Bányamunkás, 1927 (16. évfolyam, 1-14. szám)

1927-01-22 / 1. szám

1927 vigye keresztül azt, hogy a­ lakbérpótlékot továbbra is megkapjuk. Azt javasolom, hogy ideiglenesen az I. osz­tályú tagjárulékot szállítsuk le havi 20.000 koronára. Nagy Károly (Sajókaza): Nem helyeslem Gordos elv­­társnak azon javaslatát, mely szerint az I. osztályú tag­járulékot havi 20.000 koronára szállítsuk le. A Szövetség el lehet készülve olyan támadásokra, amelyek súlyos anyagi kiadásokat iognak jelenteni és így a mai viszo­nyok között teljesen lehetetlen a tagdíjak leszállítása. Ami a k­er­esz­t­én­ysz­o­c­i­ál­i­sok­a­t illeti, az nekünk egy ismeretlen fogalom. Nagy Pál (Környebánya): Én jártam külföldön, ott lát­tam, hogy az üzemi választmányoknak milyen hasznos intézkedései vannak a munkásság számára. Az üzemi tanácstagnak törvényben megszabott jogai vannak, úgy­hogy sem a munkaadó, sem a munkás nem szállhat vele szembe. Ami pedig a keresztényeket illeti, ezekkel igazán nem kell foglalkozni. A munkásság még soha nem volt nagyobb nyomorban, mint ma, amikor a fajvédelemről beszélnek. Soha nem tettek kenyörtelenné annyi családot, mint ma. Én azt javasollom, hogy ne tartsuk érdemesnek még válaszolni se nekik. A tagjárulékra vonatkozólag azt javasolom, hogy a mi fönnálló tagdíjaik legyenek érvény­ben továbbra is. Mindenki arról beszél, hogy­­mire lehe­tünk elkészülve. Hát akkor ez is kevés és szükséges, hogy ezt föntartsuk. A családi pótlékról eddig még senki sem beszélt, pedig úgy tudom, hogy ezt is el akarják tőlünk venni. Éppen ezért arra kérem az elvtársakat, hogy áll­janak oda­ valamennyien és ne engedjék, hogy ezt elvon­ják tőlünk. Az özvegy- és árvasegély nagyon üdvös és ideális, ezt mindenáron keresztül kell vinnünk. Tóth István (Pilisvörösvár): Az özvegy- és árvasegély bevezetését helyeslem, azonban nekem volna még egy javaslatom éspedig az, hogy ezzel kapcsolatosan vezessük be azon elvtársaknak a segélyezését is, akik a mozgalom­ból kifolyólag váltak kenyörtelenné, segítsük ezeket a­z embereket legalább addig, amíg átmenetileg el tudnak valahol helyezkedni. A keresz­tényszociálisokra vonatko­zólag megjegyzem, hogy Pilisvörösvárott is megkezdték munkájukat, de a bányai munkássá­g egyszerűen hátat for­dított nekik. A Csóka-féle szervezkedésre kijelenteni, hogy addig, amíg nem tudtam és nem láttam, hogy milyen aljas munkát végez, hogy a munkásmozgalmat elárulta, addig nem elleneztem, de abban a pillanatban, amint keresztülláttam, hogy mire akarja a munkásságot föl­használni, hogy a munkásság bőrére megy ott­ a vásár, első kötelességemnek tartottam vele mindenféle össze­köttetést megszakítani. Ma már tisztán látom, hogy Csóka csak az ő egyéni érdekeiért használta föl a munkásságot és teljesen a kapitalistáik felé irányul az ő szervezkedése. Tenk András (Felsőgalla) fölolvassa a jelölőbizottság jelentését, mire elnök az ülést este 8 órakor bezárta és a tanácskozás folytatását másnapra halasztotta el. Második nap. Elnök hétfőn­­reggel 9 órakor megnyitotta az ülést és a vita folytatását bejelentette. Kis Géczi János (Baglyasalja): A salgótarjáni kerület munkaviszonyait teszi szóvá. Főként a szakmánybérek megállapítását kéri. Erőteljesebb szervezkedést, sürget, erre vonatkozólag határozati javaslatot nyújt be. Erőss Mihály (Tatabánya): Az özvegy- és árvasegély bevezetését helyesnek tartja, mert, ezzel különösen a Szö­vetség régi tagjainak lehet az igényeit, kielégíteni. Lenti Zsigmond .(Mór):.. . A keresztényszocialisták móri szereplését vázolj®., rámutat arra, hogy ilyen emberekkel lehetetlen együtt­működni. A Csóka-féle rendbontással szemben a legerőteljesebb álláspontot kell elfoglalni a­­Szövetségnek, de le kell számolni azokkal is, akik a Szövetségben ezt elősegítették. Wyborny Ferenc (Bremsberg): Az üdülési szabadság bevezetését kéri az összes bányatelepeken és ennek tör­vén­yhozási úton való berendezését. "Kéri egyúttal, hogy a hátralékos tagok tagsági díjaikat alacsonyabb járulék­kal rendezhessék. . •­­ Unterwegner János (Dorog): A tagsági díjak leszállí­tását javasolja, Dorogon az elmúlt hónapban nagyobb­­számú elbocsátásokat még folytatni fogják. Indítványt nyújt be, hogy a Szövetség összes vezetői a közgyűlés ál­tal újra választassanak. Maurics Károly (Pilisszentiván) az özvegy- és árvasegély bevezetését nagyon helyesnek tartja, azonban kéri az ellenállási alapnak a bevezetését is, miután tekintettel kell lenni arra, hogy ha egy munkástársunk a mozgalom­ból kifolyólag veszti el a kenyerét, hogy akkor addig, m­íg máshol, tud elhelyezkedni, a családjának legyen miből megélni. A keresztény szervezettel való együttműködést telj­esen fölöslegesnek tartja, mert Magyarországon a bányatelepeken nincsen keresztényszocialista bányamun­kás. Pilis­szent­ivánon is megalakították annak idején ezt a keresztény szervezetet, de nem a munkások, hanem a plébános volt az első tagja és a­ munkásság között hiába próbálkoztak, nem tudtak tagot szerezni. Bernnek István (Sajószentpéter: Mióta bevezettek a bányánál, hogy a szenet, ki. Kell válogatni és aszerint fizetik, azóta a munkásság­­keresete lényegesen csökkent, úgy hogy abból megélni teljes lehetetlenség. A munka­­bérek rendezését törvényes úton kéri. A tagjárulékokra vonatkozólag elfogadja azt, ami eddig vol­t, csupán a hátramaradottaknak maradjon meg az kedvezmény, hogy a hátralékot alacsonyabb járulékkal fizethessék vissza. Gdorinszky Ferenc (Salgótarján): Csóka és társai a szakítás előtt sokat jártak nálam, hogy engem is rábírja­nak a piszkos munkára, amit ők végeztek, de én soha nem voltam hajlandó velük egyetérteni és mindenkor megmaradtam a szervezetünk mellett. Engem mindenféle­­képen bele akartak vinni az ő mozgalmukba, de én nem kapcsolódtam közéjük soha. Ezért kérem a közgyűlést, hogy vigyázzon minden elvtársunk arra, hogy ilyen Csóka-féle emberek be ne furakoz­hassanak többé a mi egységes táborunkba. Gombos Pál (Felsőgalla) az üdülési szabadsággal foglal­kozik és a következő határozati javaslatot nyújtja be: A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének 1927 január 9-én és 10-én megtartott orszá­gos közgyűlése fölszólítja a Szövetség vezetőségét, töre­­kedjék arra, hogy a bányamunkások üdülési szabadsága törvényhozási úton rendeztessék, mert csak ezáltal ér­hető el, hogy az üdülési szabadság a munkaadók ön­kényes intézkedéseitől függetlenül a munkásság részére biztosíttassék. Előre is kifejezi azon óhaját, hogy az üdülési szabadság készpénzben ne legyen megváltható. Tóth József. (Felsőgalla): Kérem azoknak az emberek­nek a kizárását, aki eddig a Csóka-féle mozgalommal kapcsolatosan működtek, és az ilyen egyének addig egy­általában ne lehessenek bent a Szövetségben, amíg mulasz­tásaikat jóvá nem teszik. Elnök: Több fölszólaló nincs, a vitát bezárom. Tóth István (Pilisvörösvár) Itt olyan kifejezések hang­zottak el reám vonatkozólag, amelyek az én személyemet sértik. Miután engem a pilisvörösvári helyi csoport kül­dött, ide a közgyűlésre és ha engem a helyi csoport tagjai méltónak tartottak arra, hogy ideküldjenek és itt az ő érdekeiket képviseljem, akkor kérem a közgyűlés tagjait, hogy velem szemben tisztelett élj­esebb hangot használja­nak, mint amilyenek itt az előbb elhangzottak. Maurics Károly (Pilisszentiván): Amennyiben a köz­gyűlés nem tart bennünket méltónak ar­ra, hogy a tanács­kozásain részt vegyü­nk, akkor tessék kizárni bennünket, de ha ittmaradunk, akkor elvárjuk, hogy más hangot használ­janak. Peyer Károly: A vitában elhangzottakra kí­vánok egy­­pár szóval válaszolni. A tagsági díjak ügyében azt javaslom, hogy változatlanul maradjanak, úgy, amint eddig volt. Egy kérést kell azonban a Szövetség tagjaihoz intéznem és ez az, hogy a vezetőség által adott kedvez­ményt, miszerint az I. osztályból át lehet lépni a II. osztályba, csak azok vegyék igénybe, akik tényleg rá vannak szorulva. Szövetségünk csak akkor lesz képes a reá háramló feladatoknak eleget tenni, ha a­­szükséges anyagi eszközök rendelkezésére állanak. Az özvegy- és árvasegély bevezetéséhez az összes fölszólalók hozzájárultak, úgyhogy ké­rem, adják meg a fölhatalmazást a vezetőség részére, hogy ezen segélyezés szabályzatát dol­gozza ki és rövid időn belül valósítsa meg. A keresztényszocialistákkal való együttmű­ködésre nézve nincs a felszólalások között véle­ményeltérés, én magam teljesen osztom a föl­szólalók véleményét, így a kérdés fölött napi­rendre térhetünk. Gombos elvtársnak az üdülésre vonatkozó indítványát ajánlom, hogy a közgyűlés fogadja el és erre bízzon meg engem, hogy az erre vo­natkozó indítványt az országgyűlésen beter­jesszem. _ Unterwegner elvtárs indítványa fölött mód­jában van a közgyűlésnek dönteni, e tekintet­ben nekem semmiféle javaslatom nincs. Ez a jog különben a közgyűlést minden egyes alka­lommal megilleti. . A salgótarjáni külön szervezkedésre vonat­kozólag megállapíthatjuk most már, hogy ez a mozgalom még a salgótarjáni kerületben sem tudott eredményt elérni, úgyhogy napirendre térhetnénk fölötte. Ez a Csóka-féle szervezkedés egyike volt azon kísérleteknek, amellyel a ható­ságok és a bányatulajdonosok a szervezet egy­ségét megbontani akarták. Válaszolnom kell azonban arra a szemrehányásra, hogy a titkár­ság miért nem bocsátotta el már előzőleg Csó­kát. A helyzet nem olyan egyszerű. Csóka eltá­volítása a vezetőség, illetve a közgyűlés hatás­körébe tartozott. A legutóbbi közgyűlés elkö­vetett mulasztásai felülvizsgálására kiküldött egy fegyelmi bizottságot, mely fegyelmi bizott­ságba sikerült Csókának egy pár emberét be­juttatni és igy elérte, hogy az ítélet reá nézve nem volt egészen lesújtó. A közgyűlés elmozdí­totta az elnökségből és a salgótarjáni kerületbe küldte ki tisztviselőnek, ami büntetés jellegével bírt. Hogy egyes emberekben az­­aljasságnak milyen foka lakozik, azt senki előre nem tud­hatja, így csak utólag lehetett vele szemben el­járni. Nagy Pál (Környebánya) fölolvassa a szava­­zatkizedő bizottság jelentését, mely szerint a kö­vetkezőképen lett a vezetőség kiegészítve: Alelnöki Odorinszky Ferenc (Salgótarján). Helyettes pénztáros: Loska Lajos (Berente). Vezetőségi tagok: Gordos György (Baglyas­alja), Nagy Pál (Környebánya). Felügyelő­bizottsági tagok: Orosz Márton (Nagybá­­tony, Lenti Zsigmond (Mór). Vezetőségi póttagok: Prokesch János (Tokod), Fodor József (Etes), Beranek István (S­a­jószent­­páter), Erőss József (Tatabánya), _ Elnök: Áttérünk a napirend következő pont­jának tárgyalására: Bányatárspénztárak köz­pontosításának ügye. Előadó Peyer Károly. A társpénztári törvényt végrehajtó rendelet végre megjelent. Elég sokáig tartott, ha figye­lembe vesszük, hogy 1925 október havában a nemzetgyűlés a törvényt már elfogadta. Én akkor azt kértem, hogy 1926 január elsejével a központosítás hajtassák végre, az akkori ala­pon és a nyugdíjak és a járulékok egységesí­tése a későbbi hónapokban történjék. A nép­jóléti miniszter ezt nem fogadta el és azzal, ho­gy a rendelet késett, a bányavállalatok még az utolsó évben is többezer milliót takarítot­tak meg, amelyet járulék fejében be kellett volna fizetni. A rendelet az utolsó percben jelent meg és így annak végrehajtására csak egy pár nap állt rendelkezésre. Már úgy nézett ki, hogy január elsejével ismét elhalasszák a központo­sítást és már­is hallatszottak hangok, hogy február 1-e előtt nem lehet a központosítást végrehajtani. Amidőn ez tudomásomra jutott, fölkerestem december 15-én a pénzügyminisz­tert, akinél akkor véleményezés végett a ren­delet volt, vele folytatott tárgyalás után meg­ígérte, hogy másnap a pénzügyminisztérium a rendeletet elintézi. Erről meg is győződtem és a rendelet december 18-án érkezett vissza a népjóléti minisztériumba, ahol ismételt sürge­tésemre, december­ 25-én végre a hivatalos lap­ban megjelent. Eljárásomnak súlyt adott az a körülmény is, hogy időközben tudomására jutott ez a késedelmes intézkedés a bányamun­kásoknak, akik minden telepen megjelentek a bányaigazgatóságnál, a bánya- és egyéb ható­­ságoknál és bejelentették, hogy amennyiben január elsejével a rendelet nem jelenne meg, úgy Magyarország összes bányamunkásai be fogják szüntetni a munkát. A pilisvörösvári­­ küldötteknek el kell ismer­niük, hogy őket e tekintetbeli mulasztás terheli. Ők még akkor is Csóka mellett állottak, amidőn már mindenki előtt nyilvánvalóvá vált árulása. Tóth elvtársnak ezért a ténykedéséért a bírála­tot el kell viselnie, amely bírálat nem a vörös­­vári helyi csoportot éri, hanem őt személyében, mint a központi felügyelőbizottság tagját. Önök hibát követtek el, hogy több ízben megjelentek Salgótarjánban és az ottani munkásságot meg­tévesztették, tetézték még azzal is, hogy levele­ket írtak Franciaországba, téves információkat küldtek ki és amikor ennek ellenkezőjéről meg­győződtek, nem tartották szükségesnek azt h­el­yreigazítani. A mai közgyűlésnek határozott irányt kell szabni mindenfelé, mert csak egységes állásfog­lalással leszünk képesek a ránk bízott feladat­nak eleget tenni. Kérem a jelentés tudomásul­vételét. (Lelkes éljenzés.) Elnök: Szavazásra fogom föltárni a beérkezett indít­ványokat és a jelentést. Aki a vezetőség előterjesztett­­jelentését tudomásul veszi, kérem a kezét fölemelni. Egy­hangúlag elfogadva. Tagsági járulékra vonatkozó javaslat, hogy maradjon változatlanul az eddigi havi járulék. Elfogadva, özvegy- és árvasegély bevezetése. Elfogadva. Az üdülési szabadságra vonatkozó javaslat. Elfogadva. Unterwegner elvtárs indítványát a közgyűlés egyhan­gúlag elvetette. Elnök elrendeli a vezetőség kiegészítése ügyében a sza­vazást, mely időre a tanácskozást fölfüggeszti. Fölfüg­gesztés előtt szót kér Gombos Pál. Gombos Pál (Felsőgalla): Ezzel kapcsolatosan bejelen­tem, hogy amennyiben a közgyűlés nem hozna olyan határozatot, hogy azok a vezetőségi tagok, akik eddig a­ Csóka-féle mozgalomban résztvettek, ki ne zárassanak a vezetőségből, akkor én kénytelen leszek lemondani a veze­tőségi tagságomról, miután nem vagyok hajlandó ezekkel együtt dolgozni. Javorek Pál (Felsőgalla): Én is azonosítom magamat Gombos elvtárs fölszólalásával és tisztít­óm­un­kát kérek a közgyűléstől. Elnök: Kérem Tóth elvtársat, legyen szíves erre vonat­kozólag nyilatkozni, miután csupán csak önről van szó. Tóth István (Pilisvörösvár): Én ismételten csak azt mondhatom, amit már elmondottam, hogy amíg nem lát­tam Csókának azt a munkáját, amellyel a munkásságot teljesen elárulta a­ kapitalistáknak és hogy a munkásság erejét a saját egyéni céljaira használja föl, addig mellette álltam, de amint mindezen aljas munkálkodá­sairól meggyőződtem és láttam, akkor tovább egy percig sem voltam hajlandó őt ténykedéseiben támogatni és föl­borítottam vele mindennemű összeköttetést. Javorek Pál (Felsőgalla): Én kérem a közgyűlést, hogy miután Tóth elvtárs beismerte, hogy Csókát támogatta a rendbontó munkájában, addig, amíg Tóth elvtárs ennek az ellenkezőjét be nem bizonyítja és amíg meg nem győ­ződünk arról, hogy ő becsületes szociáldemokrata, addig bizalmatlanságot szavazzunk meg vele szemben. Papp István (Tokod): Én azt javasolom, hogy tartas­sák meg Tóth István vezetőségi állása, de addig, amíg meg nem győződünk arról, hogy becsületes harcosa a szervezetünknek, addig maradjon távol a vezetőségi ülésekről. Elnök: Papp István indítványát tartanám a legjobb megoldásnak ebben a kérdésben. Én ajánlom talán ennek az elfogadását. A közgyűlés Papp István indítványát elvetette és Javo­rek elvtárs indítványát fogadta el. Elnök: A szavazás tartamára fölfüggeszti a tanácskozást. Utána a szavazatszedő bizottság teszi meg a jelentését. Ez a dolog előzménye, így született meg a ren­delet, tehát az utolsó percben is szükség volt a Szövetség és az abban tömörült tagok erő­teljes föllépésére. A rendelettel szemben álláspontunk ismere­­­­tes. Az 1926 október 3-án tartott országos érte­­­­kezleten s az azt követő miniszteri ankéton­­ álláspontunkat kifejtettük. Ez a rendelet nem­­ elégíti ki a munkásságot, ezt a rendeletet mi­­ rossznak tartjuk és ez ellen a rendelet ellen­­ minden rendelkezésünkre álló eszközzel küz­­­­de­ni fogunk, hogy annak hibáit megjavítsuk.­­ Egyet azonban mégis el kell ismernünk és ez­­ az, hogy végre megtörtént maga a központosí­tás, mert enélkül hiába lett volna minden kí­sérlet, hogy a munkásságot ezen áldatlan álla­pot alól fölszabadítsuk. Sajnálattal kell meg­állapítani, hogy a kormány és vele egy néze­ten levő munkáltatók antiszociális fölfogása érvényesült is­mét, mely nem engedte meg azt, hogy ez a rendelet többet nyújtson, mint ami eddig volt, sőt egyes helyeken még ennél keve­sebbet ad. Ezzel akarják a munkáltatók a mun­kások előtt bizonyítani, hogy a rendelet nem javított a munkásság helyzetén, holott véle­ményünk szerint meg lett volna már most a mód a­ nyugdíjak fölemelésére. Az általunk követelt módosítások közül még mint legfontosabbat kell kiemelnem, hogy az elveszett szolgálati időt az eredetileg tervezett 1919 január 1-étől sikerült 1914 július 1-ig ki­tolni. Ez sem az, amit kértünk, de minden­esetre beleszam­ítódik az egész háborús idő. Az országos értekezleten elfogadott határozat­ban azt követeltük, hogy a szolgálati idő 30 évben és az életkor 50 évben állapíttassék meg, mely után vájá­roknál havi 1.200.000 korona nyugdíjat kértünk. Ez a kérés nem mondható túlzásnak, mert hiszen figyelembe kell venni azon rettenetes szenvedéseket, amelyeket a bányamunkásság a bábom óta átélt, ezen nélkülözések mellett el­töltött éveket nyugodtan lehet duplán számí­tani, mert hiszen máshol is a háborús éveket duplán számították be. A trendelet hatvanöt évet állapít meg mint korhatárt és föntartja a 40 éves szolgálati időt; csak a föld alatt dol­gozó munkásoknál tesz e tekintetben kivételt, ahol 25 évi földalatti munka után 60 éves élet­korban állapítja meg a nyugdíj­jogosultságot. Azt persze nem kérdezik, hogy a mai viszo­nyok mellett melyik munkás bír 25 évet a föld alatt eltölteni. Követeltük a nyugdíjasok in­gyenes­ orvosi kezelését és gyógyszerrel való ellátását, azonkívül temetkezési járulék meg­ál­lap­ítás­át. Minderről a rendeletben szó sincs és egyes telepeken már­is folyik emiatt az uszí­tás, különösen Pécsett, ahol azt akarják a munkásokkal elhitetni, hogy m­i követeltük ezt így. Ezzel az útszéli demagógiával le kell szó­ BÁNYAMUNKÁS 3. oldal

Next