Bányamunkás, 1970 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
Gépesítik a termelést Nagy teljesítményű marótárcsás jövesztőgép termelési premierjét tartották a Mecseki Szénbányák legnagyobb üzemében, a komlói Kossuth-bánya mélyén. A lengyel gyártmányú berendezéstől azt várják, hogy naponta ezer tonna szenet termeljen. Az értékes géppel Nagy Dezső „Szocialista Munka Hőse” címmel kitüntetett vájár vezetésével működő aranykoszorús szocialista brigád dolgozik. Ez a csapat sok nehéz feladatot oldott már meg. Mostani megbízatásuk is igen nagy jelentőségű a Mecseki Szénbányák életében. A rendkívül nehéz geológiai viszonyok miatt többszöri próbálkozások ellenére sem sikerült a közvetlen széntermelő munkát tartósan gépesíteni, megfelelő technológiát kialakítani. Az új műszaki elgondoláson alapuló fejtési mód most sikert ígér. A súlyos létszámgondokkal küzdő Mecseki Szénbányáknál az új berendezésekkel, korszerű technológiával és szervezési intézkedésekkel a negyedik ötéves terv műszaki fejlesztését alapozzák meg. Az utóbbi két év alatt ezer földalatti dolgozóval csökkent a létszám. Az emberek hiányát elsősorban gépi munkával pótolhatják, így lesznek csak képesek a keresett mecseki feketeszénből eleget és gazdaságosan termelni. Tisztább széndioxid Répcelakon Jó ütemben folyik a súlyos robbanást szenvedett Répcelaki Szénsavgyár rekonstrukciója. A napi 60 tonna kapacitású, helyreállított B-tisztítósooron 24 óra alatt 120 ezer doboz patront töltenek meg. Ez teljesen kielégíti az ország lakosságának szükségletét. Szükség esetén napi 150 ezer doboz patront is képesek gyártani. Az ipar számára palackos széndioxidot is előállítanak. A modern műszaki megoldásokkal újjáépített B-tisztítósoron először tudnak 99,5 százalék tisztaságú széndioxidot gyártani. A szénbányászat helyzetét vizsgálta az országgyűlés Ipari Bizottsága Molnár Ernő elnökletével a parlament delegációs termében ülést tartott az országgyűlés Ipari Bizottsága. A tanácskozáson — amelyen részt vett Tamásy István, az Egyesült Magyar Szénbányák elnöke is — a képviselők megvitatták a szénbányászat tervszerű termeléscsökkentésével és korszerűsítésével kapcsolatos kormányhatározat végrehajtásának tapasztalatait. . Dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter egyebek között beszámolt arról, hogy az energiastruktúra korszerűsítését követően a szénigények 1967-ben visszaestek, s megkezdődött a fogyasztói szénkészletek csökkenése. Ennek hatására a széntermelést 1967-ben az előző évhez viszonyítva 11 százalékkal kellett mérsékelni. A termeléscsökkentés tervszerűvé tételével gondoskodni kellett a felszabaduló munkaerő megfelelő továbbfoglalkoztatásáról. A termelés korszerűsítéséről, a fogyasztókkal való közvetlen kereskedelmi kapcsolatok kiépítéséről — ezért született meg a 2006-os, illetve a 2007-es kormányrendelet. A szénbányászat korszerűsítésére tett intézkedések hatására egyes vállalatok termelése jelentősen csökkent, másoké az eddigi szinten maradt, vagy emelkedett. Legjelentősebb a visszafejlődés a Nógrádi Szénbányáknál, ahol az idei termelés várhatóan mindössze 60 százaléka lesz az 1965. évinek. Teljesen megszűnt a mélyművelésű termelés a Mátraaljai Szénbányáknál, s csökkenő a tendencia a Várpalotai és a Dorogi Szénbányáknál is. A termelés és értékesítés megalapozása érdekében a szénbányászatszámba vette 30 legnagyobb fogyasztója várható igényeit, amelyeknél az összes termelés körülbelül 90 százalékát értékesíti. Ezek az igények azonban sok esetben bizonytalanok voltak, s az elmúlt év közepén pótrendelésekkel tetézték meg. Ez a változás nagy feladatokat rótt a szénbányászatra, a munkásati szabadnapjaikon is leszálltak az aknákba, s így az eredeti, 1969-es tervet csaknem egymillió tonnával túl is teljesítették. Kedvező eredményekről adtak számot az idei év első negyedében is, amikor az előirányzott 6,1 millió tonnát jó félmillió tonnával megtetézték. Elgondolkoztató viszont, hogy a bányászoknak egyre gyakrabban kel munkába állniuk pihenőnapjukon is, mert a szénbányászat létszáma — arányosan az energiakoncepció célkitűzéseivel — tervszerűen csökkent, s a többletigények kielégítéséhez meglevő munkaerő még a teljesítmények növelése mellett sem volt elegendő. A szénbányászat eredményeinek javítása érdekében élt a racionalizálási lehetőségekkel. Bezárta a gazdaságtalan, rossz minőségű szenettermelő bányákat, s fejlesztette a jobb minőségű szénnel rendelkezőket. Javult a szén minősége: míg az átlagos fűtőérték 1967-ben 3310 kalória volt, 1969-ben már meghaladta a 3380-at. A kormányhatározat a lakosság szénellátásának javítása érdekében azt is lehetővé tette, hogy a bányavállalatok a lakosság részére közvetlenül is értékesíthessék terméküket. A referátumot követő vitában dr. Varga Pálné annak a véleményének adott hangot, hogy — figyelembe véve a gázenergia-felhasználás tervszerű növekedését — akadozik az energia-struktúraváltási program megvalósítása. Jazbinsek Vilmos rámutatott: a fiatalok csak akkor jelentkeznek bányásznak, ha látják jövendő hivatásuk perspektíváját, s megfelelő fizetést kapnak. Nem választják ezt a foglalkozást annyi pénzért, amennyit a szomszédos tsz-ben vagy üzemben is megkeresnének. Tapasztalatai szerint nem megfelelő a gazdaságos bányák fejlesztési üteme, s örömmel nyugtázta a miniszternek azt a bejelentését, "hogy már a jövő esztendőben új, korszerű szovjet bányaművelő gépek érkeznek, .................... Klujber László úgy vélte, hogy minél előbb meg kellene jelölni azokat a területeket, ahol kiváló minőségű szenek vannak, s emiatt újabb aknanyitásokra is sor kerülhet. A képviselő elmarasztalta a MÁV-ot, mondván, hogy a szénellátás elmúlt évi akadozásában feltétlenül közrejátszott a vagonhiány is. A munkaerőhiány enyhítése érdekében felvetette: miután mind a bauxit-bányászatban, mind a szénbányászatban erősödik a szezonjelleg — s ezek szerencsére nem fedik egymást —, bizonyos munkaerőt lehetne hol a bauxit-, hol a szénbányákban foglalkoztatni. Gácsi Miklós úgy vélte, hogy a szénellátási gondokat feltétlenül megoldaná, ha megfelelő készlettartásra köteleznék a vállalatokat, s a bányák egyre több közvetlen kapcsolatot építenének ki a fogyasztókkal. Egyelőre megoldatlan gond, hogy mi lesz a megszüntetett bányákhoz tartozó lakótelepekkel, szociális, egészségügyi, kulturális és sportlétesítményekkel. Átvételüket a tanácsok különböző feltételekhez kötik, a régi tulajdonosok pedig már nemigen törődnek velük. Közben az épületek romlanak, s ha mielőbb nem akad gazdájuk, használhatatlanná válnak. Kéri Vencel a létszámproblémák megoldását elsősorban a gépesítés fokozásában látta: számításai szerint az egy műszakra jutó termelést megfelelő gépesítéssel akkor is meg lehetne duplázni, ha a munkaerőlétszám tovább csökkenne. Kifejtette véleményét a témáról Vigh Árpád szakszervezetünk titkára és Sült Tibor, a Salgótarjáni Szénbányászativállalat igazgatóhelyettese is. A bizottság a miniszteri tájékoztatót elfogadta. A Mecseki Szénbányák negyedik ötéves terve A fogyasztók előrejelzései — mondjuk közgazdasági-kereskedelmi nyelven, és értjük alatta az igényeket. Pontosabban szólva: az igények bejelentését. A szénfogyasztók igényei az utóbbi időkben igencsak megtréfáltak bennünket, sűrűn változtak. Az igényeket pedig nekünk bányászoknak minden változás-módosulás alkalmával úgy kellett kielégítenünk, ahogyan azokat éppen nekünk bejelentették. Ahogyan tehát megrendelték az árut, a szenet. Ez pedig nem volt könnyű feladat. A jövőben is elég nehéz lesz a fogyasztói igényekhez igazodni. Mégis megkíséreljük, hogy mindig az igényeknek megfelelően termeljünk és szállítsunk, tehát kiváló minőségű szenet adjunk és mindig éppen annyit, amennyire szüksége van az országnak. A Mecseki Szénbányák negyedik ötéves terve ezeknek a követelményeknek megfelelően készült el. A terv fontosabb mutatói véglegesen kialakultak. Tekintve, hogy a piaci igények a következő öt évre átlagban 4 millió tonna szenet követelnek a Mecsektől, az ötéves terv előírja, hogy 3,5 milliótól 4,2 millió tonnáig kell termelni évente. Ez a menynyiség nagyjából annyi, mint az elmúlt három-négy év átlaga. A terv készítői — a Mecseki Szénbányák gazdasági és műszaki vezetői számoltak azzal is, hogy a fogyasztói előrejelzések — tehát az igények — az ötéves terv időszakára esetleg 5—10 százalékkal megtet, amire műszaki biztonsággal és optimális gazdasági kockázattal fel tudnak készülni. Fő feladat — mondták ki a terv előírásainak megfogalmazásakor — a szinttartás. Tartani a három-négy évvel ezelőtt kialakult színvonalat a termelésben, nem lesz könnyű, mert jelentősen kevesebb munkaerővel kell ezt a feladatot megoldani. Mindenesetre ebben a cikkben — és másutt is, a jövőben hangsúlyozni kell, hogy a terv készítői nem vették mértékadónak a mai konjunktúrát, pedig úgy néz ki, hogy ez hosszabb ideig is eltarthat, különösen most, hogy az árvízkárok helyreállítása érdekében is fokozni kell majd a termelést. Józan előrelátás jellemzi ezt az ötéves tervet, olyannyira, hogy a külföldről is jelentkező igényeket csak feltételesen tartják nyilván. Ez azt jelenti, hogy annak kielégítésére csak akkor kerülhet sor a mecseki szénből, amikor a hazai szükségleteket teljes mértékben kielégítették. Egyelőre tehát nem kerülhet szóba külföldre szállítás, bár ez valutaszempontból sem volna mellékes. Nem volt könnyű az ötéves terv józan, mértéktartó, mégis a piaci igények legteljesebb kielégítésére irányuló számait kialakítani már azért sem, mert a mecseki szén fő fogyasztóinak ötéves igényeit kellett előbb felmérni. Például a Dunai Vasmű két kokszolóblokkjának várható felújítása miatt a vasmű szénigényei majd csökkennek, de hogy milyen mértékben és mennyi időtosan tudni. A mecseki szén legfőbb felhasználója mégis a Dunai Vasmű marad, ezért fel kell készülni a Mecseknek arra, hogy amikor újra igénnyel lép fel, azt hiánytalanul kielégíthessük. Sőt, hogy mindkét félnek hasznos legyen még ez az elkerülhetetlenül bekövetkező állapot is, a Mecseki Szénbányák készen áll arra, hogy hozzájáruljon a Vasmű kokszolóblokkjának mielőbbi felépítéséhez. A gazdasági hatékonyság növelésének legfontosabb eszköze a műszaki fejlesztés — erre is gondot fordítanak a Mecseki Szénbányák ötéves tervében. Ennek keretében olyan tevékenységek korszerűsítésére összpontosítják erőfeszítésüket, ahol az azonos befektetés a lehető legnagyobb termelékenység-növekedést ígéri. A termelési koncentráció fokozása, a termelő munkahelyek hozamának növelése alapvető szükségességgé vált. Ezt a célt szolgálják a fejtési biztosítás hidraulizálására és a szén gépi jövesztésére tett erőfeszítések , és ezek további tervszerű fokozása is. Sok munka és beruházás kell ehhez, de a terv ehhez is megteremti a feltételeket. Optimista terv, reális terv ez — számol azzal, hogy esetleg a vállalaton belül is sor kerül a gazdaságtalanul termelő egységek felszámolására, de az egész vállalaton belül mégis jelentős termelésfejlesztésre lesz szükség, mert még hosszú ideig szükség lesz a jó mecseki szénre itthon is, külföldön is. Dr. Gyevi Károly Plusz egy százalék főieg nem is olyan régen, szinte óráról órára szorongva .M vártuk a híreket a Tisza és mellékfolyóinál, áradásáról, a hazánkat ért hatalmas méretű természeti katasztrófáról. A tengerré változott Szabolcs megye helyzete, és emberek biztonsága Makó, Hódmezővásárhely, Szeged és Algyő, a hazai olajbázis védelme mindenkit foglalkoztatott az országban. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Tisza apadását — még ha az centiket is jelentett — úgy várta mindenki, mint egy győzelmes csata befejezését. Az öszszefogás, az árvédelmet irányító magas színtű tudást tükröző tevékenység, a hősiesség és a technika szoros egybefonódása biztosította a sikert. A szennyes ártól megmenekültek nagyobb városaink, drága fúróberendezéseink, termelő kútjaink. Bár a károk nagyok, azonban ha a védekezés nem olyan szervezett és egységes, mint amilyen volt a három millió hold szántóért és olyan nagy városokért, mint Szeged, Makó, Hódmezővásárhely, igen hosszú lenne a veszteséglista, még nagyobbak az egyének és a társadalom kára. A károsultaknak ez nem nagy vigasz — hiszen mindenük, eddigi életük munkája tönkrement —, de az egész nemzetnek — hála az erőfeszítéseknek, az emberfeletti küzdelemnek — a jelentős károk mellett is milliárdos értékeket sikerült megmenteni az árvíz pusztításától. Ezt jelentős sikerként lehet betudni. A sikernek komoly társadalmi alapja van. A veszélyben tűnt ki igazán társadalmi rendünk nagysága, a szocialista rend önzetlen és áldozatkész, magasfokú társadalmi felelőssége. Küzdelem az árral! Újból meggyőzően bizonyította dolgozó népünk magasfokú társadalmi felelősségtudatát, cselekvő készségét a közösség ügyéért és önzetlen áldozatvállalását. Igen, ezen az alapon sikerült. A válságos napokban tulajdonképpen mindenki egyöntetűen akarta: a bajba jutottak megmeneküljenek, a katasztrófa elviselhetőbb legyen. Ki a gátakon, ki az üzemekben, hivatalokban és intézményekben, de így, vagy úgy sietett segítségére lenni a bajba jutottaknak. A bányaiparban a dolgozók által felajánlott összeg eléri a 15 millió forintot. Semmivel sem kevesebb azonban az, amit különböző eszközökben és anyagokban küldtek a vállalatok, szocialista brigádok, az egyes személyek, az árvízkárosultak részére. Szakszervezetünk magára vállalta 135 gyermek leányfalui üdülését. A tatabányai asszonyok a Leányfalun üdülő árvízkárosult gyermekek részére nagyon komoly használati dolgokkal kedveskedtek. A Mátraaljai Szénbányák aőbizottsága szervezi több gyermeknek házaknál való elhelyezését. A Mecseki Szénbánya Vállalat gazdasági és szakszervezeti vezetősége 92 szabolcsi gyermeket üdültetett Bélatelepen. Az EMSZ 1000 árvízkárosultnak ingyenesen biztosítja egész évi tüzelőszükségletét. Amennyire jó érzés volt az összefogást tudomásul venni a veszélyes időkben, ugyanolyan érzés ma tapasztalni, ahogy a dolgozók az árvíz sújtotta területek újjáépítéséhez hozzájárulnak. A sok közül néhányat érdemes megemlíteni. A Mátraaljai Szénbányák Vegyes Üzemének dolgozói 1000 négyzetméter faház legyártását vállalták terven felül. A „Thorez” külfejtés egy fúróberendezést bocsájtott rendelkezésre egy hónapra teljes létszámmal kútfúrásokhoz. Az Érc- és Ásványbánya Vállalat Hegyaljai Üzeme 35 emberrel, 5 tehergépkocsival és nagy mennyiségű kővel segítette a védekezést. A Várpalotai Szénbányák dolgozói a Veszprém megye által felajánlott, egy község felépítéséhez adnak munkájukkal és különböző anyagokkal segítséget. A Bányászati Tervező, Intézet 6 napi társadalmi tervező munka végzését ajánlotta fel, mintegy 400 ezer forint értékben. Nem beszélve arról a hatalmas anyagi áldozatról, amelyet az Olajipari és Gázipari Tröszt magára vállalt a védekezésben és vállal napjainkban Szeged térségének helyreállítási munkálataiban. De talán még ennél is figyelemre méltóbb az a nagyfokú szorgalom, ahogy a kiesett termelést behozni igyekeznek és ebben a mozgalomban Alföld térségében minden üzem, de jóformán minden dolgozó egységesen részt vesz. Szép példája e cselekedeteknek az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Geodéziai és Bányamérési önálló Osztálya szocialista brigádjának az a vállalása, hogy mintegy 25 ezer forint értékű társadalmi munkában végeznek el mérési, szintezési, helyszínrajzi, tereprendezési, számítási munkát. A legjelentősebbnek napjainkban az elemi csapás következtében történt kiesés pótlását a nemzeti jövedelem növelésére teendő szakszervezeti intézkedéseket tekintjük. Mint a példák is igazolják, e téren a kezdeményező kedv magasszíntű. Mindez reményt is kelt az olyan aktivitásra, amellyel lényegesen lehet a gondokat csökkenteni. Egyre szélesebb körű visszhangja van annak a kezdeményezésnek is, hogy ki-ki a munkahelyén, tudásának megfelelően szorgalmas munkát végezve a tervezett nemzetközi jövedelem legalább + 1 százalékos növeléséhez hozzájáruljon. Az 1 százalék közel 2,5 milliárd forint. Ez jelentősen pótolná az anyagi károkat és azt a ráfordítást, amibe a védekezés és az újjáépítés kerül. A gondok enyhítéséhez hozzájárulás az a csaknem 30 millió forint is, amit a bányászati vállalatok a műszaki fejlesztési alapból felajánlottak a károk helyreállításához. A bányaipari vállalatok zömében már felülvizsgálták a kongresszusi vállalásaikat. A szocialista brigádok százai úgyszintén ezt tették és teszik. Vállalásaikban tovább bővülnek a termelést és a termelékenység növekedését elősegítő felajánlások. Amikor köszönetet mondunk dolgozóinknak a helytállásért, a segítségnyújtásért, egyben felkérjük a vállalatok munkásait, értelmiségieket és alkalmazottakat, hogy továbbra is segítsék elő jó munkájukkal a károk pótlását. Az eddig is példát mutató szocialista brigádok járjanak az élen, legyenek lendítői e nemes mozgalomnak. Tevékenységük, mozgalmas munkájuk nagy hozzájárulás a károk enyhítéséhez, az árvízsújtotta családok megnyugvásához. V. Á.