Bányamunkás, 1952 (39. évfolyam, 1-14. szám)

1952-01-15 / 1. szám

­ Szakszervezetünk távirata az amerikai bányaszerencsétlenség alkalmából West Frankfortban, az Egyesült Államok egyik legnagyobb szén­bányájában december 21-én este robbanás történt, melynek­­következtében 195 bányász életét vesztette. Meg kellett halniok, mert az amerikai bányakapitalisták mitsem tö­rődnek a bányamunka biztonságával, egyedül csak a profitszerzés mohó­sága rányítja őket. A szörnyű szerencsétlenség alkalmából központi elnökségünk az alábbi táviratot küldte az amerikai bányász szakszervezet központjához: „A Magyar Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és minden magyar bányamunkás nevében együttérzésünket és mély részvétünket fejezzük ki a West Frankfurtban történt bányaszerencsétlenség áldozatai hozzátartozói­nak. Ez a szerencsétlenség is nyilvánvalóvá tette, hogy az amerikai imperialis­ták a legelemibb feltételeket sem biztosítják a bányákban dolgozók egészsége, testi épsége megvédése és életbiztonsága érdekében. Azt a pénzt, amit bányabiztonsági és egészségvédelmi berendezésekre kellene fordítaniuk, fegyverek gyártására, repülőterek építésére költik. Nálunk, a mi szocializmust építő országunkban, kormányzatunk mindent elkövet a bányászok egészségének megvédéséért, életük bizton­ságosabbá tételéért. Nálunk valóság lett az a szocialista tanítás, hogy „legfőbb érték az ember.’" A mizserfai regényszálló lakói maguk toborozzák az új dolgozókat Mizserfán október 24-én nyílt meg a legényszállás 21 fővel. Jelenleg már 41-en laknak a legényszálláson. De­cember 15-re elkészült az új legény­­szállás épülete is és ezzel ez a lét­szám felemelkedik 50—60-ra. A legényszállás lakóinak száma azért gyarapodik ilyen rohamosan, mert maguk az ottlakó dolgozók tobo­rozzák az új dolgozókat. Ünnepnap előtt, mielőtt Hazamennek, megkérdezik az üzemfőnököt, hogy hozhatnak-e magukkal új dolgozókat a­­ falujukból. Juhász Pál cserhátsurányi lakos egymaga öt új dolgozót hozott eddig a mizserfai bányába. A legényszállás lakói odahaza a községben elmondják, hogy milyen jól érzik magukat a szálláson és milyen sokat foglalkoznak velük az üzemben és szabad idejükben is. Van könyvtáruk, rádiójuk, sakkjuk, domi­nójuk. Hetenként egyszer kollektív mozilátogatásra viszik őket és diafil­mes ismeretterjesztő előadásokat tar­tanak nekik. Ezenkívül biliárdozhat­­nak, pingpongozhatnak és a sportolás különféle ágaiban vehetnek részt. A legényszálláson tíztagú kultúr­­csoportot alakítottak, amely a fenyő ünnepén már műsort adott a kultúr­­otthonban. A közeljövőben a községek­ben is be akarják mutatni, hogy a falubeliek lássák, mit tanultak a legényszálláson.­­-‘ Kaszás János területi kultúrfelelős. Toborzási verseny indult a bányák munkaerőszüikségletének további biztosítására Ötéves tervünk harmadik évének si­keres végrehajtása döntő jelentőségű népgazdaságunk szempontjából. A már meglévő hatalmas alkotások a Sztálin Vasmű, a November 7. Erőmű és a többi már működésben lévő, vagy még építés alatt álló gyárak, üzemek, erőművek működéséhez egyre több szén szükséges. Ahhoz, hogy bányáink ele­get tudjanak tenni a megnövekedett­­követelményeknek, a bányák az új bányászok ezreit várják. A veszprém megyei tanács munkaerő­­gazdálkodási osztálya megértette a bá­nyásztoborzás jelentőségét és ezért versenyfelhívással fordult az ország valamennyi toborzási felelőséhez, hogy idő előtt biztosítsák bányáink munka­erőszükségletét. A Munkaerő Tartalékok Hivatala a ma­ga részéről a legerőteljesebben tá­mogatja a veszprém megyei tanács m­unka­erőgazd­á­lkod­ás­i osztályának ver­senykihívását. Vállalta, hogy a ver­senyt hetenként kiértékeli és a három legjobb eredményt elérő megyei toborzási felelőst pénzju­talomban részesíti. Első díj: 800, második díj: 500, harma­dik díj: 300 forint. A felhíváshoz eddig 13 megyei ta­nács toborzási felelőse csatlakozott, akiik között máris lendületes verseny indult meg, hogy ötéves tervünk mi­előbbi teljesítése, szocialista építésünk meggyorsítása érdekében minél több új dolgozót toborozzanak a bányá­szatba. Kurityánban előzetes oktatás nélkül küldik le a bányába az új dolgozókat Annak érdekében, hogy a bányászat felemelt tervét teljesíteni tudjuk, ki­szélesítettük a Sztahanov-mozgalma­t és az újítómozgalmat, ugyanakkor különböző új munkamódszereket vezet­tünk be: a ciklusos munkamódszert, a milliszekundos robbantást, a meleg­­csákányváltást stb. . Mindezek mellett a bányaüzemek dolgozóinak létszámát is fel kellett emelni. Ennek folytán sok olyan dol­gozó került a bányába, aki még nem ismeri a bányamunka természetét és a bányában előfordulható balesetek okait, a baleseti veszélyforrásokat. Népi demokráciánk kormányzata. Lenin elvtárs tanítását követve, azt vallja, hogy nálunk legfőbb érték a dolgozó ember. Ennek az elvnek a megvalósítása érdekében a minisztertanács elrendelte, hogy minden, a bányaiparban újonnan elhelyezkedett dolgozót is napi elő­zetes oktatásban kell részesíteni, mielőtt a gyakorlati munkába beállít­ják. Ezt a rendeletet, sajnos, nem mindenütt hajtják végre, így például a kurityáni bányaüzemnél sem minden esetben Megállapítottuk, hogy Andonyák István és T. Varga András új dolgo­zók semmiféle oktatásban nem része­sültek. Felvételük után mindjárt az e­ső napon faszállításhoz osztották be őket a frontfejtésnél. Munkába történt beosztásuk előtt Kasza László felvigyázó figyelmeztette Molcsányi Gábor főaknászt arra, hogy ezek a dolgozók még nem kapták meg a 6 napos előzetes oktatást. A fő­aknász a figyelmeztetés ellenére sem intézkedett, hogy az említett új dol­gozóknál ezt a mulasztást pótolja Kurityánban a 18 órás balesetes hárítási oktatás sem úgy megy, ahogyan ke­lene. Az oktatást a felolvasóteremben tart­ják az új dolgozóknak. A terem szo­kás szerint többnyire olyan, mint egy átjáróház, keresztül-kasul járkálnak át rajta a dolgozók, ügyes-bajos dolgai­kat intézve. Ezzel a tanfolyamot állan­dóan zavarják. Az egyik legnagyobb hiba az, hogy a tanfolyam vezetője maga sem sokat törődik az oktatás eredményességével. A hallgatók egymás között beszélget­nek, sőt tetszésük szerint bármikor ott­hagyják az előadást. Ő megelégszik azzal, hogy gépiesen ledarálja az elő­adás anyagát. A dolgozók egészségvédelme, testi épségének megvédése s ezen keresztül is a termelés folyamatosságának biz­tosítása megköveteli, hogy üzemeink­ben, így a kurityáni üzemnél is, sok­kal nagyobb gondot fordítsanak az oktatásra. Ezért fontos volna, hogy az üzemi bizottság fokozottabban ellen­őrizze a tanfolyamokat és feltétlenül biztosítsa a 6 napos előzetes oktatás­ban való részvételt minden új dolgozó számára. BANTAM DNKAS 1952 január IS. 'Jffin­AvMVAkén&áffkr Mexikó bányászai az amerikai monopóliumok igájában Mexikó jelentős, bányaiparnal ren­delkező a­grárország. A művelhető földterületeknek körülbelül az egyne­gyede nagybirtokosok tulajdonában van. Több mint kétmillió szegény­­parasztnak egyáltalán nincs földje, nyomorúságos körülmények között kénytelen tengődni. De még azok is gyakran uzsorások hálójába kerülnek, akiknek van valami földjük. Évente többszázezer paraszt kénytelen el­hagyni földj­ét, cselédnek szerződni, vagy az Egyesült Államokba ván­dorolni, hogy ott találjon munkát va­lami ültetvényen. Nem kevésbbé nehéz az ipari munká­sok helyzete, akiknek száma már a 7 milliót is eléri. A félgyarmati or­szágok ipari viszonyaira jellemző ke­gyetlen kizsákmányolás a sorsuk. A bányaiparban a nagyrészt ame­rikai vállalkozók önkénye semmi­féle korlátot nem ismer. 1950-ben az emberfeletti munka miatt kétségbeesésbe hajszolt bányászok sztrájkba léptek. Hónapokon át hősies harcot folytattak jogaik védelmében. A sztrájkolók feleségeik és gyermekeik kíséretében felkerekedtek és elindul­tak a főváros felé, hogy a köztársa­sági elnöktől követeléseik teljesítését kérjék. A bányászok útja tömegtüntetéssé vált. Mexikó utcáin 25.000 ember csatlakozott hozzájuk, munkások, diá­kok, értelmiségiek vegyesen. A város főterén gyűlést tartottak, melyen a bánya- és kohóipari munkások szak­­szervezetének főtitkára kijelentette, hogy a bányászok mindaddig nem hagyják el a fővárost, amíg béreme­lési követelésüket nem teljesítik. Az a bizottság azonban, melyet az elnök kinevezett, megtagadta a bá­nyászok követelésének teljesítését. A felvonulás részvevői közül mindössze ezret fogadtak vissza eredeti munkahelyére a sztrájk le­zajlása után, méghozzá az előbbinél is gyalázato­­sabb feltételek mellett. A többieknek a bizottság azt tanácsolta, hogy a mezőgazdaságban helyezkedjenek el. A felvonulás ennek ellenére igen nagy szerepet játszott a mexikói munkásosztály erőinek összefogásá­ban. A munkásmozgalom növekedése komoly aggodalmat vált ki az ame­rikai monopol tőkések és ügynökeik körében. Az uralkodó körök a dolgozók megmozdulásait terrorral próbál­ják ellensúlyozni. Ezenkívül ügynökeiket beépítik a munkásszervezetekbe, hogy belülről bomlasszanak. A mexikói dolgozók sorában hatá­rozott egységtörekvés figyelhető meg. Komoly lépést tettek az erők tömö­rítése felé 1949-ben az Általános Mexikói Munkás-Paraszt Szövetség létrehozásával, amely több mint fél­millió ipari és mezőgazdasági mun­kás egyesítésével a Szakszervezeti Világszövetség tevékeny tagja lett. A szakszervezet szilárdan megve­tette lábát abban a harcban, amely a haladó és a reakciós erők között dúl az országban. Harci célja a bé­ke, az ország függetlenítése az ame­rikai monopóliumok uralmától és ba­rátságos viszony a Szovjetunióval. Állandóan javul a bányászok élete a Német Demokratikus Köztársaságban Az új esztendő alkalmából számos üdvözlő levelet és táviratot kaptunk külföldi testvér-sza­kszervezeteinktől. Ezek között különösen megörvendezte­tett bennünket a Német Demokratikus Köztársaság Bányász Szakszervezeté­nek Honisch elnök elvtárs által aláírt hosszú levele. A szabad német bányá­szok szívélyes üdvözletüket küldik a magyar bányászoknak és sok szerencsét kívánnak nekünk a békéért és a hala­dásért folytatott harcban. Külön érdekessége a levélnek, hogy részletesen ismerteti­­a Német Demo­kratikus Köztársaság bányászainak helyzetét és azt a harcot, melyet a­­német egység megteremtéséért és a tartós béke biztosítási érdekében foly­tatnak. Ahol megszűnt a kizsákmányolás Megtudtuk, hogy 1951 december 15-én befejezték öt­éves népgazdasági tervük első évét és ezzel nagyban hozzájárultak a béke megvédéséért, Németország egységé­nek helyreállításáért és az összes dol­gozók jobb életéért vívott hősies küz­delmeik győzelméhez. A levél párhuzamot von a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat- Németország bányászainak életkörül­ményei között. A Német Demokratikus Köztársa­ságban a vájárok átlagkeresete 20.17—23.29 márka, ugyanakkor Nyugat-Németországban 9.80— 15.67 márka. A nagy különbözetek, írják német elv­­társaink, abból adódnak, hogy a Né­met Demokratikus Köztársaságban­ a bányákat a nép tulajdonába vették és a bányászok nem a­kkordbérban, hanem teljesítménybérben dolgoznak. A kor­mány intézkedésére a bányászok bére­zés tekintetében az összdolgozók élére szer­ültek. A Német Demokratikus Köztársaság­ban állandóan javul a dolgozók élet­­színvonala, mert a munka hozama kü­lönböző formában újra visszakerül a dolgozóikhoz és nem folyik a monopo­listáik kizsákmányolóik zsebébe, mint Nyu­gat-Németországban és a kapita­lista államokban. Beszámol a szabad Németország Bányász Szakszervezetének hozzánk intézett levele arról az egyre fokozódó mind nagyobb sikerekkel járó harcról is, melyet Nyugat-Németország bányá­szai folytatnak szabadságuk és jobb életük kivívásáért. Harc a békéért és az egységért Harcban a Schuma­nn-terv kihatásai: a bányászok szociális helyzetének ál­landó rosszabbodása, a bércsök­­enté­­seik, a drágaság, a hátrányos, rossz mu­­kafeltételek, a munkavédelmi elő­írások figyelmen kívül hagyása,­ az új­­rafelfegyverkezés, Nyugat-Németor­­szág fasizálódása é® az Adenauer kor­mány felfegyverkezési politikája miatt állandóan növekvő háborús veszély ellen, a nyugatnémet bányászok kezde­ményező bizottságot alakítottak egy össznémet bányászkonferencia előkészítésére és levezetésére. A bizottság a múlt év december elején felhívást intézett az­ összes né­met bá­nyászóikhoz, amelyben elítéli az Adenauer kormánynak a német nép háta mögött folytatott háborús politi­káját és össznémet tanácskozásokat követel a békeszerződés megkötéséért ,és Németország egységéért. A nyugatnémet bányászok kezdemé­nyezését a Német Demokratikus Köz­társaság bányászai nagy lelkesedéssel fogadták. A felhívásra adott válasz­ban többek között megállapítják, hogy ez a javaslat abban a komoly helyzet­ben, amelyben jelenleg a német nem­zet van, jelentős lépés az egység hely­reállítására az égész Németország bá­nyászai között. A nyugatnémet bányászok javasla­tára küldött válasz kifejezést ad an­nak­ a meggyőződésnek, hogy a január 13-i össznémet bányászkonferencia Né­metország bányászainak hatalmas tün­tetése lesz a munkásosztály akcióegy­ségéért és fontos hozzájárulás a bá­nyászoknak a békéért, az egységért és a demokráciáért folytatott nemzetközi harcához. Kommunista bányászok a munkaverseny élcsapatában A rabló hitlerista hordák 1941. őszén betörtek a moszkvakörnyéki bányák körzetébe. Mindössze 20 napig múlt módjukban ott garázdálkodni, de borzalmas rombo­lást és pusztítást vittek végbe. A német fasiszta rablók kiűzése után a bányászok ke­mény téli fagyok és hóviharok közepette hősies munkával helyreállították a 22-es bányát és már 1942 elején meg­kezdték a széntermelést. A termelés napról napra növeke­dett és a múlt évben a bánya tervezett teljesítőképessé­gét két és félszeresével túlszárnyalták. Ugyan miben rejlik a bánya kollektívája által elért ra­gyogó sikerek titka? — A szovjet emberek hősies munká­jában, a kommunisták élenjáró szerepében — mondja Sz. Komarov, a bánya párttitkára. A kommunisták a háború idején és a háború utáni időszakban egyaránt mindig ott voltak a legnehezebb és legfelelőssé­gteljesebb helyeken, személyes példájukkal lelkesítették a bányászokat. A bánya tervezett teljesítőképességét 1947 végére érték el. Azonban sem a pártszervezetet, sem pedig a bányász­kollektívát nem elégítette ki az elért eredmény. Célul tűz­ték ki, hogy kétszeresével túlszárnyalják a bánya tervezett teljesítőképességét. A kérdést megvitatták a pártvezetőségi ülésen és a taggyűlésen. A bánya igazgatósága lelkesen támogatta, a pártszervezet kezdeményezését. Felmerülhet az a kérdés, hogy miyen lehetőségekkel ren­delkeztünk, mikor feladatul tűztük ki a tervezett teljesítő­képesség kétszeres túlszárnyalását. Igen sokkal. A szovjet állam üzemünket, a többiekhez hasonlóan, hatalmas gé­pekkel látta el. A sikert mégsem a gépesítés döntötte el, bár az is igen nagy szerepet játszik a munka termelékeny­ségének emelésében. A legfontosabb az emberek voltak, akik készek minden nehézség leküzdésére a győzelem ki­vívása érdekében. A szocialista munkaverseny élén a kommunisták álltak, így például Fomcsenko párttag kezdeményezte a réselőgépek versenyét és elsőnek résett alá egy hónapban 10—12 ezer tonna szenet. Mikor a szén­rakodógép megérkezett a bányába, a kommunista Ivan Kurszin sajátította el először a kezelését. Pjotr Knjag­­nicki kommunista vésellőgépkezelő, belekapcsolódva a munkaversenybe, azt az eszmét vetette fel, hogy minden munkás vegye át gépét saját felelősségére és szocialista megőrzésre. A­ maga gépét a legnagyobb figyelemmel gon­dozta, minden alkalommal alaposan megvizsgálta, idejé­ben és a lehető legjobban megjavította. Nagyon sokan kö­vették példáját. A vágatok gyorsított előválásáért folyó versenyt Borisz Kucserov brigádjának komszomolista elővásárjai kezdemé­nyezték. ,a kommunisták és a Komszomol-tagok mindig ott voltak, ahol nehéz volt a munka, ahol akaraterőre és tudásra volt szükség. Mindig megtalálhatók voltak azokon a helyeken, ahol a termelés sikere dől el. Igen nagy munkát végeztek a pártcsoportok. Azok irányították a termelés legfontosabb területein a munkaversenyt. Felvilágosító munkát folytat­tak a bányászok körében és segítettek megszervezni, hogy a képzett­­bányászok elvállalják az ifjúmunkások védnök­ségét. Annak a pártcsoportnak a kommunistái, ahol Tyiho­­lov elvtárs a részlegfőnök, javasolták egy új dúcolási el­járás bevezetését a sejtéseknél. Ennek eredményeképpen a bánya havonta 50 köbméter fát takarított meg azon fe­lül, hogy megnőtt a bányászok munkájának termelékeny­­ége. Így lépnek fel a pártcsoportok valamennyi részlegnél az állam érdekeinek szószólóiként. A bánya kollektívája annak az egyetlen gondolatnak él, hogy minél több szenet adjon a hazának. Ha a bányászok­nak valamilyen értékes javaslata alakul ki, ha munkájuk folyamán nehézségbe, akadályba ütköznek, segítségért és tanácsért mindig a kommunistákhoz fordulnak. A 22-es számú bánya kollektívája a múlt évben elérte kitűzött célját. A bányászok alkotóerejének azonban nincs határa. Mindig egy jelszó lebeg szemük előtt: állandóan előre!

Next