Heller András: Cselédsor A mezőgazdasági cselédek helyzete 1935-ben, különös tekintettel a székesfehérvári járásra (Budapest, 1937)
ELŐSZÓ Tragédiája az emberiségnek, hogy az élet összes viszonyait nem összefüggő egészben, szintetikus szemléletben látja, hanem mindig csak egy oldalról. Igazságra való törekvésében sem képes az ember — és éppen ez az emberi ész véges voltának egyik bizonyítéka — az egész igazságot meglátni, hanem annak mindig csak egyik oldalát. Az egyes népek és nemzetek és az egyes korok a nagy életigazságoknak mindig csak egyik részét domborítják ki, így a múlt században a magyar nemzet az állami létnek különösen hatalmi vonatkozásait látta. Gyakorlatában a közjogi kérdésekkel való foglalkozás, elméletben pedig különösen az állam szuverenitásának a vizsgálatában kereste állami életének megerősítését. Ez a közjoggal való foglalkozás és a közjogi kérdéseknek — szinte minden mást háttérbe szorító — előtérbe helyezése okozta azután azt, hogy az állami létnek egyéb tényezőivel sem a magyar tudomány, sem a gyakorlati politika, sem a sajtó, nem foglalkozott. A tudománynak nálunk egyik hatalmas fókusza az egyetem, az államtudományokkal való foglalkozásban természetesen a jog- és államtudományi karok, a közjognak nevezett magyar államjogot művelték leginkább. Ez volt a centruma az államtudományi, de még a jogtudományi oktatásnak is. A politikai életben ennek megfelelően, párhuzamosan a közjogi kérdések voltak azok, mel