Lafargue, Paul: A tulajdon fejlődése (Budapest, 1907)

A TULAJDON FEJLŐDÉSE. Az iparilag fejlettebb ország a ke­vésbé fejlett országnak saját jövőjét mutatja csak. Marx Károly: «A tőke». (Előszó az első kiadáshoz.) A tulajdon fejlődésének kritikai vizs­gálata különböző irányban az emberi szellem történetének legtanulságosabb része volna. Morgan Lewes ti.: «Ancient Society». I. A tulajdonnak mai formái. Számos szocialista azt a nézetet vallja, hogy a politikai gazda­ságtan hivatalos képviselőinek azért biztosítanak a kapitalisták kényelmes életmódot, hogy a tudományos gazdaságtannal foglal­kozzanak. Ez óriási tévedés. A burzsoázia azért veszi csak ezen uraknak dagályos és nagyképű munkáit, hogy megtalálja bennük a kapitalista rendszer dicsőítését. És ezek a jó urak a­kik Üzlet­szerűen foglalkoznak a politikai gazdaságtannal és annál kenet­­teljesebb módon vetik a munkások szemére nyomorúságos bérüket, minél busásabb saját jövedelmük — a legnagyobb örömmel és igyekezettel iparkodnak teljesíteni a rájuk rótt fel­adatot. Szolgai arcátlansággal hamisítják sorra a gazdasági ténye­ket. Legszemérmetlenebb hazugságaik közé tartozik az is, hogy a tulajdon mai formája örök, mint maga az igazság, amit külön­ben a mai osztálybíróságok is akárhányszor hamis mérlegen osztanak szét. Hogy ezt az örökkévalóságot a jövőben is biz­tosítsák, megfeszítették minden éleselméjűségüket annak bizonyí­tására, hogy a tőke hasonlóan az istenhez, örök idők óta létezik és minthogy kezdete nem volt, véget se ér soha.­ ­*

Next