Bányamunkás, 1966 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Derekasan helytálltak bányászaink a múlt esztendőben (Folytatás az 1-ső oldalról.) Az előadó ezután az 1965-ös év feladataival foglalkozott. Elmondotta: a szénbányászat csökkentett előirányzatát, a 31,4 millió tonnát — 100,1 százalék —, teljesítette. Hozzá kell tenni, — nem kis erőfeszítések árán. Ebben sokat segítettek azok a trösztök és vállalatok, amelyek a cél elérése érdekében vállalták tervük fokozottabb mértékű túlteljesítését A mennyiségi tervek túlteljesítése szempontjából ugyanazt lehet elmondani a bányászati ágazat egészéről és az olajbányászatról is. A Kőolaj- és Gázipari Tröszt olajtervének teljesítésénél voltak problémák, — bár globálisan a szénhidrogénekből teljesítették évközben is a tervet, de év végére szorgos munkával — és nem kis erőfeszítéssel —, behozták a kőolajtermelésben levő lemaradást is. A gazdaságosság területén is teljesítettük az előirányzatot: a bányászati ágazat költségszintje előreláthatólag 0,3 százalék, az olajbányászaté 0,1 százalékkal lesz több a tervezettnél, amely kedvező irányban befolyásolja a nyereségrészesedést. Ennek ellenére — legalábbis az előzetes számítások szerint — nem érjük el egészen a tavalyi országos szintet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyes trösztök, vagy vállalatok nyereségrészesedése ne haladná meg a tavalyi szintet. A bányászati iparágak a tervben meghatározott exportkötelezettségeiknek eleget tettek. Itt elsősorban az érc- és ásványbányászatot, továbbá az Országos Bányagépgyártási Trösztöt kell megemlítenünk, amelyek 2,3, illetve 4 százalékkal teljesítették túl exporttervüket. Lemaradás van a brikettiparban, amely negatívan befolyásolja az egész ágazat export-tervteljesítését. Ennek oka az, hogy a piacok telítettsége következtében nem tudta értékesíteni termékét az iparág. Az importanyagok felhasználásának csökkentése terén a szénbányászat ért el jelentős eredményt. A fajlagos fafelhasználást 1,8 százalékkal csökkentette, ami 7,2 millió forintot tesz ki. Vigyázzunk dolgozóink testi épségére Az 1965-ös év értékelésénél még egy kérdéssel szeretnék foglalkozni, a bányászat biztonságtechnikai helyzetével. 1965-ben a szakszervezetünkhöz tartozó iparágakban 1964- hez viszonyítva hárommal több baleset történt. Azt hiszem, nem is kell külön mondanom, hogy ez kissé elhomályosítja azokat az elismerésre méltó gazdasági eredményeket, amelyeket elértünk. Vizsgálnunk kell az e téren végzett munkánk hatékonyságát, és mindent meg kell tennünk a biztonságos munka fokozására. Mint annyiszor, most is felhívjuk a szakszervezeti szervek és műszaki-gazdasági vezetők figyelmét a nevelő, felvilágosító munkára, a rend, a fegyelem, a kellő szigor betartására és betartatására. A gondos, megfontolt, körültekintő munka, a megelőzés érdekében kifejtett tevékenység lehet csak alapja a dolgozók egészsége és testi épsége védelmének, eredményeink további fokozásának. Jelentős feladatok megoldása hárul 1966-ban iparágainkra A következőkben az 1966. évi népgazdasági terv néhány fontosabb előirányzatát ismertette Simon elvtárs A szénbányászat terve 31,1 millió tonna. Ez 1 százalékkal alacsonyabb, mint az 1965. évi tényleges termelés. A széntermelés előirányzatánál az 1965. év végén várható magas készletek csökkenésén túl egyrészt a fogyasztók minősíti és szemnagysági igényeinekrészt a szénbányászat termelési lehetőségeit kellett figyelembe venni. Az 1966-os évi terv szénfajtánkénti megoszlása a következő: feketeszén 4,4 millió, barnaszén 22 millió, lignit 4,7 millió tonna. A terv szerint a szénbányászatnak 9,4 millió durvaszenet kell biztosítani, amelynek teljesítése fontos és nehéz követelmények elé állítja az iparágat. A termelési érték 1,4 százalékkal csökken, amely egyrészt a volumen-csökkenés, másrészt a fogyasztói oldalról indokolt 1 forintos átlagár csökkenés következménye. A terv szerint a széntövesztés gépesítésének aránya 2,6 százalékkal, a szénfelrakás aránya 4,2 százalékkal emelkedik. Az érc- és ásványbányászati iparág termelési tervében az ércbányászati termékeknél kisméretű visszaesés van, amit részben a meglevő készletek felszámolása indokol, részben pedig a kohászati igények alakulása tesz szükségessé. Az 1966. évre előirányzott Az előadó ezután az ár- és bérkérdésekről beszélt. Talán nem árt közelebbről megvizsgálni, milyen bérügyi intézkedéseket szándékozunk végrehajtani az 1966-os évben abból a keretből, amelyet részünkre a KB határozata biztosít. Itt szeretném eloszlatni azt a negatív jellegű véleményt, amely kezdetben kialakult. Gondolom saját magunk meggyőzésén keresztül hozzájárulunk ahhoz is, hogy bányászainkat is meggyőzzük igazunkról a vitatott kérdésekben. A bányászatban körülbelül 4,5 százalékos jövedelemcsökkenést eredményez a progreszszív hozzájárulás és a húsárak növekedése. Ezzel szemben az összmunkásra vonatkoztatva a bányászati ágazatnál mintegy 4,2 százalékos béremelést fogunk végrehajtani. Ez trösztök és üzemek között 3—6 százalékos, szóródást jelenthet. A munkásoknál részben alapbéremeléssel, föld alatti pótlék növeléssel fogjuk ezt megoldani. A szakmunkások irányműszakbéreit feltáráson, előváráson, fejtésen 76, fenntartáson pedig 72 forint/műszakra, illetve a prémium mértékét növeljük. A rokkant vájárok műszakbére is emelkedik. A kiszolgáló személyzetnél 20 százalékról, 25 százalékra növeljük a föld alatti pótlék mértékét. Ezenkívül a művezetőknél a bányászatban: aknásze lémes-brikett-termelés 1,4 millió tonna. A bányagépgyártási iparág teljes termelési értékelőirányzata 7,9 százalékkal nő, elsősorban a szénbányászat fokozódó igényeinek kielégítése miatt. Ezen belül azonban az exporttermelés az ez évi várható 75 millió forinttal szemben csak 65 millió forint értékben volt tervezhető. A kőolajtermelés terve 1,65 millió tonna. Ez 150 ezer tonnával kevesebb az 1965. évi termelésnél. Ezt szükségessé tette az a körülmény, hogy a régi területek termeléshozamának csökkenését az új területeken belépő kutak kapacitása nem kompenzálja. A terv célkitűzéseinek megvalósításakor a továbbiakban, ha lehet, még fokozottabb mértékben érvényesíteni kell a párt 1961 decemberi határozatát, amely a gazdasági hatékonyság növelésével kapcsolatos tér, szállítási felvigyázó és kisebb mértékben a főaknászok fizetését mintegy 5 százalékkal, minimálisan havonta 100 forinttal növeljük. Ezzel elég régen vajúdó problémát, a műszaki középkáderek bérét tudjuk rendezni. Az olajbányászában 4,82 százalékos a munkások tervezett béremelése. Ez valamivel magasabb a bányászati ágazaténál. Ez lehetőséget nyújt — legalábbis részben — a terepen dolgozók problémáinak megoldására, amellyel az utóbbi időben elnökségünk sokat foglalkozott, másrészt a többi dolgozóknál is bizonyos bérkorrekciók végrehajtására. Ezenkívül az olajbányászat is kap egy bizonyos keretet — a létszám arányában — a művezetője bérrendezésére. A bányászati ágazat többi iparágai is hasonló mértékben Számolhatunk azzal, hogy az intézkedéseket nem mindenki érti meg — egyesek azért, mert nem látják világosan célját, mások azért, mert nem is akarják. Fennáll annak is a veszélye, hogy egyesek akkor is közömbösek, maradnak, ha őket pozitívan érinti. A személyenként felmerülő problémákat, a helyzetnek megfelelően kell elbírálni és ennek megfelelően kell felhasználni a birtokunkban levő érveket. Az elmondottakból következik, hogy az ár- és bérpolitikai intézkedések a társadalmi habiztosítani kell az 1966-os évi tervek levitelét, hogy a dolgozók és vezetők kellő részletességgel megismerjék célját, tartalmát és a reájuk háruló feladatokat. Ki kell kérni véleményüket, javaslataikat, biztosítani ezzel a terv tömegbázisát. Még e hónapban műszaki konferenciákat, februárban pedig termelési tanácskozásokat kell tartani. A szocialista munkaversenynyel kapcsolatban az a javaslatunk, hogy vizsgáljuk meg alaposan versenyszervező munkánkat, mérjük le a fejlődést, szűrjük ki belőle a mechanikusságot, keressünk új megoldásokat, amelyek szoros összhangban vannak a feladatokkal. A szocialista brigádmozgalom fejlődésének elősegítése érdekében ez év első negyedében üzemi, esetleg tröszti-vállalati szinten értekezletet kell tartani az élenjáró újítók és feltalálók bevonásával. 4 százalék körüli bérfejlesztést kapnak a minkásállomány csoportja és a művezetőknél is a rendelkezés szerinti fejlesztés érvényesül. Az Országos Kutató- és Fúró Vállalat dolgozói és művezetői bérének emelésére is hasonló intézkedések történtek. Az elmondottakon kívül a bányaipar dolgozóit is érintik a pozitív irányú intézkedések: a zsír, a szalonnaféleségek, egyes ruházati cikkek árának csökkentése, a családi segély és nyugdíjak emelése is. Ezen túlmenően az is, hogy a helyes létszámgazdálkodás, a teljesítmények növelése pozitívan befolyásolhatja az átlagbérek növekedését. Gondolom ezt a lehetőséget, amely szorosan összefügg a dolgozók közvetlen érdekeivel és távlati céljaival, feltétlen ki kell használni eladásit, a munkásosztály érdekeit szolgálják, ezért szükségszerűnek tartjuk és végrehajtását támogatjuk. Úgy gondoljuk a központi vezetőség egyetért azzal, hogy most a legfontosabb feladat, megértetni aktivistáinkkal a rendelkezés értelmét, célját és szükségszerűségét, hogy ennek ismeretében mozgósítsuk bányászainkat a nehéz, de a dolgozók ügyét és jövőjét szolgáló feladatok megvalósítására. — fejezte be beszámolóját Simon elvtárs. Növekszik az irányműszakbér, a kiszolgáló személyzet föld alatti pótléka Értessük meg az intézkedések célját, szükségességét A bányaipari gazdasági tájékoztató 5. számában e címmel megjelent tanulmányt adjuk közre rövidítve. A világ 1964 évi széntermelése 100 millió tonnával túlszárnyalta az előző évi mennyiséget és elérte a 3 milliárd tonnát. A Föld minden lakójára tehát átlagosan 1 tonna szén jutott. A hárommilliárd tonna össztermelésből 2 1/4 milliárd tonnát a feketeszén-bányászat, 2 milliárd tonnát pedig a barnaszén-bányászat bocsátott a fogyasztók rendelkezésére. A világtermelési »fejkvóta« 1 tonnás átlagától föl- és lefelé egyes országokban nagy eltérések adódnak. AZ egy lakosra számított fekete- és barnaszéntermelés »ranglistáján« hazánk a 7. helyet foglalja el, megelőzve többek között Bulgáriát, a Délafrikai Uniót, a Szovjetuniót, az Egyesült Államokat és Belgiumot. A feketeszén adatait elemezve, figyelmet érdemel Kína elsősége. Húsz évvel ezelőtt ez az ország kevesebb szenet hozott a felszínre, mint ma Magyarország. Jellegzetes és szakember számára is meglepetésként hat a kínai feketeszéntermelés rohamos növekedése, amely 1964-ben elérte az 560 millió tonnát. Az elmúlt évtized a Szovjetunió számára nagy termelési felfutást; az Egyesült Államoknak jelentős viszszaesést hozott, ami a 60-as évek elejéig még jobban fokozódott. A nyugatnémet és az angol feketeszéntermelés az ötvenes évek végén érte el csúcspontját, s a sokat emlegetett -szénkrízis attól kezdve jelentkezett ebben a két országban. Belgium 1955. évi 30 millió tonnás termelési rekordját követő értékesítési nehézségek később minden jelentős feketeszéntermelő tőkés országban éreztették hatásukat. Helytelen lenne természetesen az a felfogás, ha általános és negatív gazdasági tünetnek tekintenénk a tőkés világ feketeszénbányászatának fekete éveit, hiszen a szédületesen növekvő szénhidrogénbányászat egyre erősödő versenye okozta termelés-fékezés nem értékelhető ilyen egyszerűen és egyértelműen. Tény az is, hogy a termelésben és értékesítésben bekövetkezett hullámvölgy az 1961—62. évekkel egyelőre lezáródott, s a következő esztendőben a külszínen felhalmozott, eladatlan szénkészlet-hegyek jócskán megfogyatkoztak. Az általános fellendüléstől eltekintve a feketeszén-krízis nyomai Nagy-Britannia, Spanyolország, Belgium és Japán gazdálkodásában még az elmúlt esztendőben is föllelhetők. A japán munkásokban igen mély nyomot hagyott az 1963. évi, s fellelhetően a nemrégiben is bekövetkezett sújtólégrobbanásból eredő tömegkatasztrófa, s a bányász-foglalkozástól való menekülés »mozgalma« ma leginkább itt terebélyesedik. Japán jövőbeni feketeszén-szükséglete egy részét az ütemesen fejlődő ausztráliai bányákból kívánja fedezni. India 1964-ben mutatkozó 2,4 millió tonnás visszaesése nem világgazdasági jelenség, hanem jobbára belső műszaki körülményekkel hozható összefüggésbe, s egy egyébként tiszteletre méltó termelés-fejlesztés átmeneti zökkenőjének tekinthető. Ami a világ feketeszén termelésének várható alakulását illeti, a körülmények ismeretében meggyőzően hangzik a Szovjetunió 1980-ra tervezett 1,2 milliárd tonnás előirányzata, meglepő azonban az USA gazdasági köreinek századunk végéig szóló prognózisa. A szakértők 1980- ban mindössze 0,53 milliárd tonna feketeszéntermelést várnak, a becslés szerint azonban az atomerőművek kapacitása egyidejűleg 70 millió kW-ra növekszik; a 2000. esztendőben már az USA összes villamosenergiaszükségletének felét szolgáltatná a magenergia, mégis úgy vélik, hogy a feketeszéntermelés meghaladja majd az 1,1 milliárd tonnát. Földünk barnaszénfogyasztását gyakorlatilag Európa és a Szovjetunió elégíti ki. Míg a világ feketeszéntermelése 1948 óta 60 százalékkal, addig a barnaszéntermeléséé 136 százalékkal növekedett. Érdekes, hogy az öt szocialista államon kívül szerepet játszó egyetlen tőkés ország, az NSZK, termelése is töretlen fejlődést mutat. Barnaszén-krízis tehát nem létezett, legföljebb Magyarországon az ötvenes évek elején annak térhajtásai sarjadtak ki. A múlt évben Jugoszláviával csaknem egyenlő szinten Magyarország a világ hatodik barnaszéntermelő állama volt. Nem sokkal maradt mögöttünk Bulgária; ezt követően Lengyelország és Ausztrália következik a sorban. A termelési nagyságrendekkel előttünk álló Csehszlovákia, NSZK és Szovjetunió eredményeinek mérlegelésekor nem téveszthető szem elöl, hogy mindhárom ország hatalmas — közülük a Szovjetunió szinte mérhetetlen — feketeszénkészlettel is rendelkezik. A barnaszenek túlnyomóan kedvező települési mélysége, a gyors feltárás ebből eredő esélye, de mindenek előtt a külszíni bányaművelés lehetősége mégis oda vezetett, hogy a feketeszenekkel összehasonlítva alig fele fűtőértékű barnaszénkincsük leművelését a vezető ipari hatalmak minden erővel szorgalmazzák. A bánya közelébe telepített hőerőmű kazánjaiban elégetett barnaszén végeredményben olcsóbb energiát szolgáltathat, mint a feketeszén-mélybányászat melléktermékeivel táplált villamosenergia-fejlesztő telepek. A karnaszéntermelés és az ezzel ott azonos fogalommá vált nagyüzemi külszíni fejtések — egyelőre túl nem szárnyalható — igazi hazája a Német Demokratikus Köztársaság. A fiatal állam a jelenlegi negyed milliárd tonnás termelését 15 év alatt mintegy másfélszeresére kívánja növelni. Hogy szénhidrogénekben szegény országokban a hőerőműveken és a szerves vegyiparon kívül a háztartási tüzelés is számottevő fogyasztója a barnaszénnek, azt anémet briketta hazai népszerűsége egymagában igazolja. (D. I*J Magyarország helye a világ széntermelésében Szakszervezet! vitafórum Kettősség a Bányászati Kutató Intézetben A Bányamunkásban megjelent vitafórum: »Emeljük magasabb színvonalra tevékenységünket« című íráshoz a következő gondolatokkal szeretnénk bekapcsolódni. Kétségtelen a SZOT 1963. decemberi határozata óta a vezzetés, az irányítás a szakszervezeti mozgalomban sokat javult. Ennek hatását nap mint nap érezhetjük. Ahhoz azonban, hogy a Szakszervezeti Bizottságok munkája kikristályosodjék, sok olyan dolgot kell tisztázni, ami gazdasági életünkben ma még problémaként jelentkezik. A Nehézipari Minisztériumhoz több kutatóintézet tartozik. Ezek az intézetek munkájukat szorosan az üzemekkel tudják csak végezni. Mégis általános probléma a kutatások bevezetésének kérdése. Szerintem ennek egyik oka az, hogy kutatóintézeteink nem találják meg helyüket, vagy nem jelölték meg a helyüket népgazdaságunkban. • Nem akarok elkalandozni, a mi területünket ismerem, így a Bányászati Kutatóintézet gondjával szeretnék foglalkozni. Elnevezésünkből logikusan adódik, hogy dolgozóiaikat a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete tartja nyilván, szervezi be. Az azonban már fonákul hangzik, hogy az intézet 91 százaléka közalkalmazotti besorolást kap, csak 9 százaléka az, aki jogosan és büszkén viseli a bányász nevet és az azzal járó kedvezményeket. Tévedés ne essék, nem azt kifogásolom, hogy azok, akik munkájukkal csakközvetett úton érintkeznek a bányászattal, azok is egyforma elbírálásiban részesüljenek, azokkal, akik sűrűn megjelennek a bányaüzemek munkahelyein. Rendelkezéseink módot adnak arra, hogy az Izotóp Laboratóriumban dolgozók, vagy a röntgennel foglalkozók veszélyességi pótlékot kapjanak. Újabban nyelvpótlékot is tudunk biztosítani a különböző nyelvvizsgát végzett és a nyelvet munkája során használóknak. Az azonban ismét fonákul hangzik, hogy a munkáját föld alatti munkahelyen végző szakmunkásaink, technikusaink, vagy tudományos munkatársaink nem részesíthetők föld alatti pótlékban, mert erre nem adnak lehetőséget a fennálló rendelkezések. Meg kell találni helyünket az adatok, nyilvántartások elkészítésénél is. Hol a termelő üzemekre vonatkozó adatok közlését kérik, hol pedig a közalkalmazottakra jellemző adatokra kíváncsiak. Példaként említem a létszámnorma megállapítására vonatkozó intézkedéseket. Sok vitára adottmár okot ez a kettősség, a KSH-nál is. A Nehézipari Minisztérium a rendeletek végrehajtási utasításainak kiadásánál legyen, tekintettel arra, hogy vannak kutató intézetek is.. Azok is egyértelműen szeretnék magukra vonatkoztatni a rendeleteket A trösztökre, vállalatokra kiadott rendelkezésekből adódó problémákkal felkeresik dolgozóink a Szakszervezeti Bizottságot. Felvilágosítást azonban sok esetben nem tudunk adni. Legtöbbször a minisztérium illetékeseit vagyunk kénytelenek felkeresni, ez azonban az ügyintézésben késedelmet okoz. Kapuvári György stb. titkár Már decemberben ez évi tervükön dolgoztak a Hidasi Brikettgyárban