George, Henry: Társadalmi kérdések (Budapest, 1921)
Persze, hogy mindig vannak egyesek és vannak érdekcsoportok, akiknek s amelyeknek a régi intézmények oly előnyöket látszanak biztosítani, melyekről lemondani semmi szín alatt nem akarnak. Tulajdonképen ezek az okozói minden társadalom forradalomnak, ők a féligmeddig vagy teljesen elavult szociális és gazdasági berendezkedést megmásíthatatlan társadalmi rendnek állítják be s azt, aki azt hiszi, hogy a társadalom javítható, mint Henry George jól mondja, álmodozónak, veszedelmes bolondnak — legmodernebb kifejezéssel destruktív szellemnek — deklarálják. Pedig a társadalmi rend nemcsak javítható, hanem időről-időre kell is javítani s tágítani rajta, aminthogy a meglett férfi is kénytelen a gyermekruháit testalkatához és korához mért ruhával felváltani. A nemzetek, vagy helyesebben a kultúrkörök fejlődésében is vannak — épp úgy, mint az ember életében — bizonyos kritikus időszakok, amikor az élet berendezése változást követel s ha ez a követelés kielégítést nem nyer, azt kierőszakolja. Ilyen változáson ment keresztül a mi nyugat - európai kulturvilágunk a középkor végével, midőn a naturalisztikus termelési módszert kikezdte a kapitalisztikus termelés. Ekkor támadt Angolországban egy nemeslelkű és bátorszavu államférfin, Morus Tamás, ki az ő Utópiájában reámutatott a hazájában dívó gazdasági rendszer igazságtalanságaira. Igaz, hogy ő meggyőződésének mártírja lett. De ahol ily hitvallók és mártírok nem voltak, ott a jogosult elégedetlenség