Alföldi Iparlap, 1891 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1891-11-08 / 45. szám

XVII. évfolyam. 1891. 45. szám­­ Szeged, november 8-án. Előfizetési föltételek: Helyben házhoz hor­dással vagy vidékre posta utján. Kegyed évre . 1 frt. Fél évre . . 2 frt. Egész évre .­4 frt. Egyes szám ára 8 kr. Kaphatni számonkint minden könyvkeres­kedésben. ALFÖLDI IPARLAP a „szegedi ipartestület“, a „szegedi ipartestület bőripari szakosztálya nyersanyag-raktárszövetkezete“ és a „szegedi fa- (bútor-) ipari raktárszövetkezet“ s több ipartestület, iparosifjusági egylet és iparoskör hivatalos közlönye. JELIGE: MUNKA ÉS TUDOMÁNY. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Elismerő oklevél. Szeged 1891. Hirdetések: 16-odoldal1 — 8-ad1.80 4-ed3 — Fél>5.— A 3 hasábos petit sorára soronként 10 kr. Bélyegdij mindenkor 30 kr. Szerkesztői iroda : Tisza Lajos­ körut 68. szám, kova a kéziratok küldendők. Felelős szerkesztő: ifj. Iszmoltény Nándor. Kiadóhivatal : Traub B. és társa könyvkereskedése (Klauzál-tér, K­iss D.-f. ház), hova az előfizetési pénzek küldendők. Tartalom. Kilátások az adózási reformra. — Millenium­i «országos nemzeti kiállítás.» — Rendeletek, elvi határozatok és döntvények. — Kereskedelmi és iparkamarák. (Győr, Kolozsvár.) — Közlemények konzulátusaink jelentéseiből (Sperabaija. Üsküd. Várna.) — Közgazdasági események naptára. — Meghívás. — Helyi hirek. — Országos hírek. — Vegyesek. — Szaktestületek s szakegyletek. (Buda­pesti cipész ipartestület.) — Szakirodalom. (A tuda­kozó irodákról.) — Fölhívás ! — Pályázatok. — Vállalatok és árlejtések. — Kiállítási ügyek — Kiállítások naptára. — Mégjegyzések. — Csődök s csőd megszüntetések. — Tárca. A milleniumi ünne­pélyekről. — Regénycsarnok. — Hirdetések. Kilátások az adózási reformra. Épen lapunk f. é. okt. 18-iki számában panasztottuk, hogy az osztrák pénzügyminiszter a kisebb iparosok adózási viszonyát olyfor­­mán kívánja reformálni, hogy ter­heiken könnyítve legyen, míg a mi pénzügyminiszterünk hallgat a kere­seti adó reformjáról Annál örvendetesebben konsta­táljuk, hogy Wekerle pénzügyminisz­terünk a magyar képviselőház pénz­ügyi bizottságának okt. 29-iki ülésén oda nyilatkozott, hogy első­sorban a III-ad osztályú kereseti adó, az­után az I-se, de különösen a II. oszt. kereseti adót reformálni fogja akké­­pen, hogy a megadóztatás egyen­letesen nehezedjék az adózó iparo­sok vállaira. Kijelentette egyszer­smind, hogy a százalékos megadóz­tatást fogja irányelvül venni. Tudvalevőleg, a III-ad osztályú kereseti adó (jövedelmi adó) a mel­lékes és pótadókkal, a mostani ki­vetési kulcs szerint súlyosan nehe­zedik a kisiparosok vállaira. Nem azok ma már az iparosok, kik a „Nem adózunk“ elvét hangoztat­nák, mert jól tudják, hogy az állam­­gépezet megadóztatással tartatik fönn ; de tudják azt is, hogy a mai kivetési s megadóztatási rendszer, pláne a pénzügyi és kereskedelem­ügyi minisztereknek a testült ipa­rosokkal szemben való együttes eljárása után valóban elviselhetlen. De nemcsak elviselhetlen, hanem, valljuk meg őszintén, igazságtalan is. Azt mondja a törvény, hogy minden 100 frt tiszta jövedelem után 10%, azaz 10 frt adó fizetendő. Ha tehát egy iparosnak évi bevétele pl. 2000 forint, évi kiadásai pedig 1200 frtot tesznek ki, úgy a fönn­maradó 800 frt után fizet évenként 80 frt adót. Hozzá még eme adó 3 évre vettetik ki, az előző 3 évi átlagos jövedelem alapján. Már­pe­dig tudjuk, hogy iparviszonyaink még mindig nem javulnak, ha csak nem roszabbodnak. Ma, a­midőn az ipartestületi könyvek alapján, ha mást nem, de azt, hogy egy iparos hány segéd­del és hány tanonccal dolgozik, biztosan megállapíthatni, s ennek alapján — bár odavetőleg — ki­számíthatni az évi jövedelmet is, valóban ideje, hogy pénzügyminisz­terünk komolyan gondolkozik a jö­vedelmi adó reformjáról. Első­sorban a 10% rendkívül magas. Indokolt volt e magas szá­zalék akkor, mikor a bevallásnál a jövedelem eltitkolása lehető volt. Ma már nem igen lehető. Tehát az adókulcsot okvetlenül lejebb kell szállítani. Mert végtére is az adóalapra az országnak szüksége van. Az adó­alapot nem szabad megsemmisülni engedni, mert végeredményében az adózási jövedelem szenved kárt, eltekintve az egyes adózókon ejtett sérelemtől. De magát az egész adózási rendszert is gyökeresen változtatni kell. Könnyebben megérthetővé, vi­lágossá kell tenni az egész eljárást, igazságosabb alapon kell a kivetési módozatokat megállapítani, a ter­heket egyenlően megosztani, ezt kí­vánja nemcsak a közgazdasági, de az állami érdek is. Nagy megnyugvással fogadjuk tehát a pénzügyminiszter úr nyilat­kozatát, mert egy jobb jövőt enged sejteni. Milleniumi „országos nemzeti kiállítás.“ Kereskedelemügyi miniszterünk az or­szágos ipartanács­ legutóbbi ülésén jelzett s az ezredéves ünnepély kiemelkedő, moz­zanatát képező „országos nemzeti kiállí­tás“ ügyében törvényjavaslatát okt. 31-én benyújtotta a magyar képviselőházhoz, mely azután tárgyalás végett a közgazda­ságügyi bizottsághoz utasíttatott. Ezzel azután végleg el­valt­, döntve a „világ“- és „országos“-kiállítás közötti harc, még pedig i s, ezt örömmel konstatáljuk — az érdekeit­ hazai tényezők javára. A tör­vényjavaslat ,indokaival együtt, igy szól: Törvényjavaslat az 1885. évben Budapesten tar­tandó országos nemzeti kiállításról. 1. §. Az 1885. évben...Budapesten általános nemzeti kiállítás tartatik. 2. §. A kiá­llít­ást az illetékes minisz­terek és egyéb szakkörök közreműködésé­vel a kereskedelemügyi miniszter rendezi. 3. §. Utasíttatik a kereskedelemügyi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértve, a kiállítás költségeinek fede­zése és annak módozatai iránt kellő idő­ben tegyen az országgyűlésnek előter­­jesztést. 4. §. A kiállítás be­fejeztéig az ország bármely részében országos iparkiállítás , általában nem, vidéki vagy részleges ipar­­kiállítás pedig csak a kereskedelemügyi, illetve a földművelésügyi miniszter enge­délye mellett rendezhető. 5. §. A jelen törvény végrehajtásával a minisztérium bízatik meg. Budapesten 1891. október 31-én. Baross Gábor, kereskedelemügyi miniszter. * Indokolás. A kormány ama megállapodásra ju­tott, hogy a magyar állam keletkezésének és fönnállásának ezredik évfordulója 1895. évfolyamán ünnepeltessék meg. Fényes, még a nagy nemzetek törté­netében is ritka esemény lesz az, méltó, hogy azt a nemzet kellő kegyelettel, kiváló fénynyel, a jövőbe vetett lelkes bizoda­­lommal készítse elő és ünnepelje meg. Ez ünneplés egyik kimagasló részletét fogná képezni a királyi védnökség alatt itt a fővárosban rendezendő országos nem­zeti kiállítás.

Next