Bányamunkás, 1966 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Sikerekben gazdag boldog 8/ 60s esztendőt kívánunk olvasóinknak Bányamunkás Szerkesztőség• Aranykoszorús jelvény a szovjet munkamódszerek eredményes alkalmazásáért A Magyar—Szovjet Baráti Társaság pécsi konferenciáján 14 dolgozónak ünnepélyesen átnyújtották az MSZBT aranykoszorús jelvényét. A kitüntetettek között van öt mecseki bányász, akik a termelésben huzamos idő óta sikerrel alkalmazták a szovjet munkamódszereket és eredményesen dolgoznak a szovjet gyártmányú gépekkel. Új telepet készítenek ék fejtésre a mád beatolitbányában A Hegyaljai Ásványbánya és őrlőmű mádi bentonit bányájában új üzemrész kialakítását kezdték meg. A külszíni bányában két nagy teljesítményű kotrógép segítségével negyven méter széles és 60 méter hosszú földsávon hordják le a földtakarót, s tárják fel a négy-hat méter vastag bentonitréteget. A téli hónapokban mintegy 30 000 köbméter földet hordanak el és az így kialakított frontfejtésen tavasszal, kezdik meg a termelést. Az új frontfejtésem a bányászfioodást teljesen gépesítik. A Világ proletárjai, egyesüljetek! LGOZOK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA Lm ÉVFOLYAM 1. SZÁMAraso fillér 1966. JANUÁR HÓ 31,1 millió tonna szenet 1,65 millió tonna kőolajat kell termelnünk ebben az esztendőben Ülésezett Központi Vezetőségünk Szakszervezetünk központi vezetősége január 7-én ülésezett. A központi vezetőség megtárgyalta szakszervezetünk múlt évi tevékenységét, a párt 1965. december 8-i határozata alapján a bányászati iparágak előtt álló ez évi feladatokat. A központi vezetőség ülésén megjelent Gál László, a Szakszervezetek Országos Tanácsa ttkára, Haracska Imre miniszterhelyettes, a trösztök igazgatói, TB. titkárai és számos meghívott vendég. A központi vezetőség ülését Blaha Béla elvtárs, szakszervezetünk elnöke nyitotta meg, majd átadta a szót a napirend előadójának Simon Antal elvtársnak, szakszervezetünk főtitkárának. Teljesítettük a második ötéves terv előirányzatait A naptár 1966. január 7-ét mutat, az új év első hetében járunk, és már öszejöttünk, hogy számvetést csináljunk. Számvetésünk bővelkedik mondanivalóban, hiszen az 1965-ös évben befejeztük a II. ötéves tervet Most az a feladatunk, hogy visszatekintsünk az elmúlt 5 év alatt végzett munkára — különösen az elmúlt évre, amely új feladatokat jelölt meg számunkra, és átfogóan értékeljük tevékenységünk pozitív és negatív oldalát, levonjuk a kellő következtetéseket, hogy ezek hasznosíthatók legyenek a jövő tervfeladatainak megvalósításában — mondta bevezetőjében Simon elvtárs, majd az általános értékelés után iparágaink tevékenységével foglalkozott. A bányászati iparágak a második ötéves terv során minden tekintetben fejlődést mutatnak, öt év alatt. 1961—65 között a bányászati ágazatban 10 340 millió Ft., a kőolaj- és földgázbányászatban 3400 millió Ft. értékű beruházás történt. Ebből az összegből fejlesztettük a hozzánk tartozó iparágak technikai színvonalát, részben új létesítményekkel, gépi berendezésekkel, részben a régiek rekonstrukciójával és javítottuk az üzemek, munkahelyek munka- és egészségügyi körülményeit. A szénbányászat-termelés növekedési előirányzata a tervben 17 százalékra volt meghatározva, a teljesítés 19,5 százalékos, vagyis az öt évre előirányzott 148,8 millió tonna, 150,2 millió tonnára teljesült. Említésre méltó az a pozitív változás, amely a munkakörülmények javításában, a munka megkönnyítésében létrejött. Komoly fejlődésről lehet számot adni az érc- és ásványbányászatban, az aknamélyítésnél, a bányagépgyártásnál, a brikett-termelésnél és a kutató-fúró vállalatnál. A kőolajipar fejlődését egyértelműen bizonyítja az a körülmény, hogy a szénhidrogének részaránya hazánk energiamérlegében az 1960-as év 20,2 százalékáról 1965-re 26,4 százalékra növekedett. A kőolajtermelés a hazai szükségletet 45—46 százalékban, a földgáztermelés pedig 100 százalékban fedezi. Az olajipar a második ötéves terv idején jelentős mértékben fejlődött. Ez vonatkozik a technikai színvonal növekedésére és a dolgozók munka- és szociális körülményeinek javítására egyaránt. A bányaipar általános fejlődéséhez hozzájárultak a bányászati kutató- és tervező intézetek, melyek távol vannak ugyan az üzemektől, de munkájuk eredménye lemérhető közös eredményeinkben. A szakszervezetünkhöz tartozó iparágak dolgozói lelkes és odaadó munkájukkal kivették részüket a második ötéves terv teljesítéséből. A bányaipar dolgozói — az adott lehetőségekhez mérten —, ellátták szénnel és más bányászati termékekkel az egyre nagyobb igényekkel fellépő népgazdaságunkat. Nyugodtan mondhatjuk, eleget tettünk azoknak a feladatoknak, amelyek az ötéves tervből a bányaiparra hárultak. (Folytatás a 2. oldalon Szakszervezetünk 1966. évi költségvetése 22 millió forinttal gazdálkodnak alapszerveink Mint minden évben, most is összeállítottuk szakszervezetünk költségvetését. Az előirányzatokat elnökségünk, majd pedig központi vezetőségünk megvitatta és jóváhagyta. Melyek költségvetésünk jellemző számadatai? A bevételek között legjelentősebb tétel a tagdíj. Tagdíjtervünket az ez évre szóló besorolások és az alapszervi költségvetések alapján terveztük meg. Szerveinken, aktivistáinkon múlik, hogy a megtervezett tagdíjak valóban befolyjanak. Ezért mindenütt nagy gondot kell fordítani a tagdíjfizetési készség javítására, a besorolás szerinti tagdíjfizetés megvalósítására. A kiadási tételeket nézve szembetűnő adat, hogy az összkiadás 66,6 százaléka az alapszerveknél jelentkezik. Bár a tagdíjból csak 35 százalék részesedést tartanak viszsza szakszervezeti bizottságaink, azonban ezt a tételt növelik a szülési, temetési segélyként a tagságnak kifizetett összegek, valamint a különféle visszajuttatott támogatások. Közel 22 millió forintot használnak fel alapszerveink! A 12 és fél milliós tagdíjrészesedésen felül 3 milliót tesz ki a szülési, temetési segélyek összege és 6 milliót a kultúr-, sport-, szociális támogatások összege. Minthogy a tagdíjak nagyobb részével így alapszerveink gazdálkodnak, szükséges, hogy a taggyűléseken jóváhagyott költségvetéseket egész évben szem előtt tartva teljesítsék a kiadásokat. Nemcsak a tervezéskor, hanem a gazdálkodáskor is törekedni kell a kultúr-, sport-, szociális célú irányzatok növelésére és felhasználására. Sajnos még mindig van olyan szakszervezeti bizottságunk, amely a költségvetést elkészíti, megtárgyalja,, a tagsággal jóváhagyatja, azonban év közben nem sokat törődik vele. Bár alapszerveink többsége helyesen, a tagság érdekeinek megfelelően használja fel bevételeit, találunk nem egy olyant, amelyik úgy értelmezi a takarékosságot, hogy nem utalja át időben a kultúrotthonoknak, sportköröknek a megtervezett támogatást. Igaz, hogy az alapszerv pénzkészlete is növekszik. Arra azonban nem gondolnak, hogy a támogatott intézmények ugyanakkor pénzügyi nehézségekkel küszködnek és sok esetben nem tudják feladataikat teljesíteni. Tovább növeltük a kulturális támogatást! Fontosnak tartjuk, hogy a tagdíjakból minél többet fordítsunk kulturális és nevelési célokra, ismeretterjesztésre, könyvtárakra, a dolgozók általános nevelési céljaira. Éppen ezért igyekeztünk a múlt évi támogatás összegét emelni. Az előző évhez hasonlóan több mint egy millió forintot biztosítunk kultúrintézményeink, könyvtáraink támogatására. Kultúrotthonaink felújítását fél millió forinttal támogatjuk. Bányász sportköreinknek 1 millió 400 ezer forintot juttatunk a központba befolyó tagdíjakból. Mint már előbb említettük, ezt a támogatást egészíthetik ki célszerűen a szakszervezeti bizottságok az alapszervi pénzekből. A szociális támogatás megközelíti a 2 millió forintot. Beterveztük 160 nyugdíjasunk leányfalui és 100 nyugdíjasunk hévízi, illetve harkányi üdülését. Emellett 1000 gyermek leányfalui üdülését oldjuk meg fél millió forintos támogatásssal. Az arra rászoruló tagok, valamint nyugdíjasaink segítésére 650 ezer forintot terveztünk, melyből többek között 400—400 forintot fizettünk ki évi három alkalommal 170 régi szervezett dolgozónknak. Rendszeres támogatást biztosítunk egyúttal nyugdíjas szakszervezeti bizottságaink szociális jellegű kiadásaira. A felsoroltakon kívül az alapszervi költségvetésekben 3 403 000 forint kulturális, 1 020 000 forint sport és 1 532 000 forint szociális felhasználását tervezték meg. Rendkívüli segélyekre 1 430 000 forintot irányoztak elő. A tagság kérje számon az alapszervi vezetőségektől a jóváhagyott költségvetések végrehajtását! Ennek érdekében az általa választott számvizsgáló bizottsággal ellenőriztesse rendszeresen a gazdálkodást. Követelje meg, hogy a pénzfelhasználásról is — akár a költségvetésről — alapszervi taggyűlésen kapjon tájékoztatást. A tagság ne csak a tervezéskor, hanem a gazdálkodás során is szóljon bele a tagsági díjak felhasználásába. H. H. Illést tartott a KGST Kőolaj- és Gázipari Állandó Bizottsága A bizottság jóváhagyta az 1966—1970 és az 1966—1967 közötti időszak legfontosabb tudományos és műszaki kutatásainak koordinálási tervét, valamiint 1966. évi munkatervét. A munkatervnek megfelelően felülvizsgálták a fúrólyukak és mélyszintű kőolaj- és gáztartalmú rétegek fúrásánál és a kőolaj termelésénél használt technika, valamint a technológia tökéletesítésének kérdéseit. Megnyílt a Tatabánya—Oroszlány közötti új vasútvonal ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN Mögöttünk az 1965-ös esztendő, benn járunk már az új évben, a szilveszteri muzsika hangját a hétköznapok megszokott zaja, üteme, a gépek dohogása, az elmélyült gondolkodó munka váltotta fel. Még nem olyan távoli azonban az elmúlt tizenkét hónap, hogy ha csak néhány pillanatra is el ne gondolkodjunk felette. Nem akármilyen esztendő pergett le a naptáron. A múlt évben befejeztük országépítő második ötéves tervünket. Volt gond és probléma, nehézség is, de mégis mindenkit megörvendeztető eredményeket értünk el Ha lapunk e számában olvassuk a Központi Vezetőség ülésén elhangzott beszámolót, abból kitűnik, hogy a bányaipar derekasan helytállt. Sok hasznos dologgal sietett az MSZMP 1964. decemberi határozata végrehajtására. Ha maradéktalanul nem is sikerült a célkitűzés elérése, azért sem jár elmarasztalás. A gazdálkodás során alkalmazott új elemek, a termelékenyebb munka növelése, a nagyobb fegyelem tette sikeressé az évet. Ezért szolgál alapul újabb feladataink megoldásához. A csúcsok felé menetelés nem egyszerű diadalmenet, a meredek sokszor sikamlós, csúszós. A cél, mint az elmúlt év is mutatja, elérhető. Ezért csak köszönetet mondhatunk a bányaipar valamennyi dolgozójának. A jó munka élvezetét néha a nemzetközi ellentétek kiéleződése miatti aggodalmak is árnyékolták. Az Egyesült Államok 1965-ben fokozódó agresszív kalandorszellemű külpolitikájában a békeszerető emberek a világbékét látták veszélyeztetve. A vietnami háború kiterjesztése, a dominikai helyzet, Európában a Washington—■ Bonn tengely agressziós tevékenysége, a világ több országában az államcsínyek, a polgárháborúk keltettek borút az emberekben. A Szovjetunió és a szocialista világrendszer mértéktartó politikájának, emberségének, békeszeretetének köszönhető, hogy Földünk nem került súlyos helyzetbe. Az amerikai kormány újévi diplomáciai »békemenete« nem tévesztett meg senkit. Mindenki tudja, a szó és a tett nem ugyanaz. A Johnson-kormány évek óta veszélyezteti a békét, háborús külpolitikája az emberiség életét. Az embereket csak az nyugtatja meg, ha elcsendesülnek a fegyverek Vietnamban és minden nép békében és feszültség nélkül élhet. Népünknek is békére és újra békére van szüksége nagy nemzeti céljai eléréséhez. Az 1965-ös év népgazdaságunk egészébe fordulatot hozott. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nyilvánosságra hozta a további fejlődés programját, a gazdaságirányítási rendszer reformja tervezetét. Bányászaink, társadalmunk minden rétege vitatja, és keresi azokat a módokat, amelyekkel a legjobban segítheti az elgondolások megvalósítását. A szocialista gazdaságban rejlő lehetőségek jobb kiaknázásáról, az ország és a népjólét felvirágoztatásáról van szó. Az ütem a reform alapján már ez évben is változik. Az 1966. évi terv sok olyan elemet tartalmaz, amely jelzi a reformintézkedéseket, előre mutat és tájékoztatást biztosít mindenki számára. Az átgondoltabb gazdálkodás, a jobb munka- és üzemszervezés, a nagyobb munka- és technológiai fegyelem, a szigorú takarékosság az elgondolásoknak éltető eleme lehet. Következetes végrehajtásuk terveink teljesítésének biztosítékai. Az ez évi tervvel egyidőben intézkedések jelentek meg ár- és bérügyi kérdésekről. A megjelenést követően hangulati elemekben nem szűkölködtünk. Hiányzott a tisztánlátás, az embereket és jövedelmet érintő dolgokról volt szó. Ma már tisztább a kép! Egyre jobban kikristályosodik az intézkedések szükségessége, mind többen értik meg jelentőségét. Olyan intézkedésekről van szó, amelyekben az elosztás igazságosabb módja, a jobb és becsületesebben végzett munkának kifejezése ölt testet. Sajnos a pozitívan érintőknél is — bár az egyéb bérügyi intézkedések útján nő a kereset, a családi pótlék — tapasztalható passzivitás. De egyre többen gondolkodnak úgy, hogy az esetleges jövedelemcsökkenést jobb munkával be lehet hozni. Nem tévedünk, amikor azt mondjuk, ezt az egészséges szellemet táplálni kell, a jobb munka- és üzemszervezéssel kell segíteni e célok megvalósítását. Akiknél jövedelemcsökkenés áll elő, azoknak is el lehet mondani: átmeneti helyzetről van szó. Rajtunk és munkánkon múlik, hogy minél rövidebb ideig tartson e teherviselés. Ha évet zárunk és új évet kezdünk, nem feledkezhetünk meg szakszervezetünk, szerveink, aktivistáink odaadó munkájáról sem. Tevékenységük járult hozzá, hogy szakszervezetünk helyesen végezte el a megjelölt feladatokat, jól hasznosította érdekvédelmi tennivalóit. Az egyéni és a társadalmi érdek összhangja szorosabb lett, nagyobb a hozzáértés a gazdasági feladatok segítésében, egyre inkább kialakul a bürokráciamentes, gyors ügyintézés. Szerveink dolgozók között végzett tevékenysége, a több tízezerre rúgó személyes panasz, gond, baj, intézése, sok munkát követelt. Szakszervezetünk egészében világosan látja a feladatokat és érzi a felelősséget a tagság ügyének intézésében, érdekeik jól felfogott védelmében. Amikor köszönetet mondunk ezért a sok nagyszerű tettért, akkor újra kívánjuk ez évben, de a jövőben is kutatni azokat a módokat, amelyekkel felszámolhatók a ma még meglévő visszásságok. A bonyolultabb feladatok még inkább követelik a dolgozók mozgósítását, célratörő tevékenységét 1966-ban. Az új évben mindenkinek kívánunk sok sikert, egészséget, a bányászoknak. Jó szerencsét!