Kornis Gyula et al.: Az értelmiség válsága (Budapest, 1931)
Társadalom tudomány A _ шги • // \ MAGYAR TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TÁRSULATNAK 1930 február hó 14., 17-ik és március hó 3. és 6-ik napján tartott ÉRTEKEZLETE AZ ÉRTELMISÉG VÁLSÁGÁRÓL Dr. Kornyánszky GYULA ELNÖKI megnyitója Tisztelt közönség! A Magyar Társadalomtudományi Társulat régóta esedékes adósságát rója le akkor, midőn azértelmiség válságáról sorozatos előadást tart. Mert a kérdés kezdettől kezdve hozzá tartozott elméleti eligazodást követelő szövevényes voltánál és nagy aktualitásánál fogva. Mindenekelőtt: nem országos, hanem világjelenséggel állunk szemközt s nálunk csak élesebb formában mutatkoznak a lényegükben mindenütt egyforma állapotok, mert bennünket egy vesztett háború, egy kegyetlen és esztelen békekötés és a kettőnek összes politikai és gazdasági következménye különösképen rossz sorba sodort felvetett problémánk szempontjából is. Azután az, amit a legközvetlenebbül érezünk nagy bajnak, értelmiségi ifjúságunk válsága, küzdelmes jelene, kilátástalan jövője, csupán szimptóma. Láthatóvá vált jele annak a nagy eltolódásnak, amely egész modern társadalmunk szerkezetében — főleg gazdasági okoktól meghatározva és nemzetközi összefüggések alapján — a biológia határáig végbement. Mintha sarkából fordult volna ki az egész társasélet : az ötvenévesek isjakká lettek és az öreg hivatalnokok nem az ágyban, hanem hivatalaikban halnak meg. Legszélesebb távlatból nézve a dolgot, elsősorban a fizikai és a szellemi munka erőmérkőzéséről van szó. Az utóbbi ma rossz helyzetbe került, mert gyakran nem rendelkezik a fizikai munka kényszerű természetével és a szervezkedésnek kellő feltételeivel sem. Mindennek következtében értékskálája is alászállt, nem csupán gazdasági értelemben beszélve értékről. A fizikai munkásság zárt sorával szemben, amely ismeri és meg is tudja védeni a maga egyöntetű érdekeit, ott látjuk a szellemi élet egyedeit vagy ezek szervezetlen csoportjait, amint tanácstalanul és a szükséges erőtömörülés nélkül küzdenek még mindig azért az ideálért, amelynek az emberiség a maga kultúráját és az ezért kijáró tiszteletet köszönheti. Nem akarok spengleni