Az Út, 1951. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1951-06-03 / 23. szám
% Egyetlen imádság ez, a ném egymás után következő (103—106) zsoltár. Isten kegyelmének dicsérete valamennyi. A zsoltárosnak most az az öröme, hogy Isten irgalmának nem parányi jelét, hanem a teljességét látja. Amennyit csak felfoghat az emberi gondolat Isten kijelentéséből, könyörülő szeretetéről, azt mind elénk sorolja. A 103-ik zsoltár Dávid személyes vallomásával kezdődik. Isten irgalmát előbb egyéni életében ismerte meg: hányszor állította talpra őt ez a kegyelem eddig a dicséretmondásig. „Áldjad én lelkem az Urat,... aki megbocsátja minden bűnödet és meggyógyítja minden betegségedet.“ Ismeri Dávid a kegyelem megifjító erejét, elnyomottakat felszabadító hatalmát, türelmes nevelő munkáját és még sok mindent. Ez a gyógyító, talpraállító isteni irgalom Dávid számára ott tündöklik a teremtett világ minden alkotásában és minden mozdulásában. A 104-ik zsoltár költői képeit Isten kegyelmének fénye világítja át. „Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot.“ „Mindazok tereád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. Adsz nekik és ők takarnak és megtelnek a te jóvoltoddal.“ Az elfásult szívű ember talán nem érti, de Dávid számára ragyogóan egyszerű igazság, hogy Isten szeretetből, önmagát megosztani kívánó könyörületből teremtette a mindenséget, és visel róla gondot. De a kegyelmet igazán megismert ember szeme még ennél is többre nyílt meg. A 105-ik és a 106-ik zsoltárban Isten irgalmának mindent megérttető világossága árasztja el az ótestamentumi nép történelmét. Élesen rajzolt nagybetűs történet ez, Isten igazságának és könyörülnének trónjával írva. Hányszor kellett mégis Isten népe elé tárni az egyébként is emlékezetes történelmi eseményeket okulásul! Senki sem volt közöttük bizonyára — ahogy talán közöttünk sincs —, aki ne ismerte volna népük történelmében aprólékosan Isten szabadító és igazságtevő tetteit. Mégis amikor a mának feladott leckéből kellett volna Isten igazságosságát és irgalmát felismerni és engedni neki, vakok maradtak: „Számtalanszor megmentette őket, de ők felháborítók szándékaikkal és mélyebben merültek bűneikbe. De rájuk tekintett a nyomorúság napján, ... és megemlékezett velük kötött szövetségéről és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.“ Isten irgalmának egységes és sokféle munkája válik láthatóvá ebben az imádságban. Ugyanaz az Isten, ugyanaz a Krisztus cselekszik mindent mindenekben. Aki Isten kegyelmének teljességét Jézus Krisztusban megismerte, az csak teljes engedelmességgel felelhet erre méltóképpen. S aki kész a teljes engedelmességre, azt bátor tettekre sürgeti megújuló egyházunk és népünk életének minden eseménye. Dicsérje Istennek mindent betöltő, megismert irgalmát hálaadó, éberen és bátran engedelmeskedő életünk. SALLAY GERGELY A falu-szabadbattyáni gyülekezet megértette és teljesítette Isten időszerű tanácsát A Harangozó ott állt az állomáson szekerével, hogy Falu-Szabadbattyánba vigyen. A furcsa nevű község nemrégiben két különálló településből lett eggyé. A két falu reformátusai azonban egy gyülekezetet alkottak ősidők óta. Az akácillat végigkísér bennünket a négy kilométeres úton, a lelkészlakig. A lelkipásztor — Györke Gyula — régibarátom. Elődje 30 évig pásztorolta gyülekezetét. A közelmúltban történt lelkipásztorváltozás azonban nem egyszerű személycserét jelentett. A falu-szabadbattyáni gyülekezet lelkipásztorának azelőtt gazdálkodnia kellett. Idejének és erejének legjavát az egyházi földek művelése körül kellett felhasználni. Az új lelkipásztor figyelmét ma már nem vonja el a gazdálkodás gondja a gyülekezettől. Sok a tennivaló a templomozó gyülekezet nevelése körül. Amikor néhány hónappal ezelőtt idekerült, a gyülekezet az istentiszteleten részben fennállva, részben leülve imádkozott. Még nem tették szóvá közöttük addig azékes jó rendű bibliai aranyszabályát, így is majdnem szavazásra került a sor a presbitériumban. Kezdődik az istentisztelet. Mindjárt szemembe ötlik a templom építését feljegyző emléktábla: «//1 van a f. ll.-dik Josef engedelme Ao 1785.» A lelkipásztor elmondja befelé menet, hogyaz istentisztelet után presbiteri gyűlés lesz, amelyen az egyházi földek felajánlásáról kell dönteni. Éppen ezért igehirdetésemben az egyház hivatásáról, elmúlt hűtlenségeiről és jelen feladatairól szólok. A lelkipásztor akkor jut majd igazán saját szolgálatának betöltéséhez, ha felszabadul a gazdálkodás gondjai alól, a gyülekezet pedig a maga tevékeny, anyagiakban is megmutatkozó áldozatai által fog igazán megelevenedni. Ezenkívül a gyülekezet így segítségére lesz a fejlettebb mezőgazdálkodás kibontakozásainak, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének. Az istentisztelet után a presbitérium összeült. A lelkipásztor bevezető szavai után egyhangúlag elhatározták, hogy az egyházi földeket felajánlják megvételre az államnak. A falu-szabadbattyáni gyülekezet ezzel az engedelmes tettével bebizonyította: készségesen megértette Isten igéjének mára szóló üzenetét. . 'i M. M. axdja*— A magyar egyházak életében a Szentlélek hatalmas ereje működik — mondotta Robert Mackie, az Egyházak Világtanácsának helyettes főtitkára Megírtuk, hogy Robert Mackie, az Egyházak Világtanácsa helyettes főtitkára, az egyházak kölcsönös segélybizottságának igazgatója, nyolcnapos tartózkodásra Magyarországra érkezett, mint református egyházunk vendége. Ismeretes, hogy az Egyházak Világtanácsában a magyar református és evangélikus egyházak is részt vesznek. Egyházunk vezetői a világtanács három év előtti megalakulása óta is több ízben tettek látogatást a Világtanács genfi központjában. Ismeretes az a levélváltás is, amely az Egyházak Világtanácsának az időszerű politikai kérdésekben tett nyilatkozatai felől folyamatban van egyfelől a magyar protestáns egyházak, másfelől az Egyházak Világtanácsa között. Ez az eszmecsere az egész világkeresztyénség komoly figyelmét és beható érdeklődését váltotta ki, és máris sokban hozzájárult a protestánsegyházak és az Egyházak Világtanácsa viszonyának tisztázásához. Robert Mackie főtitkárhelyettes magyarországi látogatása is azt a célt volt hivatva szolgálni, hogy egyházaink és az Egyházak Világtanácsa közötti kapcsolat tovább tisztuljon és erősödjék. Robert Mackie meglátogatta a budapesti, debreceni és sárospataki teológiai főiskolákat és előadásokat tartott az egyházak kölcsönös segélybizottságának működéséről. Ismertette a május elején Beyruthban tartott menekültügyi konferencia lefolyását, amelyen az Egyházak Világtanácsát képviselte. Nyíregyházán részt vett a diakóniaügyi konferencián, vasárnap délelőtt pedig a gödöllői gyülekezetét látogatta meg és részt vett annak bibliaóráján is. Bereczky Albert püspök társaságában látogatást tett Kossa Istvánnál, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél. Majd a magyarországi ökumenikus Bizottság ülésén tartott előadást. MEGÚJULÓ EGYHÁZ A MEGÚJULÓ ORSZÁGBAN Az ökumenikus Bizottság ülésén Reök Iván evangélikus egyetemes felügyelő ismertette a Bizottság munkáját, majd Bereczky Albert üdvözölte a vendéget. — Robert Mackie három évvel ezelőtt már járt Magyarországon — mondotta. — Így szemtanúja lehet annak a hatalmas erőfeszítésnek, amely országunkat a romok közül felemelte. Láthatja egyházunk megújulását, újjáépülő országunkban. Bizonyára velünk együtt ad hálát azért, hogy tetszett Istennek kegyelmesen összekapcsolni egyházunk lelki megépülését és népünknek a siralmas nyomorúságból való felemelkedését. Mi Jézus Krisztus egyházaként élünk ezen a földön. Hálával és bűnbánattal kívánjuk szolgálni, szeretni, imádságunkban hordozni és munkánkkal segíteni népünk újjáépülő korszakát. ROBERT MACKIE NYILATKOZATA Szerdán reggel a prágai repülőgéppel visszautazott Genfbe Robert Mackie főtitkárhelyettes. Elutazása előtt munkatársunknak az alábbi nyilatkozatot adta: — Nagy örömömre szolgál, hogy ismét alkalmam nyílt Magyarországra jönni. Három évvel ezelőtt már jártam itt. Nagyon meglep az újjáépítésnek az a hatalmas mérete, amelyet megvalósítottak. Ha azokra a szörnyű háborús károkra gondolunk, amelyeket Magyarország elszenvedett, az újjáépítés méretei valóban megkopóak. Igen hálás vagyok mindenkinek, aki ideutazásomat lehetővé tette. Elsősorban a református egyháznak, amely vendégül látott és a többi egyházaknak, amelyeket meglátogattam, valamint a hivatalos személyeknek, akik részéről a legnagyobb udvariasságban volt részem. — Nyíregyházán nagy benyomást tett rám egy hétköznapi istentiszteleten való részvételem. Nem is tudok más országban olyan református egyházról, amelyben hétköznaponként is egész héten át istentiszteleteket tartanának. Gödöllőn vasárnap reggeli istentiszteleten voltam jelen. Mély benyomást tett rám a résztvevők komoly áhítata, amellyel az Igét hallgatták. Azt is megfigyelhettem, hogy a jelenlévők milyen jelentős része volt férfi, beleértve az ifjakat is. _ Azzal a tudattal hagyom el Magyarországot, hogy IH az egyház életében a Szentlélek hatalmas ereje működik és nyilatkozik meg. A Lélek nemcsak egyes keresztyének életét szüli újjá, hanem a magyarországi keresztyéneket ugyanakkor egybekapcsolja keresztyén testvéreikkel az egész világon. Megtapasztaltam, hogy az itteni egyházakban erős az együttérzés a világkeresztyénség minden egyházával. A magam részéről biztosíthattam a magyarországi egyházakat, hogy a többi országok egyházai is nagy súlyt helyeznek a magyarországi egyházakhoz fűződő kapcsolataik fenntartására. Látogatásom is világos és félreérthetetlen jele volt ennek a kívánságnak és egyben biztosíték a jövőre nézve. —fejezte beaz Út munkatársának adott nyilatkozatát Robert Mackie, az Egyházak Világtanácsának helyettes főtitkára. Kádár Imre Kétszáz éves békeüzenetA szenior még reggel meghagyta, hogy délután a professzori kancellária előtti folyosón olyan legyen a csend, hogy legyek zümmögése, szívek dobbanása, leglágyabb zefírek suhogása is meghallhassák. Csendesség legyen nagyon, mert ma, 1758. május 2-án írják meg a pünkösdi pátenset a soron lévő professzorok, úgymint Szatmári Paksi Mihály és Bányai István uraimék. A kívánatos csendesség meg is jön délután s a két professzor bevonulván a Kancelláriába, hozzákezdett a nagy munkához: a pátens írásához. A pátenséhez, amit a közelgő szent ünnepek alkalmából napkelet, dél, észak és napenyészet felé szétvisznek majd a legátus diákok, hogy a pünkösdi igének hirdetése után felolvassák a templomok százaiban. Felelősségük mély tudatában meditáltak ott a professzorok a Kancelláriában. Bányai úgy, hogy kinyitván a bibliát, a pünkösdi lókást bújta, Szatmári pedig úgy, hogy kinézett az üres utcára, miközben gondolatai messze jártak. Arra gondolt, hogy íme az ország maholnap tele lesz már béna obsitosokkal és özvegyekkel, mert évek óta folyik a császárnő háborúja. És arra gondolt, hogy nemcsak a grániton túl folyik a háború, hanem idebent is, hiszen egyre nő az elvett templomok, az elűzött prédikátorok szomorú száma ... Folyik iránt a vér, idebent a könny ... Mert nincsen a békesség. Csend volt darabig. Aztán egyszerre Bányai professzor felemelkedett s csak úgy a szemöldökével jelezte, hogy ő már készen van. Akkor Szatmári professzor kinyitotta a Kancellária ajtaját: — Scribal? S bejött az íródeák. Helyet mutattak neki: — Írjad deák! És akkor Szatmári diktálni kezdte a fürgetollú deáknak a pátensét. Úgy, pontosan úgy, ahogy itt következik: „Csendesítse meg az Úrnak lelke a háborúkat és adjon lelki, testi békességet a maga népének! Éppen most, pünkösdkor 695. esztendeje, hogy Hezno hudeziai püspök és Videradus fuldai apátúr a goszlai főtemplomban IV. Henrik császár jelenlétében az elsőségen veszekedvén, említett nagy paparak szolgái szórulszóra, — onnét fegyverre kapván, annyira verték s ölték egymást, míg a vér patak módjára a templom ajtajain kifolyna. A császár otthagyván őket, a püspök egy magas helyre felállván, rajta úgymond: Fiaim! Én holnap megszentelem a templomot, másodnapon kitisztítom a templomot! Felgyűlvén a nép, midőn a pap így kezdette volna szavait: Domine hunc diem fecisti gloriosum, akkor a sátán onnan felül a templom boltozatán egy lyukon, így ordított le: ego hunc diem feci bellicosum! (én pedig e napot teszem háborúságossá!)” Elhallgatott. Most Bányai professzor lépett az íródeák mellé s ő diktálta tovább: „Tanulhatnának ebből a keresztyének, ha vagyon-e nekik igaz pünköstjök! mert a Szentlélek pünköst napján az egy akarattal levő tanítványokra szállott és az Úr is feltámadása után békességgel köszöntötte őket. És ahol a Szentléleknek temploma vagyon, ott nem irigység, kevélység, hadakozás, hanem alázatosság, békesség és szeretet uralkodik. Engedje az Irgalmas Úristen, hogy becsületes tanítványunk, kit kegyelmetekhez küldünk, valóságos pünkösd ünnepet kegyelmetekkel együtt szentelhessen, ezért szívből fohászkodnak a sárospataki collégium professzorai.” — Tegyél dupla punctumot, deák! Ez azt jelentette, hogy végződött a pátens. Akkor a deák odanyujtotta nekik a lúdtollat, s aláírták mindketten. S még akkor délután száz és száz legációba készülő pataki deák másolni kezdte a békepátenset, hogy eljusson az szerte az országban, Istent lélekben és igazságban imádó, békére vágyó református magyarokhoz ... - be - Istentiszteletek június 3-án BUDAPEST Baross-tér (Dózsa György- és Thököly-út sarok): 9 Czirják László, V2II Szőke Imre, 6 Gámán L. Béla. — Utász u. 7.: 9, 10 és 6 Szemenyei Sándor. — Buda (Szilágyi Dezső-tér 3.): 9 Horváth György, 10 Haypál Béla, 6 Rigó István. — Krisztina krt. 113/a.: 10 Halmi János, 6 Somogyi Pál. — Budahegyvidék (Böszörményiút 28.): V29, 10 és 6. — Csaba-u. 3.: 8 és '/211 Magyar Lajos, 6 Peti Zoltán. — Németvölgyi-út 138.: V2II. — Frangepán-u. 43.: 9, 10 és 5 Kiss Sándor. — Gorkij-fasor 7.: '10, 10 és 5. — Vörösmarty-u. 51.: 10. — Kálvin-tér: 729 Pásztor János, 10 Ravasz László, 727 Ecsedy Aladár. — Nagyvárad-tér (Ülői-út 90.): 10 és 127 Patay Pál. — Gubacsi-út: 9 és 3. — Óbuda (Kálvin-köz 4.): 9 Peti Zoltán, 10 Ecsedy Aladár, 7 Marosi Bálint. — Pasarét (Torockó-tér 1.): 10 Papp Ákos, 7 Joó Sándor. — Pozsonyi-út 58.: 10 Bereczky Albert, 6 gyülekezeti összejövetel. — Szabadság-tér 2.: 9, 10 és 6. — Alkotmány-u. 15.: */212. — Zugló (Róna-u. 197.): 1/29, 10 és 5. — Nagy Lajos király-út 29.: 121, 10 és 4. — Bimbó-út 51.: 10 és 6. DEBRECEN Nagytemplom: 8 Pógyor István, 10 és 6 Ferenczy Károly, 7 Pógyor István. — Kistemplom: 9 Szabó László Ambrus, 11 Uray Sándor, 5 Dienes László. — Kossuth utca: 10 Biky Gábor, 4 Birinyi János. — Károli Gáspártér: 9 Berényi József, 6 Zergi Gábor. — Ispotály: 10 és 4 Kecskés József. — Árpád-tér: 9 H. Kiss Géza, 6 Barra Zoltán. — Homokkert: 10 és 6 Kovács József. — Szabadság-telep: 10, 3, 6. — Csapókert: 10 Szabó Béla, 6 Szathmáry Sándor. — Kerekes-telep: 10 Madarász József, 7 Bacskay László. Egyetemi templom: 11 Kovács József, 5 Nagy József. — Széchényi-kert: 10 Kiss Antal Jenő, 6 Murányi József. — Rákosi-telep: 9 Pál Antal, 4 Gacsályi Miklós. — Tégláskert: 11 Magyar Bertalan. — Ebes: 11. — Szováti út: 2 Erdei Károly. — Pallag: 9. Bellegelő: 3 Nagy József. — Nagymacs: 9. Kunpáthalom: 1 Rápolthy Árpád. — Kádárdüllő: 11 Kiss Ferenc. — Pác: 10 Kántor József. 195Í. tűni«» S—i-lg. Csendes óedk menete Június LELKIPÁSZTOROK FIGYELMÉBE. „Gyülekezeti Híradós” számunkból — mivel azt a gyülekezetek túljegyezték — nem tudtunk mindenhová annyit küldeni, amennyit igényeltek. A rendelkezésre álló mennyiséget igyekeztünk igazságosan szétosztani. 1. P. Luk. 12:54—59 Zsolt. 98 2. Sz. „ 13: 1— 9 „ 99 3. V. „ 13:10—17 „ 100 4. H. Luk. 13:10—21 Zsolt. 101 5. K. „ 13:22—30 „ 102 6. Sz. 13:31—35 „ 103 7. Cs. „ 14: 1— 6 „ 104 8. P. „ 14: 7—11 „ 105 9. Sz. „ 14:12—14 „ 106 10. V. „ 14:15—24 „ 107 11. H. Luk. 14:25-35 Zsolt. 108 12. K. „ 15: 1—7 „ 109 13. Sz. „ 15: 8—10 „ 110 14. Cs. „ 15:11—32 „ 111 15. P. .. 16: 1—13 „ 112 16. Sz. „ 16:14—18 „ 113 17. V. „ 16:19—31 „ 114 18. H. Luk. 17: 1— 4 Zsolt. 115 19. K. „ 17:5-10 „ 116 20. Sz. „ 17:11—19 „ 117 21. Cs. „ 17:20—37 „ 118 22. P. „ 18: 1—8 „ 119 : 1— 16 23. Sz. „ 18: 9—14 „ 119 : 17- 32 24. V. H 18:15-17 „ 119 __________________________: 33- 48 25. H. Luk. 18:18—25 Zsolt. 119 : 49— 64 26. K. „ 18:26—34 „ 119 — 65- 80 27. Sz. * 18:35—43 „ 119 : 81— 96 28. Cs. „ 19: 1—10 „ 119 : 97—112 29. P. „ 19:11—28 „ 119 :113-128 30. Sz. „ 19:29—40 „ 119 :129—144