Az Út, 1949. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1949-11-13 / 46. szám

6 Egyházak világhiradója• A cstU reform­átuso A zsinati tanácsa az ál CtypUdzi tikvénty tudott A cseh református egyház hiva­­­talos lapja, a „Kostnieke Jiskry“­­ október 20-i száma alapján az Egyetemes Egyháztanács genfi saj­tószolgálata közli a cseh reformá­tusok zsinati tanácsának alábbi nyilatkozatát: „A cseh református egyház zsinati tanácsa — mondja a nyilatkozat —, pozitív magatartást foglal el az új törvénnyel kapcsolatban. Habár az egyháznak tagjai adományaiból kel­lene élnie, a zsinati tanácsnak az a felfogása, hogy az egyházak ma nem nélkülözhetik az állam hathatós se­gítségét, mert különben nem tudnák küldetésüket igazán betölteni. A cseh reformátusok a türelmi rendeletek idejétől kezdve a legújabb időkig keservesen megtapasztalták az egyenlőtlenség terheit. Ezért elégté­tellel látják, hogy az új törvény nem­csak egyenlősíti az egyházakat, de a törvény előtti egyforma bánásmódot és a kölcsönös türelmesség elvét is előírja. Az egyház úgy döntött, hogy elfo­gadja a törvényben felkínált segítsé­get, nem azért, hogy tagjainak áldo­zatkészségét gyengítse, hanem hogy gyülekezetei számára megszerezze mindazt, ami az igehirdetés szolgá­latához szükséges. Az egyházi ügyek bizottságával folytatott tárgyalások során az egy­ház képviselői biztosítékot kaptak, hogy az egyház jelenlegi szerkezetét és tevékenységét nem fogják hátrál­tatni és biztosítják missziójának sza­batt megvalósítását. Az egyház kép­viselői örömmel állapítják meg, hogy a kormány képviselői valóban barát­ságos szellemben folytatták a tárgya­lásokat. Biztosították az egyházat,­­ hogy a kormány a népi demokrácia keretei között kezeskedik a keresz­tyén egyházak törvényes életéért. En­nek bizonysága a most elfogadott törvény is. A cseh református egyház zsinati tanácsa biztosan reméli, hogy az egy­házak a jövőben is békésen fejthe­tik ki tevékenységüket és az általuk hirdetett keresztyén alapelvek gya­korlati alkalmazása által az erkölcsi és szociális előrehaladás eszközei lehetnek.“ (ET) Eszter, az ügyeskezű fiatal zsidó­leányka, ezüst fésűvel óvatosan és mégis sebesen bontogatta Pilátus fe­leségének dús, fekete­ haját. Közben csendesen beszélt. —És máma, óh úrnőm, ott lesz, a te férjed, az én uram Poncius Pi­látus helytartó előtt, mert ellenségei meg akarták őt ölni, pedig te is tu­dod, úrnőm, hogy a Názáreti­ Mester egész életében csak jót tett minden­kivel. Az asszony megnézte magát csillo­gó tükre ezüstlapján. Szeme alatt már árnyékok sötétlettek és a sá­­pasztó tükörben még sápadtabbnak látta magát. Nagyon halkan szólt. — Igen Eszter, te sokat meséltél nekem ő róla. Már ismerem az egész tó­ környékét elbeszéléseidből és is­merem a Mester sok-sok csodáját Tegnap este is róla át mondtam és sírtam miatta egész éjjel. Úgy félek, hogy örökre átok lesz­ rajtunk, ha az uram beleavatkozik a Názáreti, ügyébe. Eszter már fonta úrnője haját és a két sötét kígyó fürgén hajlado­zott ügyes ujjat­­ űzött erre meg arra. Szép koszorú hajókét rakott asszonyának a két meleg kígyó­ból, a két szép hajfonatból s aztán gyönyörködve nézte művét és szere­tett úrnőjét. — Szép vagy asszonyom, csak szenvedő az arcod nagyon, — mond­ta résztvevő szeretettel. — Nyugtalanít az álmom. Sok vért láttam. Félek, bajunk lesz. Küldd a kamarást. Eszter eltűnt, az úrnő pedig író­­asztalkájához lépett s egy rózsaszín viaszkos táblácskába ezt véste köny­­nyedén: „Ne avatkozzál ama igaz ember dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban őmiatta.“ Mégegyszer elolvasta amit írt, s akkor letette kezéből az íróvesszőt. A függöny libent s a kamarás mé­lyen meghajolt úrnője előtt. — Vidd uradhoz ezt a törvény­­házba. Olvassa el azonnal. És át­nyújtotta a kis viaszos táblácskát a fiatal, erélyesarcú római ifjúnak. A kamarás elment, Pilátus felesé­ge pedig lankadtan hullott a kerevet­­re, mint egy letört virág. • János-Márk kamrácskájának abla­ka halkan koccant. Egy suttogó gye­rekhang szólt. — Készet! vagy? — Készen, — felelte János-Márk. — Mi is kész vagyunk mind. Me­hetnénk, — szólt ismét a suttogó hang. — Jó, hagyjátok el a házat, pár perc múlva az utcán találkozunk. Ügy is volt. Kis idő múlva kisebb gyermekcsapat haladt a helytartósági palota felé. Azt már tudták, hogy Jézust ma Pilátus elé kísérik kihall­­gatásra. Némán és szomorúan bak­tattak az utcákon, fel a Várhegy felé. Az utca olyan volt, mint más na­pokon. Az emberek jöttek-mentek dolguk szerint. Rengetegen igyekeztek a templom felé, hiszen itt volt az ünnep, de a gyermekek szívében sem­mi ünnepi érzés nem honolt, hanem csak vad keresűség és fájdalmas kérdés, mi lesz vele, a Csodálatos Tanítóval? — Gondolod, hogy Pilátus is el­ítéli őt? — kérdezte Göndörhat Márk­ Jánostól, aki a legidősebb volt köztük. — Nem tudom. Pilátus nem szeret minket és örökösen baja van né­pünk vezetőivel, lehet, hogy csak azért is megvédi a Mestert, hogy bor­sot törjön a papi tanács orra alá — Igaz, szólt közbe Barnaláb is, mikor idejött, már akkor is össze­zördültek vele. Apám mesélte, hogy Pilátus katonáinak sok bálvány jelvé­nye, amivel bevonultak, botránko­­zást keltett. Feljelentették Rómában, s mivel a császárnak jó barája az egyik Heródes fi, Pilátus orrot ka­pott. De Pilátus nem hagyta magát A császár szobrát akarta felállítani a templomban, de Rómából akkor is leintették, hogy kímélje a nép érzé­kenységét Hát lehet, hogy Pilátus nem fog kedvére tenni a főtanács­nak Eltöprengtek ezeken és nagyot hall­gattak ismét. Amúgy sem esett jót a beszéd, hogy felfelé kellett menni. Ahogy közeledtek a vár felé, erősödő moraj szállott beléjük. Nagy sokaság zúgott a törvénykező csarnok előtt. Kis tanácskozást tartottak s ennek eredményeképen több oldalról befúr­ták magukat a tömegbe. Egy csoportban éppen érdekeset beszélnek, s azonnal közelebb hú­zódtak két rokonszenves beszélgető férfihoz. — Azt mondják, — mondta a fia­talabbik —, hogy már fel is akasz­totta magát. — Az kétségtelen, hogy az árulá­sért kapott pénzt visszavitte, — szólt az öregebb. — Miféle pénz volt az, egy rab­szolga ára, érdemes volt azért el­árulni? — hajolt a beszélgetőkhöz egy fehéredő szakállú unatkozó arc. Göndörhaj és Barnabás feszülten figyeltek. — Judásról beszélnek, — súgta Göndörhaj. — És a papok visszafogadták a pénzt? — kérdezte valaki. — Dehogy, úgy szórta szét Judás a templomköveken, csak úgy csen­gett, aztán elrohant és azt mondják, már fel is akasztotta magát. — De azután csak összeszedték a pénzt, úgy-«? — szólalt ismét meg a fehéredő szakállú — lassan ejtve a szót. — össze, s valami mezőt vettek rajta egy fazekastól, temető lesz be­lőle az idegeneknek. — Sokáig vannak bent, — mondta halkan az öregebb ember a fiatal­nak. Szegény Názáreti nagyon össze volt verve, törve. Láttam, mikor be­vitték, azt mondják egész éjszaka verték Kajafás házában. — Pszt, ne beszéljen itt erről, sok itt a felbujtott ember, hajba kerül­het. Akkor nyílott a Pilátus kihallgatási termének ajtaja és kitódultak rajta többen. Göndörhaj izgatottan leste, hogy kihozzák-e őt is? Valamennyi gyermek szeme az­ ajtót leste , ke Különben az egész udvarcsarnok is elcsendesedett egyszerre. Feszült a vá­rakozás és egyszer csak az­­ ajtókeret­ben, poroszlók között sápadtan, el­­gyötörten, de kibeszélhetetlen fen­séggel mégis megjelent a Csodálatos Tanító. Egy percre csak és akkor tovahurcolták. — Hová viszik? — kérdezte valaki — Heródes palotájába, — volt rá a felelet — Gyerünk gyorsan, — szólt Gön­dörhat Barnabásnak —, a felsővá­rosba, rohanjunk itt a külvároson át. És a gyerekhad máris vágtatott. „Az egyház nem lehet a letűnt polgári társadalom oszlopa“ Dr. F. W. Krummacher, a Német Demokratikus Köztársaság evangéliu­mi egyházának egyetemes szuperin­tendense, a Kirche und Mann című lap hasábjain üzenettel fordul a nyu­gatnémetországi egyházhoz. „Egyálta­lán nem siránkozunk azon, hogy egy­házunk életében emlékké lett sok minden, ami csak keresztyén máz vagy címke volt. Az egyház nem le­het többé a letűnt polgári társadalom oszlopa — és ezen sem siránkozunk... Mi kötelességünknek ismertük fel, hogy a keresztyén szempontból csak helyeselhető törekvéseket akkor is támogassuk, ha azokat nem keresz­tyének hirdetik, így keresztyén fele­lősségérzetünk késztetett minket a békemozgalom és a német nép egy­ségéért folyó küzdelem vállalására. És ha Nyugat felől néha olyan hírek érkeznek hozzánk, mintha az egyház­nak a Nyugat kereszteshadjáratát kel­lene meghirdetnie a Kelet ellen, az ilyen hírek minket csak iszonyattal tölthetnek el. És ne feledjük el azt tem, hogy az öskepesztyéneknek eszük ágában sem volt tiltakozó akciókat indítani azok ellen, akik nem hisz­nek“, — írja dr. Krummacher. Két külföldi visszhang a magyar egyházi életről Az Újzélandi Egyetemes Egyházta­nács hivatalos lapja, a „Church and the Community“ (Az egyház és a közösség) most érkezett száma két­oldalas méltatást közöl a magyaror­szági egyházak életéről. Ismerteti Bereczky Albert püspök életrajzát, akinek fényképét is hozza, hosszabb részleteket közöl továbbá a püspök cikkeiből és beszédeiből. Végül meg­állapítja, hogy „a magyar kormány és a református zsinat között létre­jött megegyezés lehetővé tette az egy­ház pozitív magatartását, amely lé­nyegesen különbözik a katolicizmus beállításától“. „KRISZTUS A FÖLDÖN“ cím alatt az egyik legtekintélyesebb amerikai egyházi lap, a Churchman október 15-i száma a Hungarian Church Press jelentése alapján közli Be­reczky Albert református püspök rá­dióprédikációját „annak a keresz­­tyénségnek az ítéletéről, amely Krisztust a prófétákkal egyetemben az égbe temeti, ahelyett, hogy taní­tásait itt a földön igyekeznek követ­ni és megvalósítani“. Ugyancsak közli a lap az Evangé­likus Élet cikkét az embermilliók békevágyáról, amellyel szemben az egyházak nem maradhatnak közöm­bösek; „az egyházak tartoznak min­denütt erkölcstelennek bélyegezni azokat a politikai rendszereket, ame­lyek népek és osztályok elnyomásán alapulnak és új háborút készítenek elő“. 1949 NOVEMBER 15—19 IR­E­K Tehetségkutató pályázásunk hírei Lapunk folyó évi szeptember 11-én megjelent 37. számában „Tehetségkutató pályázatunk“ címmel egyházi újságírók felfede­zése érdekében pályázatot hirde­tett. A pályázat kiírásánál munka­társul hívtuk „Az Út“ olvasóit, amikor azt kértük, hogy maguk az olvasók döntsék el, kiket illet a jutalom. Most tájékoztatásul kö­zöljük, hogy eddig az alábbi hat pályamunka jelent meg: 1. „Hogy megosszuk az építés örömét...“ .Jelige: „Sarkcsillag“. Közölve a 40. számban. 2. „Közös istentisztelet Virágos­­pusztán — evangélikusokkal". Megjelent Bor Gábor név alatt a 42. számban. 3. „Szórványélet a szécsényi or­szággyűlés helyén“. Beküldte: Tánczos Dezső. Közölve a 42. számban. 4. „Templomavatás az éjszaká­ban“. Jelige: „Soli Deo Gloria“. Közölve a 43. számban. 5. „Estétől reggelig egy új éne­keskönyv mellett“, közölve „Ma­gyar Áron“ aláírással a 43. szám­ban. 6. „Templomszentelés a hegyek közt“. Jelige: „Földvári vándor“. közölve a 45. számban. Beérkezett, de még nem közölt pályamunkák: „Békesség“, „Bartimeus“, „Gö­röngyös“, „Légy hű mindhalálig“ jeligéjű kéziratok, valamint Ma­jor Zoltán, özv. Rácz Gézáné, Kántor József, Boros Mária, (R-r) és Balogh Gábor írásai. A nem közölt, de közlésre alkal­mas pályamunkák nagyobb átdol­gozással a szerkesztőség döntése alapján még megjelenhetnek. Vár­juk olvasóink szavazatát, mert legközelebbi számunkban közöl­jük a pályázat eredményét. Háromszázötvenöt tanyai gyermek kérése „az Út" olvasóihoz Debrecen mellől szól hozzánk ez a gyermekhang Debrecen, a kálvinis­­ták „örök városa“ egyik végvárában él az a 355 tanyai gyermek, akinek a sorsát most olvasóink elé hozzuk. Bánknak hívják a helységet. Kör­nyéke szép, erdős vidék. Maga a név is ismerős zengésű: Bánk — de most a Tiborcokról küldünk hírt olva­sóinknak egy kérés melléklésével. Kezdjük az ügyet a lényegénél: en­nek a tanyai szórványnak a lelki gon­dozása akkor is nagy gond lenne, ha a Debrecenben lakó lelkipásztor alkalmas közlekedési eszközzel meg­közelíthetné. Ennyi gyermek állandó vallásoktatása csak több napra el­osztva oldható meg meg úgy neve­lési, mint technikai szempontból. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyülekezetét gondozó lelkipásztornak a legtökéletesebb beosztás mellett is havonta több mint 650 kilométert kell kerékpároznia. Amíg bírta, szó nélkül csinálta Minthogy azonban az ember ember, nem pedig motor, szí­vét ez az igénybevétel annyira meg­viselte hogy az eddigi módon ezt a­­munkát már nem folytathatja to­vább. Ezt könnyen megérthetjü­k, ha figyelembe vesszük, hogy lakóhlyé­től 15—16 kilométerre fekvő olyan négy tanyai iskolát szolgál hitokta­tási munkával, melyek egymá­stól még külön 5—6 kilométerre feksze­nek. A munka föladása pedig azt je­­lenti, hogy az ősi kálvinista tömb egy pontján — nem külső okok miatt, hanem azért, mert nem tu­dunk megbirkózni a kérdés anyagi gondjával —, megszűnik a hitokta­tás. „Az Út" most felkéri azokat, akik úgy érzik, hogy a megismert és elfo­gadott kegyelem birtokában köteles­ségük segíteni, segítsenek. A kérdést megoldjuk akkor, ha a gyülekezetét eddig is hűséggé­ gondozó lelkipász­tort egy alkalmilag olcsón megvásá­­rolható segédmotoros kerékpárhoz juttatjuk. Az összeg nem kicsiny, amibe ez kerül, de ne feledkezzünk meg arról, hogy miérettünk Valaki ennél sokkal nagyobbat áldozott. Mi­lyen jó, hogy mi már tudunk erről. Ez a háromszázötvenöt magyar re­formátus gyermek pedig úgy fog róla tudni, hogy a mi böjtünk a mi jókedvű adakozásunk hozzájuttatja őket. Gondolkozzunk a kérésen, ész­re fogjuk venni, hogy éppen nekünk szól. Amit erre a célra áldozunk, küldjük be „az Út“ kiadóhivatalának, az ado­mány céljának megjelölésével. La­punk minden fillért nyugtázni fog hírlapilag. Olvasóink már többizben megmutatták azt, hogy egy nagy, áldozó, tehát *— élő — gyülekezet. Most is várjuk az életnek ezt a biz­tos jelét. Boros János volt szentmargitai lel­kipásztort hívta meg a békési tanyai egyházközség lelkipásztorának. A be­iktatást Gönczy Béla esperes végezte. Gaál Istvánné, Harsányi Éva lett a Dóczi intézet­ új tanára. II. Nagy László tiszaabádi lelki­­pásztor neje október 22-én meghalt. Nagy részvét mellett temette el Gaál István esperes. Katona Gyula kórházi lelkészt hívta meg a vallásoktató lelkészi ál­lásra, — amely Arató Ferenc távozá­sával megüresedett, — a gyulai pres­bitérium. • Az élet jele számunkra mindenkor öröm, úgyhogy itt „az Út“ végez ne­künk szolgálatot — írja Aradról Karcagi Sándor lelkipásztor. Téef,iUaea'*aé KOSZÉ??! biapsmesterífil IX., RÁDAY UTCA 26. és MÚZEUM KÖRÚT 15. Nagy bel- és külföldi k*!a....raktár­­­javítÁs ! FÉSZEK ODÚ, MADÁR­ETETŐ árjegyzékei bér­­mentve küld ELSŐ MA­GYAR FÉSZEK ODUGY­Á­R, Kárász, Baranya m. Boehner-féle Hand-Konkor­danz tiszta új, eladó, eset­leg magyarral elcserélném. Megtekinthető a kiadóban. Barokk stílű szoba (szek­rény, íróasztal és szék) eladó. Érdeklődés a Kál­­vin-tér 7. szám alatti gaz­dasági hivatalban. Gyermekszerető fiatal lányt keres budapesti lelkész­­család, aki könnyű háztar­tási munkákban segítene. Ajánlatuk .Két­­gyerek“ jeligére a kiadóba. Telefonon is felvesszük apróhirdetését 225—401 számon ..az Öt“ részére. Biztos eredmény. Harmóniumot, használtat. Veszünk. Árajánlat részle­tes leír­ással Humán-inter­­nálus Sárospatak címre. Orgonák, harmónium­ok jai­vitása, hangolása, új és használt harmóniumok el­adása Demény orgonaépí­­tőnél. VI., Lázár utca 13. (Operánál ) Tel.: 310-106 Árajánlat díjtalan 16 mm-es hangos-vetítőgép, príma, eladó. Human­­internátus, Sárospatak. Harmónium, zongora, pia­nínó eladás, vétel fa­vitás legkedvezőbben Uh­uk zon­­gora készítőnél. Rákóczi út 82 Telefon: 221-138 Csúcs-szuper rádió és perzsabunda eladó. Megbe­szélés a Kálvin-téri egyház gazdasági hivatalában. Szoba központi fűtéssel ki­adó. Petőfi Sándo­r­ u. 7 II. 1/a._________________ Egyéves árva kislányt örökbefogadna özvegy ta­nárnő. Címe: özv. Láng Frigyesné. Miskolc, Szent­­péteri kapu 38. Gyors eredménnyel hir­det állásügyben: adás­vételt, lakást, könyvet az ország egyetlen református hetilapjában,­­az Or­­ban. Kiadóhivatal: Bpest, VI. Eötvös­ u. 12 Fáj a tyúkszemet Anticort tyúkszemirtót használjon, biztosan elmulasztja. Egy adag 3.80 Ft Nagy dro­géria. Bpest, VIIL József­körút 10 Férfiszabó. Szabó Gyula, IX Páva-u 26. Elsőrendű fazonmunka Bundák alakítása ol­csón Kókay szöcsmester­­nél, Bajcsy-Zsilinszky-út 10 szám Hirdessen mindent ,­ax 0t3-ban. Állást keresőknek ötven százalékos kedvez­mény Lapzárta kedd dél­ben. Reforiuátus hetilap az „Élet és Jövő“ csatlakozásával Felelős szerkesztő és kiadó: Morvay István Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Eötvös­ utca 12 Telefon: szerkesztőség és kiadó­hivatal 225-401; kiadóhivatal: 420 700, 49-es mellék Előfizetési díj: negyedévre 12 Ft, félévre 22 Ft. Postatakarékpénztári csekksz.­ 47.829 Független nyomda NV Budapest, VI., Eötvös u­. 12. Felelős: Földi Vilmos igazgató

Next