Csia Lajos: Utolsó napok. A Biblia apokaliptikus részeinek, különösen a Jelenések Könyvének rövid magyarázata (Budapest, 1940)
egy lépést sem tettek megfelelőbb szavak keresésére s bűnös nemtörődömséggel a régi rosszat tartották meg. Ezzel elárulták, hogy a Bibliát — bár különféle okokból — szándékosan igyekeznek homályban tartani. Racionalistáknál a bibliai világosság gyűlölete hozza ezt a közönyt létre, pietista bibliamagyarázóknál pedig a megszokott kényelmesnek renyheségből eredő védelme. Ha a pietista bibliamagyarázatokat és konferenciai beszédeket megfigyeljük, észrevesszük, hogy azokban évtizedek óta semmi előrehaladás nincs. De azok a szólamok, melyek harminc évvel ezelőtt üde igazságot hoztak, ma mindinkább az elcsépeltség benyomását teszik. Mint a racionalistáknál az a fontos, hogy minden áron tagadjanak, nekik, a pietistáknak, az a fontos, hogy komoly fáradságos kutató munka nélkül ,,épüljenek“. Lelkiismeretesség nélkül nincs bibliakutatás; bibliakutatás nélkül pedig a lelkek vezetése tévelygő szektatanítók kezébe megy át, mint ezt ezeknek a szektáknak a szaporodása, erősödése és az evangéliumi mozgalmak tengődése mutatja. Az élet nem áll meg s ahol az emberek megállnak, az élet fogy el. Az említett lélektani fogalmak kifejtésére e könyvben nincs tér; az olvasó szerezze be szerző Római bevét*) című tanulmányát, hol rövid rendszeres bibliai lélektannak jobb hinán legalább rövid vázlatát találja. Azonban a kérdés legáltalánosabb vonalait itt is meghúzhatjuk. Az ember két világból származik, a szellem és az anyag világából, de kettősségében mégis a legteljesebb egység nyilvánul s ezt az egységet, mely az egyént vagy ént teszi, a szellemi eredetű lélek biztosítja. Ezért az ember nem test és nem szellem, hanem lélek s testét a testi, szellemét a szellemi világgal való érintkezésre használja. A szellemnek ugyanolyan szervei vannak ennek az érintkezésnek megvalósítására, mint a testnek, test és szellem között tehát párhuzam van. A lélek középpontja a szív, az ítélet és akarás helye, az énnek a szerve. A szívnek két segédszerve, eszköze van: az értelem és a kedély, előbbi a gondolkodó, utóbbi az akaró, törekvő élet szolgálatában. Kedély alatt tehát felületesebb, érzelmi, hangulati s mélyebb, törekvő, indulati tevékenységeket egyaránt értünk. A két szerv közös munkája: a phronéma (~törekvés + gondolkodás).**) *) Megrendelhető 45 fillér előzetes beküldésével szerző címén: Albertfalva, Jókai út 49. **) A görög szavak átírásánál három módot követek: 1) aközhasználatba átmenteket magyarosan írom; 2) a tudományos műkifejezéseket az Akadémia ajánlása szerint; 3) ahol az eredeti szövegből idézek, a hosszú hangzókat és az üpszilont jelzem. 5