Bányamunkás, 1930 (19. évfolyam, 1-8. szám)

1930-01-24 / 1. szám

1930 ü­ltek le, az óriási légnyomás messzire dobta el a munkásokat. Majd minden munkás súlyos égési sebekkel került a felszínre. Weisz Józsefet a többi­­sebesültekkel együtt korhadba szállí­tották, de testén olyan súlyos égési sebek vol­tak, hogy párnapi szenvedés után meghalt. Weisz József elvtárs neve ismeretes nemcsak a­ pécsi munkásság körében, ahol éveken ke­resztül becsületesen dolgozott és mint öntuda­tos munkás vett részt a munkásmozgalomban, de ismerik őt az ország többi bányatelepein is. Előljárt mindenütt és ez volt a­ bűne, amit az üzemvezetője megbocsátani nem tudott. Kiül­dözték ezt az embert, mint oly sok más, becsü­letes, tisztességes munkást, mert bátorsága volt egy falat nagyobb kenyeret követelni. Ezek a magukat jó hazafiaknak tartó egyének így kergetnek ki az országból jóravaló, becsületes munkásokat, csak azért, hogy a maguk buta gőgjével szemben ne legyen önérzetes ember, aki kioktatja ezeket az embereket, hogy élni nemcsak azoknak van joguk, akik a hatalmat gyakorolják, hanem azoknak is, akik földalatti munkahelyeken minden percben életük veszé­lyeztetésével keresik meg azt a pénzt, amiből erre a jólétre telik. Lesz r­ég idő, amikor ár­tatlan munkások üldözéséért felelni kell va­lamikor, mert ezek a gazságok nem maradhat­nak megtorlatlanul. A szervezett munkásság kegyelettel tekint a messze távolban­­ lévő sírhantra, kegyelettel emlékezik meg Weins József elvtársunk elhalá­lozása­ alkalmából mindazokra, akik külföldön hivatásuk teljesítése közben estek el a munka harcmezején. A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség taglét­­száma 1928-ban. Az am­sterdami «szakszervezeti Intennationále m­ost tettem közzé az 1927. évről szóló taglét­szám adatait. Ebből megállapítható, hogy az 1927. évi, kis visszaesés után 1928-ban határozott emelkedés mutatkozik. Ez az emel­kedés 381.038, azaz a teljes taglétszám 2,9%-a. 1928 december 11-én a teljes taglétszám 13.525.263 szervezett munkást mutat ki. 26 országról szól az alábbi statisztika, amelyből megalapítható, hogy 14 országban emelkedés, 8 országban csök­kenés, 4 országban pedig állandó taglétszám található, ezen állításom nem felel meg a valóságnak , ezért kötelességemnek tartom, hogy Orosz Mártontól a rágalmazó kifejezés miatt a nyil­vánosság előtt bocsánatot kérjek. Salgótarján, 1930 január 19-én. Gazsó József s. k. Előttünk mint tanuk: sor. Gádor Ferenc s. k. Olvashatatlan aláírás s. k. Anglia — — ---------------1928-ban 3,673.144 1927-ben 3,874.842 Argentina --------------—— 82.574 82.574 Ausztria------------------------— 7­66.168 772.762 Belgium ------------------------— 518.658 530.575 Bulgária­------------------------— 2.650 2.485 Csehszlovákia —— 558.608 541.637 Dánia ---------------------------------— 155.978 156.425 Dél afrikia------------------------40.000 60.060 Déln­yngatafrika 500 600 Észtország------------------------— 5.506 5.071 Franciaország —— 638.326 605.250 Görögország-­---------------— 98.470 Jugoszlávia--------------­—■ 36.044 33.217 Kanada--------------- — — —­ 144.000 140.195 Lengyelország —— 272.317 271.581 Lettország------------------------— 2­888 18.732 Luxemburg--------------­—­15.377 14.197 Magyarország —— 124.378 127.422 Memel---------------------------------— 1.064 1.024 Németalföld---------------—■ 220.545 202.696 Németország —■ ——, 0)33 (1 4­4.810.490 Palesztina---------------—­— 21.302 21.873 Románia------------------------— 26.783 Spanyolország —— 221.000 Svájc--------------173.000 165.692 Svédország —■ —— 469.409 437.794 1927-ben még nem csatlakozott. nyilatkozat A Bányamunkás szerkesztősége aláírással ki­adott „Nyílt levél“, továbbá a Bánya- és Kohó­­m­nkások Országos Szövetségének 1929. évi jelentésében a Szakszervezeti Tanács, a Szociál­demokrata Párt, Peyer Károly, Eszter­gályos János, Kabók Lajos, Gál Benő, Szakasits Antal és más elvtársakról rágalmazó és becsületüket sértő közlések történtek. Kötelességemnek tar­tom kijelenteni, hogy a­ fönt említett nyomtat­ványok sértő és rágalmazó kijelentéseivel nem értek egyet és azokat elítélem. Miután az emlí­tett röpiratok kiadásában részem volt, egyes helyi csoportok gyűlésein magam is egyes elv­­társak becsületét sértő kijelentéseket tettem, ezért a megsértett testületektől és elvtársaktól ezennel bocsánatot kérek. Budapest, 1329 november 11. Ocskovszky János s. k. : Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének volt titkára. * Főúti nyilatkozat a­ Népszava 1929. évi no­vember 13-án megjelent 258. számában jelent meg és a Bányamunkás azóta megjelent szá­maiból csupán nyomdatechnikai okokból ma­radt ki. Nyilatkozat Alulírott Gazsó József mátraverebélyi lakos a­ kisterenyei szénbányában munkástársaim előtt azt beszéltem Orosz Márton bányamun­kásról, a nagy­bálon­yi helyicsoport elnökéről, hogy 1928 őszén a bányavállalat igazgatóságától 300­0 jutalmat kapott Meggyőződtem róla, hogy BÁNYAMUNKÁS Gyűlések Sajószentpéter. A helyi csoport tagjai decem­ber hó 22-én, délután 3 órakor Sa­jószentpéteren a Kultúr­házban tartották meg évi rendes köz­gyűlésüket, amelyen a tagok szép számban jelentek meg. Gifló Rezső nyitotta, meg a köz­gyűlést, üdvözölve a megjelenteket, valamint a központ részéről kiküldött Bertrand Antalt. Gifló elnök beszámolt a helyi csoport működé­séről, utána a központ részéről Bertrand Antal tartott előadást a bányamunkásság gazdasági helyzetéről. Rámutatott mindazokra a sérel­mekre, amelyek a magyar bányaiparban fenn­­állanak. Foglalkozott a bányamunkások szociá­lis biztosításával. Utána Kubinyi István fel­szólalásában rávilágított a szervezkedés szük­ségességére és statisztikát olvasott föl, mely­nek alapján megállapította, hogy a magyar bányamunkásság milyen mélyen van a létmini­mum alatt. A megjelent elvtársak a legnagyobb figyelemmel hallgatták végig az előadókat, majd Gifló elnök felszólítja a közgyűlést, hogy válasszák meg az új vezetőséget. Az új vezető­ségbe a következő elvtársak lettek megvá­lasztva: Elnök: Gifló Rezső; másodelnök: Hege­dűs Mihály; pénztáros: Pollák Lajos; másod­­pénztáros: Krecz András; jegyző: Sike Lajos; ellenőrök: Medved Rezső, Osztrovszki Gábor; választmányi tagok: Gifló József II., Mrázek Ferenc, Kis Milnár János, Bánóczi József, ifj. Gallér József, Schneck József, Grajer István II., Bucztyuk Sándor, Somodi János, Kovács Já­nos II., Kovács András. A vezetőség megválasz­tása után Gifló elvtárs lelkes zárószavával a gyűlés a legnagyobb rendben szétoszlott. Szászvár. A helyi csoport december 8-án, dél­után 3 órakor a községi vendéglő nagytermé­ben­ tartotta meg rendes évi közgyűlését, ame­lyet Vida József nyitott meg. Beszédében rá­mutatott a szervezkedés szükségességére. Beszá­molt a kerületben történt igazságtalan elbocsá­tásokról és fölhívta a megjelent elvtársak ügyeimét a fokozottabb szervezkedésre, mert a munkásság érdekeit csak úgy tudja megvé­deni, ha a szervezetet kiépíti, amire jelenleg nagy szükség van.* A központ részéről Bertrand Antal tartott előállást a­ bányamunkásság gaz­dasági helyzetéről, beszámolt a rendkívüli köz­gyűlés határozatairól és felhívta a megjelente­ket, hogy fogjanak össze a szervezet kiépíté­sére. Az előadókat a megjelent elvtársak a leg­nagyobb figyelemmel hallgatták végig. Az elnök zárószavával a gyűlés a legnagyobb rendben szétoszlott. Felső­gall­a: A helyi csoport tagjai 1929 decem­ber 29-én a Bányamunkás-Otthonban tartották meg évi rendes közgyűlésüket, amelyen a tagok szép számban jelentek meg. A közgyűlést Tenk András elvtárs nyitotta meg, üdvözölve a je­lenlévőket és beszámolt a csoport működéséről. Utána átadta a szót a központ részéről kikül­dött Bertrand Antal elvtársnak, aki felszólalá­sában hosszabban foglalkozott a bányamunká­sok gazdasági helyzetével Párhuzamot vont a magyar bányász és a külföldi bányász életszín­vonala között és megállapította, hogy mennyi­vel rosszabban vannak díjazva a magyar bá­nyászok, dacára annak, hogy a magyar bánya­­kapitalisták óriási haszonra tesznek szert. Fog­lalkozott a bányamunkások szociális biztosí­ta­tásával, valamint a­ bányanyugbéresek súlyos helyzetével. A jelenlévők­­a legnagyobb figye­lemmel hallgatták végig az előadót. Bertrand Antal előadása után a vezetőség választására került volna a sor. Miután a gyűlésnek a ki­szabott határideje lejárt, a megjelent hatóság a gyűlés továbbfolytatásához nem járult hozzá.. A közgyűlés elhatározta, hogy a vezetőség vá­lasztására külön gyűlést fognak egybehívni. Az elnök zárószavával a gyűlés a legnagyobb rendben szétoszlott. Tatabányán január 12-én tartották meg a folytatólagos évi rendes közgyűlést a Vitausek­­féle vendéglő nagytermében, amelyen nagy számban jelentek meg az elvtársak. Erős Mi­hály üdvözölte a megjelenteket és a vezetőség nevében beadta a lemondást. A közgyűlés egy­hangúlag korelnöknek Jelinek Ferenc elvtár­sat választotta meg. A központ részéről Ber­trand Antal szólalt föl, aki a társpénztári vá­lasztásokat ismertette. Utána Kabók Lajos elv­­társ szólalt föl, aki beszédében foglalkozott a munkásság gazdasági helyzetével. Kabók elv­társ előadása után a közgyűlés egyhangúlag a következőket választotta a vezetőségbe: Elnök: Tenk András; másodelnök: Tóth Péter; alelnök: Erős Mihály; jegyzők: Pfeiffer Lőrinc, Tóth József­­; pénztárosok: Kovács Sándor, író Ist­ván; ellenőrök: Eibek Imre, Hodop István; könyvtárosok: Pavacskó Nándor, Gaál János, Magyar Károly; választmányi tagok: Búza István, Szabó Ferenc dev., Benyős József, Ste­­fancsk­s János, Horváth József, Bencze And­rás, Kupfer Jakab. Erős Mihály elvtárs záró­­szava után a közgyűlés a legnagyobb­­rendben szétoszlott. Nagybátony. A helyi csoport november 24-én tartotta meg évi rendes közgyűlését, amelyen a tagok szép számban jelentek meg. Orosz Már­ton elnök üdvözölte a megjelenteket és beszá­molt a csoport működéséről, valamint az igaz­gatósággal folytatott­ tárgyalások eredményé­ről. Bertrand Antal a Szövetség részéről foglal­kozott a bányamunkásság gazdasági helyzeté­vel, rávilágított, hogy a bányamunkások mi­lyen nagy nélkülözésekben tengetik életüket, majd fölhívta a megjelenteket a fokozottabb szervezkedésre. Utána megválasztották az új vezetőséget. Elnök: Orosz Márton; másodelnök: Varga József; pénztáros: Burányi János; má­sodpénztáros: Csíki Ferenc; jegyző: Bajczár József; másodjegyző: László János; ellenőrök: Mucra Kálmán, Jankovics József, Debrei Já­nos, Tehető Sándor; választmányi tagok: Nagy Károly, Jakubecz János, Kecskés Komor János, Kránik István és Varga András. A vezetőség megválasztása után Orosz elvtárs lelkes záró­­szavával a gyűlés a legnagyobb rendben véget ért. Brennberg: A helyi csoport tagjai december hó 35-én, délelőtt tartották meg évi rendes köz­gyűlésüket a Horvá­th-féle vendéglő helyiségé­ben, amelyet a tagok zsúfolásig megtöltöttek. Wyborny Ferenc elnök üdvözölte a megjelen­teket és átadta a szót Bertrand Antalnak, aki német nyelven tartott előadást a bányamun­kásság gazdasági helyzetéről és beszámolt a rendkívüli közgyűlés határozatairól. Utána Wyborny Ferenc tartott beszámolót a helyi cso­port működéséről. Mindkét előadót a legna­gyobb figyelemmel végighallgatták. Egyesek fölszólalá­sa után a közgyűlés Wyborny elvtárs zárószavával a legnagyobb rendben szétoszlott. — Délután 3 órakor Bánfalván tartottak a bányamunkások gyűlést, amelyen Wyborny és Bertrand elvtársak fölszólaltak és felszólalá­sukban rávilágítottak a szervezkedés szükséges­ségére. Fölhívták a jelenlévőket, hogy csatla­kozzanak a Bányamunkásszövetséghez, amit egyhangúlag elfogadtatott. Az elnök zárósza­vával a bánfaival gyűlés véget ért. Köszönetnyilvánítás Édesapánk és öregapánk elhalálozása alkalmával­­köszö­netet mondunk mindazoknak, akik megjelentek a­ teme­tésen és megjelenésükkel fájdalmunkat igyekeztek eny­híteni. — Mecsekszabolcs, 1929 szeptember 28. — Koszik János. Hálás köszönetünket fejezzük ki mindazoknak szíves pártfogásukért, akik szeretett férjem és drága apánk ha­lála alkalmával bennünket támogattak. Ameddig csak élünk, hálás szívvel gondolunk jótevőinkre. — Vasas, 1929 december 6. — d.dr. Schiffer Vincéné és három gyer­meke. Ezúton mondok köszönetet mindazon munkástársaknak, akik szeretett férjem, Berinek István, elhalálozása alkal­mával támogatásomra 176.50 pengőt gyűjtöttek — Sajó­­szentpéter, 1929 november 30. — Özv. Bercinek Istvánná. * «­ Ezúton mondok köszönetet mindazon jóakaróimnak, akik férjem, Lantos István, elhalálozása alkalmával árváim részére 110.60 pengőt gyűjtöttek össze, örök hálával fogok mindenkor rájuk emlékezni. — Baglyasalja-Katalina, 1929 október 17. — özv. Lantos Istvánné és gyermekei. Ezúton mondok hálás köszönetét; mindazoknak, akik fér­jem, Gergely István, elhalálozása alkalmával részemre 135 pengőt gyűjtöttek össze. — Sajószentpéter, 1929 no­vember 19. — Özv. Gergely Istvánná. Meghívd A Bányamunkás-Otthon Részvénytársaság 1930 február 2-án, délelőtt 10 órakor a Bányamun­kás Szövetség helyiségében (Budapest, VI.­­V­ö­rösmarty utca 44/b, II. emelet) tartja meg 3. oldal V. évi rendes közgyűlését, amelyre a 1. részvényeseket meghívja. Az alap­szabályok 16. szakasza értelmében a részvények legalább 3 nappal előbb a Bányamunkás-Otthon Részvénytársaság pénztáránál (Budapest, VI. Vörösmarty utca 44/b) vagy a Törekvés Taka­rékpénztár Rt. pénztáránál (VII. Rákóczi út 42) letétbe helyezendők. Tárgysorozat: 1. Igazgatóság és felügyelő­­bizottság jelentése az 1929. évi, illetőleg VII. üzletévről. 2. Zárszámadások előterjesztése, megállapítása és a­ nyereség fölötti határozat. 3. Az igazgatóságnak és felügyelőbizottságnak •az 1929. üzletévre vonatkozó fölmentése. 4. Az igazgatóság megválasztása. 5. A felügyelő­bizottság megválasztása. 6. Esetleges indítvá­nyok. Budapest, 1930 január 12. Az igazgatóság. Mérlegszámig: 1929 december 31-én. Vágyán.: Pénz­tárkészlet 5477.02 P. Budapesti ingatlan. 237.030.66 P. Sárisápi ingatlan 224 P. Vasasi ingatlan 840.64 P. Mecsekszabolcsi ingatlan 2671.86 P. Dorogi ingatlan 824.88 P. Tokodi ingatlan 960 P. Felsőgallai ingatlan 47.572.39 P. Salgótarjáni ingatlan 10.952.34 P. Érték­papír 1840 P. Adósok 2200 P. Letét 15.010 P. Összesen 325.603.79 P. Teher: Részvénytőke 100.000 P. Tőketartalék 36.000 P. Hitelezők 186.865.21 P. Átmeneti számla — előre fizetett házból 2097.05 P. Összesen 324.962.26 P. Nyere­ség áthozat az 1928. évről 875.69 P. Veszteség a folyó évben 234.16 P. összesen 325.603.79 P. Megvizsgáltuk és rendben találtuk. A felü­gyelőbizottság.

Next