Bányamunkás, 1927 (16. évfolyam, 1-14. szám)

1927-01-22 / 1. szám

1. oldal BÁNYAMUNKÁS 1927 amelyek szerint az özvegy segély bevezetése történik. Előttünk fekszik több szakszervezet erre vonatkozó szabályzata, amelyek útmuta­tásul szolgálhatnak. Ezen szabályok szerint az anyaalapba annyiszor kell egy meghatározott összeget befizetni, ahány tagja az özvegy- és árvaalapnak havonta elhalt. Ha egy hónapban egyetlen haláleset sem­ fordul elő, akkor nem kell díjat fizetni, ha előfordul például 3 vagy 4 haláleset, úgy aszerint annyiszor kell a díjat megfizetni. Ilyen módon sikerült más szakszer­vezetnek több millióra menő összeget halál esetén az özvegynek és árváknak biztosítani. A magam és a vezetőség részéről ajánlom, hogy a közgyűlés határozza el ezen alap létesítését s annak végrehajtásával és a szabályzat kidolgo­zásával bízza meg a Szövetség vezetőségét, mely a szabályzatot a helyi csoportoknak előző­leg küldje meg és azoknak véleménye alapján határozzon véglegesen. A Keresztényszocialista Bánya és Kohó­­munkások Országos Szövetségétől már hetekkel­­ ezelőtt megkeresés jött hozzánk, hogy gaz- .­­das­ági téren létesítsünk együttműködést. A Szövetség vezetősége módot kíván nyújtani a­­ küldötteknek, hogy erre vonatkozólag vélemé- í­nyüket nyilvánítsák. Ennek a Szövetségi­ek''­ tagjai túlnyomórészt altisztek, föl vigyázók, tisztviselők, akik már ezen munkabeosztás foly­tán is szembenállnak, mint a mindenkori kapi­tal­izmus szolgái, a­ munkássággal. Nem ismer­jük ennek az egyesületnek erőviszonyait, mert soha nyilvánosság ellőtt sem pénztári, sem egyéb jelentés nem jelent meg, gyűléseiken egypár ember szokott a­egjelenni, dacára annak, hogy a tagok szerzésében a hatóság és a munkaadók messzemenően támogatják őket. Ilyen egye­sület nem alkalmas arra, hogy munkások ér­dekeiért síkraszálljon, mert hiszen a munka­adóktól annyira függő helyzetben van, hogy­­ képtelen a munkásság érdekében föllépni. Épp­­ ezért kérek fölhatalmazást arra vonatkozólag,­­ hogy ezen megkeresést elutasítsuk.­­ Jelentés kívánok tenni egyúttal a salgótar-­­ jáni eseményekről, amelyeknek részletei ma­­ már ismeretesek a bányamunkások előtt. A salgótarjáni munkások fölvonulása alkalmával­­ Csóka Vendel érintkezésbe került az ottani­­ hatóságokkal, főképen a főispánnal, ennek az­­ érintkezésnek azután az lett a­ következménye,­­ hogy Csóka Vendel, miután látta, hogy állása­­ a Szövetségben tarthatatlan, eszközül, adta oda­­ magát azoknak, akik már más módon és más­­ eszközükkel, kísérletet tettek a szervezet meg-­­ bontására.. Ürügyül használták föl a Szövetség I tagdíjainak leszállításár­,­am­­ely ,ugyan nem volt, s indokolt, mert hiszen Szövetségünk tagdíjai a­­ szervezeteik között a legalacsonyabbak. De be sem várta a vezetőség erre vonatkozó határozatát, s máris kimondották a kiválást. Föltűnő az a jó­ j­indulatú támogatás, amelyben ez a mozgalom­­ a hatóság részéről részesült. Amíg más mun-­­­kás egyes­ü­­lelők­n­e­k évekig kell várni alapszabá- l­lyaikért, ez az egyesület úgyszólván napok­­ alatt kapta meg alapszabályainak jóváhagyá-­­ sát. Föltűnő jelenség az is, hogy azóta nekünk , a­ salgótarjáni kerületben gyűlést tartani nem­­ lehet, ezzel szemben a legjobb konjunktúra­­ idején is megengedték Csókáinak, hogy a föl- i olvasószolgábban órákig visszatartsa a­ munka-­­ sokat a leszállástól, hogy azoknak a Szövetség­­ elleni rágalmait elmondhassa. Épp a hatósá­­­­goknak és a bán­yaigazgatóságnak messzemenő támogatása, tette gyanússá a munkások előtt­­ ezt a „politikamentes gazdasági“ szerveztet­­­dést,­ úgyhogy ma már mindenki tisztában van­­ azzal, hogy itt nem másról van szó, mint az­­ ébredő és keresztény mozgalmakhoz hasonló­­ törekvésről, amelyet most politikamentes gaz-­­­dasági szervezkedésnek kereszteltek el, de­­ amelynek célja ugyanaz, mint a többieké: a­­ munkások szervezettségének gyöngítése. Ma­­ már nem beszélnek a 22.000 koronás alapbérről, s a bértárgyalásokon a munkaadó gúnyt űz a­­ munkásságból és nevetséges engedményeket­­ fújnak föl eredménynek. Amiig nekünk sikerült a tolnai és a­ baranyai kerületben a munkás­ságnak 10 százalék béremelést, elérni, a salgó­tarjáni munkásság a fenti körülmények foly­tán nem volt képes ezt a jó konjunktúrát ki­használni. A munka­ad­ók ennek mindenesetre örültek, mert hiszen több százmillió munka­bér­emelést­ takarítottak­ meg ilyen módon. Mint jellemző tünetet kell fölemlítenem, hogy Fodor József elvtársat, akit a vezetőség a salgótarjáni kerület intézésével megbízott, a rendőrség helyt­ nem álló indokokkal kitiltotta a kerületből. Módot fogok találni arra, hogy ennek a kitil­tásnak­ fx hátterét és bizalmas részleteit az or­­szággy­űl­é­s­en elm­o­n­d­jam. Azon elvtársiakat, akik Szövetségünkkel az érintkezést f­öntartják, minden elképzel­­hető módon zaklatják, idézgetik, fenyegetik, h­ogy a szakszervezettől eltántorítsák. Jel­lemző az állapotokra, hogy a közgyűlésünkre utazó küldötteket k­ü­lönböző ürügyek alatt a rendőrségre citálták. Általában olyan kifejlett spicli-rendszert honosítottak meg­, a­mellyel a munkásságnak minden tanácskozását meg­­f­igyelik és az abban résztvevőket igyekeznek befolyásolni. Mindezek dacára az egész kiválási mozgalom csődöt mondott és ha a­ hatóságok nem támo­gatnák, senki sem­ tudná, hogy létezik. Ezekben számolhattam be a Szövetség elmúlt évi működéséről és kérem a következő határo­zati javaslat elfogadását. A Magyarországi Bánya- és Kohómunk­ások Országos Szövetségének 1927 január 9-én és 10-én megtartott or­szágos közgyűlése megállapítja, h­gny a­­ munkásság csak egyöntetű szervezkedéssel képes a munkaadók szervezettségével szemben a munkásság érdekeit meg­védeni. \ ' Épp ezért a leghatározottabban elítéli a Salgótarján­ban történt kiválási mozgalmat és örömmel állapítja meg, hogy ezen szervezet­bontó kísérletek eredményte­lenül végződtek.­­ A Szövetség közgyűlése bizalomm­al viseltetik a Szö­vetség vezetősége iránt és felszólítja Magyarország bányamunkássá­gát, hogy a vezetőséget ténykedéseiben támogassa.­­ A Szövetség közgyűlése a legerélyesebben tiltakozik a szakszervezeteket ért támadás elllen, megállapítja, hogy a Szövetség vezetése az alapszabályok szerint • S demokratikus elvek alapján történt! Megáévá, teszi a közgyűlés azt a követelést, hogy a bérek az egész országban rendezt­essenek és oly mástolt hogy a vájár átlagos keresete műszakonként.... pengő­ben állapíttassák meg, egyúttal attak'*bér állapít­tassák meg műszakonként 5 pengőt--ti. Elnök: Mielőtt a fiút folytatjuk, az igazoló­bizottság istván jelentést tenni. Ei­ K.ss Mihály (Tatabánya): Az igazolóbizott­­s­ág részéről jelenti, hogy a közgyűlésen 42 helyi csoport képviseletében 52 küldött van jelen. / Elnök: A tárgyalás menetének megkönnyí­tése céljából javaslom, hogy Fodor elvtárs a gazdasági helyzetre vonatkozólag tartsa meg előadását és azután mind a két pont fölött folytassuk a vitát. A közgyűlés így határozott. Fodor József: A pengő átszámításával fog­lalkoznunk kell a bányamunkások bérrende­zésével, mert hiszen csak most látni azt, ha eltűnnek a nagy számok, hogy milyen kicsike is az a fizetés, amit a­ bányamunkások nehéz munkájukért kapnak. Ha összehasonlítjuk a békebeli béreket és szénárakat, akkor azt kell látnunk, hogy a szénárak a békebeli ár fölött, a munkabérek pedig lényegesen alatta van­nak. A munkáltatók azzal válaszolnak, hogy az üzemfentartáshoz szükséges anyagok lé­nyegesen drágábbak, mint békeidőben, ugyan­akkor elfelejtik azonban, hogy a tisztviselők és altisztek javadalmazása és azok nagy száma a békebeli állapothoz viszonyítva, meny­nyivel magasabb. Egyes üzemeknél békeidő­ben egy mérnö­k egy aknásszal vezette az üze­met, ma ott igazgatók, mérnökök, aknászok és egyéb­ hajzsárok tömegei vannak, akik mind a békebelinél magasabb fizetést kapnak, a mun­kások bérének rovására. Végre arra kell törekednünk, hogy legalább a békebeli megélhetést érjük el. E célból több bányatelepen az spun késéig beadvánnyal for­dultak a bány­aigazgatóságokhoz, amelyben azt kérték, hogy az átlagos vájárkereset hét pen­gőben állapíttassák meg. Ez az időközi drágu­lás figyelembevételével megfelel a békebeli ál­lapotnak. Ugyancsak valamelyes biztosítékot kell nyernünk végre azon kizsákmányolás el­len, amelyre annyi lehetőség van a bányaipar­ban. A szakmánybérek megállapítása annyira önkényes, hogy nyugodtan lehet állítani, mi­szerint egyik-másik telepen nem attól függ, hogy a munkás munkájával mennyit keres, hanem attól, hogy a m­unkaátvételnél milyen szakmányt adnak neki. Tudok eseteket, amikor egyes csapatok egy hónapban minden erejük megfeszítésével sem bírtak az átlagon fölül keresni és a következő hónapban, midőn keve­sebb volt a teljesítményük, magasabb kerese­tet kaptak. Ennek az ötletszerűségnek csak úgy lehet véget vetni, ha a munkás részére minimális bér megállapítását kérjük, amely védelmet nyújt ezen önkényeskedésekkel szem­ben. A minimális bért öt pengőben kértük megállapítani. Az egyik bányaigazgató azt mondotta, ha ennyi bér a munkásnak bizto­sítva van, akkor nem fog többet dolgozni, mert az a falusi ember, aki még a rendes ruhában sem jár, akinek a zsákanyagból varrja össze a felesége a nadrágot, annak ez is elég és ha ezt bevezetnénk, úgy ez a bányaipar csődjét jelentené. Ez az okoskodás nem helytálló, mert hiszen külföldön sem ment tönkre a bánya­ipar és nekünk arra kell törekedni, hogy a munkásság igényeinek a fokozásával lehető­séget találjon arra, hogy magasabb bért tud­jon elérni, mint amennyi minimumként meg van állapítva. Az általunk fölállított kérések nem túlzot­tak és nem jelentenek olyan terhet, amelyet a magyar bányaipar nem bír el. Mi jól megfon­toltuk ezt, mielőtt a munkások közé mentünk és nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy nem a termelés csökkenését, hanem a termelés emel­kedését fogja ez eredményezni. A munkálta­tók ez ellen érthetően tiltakoznak és állást foglalnak, minthogy ők minden ellen tiltakoz­nak és minden ellen állást foglalnak, ezt is ki kell küzdeni, ezt is ki kell harcolni. Ehhez egy­séges,­­erős szervezetre, intelligens, értelmes munkásokra van szükség. A cél ki van tűzve, a munkásságon a sor, hogy ezt meg is való­sítsa.­­(Éljenzés.) Ocskovszky János (Sajószentpéter): A borsodi szén­­medencében ii szanálás előtt 35 bánya volt, ma pedig itt van, a többi beszüntette üzemét. Foglalkoztatva volt 10.000 munkás, ma 8600. Mesterségesen fejlesztették a munkanél­küliséget azzal, hogy a béreket leszorították és pótműsza­­kok dolgozására kötelezték a munkásságot. 1925-ben­ beve­zették a szén osztály­ozó tót s azóta a munkásnak külön kell rakni a darabos, az apró és a porszemet, amelyet esze­rint fizetnek. A bányák kartell, létesítettek, aminek ered­ménye, hogy a szén árát 130.000 K-val fölemelték, a munkabér azonban sehol nem emeltetett. December 19-től január 8-ig Borsodban összesen hat műszakot dolgoztak és akkor újév napján odaállt az egy­ az újévi ajándékot a­­dotta: „Emberek, aki átlagot, az mehet, me, lézeng és a napot, lop, kérvényre azt, m­ondat sem lehet, Hanenp-is jobb szokoljonSinter, lés.“ Az­ özvegylán­y. ismerik őt, ismepsit, „ a­­kiszi­rakb­ól hol . ..-4 olcsón fx, aki mon­­apitott i csak is bér­ől szó pr. ■ártom, ott jól /»­­Mg' azt /a, tá. rakta­’ráfe^gr» k meat * ’il’íisv arat ott érték A borsod ;nkások­ hogy Berentén l\r*,±­,jemn nem 10% hanem V'-V.M^^tett volna elérni, de Csóka nem a milikásságot K(’-TnfMév'meg előbb, hanem bement az igazgatóhoz és an­­,i véleményét fogadta el. Szuhakállón, Sajókazincon ’A­jptnak a munkásoknak kellett Csókával sze­mbehelyez­­,?-?Ölnök, hogy magasabb bért tudjanak elérni, így tisztában vagyunk ezzel a sárga szervezettel.. (Közbe­kiáltás: Színtelen szervezet!) Keresztényszocialistákra nekünk semmi szükségünk nincs, én a magam ré­széről a leghatározottabban ellenzem. Volt idő, mikor csendőrök verték meg azokat, akik nem akartak az ő tag­jaik lenni. A keresztényszocialistákra vonatkozólag csak azt mond­hatom, hogy azoknak egyik bányatelepen sincsen tagjuk, habár próbálkoztak mindenütt maguknak híveket szerezni. Eleinte a csendőrök verték meg azokat, akik nem akartak az ő tagjuk lenni, majd mikor ez nem sikerült, akkor an­nak megvonták az árpa kiutalását. Jávorok Pál (Felsőgalla): A járulék kérdésénél az volna a javaslatom, hogy maradjunk meg a jelenlegi járulék­nál, továbbá azon határozatnak az elvetését, hogy az I. osztályból a II. osztályba lehessen átlépni. Ezt az átlépést úgy javasolnám, hogy csak a hátralékot űzethesse ezzel vissza és azután újból az I. osztályú tagságot űzessék a tagok. Az özvegyi és árvasegélyre nézve nagyon üdvös volna, ha nálunk is meg lenne valósítva. Az árak mindenhol jóval fölötte vannak a békebeli áraknak, csak éppen a munkásság fizetése van jóval alatta a békebeli fizetéseknek. Amint halljuk, Salgótarjánban megalakították a külön szervezetet, ott a bányaigazgatóság mindent ígért a mun­kásságnak, de amint látjuk, még egy bányaigazgatónak sem jutott eszébe, hogy a munkásságnak jobb fizetést adjon, hogy legalább meg tudjon élni tisztességesen a keresetéből. A kapitalisták és a kormány azért áldoz a munkásság szétbontására, mert ha nincsen meg bennük az egységes erő, akkor ezeken az állapotokon soha nem tudunk javítani, sőt még rosszabbak lesznek. Azt is tudjuk, hogy minden szakmánytétel a békebelinél jóval alatta van. . ... Lehetünk mi akármilyen jó hazafiak, hogyha mindjárt olyan hazafiak leszünk, hogy térden csúszva mászunk, de hogyha kérni megyünk, akkor rúgnak rajtunk egyet. Tehát ne törődjünk azzal, hogy ők mit mondanak, hogy hazátlan bitangok vagyunk, mert mi már áldoztunk ele­get a hazáért, és ma sem követelünk többet, mint azt, hogy a munkánkat fizessék meg és akkor meg leszünk elégedve. Azt kívánjuk, hogy a többlettermelésnek a gyü­mölcsét necsak ők élvezzék, necsak ők pazarolják el min­denféle jóléti dolgokra, hanem juttassanak abból a mun­kásságnak is, amely azt megszolgálta. Bertrand Antal (Mecsekszabolcs). A pécsvidéki szén­­medencében pont az ellenkezője van annak, ami Borsod­ban. Minálunk nem 3 műszakot dolgoznak, hanem a válla­lat rákényszerítette a munkásságot, hogy 6 műszak helyett 0 műszakot dolgozzon, miután a vállalat arra hivatkozott, hogy a szenet csak úgy tudja versenyképessé tenni, hogyha a termelést fokozza, és ezt csak azzal tudja benn, hogyha a munkásság túlmunkát végez. A szanálások nálunk is megvoltak és elsősorban a rok­kantakat küldték el, másodsorban azokat, akik föl mertek szólalni a bérkérdésekben. A benyújtott bér­kér­vény­re a vállalat igazgatósága magához hivatta a bizalmi fernak­it és egyenként megkérdezte tőlük, hogy ők írták-e alá és rá egy hétre újból behívták őket és közölték velük, hogy a vállalat ezt­­ nem tudja megadni. A túlórákat pedig ingyen követelik. Ez nem volt elég, hanem a mérnök, a bányamester, a főakná­sz elmentek a munkahelyre agi­tálni. ..Hát hogyan gondolnak maguk ilyen lehetetlen­­séget — mondották —, hogy 5 pengő alapbért fizessünk, ezt a vállalat nem képes fizetni.“ . . Csóka-féle szervezkedés nálunk, Pécs vidékén, nincsen, de nem is lesz soha, mert nálunk Csókát jól ismerik. 1922-ben a Dunagőzhajózási Társulatnál sztrájkba léptek a bányamunkások. Erre Csóka lett leküldve, de amint lejött, a bizalmi férfiakat letartóztatták. Csóka ezt meg­­neszelte, fölült a vonatra és ment vissza Pestre. Ilyen emberek, akik ilyen gyáván viselkedtek, ne mondják, boo­v­a éves koruktól benne vannak a munkásmozgalom­ban." A keresztényszocialis­tákra vonatkozólag az egyesü­lést nem tudom elismerni annál is inkább, mert ilyen keresztény szervezet nálunk nincs is. Az özvegy- és árva­segély elfogadását elfogadom. A tagjárulékot mai összegé­ben tartsuk fönn. , „„„„ Kollár József (Tatabánya): Amint tudjuk, vannak egyes emberek, akik föl akarják robbantani a mi szakszerveze­tünket, illetve ezek nemcsak a szakszervezetet, hanem ál­talánosságban neki akarnak menni a szociáldemokrata pártnak és azt akarják szétrobbantani. Azok, akik a Csóka-féle szervezkedésben részt vettek, azok nem is mél­tók arra, hogy itt üljenek közöttünk és éppen ezért azt javasolom, hogy­­azokat zárjuk ki a Szövetségből. Az a sok rágalom, amit Csóka ránk mondott, hogy mi milyen ellenszenvvel nézzük a salgótarjáni munkásságot, az nagy hazugság. Nálunk már mindenféleképen próbálták meg­bontani a mi egységünket. Próbálták keresztény alapon, ébredő alapon, azután Turul-alapon, majd mostan a Csóka-féle alapon, de nálunk egyik sem tudott magának talajt verni, mert mi tisztességes munkásemberek va­gyunk és bennünket nem lehet eltántorítani a szerveze­tünktől. . . ... .... , Tenk András (Felsogalla): Arra kéri a közgy­űlést, hogy a Fodor elvtárs által fölolvasott határozati javasla­­tot fogadja el. ... ., Szabados András (Felsőgalla): Minálunk minél nagyobb volt a termelés, annál jobban leszállították a csillék_ után járó munkabéreket. Éppen ezért kérjük a_ Szövetségünk vezetőségét, hogy hasson oda, hogy helyzetünkön javítani tudjunk és bérkérvényünket a­ vállalat kedvezően intézze el. A jelenlegi fizetésünkből megélni nem tudunk. Orosz Márton (Nagybátony): A magam részéről azt ja­vasolom, hogy a tagsági díjak maradjanak változatlanul, az özvegy- és árvasegély bevezetését helyesnek tartom.­­ Csóka-féle szervezkedés nálunk is próbálkozott, sőt si­került nekik egypár embert félrevezetni. Egyik gyűlésü­kön megjelentem és amikor szót kértem, a csendőrök ki­vezettek. A legutóbbi gyűlésen azonban már az egész mun­kásság mellém állt és amikor azt kérdeztem: ,,Lopott-e írógépet vagy nem, erre feleljen?“ Erre újból ki akartak vezetni, de erre az egész munkásság mellém állt, úgyhogy kísérlete­zésük, dacára, a hatósági támogatásnak, csődöt mondott. , Vida József (Máza): A tolnai kerület, munkásviszonyai­ról sem jelenthetek valami jót. A szanálást arra használ­ták föl, hogy elsősorban azokat a munkásokat távolítot­ták el, akik a szervezetben valami tisztséggel bírtak. Július hónapban a béreket úgy a tolnai, mint a kincstári telepen 10%-kal redukálták, csak a Szövetség közbenjárá­sára­ sikerült ezt visszaszerezni. A Csóka-féle szervezkedés céljával nálunk tisztában vannak és ott hiába próbálkozik. Éppúgy nem tartom helyesnek a­ keresztényszocálisokkal való szóba állást.. Gár­dos György (Baglyosal­ja): Hiába mondják azt, hogy a falusi munkásnak nincsen igénye és azért nem lehet, megadni a bérminimumot, ezzel ők csek éket akarnak verni a falusi és a telepi munkások közé, hogy így ki­­térhessenek a bérjavítás elől. Kérem a Szövetséget, hogy

Next