Autó, 1924 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1924-01-01 / 1. szám
1. szám 11 — /Hats A Hotel Saint-Laurentben pihentük ki az első nap izgalmait, nem merve az ismeretlen útnak a sötétben nekivágni. Másodikán folytattuk utunkat Belforton keresztül és Baselnál léptük át a francia határt. A határon nagyon udvariasan bánnak, úgy a francia, mint a svájci vámőrök az autóturistákkal és minden felesleges huzavona nélkül eresztik tovább az utast, tudva, hogy útjük sietős. Zürich előtt találtuk az első havat, de bíztunk hóláncainkban, amelyeknek felszerelésére azonban nem került sor. Zürichben a Szentgotthárd szállodában pihentük ki a több mint 400 kilométeres etappot. Harmadikán korán reggel indultunk neki a legnehezebbnek hitt etappnak. A svájci utak még a francia utakon is túltesznek. Sehol a legkisebb gödör. Az országutakon állandóan kis benzinhengerekkel dolgoznak az útmesterek és ahol a legkisebb hibát találják, rögtön kijavítják. Minden akadályt tábla jelez és a keresztutaknál nagy, háromszögletes mulatók jelzik a követendő útirányt. A gyönyörű Sandt-Gallenen keresztül magas hóban mentünk át a hatalmas hágón és Taifen és Bühler nyaralóhelyeken keresztül Altstätten városát érintve futottunk be Buchsba. A feldkirchi osztrák vámhivatal már szigorúbban vizsgált át bennünket, pedig nagyon siettünk, hogy legalább Arlbergig eljuthassunk. A 30 centiméteres hóban Bludenzot, Klösterlét elhagyva, Langenig jutottunk. Tovább azonban egy lépést sem tehettünk, mert Arlbergig 1000 méteres hosszúságban másfélméteres hólavina állta utunkat.. Négy ló segítségével jutottunk vissza Langenba, ahol az autót vonatra rakva vittük át az arlbergi alagúton, hogy Sankt-Antonban újra kirakva folytathassuk utunkat Insbruck felé. Insbruckon keresztül Salzburg volt az aznapi célunk. Reichenhallnál haladtunk át a német vámterületen. Németországban egy kis meglepetés fogadja az embert. Csekély 180 billió márkát kértek tőlünk Steuerkarte fejében. Bizony a mi zsebünkben nem volt egy milliárd márka sem és igy dollárral kívántuk megváltani a márkák özönét. A vámhivatal nem fogadta el az amerikai pénzt s igy Reichenhallban egy jószivü uzsoráshoz voltunk kénytelenek fordulni, aki 67 és fél dollárért kegyesen rendelkezésünkre bocsájtotta a márkaóceánt. A kis epizód után kellemes hózivatar tisztelt meg bennünket, majd átjutva a német határon, zuhogó esőben értük el Salzburgot. Salzburg után erős havat kaptunk, amely egész Welsig kísért el bennünket. Azután Linz, Sanktpölten, Purkersdorf és Wien következett. Az osztrák fővárosban pihenőt tartottunk. Azt hittük, hogy Bécstől Budapestig lesz a legkönnyebb utunk és csodálatosképen ez lett a legnehezebb. Hegyeshalomig 4 óra hosszáig mentünk, mert az út annyira kriminális, hogy 20 kilométeres gyorsaságnál erősebben menni igazán nem ajánlatos. Itt is csak dicsérettel emlékezhetek meg a magyar utakról, mert a Hegyeshalom—nyergesujfalusi rész még ilyen téli időben is elsőrangúnak mondható. Nyergesujfalutól kezdve az ottani bányák és gyárüzemek miatt kijárt az út, azonban tavaszig ezen is segítenek hatóságaink. A részleteiben és egészében felejthetetlen túra egyik legszebb automobilélményeim közé tartozik. Igazán nem bosszankodtunk egy pillanatig sem az akadályok miatt, az volt az ambíciónk, hogyan küzdjük le mennél gyorsabban. Az automobilistának mások az örömei, mint azoknak az autójáróknak, akik nem látnak egyebet az automobilban, mint egyszerű közlekedési eszközt. Az igazság kedvéért meg kell még jegyeznem, hogy a közel 2000 kilométert minden pneumatik defektus nélkül tettük meg. Téli sportfelszerelés Weszely István védő kó p.s.-üröme Budapest, IV., Váci utca , Innsbruck előtt. A sand-galleni országúton.