Az Út, 1949. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1949-11-13 / 46. szám
6 Egyházak világhiradója• A cstU reformátuso A zsinati tanácsa az ál CtypUdzi tikvénty tudott A cseh református egyház hivatalos lapja, a „Kostnieke Jiskry“ október 20-i száma alapján az Egyetemes Egyháztanács genfi sajtószolgálata közli a cseh reformátusok zsinati tanácsának alábbi nyilatkozatát: „A cseh református egyház zsinati tanácsa — mondja a nyilatkozat —, pozitív magatartást foglal el az új törvénnyel kapcsolatban. Habár az egyháznak tagjai adományaiból kellene élnie, a zsinati tanácsnak az a felfogása, hogy az egyházak ma nem nélkülözhetik az állam hathatós segítségét, mert különben nem tudnák küldetésüket igazán betölteni. A cseh reformátusok a türelmi rendeletek idejétől kezdve a legújabb időkig keservesen megtapasztalták az egyenlőtlenség terheit. Ezért elégtétellel látják, hogy az új törvény nemcsak egyenlősíti az egyházakat, de a törvény előtti egyforma bánásmódot és a kölcsönös türelmesség elvét is előírja. Az egyház úgy döntött, hogy elfogadja a törvényben felkínált segítséget, nem azért, hogy tagjainak áldozatkészségét gyengítse, hanem hogy gyülekezetei számára megszerezze mindazt, ami az igehirdetés szolgálatához szükséges. Az egyházi ügyek bizottságával folytatott tárgyalások során az egyház képviselői biztosítékot kaptak, hogy az egyház jelenlegi szerkezetét és tevékenységét nem fogják hátráltatni és biztosítják missziójának szabatt megvalósítását. Az egyház képviselői örömmel állapítják meg, hogy a kormány képviselői valóban barátságos szellemben folytatták a tárgyalásokat. Biztosították az egyházat, hogy a kormány a népi demokrácia keretei között kezeskedik a keresztyén egyházak törvényes életéért. Ennek bizonysága a most elfogadott törvény is. A cseh református egyház zsinati tanácsa biztosan reméli, hogy az egyházak a jövőben is békésen fejthetik ki tevékenységüket és az általuk hirdetett keresztyén alapelvek gyakorlati alkalmazása által az erkölcsi és szociális előrehaladás eszközei lehetnek.“ (ET) Eszter, az ügyeskezű fiatal zsidóleányka, ezüst fésűvel óvatosan és mégis sebesen bontogatta Pilátus feleségének dús, fekete haját. Közben csendesen beszélt. —És máma, óh úrnőm, ott lesz, a te férjed, az én uram Poncius Pilátus helytartó előtt, mert ellenségei meg akarták őt ölni, pedig te is tudod, úrnőm, hogy a Názáreti Mester egész életében csak jót tett mindenkivel. Az asszony megnézte magát csillogó tükre ezüstlapján. Szeme alatt már árnyékok sötétlettek és a sápasztó tükörben még sápadtabbnak látta magát. Nagyon halkan szólt. — Igen Eszter, te sokat meséltél nekem ő róla. Már ismerem az egész tó környékét elbeszéléseidből és ismerem a Mester sok-sok csodáját Tegnap este is róla át mondtam és sírtam miatta egész éjjel. Úgy félek, hogy örökre átok lesz rajtunk, ha az uram beleavatkozik a Názáreti, ügyébe. Eszter már fonta úrnője haját és a két sötét kígyó fürgén hajladozott ügyes ujjat űzött erre meg arra. Szép koszorú hajókét rakott asszonyának a két meleg kígyóból, a két szép hajfonatból s aztán gyönyörködve nézte művét és szeretett úrnőjét. — Szép vagy asszonyom, csak szenvedő az arcod nagyon, — mondta résztvevő szeretettel. — Nyugtalanít az álmom. Sok vért láttam. Félek, bajunk lesz. Küldd a kamarást. Eszter eltűnt, az úrnő pedig íróasztalkájához lépett s egy rózsaszín viaszkos táblácskába ezt véste könynyedén: „Ne avatkozzál ama igaz ember dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban őmiatta.“ Mégegyszer elolvasta amit írt, s akkor letette kezéből az íróvesszőt. A függöny libent s a kamarás mélyen meghajolt úrnője előtt. — Vidd uradhoz ezt a törvényházba. Olvassa el azonnal. És átnyújtotta a kis viaszos táblácskát a fiatal, erélyesarcú római ifjúnak. A kamarás elment, Pilátus felesége pedig lankadtan hullott a kerevetre, mint egy letört virág. • János-Márk kamrácskájának ablaka halkan koccant. Egy suttogó gyerekhang szólt. — Készet! vagy? — Készen, — felelte János-Márk. — Mi is kész vagyunk mind. Mehetnénk, — szólt ismét a suttogó hang. — Jó, hagyjátok el a házat, pár perc múlva az utcán találkozunk. Ügy is volt. Kis idő múlva kisebb gyermekcsapat haladt a helytartósági palota felé. Azt már tudták, hogy Jézust ma Pilátus elé kísérik kihallgatásra. Némán és szomorúan baktattak az utcákon, fel a Várhegy felé. Az utca olyan volt, mint más napokon. Az emberek jöttek-mentek dolguk szerint. Rengetegen igyekeztek a templom felé, hiszen itt volt az ünnep, de a gyermekek szívében semmi ünnepi érzés nem honolt, hanem csak vad keresűség és fájdalmas kérdés, mi lesz vele, a Csodálatos Tanítóval? — Gondolod, hogy Pilátus is elítéli őt? — kérdezte Göndörhat Márk Jánostól, aki a legidősebb volt köztük. — Nem tudom. Pilátus nem szeret minket és örökösen baja van népünk vezetőivel, lehet, hogy csak azért is megvédi a Mestert, hogy borsot törjön a papi tanács orra alá — Igaz, szólt közbe Barnaláb is, mikor idejött, már akkor is összezördültek vele. Apám mesélte, hogy Pilátus katonáinak sok bálvány jelvénye, amivel bevonultak, botránkozást keltett. Feljelentették Rómában, s mivel a császárnak jó barája az egyik Heródes fi, Pilátus orrot kapott. De Pilátus nem hagyta magát A császár szobrát akarta felállítani a templomban, de Rómából akkor is leintették, hogy kímélje a nép érzékenységét Hát lehet, hogy Pilátus nem fog kedvére tenni a főtanácsnak Eltöprengtek ezeken és nagyot hallgattak ismét. Amúgy sem esett jót a beszéd, hogy felfelé kellett menni. Ahogy közeledtek a vár felé, erősödő moraj szállott beléjük. Nagy sokaság zúgott a törvénykező csarnok előtt. Kis tanácskozást tartottak s ennek eredményeképen több oldalról befúrták magukat a tömegbe. Egy csoportban éppen érdekeset beszélnek, s azonnal közelebb húzódtak két rokonszenves beszélgető férfihoz. — Azt mondják, — mondta a fiatalabbik —, hogy már fel is akasztotta magát. — Az kétségtelen, hogy az árulásért kapott pénzt visszavitte, — szólt az öregebb. — Miféle pénz volt az, egy rabszolga ára, érdemes volt azért elárulni? — hajolt a beszélgetőkhöz egy fehéredő szakállú unatkozó arc. Göndörhaj és Barnabás feszülten figyeltek. — Judásról beszélnek, — súgta Göndörhaj. — És a papok visszafogadták a pénzt? — kérdezte valaki. — Dehogy, úgy szórta szét Judás a templomköveken, csak úgy csengett, aztán elrohant és azt mondják, már fel is akasztotta magát. — De azután csak összeszedték a pénzt, úgy-«? — szólalt ismét meg a fehéredő szakállú — lassan ejtve a szót. — össze, s valami mezőt vettek rajta egy fazekastól, temető lesz belőle az idegeneknek. — Sokáig vannak bent, — mondta halkan az öregebb ember a fiatalnak. Szegény Názáreti nagyon össze volt verve, törve. Láttam, mikor bevitték, azt mondják egész éjszaka verték Kajafás házában. — Pszt, ne beszéljen itt erről, sok itt a felbujtott ember, hajba kerülhet. Akkor nyílott a Pilátus kihallgatási termének ajtaja és kitódultak rajta többen. Göndörhaj izgatottan leste, hogy kihozzák-e őt is? Valamennyi gyermek szeme az ajtót leste , ke Különben az egész udvarcsarnok is elcsendesedett egyszerre. Feszült a várakozás és egyszer csak az ajtókeretben, poroszlók között sápadtan, elgyötörten, de kibeszélhetetlen fenséggel mégis megjelent a Csodálatos Tanító. Egy percre csak és akkor tovahurcolták. — Hová viszik? — kérdezte valaki — Heródes palotájába, — volt rá a felelet — Gyerünk gyorsan, — szólt Göndörhat Barnabásnak —, a felsővárosba, rohanjunk itt a külvároson át. És a gyerekhad máris vágtatott. „Az egyház nem lehet a letűnt polgári társadalom oszlopa“ Dr. F. W. Krummacher, a Német Demokratikus Köztársaság evangéliumi egyházának egyetemes szuperintendense, a Kirche und Mann című lap hasábjain üzenettel fordul a nyugatnémetországi egyházhoz. „Egyáltalán nem siránkozunk azon, hogy egyházunk életében emlékké lett sok minden, ami csak keresztyén máz vagy címke volt. Az egyház nem lehet többé a letűnt polgári társadalom oszlopa — és ezen sem siránkozunk... Mi kötelességünknek ismertük fel, hogy a keresztyén szempontból csak helyeselhető törekvéseket akkor is támogassuk, ha azokat nem keresztyének hirdetik, így keresztyén felelősségérzetünk késztetett minket a békemozgalom és a német nép egységéért folyó küzdelem vállalására. És ha Nyugat felől néha olyan hírek érkeznek hozzánk, mintha az egyháznak a Nyugat kereszteshadjáratát kellene meghirdetnie a Kelet ellen, az ilyen hírek minket csak iszonyattal tölthetnek el. És ne feledjük el azt tem, hogy az öskepesztyéneknek eszük ágában sem volt tiltakozó akciókat indítani azok ellen, akik nem hisznek“, — írja dr. Krummacher. Két külföldi visszhang a magyar egyházi életről Az Újzélandi Egyetemes Egyháztanács hivatalos lapja, a „Church and the Community“ (Az egyház és a közösség) most érkezett száma kétoldalas méltatást közöl a magyarországi egyházak életéről. Ismerteti Bereczky Albert püspök életrajzát, akinek fényképét is hozza, hosszabb részleteket közöl továbbá a püspök cikkeiből és beszédeiből. Végül megállapítja, hogy „a magyar kormány és a református zsinat között létrejött megegyezés lehetővé tette az egyház pozitív magatartását, amely lényegesen különbözik a katolicizmus beállításától“. „KRISZTUS A FÖLDÖN“ cím alatt az egyik legtekintélyesebb amerikai egyházi lap, a Churchman október 15-i száma a Hungarian Church Press jelentése alapján közli Bereczky Albert református püspök rádióprédikációját „annak a keresztyénségnek az ítéletéről, amely Krisztust a prófétákkal egyetemben az égbe temeti, ahelyett, hogy tanításait itt a földön igyekeznek követni és megvalósítani“. Ugyancsak közli a lap az Evangélikus Élet cikkét az embermilliók békevágyáról, amellyel szemben az egyházak nem maradhatnak közömbösek; „az egyházak tartoznak mindenütt erkölcstelennek bélyegezni azokat a politikai rendszereket, amelyek népek és osztályok elnyomásán alapulnak és új háborút készítenek elő“. 1949 NOVEMBER 15—19 IREK Tehetségkutató pályázásunk hírei Lapunk folyó évi szeptember 11-én megjelent 37. számában „Tehetségkutató pályázatunk“ címmel egyházi újságírók felfedezése érdekében pályázatot hirdetett. A pályázat kiírásánál munkatársul hívtuk „Az Út“ olvasóit, amikor azt kértük, hogy maguk az olvasók döntsék el, kiket illet a jutalom. Most tájékoztatásul közöljük, hogy eddig az alábbi hat pályamunka jelent meg: 1. „Hogy megosszuk az építés örömét...“ .Jelige: „Sarkcsillag“. Közölve a 40. számban. 2. „Közös istentisztelet Virágospusztán — evangélikusokkal". Megjelent Bor Gábor név alatt a 42. számban. 3. „Szórványélet a szécsényi országgyűlés helyén“. Beküldte: Tánczos Dezső. Közölve a 42. számban. 4. „Templomavatás az éjszakában“. Jelige: „Soli Deo Gloria“. Közölve a 43. számban. 5. „Estétől reggelig egy új énekeskönyv mellett“, közölve „Magyar Áron“ aláírással a 43. számban. 6. „Templomszentelés a hegyek közt“. Jelige: „Földvári vándor“. közölve a 45. számban. Beérkezett, de még nem közölt pályamunkák: „Békesség“, „Bartimeus“, „Göröngyös“, „Légy hű mindhalálig“ jeligéjű kéziratok, valamint Major Zoltán, özv. Rácz Gézáné, Kántor József, Boros Mária, (R-r) és Balogh Gábor írásai. A nem közölt, de közlésre alkalmas pályamunkák nagyobb átdolgozással a szerkesztőség döntése alapján még megjelenhetnek. Várjuk olvasóink szavazatát, mert legközelebbi számunkban közöljük a pályázat eredményét. Háromszázötvenöt tanyai gyermek kérése „az Út" olvasóihoz Debrecen mellől szól hozzánk ez a gyermekhang Debrecen, a kálvinisták „örök városa“ egyik végvárában él az a 355 tanyai gyermek, akinek a sorsát most olvasóink elé hozzuk. Bánknak hívják a helységet. Környéke szép, erdős vidék. Maga a név is ismerős zengésű: Bánk — de most a Tiborcokról küldünk hírt olvasóinknak egy kérés melléklésével. Kezdjük az ügyet a lényegénél: ennek a tanyai szórványnak a lelki gondozása akkor is nagy gond lenne, ha a Debrecenben lakó lelkipásztor alkalmas közlekedési eszközzel megközelíthetné. Ennyi gyermek állandó vallásoktatása csak több napra elosztva oldható meg meg úgy nevelési, mint technikai szempontból. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyülekezetét gondozó lelkipásztornak a legtökéletesebb beosztás mellett is havonta több mint 650 kilométert kell kerékpároznia. Amíg bírta, szó nélkül csinálta Minthogy azonban az ember ember, nem pedig motor, szívét ez az igénybevétel annyira megviselte hogy az eddigi módon ezt amunkát már nem folytathatja tovább. Ezt könnyen megérthetjük, ha figyelembe vesszük, hogy lakóhlyétől 15—16 kilométerre fekvő olyan négy tanyai iskolát szolgál hitoktatási munkával, melyek egymástól még külön 5—6 kilométerre fekszenek. A munka föladása pedig azt jelenti, hogy az ősi kálvinista tömb egy pontján — nem külső okok miatt, hanem azért, mert nem tudunk megbirkózni a kérdés anyagi gondjával —, megszűnik a hitoktatás. „Az Út" most felkéri azokat, akik úgy érzik, hogy a megismert és elfogadott kegyelem birtokában kötelességük segíteni, segítsenek. A kérdést megoldjuk akkor, ha a gyülekezetét eddig is hűséggé gondozó lelkipásztort egy alkalmilag olcsón megvásárolható segédmotoros kerékpárhoz juttatjuk. Az összeg nem kicsiny, amibe ez kerül, de ne feledkezzünk meg arról, hogy miérettünk Valaki ennél sokkal nagyobbat áldozott. Milyen jó, hogy mi már tudunk erről. Ez a háromszázötvenöt magyar református gyermek pedig úgy fog róla tudni, hogy a mi böjtünk a mi jókedvű adakozásunk hozzájuttatja őket. Gondolkozzunk a kérésen, észre fogjuk venni, hogy éppen nekünk szól. Amit erre a célra áldozunk, küldjük be „az Út“ kiadóhivatalának, az adomány céljának megjelölésével. Lapunk minden fillért nyugtázni fog hírlapilag. Olvasóink már többizben megmutatták azt, hogy egy nagy, áldozó, tehát *— élő — gyülekezet. Most is várjuk az életnek ezt a biztos jelét. Boros János volt szentmargitai lelkipásztort hívta meg a békési tanyai egyházközség lelkipásztorának. A beiktatást Gönczy Béla esperes végezte. Gaál Istvánné, Harsányi Éva lett a Dóczi intézet új tanára. II. Nagy László tiszaabádi lelkipásztor neje október 22-én meghalt. Nagy részvét mellett temette el Gaál István esperes. Katona Gyula kórházi lelkészt hívta meg a vallásoktató lelkészi állásra, — amely Arató Ferenc távozásával megüresedett, — a gyulai presbitérium. • Az élet jele számunkra mindenkor öröm, úgyhogy itt „az Út“ végez nekünk szolgálatot — írja Aradról Karcagi Sándor lelkipásztor. Téef,iUaea'*aé KOSZÉ??! biapsmesterífil IX., RÁDAY UTCA 26. és MÚZEUM KÖRÚT 15. Nagy bel- és külföldi k*!a....raktárjavítÁs ! FÉSZEK ODÚ, MADÁRETETŐ árjegyzékei bérmentve küld ELSŐ MAGYAR FÉSZEK ODUGYÁR, Kárász, Baranya m. Boehner-féle Hand-Konkordanz tiszta új, eladó, esetleg magyarral elcserélném. Megtekinthető a kiadóban. Barokk stílű szoba (szekrény, íróasztal és szék) eladó. Érdeklődés a Kálvin-tér 7. szám alatti gazdasági hivatalban. Gyermekszerető fiatal lányt keres budapesti lelkészcsalád, aki könnyű háztartási munkákban segítene. Ajánlatuk .Kétgyerek“ jeligére a kiadóba. Telefonon is felvesszük apróhirdetését 225—401 számon ..az Öt“ részére. Biztos eredmény. Harmóniumot, használtat. Veszünk. Árajánlat részletes leírással Humán-internálus Sárospatak címre. Orgonák, harmóniumok jaivitása, hangolása, új és használt harmóniumok eladása Demény orgonaépítőnél. VI., Lázár utca 13. (Operánál ) Tel.: 310-106 Árajánlat díjtalan 16 mm-es hangos-vetítőgép, príma, eladó. Humaninternátus, Sárospatak. Harmónium, zongora, pianínó eladás, vétel favitás legkedvezőbben Uhuk zongora készítőnél. Rákóczi út 82 Telefon: 221-138 Csúcs-szuper rádió és perzsabunda eladó. Megbeszélés a Kálvin-téri egyház gazdasági hivatalában. Szoba központi fűtéssel kiadó. Petőfi Sándor u. 7 II. 1/a._________________ Egyéves árva kislányt örökbefogadna özvegy tanárnő. Címe: özv. Láng Frigyesné. Miskolc, Szentpéteri kapu 38. Gyors eredménnyel hirdet állásügyben: adásvételt, lakást, könyvet az ország egyetlen református hetilapjában,az Orban. Kiadóhivatal: Bpest, VI. Eötvös u. 12 Fáj a tyúkszemet Anticort tyúkszemirtót használjon, biztosan elmulasztja. Egy adag 3.80 Ft Nagy drogéria. Bpest, VIIL Józsefkörút 10 Férfiszabó. Szabó Gyula, IX Páva-u 26. Elsőrendű fazonmunka Bundák alakítása olcsón Kókay szöcsmesternél, Bajcsy-Zsilinszky-út 10 szám Hirdessen mindent ,ax 0t3-ban. Állást keresőknek ötven százalékos kedvezmény Lapzárta kedd délben. Reforiuátus hetilap az „Élet és Jövő“ csatlakozásával Felelős szerkesztő és kiadó: Morvay István Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Eötvös utca 12 Telefon: szerkesztőség és kiadóhivatal 225-401; kiadóhivatal: 420 700, 49-es mellék Előfizetési díj: negyedévre 12 Ft, félévre 22 Ft. Postatakarékpénztári csekksz. 47.829 Független nyomda NV Budapest, VI., Eötvös u. 12. Felelős: Földi Vilmos igazgató