Bányamunkás, 1951 (38. évfolyam, 1-23. szám)

1951-01-02 / 1. szám

1951 január 2. A dolgozók szeretik a gépet — A gépet nagyon szeretjük — mondja Kovács Péter fejtési vájár. — Azelőtt négy sorral lőttünk, de amióta a gép itt van, csak két sor lövés kell. De van is aztán szén, amikor a tető­szenet lelőj­­­ük. Csákvári Károly csapatvezető el­mondja, hogy a gép I'TO—180 centi­méterre „vág be“ a frontba. A kő­beágyazás fölötti szenet le kell lőni. „Ha semmi akadály sincs, akkor 150 csille szenet is kitermelünk egy mű­szakon, így a szén sokkal darabosabb is, mint ha amprekolnánk.“ (Késelés nélkül, elevenben robbantással tövesz­­tenek. — Szerk.) — A gép nagyon fő, de az itteni adottságban nem lehet teljesen ki­használni — mondja Grim Gyula fő­aknász is. Az elmondottakból és a látottakból arra következtetünk, hogy a természeti adottságok val­óban olyanok Erzsébet­ek­nán, hogy a nagyteljesítményű Donbassz-kombájnt ott nem lehet tel­jes egészében kihasználni. Azonban tény az is, amit a dolgozóik közül többen meg is jegyeztek, hogy a gép kapacitásának teljes kihasználására, a gép kezelésére és népszerűsítésére Ko­rompai üzemvezetőn kívül nem sok gondot fordít a műszaki értelmiség. „Korompai üzemvezető úgyszólván éj­jel-nappal a gép mellett van“ — mond­ják többes Erzséb­et-aknáin T ha a mű­szaki értelmiség és a műszaki közép­­káderek minden tagja úgy viszonyulna a géphez, mint Korompai mérnök, ak­­kor bizonyára nem 30—4® csille sze­net termelnének a géppel műszakon­ként. A gép mellett 16 személy dol­gozik: 2 kezelő, 14 ember pedig az ácsolást, a fúrást végzi, valamint a Lerobbantott felső szenet lapátolja rá a szállítószalagra. 16 ember azonban kézifejtésen, gép nélkül is kitermel átlagban annyi szenet, mint amennyit jelenlegi helyén a géppel termelnek. A kombájn tehát megközelítőleg sincs kapacitásához mérten kihasználva. Ha ez így van, Oroszlányról miért a tokodi Er­zsébet aknára irányították a Donbassz-kombájnt? — mer® fel ön­k­énytelenül is a kér­dés a bányászok részéről. A XIX. Főosztály helyettes vezetője, Kéri Vencel elvtárs a következőket vá­laszolta a fenti kérdésre: — Azért irányítottuk a gépet elő­ször Oroszlányra, majd a tokodi Er­zsébet-aknára, mert ezekbe® a bá­nyákban olyan magas kalória­jú szén van, amely alapszínnek számít ipa­runkban. úgy gondoltuk, hogy először ott próbáljuk ki a kombájnt, ahol leg­jobb a szén, hogy a kísérleti tapasz­talatok alapján fokozhassuk A szin­­ ti BAMERT szorosan kapcsolatot óhajt létrehozni a bányagépgyár és a bányászújítók között A BAMERT bányagép­gyár vezető­sége levelet intézett szakszervezetünk­höz, melyben azt írja hogy a bánya­­gépgyártás fokozása és korszerűsítése érdekében a szakszervezet és lapunk segítségével szorosabb kapcsolatot óhajt létesíteni a bányagépgyár mű­szaki vezetői és a bányászújítók kö­zött. A levél többek között így szól: „Már a múltban többízben kísér­tetért tettünk arra, hogy a Bányász Szakszervezet aktíváival, élmunkásai­­val és sztahanovistáival érintkezést vegyünk fel és időnként megtárgyal­juk az általunk legyártott bányagépek hibáit és előnyeit. A bányász elvtársak három ízben jár­tak már nálunk és legjobb dolgozóink­kal, művezetőinkkel, műszaki vezetőink­kel és a bányagéptervező iroda beosz­tottjaival megtárgyalták az általunk gyártott bánya­gépek használhatóságát. Az ajánlott javaslatokat megvizsgál­tuk és azokból számtalan előnyös el­fogadható indítványt valósítottunk meg. Ezért helyes volna, ha az újításnak és tapasztalatcserének olyan fokát tudnánk kifejleszteni, amely jelentős eredményeket hozna bányászatunknak és számottevő fejlődésre adna lehetősé­get jelenlegi bányagépgyánásunknak. Általába® gyárunk dolgozói minden igyen­ irányú együttműködésre bármi­kor hajlandók a bányász elvtársakkal, amely Rákosi elvtárs­i beszédének szel­lemében kívánja bányászatunk terme­­lékenységét elősegítnei.” A levél megjegyzi hogy a bányá­szoktól beérkező javaslatok megvizsgá­lására és kidolgozására a bányagép­gyár egy külön brigádot állítana fel. Szakszervezetünk azt válaszolta a bányagépgyár vezetőségének, hogy örömmel vettük tudomásul a vállalat óhaját és a magunk részéről a bekül­dőn jelentések és termelési értekezleti jegyzőkönyvek ilyen irányú javaslatait minden esetben közölni fogjuk a vál­lalat vezetőségével. A javaslatot felül­vizsgáló és kidolgozó brigádra külön felhívjuk dolgozóink figyelmét. Ez re­mélhetőleg azzal az eredménnyel fog járni, hogy a dolgozók nemcsak az egyes értekezleteken, hanem lapunk útján is megteszik észrevételeiket a BAMERT gyártmányai­v­al kapcsola­t­bak­. BÁNYAMUNKÁS A szovjet gépek segítségével ércbányáink idő előtt befejezték ezévi tervüket Air Ércbányászati Vállalathoz tar­tozó üzemek december 6-án részletei­ben és egészében befejezték évi ter­vüket. A vasércbányászat, élén Rudabá­nyával, már december 2-án telje­­sítette évi tervét, maga az ürem pedig már november 30-án telje­sítette előirányzatát. Az eplényi mangánércbánya dolgozói ugyancsak december 2-án befejezték évi tervüket. Az ércbányászati dolgozók lelkesen és hálásan hangoztatják, hogy tervük idő előtti teljesítésében nagyban segítette őket a bányák gépesítése. A Szovjetunió rakodógépekkel, fúró­­kalapácsokkal és exkavátorral segí­tette ércbányászatunkat. Rövidesen kompresszorokat is kapunk a Szovjet­uniótól. Dolgozóink szeretik és jól ki­használják a szovjet gépeket. Azon­ban az ércbányászatnak még több gépre, főképpen jövesztő gépekre volna szüksége. A jó eredmények mellett, sajnos, hibák is akadnak az ércbányászatban, amiket minél előbb ki kell küszö­bölnünk. Vezető kádereink nem foglalkoza­nak eleget a munkafegyelem meg­­erősítésével, továbbá a Sztaha­­nov-, újító- és munkaverseny-moz­­galom fejlesztésének kérdéseivel. A kétlakiak az ércbányászatban is sok kiesést okoznak. A felvilágosító munka hiányára mu­tat a következő eset is: A rudabányai András-akna S-as részlegében dolgozó Tóth András és három társa panaszt emeltek, hogy keveset keresnek. Amikor megvizsgál­ták a helyzetet, kiderült, hogy Tóth és társai visszatartották a munkát, hogy megmutassák: a november 1-én bevezetett darab bérrendszerrel „nem lehet keresni“. Kiderült az is, hogy amit Tóthék négyen egy hónap alatt teljesít­ettek, az­ egy normális bei® tel­jesítménynek sem felel meg. Intézked­tünk, hogy a négy munkavállalót kü­lönböző munkahelyekre osszák be. Az olyan dolgozók, mint például Tátrai Lajos fejtési vájár, aki nem­rég sztahanovista oklevelet kapott és országos viszonylatban a szakma ne­gyedik legjobbja, megmutatják majd Tótihéknak, hogy a darabbérezéssel hogyan lehet keresni és hogyan kell becsületes munkával építeni a szo­cializmust Megállapítottuk, hogy a szállító sze­mélyzetet nem foglalkoztatják, nem terhelik le a lehetőségek szerint. Pél­dául a hányón az egész személyzet áll, ha nincs önteni való csille. Pe­dig volna mit tenni. Elég takarítani­­való van a munkahelyeken. Néhol sza­naszét hevernek a robbantás alkalmai­val széthullott ércdarabok. A takarí­tással is fokozni lehetne a leterhelést és ez a dolgozók keresetét is emelné. Hiányos a leterhelés a vájártanulók­nál is: a hozzájuk beosztott vájár nem foglalkoztatja őket eléggé. Egy másik hiányossága a rudabá­­nyaii üzemnek, hogy mindenütt ki van függesztve a darabbértáblázat, de a Vilmos-bányarésznél ezt már elhanya­golták. Emiatt itt a dolgozók még egyáltalán nem ismerik a darabbérezési rend­szert A táblázat kifüggesztésének elmúláso­­lásáért a felelősség Adorján főaknászt terheli. Mindezek nem történhettek volna meg Rudabányán, ha az ottani szak­szervezeti vezetők, a helyi pártszerve­zet támogatását igénybevéve, jobban segítették volna a bizalmiak munkáján és rendszeresen ellenőrizték volna a Pártunk által meghatározott feladatok végrehajtását. Két frontmentő brigád alakult Petőfi­bányán Mint­ ismeretes, Petőfibányán a ter­mészeti adottságok megkövetelik hogy a frontfejtés legalább két métert ha­ladjon előre műszakonként Máskülön­ben a nyomás utoléri, sőt, elhagyja a fron­tot, arra megnehezíti, sőt alkalmi­lag tehetett terpné teszi a termelést Beke József sztahanovista vájárt sokat foglalkoztatta ez a probléma. Sokat beszélt erről a csapatának tagjai­val: Herczeg Jánossal, Kovács Pállal és Vidéki Imrével. Ugyanezt tette Veszelka János vájár is. Berki János, Deme Ferenc és Kaszás János munka­társaival szintén tenni akart va­lamit azért hogy Petőfibánya minél több szenet termelhessen a Mátra­­vidéki Aram­tejfesztőnek, a hazának és a béketá­bornaik­ A két csapat úgy döntött, hogy egy kis megbeszélőt hívnak egybe az üzem­vezetőséggel és az ÖB-vel. Ott elhatározták, hogy frontmentő mozgóbrigádot alakítanak. Megalakítottak két ilyen brigádot — Beke csapatából az egyiket, Veszelkáéből a másikat, a két csapatvezetővel az élen. A brigádoknak azt tűzték ki fel­adatul hogy minidig abba a frontfül­­kébe menjenek dolgozni, amelyik legjob­ban el van maradva­, amelyiket leg­jobban utolérte a nyomás, hogy a fül­két egyvonalba vigyék a többivel és el­hagyj­ák a nyomást. Amikor pedig namcs ilyen fülke, akkor normális ál­lapotú fülkébe mennek szenein! Beke és Veszelka brigádja meg­mutatták, hogy milyennek kell lenni az új típusú, szocialista bányásznak, hogyan kell viselkednie, hogyan kell megtalálnia a módját a nehézségek le­küzdésének.­ ­ Bányászaink a prémiumos időbere­­résen, a hüstyjutalmazáson ás a többi szociális juttatáson kívül állandóan lelkesen vitatják Pártunk ás kormá­nyunk határozatának azt a részét is, amely kimondja, hogy: „a bányagépek gyártásának tervét 1051. évre az 1950-es háromszorosát meghaladó mértékben kell megállapítani.“ Dolgozóink látják, tudják, munkájuk­ban érzik a bányák gépesítésének nagy jelentőségét. Ahol a dolgozók még nem ismerték fel kellőképpen a gépes gazdasági és szociális fejlődő­példa erre a Donbassz-kombájn ese­te, amelyről Rákosi elvtárs így emlé­kezett meg november 26-i beszédében: „A kombájnról azt mondják, hogy háromszor annyit hagyják állni, mint amennyit járatják.“ Mint ismeretes, a gépet először Orosz, lányra irányította a XIX. Főosztály, ahol többnapos ilde-oda írányítgatás után megállapították, hogy nem lehet megfelelően kihasználni. Egy jó hó­nappal ezelőtt a kombájnt elszállítot­ták a tokodi Erzsébet-aknára. A gép itt is jóval többet áll, mint amennyit dolgoztatják.­­ A gép körülbelül csak 20 száza­lékos kapacitással van kihasználva. Átlagban csak 30—40 csille szenet termelnek vele műszakonként, holott megfelelő telepben a gép ki tudna ter­melni egy csille szenet percenként — mondja Korompai Viktor üzemvezető mérnök. —• Jelenleg (dec. 12-én) 60 méteres frontra van beállítva. Ahmrn­­nimm támfák kellenének, hogy a mun­kahelyet könnyen és gyorsan lehessen biztosítani a gép után. A Donbassz­­kombájn egyébként nagyszerű alkotás. Nálunk a természeti adottságok azon­ban olyanok, hogy nem tudjuk a kí­sérteti célnak megfelelően kihasználni. Olyan helyen kellene beállítani, ahol SD-­120 centiméteres széntelep is jó fele van, ahol kemény a szén, nehéz a jövesztés, de a felétől könnyen le­válik a fennmaradt szén, sünkben bétől lőtt hatalmas szerepét, ott bizonyos, hogy hiányos szakszerve­­zetünk és a műszaki értelmiség fel­­világosító, nevelő munkája. Azok a dolgozók, akik már felis­merték a technika jelentőségét a szo­cialista bányászat kiépítésében, abban látják a legnagyobb hibát, hogy a Bányászati Főosztály, valamint a kü­lönböző bányavállalatok és üzemek műszaki vezetői nem törődnek eléggé a rendelkezésünkre álló gépek helyes irányításával és megfelelő kihasználá­sával. Az egyik gépkezelő szintén megerő­sítette ezt a véleményt. A frontfej­tésre érve látjuk, hogy a gép félrevontan, üzemképtelen állapotban áll. Két géptechniikus a réselőnyelv elhaj­lott lemezét próbálja kiegyengetni. Az elgörbülést az okozta, ami már több­ször előfordult és most újra megtör­tént, hogy a gép beszorult, mert rá­nehezedett az a mintegy 30 centimé­­ternyi kőbeágyazás, amely alatt a kombájnnak a fejtő-rakodó műveletet kellene végezni. Most magunk előtt látjuk azokat a természeti adottságokat, melyekről le­szállás előtt Vigh Ferenc elvtárs, he­lyettes akna­titkár és Korompai Viktor üzemvezető beszéltek. A front 60 mé­ter széles. A művelés alatt a telep vas­tagsága 2,5 méter körüli váltakozik. A fekü és a 30 centiméternyi kőbeágya­zás között egy 80 cent­iméternyi szén­­réteg van, ebbe volt beállítva a gép. A kőbeágyazás és a fete közötti szén vastagsága 1.3—1.5 méter között vál­takozik. A főte mintegy 30 centiméter vastag és efölött homokkal van töme­­dékelve­­ a már előzőleg kiművelt, le­fejtett felső rész. A szénréteg hepe­hupás, hasadékos és gyakori benne a vetősoros beágyazás. Érthető tehát, hogy a kombájn fölötti kőbeágyazás miért nehezedik rá a gépre, miért szo­rul be a kombájn úgy, mint legutóbb is, hogy még az erős réselőnyelv felső lemeze is elgörbült termelést a jó szénből. Mi tudjuk, hogy milyenek a természeti adottsá­gok Erzsébet-aknáit. De hogy a gépet itt sem használták ki még eddig tel­jesen, az nagyrészben annak tulajdo­nítható, hogy az üzemvezetőség nem törődik vele eléggé és iparkodik megsza­badulni a géptől. Arra­ a kérdésre, hogy a Donbassz­kombájn helyes kihasználásának ügyé­­ben mit tehetett volna a XIX. Főosz­tály, megtaláljuk a választ a Szabad Nép december 8-i számában a „Szo­cialista módon vezetni!“ című cikk­ben, amely többek között ezt írja: „Kapkodás, tűrhetetlen hanyagság mutatkozott a szovjet gépek fel­használásánál. A Főosztálynak az lett volna a feladata, hogy pontos A mai naptól (december 21) a kő­beágyazás fölé telepítettük be a gépet és ebben a rétegben fogjuk kipróbál- Egyébként megvan a tervünk arra, hogy megfelelő kísérletezés után a gé­pet olyan bányába irányítjuk, ahol a természeti adottságok sokkal job­ban megfelelnek majd a kombájnnal való kísérletezésre, tervet készítsen, melyik bánya­telepen mikor, milyen szovjet gé­pet akarnak kipróbálni, hogy a kísértetek tapasztalatai alapján fel lehessen adni a nagyobb rendelé­seket ... De nem ez történt. A kombájn alkalmazásának elő­munkálataira közel 2000 műsza­kot használtak fel Erzsébet­­aknán. Semmi kétség, hogy a szervezésnek ezt a fejetlenségét igyekezett kihasználni az ellenség is arra, hogy lejárás» ■ bányászok előtt a szovjet technika te­kintélyét.“ Amint Rákosi elvtárs a bényász­­értekezleten mondotta­: „Ez módot adott egyeseknek arra, hogy azt mon­dották: no, tessék, ez a szovjet kom­bájn. Holott ha a gépet 90 centimé­teres, vagy egy méter vastag szénré­tegre állították volna, akkor nagysze­rűen bevált volna..." A fenti idézetekhez nem kell kom­mentár. A Szovjetunió legjobb bánya­gépajándékával, a Donbassz-kombájn­­nal kapcsolatban mindenkiben fel­merül a kérdés: Vájjon a Bányászati Főosztálynak nincsen olyan geológusa, aki előre meg tudná állapítani azo­kat a természeti­ adottságokat, ame­lyektől a Donbassz-kombájn és más bányagépek használata függ? Ezt a geológust az új bányászati miniszté­rium bizonyára meg fogja keresni é­­s meg is fogja találni. Kapkodás , vagy hozzánemértés? Hanyagság az­­előkészítés terén Kit terhel a felelősség bányagépparkunk elégtelen kihasználásáért? Miért áll a Donbassz-kombájk­ üzemképtelen állapotban Tokod-Erzsébet-aknán ? Hogyan lehet bányásznak jelentkezni? Népköztársaságunk minisztertanácsa, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségével közös határozatot ho­zott bányászatunk fontos kérdéseiről. A szénbányászat fejlődésében mutat­kozó viszonylagos lemaradást — ahogy erre a határozat rámutat —, fel kell számolni és a széntermelést 1951-ben 1950-hez képest 20 százalék­kal kell növelni. E hatalmas jelentő­­ségű határozat végrehajtásához többek között biztosítani kel a bányászat­­munka­erőszü­kségletének gyors, pontos és zavartalan kielégítést. Már megtörténtek a szükséges intéz­kedések, hogy a bányamunkára jelent­kezők minden késedelem nélkül új munkahelyükre mehessenek. Vidéken a bányákba jelentkezőket a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának XI. mu­nkaerőgazdál­­kodási osztályai helyezik el. Budapesten a nagyfuvaros utcai ki­­rendeltségen lehet bányamunkára jelentkezni Az új munkahelyen, a bányákban mindenütt gondoskodnak megfelelő szállásról, az üzemi konyhákon biz­tosítják a dolgozók napi háromszor étkezését. A munkahelyre történő szá­lít­ás csoportosan történik teljesen díj­mentesen. A bányamunkára jelentkezett dol­gozók napi keresete 18,50—26 forint és ezenfelül a teljesítmény szerinti prémium. A szocialista bányászat megterem­tése új és új munkaerőket kíván az ország összes bányájába. Jövőnkről van szó! ötéves tervünk sikeres végrehajtásához, a szocializmus győ­zelmes felépítéséhez az eddiginél több szénre van szükségünk. Jelentkezzenek tehát a bányamunkára kedvet érző dol­gozók. Jelentkezzenek főleg a fiatalok, hiszen elsősorban rájuk, egészséges fiatal 16. életévét már betöltött, de le­hetőleg 36 évesnél nem idősebb fér­fiakra van szükség. Kövessék Pártunk és a minisztertanács hívó szavát és az új munkahelyen, hazánk bányáiban vegyék ki részüket új országunk győ­zelmes építéséből. Boldog vájártanulók új egyenruhájukban

Next