Bányamunkás, 1927 (16. évfolyam, 1-14. szám)
1927-01-22 / 1. szám
1. oldal BÁNYAMUNKÁS 1927 amelyek szerint az özvegy segély bevezetése történik. Előttünk fekszik több szakszervezet erre vonatkozó szabályzata, amelyek útmutatásul szolgálhatnak. Ezen szabályok szerint az anyaalapba annyiszor kell egy meghatározott összeget befizetni, ahány tagja az özvegy- és árvaalapnak havonta elhalt. Ha egy hónapban egyetlen haláleset sem fordul elő, akkor nem kell díjat fizetni, ha előfordul például 3 vagy 4 haláleset, úgy aszerint annyiszor kell a díjat megfizetni. Ilyen módon sikerült más szakszervezetnek több millióra menő összeget halál esetén az özvegynek és árváknak biztosítani. A magam és a vezetőség részéről ajánlom, hogy a közgyűlés határozza el ezen alap létesítését s annak végrehajtásával és a szabályzat kidolgozásával bízza meg a Szövetség vezetőségét, mely a szabályzatot a helyi csoportoknak előzőleg küldje meg és azoknak véleménye alapján határozzon véglegesen. A Keresztényszocialista Bánya és Kohómunkások Országos Szövetségétől már hetekkel ezelőtt megkeresés jött hozzánk, hogy gaz- .dasági téren létesítsünk együttműködést. A Szövetség vezetősége módot kíván nyújtani a küldötteknek, hogy erre vonatkozólag vélemé- ínyüket nyilvánítsák. Ennek a Szövetségiek'' tagjai túlnyomórészt altisztek, föl vigyázók, tisztviselők, akik már ezen munkabeosztás folytán is szembenállnak, mint a mindenkori kapitalizmus szolgái, a munkássággal. Nem ismerjük ennek az egyesületnek erőviszonyait, mert soha nyilvánosság ellőtt sem pénztári, sem egyéb jelentés nem jelent meg, gyűléseiken egypár ember szokott aegjelenni, dacára annak, hogy a tagok szerzésében a hatóság és a munkaadók messzemenően támogatják őket. Ilyen egyesület nem alkalmas arra, hogy munkások érdekeiért síkraszálljon, mert hiszen a munkaadóktól annyira függő helyzetben van, hogy képtelen a munkásság érdekében föllépni. Épp ezért kérek fölhatalmazást arra vonatkozólag, hogy ezen megkeresést elutasítsuk. Jelentés kívánok tenni egyúttal a salgótar- jáni eseményekről, amelyeknek részletei ma már ismeretesek a bányamunkások előtt. A salgótarjáni munkások fölvonulása alkalmával Csóka Vendel érintkezésbe került az ottani hatóságokkal, főképen a főispánnal, ennek az érintkezésnek azután az lett a következménye, hogy Csóka Vendel, miután látta, hogy állása a Szövetségben tarthatatlan, eszközül, adta oda magát azoknak, akik már más módon és más eszközükkel, kísérletet tettek a szervezet meg- bontására.. Ürügyül használták föl a Szövetség I tagdíjainak leszállításár,amely ,ugyan nem volt, s indokolt, mert hiszen Szövetségünk tagdíjai a szervezeteik között a legalacsonyabbak. De be sem várta a vezetőség erre vonatkozó határozatát, s máris kimondották a kiválást. Föltűnő az a jó jindulatú támogatás, amelyben ez a mozgalom a hatóság részéről részesült. Amíg más mun-kás egyesülelőknek évekig kell várni alapszabá- llyaikért, ez az egyesület úgyszólván napok alatt kapta meg alapszabályainak jóváhagyá- sát. Föltűnő jelenség az is, hogy azóta nekünk , a salgótarjáni kerületben gyűlést tartani nem lehet, ezzel szemben a legjobb konjunktúra idején is megengedték Csókáinak, hogy a föl- i olvasószolgábban órákig visszatartsa a munka- sokat a leszállástól, hogy azoknak a Szövetség elleni rágalmait elmondhassa. Épp a hatóságoknak és a bányaigazgatóságnak messzemenő támogatása, tette gyanússá a munkások előtt ezt a „politikamentes gazdasági“ szerveztetdést, úgyhogy ma már mindenki tisztában van azzal, hogy itt nem másról van szó, mint az ébredő és keresztény mozgalmakhoz hasonló törekvésről, amelyet most politikamentes gaz-dasági szervezkedésnek kereszteltek el, de amelynek célja ugyanaz, mint a többieké: a munkások szervezettségének gyöngítése. Ma már nem beszélnek a 22.000 koronás alapbérről, s a bértárgyalásokon a munkaadó gúnyt űz a munkásságból és nevetséges engedményeket fújnak föl eredménynek. Amiig nekünk sikerült a tolnai és a baranyai kerületben a munkásságnak 10 százalék béremelést, elérni, a salgótarjáni munkásság a fenti körülmények folytán nem volt képes ezt a jó konjunktúrát kihasználni. A munkaadók ennek mindenesetre örültek, mert hiszen több százmillió munkabéremelést takarítottak meg ilyen módon. Mint jellemző tünetet kell fölemlítenem, hogy Fodor József elvtársat, akit a vezetőség a salgótarjáni kerület intézésével megbízott, a rendőrség helyt nem álló indokokkal kitiltotta a kerületből. Módot fogok találni arra, hogy ennek a kitiltásnak fx hátterét és bizalmas részleteit az országgyűlésen elmondjam. Azon elvtársiakat, akik Szövetségünkkel az érintkezést föntartják, minden elképzelhető módon zaklatják, idézgetik, fenyegetik, hogy a szakszervezettől eltántorítsák. Jellemző az állapotokra, hogy a közgyűlésünkre utazó küldötteket különböző ürügyek alatt a rendőrségre citálták. Általában olyan kifejlett spicli-rendszert honosítottak meg, amellyel a munkásságnak minden tanácskozását megfigyelik és az abban résztvevőket igyekeznek befolyásolni. Mindezek dacára az egész kiválási mozgalom csődöt mondott és ha a hatóságok nem támogatnák, senki sem tudná, hogy létezik. Ezekben számolhattam be a Szövetség elmúlt évi működéséről és kérem a következő határozati javaslat elfogadását. A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének 1927 január 9-én és 10-én megtartott országos közgyűlése megállapítja, hgny a munkásság csak egyöntetű szervezkedéssel képes a munkaadók szervezettségével szemben a munkásság érdekeit megvédeni. \ ' Épp ezért a leghatározottabban elítéli a Salgótarjánban történt kiválási mozgalmat és örömmel állapítja meg, hogy ezen szervezetbontó kísérletek eredménytelenül végződtek. A Szövetség közgyűlése bizalommal viseltetik a Szövetség vezetősége iránt és felszólítja Magyarország bányamunkásságát, hogy a vezetőséget ténykedéseiben támogassa. A Szövetség közgyűlése a legerélyesebben tiltakozik a szakszervezeteket ért támadás elllen, megállapítja, hogy a Szövetség vezetése az alapszabályok szerint • S demokratikus elvek alapján történt! Megáévá, teszi a közgyűlés azt a követelést, hogy a bérek az egész országban rendeztessenek és oly mástolt hogy a vájár átlagos keresete műszakonként.... pengőben állapíttassák meg, egyúttal attak'*bér állapíttassák meg műszakonként 5 pengőt--ti. Elnök: Mielőtt a fiút folytatjuk, az igazolóbizottság istván jelentést tenni. Ei K.ss Mihály (Tatabánya): Az igazolóbizottság részéről jelenti, hogy a közgyűlésen 42 helyi csoport képviseletében 52 küldött van jelen. / Elnök: A tárgyalás menetének megkönnyítése céljából javaslom, hogy Fodor elvtárs a gazdasági helyzetre vonatkozólag tartsa meg előadását és azután mind a két pont fölött folytassuk a vitát. A közgyűlés így határozott. Fodor József: A pengő átszámításával foglalkoznunk kell a bányamunkások bérrendezésével, mert hiszen csak most látni azt, ha eltűnnek a nagy számok, hogy milyen kicsike is az a fizetés, amit a bányamunkások nehéz munkájukért kapnak. Ha összehasonlítjuk a békebeli béreket és szénárakat, akkor azt kell látnunk, hogy a szénárak a békebeli ár fölött, a munkabérek pedig lényegesen alatta vannak. A munkáltatók azzal válaszolnak, hogy az üzemfentartáshoz szükséges anyagok lényegesen drágábbak, mint békeidőben, ugyanakkor elfelejtik azonban, hogy a tisztviselők és altisztek javadalmazása és azok nagy száma a békebeli állapothoz viszonyítva, menynyivel magasabb. Egyes üzemeknél békeidőben egy mérnök egy aknásszal vezette az üzemet, ma ott igazgatók, mérnökök, aknászok és egyéb hajzsárok tömegei vannak, akik mind a békebelinél magasabb fizetést kapnak, a munkások bérének rovására. Végre arra kell törekednünk, hogy legalább a békebeli megélhetést érjük el. E célból több bányatelepen az spun késéig beadvánnyal fordultak a bányaigazgatóságokhoz, amelyben azt kérték, hogy az átlagos vájárkereset hét pengőben állapíttassák meg. Ez az időközi drágulás figyelembevételével megfelel a békebeli állapotnak. Ugyancsak valamelyes biztosítékot kell nyernünk végre azon kizsákmányolás ellen, amelyre annyi lehetőség van a bányaiparban. A szakmánybérek megállapítása annyira önkényes, hogy nyugodtan lehet állítani, miszerint egyik-másik telepen nem attól függ, hogy a munkás munkájával mennyit keres, hanem attól, hogy a munkaátvételnél milyen szakmányt adnak neki. Tudok eseteket, amikor egyes csapatok egy hónapban minden erejük megfeszítésével sem bírtak az átlagon fölül keresni és a következő hónapban, midőn kevesebb volt a teljesítményük, magasabb keresetet kaptak. Ennek az ötletszerűségnek csak úgy lehet véget vetni, ha a munkás részére minimális bér megállapítását kérjük, amely védelmet nyújt ezen önkényeskedésekkel szemben. A minimális bért öt pengőben kértük megállapítani. Az egyik bányaigazgató azt mondotta, ha ennyi bér a munkásnak biztosítva van, akkor nem fog többet dolgozni, mert az a falusi ember, aki még a rendes ruhában sem jár, akinek a zsákanyagból varrja össze a felesége a nadrágot, annak ez is elég és ha ezt bevezetnénk, úgy ez a bányaipar csődjét jelentené. Ez az okoskodás nem helytálló, mert hiszen külföldön sem ment tönkre a bányaipar és nekünk arra kell törekedni, hogy a munkásság igényeinek a fokozásával lehetőséget találjon arra, hogy magasabb bért tudjon elérni, mint amennyi minimumként meg van állapítva. Az általunk fölállított kérések nem túlzottak és nem jelentenek olyan terhet, amelyet a magyar bányaipar nem bír el. Mi jól megfontoltuk ezt, mielőtt a munkások közé mentünk és nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy nem a termelés csökkenését, hanem a termelés emelkedését fogja ez eredményezni. A munkáltatók ez ellen érthetően tiltakoznak és állást foglalnak, minthogy ők minden ellen tiltakoznak és minden ellen állást foglalnak, ezt is ki kell küzdeni, ezt is ki kell harcolni. Ehhez egységes,erős szervezetre, intelligens, értelmes munkásokra van szükség. A cél ki van tűzve, a munkásságon a sor, hogy ezt meg is valósítsa.(Éljenzés.) Ocskovszky János (Sajószentpéter): A borsodi szénmedencében ii szanálás előtt 35 bánya volt, ma pedig itt van, a többi beszüntette üzemét. Foglalkoztatva volt 10.000 munkás, ma 8600. Mesterségesen fejlesztették a munkanélküliséget azzal, hogy a béreket leszorították és pótműszakok dolgozására kötelezték a munkásságot. 1925-ben bevezették a szén osztályozó tót s azóta a munkásnak külön kell rakni a darabos, az apró és a porszemet, amelyet eszerint fizetnek. A bányák kartell, létesítettek, aminek eredménye, hogy a szén árát 130.000 K-val fölemelték, a munkabér azonban sehol nem emeltetett. December 19-től január 8-ig Borsodban összesen hat műszakot dolgoztak és akkor újév napján odaállt az egy az újévi ajándékot adotta: „Emberek, aki átlagot, az mehet, me, lézeng és a napot, lop, kérvényre azt, mondat sem lehet, Hanenp-is jobb szokoljonSinter, lés.“ Az özvegylány. ismerik őt, ismepsit, „ akiszirakból hol . ..-4 olcsón fx, aki monapitott i csak is béről szó pr. ■ártom, ott jól /»Mg' azt /a, tá. rakta’ráfe^gr» k meat * ’il’íisv arat ott érték A borsod ;nkások hogy Berentén l\r*,±,jemn nem 10% hanem V'-V.M^^tett volna elérni, de Csóka nem a milikásságot K(’-TnfMév'meg előbb, hanem bement az igazgatóhoz és an,i véleményét fogadta el. Szuhakállón, Sajókazincon ’Ajptnak a munkásoknak kellett Csókával szembehelyez,?-?Ölnök, hogy magasabb bért tudjanak elérni, így tisztában vagyunk ezzel a sárga szervezettel.. (Közbekiáltás: Színtelen szervezet!) Keresztényszocialistákra nekünk semmi szükségünk nincs, én a magam részéről a leghatározottabban ellenzem. Volt idő, mikor csendőrök verték meg azokat, akik nem akartak az ő tagjaik lenni. A keresztényszocialistákra vonatkozólag csak azt mondhatom, hogy azoknak egyik bányatelepen sincsen tagjuk, habár próbálkoztak mindenütt maguknak híveket szerezni. Eleinte a csendőrök verték meg azokat, akik nem akartak az ő tagjuk lenni, majd mikor ez nem sikerült, akkor annak megvonták az árpa kiutalását. Jávorok Pál (Felsőgalla): A járulék kérdésénél az volna a javaslatom, hogy maradjunk meg a jelenlegi járuléknál, továbbá azon határozatnak az elvetését, hogy az I. osztályból a II. osztályba lehessen átlépni. Ezt az átlépést úgy javasolnám, hogy csak a hátralékot űzethesse ezzel vissza és azután újból az I. osztályú tagságot űzessék a tagok. Az özvegyi és árvasegélyre nézve nagyon üdvös volna, ha nálunk is meg lenne valósítva. Az árak mindenhol jóval fölötte vannak a békebeli áraknak, csak éppen a munkásság fizetése van jóval alatta a békebeli fizetéseknek. Amint halljuk, Salgótarjánban megalakították a külön szervezetet, ott a bányaigazgatóság mindent ígért a munkásságnak, de amint látjuk, még egy bányaigazgatónak sem jutott eszébe, hogy a munkásságnak jobb fizetést adjon, hogy legalább meg tudjon élni tisztességesen a keresetéből. A kapitalisták és a kormány azért áldoz a munkásság szétbontására, mert ha nincsen meg bennük az egységes erő, akkor ezeken az állapotokon soha nem tudunk javítani, sőt még rosszabbak lesznek. Azt is tudjuk, hogy minden szakmánytétel a békebelinél jóval alatta van. . ... Lehetünk mi akármilyen jó hazafiak, hogyha mindjárt olyan hazafiak leszünk, hogy térden csúszva mászunk, de hogyha kérni megyünk, akkor rúgnak rajtunk egyet. Tehát ne törődjünk azzal, hogy ők mit mondanak, hogy hazátlan bitangok vagyunk, mert mi már áldoztunk eleget a hazáért, és ma sem követelünk többet, mint azt, hogy a munkánkat fizessék meg és akkor meg leszünk elégedve. Azt kívánjuk, hogy a többlettermelésnek a gyümölcsét necsak ők élvezzék, necsak ők pazarolják el mindenféle jóléti dolgokra, hanem juttassanak abból a munkásságnak is, amely azt megszolgálta. Bertrand Antal (Mecsekszabolcs). A pécsvidéki szénmedencében pont az ellenkezője van annak, ami Borsodban. Minálunk nem 3 műszakot dolgoznak, hanem a vállalat rákényszerítette a munkásságot, hogy 6 műszak helyett 0 műszakot dolgozzon, miután a vállalat arra hivatkozott, hogy a szenet csak úgy tudja versenyképessé tenni, hogyha a termelést fokozza, és ezt csak azzal tudja benn, hogyha a munkásság túlmunkát végez. A szanálások nálunk is megvoltak és elsősorban a rokkantakat küldték el, másodsorban azokat, akik föl mertek szólalni a bérkérdésekben. A benyújtott bérkérvényre a vállalat igazgatósága magához hivatta a bizalmi fernakit és egyenként megkérdezte tőlük, hogy ők írták-e alá és rá egy hétre újból behívták őket és közölték velük, hogy a vállalat ezt nem tudja megadni. A túlórákat pedig ingyen követelik. Ez nem volt elég, hanem a mérnök, a bányamester, a főaknász elmentek a munkahelyre agitálni. ..Hát hogyan gondolnak maguk ilyen lehetetlenséget — mondották —, hogy 5 pengő alapbért fizessünk, ezt a vállalat nem képes fizetni.“ . . Csóka-féle szervezkedés nálunk, Pécs vidékén, nincsen, de nem is lesz soha, mert nálunk Csókát jól ismerik. 1922-ben a Dunagőzhajózási Társulatnál sztrájkba léptek a bányamunkások. Erre Csóka lett leküldve, de amint lejött, a bizalmi férfiakat letartóztatták. Csóka ezt megneszelte, fölült a vonatra és ment vissza Pestre. Ilyen emberek, akik ilyen gyáván viselkedtek, ne mondják, boova éves koruktól benne vannak a munkásmozgalomban." A keresztényszocialistákra vonatkozólag az egyesülést nem tudom elismerni annál is inkább, mert ilyen keresztény szervezet nálunk nincs is. Az özvegy- és árvasegély elfogadását elfogadom. A tagjárulékot mai összegében tartsuk fönn. , „„„„ Kollár József (Tatabánya): Amint tudjuk, vannak egyes emberek, akik föl akarják robbantani a mi szakszervezetünket, illetve ezek nemcsak a szakszervezetet, hanem általánosságban neki akarnak menni a szociáldemokrata pártnak és azt akarják szétrobbantani. Azok, akik a Csóka-féle szervezkedésben részt vettek, azok nem is méltók arra, hogy itt üljenek közöttünk és éppen ezért azt javasolom, hogyazokat zárjuk ki a Szövetségből. Az a sok rágalom, amit Csóka ránk mondott, hogy mi milyen ellenszenvvel nézzük a salgótarjáni munkásságot, az nagy hazugság. Nálunk már mindenféleképen próbálták megbontani a mi egységünket. Próbálták keresztény alapon, ébredő alapon, azután Turul-alapon, majd mostan a Csóka-féle alapon, de nálunk egyik sem tudott magának talajt verni, mert mi tisztességes munkásemberek vagyunk és bennünket nem lehet eltántorítani a szervezetünktől. . . ... .... , Tenk András (Felsogalla): Arra kéri a közgyűlést, hogy a Fodor elvtárs által fölolvasott határozati javaslatot fogadja el. ... ., Szabados András (Felsőgalla): Minálunk minél nagyobb volt a termelés, annál jobban leszállították a csillék_ után járó munkabéreket. Éppen ezért kérjük a_ Szövetségünk vezetőségét, hogy hasson oda, hogy helyzetünkön javítani tudjunk és bérkérvényünket a vállalat kedvezően intézze el. A jelenlegi fizetésünkből megélni nem tudunk. Orosz Márton (Nagybátony): A magam részéről azt javasolom, hogy a tagsági díjak maradjanak változatlanul, az özvegy- és árvasegély bevezetését helyesnek tartom. Csóka-féle szervezkedés nálunk is próbálkozott, sőt sikerült nekik egypár embert félrevezetni. Egyik gyűlésükön megjelentem és amikor szót kértem, a csendőrök kivezettek. A legutóbbi gyűlésen azonban már az egész munkásság mellém állt és amikor azt kérdeztem: ,,Lopott-e írógépet vagy nem, erre feleljen?“ Erre újból ki akartak vezetni, de erre az egész munkásság mellém állt, úgyhogy kísérletezésük, dacára, a hatósági támogatásnak, csődöt mondott. , Vida József (Máza): A tolnai kerület, munkásviszonyairól sem jelenthetek valami jót. A szanálást arra használták föl, hogy elsősorban azokat a munkásokat távolították el, akik a szervezetben valami tisztséggel bírtak. Július hónapban a béreket úgy a tolnai, mint a kincstári telepen 10%-kal redukálták, csak a Szövetség közbenjárására sikerült ezt visszaszerezni. A Csóka-féle szervezkedés céljával nálunk tisztában vannak és ott hiába próbálkozik. Éppúgy nem tartom helyesnek a keresztényszocálisokkal való szóba állást.. Gárdos György (Baglyosalja): Hiába mondják azt, hogy a falusi munkásnak nincsen igénye és azért nem lehet, megadni a bérminimumot, ezzel ők csek éket akarnak verni a falusi és a telepi munkások közé, hogy így kitérhessenek a bérjavítás elől. Kérem a Szövetséget, hogy