Asztalosmesterek Lapja, 1926 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-02 / 1. szám

1926 január 2. ASZTALOSMESTEREK LAPJA Az államnak is részt kell vállalnia a Kisipari Hitelintézet megerősítésében. A fővárosi ipartestületek vezetői a hét folyamán Nagy Antal az asz­talos- és Sajó János a lakatos ipar­testület elnökének vezetése mellett küldöttségileg keresték fel a főváros vezetőit a Kisipari Hitelintézet r­­t. alaptőke emelése, illetve a főváros részvényjegyzése érdekében. A közelmúltban beszámoltunk ar­ról, hogy a főváros tanácsa belátva azt a nehéz helyzetet, mellyel a kis­iparosságnak a hitelellátás terén kell megvívnia, továbbá, hogy a Kisipari Hitelintézet kismérvű alaptőkéje mel­lett mennyire képtelen a kisiparos­ság hiteligényeit kielégíteni, elhatá­rozta, hogy ez évre öt milliárd és a következő évre ugyancsak öt mil­liárd korona összegű részvényjegyzés eszközlésére tesz javaslatot a köz­gyűlésnek. A tanácsnak ezt a javas­latát a közigazgatási bizottság el is fogadta s a közeljövőben kerül a pénzügyi bizottság és a közgyűlés elé. A fővárosi ipartestületek, köztük elsősorban az Asztalos Ipartestület kérelemmel fordult a pénzügyi bizott­ság tagjaihoz, melyben arra kérte őket, hogy a tanács javaslatát tegyék magukévá s igy segítsék elő, hogy a Kisipari Hitelintézet, amely min­denkor pártpolitikamentesen intézte a kisiparosság hitelügyeit, a jövőben fokozottabb mértékben állhasson a fővárosi és környékbeli iparosság rendelkezésére a hitelellátás terén. Az iparosság a legmesszebbmenő­­leg bízik abban, hogy ezen akciójá­nak meg lesz a kellő eredménye s hogy az egyes fővárosi politikai pártok tekintettel lesznek az iparos­ság érdekeire. A fővárosi ipartestületi vezetők körében s igy az Ipartestületek Or­szágos Szövetsége vezetőségében azonban megállapítást nyert, hogy a kisipari hitelellátás ügyét még ezen lépés kedvező elintézése sem oldja meg véglegesen és abból az állam­nak is ki kell vennie részét. A kisipari hitelellátás elsősorban is állami feladat s így a kormány nem nézheti tétlenül, hogy a Kisipari Hitelintézet mint vergődik magára hagyatottan s hogy úgy rajta, mint a hitelre szoruló kisiparosságon csak a főváros maga segítsen. Ugyanis az állami kisipari hitelakciót a kormány maga sem tüntetheti fel olyan színe­zetben, amely a kisiparosság hitel­­ellátása terén mindent pótol és amely teljesen kielégítő, hanem magának is arra kell törekednie, hogy a kis­iparosságnak ezt az úgyszólván egyet­len pénzintézetét annyira megerősítse anyagiakkal, hogy az az idők folya­mán a maga erejéből is legnagyobb­részt kielégíthesse az iparosság hitel­igényeit. Értesüléseink szerint az Ipartestü­letek Országos Szövetsége most moz­galmat indít az irányban, hogy az állam maga is kövesse a főváros példáját és vegyen részt a Kisipari Hitel­­intézet r.­t. részvényjegyzésében. Az ipartestületi vezetők arra kérik a kormányt, hogy egyelőre legalább is 10 milliárd korona részvényt jegyez­zen az említett kisipari pénzintézet­nél, miáltal ennek hitelkerete jelen­tősen megnövekszik s így inkább tudja majd fokozottabb mértékben a kisiparosság hitelellátását bizto­sítani. A pénzügyminiszter elrendelte a forgalmi adó átalányok érvényben tartását az 1926. évre. A 155.100/1925. P. Dl. sz. rendelet. A sérelmes 1925. évi aránytalanságok változatlanul fenmaradnak az 1926. évre is. A kézművesipaross­á hiába reménykedett a sérelmeket és aránytalanságokat orvosló új átalány kivetésekben. Az iparosság tiltakozik a pénzügy­­miniszter ezen rendelkezése ellen. Leltár felvételét rendelték el a forgalmi adó szempontjából. Az ország kötelező, hivatalos nyel­ven „kivetésszerű átalányozásra kár­hoztatott kézművesiparossága tele van panasszal a 29.500/1925. számú pénz­ügyminiszteri rendelet alapján meg­állapított általános forgalmi adó átalányok miatt. Országszerte súlyos igazságtalanságok tapasztalh­atók és az iparosság körében a legnagyobb fokú elkeseredettség uralkodik a tényleges forgalmakat messze meg­haladó módon megállapított átalány­kivetések miatt. Az ország kézművesiparossága te­kintve, hogy a felebbezések nagy része még mai napig sem nyert elintézést, továbbá, hogy az iparosság a felebbezések során vajmi kevés eredményt ért el, mert az eredeti kivetések a legtöbb esetben változat­lanul megmaradtak, már alig várta az új átalánymegállapításokat, mert azt remélte — és tegyük hozzá teljes joggal, — hogy a pénzügyi hatósá­gok belátják, hogy a sokkal lanyhább munkamenet és az alacsonyabb for­galmi adókulcs mellett a forgalmi adó átalányösszegeket is mérsékelni kell. Az iparosság ezen reménykedése azonban éppen úgy, mint a legtöbb, nem vált valóra, mert a pénzügymi­niszter 155.100/1925. szám alatt december hó 4-én rendeletet adott ki, amelyben utasítja a pénzügy­­igazgatóságokat, hogy az 1925. évre kivetett forgalmi adó átalány össze­geket az 1926. évre is változatlanul tartsák fenn, így megállapíthatjuk, hogy hiába­való volt a sok panasz, a sok sirán­kozás, a helyzet őszinte feltárása, a pénzügyminiszter úr nem vesz tudomást a mai keserves helyzetről, nem látja be, hogy az iparosságot lehetetlen feladat elé állítják, hanem mindent rendben találva továbbra is szankcionálja azt a helyzetet, hogy a soha el nem ért forgalom után is forgalmi adót fizetett az iparossággal. Az iparosság pedig munka és ke­reset nélkül csak megdöbbenve nézi ezeket az intézkedéseket és hivatott intézményeitől várja, hogy orvoslást keressenek ezekre a sérelmekre. Értesülésünk szerint ebbe az in­tézkedésbe az iparosság nem fog egykönnyen belenyugodni, hanem érdekképviseletei útján törekedni fog ezen sérelmes intézkedés megváltoz­tatására. Közel 200 pácolási receptet és eljárási módot tartalmaz az Asztalosmesterek Évkönyve. Itt közöljük, hogy az Asztalosmes­terek Országos Szövetsége már­is felterjesztést intézett a pénzügymi­niszterhez a sérelmes rendelkezés visszavonása és általában a forgalmi adóátalányozás igazságtalanságának megszüntetése érdekében. Be kell még számolnunk arról is, hogy a vidéki pénzügyigazgatóságok arra utasítják az adóalanyokat, hogy a forgalmi adó szempontjából december hó 31-éves leltárt vegyenek fel. Amennyire szükségesnek tartjuk a leltár felvételét más szempontokból — miként ezt lapunk más helyén ki is fejtjük, — annyira feleslegesnek és indokolatlannak kell minősítenünk a forgalmi adó szempontjából. Ez csak arra lesz jó ismét, hogy az adóhatóságok é­s az adóközegek hibás és az iparosra nézve káros következ­tetéseket vonjanak le, ami újból csak az iparosság helyzetét fogja nehezíteni. A forgalmi adó szempontjából sem­mi más nem jöhet számításba csak a tényleg elért forgalom s ha már az iparosságot arra kötelezik, hogy átalányban fizesse forgalmi adóját, úgy legalább mentesítsék a leltár­felvételből származó vegzatúráktól és azok következményeitől. Az Országos munkásbiztosítópénztár újból balesetbiztosítási előlegeket követel a válságos helyzetben lévő kisiparosságtól. Lapunkban az elmúlt év folyamán is több alkalommal foglalkoztunk azzal a tarthatatlan helyzettel, hogy az Országos Munkásbiztosító Pénz­tár balesetbiztosítási előlegeket kö­vetel a kis- és középiparosságtól. Úgy ezen, mint számos más alka­lommal is megemlékezhetünk arról a végtelen sanyarú helyzetről, mellyel a magyar kézműves- és kisiparosság küzd. Rámutattunk arra, hogy a kis­iparosság teljes munkátlanságra és keresetlenségre van kárhoztatva s hogy hiába várja a munkák meg­indulását, önerejéből képtelen hely­zetén változtatni s már-már a teljes elmerülés veszedelme fenyegeti. Így hiába mutattunk rá a segítés, a hely­zet olyan módjaira, melyek amellett is eszközölhetők lettek volna, hogy az állam bevételei terén kedvezőtlen változások álljanak elő, mindezideig az iparosság legfeljebb csak ígére­teket kapott, de maradt minden a régiben, sőt romlott a helyzet tovább. Az iparosság érdekében felhozott kívánságaink között szerepelt az is, hogy a népjóléti­ és munkaügyi miniszter intézkedjék az irányban, miszerint az Országos Munkásbizto­sító Pénztár ne szedjen balesetbizto­sítási előlegeket a nehéz helyzetben lévő kis- és középiparosságtól. A miniszter ezen kívánságot, miként arról az Asztalosmesterek Országos Szövetségét is értesítette, nem találta teljesíthetőnek, (miként a legtöbb iparoskívánságot­­ nem) s így az év utolsó napjában kézbesítteti az Országos Munkásbiztosító Pénztár a kisiparos munkaadók részére is azokat a rózsaszín cédulákat, melye­ken előírja, hogy milyen összegű balesetbiztosítási előlegeket tartoznak a munkaadók az 1926-os évre be­fizetni. A pénztár az 1926. évre az ipari üzemeknél az 1925. évre kirótt, illetve érvényben tartott balesetbiztosítási járuléknak 20%-kal növelt összege. Ez azt jelenti, hogy aki 1925. évre egy bizonyos számú munkást alkal­mazott és most ezen munkáslétszá­mának csak a felét alkalmazza, vagy csak egy egészen kis hányadát, az 1926. évre 20%-kal magasabb baleset­­biztosítási előleget tartozik befizetni, mint amennyi balesetbiztosítási járu­lékot reá az 1925. évben sokkal több munkásalkalmazás mellett köve­teltek. A pénztár kilátásba helyezte ugyan, hogy az ilyen, a munkáslétszámban beállott változásokat orvosolni fogja, azonban az eddigi tapasztalatok alap­ján a kézművesiparosság nem sok reménységgel tekint a pénztár jog­orvoslatai elé. Az a körülmény, hogy a pénztár nagyobb előlegösszegek kivetése ese­tén módot ad a részletfizetésre, nem jelent kedvezményt, mert az iparos­ság, amely a legszükségesebbeket sem tudja biztosítani maga részére, a meg nem levőből, a nem létező­ből részletekből sem tud fizetni. Az Országos Munkásbiztosító Pénz­tár a balesetbiztosítások bevezetése idején aranykoronákban szedett be tartalékalapot a munkaadóktól. Ez a tartalékalap a pénzünk értékcsök­kenése következtében értékét vesz­tette. Így állott elő, hogy most, amikor a balesetbiztosítás 19-ik esz­tendejébe léptünk, az Orsz. Munkás­­biztosító Pénztárnak még mindig nem áll olyan alap a rendelkezésére, hogy abból a pénztár a balesetbiz­tosítási költségeket legalább addig tudja biztosítani, amíg a munkaadók az esedékesség idején a baleset­­biztosítási illetékeket befizetik. Ennek a következménye, hogy az iparos­ságnak balesetbiztosítási előlegeket kell a pénztárnak befizetni. Amíg az iparosság helyzete meg­engedte, addig fizette is ezeket az előlegeket, azonban ma, amikor az iparosság ezrei, — bármily hihetet­lenül hangozzék is — éheznek, meg­engedhetetlen, hogy az Országos Munkásbiztosító Pénztár előlegeket követeljen tőle. Különösen megengedhetetlen, hogy az 1926. évre még magasabb bal­esetbiztosítási előlegeket kelljen fizet­nie, mint amennyi járulékot kellett fizetnie, mikor pedig a helyzet leg- 3 Alapítva 1907 benOROVA KÁROLY TELEFON 146—88 okt. gépészmérnök BUDAPEST, V., BÁTHORY­ UTCA 20. Világhírű német TEICHERT & SOHN FAMEGMMUNKÁLÓ GÉGEK. Elsőrangú remscheidi szerszámok. Több mint JOOO telepet rendeztem be, mi Allah de nagy raktár, éás költségvetés díjtalan.

Next