Bányamunkás, 1951 (38. évfolyam, 1-23. szám)
1951-01-02 / 1. szám
1951 január 2. A dolgozók szeretik a gépet — A gépet nagyon szeretjük — mondja Kovács Péter fejtési vájár. — Azelőtt négy sorral lőttünk, de amióta a gép itt van, csak két sor lövés kell. De van is aztán szén, amikor a tetőszenet lelőjük. Csákvári Károly csapatvezető elmondja, hogy a gép I'TO—180 centiméterre „vág be“ a frontba. A kőbeágyazás fölötti szenet le kell lőni. „Ha semmi akadály sincs, akkor 150 csille szenet is kitermelünk egy műszakon, így a szén sokkal darabosabb is, mint ha amprekolnánk.“ (Késelés nélkül, elevenben robbantással tövesztenek. — Szerk.) — A gép nagyon fő, de az itteni adottságban nem lehet teljesen kihasználni — mondja Grim Gyula főaknász is. Az elmondottakból és a látottakból arra következtetünk, hogy a természeti adottságok valóban olyanok Erzsébeteknán, hogy a nagyteljesítményű Donbassz-kombájnt ott nem lehet teljes egészében kihasználni. Azonban tény az is, amit a dolgozóik közül többen meg is jegyeztek, hogy a gép kapacitásának teljes kihasználására, a gép kezelésére és népszerűsítésére Korompai üzemvezetőn kívül nem sok gondot fordít a műszaki értelmiség. „Korompai üzemvezető úgyszólván éjjel-nappal a gép mellett van“ — mondják többes Erzsébet-aknáin T ha a műszaki értelmiség és a műszaki középkáderek minden tagja úgy viszonyulna a géphez, mint Korompai mérnök, akkor bizonyára nem 30—4® csille szenet termelnének a géppel műszakonként. A gép mellett 16 személy dolgozik: 2 kezelő, 14 ember pedig az ácsolást, a fúrást végzi, valamint a Lerobbantott felső szenet lapátolja rá a szállítószalagra. 16 ember azonban kézifejtésen, gép nélkül is kitermel átlagban annyi szenet, mint amennyit jelenlegi helyén a géppel termelnek. A kombájn tehát megközelítőleg sincs kapacitásához mérten kihasználva. Ha ez így van, Oroszlányról miért a tokodi Erzsébet aknára irányították a Donbassz-kombájnt? — mer® fel önkénytelenül is a kérdés a bányászok részéről. A XIX. Főosztály helyettes vezetője, Kéri Vencel elvtárs a következőket válaszolta a fenti kérdésre: — Azért irányítottuk a gépet először Oroszlányra, majd a tokodi Erzsébet-aknára, mert ezekbe® a bányákban olyan magas kalóriajú szén van, amely alapszínnek számít iparunkban. úgy gondoltuk, hogy először ott próbáljuk ki a kombájnt, ahol legjobb a szén, hogy a kísérleti tapasztalatok alapján fokozhassuk A szin ti BAMERT szorosan kapcsolatot óhajt létrehozni a bányagépgyár és a bányászújítók között A BAMERT bányagépgyár vezetősége levelet intézett szakszervezetünkhöz, melyben azt írja hogy a bányagépgyártás fokozása és korszerűsítése érdekében a szakszervezet és lapunk segítségével szorosabb kapcsolatot óhajt létesíteni a bányagépgyár műszaki vezetői és a bányászújítók között. A levél többek között így szól: „Már a múltban többízben kísértetért tettünk arra, hogy a Bányász Szakszervezet aktíváival, élmunkásaival és sztahanovistáival érintkezést vegyünk fel és időnként megtárgyaljuk az általunk legyártott bányagépek hibáit és előnyeit. A bányász elvtársak három ízben jártak már nálunk és legjobb dolgozóinkkal, művezetőinkkel, műszaki vezetőinkkel és a bányagéptervező iroda beosztottjaival megtárgyalták az általunk gyártott bányagépek használhatóságát. Az ajánlott javaslatokat megvizsgáltuk és azokból számtalan előnyös elfogadható indítványt valósítottunk meg. Ezért helyes volna, ha az újításnak és tapasztalatcserének olyan fokát tudnánk kifejleszteni, amely jelentős eredményeket hozna bányászatunknak és számottevő fejlődésre adna lehetőséget jelenlegi bányagépgyánásunknak. Általába® gyárunk dolgozói minden igyen irányú együttműködésre bármikor hajlandók a bányász elvtársakkal, amely Rákosi elvtársi beszédének szellemében kívánja bányászatunk termelékenységét elősegítnei.” A levél megjegyzi hogy a bányászoktól beérkező javaslatok megvizsgálására és kidolgozására a bányagépgyár egy külön brigádot állítana fel. Szakszervezetünk azt válaszolta a bányagépgyár vezetőségének, hogy örömmel vettük tudomásul a vállalat óhaját és a magunk részéről a beküldőn jelentések és termelési értekezleti jegyzőkönyvek ilyen irányú javaslatait minden esetben közölni fogjuk a vállalat vezetőségével. A javaslatot felülvizsgáló és kidolgozó brigádra külön felhívjuk dolgozóink figyelmét. Ez remélhetőleg azzal az eredménnyel fog járni, hogy a dolgozók nemcsak az egyes értekezleteken, hanem lapunk útján is megteszik észrevételeiket a BAMERT gyártmányaival kapcsolatbak. BÁNYAMUNKÁS A szovjet gépek segítségével ércbányáink idő előtt befejezték ezévi tervüket Air Ércbányászati Vállalathoz tartozó üzemek december 6-án részleteiben és egészében befejezték évi tervüket. A vasércbányászat, élén Rudabányával, már december 2-án teljesítette évi tervét, maga az ürem pedig már november 30-án teljesítette előirányzatát. Az eplényi mangánércbánya dolgozói ugyancsak december 2-án befejezték évi tervüket. Az ércbányászati dolgozók lelkesen és hálásan hangoztatják, hogy tervük idő előtti teljesítésében nagyban segítette őket a bányák gépesítése. A Szovjetunió rakodógépekkel, fúrókalapácsokkal és exkavátorral segítette ércbányászatunkat. Rövidesen kompresszorokat is kapunk a Szovjetuniótól. Dolgozóink szeretik és jól kihasználják a szovjet gépeket. Azonban az ércbányászatnak még több gépre, főképpen jövesztő gépekre volna szüksége. A jó eredmények mellett, sajnos, hibák is akadnak az ércbányászatban, amiket minél előbb ki kell küszöbölnünk. Vezető kádereink nem foglalkozanak eleget a munkafegyelem megerősítésével, továbbá a Sztahanov-, újító- és munkaverseny-mozgalom fejlesztésének kérdéseivel. A kétlakiak az ércbányászatban is sok kiesést okoznak. A felvilágosító munka hiányára mutat a következő eset is: A rudabányai András-akna S-as részlegében dolgozó Tóth András és három társa panaszt emeltek, hogy keveset keresnek. Amikor megvizsgálták a helyzetet, kiderült, hogy Tóth és társai visszatartották a munkát, hogy megmutassák: a november 1-én bevezetett darab bérrendszerrel „nem lehet keresni“. Kiderült az is, hogy amit Tóthék négyen egy hónap alatt teljesítettek, az egy normális bei® teljesítménynek sem felel meg. Intézkedtünk, hogy a négy munkavállalót különböző munkahelyekre osszák be. Az olyan dolgozók, mint például Tátrai Lajos fejtési vájár, aki nemrég sztahanovista oklevelet kapott és országos viszonylatban a szakma negyedik legjobbja, megmutatják majd Tótihéknak, hogy a darabbérezéssel hogyan lehet keresni és hogyan kell becsületes munkával építeni a szocializmust Megállapítottuk, hogy a szállító személyzetet nem foglalkoztatják, nem terhelik le a lehetőségek szerint. Például a hányón az egész személyzet áll, ha nincs önteni való csille. Pedig volna mit tenni. Elég takarítanivaló van a munkahelyeken. Néhol szanaszét hevernek a robbantás alkalmaival széthullott ércdarabok. A takarítással is fokozni lehetne a leterhelést és ez a dolgozók keresetét is emelné. Hiányos a leterhelés a vájártanulóknál is: a hozzájuk beosztott vájár nem foglalkoztatja őket eléggé. Egy másik hiányossága a rudabányaii üzemnek, hogy mindenütt ki van függesztve a darabbértáblázat, de a Vilmos-bányarésznél ezt már elhanyagolták. Emiatt itt a dolgozók még egyáltalán nem ismerik a darabbérezési rendszert A táblázat kifüggesztésének elmúlásolásáért a felelősség Adorján főaknászt terheli. Mindezek nem történhettek volna meg Rudabányán, ha az ottani szakszervezeti vezetők, a helyi pártszervezet támogatását igénybevéve, jobban segítették volna a bizalmiak munkáján és rendszeresen ellenőrizték volna a Pártunk által meghatározott feladatok végrehajtását. Két frontmentő brigád alakult Petőfibányán Mint ismeretes, Petőfibányán a természeti adottságok megkövetelik hogy a frontfejtés legalább két métert haladjon előre műszakonként Máskülönben a nyomás utoléri, sőt, elhagyja a frontot, arra megnehezíti, sőt alkalmilag tehetett terpné teszi a termelést Beke József sztahanovista vájárt sokat foglalkoztatta ez a probléma. Sokat beszélt erről a csapatának tagjaival: Herczeg Jánossal, Kovács Pállal és Vidéki Imrével. Ugyanezt tette Veszelka János vájár is. Berki János, Deme Ferenc és Kaszás János munkatársaival szintén tenni akart valamit azért hogy Petőfibánya minél több szenet termelhessen a Mátravidéki Aramtejfesztőnek, a hazának és a béketábornaik A két csapat úgy döntött, hogy egy kis megbeszélőt hívnak egybe az üzemvezetőséggel és az ÖB-vel. Ott elhatározták, hogy frontmentő mozgóbrigádot alakítanak. Megalakítottak két ilyen brigádot — Beke csapatából az egyiket, Veszelkáéből a másikat, a két csapatvezetővel az élen. A brigádoknak azt tűzték ki feladatul hogy minidig abba a frontfülkébe menjenek dolgozni, amelyik legjobban el van maradva, amelyiket legjobban utolérte a nyomás, hogy a fülkét egyvonalba vigyék a többivel és elhagyják a nyomást. Amikor pedig namcs ilyen fülke, akkor normális állapotú fülkébe mennek szenein! Beke és Veszelka brigádja megmutatták, hogy milyennek kell lenni az új típusú, szocialista bányásznak, hogyan kell viselkednie, hogyan kell megtalálnia a módját a nehézségek leküzdésének. Bányászaink a prémiumos időbererésen, a hüstyjutalmazáson ás a többi szociális juttatáson kívül állandóan lelkesen vitatják Pártunk ás kormányunk határozatának azt a részét is, amely kimondja, hogy: „a bányagépek gyártásának tervét 1051. évre az 1950-es háromszorosát meghaladó mértékben kell megállapítani.“ Dolgozóink látják, tudják, munkájukban érzik a bányák gépesítésének nagy jelentőségét. Ahol a dolgozók még nem ismerték fel kellőképpen a gépes gazdasági és szociális fejlődőpélda erre a Donbassz-kombájn esete, amelyről Rákosi elvtárs így emlékezett meg november 26-i beszédében: „A kombájnról azt mondják, hogy háromszor annyit hagyják állni, mint amennyit járatják.“ Mint ismeretes, a gépet először Orosz, lányra irányította a XIX. Főosztály, ahol többnapos ilde-oda írányítgatás után megállapították, hogy nem lehet megfelelően kihasználni. Egy jó hónappal ezelőtt a kombájnt elszállították a tokodi Erzsébet-aknára. A gép itt is jóval többet áll, mint amennyit dolgoztatják. A gép körülbelül csak 20 százalékos kapacitással van kihasználva. Átlagban csak 30—40 csille szenet termelnek vele műszakonként, holott megfelelő telepben a gép ki tudna termelni egy csille szenet percenként — mondja Korompai Viktor üzemvezető mérnök. —• Jelenleg (dec. 12-én) 60 méteres frontra van beállítva. Ahmrnnimm támfák kellenének, hogy a munkahelyet könnyen és gyorsan lehessen biztosítani a gép után. A Donbasszkombájn egyébként nagyszerű alkotás. Nálunk a természeti adottságok azonban olyanok, hogy nem tudjuk a kísérteti célnak megfelelően kihasználni. Olyan helyen kellene beállítani, ahol SD-120 centiméteres széntelep is jó fele van, ahol kemény a szén, nehéz a jövesztés, de a felétől könnyen leválik a fennmaradt szén, sünkben bétől lőtt hatalmas szerepét, ott bizonyos, hogy hiányos szakszervezetünk és a műszaki értelmiség felvilágosító, nevelő munkája. Azok a dolgozók, akik már felismerték a technika jelentőségét a szocialista bányászat kiépítésében, abban látják a legnagyobb hibát, hogy a Bányászati Főosztály, valamint a különböző bányavállalatok és üzemek műszaki vezetői nem törődnek eléggé a rendelkezésünkre álló gépek helyes irányításával és megfelelő kihasználásával. Az egyik gépkezelő szintén megerősítette ezt a véleményt. A frontfejtésre érve látjuk, hogy a gép félrevontan, üzemképtelen állapotban áll. Két géptechniikus a réselőnyelv elhajlott lemezét próbálja kiegyengetni. Az elgörbülést az okozta, ami már többször előfordult és most újra megtörtént, hogy a gép beszorult, mert ránehezedett az a mintegy 30 centiméternyi kőbeágyazás, amely alatt a kombájnnak a fejtő-rakodó műveletet kellene végezni. Most magunk előtt látjuk azokat a természeti adottságokat, melyekről leszállás előtt Vigh Ferenc elvtárs, helyettes aknatitkár és Korompai Viktor üzemvezető beszéltek. A front 60 méter széles. A művelés alatt a telep vastagsága 2,5 méter körüli váltakozik. A fekü és a 30 centiméternyi kőbeágyazás között egy 80 centiméternyi szénréteg van, ebbe volt beállítva a gép. A kőbeágyazás és a fete közötti szén vastagsága 1.3—1.5 méter között váltakozik. A főte mintegy 30 centiméter vastag és efölött homokkal van tömedékelve a már előzőleg kiművelt, lefejtett felső rész. A szénréteg hepehupás, hasadékos és gyakori benne a vetősoros beágyazás. Érthető tehát, hogy a kombájn fölötti kőbeágyazás miért nehezedik rá a gépre, miért szorul be a kombájn úgy, mint legutóbb is, hogy még az erős réselőnyelv felső lemeze is elgörbült termelést a jó szénből. Mi tudjuk, hogy milyenek a természeti adottságok Erzsébet-aknáit. De hogy a gépet itt sem használták ki még eddig teljesen, az nagyrészben annak tulajdonítható, hogy az üzemvezetőség nem törődik vele eléggé és iparkodik megszabadulni a géptől. Arra a kérdésre, hogy a Donbasszkombájn helyes kihasználásának ügyében mit tehetett volna a XIX. Főosztály, megtaláljuk a választ a Szabad Nép december 8-i számában a „Szocialista módon vezetni!“ című cikkben, amely többek között ezt írja: „Kapkodás, tűrhetetlen hanyagság mutatkozott a szovjet gépek felhasználásánál. A Főosztálynak az lett volna a feladata, hogy pontos A mai naptól (december 21) a kőbeágyazás fölé telepítettük be a gépet és ebben a rétegben fogjuk kipróbál- Egyébként megvan a tervünk arra, hogy megfelelő kísérletezés után a gépet olyan bányába irányítjuk, ahol a természeti adottságok sokkal jobban megfelelnek majd a kombájnnal való kísérletezésre, tervet készítsen, melyik bányatelepen mikor, milyen szovjet gépet akarnak kipróbálni, hogy a kísértetek tapasztalatai alapján fel lehessen adni a nagyobb rendeléseket ... De nem ez történt. A kombájn alkalmazásának előmunkálataira közel 2000 műszakot használtak fel Erzsébetaknán. Semmi kétség, hogy a szervezésnek ezt a fejetlenségét igyekezett kihasználni az ellenség is arra, hogy lejárás» ■ bányászok előtt a szovjet technika tekintélyét.“ Amint Rákosi elvtárs a bényászértekezleten mondotta: „Ez módot adott egyeseknek arra, hogy azt mondották: no, tessék, ez a szovjet kombájn. Holott ha a gépet 90 centiméteres, vagy egy méter vastag szénrétegre állították volna, akkor nagyszerűen bevált volna..." A fenti idézetekhez nem kell kommentár. A Szovjetunió legjobb bányagépajándékával, a Donbassz-kombájnnal kapcsolatban mindenkiben felmerül a kérdés: Vájjon a Bányászati Főosztálynak nincsen olyan geológusa, aki előre meg tudná állapítani azokat a természeti adottságokat, amelyektől a Donbassz-kombájn és más bányagépek használata függ? Ezt a geológust az új bányászati minisztérium bizonyára meg fogja keresni és meg is fogja találni. Kapkodás , vagy hozzánemértés? Hanyagság azelőkészítés terén Kit terhel a felelősség bányagépparkunk elégtelen kihasználásáért? Miért áll a Donbassz-kombájk üzemképtelen állapotban Tokod-Erzsébet-aknán ? Hogyan lehet bányásznak jelentkezni? Népköztársaságunk minisztertanácsa, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségével közös határozatot hozott bányászatunk fontos kérdéseiről. A szénbányászat fejlődésében mutatkozó viszonylagos lemaradást — ahogy erre a határozat rámutat —, fel kell számolni és a széntermelést 1951-ben 1950-hez képest 20 százalékkal kell növelni. E hatalmas jelentőségű határozat végrehajtásához többek között biztosítani kel a bányászatmunkaerőszükségletének gyors, pontos és zavartalan kielégítést. Már megtörténtek a szükséges intézkedések, hogy a bányamunkára jelentkezők minden késedelem nélkül új munkahelyükre mehessenek. Vidéken a bányákba jelentkezőket a megyei tanács végrehajtó bizottságának XI. munkaerőgazdálkodási osztályai helyezik el. Budapesten a nagyfuvaros utcai kirendeltségen lehet bányamunkára jelentkezni Az új munkahelyen, a bányákban mindenütt gondoskodnak megfelelő szállásról, az üzemi konyhákon biztosítják a dolgozók napi háromszor étkezését. A munkahelyre történő szálítás csoportosan történik teljesen díjmentesen. A bányamunkára jelentkezett dolgozók napi keresete 18,50—26 forint és ezenfelül a teljesítmény szerinti prémium. A szocialista bányászat megteremtése új és új munkaerőket kíván az ország összes bányájába. Jövőnkről van szó! ötéves tervünk sikeres végrehajtásához, a szocializmus győzelmes felépítéséhez az eddiginél több szénre van szükségünk. Jelentkezzenek tehát a bányamunkára kedvet érző dolgozók. Jelentkezzenek főleg a fiatalok, hiszen elsősorban rájuk, egészséges fiatal 16. életévét már betöltött, de lehetőleg 36 évesnél nem idősebb férfiakra van szükség. Kövessék Pártunk és a minisztertanács hívó szavát és az új munkahelyen, hazánk bányáiban vegyék ki részüket új országunk győzelmes építéséből. Boldog vájártanulók új egyenruhájukban