Bányamunkás, 1970 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

Egynapi kereset az árvízkárosultaknak A borsodi bányászok őszinte sajnálattal és szolidaritással vannak az árvízsújtotta területek lakosai iránt. Az együttérzés és a segíteni akarás szép példáját bizonyítja, hogy szinte óránként érkeznek a bejelentések és felajánlások a vállalat központjába. Hosszú lenne felsorolni a különböző vállalásokat, amelyek nyilvántartása és adminisztratív rendezése szinte lehetetlenség. Éppen ezért mind az Ózdvidéki, mind a Borsodi Szénbányák igazgatósága felhívást intézett a bányászokhoz, hogy egynapi keresetüknek megfelelő öszszeget ajánljanak fel az árvízkárosultaknak. Az üzemek dolgozói egységesen, az önkéntesség elvének teljes tiszteletben tartása mellett, csatlakoztak a felhíváshoz. Az árvízsújtotta területekről bejáró bányász dolgozók segélyezését a vállalatok vezetői külön bírálják felül. Azoknak a bányász dolgozóknak, akik tetemes anyagi károkat szenvedtek, gyors támogatást adnak, hogy mielőbb elfeledtessék velük a szörnyű tragédiát. Az egynapi kereseten felül szenet, bútorzatot, fehérneműt és tisztálkodási eszközöket is biztosítanak a vállalatok. A Bányászati Tervező Intézet dolgozói az árvízkárosultak megsegítésére egynapi keresetüknek, ezen túl az év végi nyereségrészesedésükből 2 napi keresetnek megfelelő öszszeget és mintegy 400 000 forint értékű tervezői munkát ajánlottak fel. Gyakorlat Algyőit Emlékezetes még az Algyőn 1968 decemberében bekövetkezett olaj- és gázkitörés, amelyet több mint egyhónapos küzdelem után tudtak csak elfojtani. A munkában akkor igen nagy segítséget nyújtott a szovjet szakemberek által tervezett és rendelkezésünkre bocsátott gázturbinás tolósugár-hajtóműves tűzoltó-berendezés. A hazai kőolajbányászati szakemberek a magyar néphadsereg és a Belügyminisztérium Tűzrendészeti Országos Parancsnokság műszaki kollektíváinak közreműködésével kialakították az első hazai gyártmányú tolósugárhajtóműves tűzoltóberendezést, amellyel üzemszerű kistörésvédelmi gyakorlatot tartottak az Algyő térségében kialakított kísérleti kúton. Az égő olaj és gázkitörés oltása a kút acélszerkezetének és a környezetének hűtésével kezdődött, majd ezt követően avatkozott az oltásba az említett új konstrukciójú tűzoltó berendezés a „gyakorló kitörés” elfojtása mintegy két órát vett igénybe. Szovjet segítség műszaki fejlesztési céljaink megvalósításához — Dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter nyilatkozata — Nemrég, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter vezetésével delegáció járt a Szovjetunióban. A küldöttség hazaérkezése után megkerestük Lévárdi elvtársat és arra kértük, tájékoztassa a Bányamunkás olvasóit tapasztalatairól. Mi volt az utazás célja? — A felszabadulás óta folyamatosan fejlődtek a magyar—szovjet szénbányászati kapcsolatok. Ez a látogatás is — amellyel tulajdonképpen Bratcsenkónak, a Szovjetunió szénbányászati miniszterének két évvel ezelőtti látogatását viszonoztuk — fontos állomása a szénbányászat területén kialakult tudományos és műszaki együttműködés továbbfejlesztésének, nem utolsósorban a baráti kapcsolatok erősítésének. Mennyiben segítette a látogatás a szovjet bányagépek beszerzését, az újabb szállításokat? — A magyar bányászat az előző években kizárólag tőkés országokból importált gépesített fertésbiztosító szerkezeteket. B. Bratcsenko miniszter elvtárs korábbi javaslata indította el azt a törekvésünket, hogy a magyar szénbányászatban tervezett műszaki fejlesztési célkitűzések gyorsabb ütemű megvalósításához a Szovjetunió bányáiban eredményesen és gazdaságosan üzemeltetett önjáró berendezéseket és jövesztő gépeket a Szovjetunióból szerezzük be. Ezt a megbeszélést követően az elmúlt év őszén szovjet szakértő delegáció látogatta meg szénbányáinkat és konkrét javaslatot tett azokra a szovjet gépekre és berendezésekre, amelyek a hazai szénbányászatban alkalmazásra kerülnek. Ez év elején magyar szakértők tanulmányútjára került sor a Szovjetunió néhány szénbányájában, ahol megismerkedhettek a gépek gyakorlati alkalmazásával. B. Bratcsenko miniszter elvtárs ígéretet tett arra, hogy ez évi 5, és a jövő évi mintegy 8—9 darab önjáró berendezésre vonatkozó igényünket még akkor is kielégítik, ha annak teljesítése csak a szovjet szénbányászati minisztérium kerete terhére történhet. A személyes, baráti kapcsolatok nélkül ezt a gyors segítséget semmiképp nem remélhettük volna. Mit tudnak a gépi berendezések, mennyire segítik hazai műszaki fejlesztési elképzeléseinket? — A szovjet fejtési önjáró berendezések a telepvastagságváltozásokhoz jobban alkalmazkodnak, mint a Schwarcz- Wild, vagy Dobson típusú tőkés önjáró berendezések, de eddigi alkalmazásukat gátolta, hogy a hidraulikánál olajat használtak működtető folyadékként. 1970-től megkezdték az emulzióval működő berendezések gyártását, így a magyarországi felhasználás ezen korlátja megszűnik. Legfőbb előnye a szovjet önjáró berendezéseknek az omlásgátlás tökéletes megoldása. Különösen kedvező a berendezések ára, mintegy 20—25 százalékkal olcsóbbak a tőkés importú gépeknél. Ezáltal azonos költségfelhasználás mellett a frontfejtések komplex gépesítésének üteme meggyorsítható. 1970 évtől a vékony és középvastag széntelepek frontfejtéseinek gépesítéséhez a szénbánya vállalatok kizárólag szovjet fejtési komplex berendezéseket rendelnek. Vonatkozik ez az elhasznált tőkés berendezések pótlására és az újabb fejtések komplex gépesítésére. A frontfejtési komplexekkel érkező jövesztőgépek közül a KS—1KG típusból már7 darab üzemel az országban. Ezek a gépek elsősorban a lignitbányászatban alkalmazhatók eredményesen. A BK—52 típusú fúrófejes jövesztőgép a kemény barnaszéntelepekben üzemeltethető, a géppel jövesztett szénnél 60—65 százalék 20 milliméteren felüli szemnagyságot lehet elérni. A 2K—52 típusú jövesztőgép elsősorban energetikai szenek termeléséhez alkalmazható. A KM—87E és az MK—97 típusú önjáró berendezésekkel széngyalús jövesztés is alkalmazható. A 2MKE és a KM— 87E típusokkal szovjet páncélkaparót is szállítanak. Az említett berendezések főként hol, melyik területen alkalmazhatók eredményesen? — A berendezések eredményesen alkalmazhatók az északmagyarországi miocén és a dunántúli eocén korú barnaszenekben, természetesen figyelembe kell venni a széntelepek vastagságát és dőlését is. A szovjet berendezésekkel a laposdőlésű, 0,9—2,2 méter vastag széntelepekben alkalmazott tőkés berendezések pótolhatók, illetve alkalmasak újabb fejtések komplex gépesítésére. Az első berendezés az Oroszlányi Szénbányákhoz ez év I. negyedév végén megérkezett, jelenleg a XXIII. aknában üzemel.. A kezdeti eredmények biztatóak. Várható-e még szorosabb együttműködés a szovjet és magyar szakemberek között, milyen területeken? — 1969 évben jegyzőkönyvileg rögzítést nyertek a szovjet és magyar szénbányászat 1971—1975. évek közötti fejlesztésének főbb irányvonalai. A Szovjetunió Szénbányászati Minisztériuma és az MNK Nehézipari Minisztériumának szakértői éves találkozásaik során rögzítik az elmúlt év tapasztalatait és meghatározzák az elkövetkező év konkrét, közös feladatait. Kölcsönösen javaslatot tesznek " azokra a problémakörökre, amelyeket közösen célszerűmegoldani és meghatározzák azokat az intézményeket, vállalatokat, amelyek között célszerű közvetlen kapcsolatot kiépíteni. Ilyen közvetlen kapcsolat áll fenn például a munkabiztonság fokozása és az egészségvédelem területén már évek óta a Mecseki Szénbányák Kutatási Osztálya, a Bányászati Kutató Intézet és néhány szovjet szénbányászati tudományos kutatóintézet között. Ezt az együttműködést szeretnénk kiterjeszteni a bányavállalatok közötti közvetlen kapcsolatfelvételre. A közeljövőben várjuk V. P. Fedanov elvtársnak, a Szovjetunió szénbányászati miniszterhelyettesének látogatását, akivel az említett, szorosabb együttműködés lehetőségét és feltételeit szeretnénk tisztázni. A bányászat vonatkozásában milyen egyéb, érdekesebb tapasztalatokat szerzett a küldöttség? — Két bányajárás során, a 39/40 és az Oktyabrszkaja bányákban alkalmunk volt megismerni a szovjet szénbányászat automatizálási törekvéseit. Külön örömünkre szolgált, hogy a donyeci szénmedencében találkozhattam ukrán szénipari miniszter kollégámnál is, Hudoszovcev elvtárssal, aki jól ismeri a magyar szénbányászatot. A Makajevkai Kutató Intézet meglátogatásakor alkalmunk volt automatikus regisztráló berendezéssel ellátott netánmérő műszert látni, amit érdemesnek tartok a hazai alkalmazhatóság szempontjából megvizsgálni. Ez az intézet a kvetkező évben egy biztonságtechnikai szimpoziont is ■endez, amelyre meghívást kaptunk. A bauxitbányászatnál érdeklődésre tarthat számot a nagy átmérőjű aknafúrásnak az a megoldása, amit Donyeckben ismerhettünk meg — mondotta befejezésül Lévárdi elvárs. Napirenden az olajipar biztonságtechnikai helyzete Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Olajbányászati Szakosztálya Egerben tartotta meg kétnapos tavaszi vándorgyűlését. A vándorgyűlés napirendjét egyetlen fontos téma alkotta, a kőolajipar biztonságtechnikai kérdései. A kőolajipar teljes területéről több száz szakember vett részt a vándorgyűlésen, de ott voltak az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezetői is. A külföldi államokból is több szakember volt vendége a vándorgyűlésnek. A legnépesebb küldöttség Jugoszláviából érkezett. Képviseltették magukat a külföldi bányahatósági szervek is. Havrán István az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnöke, megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a kőolaj - és földgázbányászat dinamikus fejlődése fokozott követelményeket támaszt az iparág minden technikai szakemberével szemben. Az üzemi és személyi biztonság fontos és szerves része a szakemberek mindennapi munkájának. A műszaki és gazdasági tevékenység olyan szorosan fonódik az üzemi és személyi biztonság kérdéséhez, hogy egyiket a másik nélkül tárgyalni sem lehet. Biztonságtechnikai munkával a hivatásának ezt tekintő szakemberen kívül foglalkoznia kell a tervezéssel, fejlesztéssel, üzemeltetéssel, karbantartással foglalkozó szakembernek is. A vándorgyűlés feladata volt, felmérni a szénhidrogénipar jelenlegi biztonsági helyzetét és felvázolni a jövő sokrétű tennivalóját. A plenáris ülésen Kreffly Gábor, az OBF elnökhelyettese, a bányahatóság szerepéről és feladatairól, Götz Tibor, az OXGT biztonságtechnikai főosztályának vezetője pedig a szénhidrogénbányászat biztonsági helyzetéről tartott előadást. A vándorgyűlés három szekcióján az ipar egyes nagyobb szakágainak biztonságtechnikai helyzete képezte a referátumok témáját. Igen komoly technikai kérdéseket boncolgattak azonban a korreferátumok is. A vándorgyűlés komolyságát tükrözi az is, hogy a két nap alatt a három szekció ülésein több mint 48 korreferátum hangzott el. A záróülésen Havrán István, az ORF elnöke, értékelve a kétnapos tanácskozást, megállapította: az előadások a megoldásra váró feladatok egész sorát tárták fel. A bányahatóság sürgős feladatát képezi a szénhidrogén-bányászatra vonatkozó új biztonsági szabályzatok kidolgozása és a meglévők korszerűsítése. ígéretet tett arra, hogy a bányahatóság a jövőben is inkább serkenteni, mint visszatartani kívánja az ipar nagy felfutását, s a jelenlegi műszaki-technikai helyzet javítására minden támogatást megad. Fekete Imre KBF Szolnok Tennivalóinkról Május 21 és 24 között, négy napon át a vállalati szakszervezeti bizottságok függetlenített tisztségviselői részvételével vizsgáltuk munkánkat és kerestük azokat a módokat, lehetőségeket, amelyekkel újabb eredményeket érhetünk el. Nem az első eset ez már, szokássá kezd válni, hogy évenként ilyen körben, előre kidolgozott tematikával beszéljük meg és alakítjuk ki szakszervezetünk sokoldalú, közvetlen és távolabbi tennivalóit. A négy nap munkája, szelleme alapján meggyőződhettünk, hogy e módszerre nagy szükségük van a vállalati szakszervezeti bizottságoknak az egymás közötti tapasztalatcsere céljából is. Jócskán vannak különbségek a vállalatok között, de e különbségek ellenére, mégis jó tapasztalni, hogy miképpen érvényesül a központi akarat. Az eltérő lehetőségek, módok közepette is érvényesül a demokratikus centralizmus elve és az a hozzáértés, ahogy vállalati szerveink kezelik a sajátos helyi feladatok megoldását. Hogy ez így van, abban nagy szerepet játszik szervezeti keretünk, a tartalmi fejlődés, a céltudatos cselekvőkészség. A dolgozók igényeinek figyelembevétele a szakszervezeti mozgalom szerepét és feladatát betöltő felelősségteljes mozgósító, szervező, nevelő, a dolgozók érdekeit védő, kifejező tevékenységének köszönhető. Az üzemi és szakszervezeti demokrácia jó irányú fejllődése révén ma már —, korábban sokat vitatott, és ellentmondásos kérdéseket — másképpen ítélnek meg szervezeteink, a szakszervezeti tagság és a dolgozók nagy része is. Mindez azonban nem menti fel a szerveket az alól, hogy ne éljenek még jobban a vállalatok adta önállóság lehetőségeivel. Sőt, legyenek kritikusak és türelmetlenek is a lehetőségek megteremtésében, azok jobb kihasználásában. A vállalatok különbözősége megmutatkozik abban, hogy egyik-másik, ha nem is kiugróan, de a gazdasági hatékonyság következtében jobb anyagi alapokkal rendelkezik. Az ilyen helyen a dolgozók részéről jelentkező igények, ha nem is teljes mértékben, de másképpen oldódnak meg, mint ahol az anyagi alapok híján vannak. Igaz, egyik vállalatunk sem rendelkezik olyan anyagi alapokkal, — de hatáskörrel sem —, hogy minden problémát saját erőből rendezhetne. Az anyagi források korlátozottak a dolgozók jobb és több lakásellátásánál, a technikai színvonal gyorsabb ütemű növekedésénél, a bérarányok tartásának és növekedésének szintjénél, a fejlettebb orvos- és egészségügyi szolgáltatásnál, vagyis azokban a kérdésekben, amelyek meghaladják a vállalat gazdasági erejét és hatáskörét. De ez nem oldhat fel senkit a felelősség, a hatékonyabb, gazdaságosabb munka fejlesztése alól. Ma a bányaiparban dolgozóknak csaknem00 százaléka tömörül szocialista brigádmozgalomban. Tatabányán már a fizikai dolgozók 80 százaléka versenyez a címek eléréséért, a célok megvalósításáért. A vállalatoknál egyre inkább megtalálható a korszerű, magas értékű, szorgalmas, a gazdasági hatékonyságot előidéző tevékenység. Az ilyen munkát elismerni csak úgy lehetséges, ha a feszítő erejű kérdések rendezést nyernek. A vitákban, beszélgetésekben számos fontos problémáról szó esett. Hangsúlyozottan szóltak arról, hogy egy ideje, különösen a szénbányászatban túl nagy a dolgozók igénybevétele. A szénigények kielégítése — nem vitás — nagyon erős tempótdiktál. Bár a dolgozók önként és szívesen vállalják a túlmunkát, a Vietnami-műszakot, az árvízkárosultak megsegítését, mégis már panaszkodnak. Érthető, hiszen fáradtak! A túlterhelés rendezése első fokon a vállalatok gazdasági és szakszervezeti szerveinek hatáskörébe tartozik. Szükséges mielőbb rendezni e problémát, mert az igénybevétel még elég tartósnak mutatkozik. Azért is, mert a létszámhiányt és a technikai elmaradást nem lehetséges időben megoldani. Természetüknél fogva ezek szakmai jellegű gondok, de nem nélkülözhetik a megértést, mert a dolgozókat közvetlenül érintik. Nem kétséges, hogy a segítség szempontjából nagy jelentőséget kell tulajdonítani a kormány és a SZOT vezetőinek május 27-i együttes tanácskozásának. Azok a kérdések, amelyek napirenden szerepeltek, segíthetik a feszültségek feloldását. A SZOT vezetői az össz-szakszervezeti mozgalom igényét tolmácsolva hangsúlyozták: az általános eredményeken belül nagy gondot kell fordítani arra, hogy a lakosság minden rétegének tovább növekedjen az életszínvonala. Ennek érdekében szükséges, hogy az elkövetkezendő évek során az előirányzott életszínvonalnövekedés megvalósítása mellett intézkedések történjenek a személyi jövedelmek, valamint a dolgozók szociális, kulturális ellátottságában jelentkező társadalmi feszültségek és igazságtalanságok felszámolására. Egyetértettek abban is, hogy a termelési szférában a bérpolitikai intézkedések fő módszere a vállalati eredményekhez kapcsolódjon, a hatékonyabb, termelékenyebb munka függvénye legyen. Emellett a szakszervezeti mozgalom szükségesnek tart — éppen a feszültségek enyhítése érdekében — központi bérpolitikai intézkedéseket is. Nagy szerepet kapott a tanácskozáson az árak kérdése. A szakszervezeti mozgalom e kérdésben elfoglalt álláspontja, hogy amennyiben sor kerül a népgazdaságig szükséges ármozgásra, úgy azok kiegyenlítése bér- és szociális intézkedésekkel történjen. Árkompenzálás esetén pedig törekedni kell arra, hogy az hasonló jelentőségű árkategóriában történjen. E kérdések gyakorlati megoldása hozzájárulást jelent munkánk hatékonyságához. De számosak azok a helyi intézkedések is, amelyek e célokat szorgalmazzák. Tennivalókban — s ez a leírtakból is kitűnik — ebben az időszakban nem szűkölködünk. Az MSZMP X. kongresszusára készülve látunk a magyar szakszervezeti, XXII. és szakszervezetünk XX. kongresszusa előkészületeihez is. Ebben az időszakban kell elemeznünk az elért időszak tevékenységét, amelyről elmondhatjuk, hogy bővelkedett sikerekben. Látnunk kell ugyanakkor azokat az anomáliákat, amelyeknek megoldása elsőrendű az élet minden területén, a bányászati iparágak dolgozóinak odaadó magatartásának elismeréséért. .. .