Bányamunkás, 1952 (39. évfolyam, 1-14. szám)

1952-01-15 / 1. szám

Un XXXIV. évfolyam, 1. szám, 1952 január 15* Ara 20 fillér VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Továbbfejlesztjük az üdültetési akciót ■k Bányásztoborzási versenyt indítottak a megyei tanácsok ★ Új intézkedések a bányászok egészségvédelme érdekében A BÁNYA- ÉS ENERGIAÜGYI MINISZTÉRIUM ÉS A BÁNYAIPARI SOKOTÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Visszatekintve múl­tévi versenymoz­­galmunkra, megállapíthatjuk, hogy abban mennyiségileg és minőségileg fejlődés mutatkozott. Különösen meg­mutatkozott ez a javulás az év utolsó negyedében, a november 7-i ver­­senyszakaszban. Dolgozóink többsége versenybe­né­Ebben a szakaszban jelentősen megjavult a versenyszervező munka is. Bizalmiaink és műszaki dolgo­zóink egyénileg beszélték meg a dol­gozókkal vállalásaikat. Ezért érez­ték a dolgozók becsületbeli kötelessé­güknek vállalásuk teljesítését és ma­gukénak az­ üzem kötelezettségválla­lását. Ezért harcoltak olyan lelkesen Rákosi elvtársnak tett fogadalmuk valóraváltásáért, tervük teljesítéséért Legjobb sztahanovistáink: Tajkov András, Sudár Ferenc, Kossuth Géza, Szilágyi Imre, Rusz János, Vidics József, Simon Miklós és még sokan versenyre hívták egy­mást és az élvonalban küzdöttek az 195 -es terv sikeréért. Üzemeink egymásután jelentették Rákosi elvtársnak, hogy eleget tettek A tatabányai bányásztanácskozás je­lentős javulást hozott a munkafegye­lem terén. Rákosi elvtárs útmutatása nyomán dolgozóink maguk léptek fel a fegyelembontók ellen. Dolgozóink többsége tudja, hogy csak fegyelme­zett munkával lehet jó eredményeket elérni. Példa erre a Zagyvai Vállalat, ahol az igazolatlan műszakmulasztók arányszáma 0.2—6.3 százalék. Ezért tudta évi felemelt tervét december 21-re befejezni. A vállalat Margit­­táró üzeménél egyáltalán nincs iga­zolatlanul mulasztó dolgozó. Hasonló a helyzet a Kisterenyei Vállalat Déli­bánya üzemében, amely felemelt ter­vét már december 1-én befejezte. Rákosi elvtárs november 30-i be­széde és az élelmiszerforgalom felszabadításáról hozott határozat újabb munkasikerekre buzdította a dolgozóinkat. Tatabánya XIV. akna dolgozój­a ka­pott az évi terv teljesítéséért. Ennek egyik állomása vol­t december 21. Sztálin elvtárs születésnapja. 8900 vagon napi termeléssel olyan rendkívüli eredményt értek el szénbányászaink ezen a napon, amilyenre nem volt példa a magyar bányászat történeté­ben, becsületbeli kötelességüknek, teljesítet­ték évi tervüket.. Pécsbányatelep dolgozói 16.­100 tonnával teljesítették túl évi ter­vüket. De kitettek magukért a kisterenyei, dorogi, zagyvai vállalat dolgozói is. A somsályi u­zam és a várpalotai Cseri-üzem is szép eredménnyel zárta az évet. A kisterenyei Dési-bánya dol­gozóinak jó munkáját bizonyítja, hogy üzemi szinten teljesítették a sztaha­novista feltételeket. Ezeket az eredményeket nagyban elősegítette a jó versen­yszervező munka és az, hogy mind az üzemvezetőség, mind pe­dig a szakszervezeti funkcioná­riusok gondot fordítottak a ver­seny nyilvánosságára. Sározat megjelenését követő napon 516 és a szénnel termeltek többet, mint előző nap. De nemcsak a szénbányászat dol­gozói, hanem az érc-, vegyes-, bauxit­bányászok is kivették részüket a terv­teljesítésért folyó harcból Recsk, Ep­­lény,­ Rudabánya dolgozói is szép eredménnyel küzdöttek az elmúlt év­ben. Az ásványolajbányászatban ugyancsak jó eredmények születtek. (Erről lapunkban külön számolunk be.) Az elmúlt esztendőben vitathatatla­nul komoly eredményeket értünk el. Azonban mégsem tettünk meg mindent. Nem harcoltunk eléggé azért, hogy tervünket minden vonatkozásban, ma­radéktalanul teljesítsük. A szénbányá­szat több mint 4 százalékkal lemaradt évi tervének teljesítésében. Ez a le­maradás fékezte szocialista iparunk fej­lődését. Pedig igen sok dolgozó van üze­meinkben, aki még száz százalékon alul teljesíti normáját. Ennek egyik Az 1952-es terv még nagyobb fel­adatok elé állít bennünket. Ezeknek a feladatoknak csak úgy tudunk meg­felelni,­­ ha a hiányosságokat és a hi­bákat kiküszöböljük és még nagyobb lendülettel fogunk tervünk végrehaj­tásához. Fokozottabban kell harcolni tervünk mindennapi teljesítéséért. Ne legyen olyan nap, amelyikről adósságot viszünk át a másik napra, oka az, hogy üzemi bizottságaink nem foglalkoztak kellően a munka­­módszerátadókkal. Tömegmozgalommá kell szélesíteni a szocialista kötelezettségvállalásokat. Ezen a téren jó példa a tatabányai Rákosi-akna dolgozóinak kezdeménye­zése, akik versenyre hívták az egész Komárom megye bányászait és első negyedévi tervük 105 százalékos tel­jesítését vállalták. A műszakiak csat­lakoztak a Deák-mozgalomhoz. A dolgozók egész sor vállalással biztosítják az üzem 105 százalékos terv teljesítését. Pokornyi Géza 6 csil­le helyett 10 csillét vállalt műszakon­ként április 4-e tiszteletére. Szabó Károl­y csapata 520 csille helyett 600-at vállalt. Szabó József 1­0 csille több termelést ajánlott fel a há­rom hónapra. A dorogi üzemek sorra csatlakoz­tak a Rákosi-akna dolgozóinak fel­hívásához. Többi üzemeink is köves­sék a példát és még nagyobb len­dületté versenyezzenek első negyed­évi tervük teljesítéséért, április 4 e méltó megünnepléséért. Dandó István Ne vigyünk át adósságot egyik napról a másik napra. Harcoljunk a mindennapi terv teljesítéséért! Harc az évi terv teljesítéséért Dolgozók a munkafegyelemért kövessük a Rá­kosi-akna kezdeményezését! A lemaradás okai Gondoljuk el, hogy mennyi károso­dás érné népgazdaságunkat, ha min­den iparág ennyivel elmaradna. Rákosi elvtárs november 30-i beszé­dében megállapította, hogy ipari ter­melésünk jelenlegi állása mellett 1 százalék tervteljesítmény több mint 600 millió forint értékű termel­vényt jelent. Csak a mi lemaradásunkat számolva is sok bányászlakással, kultúrotthon­­nal, orvosi rendelővel, gépi beren­dezéssel károsítottuk meg dolgozó­társainkat. Ezért mindnyájan — a szállító csil­léstől a miniszterig, a bizalmitól a szakszervezet elnökségéig — felelősek vagyunk. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a verseny még mindig nem mindenki ügye. Nem foglalkoztunk állandóan, megfelelő súllyal a munkaverseny szer­vezésével. Időnként, egy-egy ünnep tiszteletére sikerül kiugró eredménye­ket elérnünk, utána azonban mindig visszaesés következik. Nem harcoltunk következetesen a mindennapi tervteljesítésért. A hónapok elején többnyire 60—70 százalékról indultunk el és a hévégi rohamok­ sem tudták behozni a hó­­eleji lemaradást. Ugyanezt mondhat­juk évi viszonylatra is. Bár az utolsó negyedévben jelentős javulást értünk el, az egészévi lemaradást már nem voltunk képesek behozni. Műszaki dolgozóink közül még min­dig vannak olyanok, akik nem látják a verseny lendítő erejét a termelési tervek teljesítésében. Nem minden műszaki dolgozónk kapcsolódott be a munkaverseny­be, a versenyszervező munkába. Sokan nem veszik figyelembe a dolgozók javaslatait és még mindig a régi módon akarják vezetni az üzemet. Még mindig sok üzemeinkben a szer­vezetlenség, a zűrzavar. A ciklusos szervezési mód csak igen lassan ter­jed. A bizalmiak nagy része nem fog­lalkozik a termelés kérdéseivel és a munkaverseny szervezésével. Leg­jobb esetben a tagdíjakat szedik ösz­­sze a dolgozóktól.­ Pedig bizalmiak nélkül nem lehet egészséges verseny­mozgalmat szervezni. A hibaforrások közül az egyik legjelentékenyebb, a verseny megfelelő és állandó ellen­őrzésének hiánya. Különösen nincs ellenőrizve a felajánlások teljesítése. Ebben igen fontos feladat hárul a bizalmiakra. A bányagépek kihasználása körül is sok a hiányosság­. Emellett sok a géptörés, a láncszaka­dás, a motorégés, ami sok termelés­­kiesést okoz. Itt, amellett, hogy a műszaki vezetőknek gondoskodnak kell a megelőző karbantartásról fe­lelősség hárul a gépkezelőkre és a karbantartó szakmunkásokra is. Üzemi bizottságainknak sokkal­l n­a­gyobb mértékben be kell vonni őket is a szocialista versenybe. A munkamódszerátadási mozgalom fejlődése megállt, sőt mondhatjuk, hogy az utóbbi időben visszaesett. Most megtartott tervismertető érte­kezleteinkkel kapcsolatban elöljáróban mindjárt megállapítjuk, hogy az üzemi bizottságok nagy része pontosan betar­totta a megadott időpontokat. Gondo­sabban megszervezték az előkészítő értekezleteket is, ami azt eredményez­te, hogy a termelési értekezleteken a dolgo­zók nagy számban jelentek meg. Az alberttelepi üzemnél például a nap­palos műszak dolgozói teljes létszám­ban része­sü­tek a servzsmend­ő érte­kezleteken. Ugyanez történt Dorog X­­aknán, Sajókazán, Rudolftelepen és Ebszönybányán is. Többségükben jól sikerültek a be­számoló előadások is, amelyeket min­denütt a műszaki vezetők tartottak. A beszámolók nemcsak az idei, részle­teire felbontott, negyedévi tervvel fog­lalkoztak. Elmondták azt is, hogy a legutolsó termelési értekezlet óta mi­lyen munkát végzett az­ üzemvezetőség, hogyan szervezte meg a termelést és általában hogyan haladtak előre, vagy milyen akadályokkal küzdenek tervük teljesítése terén. Az értekezleteken mindenütt szere­pelt a Rőder- és a Deák-féle moz­galom. A megtartott beszámolókhoz minden ütemben hozzászóltak a helyi párt­szervezetek és szakszervezetek vezetői. Hozzászólásaikban főleg a versenymoz­­galom további kiszélesítésével és en­nek egyik legfontosabb feltételével, a munkafegyelem kérdésével foglalkoz­tak. Többen követelték, hogy — ugyan­úgy, mint más iparágaknál is történt — bírói úton vonják felelősségre és szigorúan büntessék meg a notórius mulasztókat. De szép számmal szóltak hozzá a tervismertető beszámolókhoz dolgo­zóink is. Felszólalásaikban hangsúlyoz­ták, hogy ha a műszakiak gondoskodnak részük­re megfelelő­ méretű és mennyiségű bányafáról és üres csibéről, akkor biztosítani tudják tervük idő előtti befejezését. Az értekezleteken, különösen a komárom megyei üzemekben, a részt­vevők között teljes visszhangot keltett a tatabányai Rákosi Mátyás-akna dol­gozóinak felhívása. Csapatok és egyé­nek sorra csatlakoztak a felhíváshoz és egymásután tették meg felajánlá­saikat. Nagyon sokan ünnepélyes fogadamot tettek, hogy dolgozó népünk nagy vezetője és tanítója, Rákosi elvtárs 60. szü­letésnapjának tiszteletére, március 9-re negyedévi tervüket teljesítik, sőt túlteljesítik. Dorog VIII. aknán Elekes Ferenc sztahanovista, vájár bejelentette, hogy naponta 12 csillével termel többet elő­irányzatánál. Kovács elvtársnő vál­lalta, hogy nevelőmunkával megszün­teti az igazolatlan kimaradásokat a leányszálláson. Juhász László vájár vállalta, hogy tervének idő előtti be­fejezése érdekében csapatában teljesen megszünteti az igazolatlan mulasztá­sokat és naponta egy csillével emeli széntermelését. Ebszönybányán a széntermelő csapatok közül 16 csapat­­vezető tett szocialista kötelezettség­vállalást Rákosi elvárt születésnapjá­ra. Többek között Csíki Károly fejtési csapatvezető vájár vállalta, hogy­ 900 csille negyedévi előirányzatát teljesíti és e hó végéig 162 csille szénnel termel többet tervénél, ami mintegy 12 vagon szénnek felel meg. A 9. számú csapat vezetője, Rózsa A. Gyula felajánlotta, hogy teljesíti 720 csille előirányzatát, s ezen felül a hó végéig 170 esi­le szenet termel. A meddő feltárási munkán dolgozó csapatok közül a 13-as csapat veze­tője, Süveges Ferenc vállalta, hogy eddigi egyméteres előirányzatát 0,1 mé­terrel túlteresíti. Csatlakoztak a lelkes megmozduláshoz a fenntartó munká­sok is. A 12-es fenntartó csapatból Németh János vájár vállalta, hogy a szállítás akadályait kiküszöbölik és a napi 480 perces munkaidőt 528 perc értékű munkával fejezik be. Azonban a­­ hiányosságok mellett sem haladhatunk el szó nélkül. Több üzemben, így Edelényben sem mozgó­sították az üzemi bizottságok a bizal­mi hálózatot az étekezlet megszerve­zésére, jó előkészítésére. Ebből kifolyó­lag a 117 főnyi létszámból csak 79-en jelentek meg a terv­értekezleten és 7-en szóltak hozzá a beszámolóhoz. Több szakszervezeti vezetőről meg­állapítottuk, hogy nem eléggé készült fel hozzászólására. Jegyzetet nem ké­szített, emiatt bizonytalanná vált és nem tudott konkrétan rámutatni az eredményekre vagy hiányosságokra. Jellemző és elítélendő hiányossága volt a jelenlegi tervértekezleteknek, hogy a szakszervezeti vezetőségek, de a dolgozók sem éltek eléggé a bírá­lat és az önbírálat fegyverével. Nem vitték név szerint a dolgozók par­lamentje elé az igazolatlan mulasztó­kat, akik mondvacsinált ürügyekkel becsapják munkatársaikat és meg­károsítják az egész dolgozó népet. Üzemi szakszervezeti szerveink a jövőben még alaposabban szervezzék meg a termelési értekezleteket. Ne hagyják, hogy a dolgozók közömbösen viselkedjenek közvetlen, legfontosabb ügyük, a termelés iránt. A szakszer­vezeten múlik, hogy minden egyes dolgozó elsőrendű érdekének tekintse részt venni ezeken a nagy fontosságú értekez­leteken és a napirenden lévő kérdések meg­tárgyalásába bekapcsolódva, javas­lataival, bírálatával segítse üzemét a termelés növelésében, a terv teljesíté­­ben s ezáltal a szocializmus felépíté­sében és a béke megvédésében. ÚJABB LELKES KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOK A TERVÉRTEKEZLETEKEN „AZ ÚJ ESZTENDŐBEN IS TÚLTELJESÍTJÜK TERVÜNKET“ Ezt válaszolják legjobb dolgozóink az elnökség újévi üdvözletére Újévkor elnökségünk harcos bá­­nyászüdvözletét küldte azoknak a dol­gozóknak, akik idő előtt befejezték 1951. évi tervüket. A hozzájuk intézett levélben azt a kívánságát fejezte ki, hogy az új esztendőben további munka­­győzelmekkel erősítsék a béke táborát és­­segítsék építeni szocialista hazán­kat. Az elnökség újévi jókívánságaira ki­váló bányászaink lelkeshangú levelek­ben válaszoltak. Alább közöljük ko sztahanovista elvtárs válaszát, amelye annál értékesebbek számunkra, meg tudjuk, hoig­y a magyar bányászó túlnyomó részének érzéseit, gondolko­dását fejezik ki. „Az elnökség­ üdvözlete még nagyobb lendületre serkent a munka front­ján — írja Elekes Ferenc sztahanovista vájár Dorogról. — ígérem, hogy 1952. évi tervem teljesítéséért még erősebb igyekezettel fogok harcolni. Megértet­tem, hogy minden lapát szén, amelyet a bányából kiadok, súlyos csapás az imperialistákra. Tudom azt is, hogy a többtermeléssel hozzájárulok a béke megvédéséhez és a szocializmus felépítéséhez."’ Harencsár János sztahanovista vájár Herbolyáról a következő válasz­levelet küldte: ,,Örömmel vettem levelü­ket, amelyben üdvözölnek azért, hogy tervemet határidő előtt befejeztem és ezzel hozzájárultam a szocializmust építő ötéves terv m­ielőbbi megvalósításához, a béke megszilárdításához. Én hozzáteszem: ezzel hűségemet és ragaszkodásomat akartam kifejezni dolgozó népünk, nagy pártunk és szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs iránt. Mint új sztahanovista, eddigi eredményeimet kevésnek találom ahhoz, hogy a dolgozók szocialista országának felépítését, gyermekeink boldog jövőjét biz­tosítsam azzal az egy-két csille szénnel, melyet naponta terven felül ter­melek. Mert ma már tudom, hogy miért dolgozom. Szemem láttára épül bányatelepünk mellett a Békeváros, iparunk új fellegvára, amely Sztálin­­városhoz és Inotához hasonlóan a szocializmus erőssége, a béke bástyája lesz. . Az új év küszöbén ígérem, hogy 1952-es tervemet is határidő előtt fogom teljesíteni, mert tudom, hogy a termelőmunka az egyetlen biztosítéka és záloga jövőnknek."

Next