Heller András: Cselédsor A mezőgazdasági cselédek helyzete 1935-ben, különös tekintettel a székesfehérvári járásra (Budapest, 1937)

ELŐSZÓ Tragédiája az emberiségnek, hogy az élet összes viszonyait nem összefüggő egészben, szintetikus szemlé­­letben látja, hanem mindig csak egy oldalról. Igazságra való törekvésében sem képes az ember — és éppen ez az emberi ész véges voltának egyik bizonyítéka — az egész igazságot meglátni, hanem annak mindig csak egyik oldalát. Az egyes népek és nemzetek és az egyes korok a nagy életigazságoknak mindig csak egyik részét dombo­­rítják ki, így a múlt században a magyar nemzet az állami létnek különösen hatalmi vonatkozásait látta. Gyakorlatá­ban a közjogi kérdésekkel való foglalkozás, elméletben pedig különösen az állam szuverenitásának a vizsgálatá­­ban kereste állami életének megerősítését. Ez a közjoggal való foglalkozás és a közjogi kérdéseknek — szinte minden mást háttérbe szorító — előtérbe helyezése okozta azután azt, hogy az állami létnek egyéb tényezőivel sem a magyar tudomány, sem a gyakorlati politika, sem a sajtó, nem fog­­lalkozott. A tudománynak nálunk egyik hatalmas fókusza az egyetem, az államtudományokkal való foglalkozásban természetesen a jog- és államtudományi karok, a közjog­­­­nak nevezett magyar államjogot művelték leginkább. Ez volt a centruma az államtudományi, de még a jogtudo­­mányi oktatásnak is. A politikai életben ennek megfele­­lően, párhuzamosan a közjogi kérdések voltak azok, mel

Next