Pach Zsigmond Pál: Magyarország az első világháborúban (Budapest, 1947)
4. A következő év e jelenségektovábbi erősödését hozta. Az év elején nyugaton a németek Verdun ostromába kezdtek, hogy az angol-francia tartalékokat felőröljék. Ehelyett azonban saját seregeik morzsolódtak fel, úgyhogy a nyár elején a Somme-folyó partján már a milliós antant csapatok kezdeményeztek, hallatlan tüzérségi előkészítés után, óriási anyagcsatét, jelentéktelen eredménnyel. Keleten az oroszok indítottak hasonló tömegtámadást: Bruszilov Lucknál át is törte a Monarchia arcvonalait, seregei négyszázezer foglyot ejtettek, elözönlötték Bukovinát és ismét eljutottak a Kárpátokig. E siker hatása alatt Románia is hadbalépett az antant oldalán. Amint Olaszországról, úgy Romániáról is nyilvánvaló volt már a háború előtt, hogy a központi hatalmakat nem fogja támogatni. A háború kitörésekor mindjárt a semlegesség mellett foglalt állást, de csak a kedvező alkalmat várta a Monarchia ellen való föllépésre. Erre most, az orosz előrenyomulással és az Erdélyt, Bánátot, Bukovinát, Dobrudzsát odaígérő orosz-román szerződéssel elérkezettnek látta az időt, augusztus végén a román csapatok benyomultak Erdélybe. Az osztrák-magyar-német csapatok azonban csakhamar kiverték ősét, az év végére megszállták Havasalföldet, Dobrudzsát s magát Bukarestet is és a Szeretig törtek előre, így a keleti front már a Balti-tengertől a Fekete-tengerig, 1600 kilométeteres vonalon húzódott végig. A déli hadszíntéren eredménytelenül végződik a Monarchia csapatainak tavaszi déliiroli offenzívája, de az olaszok öt újabb isonzói támadása is csupán Görz és Doberdo elfoglalását éri el, meg újabb áldozatok tömegeit. Az antant szaloniki hadserege is csak helyi sikereket könyvelhet el a bolgárokkal szemben a görög-szerb határon. Az 1916. évben teljessé vált a központi hatalmakat fojtogató gyűrű. S nyilvánvalóvá lett, hogy az egyre nagyobb anyaghiánnyal küzdő Németországnak és Monarchiának már nincs egységes haditerve s szétforgácsolódva áldozza fel fogyó erőit. 5. A hatalmas anyagcsaták veszteségei, az arcvonalak kiterjedése, a tengeri blokád és a szárazföldi vasgyűrű szorítása, az összes német gyarmatok elvesztése a következő 1917-ik évre már válságossá tette a központi hatalmak helyzetét. Küszöbön volt az az állapot, amikor a szövetségesek egyre gyarapodó emberanyagával s zavartalan utánpótlási vonalakon áramló élelmiszerével és iparcikkeivel szemben a központi