Bányamunkás, 1970 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

Gépesítik a termelést Nagy teljesítményű marótár­csás jövesztőgép termelési pre­mierjét tartották a Mecseki Szénbányák legnagyobb üze­mében, a komlói Kossuth-bá­­nya mélyén. A lengyel gyárt­mányú berendezéstől azt vár­ják, hogy naponta ezer tonna szenet termeljen. Az értékes géppel Nagy Dezső „Szocialis­ta Munka Hőse” címmel kitün­tetett vájár vezetésével műkö­dő aranykoszorús szocialista brigád dolgozik. Ez a csapat sok nehéz feladatot oldott már meg. Mostani megbízatásuk is igen nagy jelentőségű a Mecse­ki Szénbányák életében. A rendkívül nehéz geológiai vi­szonyok miatt többszöri pró­bálkozások ellenére sem sike­rült a közvetlen széntermelő munkát tartósan gépesíteni, megfelelő technológiát kialakí­tani. Az új műszaki elgondolá­son alapuló fejtési mód most sikert ígér. A súlyos létszámgondokkal küzdő Mecseki Szénbányáknál az új berendezésekkel, korsze­rű technológiával és szervezési intézkedésekkel a negyedik öt­éves terv műszaki fejlesztését alapozzák meg. Az utóbbi két év alatt ezer földalatti dolgo­zóval csökkent a létszám. Az emberek hiányát elsősorban gépi munkával pótolhatják, így lesznek csak képesek a ke­resett mecseki feketeszénből eleget és gazdaságosan ter­melni. Tisztább széndioxid Répcelakon Jó ütemben folyik a súlyos robbanást szenvedett Répcela­­ki Szénsavgyár rekonstrukció­ja. A napi 60 tonna kapacitású, helyreállított B-tisztítósooron 24 óra alatt 120 ezer doboz pat­ront töltenek meg. Ez teljesen kielégíti az ország lakosságá­nak szükségletét. Szükség ese­tén napi 150 ezer doboz pat­ront is képesek gyártani. Az ipar számára palackos széndi­oxidot is előállítanak. A modern műszaki megoldá­sokkal újjáépített B-tisztítóso­­ron először tudnak 99,5 száza­lék tisztaságú széndioxidot gyártani. A szénbányászat helyzetét vizsgálta az országgyűlés Ipari Bizottsága Molnár Ernő elnökletével a parlament de­­legációs termében ülést tartott az országgyű­lés Ipari Bizottsága. A tanácskozáson — ame­lyen részt vett Tamásy István, az Egyesült Magyar Szénbányák elnöke is — a képvise­lők megvitatták a szénbányászat tervszerű termeléscsökkentésével és korszerűsítésével kapcsolatos kormányhatározat végrehajtásá­nak tapasztalatait. . Dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter egyebek között be­számolt arról, hogy az energia­struktúra korszerűsítését kö­vetően a szénigények 1967-ben visszaestek, s megkezdődött a fogyasztói szénkészletek csök­kenése. Ennek hatására a széntermelést 1967-ben az elő­ző évhez viszonyítva 11 száza­lékkal kellett mérsékelni. A termeléscsökkentés tervszerű­vé tételével gondoskodni kel­lett a felszabaduló munkaerő megfelelő tovább­foglalkozta­tásáról. A termelés korszerű­sítéséről, a fogyasztókkal való közvetlen kereskedelmi kap­csolatok kiépítéséről — ezért született meg a 2006-os, illetve a 2007-es kormányrendelet. A szénbányászat korszerűsí­tésére tett intézkedések hatá­sára egyes vállalatok termelé­­se jelentősen csökkent, másoké az eddigi szinten maradt, vagy emelkedett. Legjelentősebb a visszafejlődés a Nógrádi Szén­bányáknál, ahol az idei terme­lés várhatóan mindössze 60 százaléka lesz az 1965. évinek. Teljesen megszűnt a mélymű­­velésű termelés a Mátraaljai Szénbányáknál, s csökkenő a tendencia a Várpalotai és a Dorogi Szénbányáknál is. A termelés és értékesítés meg­alapozása érdekében a szén­bányászat­­számba vette 30 leg­nagyobb fogyasztója várható igényeit, amelyeknél az összes termelés körülbelül 90 százalé­kát értékesíti. Ezek az igények azonban sok esetben bizonyta­lanok voltak, s az elmúlt év közepén pótrendelésekkel te­tézték meg. Ez a változás nagy feladatokat rótt a szénbányá­­­­szatra, a munkásati szabadnap­jaikon is­ leszálltak az aknák­ba, s így az eredeti, 1969-es tervet csaknem egymillió ton­nával túl is teljesítették. Ked­vező eredményekről adtak szá­mot az idei év első negyedében is, amikor az előirányzott 6,1 millió tonnát jó félmillió ton­nával megtetézték. Elgondol­koztató viszont, hogy a bányá­szoknak egyre gyakrabban kel munkába állniuk pihenőnap­jukon is, mert a szénbányászat létszáma — arányosan az ener­giakoncepció célkitűzéseivel — tervszerűen csökkent, s a több­letigények kielégítéséhez­­ meglevő munkaerő még a tel­­­jesítmén­yek növelése mellett sem volt elegendő. A szénbányászat eredm­é­nyeinek javítása érdekében­­ élt a racionalizálási lehetősé­gekkel. Bezárta a gazdaság­talan, rossz minőségű szenet­­­termelő bányákat, s fejlesz­tette a jobb minőségű szénnel rendelkezőket. Javult a szén minősége: míg az átlagos fűtő­érték 1967-ben 3310 kalória volt, 1969-ben már meghalad­ta a 3380-at. A kormányhatá­rozat a lakosság szénellátásá­nak javítása érdekében azt is lehetővé tette, hogy a bánya­­vállalatok a lakosság részére közvetlenül is értékesíthessék terméküket. A referátumot követő vitá­ban dr. Varga Pálné annak a véleményének adott hangot, hogy — figyelembe véve a gázenergia-felhasználás terv­szerű növekedését — akadozik az energia-struktúraváltási program megvalósítása. Jaz­­binsek Vilmos rámutatott: a fiatalok csak akkor jelentkez­nek bányásznak, ha látják jö­vendő hivatásuk perspektívá­ját, s megfelelő fizetést kap­nak. Nem választják ezt a fog­lalkozást annyi pénzért, amennyit­ a szom­szédos tsz-ben vagy üzemben is megkeresné­nek. Tapasztalatai szerint nem megfelelő a gazdaságos bányák fejlesztési üteme, s örömmel nyugtázta a miniszternek azt a bejelentését, "hogy már a jö­vő eszten­dőben új, korszerű szovjet bányaművelő gépek ér­keznek, .................... Klujber László úgy vélte, hogy minél előbb meg kellene jelölni azokat a területeket, ahol kiváló minőségű szenek vannak, s emiatt újabb akna­nyitásokra is sor kerülhet. A képviselő elmarasztalta a MÁV-ot, mondván, hogy a szénellátás elmúlt évi akado­zásában feltétlenül közreját­szott a vagonhiány is. A mun­kaerőhiány enyhítése érdeké­ben felvetette: miután mind a bauxit-bányászatban, mind a szénbányászatban erősödik a szezonjelleg — s ezek szeren­csére nem fedik egymást —, bizonyos munkaerőt lehetne hol a bauxit-, hol a szénbá­nyákban foglalkoztatni. Gácsi Miklós úgy vélte, hogy a szénellátási gondokat feltét­lenül megoldaná, ha megfe­lelő készlettartásra köteleznék a vállalatokat, s a bányák egy­re több közvetlen kapcsolatot építenének ki a fogyasztókkal. Egyelőre megoldatlan gond, hogy mi lesz a megszüntetett bányákhoz tartozó lakótele­pekkel, szociális, egészségügyi, kulturális és sportlétesítmé­nyekkel. Átvételüket a taná­csok különböző feltételekhez kötik, a régi tulajdonosok pe­dig már nemigen törődnek ve­lük. Közben az épületek rom­lanak, s ha mielőbb nem akad gazdájuk, használhatatlanná válnak. Kéri Vencel a létszám­problémák megoldását elsősor­ban a gépesítés fokozásában látta: számításai szerint az­ egy műszakra jutó termelést megfelelő gépesítéssel akkor is meg lehetne duplázni, ha a munkaerőlétszám tovább csök­kenne. Kifejtette véleményét a té­máról Vigh Árpád szakszer­vezetünk titkára és Sült Tibor, a Salgótarjáni Szénbányászati­­vállalat igazgatóhelyettese is. A bizottság­ a miniszteri tájé­koztatót elfogadta. A Mecseki Szénbányák negyedik ötéves terve A fogyasztók előrejelzései — mondjuk közgazdasági-keres­kedelmi nyelven, és értjük alatta az igényeket.­­ Ponto­sabban szólva: az igények be­jelentését. A szénfogyasztók igényei az utóbbi időkben igencsak meg­tréfáltak bennünket, sűrűn változtak. Az igényeket pedig nekünk bányászoknak minden változás-módosulás alkalmá­val úgy kellett kielégítenünk, ahogyan azokat éppen nekünk bejelentették. Ahogyan tehát megrendelték az árut, a sze­net. Ez pedig nem volt könnyű feladat. A jövőben is elég ne­héz lesz a fogyasztói igények­hez igazodni. Mégis megkíséreljük, hogy mindig az igényeknek megfe­lelően termeljünk és szállít­sunk, tehát kiváló minőségű szenet adjunk és mindig éppen annyit, amennyire szüksége van az országnak. A Mecseki Szénbányák ne­gyedik ötéves terve ezeknek a követelményeknek megfele­lően készült el. A terv fonto­sabb mutatói véglegesen ki­alakultak. Tekintve, hogy a piaci igé­nyek a következő öt évre át­lagban 4 millió tonna szenet követelnek a Mecsektől, az öt­éves terv előírja, hogy 3,5 mil­liótól 4,2 millió tonnáig kell termelni évente. Ez a meny­­nyiség nagyjából annyi, mint az elmúlt három-négy év át­laga. A terv készítői — a Me­cseki Szénbányák gazdasági és műszaki vezetői számoltak az­zal is, hogy a fogyasztói előre­jelzések — tehát az igények — az ötéves terv időszakára esetleg 5—10 százalékkal meg­tet, amire műszaki biztonság­gal és optimális gazdasági kockázattal fel tudnak ké­szülni. Fő feladat — mondták ki a terv előírásainak megfogalma­zásakor — a szinttartás. Tartani a három-négy évvel ezelőtt kialakult színvonalat a termelésben, nem lesz könnyű, mert jelentősen kevesebb mun­kaerővel kell ezt a feladatot megoldani. Mindenesetre ebben a cikk­ben — és másutt is, a jövőben hangsúlyozni kell, hogy a terv készítői nem vették mérték­adónak a mai konjunktúrát, pedig úgy néz ki, hogy ez hosszabb ideig is eltarthat, kü­lönösen most, hogy az árvízká­rok helyreállítása érdekében is fokozni kell majd a termelést. Józan előrelátás jellemzi ezt az ötéves tervet, olyannyira, hogy a külföldről is jelentkező igé­nyeket csak feltételesen tart­ják nyilván. Ez azt jelenti, hogy annak kielégítésére csak akkor kerülhet sor a mecseki szénből, amikor a hazai szük­ségleteket teljes mértékben ki­elégítették.­­ Egyelőre tehát nem kerülhet szóba külföldre szállítás, bár ez valutaszempontból sem volna mellékes. Nem volt könnyű az ötéves terv józan, mértéktartó, mégis a piaci igények legteljesebb kielégítésére irányuló számait kialakítani már azért sem, mert a mecseki szén fő fo­gyasztóinak ötéves igényeit kellett előbb felmérni. Például a Dunai Vasmű két kokszoló­blokkjának várható felújítása miatt a vasmű szénigényei majd csökkennek, de hogy mi­lyen mértékben és mennyi idő­tosan tudni. A mecseki szén legfőbb felhasználója mégis a Dunai Vasmű marad, ezért fel kell készülni a Mecseknek ar­ra, hogy amikor újra igénnyel lép fel, azt hiánytalanul kielé­gíthessük. Sőt, hogy mindkét félnek hasznos legyen még ez az elkerülhetetlenül bekövet­kező állapot is, a Mecseki Szénbányák készen áll arra, hogy hozzájáruljon a Vasmű kokszolóblokkjának mielőbbi felépítéséhez. A gazdasági hatékonyság növelésének legfontosabb esz­köze a műszaki fejlesztés — erre is gondot fordítanak a Mecseki Szénbányák ötéves tervében. Ennek keretében olyan tevé­kenységek korszerűsítésére összpontosítják erőfeszítésü­ket, ahol az azonos befektetés a lehető legnagyobb termelé­kenység-növekedést ígéri. A termelési koncentráció fo­kozása, a termelő munkahe­lyek hozamának növelése alap­vető szükségességgé vált. Ezt a célt szolgálják a fej­tési biztosítás hidraulizálására és a szén gépi jövesztésére tett erőfeszítések , és ezek to­vábbi tervszerű fokozása is. Sok munka és beruházás kell ehhez, de a terv ehhez is meg­teremti a feltételeket. Opti­mista terv, reális terv ez — számol azzal, hogy esetleg a vállalaton belül is sor kerül a gazdaságtalanul termelő egy­ségek felszámolására, de az egész vállalaton belül mégis jelentős termelésfejlesztésre lesz szükség, mert még hosszú ideig szükség lesz a jó mecseki szénre itthon is, külföldön is. Dr. Gyevi Károly Plusz egy százalék fői­eg nem is olyan régen, szinte óráról órára szorongva .M­ vártuk a híreket a Tisza és mellékfolyóinál, áradá­sáról, a hazánkat ért hatalmas méretű természeti kataszt­rófáról. A tengerré változott Szabolcs megye helyzete, és emberek biztonsága Makó, Hódmezővásárhely, Szeged és Algyő, a hazai olajbázis védelme mindenkit foglalkozta­tott az országban. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Tisza apadását — még ha az centiket is jelentett — úgy várta mindenki, mint egy győzelmes csata befejezését. Az ösz­­szefogás, az árvédelmet irányító magas színtű tudást tük­röző tevékenység, a hősiesség és a technika szoros egybe­­fonódása biztosította a sikert. A szennyes ártól megme­nekültek nagyobb városaink, drága fúróberendezéseink, termelő kútjaink. Bár a károk nagyok, azonban ha a védekezés nem olyan szervezett és egységes, mint amilyen volt a három millió hold szántóért és olyan nagy városokért, mint Sze­ged, Makó, Hódmezővásárhely, igen hosszú lenne a vesz­teséglista, még nagyobbak az egyének és a társadalom kára. A károsultaknak ez nem nagy vigasz — hiszen min­denük, eddigi életük munkája tönkrement —, de az egész nemzetnek — hála az erőfeszítéseknek, az emberfeletti küzdelemnek — a jelentős károk mellett is milliárdos ér­tékeket sikerült megmenteni az árvíz pusztításától. Ezt jelentős sikerként lehet betudni. A sikernek komoly tár­sadalmi alapja van. A veszélyben tűnt ki igazán társadal­mi rendünk nagysága, a szocialista rend önzetlen és ál­dozatkész, magasfokú társadalmi felelőssége. Küzdelem az árral! Újból meggyőzően bizonyította dolgozó népünk magasfokú­ társadalmi felelősségtudatát, cselekvő kész­ségét a közösség ügyéért és önzetlen áldozatvállalását. Igen, ezen az alapon sikerült. A válságos napokban tulajdonképpen mindenki egyöntetűen akarta: a bajba jutottak megmeneküljenek, a katasztrófa elviselhetőbb legyen. Ki a gátakon, ki az üzemekben, hivatalokban és intézményekben, de így, vagy úgy sietett segítségére len­ni a bajba jutottaknak. A bányaiparban a dolgozók által felajánlott összeg el­éri a 15 millió forintot. Semmivel sem kevesebb azonban az, amit különböző eszközökben és anyagokban küldtek a vállalatok, szocialista brigádok, az egyes sze­mélyek, az árvízkárosultak részére. Szakszervezetünk magára vállalta 135 gyermek leány­falui üdülését. A tatabányai asszonyok a Leányfalun üdülő árvízkárosult gyermekek részére nagyon komoly használati dolgokkal kedveskedtek. A Mátraaljai Szén­bányák aőbizottsága szervezi több gyermeknek házaknál való elhelyezését. A Mecseki Szénbánya Vállalat gazda­sági és szakszervezeti vezetősége 92 szabolcsi gyermeket üdültetett Bélatelepen. Az EMSZ 1000 árvízkárosultnak ingyenesen biztosítja egész évi tüzelőszükségletét. A­mennyire jó érzés volt az összefogást tudomásul venni a veszélyes időkben, ugyanolyan érzés ma tapasz­talni, ahogy a dolgozók az árvíz sújtotta területek újjá­építéséhez hozzájárulnak. A sok közül néhányat érdemes megemlíteni. A Mátraaljai Szénbányák Vegyes Üzemé­nek dolgozói 1000 négyzetméter faház legyártását vállal­ták terven felül. A „Thorez” külfejtés egy fúróberende­­zést bocsájtott rendelkezésre egy hónapra teljes létszám­mal kútfúrásokhoz. Az Érc- és Ásványbánya Vállalat Hegyaljai Üzeme 35 emberrel, 5 tehergépkocsival és nagy mennyiségű kővel segítette a védekezést. A­ Várpalotai Szénbányák dolgozói a Veszprém megye által felajánlott, egy község felépítéséhez adnak munkájukkal és külön­böző anyagokkal segítséget. A Bányászati Tervező, Intézet 6 napi társadalmi tervező munka végzését ajánlotta fel, mintegy 400 ezer forint értékben. Nem beszélve arról a hatalmas anyagi áldozatról, amelyet az Olajipari­ és Gáz­ipari Tröszt magára vállalt a védekezésben és vállal nap­jainkban Szeged térségének helyreállítási munkálataiban. De talán még ennél is figyelemre méltóbb az a nagyfokú szorgalom, ahogy a kiesett termelést behozni igyekeznek és ebben a mozgalomban Alföld térségében minden üzem, de jóformán minden dolgozó egységesen részt vesz. Szép példája e cselekedeteknek az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt Geodéziai­ és Bányamérési önálló Osztálya szocialista brigádjának az a vállalása, hogy mintegy 25 ezer forint értékű társadalmi munkában végeznek el mé­rési, szintezési, helyszínrajzi, tereprendezési, számítási munkát. A legjelentősebbnek napjainkban az elemi csapás kö­vetkeztében történt kiesés pótlását a nemzeti jövede­lem növelésére teendő szakszervezeti intézkedéseket te­kintjük. Mint a példák is igazolják, e téren a kezdemé­nyező kedv magasszíntű. Mindez reményt is kelt az olyan aktivitásra, amellyel lényegesen lehet a gondokat csök­kenteni. Egyre szélesebb körű visszhangja van annak a kezde­ményezésnek is, hogy ki-ki a munkahelyén, tudásának megfelelően szorgalmas munkát végezve a tervezett nem­zetközi jövedelem legalább + 1 százalékos növeléséhez hozzájáruljon. Az 1 százalék közel 2,5 milliárd forint. Ez jelentősen pótolná az anyagi károkat és azt a ráfordítást, amibe a védekezés és az újjáépítés kerül. A gondok eny­hítéséhez hozzájárulás az a csaknem 30 millió forint is, amit a bányászati vállalatok a műszaki fejlesztési alap­ból felajánlottak a károk helyreállításához. A bányaipari vállalatok zömében már felülvizsgálták a kongresszusi vállalásaikat. A szocialista brigádok százai úgyszintén ezt tették és teszik. Vállalásaikban to­vább bővülnek a termelést és a termelékenység növekedé­sét elősegítő felajánlások. Amikor köszönetet mondunk dolgozóinknak a helytál­lásért, a segítségnyújtásért, egyben felkérjük a vállala­tok munkásait, értelmiségieket és alkalmazottakat, hogy továbbra is segítsék elő jó munkájukkal a károk pótlását. Az eddig is példát mutató szocialista brigádok járjanak az élen, legyenek lendítői e nemes mozgalomnak. Tevé­kenységük, mozgalmas munkájuk nagy hozzájárulás a károk enyhítéséhez, az árvízsújtotta családok megnyug­vásához. V. Á.

Next