Az Aero, 1922 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1922-07-30 / 14. szám

14. sz. AERO szabályokkal, amelyeket Magyarország szüksé­gesnek tart életbe léptetni ; természetesen ezek a szabályok minden különbség nélkül alkalma­zást fognak nyerni mind a magyar légi jármű­vekre, mind a Szövetséges és Társult Országok légi járműveire.­­ Ebből logikusan az következik, hogy abban az esetben, ha az entente nem enyhít a feltételek szi­gorúságán, a nálunk a közeljövőben meginduló légi forgalom előírásait és rendszabályait is ezek­nek a feltételeknek értelmében kell megszerkesz­tenünk, mert az államnak az ú.­n. békefeltételek értelmében kötelessége ellenőrizni azt, hogy ez vagy az a repülőgép 600 kg-nál nagyobb hasznos súlyt ne vihessen magával, a gépek óránkénti sebessége a 170 km-t meg ne haladja, s hogy 4000 m magas­ságon túlra ne emelkedhessék. Ha pedig, a­mint az idézett békepontokban az tel­jes határozottsággal s félre nem érthető módon kifejezésre is jut — a magyar állam szuverenitását az entente elismerte s a saját légi járműveire sem kíván más elbírálást mint a mieinkére, úgy a magyar államnak az is kötelessége lesz, hogy ellenőrizze, váljon az entente légi járművei, amelyek hazánk területére vagy föléje érkeznek, szintén csak 600 kg hasznos súly szállítására alkalmasak-e, ugyancsak 170 km óránkénti sebességgel rendelkeznek-e s a 4000 m-nyi emelkedési magasságot nem szárnyalják-e túl. Ennek az ellenőrzésnek az ú. n. békefeltételek értelmében az entente légi járműveinek akarva, nem akarva alá kell magukat vetniök. Ha már most egy entente légi jármű az általunk kénytelenségből készült emez előírásokat be nem tartja, kénytelen vagy elkerülni hazánkat, vagy a határon leszállani. Képzeljük már most el azt az épületes jelenetet, amely előáll, ha a határon egy tízutasos entente-gépből kiszállítják az utasokat s két-három kis gépen kell majd tovább repülniök­­ hazánkat, hála centrális fekvésünknek — akármilyen kicsiny is az ország, — hatalmas időveszteség nél­kül el nem kerülhetik. Az a fegyver tehát, amellyel az entente a szigorú feltételek révén él, nagyon is kétélű ! Ismerve a nagykövetek tanácsának a magyar­­országi ügyek iránti közömbösségét, sőt ellenszen­vét, enyhítést a feltételeken, avagy más oldalról rekompenzációt aligha várhatunk. Éppen ezért, ha kormányunknak utolsó kísérlete nem jár eredmény­nyel, minden további próbálkozást kerülve egysze­rűen s a legridegebben kell a trianoni «béke»-pon­tokra helyezkednie, azoknak betartását minden vona­lon — tehát úgy a belföldi, mint a külföldi, gé­pekre —­ kötelezővé tenni. Igaz, hogy mi magunk egyelőre nem sokkal jutunk előbbre, de majd éppen azok, akik bennünket a legjobban akartak lesúj­­ t dijoni világítótorony. Közli: UDVARY JENŐ. A napról-napra nagyobb méreteket öltő légi for­galom szükségessé tette, hogy a légi vonalakat vi­lágítóberendezésekkel is ellássák. Az útvonalak fontosabb pontjain, fordulóknál stb., továbbá a légi kikötőkben világítótornyokat építettek, hogy a pi­lóták tájékozódását az alkony beállta után, valamint az éj folyamán megkönnyítsék és a leszállást sötét­ben is lehetővé tegyék. Ezúttal a dijoni világítótornyot óhajtom nagy vonásokban leírni, amely egyike a világ legnagyobb világítóberendezéseinek.A Dijon a Parisból Algírba, Svájcba és Olaszországba vezető légi vonalak csomó­pontjában fekszik s így a toronynak az említett or­szágok felé irányuló légi forgalomban nagy jelentő­sége van. A dijoni világítótorony fénye normális időjárás mellett 100 km-re, tiszta időben pedig 2—300 km-re is ellátszik. A fénycsóvák magassága kb. 2 km. Fényforrásul ívfény szolgál, amelyet vízszintesen álló szénrudakból nyernek. A fényforrást nyolc lencse veszi körül. Ezek mindegyike hét fénytörő és tíz fénytörő és visszaverő részből áll. A nyolc lencse két négyes csoportra oszlik. Mindkét cso­port egy-egy vízszintes korongszerű talpon nyug­ Angol aerodrom (repülőgép-kikötő) világítótornya. A felső négy lámpa vakító fényét a fehérre festett tető visszaveri a magasba. * A tornyot a párisi Barbier-, Bernard- és Turenne-cég ké­szítette. 145 tani, érzik meg leghamarább, hogy tulajdonképpen maguk alatt vágják a fát. Vagy magától jő meg jobb belátásuk, vagy a körülmények ezt kikényszerítik. 22. U. 2. -----------­------------------------------------------1--------—

Next