoris nyíltan állást foglalt Pál apostol nézetei mellett, hogy a pogány eredetű keresztényeket a mózesi törvények alól fel kell szabadítani. Péter apostolt az Apostolok Cselekedeteibőlágy ismertük meg, mint a középút, a mérsékelt irányzat képviselőjét a két véglet — a Mózes törvényeihez szigorúan ragaszkodó és a Pál apostol köré tömörülő, a kegyelem szabadságát valló keresztyének között. Jeruzsálemben Jakab apostol, az Úr testvére örvendett nagy tekintélynek, a pogányok között keletkezett keresztyén gyülekezetekben viszont Pál apostol. Pál apostolnak a Galátziabeliekhez írt levelében egy figyelemreméltó eseményt találunk 12:11—14.), amely kétségtelenül mély hatást tett az őskeresztyén egyházra. Mikor Jakab küldöttei megérkeztek Antióchiába, Péter a zsidókkiélésétől való félelmében azonnal megszakította a pogányokból lett keresztyénekkel a közösséget, melyet mindezideig támogatott. Az Isten szolgájához méltatlan és következetlen viselkedése miatt lelke mélyéig megbántott Pál, a volt keresztyénüldöző, a nemrég megtért és az Úr által elhívott apostol, nyilvánosan szembeszállt Péterrel. A Szentírásból megtudjuk, hogy nem egyedül Péter volt a hibás: „Vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgyhogy Barnabás szintén elcsábíttatott az ő tettetésük által.* (Gálát, 2:13.) Pál apostol a legnagyobb hévvel nyiltan elítélte őket viselkedésükért. Azt írja: „De amikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához képest, mondák Péternek mindnyájok előtt: Ha te zsidó létedre pogány módon élesz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek*!“ (Gálát, 2:14.) Az I. Korinthus. 1:12-bőől kitűnik, hogy az egyház különféle véleményű csoportokból tevődött össze; egyesek azt mondták: Pál a mi vezetőnk, ő tanít a leghelyesebben; mások pedig azt, hogy Apollos, ismét mások Kéfást tartották a legigazibb felfogású vezetőnek. Pál apostol küzdött ez ellen. Rámutatott, hogy az igazságot értelmezik és az ilyen széttagozódás feltétlenül káros az egyház fejlődésére. Minden odaadásával igyekezett összhangot és békét teremteni az egyház különböző irányzatai között Krisztus által, hogy Krisztus legyen minden mindenben. SZÁMOS MISSZIÓS UTAT tett meg Péter apostol hívő felesége kíséretében (I. Korinthus 9:5.), de Rómában nem volt sem akkor, amikor Pál apostol Krisztus után 58-ban levelet irt ennek a gyülekezetnek, sem akkor, amikor 61-ben Pál apostol megérkezett oda, mint fogoly; sem Pál bebörtönöztetésének ideje alatt 61—63 között; még akkor sem járt ott, amikor Pál apostol 66—67- ben utolsó leveleit írta. Péter apostol csak röviddel vértanúhalála előtt lehetett először Rómában. Az egyháztörténészek szerint első ízben Neró császár uralkodása alatt érkezett Róma városába. A Szentírásnak csupán egy helyet lehetne vonatkoztatni arra, hogy előzetesen járt már ott: Péter apostol I. leveléből: „Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam.“ (I. Péter 5:13.) Valószínű, hogy Péter apostol is a Babilon elnevezést akkori keresztyén szokás szerint (a János Jelenések Könyvének számos helyén is kitűnik) a feslett császári Rómára használta. Péte apostol levelét Silvanussal küldte, el a „fia“, Márk üdvözletével Nagyon érdekes körülmény: Péter apostol utitársai és választott barátai Pál apostol utitársai és barátai voltak. A fent említettek következtében valószínű, hogy Silvánus, kit utoljára Pállal Korinthusban találunk és Márk, akinek segítségét kérte római börtönében — Rómában voltak Péter apostollal. Sajnos, életének utolsó éveiből részleteket egyáltalán nem ismerünk, annak ellenére, hogy felelősségteljes szolgálatot végzett az egyházban. Kétségtelen, hogy vértanúhalált halt, mivel a hagyományokon kívül errenézve utalást találunk a feltámadt Üdvözítő szavaiban (János 21:18— 19.) és az is bizonyos, hogy vértanúhalálát Rómában szenvedte el Néró császár keresztyénüldözésének ideje alatt. Fentiekben szemléltettük a nagy áldásokat nyert Isten szolgájának életét, akiben oly csodálatosan egyesültek az ellentétes jellemvonások. Az Úr ismerte alaptulajdonságait. Feltámadása után, amikor néhány apostolnak megjelent, megkérdezte: — Simon, Jónának fia, jobban szeretsz-e engem ezeknél! És Péter monda neki: _ Igen Uram, Te tudod, hogy szeretlek Tégedt Jézus pedig mondá: — Legeltesd az én bárányaimat. (János 21:15.) Háromszor is megkérdezte Krisztus, mintha bizonyosságot akarna szerezni Péter felől és Péter mindháromszor ugyanazt felelte. Jézus Péter iránta érzett megkülönböztetett szeretetéről beszélt. Az örömüzenet hirdetésének, a hívők erősítésének szolgálata megkívánta ezt. Eltekintve nem egyszeri ingadozásától, sőt megtagadásától s más hibáitól. Péter apostol Jézus egyik legodaadóbb tanítványa volt. Odaadásának rendkívülisége, Krisztus iránti mély érzése éppen végletekbe eső tetteiben nyilvánult meg. Szíve égett a tanítómestere iránti szeretettől. Erről bizonyságot tesz nemcsak Péter apostol életének számos mozzanata, hanem mártírhalála is. HA ELMÉLYEDÜNK Péter apostol jellemének tanulmányozásában és összehasonlítjuk saját magunkkal, az egyházzal, aminek pedig mindegyik tagja egy-egy kő, melynek alapkövei az apostolok és a próféták, szegletköve pedig maga Krisztus, akkor megértjük, miért nevezte az Üdvözítő Péter apostolt is kősziklának. (Efézus, 2:20.) J. Zsidkov. Fordította: Csorba Lajos. SLEZÍK RfiFaH régi, elismert tiaran'Tfin'Dírm ester RÁKOSPALOTA Köztemetői út 16. T.: 292-69V Üzem , Zrínyi utca 28. szám Egy éve alakul az egyházmegye, kétszeresére emelkedett az egyházközségek száma A csanád-csongrádi egyházmegye az újonnan alakulás után első érdemleges közgyűlését most tartotta meg Hódmezővásárhelyen, melyen résztvett a békési egyházmegye képviseletében Marjay Géza egyházmegyei tanácsbíró is. Széll Gyula egyházmegyei gondnok megnyitóbeszéde után beiktatták az egyházmegye újvilági főjegyzőjét, a tanácsbíróvá is megválasztott Nagy Sándor újszegedi főgondnokot, aki lelkipásztorával együtt igét hirdetve járja az újszegedi miszsziós egyházhoz tartozó nagyszámú szórványgyülekezetet és Sándorfalván ötvenedmagával templomot emelt. A diakóniai jelentéssel kapcsolatban kötelezték az egyházakat ú. n. diakónus-testület választására és munkába állítására. A könyörülő szeretetmunkában tevékenykedő egyháztagjaink így nőnek bele majd a presbiteri többrebizatásba. A vallásoktatói jelentés összefoglaló képet adott a múltévi munkáról, majd a változott helyzetre adott megszívlelendő tanácsokat. A közgyűlés jóváhagyta a szegedi egyházközségnek kettéválásáról szóló presbiteri határozatot és az új lelkész díjlevelet. Ezzel Bakó László szegedi lelkipásztorsága kezdetén egy lelkipásztort és egy vallásoktató lelkészt foglalkoztató szegedi egyházközség területén már a negyedik egyházközség alakul meg. Újszeged s a belőle tavaly kiváló Szeged-somogytelepi egyházközség beszámításával. Ezzel a bejelentéssel zárult a közgyűlés. Az egyházmegye alakulása óta 16-ról 32-re szaporodtak az egyházközségek. A közgyűlés tagjait a hódmezővásárhelyi asszonykörök látták el nagy szeretettel. fi00 esztendős esedékesség kiegyenlítése kezdődik meg a Kálvin-kommentárok megjelenésével. Büszkélkedtünk kálvinistaságunkra, de nem ismertük Kálvint. A reformátor igemagyarázatai most sorra megjelennek, nagy segítségére minden hívő református embernek. Ennek a vállalkozásnak jelentőségét rögtön megértették híveink, mert első híradásunkra már megindult a könyv előjegyzése. Mulatóba közöl-' jük az első példányok előjegyzőinek meleg sorait is. Márkus Jenő, Tatáról ezt írja: Várjuk a könyvet örömmel. Baka István, Mohácsról: Hálával csatlakozom az előfizetők táborához, kérem Istent, hogy adjon anyagi erőt, hogy a sorozat valamennyi kötetét megszerezhessem. Budapest-Kálvin-tér: Jaj, ki ne maradjunk, összesen 3 példányt kérünk. Nagykőrös rádupláz, mert 5 példányt jegyeztet elő. Báski Sándor püspöki másodlelkész, (Miskolc) ezt írja: Nagy örömmel olvastam a Kálvin-kommentárok megjelenését, a sorozatot előjegyzés útján szeretném megszerezni. 5