Az Aero, 1922 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1922-07-30 / 14. szám
144 AERO 14. sz. A repülési tilalom feloldása. Irta: dr. MASSÁNY ERNŐ Még június első napjaiban kapta meg a magyar kormány a nagykövetek tanácsától azt a jegyzéket, amelyben megjelöli azokat a feltételeket, amelyeknek elfogadása esetén hazánkat a repülési tilalom alól feloldja. Ugyanebben a jegyzékben arról is értesítenek bennünket, hogy a szövetséges hatalmak Magyarország aviatikája felett felügyeletet fognak gyakorolni. A budapesti katonai ellenőrzőbizottság időelőtti közlése révén a jegyzékről egyik hazai délutáni lap tudomást szerzett s miután a magyar kormánytól a jegyzékre, illetve ennek elintézési módjára vonatkozólag nyilatkozatot még nem kaphatott, csupán a budapesti katonai ellenőrző bizottság bizonyos tekintetben befolyásolt, egyoldalú és tendenciózus véleményére támaszkodva úgy tüntette fel a dolgot, mintha nem is az entente hibájából, hanem a magyar kormány mulasztása folytán nem kezdődhetnék meg nálunk azonnal a repülés. Azt, hogy a kormány miért nem nyilatkozott, nem kutatta. Pedig kár, mert így csak felesleges izgalmat okozott. Ugyanis a dolog úgy áll, hogy a nekünk küldött feltételek, bár majdnem szóról szóra azonosak a németekre kényszerítettekkel, ennek dacára mégis rosszabbak. Már most a kormány az előtt a két lehetőség előtt állott, hogy 1. vagy elfogadja, de akkor a németeknél is rosszabbul járunk, viszont azonnal hozzáfoghatunk a repülőgépgyártáshoz és a repüléshez; 2. vagy nem fogadja el, hanem további enyhítéseket igyekszik diplomáciai úton kieszközölni s kiteszi az országot annak, hogy esetleg visszautasításban részesül s így néhány heti vagy havi hiú remény árán sem kapunk kedvezményeket. Azt, hogy melyik lett volna a helyesebb, az eredeti jegyzékváltás ismerete nélkül eldönteni nem vagyunk jogosultak. Tény azonban az, hogy efelett vitatkozni ok elegendő volna. Mint említettük, a nekünk küldött feltételek azonosak azokkal, amelyeket az entente "a londoni ultimátum alapján kényszerített Németországra. A nagykövetek tanácsa azonban elfeledte, hogy Németországgal szemben a szigorú rendszabályok életbeléptetésére a német általános jóvátétel körül előfordult nehézségek adtak okot. Németország ennek következtében fenntartás nélkül volt kénytelen elfogadni a feltételeket, de viszont ellensúlyozásul az általános jóvátétel körül kapott bizonyos engedményeket. Mivel egyrészt Magyarországnak a német jóvátételi kérdésekhez semmi köze, másrészt pedig a nekünk küldött szigorú feltételekkel kapcsolatban a mi ú. n. általános jóvátételi ügyeinkben semmi ezzel kapcsolatban álló engedményt sem kaptunk, egyenesen érthetetlen, miért akarnak reánk végeredményben mégis csak súlyosabb feltételeket erőszakolni. Tulajdonképpen nekünk mindennemű feltétel ellen a legenergikusabban kellene tiltakoznunk, mert a békeszerződésnek a légi közlekedésre vonatkozó pontjai egyáltalában semmiféle hasonló korlátozásokat nem foglalnak magukban. Az ú. n. békeszerződés csupán azt mondja, hogy mi nem tarthatunk repülőcsapatokat és nem építhetünk katonai gépeket, de a kereskedelmi repülés korlátozásával egy árva szó sem foglalkozik. Ha tehát tőlünk megkövetelik az ú. n. békeszerződés hajszálpontosságnyi betartását, úgy teljes joggal ragaszkodhatunk mi is szerződésadta jogainkhoz s tiltakozhatunk a magyar állam szuverenitásának flagráns megsértése ellen. Az a tény t. i., hogy aviatikánkat állandóan ellenőriztetni akarják s hogy a nyakunkra ültetnek egy légügyi attachát, a belügyekbe való önkényes beavatkozásnak egyik legközönségesebb és legdurvább iskolapéldája. Az ilyen intézkedés már csak a lelkiismeret szülte rettegés és félelem következményeinek tekinthető. A feltételek egyes pontjait Janner Ernő légi forgalmi főfelügyelő lapunk 1. é. számában (1922. 4. I.) a német tilalom megszüntetésével kapcsolatban részletesen ismertette. Ismétlésekre tehát nem bocsátkozunk. Aki azonban a feltételeket figyelemmel tanulmányozza, okvetlenül észreveszi, hogy nemcsak a magyar katonai aviatikát akarják gyökerében elfojtani, hanem kereskedelmi légi forgalmunkat is. Azt, hogy mit veszítünk, mit nem érhetünk el s hogy mire volna szükségünk, megtudhatjuk, ha elolvassuk lapunk 1922. évf. 2. sz.-nak i-ső és ii. sz.-nak i-ső cikkeit. Ehelyütt és most csak az ú. n. békefeltételek két igen érdekes pontját kívánom emlékezetünkbe felidézni. Az egyik, a 261-ik cikk ezt mondja: « A Szövetséges és Társult Hatalmak kötelékébe tartozó és bármely idegen országba haladó légi járművek jogosultak Magyarország területén leszállás nélkül átrepülni, feltéve, hogy betartják azokat a szabályokat, amelyeket Magyarország esetleg megállapít és amelyek egyaránt alkalmazást nyernek mind Magyarország, mind a Szövetséges és Társult Országok légi járműveire. » A másik, a 263-ik cikk szerint pedig : «A jelen rendelkezések sérelme nélkül a 260., 261. és 262. cikkekben meghatározandó repülési, átrepülési és leszállási jog korlátozva lehet olyan