Autó Motor, 1940 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-15 / 1. szám

TD égi, fájdalmas kelevény az auto­­ts mobilizmus testén a sofőrjutalék. Az az erkölcstelen rendszer, melynek alapján a sofőr gazdája minden vásár­lása után jutalékot követel a kereske­dőtől. Akár új kocsit vesz a gazda, akár kanna olajat vagy csak egyetlen szerény csapszeget, a vásárlás után halálos pontossággal jelenik meg a so­főr és jutalékot követel. Megengedjük, vannak szép számban kivételek, mert hiszen a hivatásos gépkocsivezetők egy része régen érzi, hogy a sofőr­jutalék rendszere mennyire erkölcs­telen, a túlnyomó többség azonban a leghatározottabban követeli a sápot. Igen, a sápot, mert a sofőrjutalékot nem nevezhetjük borravalónak, hanem a szó legszorosabb értelmében sápnak. És jaj annak a kereskedőnek, aki nem áll kötélnek, jaj annak a javító­műhelytulajdonosnak, aki a javításból nem ad a sofőrnek részt, jaj annak a képviselőnek, aki az amúgy is sovány haszonból nem juttat tetemes részt a sofőrnek akkor, amikor gazdája át­veszi a kocsit. Egész rémregényeket volt alkalmunk hallani az ilyen esemé­nyekkel kapcsolatban. Az autószakmá­ban jól tudják, hogy még a közel­múltban is nem is egy kocsi nép­szerűsége a rendkívül magas sofőr­jutalékban gyökerezett, mely a jóval tízezer pengőn aluli kocsinál a sok­száz pengőt is elérte. És aki nem volt hajlandó „levágatni" magát, annak a kocsija természetesen nem ütötte meg a mértéket, a sofőrje által erősen be­folyásolt gazda szemében. Szerencsére ma már lényegesen eny­hült a helyzet. Az automobilok eladási árának maximálása és a kereskedői haszonnak igen alacsony alapon való rögzítése lehetetlenné teszi a túlzott ét­vágyak kielégítését az autóvásárlás­sal kapcsolatban, az alkatrészkeres­kedelem stb. legelőin azonban még ma is vidáman és feltartóztathatatla­nul folyik a friss füvek tépdesése. Ne feledjük el, hogy a sofőrjutalék végeredményben nem a kereskedőt, nem az alkatrészest, nem a javító­­műhelyt terheli, hanem magát a sofőr gazdáját, mert hiszen a sofőrjutalékot belekalkulálják az árba. Itt rejlik a jutalék erkölcstelenségének oroszlán­­része, mert hiszen a sofőr tulajdon­képpen a saját kenyéradó gazdáját károsítja meg. A kereskedők régen hadakoznak a sofőrjutalék ellen. Eddig azonban nem tudtak átütő eredményt elérni, mert mindig voltak, akik a megállapodást nem tartották meg és kijátszották. Az Automobilkereskedők Egyesülete nem foglalkozott a kérdéssel olyan hatá­rozott alakban, hogy ettől eredményt várhattunk volna. Ma azonban más szelek fújnak a MAKÓK táján, Máry Dezső, a motorsport hajdani erőskezű irányítója vette kezébe a kormány­­rudat. A magyar autó- és alkatrész­­stb. kereskedelem tőle várja, hogy elő­vegye az élesre köszörült vasvillát és kitisztítsa az­­ istállót. Éppen a be­csületes, gazdájukhoz hű, kemény és felelősségteljes munkájukat tisztesség­gel végző sofőrök érdekében. * M­int hírszerzőink jelentik: a KMAC érdeklődést mutat a KTT munkájá­val szemben és be akar kapcsolódni az akcióba. És azt véljük, hogy a KMAC tágra nyitja a szemeit a cso­dálkozástól, amikor elolvassa, hogy: semmi kifogásunk ez ellen. Csak kapcsolódjék bele egészen bát­ran. Hiszen rövidlátás volna azt mon­danunk, hogy a KMAC csak a mások által megsütött gesztenye után kap­kod. Hogy azért akar bekapcsolódni, mert kényelmetlen számára az, hogy amikor a KMAC alszik, a KTT dol­gozik. Nem mondunk ilyesmit. Ellen­kezőleg. Tessék bekapcsolódni. Mert a KMAC-nak valóban volna tennivalója a KTT portáján. Először is nem ártana egy kis anyagi injekció, másodszor egy kis egyébirányú támo­gatás. Foglaljuk csak össze, hogy mit tehetne a KMAC a KTT érdekében: 1. Megfelelő anyagi alapot meg­teremtenie, melyből a rendezések költ­ségeit lehetne fedezni. 2. Kijárni a hatóságoknál, hogy a KTT céljaira külön mozalkó-kiutalások történjenek. 3. Díjmentes versenylicenceket ki­adni a KTT tagjainak. 4. Nem belefolyni a KTT munkájába! Furcsa, de igaz, hogy nem az első pont a legfontosabb, hanem a negye­dik. Elsősorban a negyedik pont el­fogadását kérjük, mert enélkül: hiába ad a KMAC pénzt, hiába szerez üzem­­anyagot, hiába ad versenylicenceket, el fog posványosodni az egész moz­galom. A KTT úgy dolgozik jól, ha megmarad mai kereteiben. Ha a lelke­sedés tüze hatja át a motorosokat és nem holmi sportpolitikai like-fickelés. BENZIN HELYETT A SZIVÓGÁZ . . . A milánói kiállításon látott gázgenerátorral felszerelt oldalkocsi után most az egyik holland szaklap közöl érdekes képet gázgenerátorral szerelt oldalkocsis motorkerékpár­ról. A gép nem éppen esztétikus jelenség, de h­a szükség törvényt bont! Figyeljük a magyarázatot: 1. Gázszűrő. A konstrukció fontos része, hiszen a gázzal a motorba kerülő szénpor a motorolajjal valóságos csiszolópasztát eredményezne, aminek henger és csapágy egyaránt kárát látná! — 2. A gázvezeték csatlakozása a szívócsőhöz. Kérdés, hogy a dolog valóban ilyen egyszerű-e? — 3. Hűtő. — 4. Kátránytalanító. — 5, 6 és 7 a tulajdonképpeni generátor. — 8. A csomagtartóban a csomagok helyett a szénkész­letet találjuk. •pi //» • I / * ilny­ujtvív A LEGRÉGIBB MAGYAR MOTORSPORTLAP XII. ÉVFOLYAM­OK. BUDAPEST, 1940 JANUÁR 15­­. SZÁM MEGJELENIK MINDEN HÓ 1 -ÉN ÉS 15-ÉN ! OKTÓBER, NOVEMBER,DECEMBER, JANUÁR,FEBRUÁR ÉS MÁRCIUS HÓNAPOKBAN HAVONTA EGYSZER. 15-ÉN ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY ÉVRE 6 P. KÜLFÖLDRE 10 PENGŐ CSAK EGÉSZ ÉVES ELŐFIZETÉSEKET FOGADUNK EL SZERKESZTI ÉS KIADJA: KRAMER JENŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST. V.: PHÖNIX UTCA 12. S­ZÁM HIVATALOS ÓRA: 9-10-IG. — TELEFON: 1­29-339 POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLASZ.:48.438

Next