Az Út, 1949. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1949-11-13 / 46. szám

1949 NOVEMBER 13—19 Bibliatanulmény XL rettenetes eseményéhez kell vissza­térnünk­ ebben a bibliatanulmá­nyunkban, hogy újból belekapcso­lódjunk a történet folyamatába, amelyből kiléptünk, hogy több szem­pontból megmérjük az egyiptomi események jelentőségét. Az Úr a kilencedik csapás után figyelmeztette népét Mózes által, hogy készüljön a kivonulásra, mert a tizedik csapásra a fáraó el fogja engedni a népet. Újból azt az utasí­tást adja, hogy Izrael gyermekei kérjenek egyiptomi ismerőseiktől arany- és ezüstékszereket és megígé­ri nekik előre, hogy az egyiptomiak szívét úgy fogja irányítani, hogy ön­ként adjanak a távozó izraelitáknak ajándékokat (Exodus 11:1—3). Ekkor rendelkezett az Úr a puska­­bárány szertartása felöl is. Ez a ren­delkezés a hit próbája volt. Ha Iz­rael nagy egészében nem hitt volna és nem engedelmeskedett volna a rendelkezésnek, nem lett volna — emberi föltevés szerint — szabadu­lása Egyiptomból. Hitt Izrael és en­gedelmeskedett. A puska-bábány vérével megkenték házaik ajtófélfáit és szemöldökfáit s a Pusztítás el­kerülte őket. „Lön pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszü­­löttet Egyiptomnak földjén, a fá­raónak elsőszülöttjétől fogva, aki az ő királyi székiben ült, a tömlöcbeli fogolynak előszülöttéig és a barom­nak is minden első fajzását. És föl­­kele a fáraó azon az éjszakán és mind az ő szolgái és egész Egyiptom és lett nagy jajgatás egész Egyip­tomban, mert egy ház sem volt, amelyben hatot­ ne lett volna...“ (12:29). Csodának a legrettenetesebb talán az egész Bibliában is. Isten ítéletei sokszor érthetetlenek és megfoghatatlanok számunkra. Miért az elsőszülöttek és közöttük az egy­naposak is? Néha elveri a határt a jég és olyan csodálatosan szabadon hagy sávokat, ahová szinte egy szem jég se esik s közvetlen mellette földre tarol mindent a jég. Miért? Hogyan? Néha egy területen elkezd pusztítani egy járvány, utcákat ki­hagy, bizonyos gócok köré csopor­tosul, majd hirtelen megáll, meg­szűnik, mintha egy láthatatlan kéz megfogta volna. Miért? Hogyan? A hívő ilyen esetekben egészen közel tudja magához Isten kezét és tudja, kinek hisz. Ilyen, de egészen vakfíd nagy csoda volt abban a bakacsin­­fekete egyiptomi éjszakában , amely sötétebb volt a gyászházak számára a „tapintható sötétség“ éj­szakájánál is — az elsőszülöttek ki­választása. Egy titokoldó igébe jó ilyenkor belefogódzanunk, amelyen át az Úr egy kicsit magába enged tekinteni: „... megbüntetem az atyák vétkeit a fiúkban harmadízig, negyedízig, azokban, akik engemet gyűlölnek, de irgalmasságot cselek­szem ezerízig azokkal, akik engemet szeretnek és az én parancsolataimat megtartják ...“ És ismét: „Könyö­rülök, akin könyörülök . ..“ A puska-bárány fölött ott dereng annak a másik rettenetes, érthetetlen, félelmetes csodának a hajnalfénye, hogy: „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érte" — ott, a golgotai kereszten. Miért? Hogyan? Másként nem lehetett vol­na? Nincs rá más feleletünk — ha csak nem akarjuk emberi köddel eltakarni a fényességet —: „Így tör­tént ... úgy szerette, hogy odaadta...“ Izrael legszentebb estéje volt ez, amelyet máig ünnepel a Törvény­hez hű Izráel. Meleg, bensőséges este a „széder este“, amelyen az ősi törvény szerint a kicsinyek megkér­dezik: Micsoda ez a ti szertartástok? (Ex. 12:27) s a kérdésre évről-évre elhangzik a Szabadító Istenről szóló bizonyságtétel. Körüljár a hálaadás kelyhe, esznek a bárányból, a ke­nyérből, a fűszeres fűből, miközben hangzanak a jelképes mondások, zengenek a zsoltárok. Azok a zsol­tárok, amelyeket az Úr Jézus Krisz­tus is énekelt tanítványaival azon a zsidó széder-estén, amelynek a ke­retei között utolsó vacsoráját ette tanítványai között és az. „Vacso­rát“ szerezte, amellyel azóta is kö­zösségbe vonja tanítványait Magá­val és egymással, „miglen eljövend“. AZ ÉRVACSORA: igen, az úrvacsora egy zsidó széder­­estén született és magában hordja annak minden üzenetét, mint ahogy egy leányka magán tudja hordani az édesanya minden szép vonását: az Isten szabadító Isten... el jő az ÉR... „Megtartsátok azért ezt a dolgot rendtartás gyanánt, magad­nak és fiaidnak tartsátok meg ezt a szertartást* (Ex. 12,24. k.) — mondja Isten üzenete a puska-bárány és kovásztalan ke­nyér elrendelésekor. És még sok­ más ószövetségi rendelés alkalmával elhangzik ez a „mindörökre“ szó. Rendelések (pL a szombat), amelye­ket ma már betűje szerint, sőt se­­hogysem tart meg az egyház. Mi­­lyen jogon, ha az Isten igéjében az áll, hogy „örökre“? A héber nyelv „örök“ vagy „örökkévalóság“ szava, az ’diám, nem azt jelenti, mint a mi „örökkévalóság“ szavunk, ame­lyet mi nem a Bibliából vettünk, ha­nem a görög filozófiától. A görög filozófia az örökkévalóságot az idő ellentétének, felállójának, feloldó­­jának képzeli. A bibliai 'elám szó csak beláthatatlan, a néző felől be nem látható, határtalannak tetsző időtartamot, időszakaszt jelent amelynek azonban Istennél nemcsak kezdete, hanem vége is van. Van többes­ száma is (’ólamim), ami már magában is bizonyítja, hogy mi a jelentése. Egyedül Isten az örökké­való, amint azt JAHVE­Lő LESZ, neve is mutatja. Az az ő észbontó ke­gyelm­e és csodája, hogy ebben az örökkévalóságában részesíti teremt­ményeit. MINDÖRÖKRE — ez a puskára nézve azt jelentette, hogy ad­dig, amíg a Valóság el nem jön az Úr Jézus Krisztusban. És az úrvacsora népére nézve azt jelenti, hogy addig, amíg a Teljesség el nem jó az övéi számára: „... miglen eljövend...“ De Páskát és Úrvacsorát, Izraelt és Anyaszentegyházat, Zsinagógát és Egyházat mindörökre összekapcsolja Az, aki egy széder-estén szerezte Szentséges Végvacsoráját: a Szabadító Isten Egyszülött Fia, a Szabadító, a Dávidh­ázi, a Juda Oroszlánja... a Bárány. SARUVAL-P­ÁLCÁVAL, sietve, derekaikat felövezve, saruval lábukon és pálcával kezükben kellett az első puskát elfogyasztaniok. Ké­sőbb családi asztal mellett megpihe­­ve fogyasztotta el Izrael. De a hívők számára mindig volt valami sürgető az ünnepben: „... nagy sietséggel egyétek azt, mert az ÚR páskája az...“* (Ex. 12:11). A páska héber szava, „a peszah az ugrani igével függ össze. Isten „átugrotta“ Izrael házait az ítélet pusztítása alkalmával. A vallástörténészek úgy sejtik, hogy a pászka mögött még egy ősibb ün­nep van; a juhtenyésztő és földm­ívelő Izrael egy tavaszi ünnepe, örvendező és vidám ünnepe... Ki tudná meg­mondani? Lehet, hogy Isten egy régi ünnep formáit-alkalmát használta föl az új üzenet hordozására, mint ahogy az ószövetségi formát és a benne rejlő tartalmat az újszövetségi ünnepben bontakoztatta ki, hogy tel­jességre majd akkor jusson, amikor az Embernek Fia eljő. Nekünk is azt példázza az úrvacsora, hogy az ítéletes Isten a Bárányért átugrik fö­löttünk, megkegyelmezett nekünk. Siettet-e bennünket? EGYIPTOM ARANYA Sokszor emlegetik az egyiptomi felszabadulással kapcsolatban, hogy Izrael „kifosztotta“ Egyiptomot: köl­csönkért és a kapott értékekkel meg­szökött — Isten parancsára, Isten parancsára — ez itt a nehéz a biblia­olvasónak. Mivel más helyt szaksze­rűen, nyelvtudományilag kifejtettem már azt, hogy Ex. 3:21—22, és a párhuzamos helyek fordítása mai bibliafordításunkban rossz és hogy miért rossz, itt a részletekről eltekint­hetek s elégnek tartom, hogyha a most készülő új bibliarevizióból idé­zem ezt a helyet: „Mert jóindulatot támasztok e nép iránt az egyiptomiakban, úgyhogy amikor kivonultok, nem jöttök üres kézzel; ezért kérjen minden asszony a szomszédasszonyától és lakótársá­tól ezüst ékszereket, arany ékszere­ket és ruhákat; adjátok azokat fiai­tokra és leányaitokra, és így szaba­dítsátok meg Egyiptomot.“ Arról van tehát szó, hogy Isten kedvessé tette Izraelt egyiptomi szom­­szédai előtt — gondolhatjuk, hogy a velük együtt élő szegényebb réteg­ről volt szó. Ex. 3:22. — és azok a keleten búcsúzáskor szokásos aján­dékozásban bőkezűek voltak Izrael­lel szemben, hiszen ugyanakkor — gondolhatjuk ezt is — Izrael ott­hagyta ingósága jó részét. És adott Egyiptom azért is, hogy minél előbb megszabaduljon Izraeltől (12:33). Iz­rael távozta az ő szabadulásukat je­lentette az Isten ítéletei alól. Az arany kellett — Isten Jelenésé­nek Sátorához. De előbb aranyborjú lett belőle. Mivé válnak Isten ara­nyai a keresztyén ember kezén? * Kevesen tudják hogy sok külföldi re­furz­ózus „■'“ htr.han asztalhoz ülve úrvacso­­ráztak. A mi átlő és sétáló úrvacsorázásunk erre ..z és év igére hivatkozhat. Vér és arany A TIZEDIK CSAPÁS MINDÖRÖKRE TRAKTÁTUS könyv- és papírkereskedés Budapest, IX., Lónyai­ u. 33. Tanulságos kutatás­a :Kőszikla" Péter nyomában „Jézus pedig reá tekintvén, mondá: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Ké­­fásnak fogsz hivatni, ami megma­gyarázva: kőszikla." (János 1:43.) P­ÉTER APOSTOLT ifjú korában, amikor még a galileai tenger durva, viharedzett halásza volt, Ke­resztelő János hallgatói között talál­juk. Krisztushoz a fivére, András ve­zette. Péter azonnal engedelmeskedett az üdvözítő hívásának és ekkor kap­ta a Kéfás nevet, melyet élete folya­mán hitből fakadó nagy tetteivel és Jézus Krisztus megváltásával kellett igazolnia. Emlékezzünk vissza és próbáljuk megmagyarázni azokat az eseménye­ket, melyek Péter apostol életét jel­lemzik. Az evangéliumból és az Apostolok Cselekedeteiből sok helyen kitűnik, hogy Péter apostol heves és követke­zetlen, ami úgy tünteti fel, mintha nem lett volna ura természetének, mint aki egyszerre a vakmerőségig átor és a rettegésig gyáva. Péter hír­esen, merészen nekilendül, de a leg-­­­kisebb sikertelenség, akadály rögtön félénkké, ingadozóvá teszi és fordítva. Láthatjuk ezt például, mikor elsőnek lépett ki csónakjából, hogy a vizen járva, az Üdvözítőhöz menjen. Azon­ban látva a tenger hullámzását, azon­nal elvesztette hitét és süllyedni kez­dett. Ugyanakkor ő volt az, aki nyíl­tan vallotta Jézus Krisztusnak, az élő Isten fiának, ez az egységes hitvallás szerkeszti egy lelki egyházzá a sok­féle felekezeti keresztyéneket. Minden szélsőséges ingadozás elle­nére egy benső melegség, Istennel való közvetlen kapcsolat jellemezte és ezért, ha még össze-összerezdült, meg­ megingott is a tenger viharától vert szikla, de állt tovább, mint Krisz­tus egyháza, amely Péter személyé­ben nagy ígéreteket kapott. Krisztus­hoz intézett számos türelmetlen kér­déséből született az Üdvözítő több magasszárnyalású tanítása. Ismerjük Péter magatartását a cso­dálatos halfogás alkalmával, amikor kezdetben kétkedve fogadta Krisztus szavait, a siker után pedig mély alá­zattal, egyszersmind kitörő lelkese­déssel borult az Úr lábaihoz, a láb­mosás alkalmával, amikor először megtagadta, hogy Krisztus az ő lábát megmossa, majd pedig túlzott készsé­get mutatott. Amikor Krisztus figyel­meztette, hogy megtagadja őt, akkor kész volt érte a halálba menni, de amikor virrasztani kellett a gecse­­mánéi gyötrelmek idején, nem volt képes még egy órára sem ébren ma­radni. Amikor Krisztust elfogták, le­vágta a főpap szolgájának fülét, de néhány órával később háromszor is megtagadta őt, amit viszont azonnal keservesen megbánt. Elkísérjük Pétert Krisztus sírjához, látjuk mély bánatát, de azt is, hogy milyen kitörő örömmel adja hírül feltámadását. Egy ködös reggelen a tó partján megható jelenetnek va­gyunk tanúi: Jézus megjelenik hét tanítványának és ismét kipróbálja az odaadó, de időnként álhatatlan apos­tol szeretetét, akinek megbízást ad, ■hogy legeltesse juhait. H­A AZ APOSTOLOK CSELEKE­DETEIT tanulmányozzuk, min­denből kitűnik Péter apostol vezető szerepe, különösen közvetlenül a Jé­zus Krisztus mennybemenetele utáni napokban. Ismerjük Pünkösd napján elhangzott hatalmas beszédét; csoda­tetteit; missziói útját Samáriába s összecsapását Simon varázslóval; Pál apostol iránti méltányosságát; híres látomását Joppéban; Cornelius szá­zados megkeresztelését; kezdeti bá­tor érintkezését a pogányokkal, akik Szentlelket nyertek; rettenthetetlen kiállását a jeruzsálemi farizeusok el­len; bebörtönöztetését és szabadulá­sát; férfias nyíltságát a jeruzsálemi zsinaton, amikoris nyíltan állást fog­lalt Pál apostol nézetei mellett, hogy a pogány eredetű keresztényeket a mózesi törvények alól fel kell szaba­dítani. Péter apostolt az Apostolok Csele­kedeteiből­­ágy ismertük meg, mint a középút, a mérsékelt irányzat képvi­selőjét a két véglet — a Mózes törvé­nyeihez szigorúan ragaszkodó és a Pál apostol köré tömörülő, a kegye­lem szabadságát valló keresztyének között. Jeruzsálemben Jakab apostol, az Úr testvére örvendett nagy tekin­télynek, a pogányok között keletke­zett keresztyén gyülekezetekben vi­szont Pál apostol. Pál apostolnak a Galátziabeliekhez írt levelében egy figyelemreméltó eseményt találunk 12:11—14.), amely kétségtelenül mély hatást tett az őskeresztyén egyházra. Mikor Jakab küldöttei megérkeztek Antióchiába, Péter a zsidók­­kiélésé­től való félelmében azonnal megsza­kította a pogányokból lett keresztyé­nekkel a közösséget, melyet mind­­ezideig támogatott. Az Isten szolgájá­hoz méltatlan és következetlen visel­kedése miatt lelke mélyéig megbán­tott Pál, a volt keresztyénüldöző, a nemrég megtért és az Úr által elhí­vott apostol, nyilvánosan szembeszállt Péterrel. A Szentírásból megtudjuk, hogy nem egyedül Péter volt a hibás: „Vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgyhogy Barnabás szintén elcsábíttatott az ő tettetésük által.* (Gálát, 2:13.) Pál apostol a legnagyobb hévvel nyiltan elítélte őket viselkedésükért. Azt írja: „De amikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához képest, mondák Péter­nek mindnyájok előtt: Ha te zsidó létedre pogány mó­don élesz és nem zsidó módra, mi­ként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek*!“ (Gálát, 2:14.) Az I. Korinthus. 1:12-bőől kitűnik, hogy az egyház különféle véleményű csoportokból tevődött össze; egyesek azt mondták: Pál a mi vezetőnk, ő tanít a leghelyesebben; mások pedig azt, hogy Apollos, ismét mások Ké­­fást tartották a legigazibb felfogású vezetőnek. Pál apostol küzdött ez el­len. Rámutatott, hogy az igazságot értelmezik és az ilyen széttagozódás feltétlenül káros az egyház fejlődé­sére. Minden odaadásával igyekezett összhangot és békét teremteni az egyház különböző irányzatai között Krisztus által, hogy Krisztus legyen minden mindenben. S­ZÁMOS MISSZIÓS UTAT tett meg Péter apostol hívő felesége kíséretében (I. Korinthus 9:5.), de Rómában nem volt sem akkor, ami­kor Pál apostol Krisztus után 58-ban levelet irt ennek a gyülekezetnek, sem akkor, amikor 61-ben Pál apos­tol megérkezett oda, mint fogoly; sem Pál bebörtönöztetésének ideje alatt 61—63 között; még akkor sem járt ott, amikor Pál apostol 66—67- ben utolsó leveleit írta. Péter apostol csak röviddel vértanúhalála előtt le­hetett először Rómában. Az egyház­történészek szerint első ízben Neró császár uralkodása alatt érkezett Róma városába. A Szentírásnak csu­pán egy helyet lehetne vonatkoztatni arra, hogy előzetesen járt már ott: Péter apostol I. leveléből: „Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam.“ (I.­ Péter 5:13.) Valószínű, hogy Péter apostol is a Babilon elne­vezést akkori keresztyén szokás sze­rint (a János Jelenések Könyvének számos helyén is kitűnik) a feslett császári Rómára használta. Péte apostol levelét Silvanussal küldte, el a „fia“, Márk üdvözletével Nagyon érdekes körülmény: Péter apostol utitársai és választott bará­tai Pál apostol utitársai és barátai voltak. A fent említettek következté­ben valószínű, hogy Silvánus, kit utoljára Pállal Korinthusban találunk és Márk, akinek segítségét kérte ró­mai börtönében — Rómában voltak Péter apostollal. Sajnos, életének utolsó éveiből részleteket egyáltalán nem ismerünk, annak ellenére, hogy felelősségteljes szolgálatot végzett az egyházban. Kétségtelen, hogy vértanúhalált halt, mivel a hagyományokon kívül erre­­nézve utalást találunk a feltámadt Üdvözítő szavaiban (János 21:18— 19.) és az is bizonyos, hogy vértanú­halálát Rómában szenvedte el Néró császár keresztyénüldözésének ideje alatt. Fentiekben szemléltettük a nagy áldásokat nyert Isten szolgájának éle­tét, akiben oly csodálatosan egyesül­tek az ellentétes jellemvonások. Az Úr ismerte alaptulajdonságait. Fel­támadása után, amikor néhány apos­tolnak megjelent, megkérdezte: — Simon, Jónának fia, jobban sze­­retsz-e engem ezeknél! És Péter monda neki: _ Igen Uram, Te tudod, hogy sze­retlek Tégedt Jézus pedig mondá: — Legeltesd az én bárányaimat. (János 21:15.) Háromszor is megkérdezte Krisz­tus, mintha bizonyosságot akarna szerezni Péter felől és Péter m­­ind­­háromszor ugyanazt felelte. Jézus Péter iránta érzett megkülönböztetett szeretetéről beszélt. Az örömüzenet hirdetésének, a hívők erősítésének szolgálata megkívánta ezt. Eltekintve nem egyszeri ingadozásától, sőt meg­tagadásától s más hibáitól. Péter apostol Jézus egyik legodaadóbb ta­nítványa volt. Odaadásának rendkí­­vülisége, Krisztus iránti mély érzése éppen végletekbe eső tetteiben nyilvá­nult meg. Szíve égett a tanítómes­­tere iránti szeretettől. Erről bizony­ságot tesz nemcsak Péter apostol éle­tének számos mozzanata, hanem mártírhalála is. H­A ELMÉLYEDÜNK Péter apos­tol jellemének tanulmányozásá­ban és összehasonlítjuk saját ma­gunkkal, az egyházzal, aminek pedig mindegyik tagja egy-egy kő, melynek alapkövei az apostolok és a próféták, szegletköve pedig maga Krisztus, ak­kor megértjük, miért nevezte az Üd­vözítő Péter apostolt is kősziklának. (Efézus, 2:20.) J. Zsidkov. Fordította: Csorba Lajos. SLEZÍK RfiFaH régi, elism­ert tiaran'Tfin'Dírm ester RÁKOSPALOTA Köztemetői­ út 16. T.: 292-69V Üzem , Zrínyi utca 28. szám Egy éve alakul­ az egyházmegye, kétszeresére emelkedett az egyházközségek száma A csanád-csongrádi egyházmegye az újonnan alakulás után első érdem­leges közgyűlését most tartotta meg Hódmezővásárhelyen, melyen részt­­vett a békési egyházmegye képvisele­tében Marjay Géza egyházmegyei ta­nácsbíró is. Széll Gyula egyházme­gyei gondnok megnyitóbeszéde után beiktatták az egyházmegye új­világi főjegyzőjét, a tanácsbíróvá is megvá­lasztott Nagy Sándor újszegedi fő­gondnokot, aki lelkipásztorával együtt igét hirdetve járja az újszegedi misz­­sziós egyházhoz tartozó nagyszámú szórványgyülekezetet és Sándorfalván ötvenedmagával templomot emelt. A diakóniai jelentéssel kapcsolat­ban kötelezték az egyházakat ú. n. diakónus-testület választására és munkába állítására. A könyörülő sze­­retetmunkában tevékenykedő egyház­tagjaink így nőnek bele majd a pres­biteri többrebizatásba. A vallásoktatói jelentés összefoglaló képet adott a múltévi munkáról, majd a változott helyzetre adott megszívlelendő taná­csokat. A közgyűlés jóváhagyta a szegedi egyházközségnek kettéválásáról szóló presbiteri határozatot és az új lelké­sz­ díjlevelet. Ezzel Bakó László szegedi lelki­­pásztorsága kezdetén egy lelkipász­tort és egy vallásoktató lelkészt fog­lalkoztató­­ szegedi egyházközség területén már a negyedik egyházközség alakul meg. Újszeged s a belőle tavaly kiváló Szeged-somogyte­­lepi egyházközség beszámításá­val. Ezzel a bejelentéssel zárult a köz­gyűlés. Az egyházmegye alakulása óta 16-ról 32-re szaporodtak az egyház­községek. A közgyűlés tagjait a hód­mezővásárhelyi asszonykörök látták el nagy szeretettel. fi00 esztendős esedékesség kiegyenlítése kezdődik meg a Kál­­vin-kommentárok megjelenésével. Büszkélkedtünk kálvinistaságunkra, de nem ismertük Kálvint. A refor­mátor igemagyarázatai most sorra megjelennek, nagy segítségére min­den hívő református embernek. Ennek a vállalkozásnak jelentősé­gét rögtön megértették híveink, mert első híradásunkra már megindult a könyv előjegyzése. Mulatóba közöl-' jük az első példányok előjegyzőinek meleg sorait is. Márkus Jenő, Tatáról ezt írja: Várjuk a könyvet örömmel. Bak­a István, Mohácsról: Hálával csatlakozom az előfizetők táborához, kérem Istent, hogy adjon anyagi erőt, hogy a sorozat valamennyi kö­tetét megszerezhessem. Budapest-Kálvin-tér: Jaj, ki ne maradjunk, összesen 3 példányt ké­rünk. Nagykőrös rádupláz, mert 5 példányt jegyeztet elő. Báski Sándor püspöki másodlel­kész, (Miskolc) ezt írja: Nagy öröm­­mel olvastam a Kálvin-kommentá­­rok megjelenését, a sorozatot elő­jegyzés útján szeretném megsze­rezni. 5

Next