H.A.L. Fisher: Európa története I. kötet (Budapest, 1939)
XXXIV. Fejezet. Az ottomán törökök
fegyelmezve! A komoly és tanulékony ottománok nem felejtették el a spanyol leckét. Nem volt már messze az az idő, amikor ők is gyalogos hadsereget neveltek maguknak, elfoglalták Gallipolit, megverték a császáriakat s mint urak léptek az Akropolis megszentelt földjére. Az ottomán törökök egyszerű juhászok és marhapásztorok voltak, akik lassan kint hatalomra és befolyásra tettek szert, s türelemmel és igazságossággal, amibe azonban kegyetlenség és ravaszság is keveredett, a legkülönbözőbb elemeket vonzották magukhoz, míg végre abba a helyzetbe kerültek, hogy gyors és óriási hódításokat tehettek s hatalmas birodalmat tudtak megformálni és fenntartani. Othmán, az alapító, akitől nevét is kapta a faj, kis mértékben már megvalósította azt a politikát, amely később leszármazottait jellemezte. Élete művének színhelye Bithynia volt, ez a rosszul védelmezett határszéli provincia, ahol guerillaháborúba keveredett a görög keresztényekkel, előbb, mint a szeldzsuk szultán emírje, 1307-től fogva pedig mint önálló fejedelem. Vallásossága mély és tiszta volt, politikájában vallása szent embereinek tanácsait követte, pártatlan igazságszolgáltatása egészen kivételes volt a megvesztegetés és erőszak korában. Szenvedélyes muzulmán létére is tisztán látta, hogy a muzulmán vallás lehet ugyan egy nagy állam vallása, de egy török törzs nem elegendő ennek az államnak megalapítására. Csatlakozókat kell szerezni, házasságokkal, foglyok ejtésével s a katonai dicsőség vonzóerejével, így hát Ciliciából választott feleséget magának, fia számára keresztény leányt rabolt, harctéri alteregójául pedig Villásszakállú Mihályt fogadta meg, egy görögöt, aki árulója lett keresztény hitének. Bithynia meghódítását Othman kezdte meg, legidősebb fia, Orkhán fejezte be. Két híres város, Nicomedia és Nicaea, a császári sereggel vívott jelentéktelen csata árán került az ottománok kezére. Oly kevés veszteséggel jártak ezek a hódítások, oly szégyenletes volt a császári hadvezetés, hogy ha Orkhán csak katona lett volna, elfogta volna a kísértés, hogy kihasználja katonai előnyét s nekitámadjon gyenge ellenfele európai birtokainak. De Orkhán nemcsak katona volt. A Pelekanonnál aratott győzelem után következő húsz esztendő talán a leggyümölcsözőbb volt az ottomán nép történetében: ezt az időt Orkhán Bithynia szép fővárosában, Brussában, egy állam megszervezésére fordította. Mosékat és iskolákat, kórházakat és karavánszerájokat épített, pénzt veretett, nemzeti 362