Anyagvizsgálók Közlönye, 1931 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1931-01-01 / 1-2. szám
A röntgensugárdiagnosztika a faanyag vizsgálatban. írta: Worscnitz Frigyes erdőmérnök. 1. rész: A faanyag röntgenabszorpciója. A műszaki sugárdiagnosztika az anyag röntgenenergia átbocsátó képességén alapszik s alkalmazási lehetősége az anyag átvilágíthatóságának mértékétől függ azon határokon belül, melyet a gyakorlati diagnosztikai röntgenberendezések nyújtotta sugárenergia képvisel. A fa röntgenabszorbeáló képességének mértékét és pedig annak gyakorlati három csoportjára, a kemény-, lágy- és fenyőfákra vonatkoztatva, Benoist addiciós teorémája alapján elméleti számításokkal közelítettem meg, hogy a folytatott közvetlen abszorbciós mérések nyújtotta értékeket olyan sugárkeménységekre, ill. hullámhosszúságokra is adhassam meg, melyek az abszorpciós tabellákon szerepelnek ugyan, de amelyek gyakorlati előállítása csak igen körülményes sugárfiltrálással lett volna elérhető. A számítások nyújtotta fiktív adatok, mint „elméleti abszorbciós értékek"4, ezen hullámhosszúságok függvényeképen adtak alapot ahhoz, hogy a kísérletileg megállapított effektív faabszorbció segítségével, ezen nehezen előállítható hullámhosszúságokra jellemző tényleges abszorbciós koefficienst megállapíthassuk. A röntgensugár anyagi rétegbe ütközve abban abszorbeálódik éspedig a rétegvastagságtól eltekintve, az anyag fajsúlyával (g), az alkotó elemek atomrendszámával (N) s a beeső hullámhosszúsággal arányban. fi kig ki 1V4 ki A3 A faalapanyag fajsúlya s alkotó vegyületeinek, a szénhidrátoknak molekulájában lévő C, H és H elemek atomrendszáma kicsi s így kicsi a fa röntgenelnyelő képessége, tehát abszorbciója is, úgyhogy a röntgensugárdiagnosztika szempontjából a faanyag, még a legkeményebb is, viszonylag erősen aktívnak mondható s röntgenátbocsátó képessége, tehát átvilágíthatósága, a műszaki gyakorlatban felhasznált egyéb szerkezeti alapanyagoknál, minek pl. a fémek, összehasonlíthatatlanul nagyobb.