Az Aero, 1921 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1921-08-15 / 1. szám

VIII. évfolyam. Budapest, 1921 augusztus 15-én. 1. szám. A repüléssel és léghajózással foglalkozó folyóirat Előfizetési ára egész évre 120 korona Félévre.^ ......._ ....... 60 « Egyes szám ára . 6 « Megjelenik minden hó 15-én és 30-án Szerkesztőség : Budapest, 1. ker., Retek­ utca 46. szám Telefon : 114 70. Kiadóhivatal : * Budapest, IV. ker., Egyetem­ utca 4. sz. Telefon: 72 42. Postatakarékpénztári csekkszámla : 40998 Szerkeszti és kiadja: Dr. Massány Ernő. Főm­unkatárs : Fejes Jenő gépészmérnök AZ Aero A Magyar Aero-Szövetség hivatalos lapja MEMENTO! A békeszerződést ratifikálták és Párizsban július 26-án az erről szóló jegyzőkönyvet le­tétbe helyezték. A feltételek szerint Magyar­­ország haderejének többé semminemű katonai repülőszervezete nem lehet, hazánknak kor­mányozható léghajó birtokában nem maradhat. A békeszerződés érvénybe lépett s ettől a naptól számítva hat hónapon át hazánk egész megmaradt csonka területére még polgári re­pülőgépek és azok részeinek előállítása vagy be­hozatala, nemkülönben repülőgépmotorok vagy azok részeinek előállítása és behozatala is tilos. Gyászos csend borult tehát aviatikánkra ! Nagyszerűen megizmosodott s a külföldiekkel sikerrel versenyző repülőgép- és aeromotor­­gyáraink megállottak, illetve más békebeli cik­kek gyártására tértek át, képzett szakmunká­saink keze ernyedten lehanyatlott és száz meg száz pilótánk szárnyaszegett madárként vet bús pillantást az elárvult magyar egekre. Tatárdúlás, török rabság, osztrák járom után ezt is kiheverjük ! Letiporhatnak bennünket, de meg nem ölhetnek, mert bár mindenünk­ből kifoszthattak, kulturális fensőbbségü­nket soha el nem vehették. Nemzetünknek ez az erkölcsi tőkéje adott mindenkor erőt arra, hogy ezeréves történelmünk leggyászosabb napjainak is előbb-utóbb, de mindig véget vessünk s hi­vatásunkat Európa szívében múltunkhoz mél­tóan betöltsük. Csü­ggedésre tehát okunk nin­csen. Ha türelemmel és kitartással álljuk meg helyünket s ha mindenki lelkiismeretesen tel­jesíti a reá rótt vagy önként vállalt feladatot, akkor nincsenek elérhetetlennek látszó ideá­lok, megvalósíth­atatlannak tűnő álmok. A Magyar Aéro-Szövetségnek sem szabad most megállania tíz év óta követett útján, sőt az eddiginél fokozottabb erővel kell hozzá­fognia a jövő újra való megalapozásához. A hat­hónapos tilalmi idő hamar lepereg s akkorra sok olyan dolgot kell megteremtenünk, ami­nek eddig hijjával voltunk, de amelyeknek halogatása végzetes lehet, mert akkor, ha is­mét a gyakorlat terére léphetünk, az elméle­tiekkel már aligha foglalkozhatunk. Hazai nézvirodalmunk életrehívása, a légi forgalmi törvények megkonstruálása, a légi forgalmi útvonalak szervezése, bekapcsolódás a lehető leg­rövidebb idő alatt a nemzetközi légi forgalomba, egy új, a légjárást s annak fontosságát meg­értő nemzedék nevelése, a réginek a közöm­bösségből való felrázása, szerkesztőink és fel­találóink foglalkoztatása, mindmegannyi oly kérdés, amely mindnyájunkat munkára kész­tet. Ezek országos fontosságú feladatok, ame­lyek megoldása egy pillanatig sem várathat magára, sem pedig az entente-bizottságok tá­vozásáig, mert hiszen ezeket az előkészítő munkákat nekünk senki el nem tilthatja. A kormány is lépjen végre-valahára a cselekvés terére s ne várjon mindent a társadalomtól. Szövetségünk tagjainak szinte erkölcsi köte­lessége, hogy ebből a nemzetalkotó munkából a maga részét vállalja, ami viszont csak úgy

Next