Asztalosmesterek Lapja, 1926 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-02 / 1. szám
1926 január 2. ASZTALOSMESTEREK LAPJA Az államnak is részt kell vállalnia a Kisipari Hitelintézet megerősítésében. A fővárosi ipartestületek vezetői a hét folyamán Nagy Antal az asztalos- és Sajó János a lakatos ipartestület elnökének vezetése mellett küldöttségileg keresték fel a főváros vezetőit a Kisipari Hitelintézet rt. alaptőke emelése, illetve a főváros részvényjegyzése érdekében. A közelmúltban beszámoltunk arról, hogy a főváros tanácsa belátva azt a nehéz helyzetet, mellyel a kisiparosságnak a hitelellátás terén kell megvívnia, továbbá, hogy a Kisipari Hitelintézet kismérvű alaptőkéje mellett mennyire képtelen a kisiparosság hiteligényeit kielégíteni, elhatározta, hogy ez évre öt milliárd és a következő évre ugyancsak öt milliárd korona összegű részvényjegyzés eszközlésére tesz javaslatot a közgyűlésnek. A tanácsnak ezt a javaslatát a közigazgatási bizottság el is fogadta s a közeljövőben kerül a pénzügyi bizottság és a közgyűlés elé. A fővárosi ipartestületek, köztük elsősorban az Asztalos Ipartestület kérelemmel fordult a pénzügyi bizottság tagjaihoz, melyben arra kérte őket, hogy a tanács javaslatát tegyék magukévá s igy segítsék elő, hogy a Kisipari Hitelintézet, amely mindenkor pártpolitikamentesen intézte a kisiparosság hitelügyeit, a jövőben fokozottabb mértékben állhasson a fővárosi és környékbeli iparosság rendelkezésére a hitelellátás terén. Az iparosság a legmesszebbmenőleg bízik abban, hogy ezen akciójának meg lesz a kellő eredménye s hogy az egyes fővárosi politikai pártok tekintettel lesznek az iparosság érdekeire. A fővárosi ipartestületi vezetők körében s igy az Ipartestületek Országos Szövetsége vezetőségében azonban megállapítást nyert, hogy a kisipari hitelellátás ügyét még ezen lépés kedvező elintézése sem oldja meg véglegesen és abból az államnak is ki kell vennie részét. A kisipari hitelellátás elsősorban is állami feladat s így a kormány nem nézheti tétlenül, hogy a Kisipari Hitelintézet mint vergődik magára hagyatottan s hogy úgy rajta, mint a hitelre szoruló kisiparosságon csak a főváros maga segítsen. Ugyanis az állami kisipari hitelakciót a kormány maga sem tüntetheti fel olyan színezetben, amely a kisiparosság hitelellátása terén mindent pótol és amely teljesen kielégítő, hanem magának is arra kell törekednie, hogy a kisiparosságnak ezt az úgyszólván egyetlen pénzintézetét annyira megerősítse anyagiakkal, hogy az az idők folyamán a maga erejéből is legnagyobbrészt kielégíthesse az iparosság hiteligényeit. Értesüléseink szerint az Ipartestületek Országos Szövetsége most mozgalmat indít az irányban, hogy az állam maga is kövesse a főváros példáját és vegyen részt a Kisipari Hitelintézet r.t. részvényjegyzésében. Az ipartestületi vezetők arra kérik a kormányt, hogy egyelőre legalább is 10 milliárd korona részvényt jegyezzen az említett kisipari pénzintézetnél, miáltal ennek hitelkerete jelentősen megnövekszik s így inkább tudja majd fokozottabb mértékben a kisiparosság hitelellátását biztosítani. A pénzügyminiszter elrendelte a forgalmi adó átalányok érvényben tartását az 1926. évre. A 155.100/1925. P. Dl. sz. rendelet. A sérelmes 1925. évi aránytalanságok változatlanul fenmaradnak az 1926. évre is. A kézművesiparossá hiába reménykedett a sérelmeket és aránytalanságokat orvosló új átalány kivetésekben. Az iparosság tiltakozik a pénzügyminiszter ezen rendelkezése ellen. Leltár felvételét rendelték el a forgalmi adó szempontjából. Az ország kötelező, hivatalos nyelven „kivetésszerű átalányozásra kárhoztatott kézművesiparossága tele van panasszal a 29.500/1925. számú pénzügyminiszteri rendelet alapján megállapított általános forgalmi adó átalányok miatt. Országszerte súlyos igazságtalanságok tapasztalhatók és az iparosság körében a legnagyobb fokú elkeseredettség uralkodik a tényleges forgalmakat messze meghaladó módon megállapított átalánykivetések miatt. Az ország kézművesiparossága tekintve, hogy a felebbezések nagy része még mai napig sem nyert elintézést, továbbá, hogy az iparosság a felebbezések során vajmi kevés eredményt ért el, mert az eredeti kivetések a legtöbb esetben változatlanul megmaradtak, már alig várta az új átalánymegállapításokat, mert azt remélte — és tegyük hozzá teljes joggal, — hogy a pénzügyi hatóságok belátják, hogy a sokkal lanyhább munkamenet és az alacsonyabb forgalmi adókulcs mellett a forgalmi adó átalányösszegeket is mérsékelni kell. Az iparosság ezen reménykedése azonban éppen úgy, mint a legtöbb, nem vált valóra, mert a pénzügyminiszter 155.100/1925. szám alatt december hó 4-én rendeletet adott ki, amelyben utasítja a pénzügyigazgatóságokat, hogy az 1925. évre kivetett forgalmi adó átalány összegeket az 1926. évre is változatlanul tartsák fenn, így megállapíthatjuk, hogy hiábavaló volt a sok panasz, a sok siránkozás, a helyzet őszinte feltárása, a pénzügyminiszter úr nem vesz tudomást a mai keserves helyzetről, nem látja be, hogy az iparosságot lehetetlen feladat elé állítják, hanem mindent rendben találva továbbra is szankcionálja azt a helyzetet, hogy a soha el nem ért forgalom után is forgalmi adót fizetett az iparossággal. Az iparosság pedig munka és kereset nélkül csak megdöbbenve nézi ezeket az intézkedéseket és hivatott intézményeitől várja, hogy orvoslást keressenek ezekre a sérelmekre. Értesülésünk szerint ebbe az intézkedésbe az iparosság nem fog egykönnyen belenyugodni, hanem érdekképviseletei útján törekedni fog ezen sérelmes intézkedés megváltoztatására. Közel 200 pácolási receptet és eljárási módot tartalmaz az Asztalosmesterek Évkönyve. Itt közöljük, hogy az Asztalosmesterek Országos Szövetsége máris felterjesztést intézett a pénzügyminiszterhez a sérelmes rendelkezés visszavonása és általában a forgalmi adóátalányozás igazságtalanságának megszüntetése érdekében. Be kell még számolnunk arról is, hogy a vidéki pénzügyigazgatóságok arra utasítják az adóalanyokat, hogy a forgalmi adó szempontjából december hó 31-éves leltárt vegyenek fel. Amennyire szükségesnek tartjuk a leltár felvételét más szempontokból — miként ezt lapunk más helyén ki is fejtjük, — annyira feleslegesnek és indokolatlannak kell minősítenünk a forgalmi adó szempontjából. Ez csak arra lesz jó ismét, hogy az adóhatóságok és az adóközegek hibás és az iparosra nézve káros következtetéseket vonjanak le, ami újból csak az iparosság helyzetét fogja nehezíteni. A forgalmi adó szempontjából semmi más nem jöhet számításba csak a tényleg elért forgalom s ha már az iparosságot arra kötelezik, hogy átalányban fizesse forgalmi adóját, úgy legalább mentesítsék a leltárfelvételből származó vegzatúráktól és azok következményeitől. Az Országos munkásbiztosítópénztár újból balesetbiztosítási előlegeket követel a válságos helyzetben lévő kisiparosságtól. Lapunkban az elmúlt év folyamán is több alkalommal foglalkoztunk azzal a tarthatatlan helyzettel, hogy az Országos Munkásbiztosító Pénztár balesetbiztosítási előlegeket követel a kis- és középiparosságtól. Úgy ezen, mint számos más alkalommal is megemlékezhetünk arról a végtelen sanyarú helyzetről, mellyel a magyar kézműves- és kisiparosság küzd. Rámutattunk arra, hogy a kisiparosság teljes munkátlanságra és keresetlenségre van kárhoztatva s hogy hiába várja a munkák megindulását, önerejéből képtelen helyzetén változtatni s már-már a teljes elmerülés veszedelme fenyegeti. Így hiába mutattunk rá a segítés, a helyzet olyan módjaira, melyek amellett is eszközölhetők lettek volna, hogy az állam bevételei terén kedvezőtlen változások álljanak elő, mindezideig az iparosság legfeljebb csak ígéreteket kapott, de maradt minden a régiben, sőt romlott a helyzet tovább. Az iparosság érdekében felhozott kívánságaink között szerepelt az is, hogy a népjóléti és munkaügyi miniszter intézkedjék az irányban, miszerint az Országos Munkásbiztosító Pénztár ne szedjen balesetbiztosítási előlegeket a nehéz helyzetben lévő kis- és középiparosságtól. A miniszter ezen kívánságot, miként arról az Asztalosmesterek Országos Szövetségét is értesítette, nem találta teljesíthetőnek, (miként a legtöbb iparoskívánságot nem) s így az év utolsó napjában kézbesítteti az Országos Munkásbiztosító Pénztár a kisiparos munkaadók részére is azokat a rózsaszín cédulákat, melyeken előírja, hogy milyen összegű balesetbiztosítási előlegeket tartoznak a munkaadók az 1926-os évre befizetni. A pénztár az 1926. évre az ipari üzemeknél az 1925. évre kirótt, illetve érvényben tartott balesetbiztosítási járuléknak 20%-kal növelt összege. Ez azt jelenti, hogy aki 1925. évre egy bizonyos számú munkást alkalmazott és most ezen munkáslétszámának csak a felét alkalmazza, vagy csak egy egészen kis hányadát, az 1926. évre 20%-kal magasabb balesetbiztosítási előleget tartozik befizetni, mint amennyi balesetbiztosítási járulékot reá az 1925. évben sokkal több munkásalkalmazás mellett követeltek. A pénztár kilátásba helyezte ugyan, hogy az ilyen, a munkáslétszámban beállott változásokat orvosolni fogja, azonban az eddigi tapasztalatok alapján a kézművesiparosság nem sok reménységgel tekint a pénztár jogorvoslatai elé. Az a körülmény, hogy a pénztár nagyobb előlegösszegek kivetése esetén módot ad a részletfizetésre, nem jelent kedvezményt, mert az iparosság, amely a legszükségesebbeket sem tudja biztosítani maga részére, a meg nem levőből, a nem létezőből részletekből sem tud fizetni. Az Országos Munkásbiztosító Pénztár a balesetbiztosítások bevezetése idején aranykoronákban szedett be tartalékalapot a munkaadóktól. Ez a tartalékalap a pénzünk értékcsökkenése következtében értékét vesztette. Így állott elő, hogy most, amikor a balesetbiztosítás 19-ik esztendejébe léptünk, az Orsz. Munkásbiztosító Pénztárnak még mindig nem áll olyan alap a rendelkezésére, hogy abból a pénztár a balesetbiztosítási költségeket legalább addig tudja biztosítani, amíg a munkaadók az esedékesség idején a balesetbiztosítási illetékeket befizetik. Ennek a következménye, hogy az iparosságnak balesetbiztosítási előlegeket kell a pénztárnak befizetni. Amíg az iparosság helyzete megengedte, addig fizette is ezeket az előlegeket, azonban ma, amikor az iparosság ezrei, — bármily hihetetlenül hangozzék is — éheznek, megengedhetetlen, hogy az Országos Munkásbiztosító Pénztár előlegeket követeljen tőle. Különösen megengedhetetlen, hogy az 1926. évre még magasabb balesetbiztosítási előlegeket kelljen fizetnie, mint amennyi járulékot kellett fizetnie, mikor pedig a helyzet leg- 3 Alapítva 1907 benOROVA KÁROLY TELEFON 146—88 okt. gépészmérnök BUDAPEST, V., BÁTHORY UTCA 20. Világhírű német TEICHERT & SOHN FAMEGMMUNKÁLÓ GÉGEK. Elsőrangú remscheidi szerszámok. Több mint JOOO telepet rendeztem be, mi Allah de nagy raktár, éás költségvetés díjtalan.