Lendvai István: A harmadik Magyarország. jóslatok és tanulságok (Budapest, 1921)
A «HARMADIK» MAGYARORSZÁG (Előszó és vallomás.) 1. A harmadik Magyarország voltunk. A mi nemzedékünknek 1919 augusztusáig ez volt sorsa és —t akarva, nem akarva — egyetlen hivatása. Az a nemzedék voltunk, amelynek két hamis Magyarország közt hányatva-zúzatva kellett látnia a gátolhatatlan mulasztást, és torkába csukló tehetetlen álomsikollyal éreznie, hogy a pusztulás megkerülhetetlen, szükséges és üdvösséges. Ha valaki, akkor mi éreztük Ady Endrének kétségbeesett igazát: «Mohács kellett nekünk», — de ha valaki, akkor mi tudtuk sírva és velőnkig rendülve, hogy mit van mit vesztenünk a második, a nagyobb Moháccsal. Két hamis Magyarország játszotta halálos regényét a magyar élet politikai, gazdasági és irodalmi területein. Egyik sem minket jelentett, mindegyik jelentett belőlünk valamit, s a fajiság legmélyebb érzéseivel, a hivatottság öntudatával tudtuk és láttuk, hogy mi jelenthetnénk mindent. De némákká és tehetetlenekké ítélt a dolgok fonáksága, és összeomlás volt ránkalkudva annak fizetségéül, hogy a szánk parazsát végre szavakká szórhassuk és gúzsainkat szétdobhassuk. Az egyik Magyarország.