Az Út, 1951. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1951-06-03 / 23. szám

% Egyetlen imádság ez, a ném egymás után következő (103—106) zsoltár. Isten kegyelmének dicsérete valamennyi. A zsoltárosnak most az az öröme, hogy Isten irgal­mának nem parányi jelét, hanem a teljességét látja. Amennyit csak felfoghat az emberi gondolat Isten kijelentéséből, könyörülő szeretetéről, azt mind elénk sorolja. A 103-ik zsoltár Dávid személyes vallomásával kezdődik. Isten irgal­mát előbb egyéni életében ismerte meg: hányszor állította talpra őt ez a kegyelem eddig a dicséretmondásig. „Áldjad én lelkem az Urat,... aki megbocsátja minden bűnödet és meggyógyítja minden betegségedet.“ Ismeri Dávid a kegyelem megifjító erejét, elnyomottakat felszabadító ha­talmát, türelmes nevelő munkáját és még sok mindent. Ez a gyógyító, talpraállító isteni irgalom Dávid számára ott tündöklik a teremtett világ minden alkotásában és minden mozdulásában. A 104-ik zsoltár költői képeit Isten kegyelmének fénye világítja át. „Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot.“ „Mindazok tereád néznek, hogy megadjad eledelüket alkal­mas időben. Adsz nekik és ők takarnak és megtelnek a te jóvoltoddal.“ Az elfásult szívű ember talán nem érti, de Dávid számára ragyogóan egy­szerű igazság, hogy Isten szeretetből, önmagát megosztani kívánó könyö­­rületből teremtette a mindenséget, és visel róla gondot. De a kegyelmet igazán megismert ember szeme még ennél is többre nyílt meg. A 105-ik és a 106-ik zsoltárban Isten irgalmának mindent meg­­érttető világossága árasztja el az ótestament­umi nép történelmét. Élesen rajzolt nagybetűs történet ez, Isten igazságának és könyörülnének trónjá­val írva. Hányszor kellett mégis Isten népe elé tárni az egyébként is em­lékezetes történelmi eseményeket okulásul! Senki sem volt közöttük bizo­nyára — ahogy talán közöttünk sincs —, aki ne ismerte volna népük történelmében aprólékosan Isten szabadító és igazságtevő tetteit. Mégis amikor a mának feladott leckéből kellett volna Isten igazságosságát és irgalmát felismerni és engedni neki, vakok maradtak: „Számtalanszor megmentette őket, de ők felháborítók szándékaikkal és mélyebben me­rültek bűneikbe. De rájuk tekintett a nyomorúság napján, ... és megem­lékezett velük kötött szövetségéről és nagy kegyelmessége szerint megen­­gesztelődék.“ Isten irgalmának egységes és sokféle munkája válik láthatóvá ebben az imádságban. Ugyanaz az Isten, ugyanaz a Krisztus cselekszik mindent mindenekben. Aki Isten kegyelmének teljességét Jézus Krisztusban megis­merte, az csak teljes engedelmességgel felelhet erre méltóképpen. S aki kész a teljes engedelmességre, azt bátor tettekre sürgeti megújuló egyházunk és népünk életének minden eseménye. Dicsérje Istennek mindent betöltő, megismert irgalmát hálaadó, ébe­ren és bátran engedelmeskedő életünk. SALLAY GERGELY A falu-szabadbattyáni gyülekezet megértette és teljesítette Isten időszerű tanácsát A Harangozó ott állt az állomá­son szekerével, hogy Falu-Szabad­­battyánba vigyen. A furcsa nevű község nemrégiben két különálló településből lett eggyé. A két falu reformátusai azonban egy gyüleke­zetet alkottak ősidők óta. Az akác­illat végigkísér bennünket a négy kilométeres úton, a lelkészlakig. A lelkipásztor — Györke Gyula — ré­gi­­barátom. Elődje 30 évig pász­­torolta gyülekezetét. A közelmúlt­ban történt lelkipásztorváltozás azonban nem egyszerű személycse­rét jelentett. A falu-szabadbattyáni gyülekezet lelkipásztorának azelőtt gazdálkodnia kellett. Idejének és erejének legjavát az egyházi föl­dek művelése körül kellett felhasz­nálni. Az új lelkipásztor figyelmét ma már nem vonja el a gazdálko­dás gondja a gyülekezettől. Sok a tennivaló a templomozó gyülekezet nevelése körül. Amikor néhány hó­nappal ezelőtt idekerült, a gyüle­kezet az istentiszteleten részben fennállva, részben leülve imádko­zott. Még nem tették szóvá közöt­tük addig az­­ékes jó rendű bib­liai aranyszabályát, így is majd­nem szavazásra került a sor a pres­bitériumban. Kezdődik az istentisztelet. Mind­járt szemembe ötlik a templom építését feljegyző emléktábla: «//1 van a f. ll.-dik Josef engedelme Ao 1785.» A lelkipásztor elmondja befelé menet, hogy­­az istentisztelet után presbiteri gyűlés lesz, ame­lyen az egyházi földek felajánlásá­ról kell dönteni. Éppen ezért ige­hirdetésemben az egyház hivatásá­ról, elmúlt hűtlenségeiről és jelen feladatairól szólok. A lelkipásztor akk­or jut majd igazán saját szolgálatának betölté­séhez, ha felszabadul a gazdálko­dás gondjai alól, a gyülekezet pe­dig a maga tevékeny, anyagiakban is megmutatkozó áldozatai által fog igazán megelevenedni. Ezen­kívül a gyülekezet így segítségére lesz a fejlettebb mezőgazdálkodás kibontakozásainak, a termelőszövet­kezeti mozgalom fejlesztésének. Az istentisztelet után a presbité­rium összeült. A lelkipásztor beve­zető szavai után egyhangúlag elha­tározták, hogy az egyházi földeket felajánlják megvételre az állam­­nak. A falu-szabadbattyáni gyüle­kezet ezzel az engedelmes tettével bebizonyította: készségesen megér­tette Isten igéjének mára szóló üzenetét. . 'i­­ M. M. axdja*— A magyar egyházak életében a Szentlélek hatalmas ereje működik — mondotta Robert Mackie, az Egyházak Világtanácsának helyettes főtitkára Megírtuk, hogy Robert Mackie, az Egyházak Világtanácsa helyet­tes főtitkára, az egyházak kölcsö­nös segélybizottságának igazgatója, nyolcnapos tartózkodásra Magyar­­országra érkezett, mint reformá­tus egyházunk vendége. Ismeretes, hogy az Egyházak Világtanácsában a magyar református és evangéli­kus egyházak is részt vesznek. Egy­házunk vezetői a világtanács há­rom év előtti megalakulása óta is több ízben tettek látogatást a Vi­lágtanács genfi központjában. Ismeretes az a levélváltás is, amely az Egyházak Világtanácsá­nak az időszerű politikai kérdések­ben tett nyilatkozatai felől folya­matban van egyfelől a magyar pro­testáns egyházak, másfelől az Egy­házak Világtanácsa között. Ez az eszmecsere az egész világkeresz­­tyénség komoly figyelmét és be­ható érdeklődését váltotta ki, és máris sokban hozzájárult a protes­táns­­egyházak és az Egyházak Világtanácsa viszonyának tisztázá­sához. Robert Mackie főtitkárhe­lyettes magyarországi látogatása is azt a célt volt hivatva szolgálni, hogy egyházaink és az Egyházak Világtanácsa közötti kapcsolat to­vább tisztuljon és erősödjék. Robert Mackie meglátogatta a budapesti, debreceni és sárospata­ki teológiai főiskolákat és előadá­sokat tartott az egyházak kölcsö­nös segélybizottságának működésé­ről. Ismertette a május elején Beyruthban tartott menekültügyi konferencia lefolyását, amelyen az­ Egyházak Világtanácsát képviselte. Nyíregyházán részt vett a diakónia­­ügyi konferencián, vasárnap dél­előtt pedig a gödöllői gyülekezetét látogatta meg és részt vett annak bibliaóráján is. Bereczky Albert püspök társasá­gában látogatást tett Kossa István­nál, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél. Majd a magyarországi ökumenikus Bizottság ülésén tar­tott előadást. MEGÚJULÓ EGYHÁZ A MEGÚJULÓ ORSZÁGBAN Az ökumenikus Bizottság ülésén Reök Iván evangélikus egyete­mes felügyelő ismertette a Bizott­ság munkáját, majd Bereczky Al­bert üdvözölte a vendéget. — Robert Mackie három évvel ezelőtt már járt Magyarországon — mondotta. — Így szemtanúja le­het annak a hatalmas erőfeszítés­nek, amely országunkat a romok közül felemelte. Láthatja egyhá­zunk megújulását, újjáépülő orszá­gunkban. Bizonyára velünk együtt ad hálát azért, hogy tetszett Isten­nek kegyelmesen összekapcsolni egyházunk lelki megépülését és népünknek a siralmas nyomorú­ságból való felemelkedését. Mi Jé­zus Krisztus egyházaként élünk ezen a földön. Hálával és bűnbá­nattal kívánjuk szolgálni, szeret­ni, imádságunkban hordozni és munkánkkal segíteni népünk újjá­épülő korszakát. ROBERT MACKIE NYILATKOZATA Szerdán reggel a prágai repülő­géppel visszautazott Genfbe Robert Mackie főtitkárhelyettes. Elutazása előtt munkatársunknak az alábbi nyilatkozatot adta: — Nagy örömömre szolgál, hogy ismét alkalmam nyílt Magyaror­szágra jönni. Három évvel ezelőtt már jártam itt. Nagyon meglep az újjáépítésnek az a hatalmas mére­te, amelyet megvalósítottak. Ha azokra a szörnyű háborús károk­ra gondolunk, amelyeket Magyar­­ország elszenvedett, az újjáépítés méretei valóban megkopóak. Igen hálás vagyok mindenkinek, aki ideutazáso­mat lehetővé tette. Elsősorban a református egyház­nak, amely vendégül látott és a többi egyházaknak, amelyeket meglátogattam, valamint a hivata­los személyeknek, akik részéről a legnagyobb udvariasságban volt részem. — Nyíregyházán nagy benyo­mást tett rám egy hétköznapi is­tentiszteleten való részvételem. Nem is tudok más országban olyan református egyházról, amelyben hétköznaponként is egész héten át istentiszteleteket tartanának. Gödöllőn vasárnap reggeli isten­tiszteleten voltam jelen. Mély be­nyomást tett rám a résztvevők ko­moly áhítata, amellyel az Igét hall­gatták. Azt is megfigyelhettem, hogy a jelenlévők milyen jelentős része volt férfi, beleértve az ifja­kat is. _ Azzal a tudattal hagyom el Magyarországot, hogy IH az egyház életében a Szent­lélek hatalmas ereje működik és nyilatkozik meg. A Lélek nem­csak egyes keresztyének életét szüli újjá, hanem a magyaror­szági keresztyéneket ugyanak­kor egybekapcsolja keresztyén testvéreikkel az egész világon. Megtapasztaltam, hogy az itteni egyházakban erős az együttérzés a világkeresztyénség minden egyhá­zával. A magam részéről biztosíthat­tam a magyarországi egyházakat, hogy a többi országok egyházai is nagy súlyt helyeznek a magyaror­szági egyházakhoz fűződő kapcso­­lataik fenntartására. Látogatásom is világos és félreérthetetlen jele volt ennek a kívánságnak és egy­ben biztosíték a jövőre nézve. —­­fejezte be­­az Út­ munkatársának adott nyilatkozatát Robert Mackie, az Egyházak Világtanácsának he­lyettes főtitkára. Kádár Imre Kétszáz éves békeüzenetA szenior még reggel meghagyta, hogy délután a professzori kancel­lária előtti folyosón olyan legyen a csend, hogy legyek zümmögése, szívek dobbanása, leglágyabb zefírek suho­gása is meghallhassák. Csendesség le­gyen nagyon, mert ma, 1758. május 2-án írják meg a pünkösdi pátenset a soron lévő professzorok, úgymint Szat­mári Paksi Mihály és Bányai István uraimék. A kívánatos csendesség meg is jön délután s a két professzor bevonul­ván a Kancelláriába, hozzákezdett a nagy munkához: a pátens írásához. A pátenséhez, amit a közelgő szent ünne­pek alkalmából napkelet, dél, észak és napenyészet felé szétvisznek majd a legátus­ diákok, hogy a pünkösdi igének hirdetése után felolvassák a templomok százaiban. Felelősségük mély tudatában meditál­tak ott a professzorok a Kancelláriában. Bányai úgy, hogy kinyitván a bibliát, a pünkösdi lókást bújta, Szatmári pedig úgy, hogy kinézett az üres utcára, mi­közben gondolatai messze jártak. Arra gondolt, hogy íme az ország maholnap tele lesz már béna obsitosokkal és özvegyekkel, mert évek óta folyik a császárnő háborúja. És arra gondolt, hogy nemcsak a grániton túl folyik a háború, hanem idebent is, hiszen egy­re nő az elvett templomok, az elűzött prédikátorok szomorú száma ... Folyik iránt a vér, idebent a könny ... Mert nincsen a békesség. Csend volt darabig. Aztán egyszerre Bányai professzor felemelkedett s csak úgy a szemöldökével jelezte, hogy ő már készen van. Akkor Szatmári pro­fesszor kinyitotta a Kancellária ajtaját: — Scribal? S bejött az íródeák. Helyet mutattak neki: — Írjad deák! És akkor Szatmári diktálni kezdte a fürgetollú deáknak a pátensét. Úgy, pontosan úgy, ahogy itt következik: „Csendesítse meg az Úrnak lelke a háborúkat és adjon lelki, testi bé­kességet a maga népének! Éppen most, pünkösdkor 695. esztendeje, hogy Hezn­o hu­deziai püspök és Videradus fuldai apátúr a goszlai fő­templomban IV. Henrik császár je­lenlétében az elsőségen veszekedvén, említett nagy paparak szolgái szórul­­szóra, — onnét fegyverre kapván, annyira verték s ölték egymást, míg a vér patak módjára a templom ajtajain kifolyna. A császár ott­hagyván őket, a püspök egy magas helyre felállván, rajta úgymond: Fiaim! Én holnap megszentelem a templomot, másodnapon kitisztítom a templomot! Felgyűlvén a nép, mi­dőn a pap így kezdette volna szavait: Domine­ hunc diem fecisti gloriosum, akkor a sátán onnan felül a temp­lom boltozatán egy lyukon, így or­dított le: ego hunc diem feci belli­­cosum! (én pedig e napot teszem háborúságossá!)” Elhallgatott. Most Bányai professzor lépett az íródeák mellé s ő diktálta to­vább: „Tanulhatnának ebből a keresztyé­nek, ha vagyon-e nekik igaz pün­­köstjök! mert a Szentlélek pünköst napján az egy akarattal levő tanít­ványokra szállott és az Úr is feltá­madása után békességgel köszön­tötte őket. És ahol a Szentléleknek temploma vagyon, ott nem irigység, kevélység, hadakozás, hanem alá­zatosság, békesség és szeretet ural­kodik. Engedje az Irgalmas Úristen, hogy becsületes tanítványunk, kit kegyel­metekhez küldünk, valóságos pün­­kösd­ ünnepet kegyelmetekkel együtt szentelhessen, ezért szívből fohász­kodnak a sárospataki collé­gium pro­fesszorai.” — Tegyél dupla punctumot, deák! Ez azt jelentette, hogy végződött a pátens. Akkor a deák odanyujtotta ne­kik a lúdtollat, s aláírták mindketten. S még akkor délután száz és száz legációba készülő pataki deák másolni kezdte a békepátenset, hogy eljusson az szerte az országban, Istent lélekben és igazságban imádó, békére vágyó református magyarokhoz ... - be - Istentiszteletek június 3-án BUDAPEST Baross-tér (Dózsa György- és Thököly-út sarok): 9 Czirják László, V2II Szőke Imre, 6 Gámán L. Béla. — Utász­ u. 7.: 9, 10 és 6 Szemenyei Sándor. — Buda (Szilágyi Dezső-tér 3.): 9 Horváth György, 10 Haypál Béla, 6 Rigó István. — Krisztina­ krt. 113/a.: 10 Halmi János, 6 Somogyi Pál. — Budahegyvidék (Böszörményi­út 28.): V29, 10 és 6. — Csaba-u. 3.: 8 és '/211 Magyar Lajos, 6 Peti Zoltán. — Németvölgyi-út 138.: V2II. — Fran­­gepán-u. 43.: 9, 10 és 5 Kiss Sándor. — Gorkij-fasor 7.: '10, 10 és 5. — Vörösmarty-u. 51.: 10. — Kálvin-tér: 729 Pásztor János, 10 Ravasz László, 727 Ecsedy Aladár. — Nagyvárad-tér (Ülői-út 90.): 10 és 1­27 Patay Pál. — Gubacsi-út: 9 és 3. — Óbuda (Kál­­vin-köz 4.): 9 Peti Zoltán, 10 Ecsedy Aladár, 7 Marosi Bálint. — Pasarét (Torockó-tér 1.): 10 Papp Ákos, 7 Joó Sándor. — Pozsonyi-út 58.: 10 Be­reczky Albert, 6 gyülekezeti összejö­vetel. — Szabadság-tér 2.: 9, 10 és 6. — Alkotmány-u. 15.: */212. — Zugló (Róna-u. 197.): 1/29, 10 és 5. — Nagy Lajos király-út 29.: 121­, 10 és 4. — Bimbó-út 51.: 10 és 6. DEBRECEN Nagytemplom: 8 Pógyor István, 10 és 6 Ferenczy Károly, 7 Pógyor Ist­ván. — Kistemplom: 9 Szabó László Ambrus, 11 Uray Sándor, 5 Dienes László. — Kossuth­ utca: 10 Biky Gá­bor, 4 Birinyi János. — Károli Gáspár­­tér: 9 Berényi József, 6 Zergi Gábor. — Ispotály: 10 és 4 Kecskés József. — Árpád-tér: 9 H. Kiss Géza, 6 Barra Zoltán. — Homokkert: 10 és 6 Ko­vács József. — Szabadság-telep: 10, 3, 6. — Csapókert: 10 Szabó Béla, 6 Szathmáry Sándor. — Kerekes-telep: 10 Madarász József, 7 Bacskay László. Egyetemi templom: 11 Kovács József, 5 Nagy József. — Széchényi-kert: 10 Kiss Antal Jenő, 6 Murányi József. — Rákosi-telep: 9 Pál Antal, 4 Gacsályi Miklós. — Tégláskert: 11 Magyar Bertalan. — Ebes: 11. — Szováti­ út: 2 Erdei Károly. — Pallag: 9. Bellegelő: 3 Nagy József. — Nagymacs: 9. Kun­­páthalom: 1 Rápolthy Árpád. — Ká­­dárdüllő: 11 Kiss Ferenc. — Pác: 10 Kántor József. 195Í. tűni«» S—i-lg. Csendes óedk menete Június LELKIPÁSZTOROK FIGYELMÉBE. „Gyülekezeti Híradós” számunkból —­ mivel azt a gyülekezetek túljegyezték — nem tudtunk mindenhová annyit küldeni, amennyit igényeltek. A rendelkezésre álló mennyiséget igyekeztünk igazsá­gosan szétosztani. 1. P. Luk. 12:54—59 Zsolt. 98 2. Sz. „ 13: 1— 9 „ 99 3. V. „ 13:10—17 „ 100 4. H. Luk. 13:10—21 Zsolt. 101 5. K. „ 13:22—30 „ 102 6. Sz. 13:31—35 „ 103 7. Cs. „ 14: 1— 6 „ 104 8. P. „ 14: 7—11 „ 105 9. Sz. „ 14:12—14 „ 106 10. V. „ 14:15—24 „ 107 11. H. Luk. 14:25-35 Zsolt. 108 12. K. „ 15: 1—7 „ 109 13. Sz. „ 15: 8—10 „ 110 14. Cs. „ 15:11—32 „ 111 15. P. .. 16: 1—13 „ 112 16. Sz. „ 16:14—18 „ 113­­ 17. V. „ 16:19—31 „ 114 18. H. Luk. 17: 1— 4 Zsolt. 115 19. K. „ 17:5-10 „ 116 20. Sz. „ 17:11—19 „ 117 21. Cs. „ 17:20—37 „ 118 22. P. „ 18: 1—8 „ 119 : 1— 16 23. Sz. „ 18: 9—14 „ 119 : 17- 32 24. V. H 18:15-17 „ 119 __________________________: 33- 48 25. H. Luk. 18:18—25 Zsolt. 119 : 49— 64 26. K. „ 18:26—34 „ 119 —­­ 65- 80 27. Sz. * 18:35—43 „ 119 : 81— 96 28. Cs. „ 19: 1—10 „ 119 : 97—112 29. P. „ 19:11—28 „ 119 :113-128 30. Sz. „ 19:29—40 „ 119 :129—144

Next