Pach Zsigmond Pál: Magyarország az első világháborúban (Budapest, 1947)
kelet felé. A sikert azonban a német-osztrák hadvezetőség nem tudta kiaknázni, az áttörést nem követte átkarolás, a front ismét megmerevedett és Rigától majdnem egyenes vonalban Csernovicig ismét lövészárkok épültek. A gorlicei áttörést a központi hatalmak hadászatilag azért nem aknázhatták ki, mert azzal egyidőben kiterjedt az arcvonaluk és újabb ellenfelük támadt: Olaszország. Már a háború előtti években látható volt (V. 5.), hogy Olaszország csak papíron maradt tagja a Hármasszövetségnek; a háború kitörésekor nyíltan helytelenítette a Monarchia szerbiai akcióját és semlegességét nyilvánította; végre most, 1915 májusában, az antant diplomácia befolyására s a Monarchiához tartozó olaszlakta területek megszerzése céljából formailag is felmondta a Hármasszövetséget, belépett a háborúba és már ez év folyamán négy heves és veszteséges, de eredménytelen támadást intézett az Isonzo-folyó mentén az osztrák-magyar állások ellen. A német-osztrák diplomácia a második Balkánháború óta rokonszenvező és negyedmilliárdos bankkölcsönnel megnyert Bulgária hadbaléptetésével válaszolt az év októberében. A háború kiterjedése a déli hadszíntéren a balkáni hadászati kérdést hozta előtérbe. Egyfelől a nyugati szövetségeseknek kellett megteremteniük az összeköttetést Oroszországgal a tengerszorosokat elzáró Törökország ellen, másfelől a központi hatalmaknak kellett kapcsolatot létesíteniök a gyenge hadiiparú és az előző év vége óta elszigetelten küzdő Törökországgal. Az első cél elérésére az angol-francia földközitengeri flotta csapatokat szállított partra a Gallipoli-félszigeten és megkezdte a Dardanellák együttes szárazföldi és tengeri ostromát; a német vezetés alatt álló török védelem azonban az ostromot visszaverte s az év végére a szövetségeseket a partraszállás feladására kényszerítette. A központi hatalmak viszont összpontosított támadást intéztek Szerbia ellen, az ellenállást összeroppantották s a szerb hadsereg roncsait az Adria partjaira s onnan Korfu szigetére űzték; a Szalonikiben partratett angol-francia csapatok már nem tudtak beleavatkozni a harcokba s a görög határok mögé szorultak vissza; az év végére a köponti hatalmak között létrejött az összeköttetés. Az 1915. év tehát a központi hatalmak látszólagos sikereit hozta. Ámde a sikerek csak az őket körülvevő vasgyűrű némi tágítását jelentették s a vasgyűrűn belül már kezdett érezhetővé válni a gazdasági háború és az éhségblokád hatása.