George, Henry: Társadalmi kérdések (Budapest, 1921)

Persze, hogy mindig vannak egyesek és vannak érdekcsoportok, akiknek s amelyeknek a régi intéz­mények oly előnyöket látszanak biztosítani, melyek­ről lemondani semmi szín alatt nem akarnak. Tulaj­donképen ezek az okozói minden társadalom­ forrada­lomnak, ők a féligmeddig vagy teljesen elavult szo­ciális és gazdasági berendezkedést megmásíthatatlan társadalmi rendnek állítják be s azt, aki azt hiszi, hogy a társadalom javítható, mint Henry George jól mondja, álmodozónak, veszedelmes bolondnak — leg­modernebb kifejezéssel destruktív szellemnek — de­klarálják. Pedig a társadalmi rend nemcsak javítható, ha­nem időről-időre kell is javítani s tágítani rajta, amint­hogy a meglett férfi is kénytelen a gyermekruháit testalkatához és korához mért ruhával felváltani. A nemzetek, vagy helyesebben a kultúrkörök fej­lődésében is vannak — épp úgy, mint az ember éle­tében — bizonyos kritikus időszakok, amikor az élet berendezése változást követel s ha ez a követelés ki­elégítést nem nyer, azt kierőszakolja. Ilyen változáson ment keresztül a mi nyugat - európai kulturvilágunk a középkor végével, midőn a naturalisztikus termelési módszert kikezdte a kapita­­lisztikus termelés. Ekkor támadt Angolországban egy nemeslelkű és bátorszavu államférfin, Morus Tamás, ki az ő Utópiájában reámutatott a hazájában dívó gazdasági rendszer igazságtalanságaira. Igaz, hogy ő meggyőződésének mártírja lett. De ahol ily hitvallók és mártírok nem voltak, ott a jogosult elégedetlenség

Next